Egy rendőr véleménye a rendőrségről (mai helyzetjelentés)

Mi a koncepció a mai magyar rendőrséggel?

Állandó témaként jelentkezik a magyar közvéleményben, sajtóban, a rendvédelmi dolgozók körében a jelenlegi létszám kérdése, illetve annak hiánya. Mennek a találgatások ma ennyien szereltek le innen, szereltek le onnan. A ZSARUELLÁTÓ közösségi oldalán számos információ jelent meg, de természetesen ezeknek hiteles információ tartalma nincsen (mivel az adat birtokosa ismeretlen). Mégis érzékeljük, látjuk, hogy nagy a baj. Mi lehet az igazság? Azt nem fogjuk megtudni. A régi elvek mentén haladunk, melyet Hoffmann Géza (ismertebb nevén Hofi Géza) mondott ki a színpadon, miszerint mennyit „elljen a disznó”. Miért és kinek jó ez? Talán senkinek, ugyanakkor valamelyest érthető vezetői oldalról. (megjegyzés: A HSZT 114. § magyarázza meg a vezető fogalmát, mely szerint vezetőnek számít az osztályvezető és az a fölötti beosztások. Ez a későbbiekben releváns információ lesz, és talán ide is vezethető vissza sok minden.) Javaslom mindenki figyelmébe a HSZT 58. § és 59. §-át.

„58. § (2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői kinevezés határozatlan időre szól.”

„59. § (1) A hivatásos állomány tagjának vezetői kinevezése azonnali hatállyal, indokolás nélkül visszavonható vagy arról az érintett harmincnapos határidővel bármikor, indokolás nélkül lemondhat.”

Szóval egy vezető nem tudja meddig tarthat a mandátuma, azt viszont igen, ha bármi olyat tesz, ami a felette állónak nem tetszik, azonnal kirúgják alóla a széket. Az első gondolat rögtön megérkezik. Miért is fontos az a szék? Persze kivételek vannak, de úgy gondolom túlnyomó részt nem a hatalom birtoklása vezérli a vezetőinket. Ők is emberek, családosok, anyák vagy apák, el kell látni az otthoniakat. Igen. Pusztán ugyanaz vezérli őket, mint minket, márpedig a pénz (továbbiakban: kiskacsa, hiszen már unalmas mindenhol a pénzt olvasni, a kiskacsa pedig aranyos). Jöjjenek a tények. A rendvédelmi dolgozók jövedelmét jogszabályban, a már említett HSZT-ben rögzítik. Van egy alapbér, melyet a beosztásnak, eltöltött éveknek megfelelően szoroznak, plusz jönnek a pótlékok. A szorzószámok tizedesjegyig rögzítve van. Egy kezdő tiszthelyettes, akivel az utcán találkozunk, az alapbérének a 4,7 szeresét keresi. Az osztályvezetői szinttől ez szorzó 12-ről indul, a főosztályvezetői 15-től, területi szerv vezetőé pedig 20-22.

Reálisan nézve a dolgokat van egy vezető, akinek a kezében összpontosul egy adott osztály, főosztály stb. minden adata, aki bizonytalanságban éli a napjait, nem tudja, hogy a mai nap lesz-e az utolsó, melyet ezen a helyen betölthet. Legyünk pozitívak, és gondoljuk tovább a dolgokat. Nem csupán a kiskacsa vezérli, hanem az is, hogy ha nem tesz eleget a felsőbb vezetésnek, akkor eltávolítják, és ki tudja, hogy az állománya milyen kezekbe kerül. Az az állománya, akik közül lépett előre, akikkel napi kapcsolata van, beszélget velük, tudja, hogy melyiknek született most gyermeke, ki milyen másodállásban van, milyen igényei vannak, és ezt figyelembe veszi. Van ilyen osztályvezető, tapasztaltam. Ki mer ilyen, jogszabály adta bizonytalanságban leírni mindent, leírni azt, hogy nem tudja az állományát megtartani, nem tudja motiválni. Az állományt is leginkább a már említett kiskacsa foglalkoztatja, de azt nem a vezetőink, hanem a fölötti hatalom határozza meg.

A nagy-nagy körről beszélünk, mely saját magát generálja újra, és újra, és újra.

Nincs kiskacsa -> Nincs motiváció -> Máshol szebbek a kiskacsák -> Emberek mennek el (feladat megmarad) -> Kiskacsa változatlan, de feladat több jut az egyénre -> Még kevesebb a motiváció …

Hol lesz ennek a vége? Mit lehetne tenni? Mit javasolnánk a vezetőknek? Vizsgáljuk meg, mi van a kezükben: állománytábla megalkotása, rendelkezésre álló anyagi forrás koordinálása, humánerőforrás felhasználásának optimalizálása, és a legfontosabb: darab (jelen esetben jelvényszám) helyett az egyénnel foglalkozni.

