Sopron, Csopak elesett, Körmend megmenekült
Mi lesz veled,
Oktatási Főigazgatóság?
*
Kivételezett a KOK és a NOK * Közel 300 fős emberáldozat
A Belügyi Érdekegyeztető Tanács (BÉT) 2004. március 26-án Pál Tibor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára elnökletével a rendészeti szakközépiskolák rendszerének az átalakításáról tartott soron kívüli ülést. Először heves vita jellemezte a tanácskozást, a végére azért megszületett az egyezség is.
Dr. Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ) főtitkára napirend előtt a Független Rendőrszakszervezet (FRSZ) nevében is azt javasolta, legyen két napirend az iskolákról. Először essen szó a szervezet-átalakításról, az oktatással kapcsolatos problémákat pedig utalják szakértői bizottság elé, mert az elképzeléseket nem véleményeztették az érdekképviseletekkel. Csak ezt követően lehet a plenáris ülés elé terjeszteni a tervezetet. Pál Tibor politikai államtitkár a BÉT levezető elnöke a javaslatot elfogadta, de azt kérte, azért essen szó a másik elemről is.
Egyéni sérelmek
Dr. Bárdos Judit azt mondta, kínos lenne olyasmiről vitázni, amivel kapcsolatban nincs jog-, illetve háttér-anyaguk. Az államtitkár azt mondta, legalább fogalmazzák meg, mire volna igény.
Dr. Tiborcz János, a BM humánpolitikai helyettes államtitkára szerint már jó ideje a „levegőben volt", hogy rendészeti szakközépiskolaként a soproni és a körmendi intézmény megszűnik, aztán egy kormányzati döntés nyomán úgy alakult, hogy csak egy iskolát kell becsukni. A BM Oktatási Főigazgatóságának költségvetését is érintette a takarékossági intézkedés, ezért a rendészeti oktatás rendszerét át kell alakítani. A BM javaslatának egyik lényegi eleme, hogy nem lesz szükség ennyi helyen rendészeti képzésre, mint most.
Jenei Zoltán, a BM közgazdasági és informatikai helyettes államtitkára ismételten azon véleményének adott hangot, miszerint nem lehet úgy dönteni egy-egy iskola, és az ott dolgozók sorsáról, hogy csak egyetlen szempontot veszünk figyelembe.
_ Az elmúlt hetekben megnéztük minden iskolánál a kihasználtságot, a költségvetési helyzetet, a működtetést. Áttekintettük az oktatási rendszer színvonalát, mindezek hatására született meg a javaslat. Nem az volt a szempont, hogy létszámleépítést kell végre hajtani, hogy valamelyik iskolát be kell zárni, hanem tartalmi változást is szerettünk volna. Azt, hogy legyen hatékony az iskolai szerkezet, a fejlődésre, fejlesztésre is jusson lehetőség. Tény, hogy nagyon kemény tárgyalások várhatóak ezzel kapcsolatban is, és az is igaz, hogy egzisztenciákat fog érinteni, de úgy gondolom, hogy ez az elképzelés olyan rendszer alapjait teremti meg, ami hosszabb távra megnyugtató környezetet teremt.
Dr. Bárdos Judit azt kérdezte, mi indokolja a megmaradó iskolák jogi önállóságának megszüntetését és a budapesti adyligeti központi iskola alá rendelését. A központi iskola igazgatója dönthet-e úgy, hogy bármikor, bármelyik tagiskolát bezárja, átalakítja, költségvetését megkurtítja? Melyik iskolákban fog megszűnni a hivatásos, köztisztviselő, közalkalmazott oktatók és háttérintézményi kollégák munkahelye? Hogy kíván gondoskodni a Belügyminisztérium arról, hogy a legkisebb érdeksérelemmel járjon az ügy?
Mindenható központ
Kertész László, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének (HTFSZ) elnök-ügyvivője arról érdeklődött, hogy a BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központ helyzetében milyen változás várható. Felfoghatatlan lenne, közölte, hogy egy szakközépiskola alá rendeljék azt az intézményt, ahol tisztképzés is folyik. Tavaly egyetlen tollvonással megszüntették a tűzoltószakmunkás-képzést, amit a HTFSZ sérelmezett, ám véleményüket nem vették figyelembe.
