Dr. Bárdos Judit harmadszor főtitkár,
az IB-tagok többsége új

Újabb öt év harc következik

Gördülékeny alapszabály-módosítás kiegészítés * Másnap hajnalig tartott a tisztségviselő-választás

A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete 2004. november 25-én _ 15 éves fennállásáról megemlékezendő _ ünnepi küldöttközgyűlést tartott, ahol aztán hétköznapibb dolgok is terítékre kerültek: az alapszabály-módosítás kiegészítése és a tisztújítás. Az egybegyűltek főtitkárt, főtitkárhelyettest, OT-elnököt, elnökhelyettest és IB-, FB- és PEB-tagokat választottak.

A meghívás a Belügyminisztérium színháztermébe szólt, ahol az egykori tárcafők közül a BRDSZ meghívására Horváth Balázs és Kuncze Gábor kivételével mindenki eljött: ott volt Gál Zoltán a rendszerváltás első belügyére, Boross Péter miniszterelnök, Kónya Imre és Pintér Sándor is. A jelenlegi partnereket Juhász Gábor, a BM politikai államtitkára képviselte, de megjelentek a rendvédelmi szervek országos parancsnokainak képviselői, Pál Tibor, a BM tisztségéről nemrég leköszönt politikai államtitkára, aki az érdekképviseleti munkát vezette a minisztérium részéről, továbbá dr. Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke.

Európai táncrend

A legnagyobb és legbefolyásosabb belügyi érdekvédelmi szervezet újjáalakulásának 15. évfordulóját köszöntő emlékülés délelőttjén dr. Bognár László elnökölt. Köszöntötte a kongresszusi küldötteket, a vendégeket, a BRDSZ valamennyi tagját és szimpatizánsát, majd Kovács István színművész szavalata után Dinnyés József, a történelembe polbeat-énekesként bevonult előadóművész lépett elmaradhatatlan gitárjával mikrofonhoz. Dinnyés önmagát nem meghazudtolva idézte elénk Európai táncrend című művét, amelynek saját bevallása szerint sincs dallama, csak szövege, azt viszont együtt skandáltuk vele, persze némi unszolásra, s hogy előre oldja azt a kissé feszes, de mindenképpen ünnepi hangulatot, amelyet az ez után jövő, dr. Bárdos Judit BRDSZ-főtitkár által elmondott beszéd közvetített.

Megérdemlik

A főtitkár mindenkit köszöntött, akit illett, de szerencsére másokat (a köznépet) is, és megköszönte a vendégeknek, hogy elfogadták a meghívást, aztán azzal indított, hogy felvetette: némelyekben okkal-joggal motoszkálhat a kérdés, van-e mit ünnepelni? Sorolta a borúlátásra okot adó körülményeket, majd kifejtette, az nem lehet, hogy borúsan üljön születésnapot az ember:

_ Eddigi küzdelmeinkről nem mondhatjuk, hogy „örökkön győzött e had", de nem is vagyunk híján eredményeknek, amelyekre méltán lehetünk büszkék _ tette hozzá az előzőekhez, aztán arra emlékeztetett: keményen megküzdöttek mindenért.

_ Erre azok tanúk, akik megtöltik a termet, itt ülnek és önzetlenül hozzáadták a küzdelemhez a maguk kiállását társaikért. Szóltak, amikor mások nem, cselekedtek, amikor mások visszahúzódtak, ők az érdekvédelmi-érdekképviseleti munka frontvonalában vállalták a megbízatásukkal járó, nem mindenki szemében hálás feladatokat. Ők megérdemlik a tiszteletünket, megérdemlik az ünneplést. Előttük is tisztelgünk, amikor felidézzük 15 éves harcunk főbb állomásait _ folytatta.

Emlékeztetett a belügyi érdekvédelem rendszerváltás előtti, gödi kezdeteire, arra, hogy ugyanebben a teremben alakult meg az előd, a Belügyi Dolgozók Szakszervezete. Rámutatott: egyebek mellett azért is fontos, hogy a követők, utódok ismerjék a szervezet történetét, mert tudniuk kell, a BRDSZ és elődei nemegyéni célok érdekében jöttek létre, és jelenleg sem egyéni célokat szolgál. Az érdekérvényesítés mellett fontosnak nevezte a biztos gazdasági háttérrel rendelkező, szolgáltató szervezetet, azt, hogy a tagdíj fejében térítésmentesen áll mindenki rendelkezésére az üdülés lehetősége, az információkat közvetítő saját újság, a BRDSZ saját jogi szakértői rendszere és meghatározott feltételek mellett az ügyvédek, ezek mind-mind értük vannak.