Állománytábla: sok helyen a 8-10 éves múlttal rendelkező rendőrök (már róluk kell beszélni, hiszen már idős rendőrnek számítanak) járőr beosztásban, járőr fizetésért dolgoznak, míg mások akár 1 éves tapasztalattal tisztként, a tiszteknek járó beosztásban, a tiszteknek járó fizetésért dolgoznak. Fontos lenne a beharangozott életpályamodellt nem csak modellként kezelni (vagy megcsináljuk vagy nem), hanem valódi pályát kialakítani. Figyelni az egyén képességeit, szorgalmát, munkáját, „amit letett az asztalra”. Ennél a munkánál kiemelten fontos a kompetencia kihasználás, hiszen emberek életéről, napjairól döntünk nap, mint nap.

Anyagi forrás koordinálása: biztos, hogy fontos olyan technikai eszköz beszerzése, amire nincs szükség, vagy nem olyan formában van szükség? A nem jött be, majd veszünk mást elv helyett, meg lehetne vizsgálni az egyének igényeit, akik ténylegesen használni fogják. Biztos, hogy fontos olyan kézzel fogható dokumentumokat gyártani, másolni, mely napi szinten több 1000 lap nyomtatásával jár, ugyanakkor digitálisan is megállja a helyét? Biztos, hogy szükség van a lefoglalt ingóságok elrohadását várni, a helyett, hogy azt értékesítené (pl. NAV).

Humánerőforrás felhasználásának optimalizálása: A látványpékség fogalmát mindenki ismeri. A látványpékség, éttermek azért alakultak ki, mert ez egy marketing fogás. A potenciális vásárló megérzi az illatokat, odapillant, látja a csillogó, villogó, friss pékárut, megkívánja, és megveszi. A rendőri munka, a rendőrség nem egy áruba bocsátott termék. Egy rendvédelem akkor működik jól, ha azt senki nem veszi észre, hogy van addig, amíg nincs baj, de akkor viszont azonnal segítenek. Ehhez nem szükséges az, amit a mostani Mindenszentek és Halottak napi megemlékezések helyszínén tapasztalunk. Állnak a rendőrök egy helyben, nincs járőrözés, nincs segítés, csak állnak ha kell, ha nem. Ezzel mutatván a csillogó, villogó, friss micsodát? Hát semmit, csupán azt, hogy az állam által fenntartott rendőrök munkája a napi 10-12 óra alatt konvergál a 0-hoz. Természetesen láthatjuk sok temetőnél, emlékhelynél, hogy valóban van feladat és segítik a közlekedést, az eltévedt idős embereket, intézkednek a feltört gépjárműveknél, de sok helyen a fent említett helyzet tapasztalható.

Az egyén. Kell még bármit mondani az egyénről? Az előzőek mindegyikében megjelenik. Talán egy sokak számára meglepő információ: a közterületi állomány jó része rendelkezik államilag elismert főiskolai diplomával. Nem kell sokáig keresgélni, hogy találkozzunk egy-egy jogásszal, biztonságtechnikai mérnökkel, vám- és pénzügyőrrel (diplomás, de mivel ez a szakirány, a rendőrség csak járőrként foglalkoztatja), közlekedésmérnökkel, államigazgatási szakot végzett szakemberrel, pszichológussal, valamint nem főiskolai szintű, de a rendőri munkát sokszor segítő autószerelői, vagy más szakképesítéssel rendelkező kollégával. Ugyanakkor sokszor találkozhatunk titkárnőből avanzsált, vagy lelkész, könyvtáros vagy más, fontos, ugyanakkor rendőrséghez kevésbé köthető diplomával rendelkező vezetővel. Nagy volumenű vállalatok, cégek, illetve más országok rendvédelmi szervezetei komolyan kiaknázzák azokat az egyéneket, akik vagy végzettségüknél fogva, vagy szellemi, lelki és gondolkodásmódja, ötletei alapján alkalmas lenne bizonyos magasabb beosztásokkal és fizetéssel jáó feladatok végrehajtására. Nem véletlenül képzi valaki magát vagy iskolai rendszerben, vagy pusztán önszorgalomból. Azért teszi, mert érdekli, szereti, szeretné. Melyik munkás dolgozik jobban? Akit rákényszerítünk valamilyen feladat végrehajtására, vagy ha önként jelentkezik, és önként tesz azért, hogy végezhesse. A minőség, eredményesség az egyén munkakedvén, munkamorálján alapszik.

Látványpékség vagy eredményesség és minőség? Mutatni akarunk egy képet, vagy azt akarjuk, amire a rendőrség hivatott, rend fenntartása, a meghatározott jogi normák keretében?