Pongó Géza, a Független Rendőrszakszervezet (FRSZ) főtitkára tudni szerette volna, hogy az ORFK-nak lesz-e fedezete a csopaki objektum más célú működtetésére, valamint, hogy milyen értelemben kívánnak változtatni a szakközépiskolák oktatási rendszerén. Milyen kapcsolat lesz az adyligeti központi iskola és az Oktatási Főigazgatóság között? Szükséges-e a kettős irányítás?
Dr. Tiborcz János a felvetésekre válaszolva elmondta: amennyiben a javasolt felépítési rendszert a BÉT elfogadja, akkor jöhetnek a részletkérdések, vagyis ha megszűnik csopaki, a Kerepesi úti és a soproni iskola, akkor honnan ki és hova megy, a határőrségnek, illetve a rendőrségnek milyen létszám szükséges ahhoz, hogy az intézményeket, objektumokat működtesse, s egyáltalán, mi lesz az oktatói állománnyal, és így tovább?
_ A BM vezetői ezt egy második fázisban gondolják részletesen megtárgyalni. Június 30-áig kell kidolgozni a részletes szabályokat, de azt már lehet látni, hogy 117 fős létszámcsökkentés várható _ mutatott rá a következményekre. Ami a jogi önállóságot illeti, egy szakközépiskolába történik a felvétel, és ennek alapján az igazgató dönti el, ki melyik iskolában fog tanulni. A rendészeti szakközépiskola igazgatójának ilyen jogosítványai nincsenek, és ezután sem lesznek. A BM Oktatási Főigazgatóság megmarad. Az anyagban szándékosan nem szóltunk a KOK-ról, mert nem kívánunk hozzányúlni. Nem szóltunk a Nemzetközi Oktatási Központról (NOK), mert nem kívánunk hozzányúlni. Kifejezetten a hét rendészeti szakközépiskoláról van szó. Az Oktatási Főigazgatóság alárendeltségében marad a rendészeti szakközépiskola és annak három tagintézménye, kihelyezett tagozat elnevezéssel, marad a NOK és marad a KOK. Az más kérdés, hogy a rendszerbe évente bejövő körülbelül 300-350 tűzoltó két hónapos gyakorlati és két hónapos elméleti képzése miként valósuljon meg. El kell gondolkodni azon, érdemes-e a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságoknál hagyni ezeket a képzéseket, vagy egységesíteni lehet. Felmerül ugyanis az akkreditáció, a megfelelő oktatói gárda és az anyagi-technikai kiképzőbázis hiánya.
Jenei Zoltán kifejtette: az volt a cél, hogy az Oktatási Főigazgatóságon belül dolgozó állomány egy részét legalább tudjuk megnyugtatni. Csopakon fokozatosan egy rendőrségi oktatási továbbképzési központ lehet. Dr. Bárdos Judit megjegyezte: _ Megnyugtat, hogy „csak" 117 kolléga elküldéséről van szó, mert ez a lényeg, a létszámcsökkentés. Igazából december 31-éig 277 dolgozót kell az önök előterjesztése szerint elküldeni, és ezt nem lehet 24 óra alatt megoldani. Egyébként is, a 277 ember elküldése milyen intézményi körből történik? Nem tudunk várni, hogy majd jön egy új oktatási főigazgató, mondják meg most! Illetve azt, mi a végső határidő, amikor az érdekképviseletek megtudhatják a választ!
Dr. Tiborcz János válaszának lényege: most nem tudják megmondani, hogy 277 embert honnan kell elbocsátani, először el kell fogadni a szervezeti felépítést, aztán lehet tovább lépni. A végső határidő június 30-a. Körmend megtartása pedig azért indokolt, mert ott zajlik az egyik legszínvonalasabb határrendészeti képzés. Olyan, amilyen egyetlen más iskolában sem, az úgynevezett távoktatás, ami évente 1000_1300, már dolgozó határőr kiképzését jelenti. Az oktatási anyagokat az ottani gárda dolgozta ki, és ők is használják, csak ők. Van egy másik érv, az igen komoly ingatlan és technikai bázis. Felmerült Körmend megszüntetése, de kérdés volt, mit tudnak kezdeni az épületekkel, a földterülettel, a lőtérrel és a sportcsarnokkal?