Az eltelt 15 évre visszatekintve dr. Bárdos Judit egyebek mellett felidézte, túléltük azt az időszakot, amikor minden szakszervezeti tagnak meg kellett újítania belépési nyilatkozatát, és ezzel a szakszervezeti mozgalom, a BDSZ is több ezer tagot veszített el.

_ Ha ez nem történik meg, akkor ma itt több mint 30 000 belügyi dolgozót képviselnénk _ mondta a főtitkár. _ Túléltük azt is _ folytatta _, amikor a rendszerváltásra és a jogállamiságra hivatkozva a minisztériumban és háttérintézményeinél 24 óra alatt leszereltek mintegy 1000 hivatásos kollégát, és ezzel méltatlan helyzetbe hozták őket. Érdekes, ha ma áttekintenénk, hogy a minisztériumban hány hivatásos tiszt dolgozik, akkor fel kellene a kérdést tenni, és mi most fel is tesszük: megérte?

Nyögött rendszerváltás

A főtitkár úgy vélte, senkinek sem jutott eszébe, hogy a gyerekcipőben járó demokrácia hibákat is követhetett el, amit akkor és ott kellett volna orvosolni, vagy ha van rá lehetőség, most is meg lehetne tenni.

_ Országos közismereti vetélkedőt szerveztünk, a döntőt az mtv tévécsatorna is közvetítette. Örültünk az új közalkalmazotti és köztisztviselői törvény hatályba lépésének, remélve helyzetünk javulását, aztán „ellentételezésül" megszűnt egy csomó addigi kedvezményünk. A miniszterünk elismerte, hogy közalkalmazottak nélkül nem működnek a rendvédelmi szervek, szükség van a munkájukra, bár ez a tudat a fizetési borítékban évekig nem jelent meg _ sorolta tovább a panaszokat, majd pozitív fejleményekről is beszámolt, amelyek után persze ismét előjöttek a negatívumok.

Nőtt a BRDSZ taglétszáma, egyre többen felismerték, hogy egyéni érdekeket nem tudnak érvényesíteni, erre csak egy profi szervezet képes. A legjobb eredménnyel nyert a szervezet a közalkalmazotti tanácsválasztásokon, így saját jogon vehetett részt az országos érdekegyeztetés fórumain. Kezdték irigyelni a köztisztviselőket, akiknek a jogalkotók szintén kiszámítható életpályát ígértek, és arra törekedtek, hogy ők is azzá váljanak.

_ Ebben a teremben az akkori miniszterrel egyperces néma felállással búcsúztattuk el az arra az évre járó közalkalmazotti béremelést, de az érezhető béremelésre közel négy évet kellett várnunk. A köztisztviselői életpálya még most is a távolban van, ugyanúgy álom, ahogyan a hivatásosoké is _ jegyezte meg lakonikusan.

Elengedhetetlennek nevezte a főtitkár a különböző szakszervezetek és konföderációk által szervezett tüntetéseken történt részvételt. A BRDSZ saját maga is szervezett autóstüntetést a Hősök teréről a Kossuth térre. Megmutatták, hogy van erejük, befolyásuk. Abban az évben kicsivel több béremelést kaptak a közalkalmazottak. Tüntettek a minisztérium előtt az utolsó jóléti intézmények (bölcsődék, óvodák) bezárása, megszüntetése miatt. Költségvetési okokra hivatkozva ekkor „vált feleslegessé" a közművelődés, felszámolták az évi 10 millió forintba kerülő belügyi könyvtárat, amelynek 70 000 kötetét szétosztották.

_ Még mindig nyögtük, és sajnos ma is nyögjük a rendszerváltás következményeit. Kormányaink, hogy a rendőrállam vádját ne vonják magukra, féltek és ma is félnek érvényt szerezni annak a közismert és bizonyított ténynek, hogy a rendvédelmi szervek munkavállalói sajátos helyzetben vannak. Sokkal több kötelezettséggel tartoznak a mindenkori kormánynak, mint mások, az általuk ellátott feladatok is eltérnek a többi ágazat feladataitól, és ezt valamilyen módon ellentételezni kellene _ ismertetett egy kiemelt követelést a BRDSZ vezetője, aztán további küzdelmekre emlékeztetett.