_ Nem szeretnénk a hévízi Park utca sorsára jutni! Tudják, 1993 óta ez az ingatlan üresen áll. Körmendről kivonult a tőke, nagyon magas a munkanélküliség. Az ott dolgozó embereket lehetetlen helyzetbe hoztuk volna, és a leglényegesebb, hogy nagyon komoly oktatói kapacitás van Körmenden _ érvelt az államtitkár.
Ösztöndíj vagy hivatás?
Dr. Bárdos Judit még mindig elégedetlen volt, s újfent azt kérdezte, miért pont Adyliget lesz a központi iskola.
_ Miért lenne más? _ kérdezett vissza dr. Tiborcz János, majd kifejtette: Ady-ligettel más elképzelései is vannak a Belügyminisztériumnak. Az, hogy a schengeni, illetve az európai uniós csatlakozás kapcsán ott lenne egy komoly kiképzési, továbbképzési bázis. Kijelentette: ez azonban nem jelenti azt, hogy ott örökké határrendészképzésnek kell lennie. Ha olyan lesz a határőrség utánpótlása, hogy azt meg tudja oldani Miskolc, vagy/és Szeged, akkor Körmendet át lehet alakítani, így lehetne a Dunántúlnak is egy rendőrképzési bázisa. Kár lett volna elkótyavetyélni az anyagi-technikai hátteret, amely Körmenden megvan, hangzott a végső érv, amire a BRDSZ főtitkára úgy reagált, hogy kijelentette: a BRDSZ szervezeti értelemben tudomásul veszi a rendészeti képzés átalakítását, erre Pongó Géza is az FRSZ támogatásáról biztosított, de valamit azért megjegyzett:
_ Azt javaslom, és talán gondolkozzanak el rajta, ha tényleg nem szükséges ennek a sok iskolának az üzemeltetése, akkor legyen a négy rendészeti szakközépiskolának egyformán önálló jogállása a főigazgatóság irányítása alatt. Az FRSZ a jelenlegi kétéves oktatási rendszert támogatná inkább, mint az egy plusz egyest.
Pál Tibornak az volt a véleménye, ha már hozzányúlnak a tűzoltóképzéshez, és aztán ezen a folyamaton előbb-utóbb végig kell menni, első pontként fogalmazzák meg, hogy készüljön egy javaslat, milyen módon lehetne a katasztrófavédelmi képzést, a tűzoltóképzést racionálisabbá tenni, hogy az új és újabb kihívásoknak meg tudjon felelni. Az egy plusz egy éves képzéssel kapcsolatban pedig alakuljon munkabizottság.
Dr. Bárdos Judit arra kért választ, mennyibe kerül az egy plusz egy éves rendszerre való áttérés. Megítélésem szerint az egy év elmélet, egy év gyakorlat és az, hogy a gyakorlat során a hallgatók hivatásos állományba kerülnek és kikerülnek az utcára, „kirakatpolitika". Fizetést kapnak ösztöndíj helyett, nem intézkedhetnek, vagyis ott vagyunk, ahol a part szakad, legfeljebb azt mutathatjuk, hogy több rendőr, határőr van.
Pál Tibor a főtitkárnak ellentmondva arra hívta fel a figyelmet, ez a lényeg, hogy tényleg több rendőr, több egyenruhás van az utcán. A bűnöző nem tudja, hogy intézkedési joggal vagy mentorral van ott, csak azt látja, hogy rendőr, és ez megfelelő hatást válthat ki. Ez nem a politika számára, hanem az emberek számára hasznos, mondta, majd feltette a kérdést: nem az kerül többe, hogy két év után még egy évig segíteni kell azt, aki elvégezte az iskolát ahhoz, hogy valóban önállóan tudjon intézkedni?
Dr. Tiborcz János lényeges dolognak nevezte, hogy amennyiben a hallgatók hivatásos állományba kerülnek, akkor a második évben már fizetést kapnak, ami jóval több, mint a mindenkori minimálbér 20 százalékát kitevő ösztöndíj. Meggyőződése, jelentette ki, hogy az elméleti és gyakorlati képzés arányán változtatni kell, a gyakorlat idejét növelni kell.
Pongó Géza azonnal kifejezésre juttatta, a hallgatók hivatásos állományba kerülését támogatják, de árulják el, a Belügyminisztérium egy központi iskolában vagy négy önálló jogi személyiségű iskolában gondolkozik-e.
_ A mi javaslatunk egy rendészeti szakközépiskola három tagintézménnyel, például azért is, mert nem kell négy helyen ugyan azt a funkcionális szervezetet fenntartani _ így dr. Tiborcz János, mire dr. Bárdos Judit ismételten megkérdezte: az Oktatási Főigazgatóság is átszervezés előtt áll? Ekkor Tiborcz hirtelen elszólta magát, miszerint azért az Oktatási Főigazgatóság „se fogja megúszni szárazon". Túl bonyolult, túl tagolt a szervezet, sokkal egyszerűbben, kevesebb szervezeti egységgel is lehetne működtetni, szaladt ki a száján.
CSÁSZÁR KÁLMÁN
Érthető érdeklődéssel olvasunk és hallgatunk minden olyan hírt, amely a rendészeti szakközépiskolák átszervezésével kapcsolatos, hiszen az oktatásban dolgozóként közvetlenül is érintve vagyunk. A legfrissebb ilyen hírek a március 26-ai rendkívüli BÉT-ülésen elhangzottak voltak, amelynek anyaga az információra éhes olvasó számára nyújt „csemegét". Önmagában egy BÉT-ülés jegyzőkönyve meglehetősen unalmas, különösen mikor az élőbeszéd által közvetített stilizálatlan szöveg nehezíti mind az olvasást, mind az értelmezést. Belevetettem magam tehát az olvasásba, felkészülve a már ezerszer tapasztalt nehézségekre. Nem óhajtom azt kielemezni, hiszen bárki hozzáférhet és tanulmányozhatja szakszervezetünk honlapján. Ami miatt tollat ragadtam, az egy elképesztő okfejtés.
Dr. Bárdos Judit BRDSZ-főtitkár kérdésére, miszerint mi az értelme a rendészeti képzésben az 1 év elmélet + 1 év gyakorlat koncepció bevezetésének, ha a másodévben kinevezésre kerülő tanulók semmiféle intézkedési jogosítvánnyal nem rendelkezhetnek (hozzáteszem, fegyverviselési engedéllyel sem), a következő válasz érkezett Pál Tibortól, a BM politikai államtitkárától (levezető elnök): „…Tudjuk jól, hogy ahol megjelennek, nem tudja a bűnöző, hogy ő most már egyébként intézkedési joggal vagy mentorral sétál együtt, ő azt látja, hogy rendőr, és ez kelti azt a hatást. Ez nem a politika számára, hanem emberek számára hasznos…."
Na, ezen a ponton esett le az állam végképp! Bizony kell bátorság az effajta magyarázathoz! Mert ez a kijelentés nem igazán tűnik _ mai divatos szóhasználattal élve _ EU-konformnak! Vagy inkább cinizmusról van szó? Valóban ez szolgálja az emberek, az állampolgár érdekeit? Finoman szólva palira vesznek engem, az állampolgárt?! Eszerint akár ember nagyságú, rendőrruhás, papírmasé reklámfigurákat is felállíthatnának az utcán: ez lenne csak a költségkímélő megoldás! Ez szolgálná csak igazán a bűnözés visszaszorítását! A látvány, a hatáskeltés mindenekelőtt, tartalom nélkül? Mert velünk, az állampolgárokkal mindent meg lehet etetni? Ez az igazi cinizmus! Ez az igazi sértés! És akkor még nem beszéltünk arról a hatalmas veszteségről, amit a minőségromlás eredményez. Így akarunk az Unióba lépni? Leromboljuk azt, amit felépítettünk a megbízók egyre nagyobb megelégedésére, vagy egyszerűen felelőtlen kijelentésről van szó? Eddig úgy gondoltam, hogy egy bizonyos szinten túl csupa olyan ember foglal helyet, aki tudatában van annak, hogy a kimondott szónak súlya van. Jómagam azon a bizonyos szinten innen vagyok, és bizony a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a felelőtlenül kimondottak milyen következményekkel járnak. Pedig a mindennapok aprónak mondható botlásaiért is megfizetünk. Ha másképpen nem, hát a lelkiismeretünk bánja.