Harcoltak a munkaidő csökkentéséért, ami már csak heti 40 óra, de közben felemelték a nyugdíjkorhatárt. Folyamatos harcot folytatnak a belügyi kórház megmaradásáért, mert mindenki máshogy és máshol képzeli el racionálisan ezt a tevékenységet, ugyanis túl értékesek az ingatlanok. Lassan valósággá válik, hogy betörő és elfogója egy kórteremben harcol az életéért.

Történelmet írtak

Bárdos Judit megemlítette, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségében (KSZSZ) vezető szerepet kapott a BRDSZ, és 2002-ig tisztességesen ellátta a rá osztott szerepet, aztán a jövedelmekhez kanyarodott vissza, amelyek meg se közelítik a velünk együtt csatlakozott országok hasonló munkát végző kollégáinak jövedelmi átlagát. Rossz hír, hogy az unió több vezető országában a munkaidőalapot ismét fel kívánják emelni, és a nyugdíjkorhatárt sem akarják a jelenlegi szinten tartani. Az elmúlt 10 évben nem változott a kormányok szemlélete. Ha nincs pénz, a közigazgatás olcsósága kerül a zászlóra, ezzel eleget téve a vállalkozók ez irányú követeléseinek. Az viszont már senkit sem érdekel, hogy a maradók szinte csak emberfeletti munkával tudják továbbra is magas szinten ellátni a feladataikat, mert a kötelezettségek rendre szaporodnak, viszont a nagy tudással és szakmai tapasztalatokkal rendelkező mentorok már elhagyják a közszolgálatot.

Az elmúlt években minden kormány nekirugaszkodott a közigazgatás korszerűsítésének, de ez a tevékenység pártokra tekintet nélkül megrekedt. Átszervezni, korszerűsíteni csak megfelelően kidolgozott tervekkel, költségvetési fedezet birtokában, a beosztottakkal konzultálva lehet, mert e nélkül csak rossz és még rosszabb megoldási variációk valósulhatnak meg. Az már történelmi tény, hogy az íróaszta-lok fiókjában csak gyűlnek a megvalósítatlan tervek, s mindazok, akik ezekkel foglalkoznak, nem látják értelmét a munkájuknak.

A BRDSZ azt a nézetet vallja és erősíti, hogy az erős és befolyásos érdekvédelmi szervezeteknek van csak komoly esélyük a hatalommal szemben megvédeni tagjaik érdekeit, s egyáltalán, érdeket érvényesíteni. A még hatékonyabb munka motiválta a Határőr Szakszervezettel történt fúziót, amellyel 2003. július 1-jén történelmi lépést tett a szakszervezeti mozgalomban.

_ A szakszervezet tagjainak együttélésében ugyanakkor meg kell őriznünk, tovább kell fejlesztenünk a szakszervezeti mozgalom évszázados egyetemes értékeit, ezért markánsabban is szeretnénk megerősíteni az egyes foglalkoztatási csoportok munkavállalói közötti szolidaritást. Ennek szellemében reméljük, hogy még hatékonyabban leszünk képesek fellépni a munkavállalók érdekében. Meggyőződéssel valljuk: ha sok ezer szolgálati jogviszonyban álló hivatásos, közalkalmazott, köztisztviselő és munkavállaló tartozik egy erős szakszervezethez, és ha továbbra is képes lesz összefogni más társ szakszervezetekkel, akkor közös sorsunk iránt nem lehet közömbös egyetlen kormány vagy parlament sem. Közös dolgainkról mindenekelőtt a tárgyalóasztalok mellett kívánunk higgadt véleménycserét folytatni szociális partnereinkkel. Egy húszezer tagot magába foglaló, nagy létszámú szakszervezet már nem engedheti meg magának azt a „luxust", hogy örökös bérharcra kényszerítsék _ vázolta ezzel kapcsolatos gondolatait a főtitkár, aki ezt követően az érdekképviselet , a kormány és a BM képviselőivel való kapcsolattartás korrektségének fontosságát hangsúlyozta.

Elvárások, vágyak

Szólt aztán az általa időnként „gejzírszerűen előtörő" minisztériumi vagy rendvédelmi átalakítási szándékokról is. Kijelentette: a BRDSZ szakértői szeretnék megismerni, milyen módon alakul át a magyar közigazgatás szervezete, persze még a döntések előkészítése előtt, mert a belügyi-rendvédelmi átszervezés csak biztos alapra építhető fel. Szívesen lennének vitapartnerek a közös gondolkodásokban, hogy mely feladatok maradjanak a rendvédelmi szerveknél, és melyek vihetők ki a testületből: amit például szolgáltatásként megfizetnek, vagy amik háttérintézménybe kerülhetnek.