A T-MA olvasótáborának nyilvánossága előtt kérdezem az államtitkár úrtól: a változtatáshoz mindig kell egy ideológia is, vagy csak az kell? Az ön által felvázolt azonban hamis. Kérem önöket az állampolgárok nevében, vegyék komolyan, amit csinálnak: rombolás helyett teremtsük és őrizzük az értéket, mert csakis ez lehet hasznos az emberek számára!
(v-era)
Tizenöt év telt el a rendszerváltás óta, de mintha
megállt volna az idő! Érezni az elégedetlenséget
veletek kapcsolatban, s néha nehéz eldönteni, hogy
a bírálat az emberektől jön,
vagy csak a politika közvetíti, de én tudom, ti
biztosak vagytok benne, ez utóbbiról van szó.
A törvényhozásban nem látni, hogy kemény, a
rendvédelem érdekeit szolgáló jogszabályokat alkotnának
a képviselők, ők inkább el vannak foglalva az
egymással folytatott csatározásaikkal.
Ti ezzel nem törődhettek, nektek a bűnözők után
kell hajtani, és ezt is teszitek. Sok még a kudarc,
de _ szerencsére _ egyre több a siker is, úgyhogy
ne hallgassatok azokra,
akik pocskondiáznak benneteket! Sárkányölő
Szent György napján én azt mondom nektek:
csak így tovább, rajta, előre, hajrá!
Tisztességes újságszerkesztői magatartásnak
köszönhetően
_ igaz egy éjszakányi
határidővel _ lehetőséget kaptam arra, hogy reagáljak
v-era ELKÉPESZTŐ című írására.
Tisztelt v-era!
Sajnálom, hogy a Belügyi Érdekegyeztető Tanács (BÉT) március 26-ai ülésének 19 oldalas szószerinti jegyzőkönyvéből csak a 15. oldalon található hozzászólásomból idézett. Az olvasók teljes tájékoztatása érdekében szeretném elmondani, hogy ezen a BÉT-ülésen a rendészeti szakközépiskolai oktatás szerkezetével foglalkoztunk, az oktatás tartalmi kérdéseit csak érintettük. Örömteli volt számomra, hogy a szakszervezetek megköszönték a munkáltatói oldal gyors előterjesztését, és az értekezleten lefolytatott vitát követően elfogadták az új oktatási szerkezetre vonatkozó javaslatot.
Az oktatás tartalmi kérdéseire vonatkozóan az a megegyezés született, hogy felállítunk egy szakszervezetekkel közös szakmai munkabizottságot, amely a tartalom és a finanszírozás kérdéseit vizsgálva javaslatot tesz a BÉT részére. Az érdemi tárgyalást ott fogjuk lefolytatni. Ezt előzte meg az a polémia, amelyből Ön kiragadott egy részletet. Ebben a jegyzőkönyvben ugyanitt található a BRDSZ főtitkára, dr. Bárdos Judit asszony hozzászólása is, erre reagálva mondtam el az Ön által kifogásolt gondolatokat.
Főtitkár asszony attól tartott, hogy az 1+1-es képzésre való áttérés csupán a politika számára jelent hasznot. Erre reagáltam azzal, hogy ez nem a politika, hanem az emberek számára hasznos. Ezt a véleményemet ma is tartom.
Ön az állampolgárok nevében kioktatott a politikusi felelősségről. Bizonyára tudja azt is, amit én egyéni körzetben, megválasztott országgyűlési képviselőként, nap, mint nap tapasztalok: az emberek régóta igénylik az utcán, lehetőleg gyalogosan járőröző, látható rendőrt, ettől növekszik a biztonságérzetük. És igénylik a rendőri határozottságot és szakszerűséget.
Melyek tehát a célok? Az egyik, hogy megfeleljen a
rendőrség az állampolgárok jelzett elvárásának. A másik, hogy a
rendőrképzésben résztvevő fia-talok az iskolában töltött két év
alatt elsajátítsák a szükséges elméleti ismereteket. A harmadik,
hogy kellő gyakorlatot szerezzenek ahhoz, hogy hivatásuk
gyakorlásának első pillanatától kezdve határozott, szakszerű
intézkedéseket tudjanak hozni. Ez csak az iskola közbeni
gyakorlat megszerzésével lehetséges. Ennek legjobb módja, ha jól
felkészült mentor segítségével részt vesz a tanuló a
mindennapi járőrözésben, figyeli és segíti gyakorlott kollégája
fellépését, intézkedését. Ez ugye nem papírmasé? Megjegyzem ez a
fajta gyakorlatszerzés sok szakmában régi hagyomány, talán
még az újságírásban is.
A BÉT-en a szakszervezeti vezetők egyike nyitott volt arra,
hogy megfelelő szakmai javaslat alapján akár az 1+1-et is elfogadja.
Ez egy felelős érdekképviseleti vezetői magatartás. Én is azt
mondom, hogy meg kell vizsgálni valamennyi lehetséges módját
annak, hogyan lehet az áhított célokat elérni, és közösen döntsünk
a legjobbról. A változáshoz tehát nem egy központból legyártott
ideológiára van szükség, hanem társadalmi párbeszédben
kiérlelt szakszerű döntésekre. Úgy vélem, ez pedig egy felelős
politikusi gondolkodás.
Tisztelt v-era!
Ön azt írja, hogy újságíróként nincs azon a szinten, ahol a kimondott szónak súlya lenne. Kérem, fogadja el tőlem: az újságban megjelenő írásnak igen nagy jelentősége van! Az újságírónak tehát lehetősége és felelőssége van a dolgok alakításában. Ön hogy gondolja, azok a rendőrtanulók, akik második évtől hivatásos állományba kerülhetnek, melyik megoldást választanák?
Végezetül kérem, vegyen részt abban a szakmai vitában, amely az oktatás tartalmának megújításáról szól! Várom javaslatait.
Tisztelettel:
Pál Tibor
Belügyminisztérium
politikai államtitkára
Dr. Rabóczki Ede nyugalmazott hadbíró vezérőrnagy 1991-ig volt aktív katona, aztán megszűnt az önálló katonai bíróság, beolvadt a rendes bírói szervezetbe. A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese leszögezte: az alkotmány határozza meg, hogy az igazságszolgáltatás a bíróságok feladata. A sajtóban gyakran összekeverik az igazságszolgáltatásban részt vevők szerepét.
Felvázolta a honi bírósági szervezetet, szólt az ítélőtáblák kiemelt szerepéről, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsról, amely jogosult a bíróságok és a bírák bármely ügyében döntést hozni. A kilenc választott bírón és a hat delegálton kívül tagja a grémiumnak a legfőbb ügyész, az igazságügyi miniszter, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke és két parlamenti képviselő.
A katona a fegyveres erők (a Magyar Honvédség és a Határőrség) tényleges állományú tagja, a büntetés-végrehajtási testület, a rendőrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja. A fegyveres erőket kivéve a köztisztviselők és a közalkalmazottak kiesnek ebből a körből. A fegyveres erők tagjai által elkövetett valamennyi bűncselekmény, tehát az úgynevezett köztörvényes bűncselekmény is katonai büntetőeljárásra tartozik. A katonai bűncselekményekkel kapcsolatban tudni kell, hogy a rendőrség katonai fegyelmi és függelmi rendszerben működő testület. Parancsadási jogosultság, parancs-végrehajtási kötelezettség van, tiszteletadás és minden, ami ezzel jár, ez benne van a rendőrségi törvényben is. Konfliktus akkor van, ha nehéz eldönteni, hogy a közlés parancs vagy sem, végre kell-e hajtani vagy sem. A bírói gyakorlat szerint, ami benne van a munkaköri leírásában, az arra vonatkozó utasítás nem szolgálati parancs, azt egyébként is köteles végrehajtani a beosztott. A szolgálati parancsnak az illetékes elöljárótól kell származnia, világosnak, egyértelműnek és végrehajthatónak kell lennie.