_ Nem fogadhatjuk el azonban a munkahelyek örökös átszervezését, a kiszervezéseket vagy éppen a civilesítés olykor az ésszerűség határait is átlépő kampányait. Kényszerűen tudomásul vesszük, hogy az előttünk álló átszervezés nem múlhat el érdeksérelmek nélkül. Nem küzdünk a röghöz kötöttségért, belátjuk, némi racionalizálásra nyilvánvalóan szükség van. A mi feladatunk viszont az, hogy odafigyeljünk, egzisztenciális hátrány ne érje egyetlen kollégánkat sem _ fejtegette.

Nem hagyott kétséget felőle, a szakszervezet célja az, hogy az illetmények 2006_2007-re érjék el a 2004. évben csatlakozott országok jövedelmi átlagát. Továbbra is azért harcolnak, hogy a belügyi munkavállalók biztonságosan tudják eltartani a családjukat a bérükből, és legyenek képesek taníttatni a gyermekeiket. A munka értéke nem függhet attól, hogy valaki őrsön, kapitányságon, főkapitányságon vagy a határforgalom különböző ellenőrző pontjain, igazgatóságokon, megyei katasztrófavédelmi szerveknél, illetve valamelyik országos központban, kórházban, iskolákban vagy éppen a központi igazgatásban, üdülőkben vagy műhelyekben, nyomdában dolgozik.

Nem engedik a BM kivonulását a szociális intézmények finanszírozásából. Nem nyugodnak bele, hogy egyes munkavállalói vívmányokat egyetlen tollvonással töröljenek el, s a jövőben is azt vallják: az elkerülhetetlen megszorításokat ne fiskális szemlélet uralja, azok ne „fűnyíróelven" működjenek, hanem fokozatosan, kiérlelt koncepciók alapján, a mindenkori feladatokkal összhangban történjenek. Korrekt, átlátható, előre ütemezett szociális partneri kapcsolatokat szeretnének. Nem csak feladatuknak, kötelességüknek tekintik figyelmeztetni a hatalmat, ha ennek látják szükségét. Az elmúlt 15 év a BRDSZ főtitkára szerint azt bizonyította: munkavállaló és munkáltató, bár az asztal két oldalán foglalnak helyet, nem egymás ellen, hanem egymással összefogva tudnak előre jutni.

_ Egységben a jövő, és mi ezt komolyan is gondoljuk. A mai napon a kongresszus küldöttei 22 000 BRDSZ-tag képviseletében vannak itt és döntenek felelősen bizonyos kérdésekben. Ezeknek a döntéseknek

a szakszervezeten belül nem a szakmai különállóságot, hanem a jövőbeni egységet kell erősíteniük _ mondta befejezésül, és megköszönte kollégáinak az elmúlt öt évben a köz érdekében kifejtett tevékenységüket.

Adunk, amit tudunk

Dr. Bognár László a Felügyelőbizottság (FEB) elnöki posztjáról leköszönve a fejlődésre emlékeztetett: akkor, a 90-es évek elején bálás ruhát osztogattak, olcsó krumplit szereztek be a tagoknak, ma pedig üdülői vannak a BRDSZ-nek.

Dr. Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke az ünnepet méltató beszédében többek között kiemelte: a BRDSZ-ből mára minden tekintetben modern, jelentős létszámú, szolgáltató és érdekérvényesítő szakszervezet vált. Olyan, amelyet itthon nemcsak a szakszervezeti mozgalmon belül ismernek el, hanem nemzetközi fórumokon is. Ebben méltó szerepe volt a tagságnak, amely bizalmat szavazott a vezetésnek, és támogatta őket törekvéseikben. Vállalták a népszerűtlenséget, a kudarcokat, de kitartottak.

_ Ezért én az évfordulón szeretnék köszönetet mondani és nagyrabecsülésemet kifejezni a BRDSZ tagsága iránt. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek a szakszervezet fejlesztésében, és egyben arra kérni önöket, hogy a jövőben is támogassák a szakszervezetet _ mondta a szónok, majd beszéde további részében egyebek mellett a politika és a hatalom érdekérvényesítést gátló törekvéseiről is szót ejtett, s kifejtette: minden megpróbáltatás ellenére Magyarországon ma a szakszervezeti mozgalom a legnagyobb és legszervezettebb erő. Reményét fejezte ki, hogy a szakszervezetek küzdelmét országosan siker koronázza, végül a tisztújítással kapcsolatban bölcs döntésre kérte a küldötteket.