K. CS.
Drága ejnye-bejnye
Az egyik megyei főkapitányság osztályvezetője, egy alezredes rokonával intézkedtek a rendőrök, mert lejárt kocsija zöldkártyája. Szabálysértési eljárásnak kellet volna következni, de a rokon rohant a rendőrtiszthez, mire ő megkérte a parancsnok társát, hogy feljelentés nélkül intézzék el a dolgot, adják vissza a zöldkártyát. Ez történt. Az osztályvezető visszaélt a helyzetével, egy év próbára bocsátást kapott, és megmaradhatott a szolgálatban.
Szolgálati tekintély
Aki az elöljárója vagy feljebbvalója szolgálati tekintélyét feltűnően durván megsérti, katonai vétséget követ el, de ezzel szemben ott van az úgynevezett elöljárói hatalommal visszaélés. Ebben az esetben leggyakrabban az alárendelt magáncélra történő igénybevétele szokott előfordulni. Az érdekvédőket leginkább érintő eset a következő: szolgálati tekintély megsértése miatt folyt eljárás egy alezredes _ a megyei rendőr-főkapitányságon fő szakszervezeti fukcionárius _ ellen, mert az újonnan kinevezett főkapitány a vezető állomány előtt kemény szavakkal leteremtette. Az alezredes megrovást kapott, s hiába hivatkozott rá, hogy amit mondott, szakszervezeti vezetőként fogalmazta meg, a bíróság ezt nem akceptálta.
Apró csínytevések
A határőröknél a szabálytalan ki-, beléptetés az egyik leggyakoribb visszaélés, de nem mindegy a motiváció. Van, aki együttműködött az embercsempészekkel, ez súlyos eset, szabadságvesztés volt az ítélet egy századossal szemben, és persze kikerült a testülettől. Gyakoribb a kisebb csínytevés. Ilyen, ha a parancsnok szól az ügyeletesnek, hogy fog menni valaki, vegyék ki a sorból, és lépjen ki vagy be soron kívül, vagy léptessék ki a bélyegző beütése nélkül, hisz csak átmegy vásárolni. Ezek általában kiderülnek, mert ott áll egy csomó ember a sorban, és látja, panaszt tesz. Van lehetőség soron kívüli ki- és beléptetésre, de meg van határozva, ki jogosult ilyet engedélyezni.
RSZVSZ. A fegyveres, rendvédelmi szolgálatot teljesítők számára az egyik legfélelmetesebb mozaikszó, jelentését mindenki kívülről fújja: Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata. Az itt dolgozókat a belső szleng belbiseknek, árulóknak, rendőr-, vámos-, tűzoltóüldözőknek hívja, s ezek persze még csak a legfinomabb jelzők. A RSZVSZ az utóbbi években próbálja eladni magát, vagyis pozitív PR-t teremteni. S bár az averziók élnek, az erőfeszítések mégsem hiábavalóak.
Ezt bizonyítja dr. Bene László dandártábornok, szolgálatparancsnok meghívása az érdekvédőkhöz. A tábornok nem elfogódott, „öreg" bűnügyesként megszokta a gyűrődést. Azzal indít, hogy szervezete körül sok tévhit kering, mert nem ismerik a működés jogszabályi alapjait sem. Bevezetőül azt hangsúlyozza, mindig volt ilyen szolgálat, van és lesz is, hisz minden állam próbál gondoskodni a rendvédelmi szervezetek jogsértő cselekményektől mentessé tételéről, a szervezett bűnözés behatolásai kísérleteinek meghiúsításáról.
_ Az RSZVSZ 1995-ig szigorúan titkos jogszabályok alapján működött, akkor születtek meg az egység tevékenységét azóta is szabályozó nyílt jogszabá-lyok. Törvényes alapokon, a rendőrséggel és a többi rendvédelmi szervezettel együttműködve ellenőrzi a határőrséget, a vám- és pénzügyőrséget, a büntetés-végrehajtást, és a katasztrófavédelmet _ vázolja fel a működés alapjait, majd arról beszél, hogy kizárólag a titkos információgyűjtés eszközeivel élnek.