Juhász Gábor, a BM politikai államtitkára Lamperth Mónika belügyminisztert is képviselve köszöntötte a résztvevőket, majd a BRDSZ-ről szólva ezt mondta:

_ Nekem nagyon jóleső érzés látni, hogy ez az együttműködés olyan bizalmi viszonnyá vált, hogy 15 év után is itt ülnek a miniszter urak, és ez azt jelenti, hogy aki ebben a házban megfordult, részese volt az elmúlt 15 évnek, mindenki úgy gondolja, hogy mi azért mégiscsak egy nagy család vagyunk, annak minden strapájával együtt. Ebből nekem egyszerű tanulság adódik: úgy érezhetem, hogy mi képviseljük a változást az első sorban, önök pedig az állandóságot a sorok között.

Ezt követően a Belügyminisztérium vezetése nevében megköszönte a felelősségteljes érdekképviseleti munkát. Tiszteletre méltónak nevezte a legnagyobb taglétszámú, legbefolyásosabb és legkonstruktívabb szakszervezetet, s rámutatott, a minisztérium számára fontos, hasznos és praktikus, hogy jól működő, valós partneri viszonyt ápoló szakszervezetekkel működhessen együtt. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a 2005. évi költségvetési törvény nem tesz lehetővé a közszolgálatban dolgozók számára jelentős, életszínvonalban is érezhető változásokat. Rámutatott: a Belügyminisztérium érdekérvényesítő képessége javult, és ezt a jövőre nézve is jó jelnek tekinti, remélve, ez jó a BRDSZ-nek is.

A BM vezetésének szándéka kikérni a szakszervezetek véleményét a közszolgálatot érintő kérdésekben, s például az egységes közszolgálati törvénnyel kapcsolatban az érdekvédők álláspontját fogják képviselni. A jövő évi béremelésről nem tudott véglegeset mondani, csak a jó szándékot közvetítette: a BM célja minél többet adni. Bejelentette, hogy a közel 30 ezer tiszthelyettest érintő szolgálati idő beszámítását harmonizáló javaslatot, az úgynevezett 1,2-es szorzó bevezetését a Belügyminisztérium kezdeményezi a kormánynál, és el akarja érni az elfogadását.

_ Az esélyeink jók, és szeretnénk az önök támogatását is a hátunk mögött tudni, ebben az ügyben is. Bárdos Judit kérte, javasolta, hogy a 13. havi fizetés 1/12-ed részét _ ha lehet _ még karácsony előtt teljesítsük. Jó ötlet! _ hangzott két népszerű mondat, majd további bizalomerősítő kijelentések következtek.

A jövő évi juttatásokról a kormány még az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanáccsal (OKÉT) egyeztet, ott kell megállapodásnak születnie. Emlékeztetett a kormányváltás utáni 50 százalékos közalkalmazotti fizetésemelésre, s arra, a BM minden állománycsoportot illetően igyekezett a juttatások maximumát nyújtani. A tűzoltók veszélyességi pótlékának ügyét egyértelműen sikeresnek könyvelte el, a központi és területi szerveknél szolgálatot teljesítő hivatásos állomány egyszeri, összesen 500 milliós juttatásban részesült, legutóbb illetménykiegészítés-emelést kapott. Felhívta a figyelmet a tárca nehézségeire, megértést kért a követelések megfogalmazásakor, s bizakodóan köszönte meg ismét a jövőbeni konstruktív együttműködés lehetőségét.

Kis különbséggel

A kongresszus az alapszabály-módosítások néhány kiegészítésének elfogadásával folytatta munkáját, majd ebédszünet után a tisztségviselő választás következett. Az éjfél utánig elhúzódó körülményes, titkos voksolásokkal tarkított procedúra eredményeképpen Kun Gáborné, a szavazatszámláló bizottság elnöke kihirdethette, hogy a küldöttek harmadszor is dr. Bárdos Juditot választották főtitkárrá, helyettese dr. Zachar Kálmán. Az Országos Tanács elnökévé ismét Szamosfalvi Józsefet delegálták a küldöttek, ám új tisztség a munkája könnyítését szolgáló OT-elnöhelyettesi poszt, amelyet Katus Károly nyert el. A választást a BRDSZ kérésére végig figyelemmel kísérte, tisztaságát ellenőrizte Szlankó Erzsébet, a SZEF küldötte, a Pedagógus Szakszervezet alelnöke.

CSÁSZÁR KÁLMÁN

Első strófa

A magyar nyelv nagyon ritmusos nyelv. Ezt nem én találtam ki, Weöres Sándor költő írta le. A magyar nyelv a harmadik legritmusosabb nyelv a világon. Az első a latin, a második az ógörög, de ezek halott nyelvek. Ha ezt tudnák az angolok, biztos magyarul tanulnának! Azért kell szépen beszélni nyelvünket, mert Magyarország köztársaság, és szólásszabadság van.

Svejk és Heltai*

Svejk ezt mondta a frontviszonyokról: „…a háborúban mindenkinek vigyáznia kell az egészségére, mert ezek a háborús strapák minden egyes embertől megkövetelik, hogy ne legyen nyavalyás…", de Heltai Jenő sorai se érdektelenek:

„…Szabad csak az,

Kinek ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez…"

*A fenti idézetek dr. B. J. főtitkár ünnepi beszédében hangzottak el.

Tagok a bizottságokban

Intezőbizottság:

Dr. Bárdos Judit főtitkár, IB-elnök

Dr. Zachar Kálmán főtitkárhelyettes

Szamosfalvi József OT-elnök

Katus Károly OT-elnökhelyettes

Bebes Tibor határőr tagozatvezető

Terjéki László katasztrófavédelmi tagozatvezető

Bankó Magda

Csík Ferenc

Dani Béláné

Gedeon László

Gyenes József

Horváth Antal

Dr. Kassai László

Király Csaba

Kiss Sándor

Kovács József

Majoros András

Mátyás Mária

Nagyné Horváth Ildikó

Németh Béla

Pach Dániel

Pósa Zoltán

Reznicsek István

Vincze Tibor

Felügyelőbizottság:

Dr. Ambrus Zoltán

Dr. Balogh István

Dr. Dancsóné dr. Soós Ilona

Katonáné Sinka Katalin

Takács Imréné

Pénzügyi Ellenőrző-bizottság:

Orgoványné Róka Hajnalka elnök

Antal Károly

Dr. Göndicsné Hosszú Zsuzsanna

Németh Andrásné

Mészáros József

Szamosfalvi József _ Régi-új OT-elnök

Bízik benne a tagság

A BRDSZ kongresszusának választásán igen éles küzdelem zajlott, ám az OT elnökét 98 százalékos támogatottsággal ismét megválasztották. Azt kérdeztük tőle, elégedett-e?

_ Biztos voltam benne, ha elfogadom a jelölést, megválasztanak, bár sokat meditáltam, vállaljam-e ismét az elnökséget. Aztán, mivel én voltam a BRDSZ elődjének, illetve országos szervezetté alakulásának az egyik alapító tagja, úgy éreztem, kötelességem továbbra is segíteni célkitűzéseink megvalósulását. Többek között azt, hogy egy egységes belügyi szakszervezeti szövetség jöjjön létre.

_ Az alapszabály szerint az OT-elnököt a titkárok közül kell választani. Egy nagy alapszervezet titkáraként előnnyel indult a harcban?

_ Valószínűleg. A listán a 36-os szám a miénk, ez nem nagy, hanem a legnagyobb alapszervezet. A BRFK szakszervezeti tagsága adja a rendőrségi taglétszám közel 25 százalékát.

_ A saját területén elért eredményekre vagy az OT-elnökire büszkébb?

_ A régi alapszabály az OT elnökének nem biztosított olyan lehetőségeket, amely az eredményeket láthatóvá teszi. Egyébként eredményeket egyedül nem lehet elérni. Helyettesemet, Dani Bélánét 1999-ben választotta meg a tagság erre a tisztségre, ő hihetetlen munkabíró képességével, agilitásával kapcsolódott be a munkába. A BRFK-n, ha az elmúlt öt évhez viszonyítunk, és ebben volt egy időszak, amikor három és fél év alatt 67,5 százalékos volt a fluktuáció, a taglétszámunk nemhogy csökkent, hanem nőtt, mégpedig 1999 decemberéhez képest 2000 fővel. Szervezettségünk így 18-ról 38 százalékra emelkedett. Jelenlegi, 2400 fős tagságunk által fizetett tagdíj négyszerese az 1999 évinek, amellyel hozzájárulunk a BRDSZ eredményes működéséhez.

_ Ezt a teljesítményt is értékelték?

_ Igen, alapszervezetünk az októberi küldött-taggyűlésén egyhangú támogatással biztosított, hogy harcoljunk tovább az élet- és munkakörülmények javításáért.