A szolgálat nem nyomozó hatóság, kényszerintézkedést, nyílt nyomozati cselekményt nem végeznek. A büntető feljelentéseket az ügyészségi nyomozó hivatalokhoz vagy a katonai ügyészséghez kell továbbítani, a nyílt nyomozati munkát ők folytatják, és döntenek az ügy sorsáról: megszüntetik az eljárást, vádat emelnek, és akkor a bíróság jogerős határozata megszületéséig végigkísérik az ügyet. Ez fontos, mert gyakran éri vád a szolgálatot, hogy ügyeket „indít".
Változatlanul első a megelőzés és a védelem, de legalább ennyire fontos a felderítő munka is. A fő feladat, hogy megszüntessék azokat a körülményeket, amelyek bűncselekmény vagy más jogsértő cselekmény elkövetésére adnak lehetőséget, illetőleg megmentsék azokat, akik még megmenthetőek. Ilyenkor a parancsnok tájékoztatása a megoldás, hogy beszélgessen el a munkatársával.
_ Ezzel azt szeretnénk üzenni az állománynak, ha valaki úgy érzi, hogy a munkájával összefüggésben őt vagy a családját veszély fenyegeti, forduljon hozzánk, és titkos módszerekkel összeszedjük azokat az információkat, amelyek segítségével az őt lejáratni akarók támadhatók lesznek. Van ilyen, nem is ritka, különösen a szervezett bűnözés ellen dolgozó kollégák körében _ emlékeztet a tábornok.
Az egyenruhásoknál leggyakoribb a zsebre bírságolás vagy információk kiszolgáltatása a bűnözőknek, sőt konkrét segítségnyújtás is előfordult: az akciók időpontjának tudatása, az ellenük folyó nyomozásról tényközlés, az őket érintő korlátozó intézkedésről tájékoztatás. A 90-es évek második felében minőségi változás történt a rendvédelmi bűnözésben. Többen vesznek részt bűncselekmény elkövetésében, mint korábban, és bűnöző csoportokat is irányítanak.
A szolgálatnál belső kontrollt építettek ki, olyan szervezeti egységet, amely szigorú jogi, szakmai ellenőrzést valósít meg a szolgálaton belül. A parancsnokokkal és az állománnyal a korábbinál sokkal jobb kapcsolatot építettek ki, hisz senki nem éli meg jól, ha beavatkoznak az életébe, márpedig az RSZVSZ ezt teszi. Ezt az együttműködés enyhítheti, a tábornok szerint jól is működik a dolog, a bizalom nőtt irántuk.
Dr. Bene László az általa közéleti szívességeknek nevezett rendszerben lát veszélyt. Egyes rendőri vezetők a közélet egyes tagjainak, a gazdasági szféra meghatározó személyiségeinek szolgáltatásokat nyújtanak, akkor, ha valami jogsértést elkövettek. Ezekért általában nincs ellenszolgáltatás, nem korrupcióról van szó, de szívességek láncolata alakul ki, és ennek következményei lehetnek.
_ Én úgy gondolom, hogy mind a két fél hozzáállásában komoly változásra lenne szükség e disszonáns helyzet kiküszöböléséhez. A közéletnek tudomásul kellene vennie, hogy a törvények alól nincs kivétel, nem funkciótól függ, hogy betartják-e, vagy sem _ érvel a szolgálat vezetője, majd kérdésekre válaszolt.
_ k _
Idejében szóltak
Az RSZVSZ információt kapott, hogy alulértékelnek néhány Lada Nivát, és néhány polgári személlyel összebeszélve áron alul akarják nekik adni. Ha hagyják, figyelik, mi lesz, amikor kerek a történet, megteszik a szükséges intézkedéseket, az támadhatatlan, de a tábornok szerint nem ez a jó megoldás. Tájékoztatták a határőr-igazgatót, aki leállította a folyamatot, a szabályok szerint értékesítettek, s így hétmillió forinttal több bevételük lett, és senkit sem kellett bilincsben elvitetni, elég volt néhány fegyelmit lebonyolítani.