_ Milyen segítséget kaptak mindehhez?

_ Erről most nem szívesen nyilatkoznék, ugyanis eljutottunk oda, segítséget már nem is igazán várunk el senkitől. Ha nem akadályozzák a munkánkat, azt már segítségnek veszem.

_ Milyen hozzáállást tapasztal a szakmai vezetők részéről a saját területén?

_ Bármennyire is furcsának tűnik, de a legtöbb esetben sikerült megtalálni az állomány érdekében a lehetségesen legoptimálisabb megoldást. Természetesen a rajtunk kívülálló okok miatt a tagság és az állomány elvárásainak nehéz megfelelni, de igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni. -cs-

Egységünk
az erősségünk

Legyen szép jövőnk!

_ Elöljáróban megköszönöm a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete tagságának a bizalmát,

amely alapján az OT-elnökhelyettesi tisztséget személyem töltheti be. Kettő nagyon egyszerű gondolatkörbe helyezném a legfontosabb feladataimat e tisztség ellátása során, és kérem BRDSZ-tagtársaim segítségét, velük együtt tudom csak a munkámat elvégezni. Első gondolatomat az EU területéről szólaltatnám meg. Németországban, Rüdesheimnél, ahol a Nahe belefolyik a Rajnába, áll egy emlékmű, amelyre ez van írva: „Unsere Starke ist in unsere Einheit", „a mi erősségünk az egységünkben van". Azt hirdeti számunkra is, hogy a BRDSZ 23 ezer fős tagságát alkotó közalkalmazott, köztisztviselő, katasztrófavédelmi szakember, rendőr, határőr, egyéb munkavállaló egymás érdekeit, álmait egységben lássa, együtt cselekedjünk!

A második gondolatot a 2005. január 17-én kezdődő költői jubileumi év ünnepeltjétől, József Attilától kölcsönzöm. Azért szeretnék dolgozni, hogy a Mama című vers költője és szereplője, a gyermek József Attila álmai a mi gyermekeink mindennapjaiban valósággá váljanak: „hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen föl a padlásra".

Biztos vagyok benne, hogy az anyukák és nagymamák már az idézet első betűinél megértették, miért hozakodtam elő nagy költőnk soraival. Valósuljanak meg gyermekeink álmai a jelenben, amelyek a mi álmaink is: a tisztességesen elvégzett munka után senkinek ne kelljen „második műszakba" menni dolgozni! Ne legyen rászorulva arra, hogy 5-6 óra alváson túl a gyermekeinek csak egy puszi jusson és egy cetli, hogy „vigyázz magadra, este találkozunk!". Persze megint alva látjuk jövőnk és társadalmi reményünk megtestesítőjét! Nem visszük fel a padlásra, nem megyünk vele kirándulni, nem tudjuk este megkérdezni, mi baja, volt-e öröme aznap, nem látjuk reggel, hogyan ébred. Jön a hétvége, a szoros program: apa kocsit javít, felvállalt munkát a kollégák kisegítésére, anya mos, főz, takarít, telefonál, valami kis munkát bevállalt még, „csak félóra", de az egész délutánja odalett, közbejött egy kis gond, kell a pénz, sok a rezsi! Ez idő alatt mit csinál szemünk fénye? Tudjuk és félünk! Gyermekeink álma is, amiért küzdenünk kell: legyen tisztességes bérünk, legyen tisztességes életünk, hogy fel tudjuk számolni az önmagunkra rótt bérrabszolgaságot, legyen normálisan felhasznált és családban megélt szabad időnk! Legyünk EU-állampolgárok, legyen jövőnk! KATUS KÁROLY

Kormányőr a főtitkárhelyettes

Hosszú távra tervez

Dr. Zachar Kálmánt a kongresszus nagy többséggel választotta főtitkárhelyettessé, de megmaradt rendőrségi tagozatvezetői tisztében is.

_ Ezúton szeretném megköszönni azt a bizalmat, amellyel a kongresszusi küldöttek támogattak, s szavazataikkal e fontos tisztségbe emeltek. Az elkövetkezendő ciklusban eltökélt szándékom, hogy a BRDSZ a rendvédelmi szervezetek tekintetében _ és itt nem csak a rendőrség állományára gondolok _ elérjünk egy olyan hosszú távú megállapodást a kormány, illetve a Belügyminisztérium vezető tisztségviselőivel, képviselőivel, amely egzisztenciálisan az EU-hoz 2004. május 1-jén csatlakozott országok rendvédelmi szerveinek átlagfizetéséhez igazítja az illetményünket. Továbbra is célom, hogy a BM alkalmazásában lévő munkatársaim egységes ágazati kollektív szerződés hatálya alá tartozzanak, amely kiküszöböli a munkáltatók által biztosított, egymástól adott esetben akár jelentősen eltérő anyagi kondíciókat.

-k-

Nehéz évek következnek

Tanulságos nap

Dr. Bárdos Judit főtitkárrá újraválasztása után az alábbiakat nyilatkozta a T-MA-nak:

_ Figyelve a négyévente megvalósuló parlamenti választásokat, meg kellett állapítanom, ugyanolyan forgatókönyv szerint történt a szakszervezeti választás is. A főtitkári posztért folytatott kiélezett küzdelem nagyon szoros eredményt hozott, és ez arra enged következtetni, hogy sokkal nyíltabban kell a tagság elé vinni bizonyos ügyeket. Ezeket az elmúlt másfél évben csak egészen szűk vezetői kör próbálta megoldani, és ezáltal mások szemében a valóság torz képe tükröződött vissza. Ez az egyik legfontosabb tanulság számomra, de persze vannak más következtetések is, ám ezekről máskor kívánok szót ejteni.

A tény, hogy új testület alakult, többségében új emberekkel, azt a reményt vetíti elém, hogy jobban, többet elérve, másként tud az Intézőbizottság érdekeket közvetíteni, a konkrét ügyekben a megoldást kiharcolni. Abban egészen biztos vagyok, nagyon nehéz évek következnek, és hogy a mindennapokban tényleges sikereket érjünk el, ahhoz mindazoknak, akiknek a kongresszus bizalmat szavazott, meg kell felelniük ennek a bizalomnak. A helyzet nem enged lazítást, elvtelen engedményeket vagy éppen az ügytől való eltántorodást, esetleg a tisztségviselők önös, egyéni érdekeinek az előtérbe helyezését.

Nem is feltételezek ilyesmit, a megújulás jót is tehet, s meggyőződésem szerint tesz is a legfőbb végrehajtó testület hatékonyságának. Bízom a frissen megválasztott és újraválasztott tisztségviselőkben. Azért, hogy mindannyiunknak jobb legyen, csak előre vagyok hajlandó menni a belügyi dolgozók érdekében.

- kcs -

Terjéki László összefogásra buzdít

Többségi döntés

Az elmúlt időszakban a szakszervezeti választásokra helyeződtek a hangsúlyok. Ez érthető is, hiszen nem mindegy, hogy a következő öt évben milyen vezetéssel, milyen irányban halad a Belügyminisztérium területén működő legnagyobb érdekvédelmi szervezet szekere.

A választások lezárultak, az eredmények ismertek, az újonnan felállt Intézőbizottságban sok új arc látható, az első számú vezető személye azonban nem változott. Egyértelműen érzékelhető, hogy egységesen tett hitet a tagság a következő időszak programja mellett. Ugyanazt szeretnénk, ugyanazt akarjuk: egy hatékony, az érdekvédelem területén elkötelezett, a dolgozókért kiálló, határozott, nagy szakszervezetet. A célok megfogalmazódtak, és most az új vezetésen van a sor, hogy ígéreteiknek megfelelően hatékonyan működhessen szervezetünk.

A helyenként komoly indulatokat is kiváltó, személyeskedő vitákat le kell zárni, erőinket a jövő feladataira kell összpontosítani, hiszen komoly kihívásoknak nézünk elébe. Lassan befejeződnek a bértárgyalások, kezdődnek az újbóli átszervezések. Ehhez nyugodt körülményekre, megfontolt és szakmailag felkészült vezetésre van szükség. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy felszínes viták megoszthassák szakszervezetünket.

A választási eredmények szoros küzdelemben alakultak ki, sokan voltunk, akik a bekövetkezettnél nagyobb változást szerettünk volna elérni, de a többség nem így akarta. Tiszteletben kell tartani döntésüket, de remélem, hogy jobbító szándékú terveink, a megcélzott változások egy része valóra válik, és sikeresen szolgáljuk tagságunk érdekeit. Megköszönöm mindenkinek, akik ebbéli elképzelésiemet támogatták. Bízom benne, hogy nem volt hiába eddigi munkánk, az új alapszabály lehetőségeivel élve a továbbiakban együtt, egységesen hajtjuk végre azokat a korrekciókat, amelyek további sikeres tevékenységünket biztosítják.

- csk -