PATT-helyzet az IRÉT-en

Bő egyórás érdemi egyeztetés nélküli ülés után a munkavállalók nem látták értelmét a további tárgyalásnak és asztalt bontottak a ma délután három órára összehívott Igazságügyi és Rendészeti Érdekegyeztető Tanács ülésén.

Nem volt ugyanis nagyon más választásuk, miután dr. Forgács Imre, igazságügyi és rendészeti miniszter szűk tíz perces, jegyzetlapjain körülbelül öt, bő mondatba foglalt mondandójával rövidre zárta az érvek-ellenérvek ütköztetését.

„Jelenleg nem látható olyan változás, amely bővítené a mozgásteret” – tudatta az egybegyűltekkel. A viszonylag egyértelmű közlendőjének bevezetőjében mindenkit tájékoztatott a „hírről”, miszerint a 2008-as gazdasági válság bizony súlyos helyzetet teremtett, ami véletlenül sem üres absztrakció, vagy szlogen. S hogy szavait igazolja, konkrét számokat is hozott: a veszteség 2008-2009-ben a világon 50-60 ezer milliárd dollár volt, ami nem kevesebb, mint a Föld egy egész éves GDP-je. Így hát igazán nincs is mit csodálkozni az idei év hazai költségvetésen, hiszen a történtek Magyarországot is negatívan érintették.

Így, valamelyest közelítve, illetve elérve az IRÉT témáját, példaként említette azt az egymilliárdos elvonást, amit éppen a köztisztviselők üdültetéséből voltak kénytelenek lefaragni. Ez pedig óhatatlanul a rendszer átalakítását vonta maga után. Szerinte azonban ennek (mármint a nehézségek) ellenére mindenkinek értékelnie kellene, hogy a korábban tett vállalásukat, a rendészeti szféra nettó kereseteinek szinten tartását teljesítették.

A miniszter szerint több intézkedés együttes hatásának eredményeként, így a SZJA- csökkentése, a havi 340 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezők egyszeri 98 ezer forintos bérkifizetésével, valamint a béren kívüli juttatásokkal ez sikerült. Azon pedig gondolkodik a tárca, hogy azoknak, akik havi 160 ezer forintnál kisebb a jövedelmük, az év második felében újabb 98 ezer forintnyi kiegészítést utalnak.

A cafetériára vonatkozó bírálatokat, az egyik fő sérelmezett pont, ami miatt az érdekvédők az egyeztetést kezdeményezték, a miniszter már eleve azzal vágta vissza, hogy annak szférák közötti összehasonlítása csak komplex módon lehetséges, másként nem megalapozott. Majd megértést és türelmet kért az egybegyűltektől és egy újabb, szintén a gazdasági válságnak is betudható rendkívüli helyzetre, a BKV-sztrájkra hivatkozva kimentette magát és a további egyeztetést szakállamtitkárára bízta.

Így hát már Turi Andrástól igyekezett konkrét válaszokat kapni napirend előtti kérdésekkel Bárdos Judit, a BRDSZ  főtitkára, arra: vajon miért nem került és mikor tűzik napirendre a két üdülő, Dobogókő és Balatonlelle kérdését a tanácskozás? Majd nehezményezte azt is, hogy szakértői anyagok nélkül kapnak tervezeteket ad-hoc jelleggel véleményezésre, 24 órás határidővel.

A szakállamtitkár először is technikai okokkal magyarázott bizonyos csúszásokat a minisztériumban, majd újabb rendkívüli helyzetre, a minisztercserére hivatkozva mentette a tárcát, miért is nehézkes az ügyek menete. Az üdülőkérdésben, amelyben emlékeztetett rá, hogy azt Bárdos Judit  többször, többféle „hangszerelésben” már előhozta, ismét a válság teremtette helyzetet okolta, majd Kotán Attila, főosztályvezetőnek adresszálta a kérdést, aki viszont annyit vállalt: felolvassa a Miniszterelnöki Hivatal állásfoglalását. Ennyire szól ugyanis az ő mandátumuk. Bárdos Judit viszont megint a tárca felelősségét firtatta, vagyis hogy vállalják-e annak ódiumát, hogy ha a bírósághoz fordulnak, amiért a változtatások miatt nem tudják a dolgozók törvényben garantált rekreációját biztosítani?

Turi András egy gyors „igen”- nel lépett is a további napirendi pontokra, előre bocsátva ismét: senkinek sem jó az az állapot, amit a gazdasági válság okozott, s őt nem kell arról meggyőzni, hogy jó lenne, ha a dolgozók többet kapnának, s arra kért mindenkit, hogy a hatékony munka érdekében erről ne is beszéljenek az ülésen.

Ezen a ponton viszont már valamennyi érdekvédőben elsőként az merült föl: van-e egyáltalán értelme tárgyalni a semmiről, ha egyszer mozgástér nincs, ahogy meggyőzni sincs miről a kormányoldal résztvevőit. Bárdos Judit meg is kérdezte, van-e értelme bármit is napirendre venni, miközben tudomásul kell venniük, hogy a minisztériumi dolgozók annyira le vannak terhelve, hogy nekik nyilván természetesen jár az éves szinten elfogadott 750 ezer forintos cafetéria, míg a rendvédelmi dolgozóknak mindössze 115 ezer a kifizetés.

Dávid Tibor, a Független Rendőrszakszervezet főtitkár-helyettese mélységese felháborítónak nevezte, hogy olyan dolgokról tanácskoznak, amelyekről már döntés született, a dokumentum aláírása pedig órák kérdése. Mint mondta, nem akarnak utcára vonulni, de ha nem lesz előrelépés, kénytelenek lesznek megtenni. „A dolgozók minden nap teszik a dolgukat, olyannyira kifáradtak, hogy kell valami pozitívum a kormánytól. A választások előtt pedig mindenkinek az érdeke, hogy rendben menjenek a dolgok.” – tett célzást a főtitkár-helyettes az esetleges demonstráció lehetőségére Dávid Tibor, aki egy sor változtatási tervet nehezményezett.

Az érdekvédők elszántsága, elkeseredettsége nem véletlen, hiszen hosszas értetlenséget hozott még a minisztérium résztvevői között is például egy olyan elfogadott módosítás, amit, mint kiderült, még maga a tárca sem ismert. Ehhez pedig Turi András kommentárja csak ráerősített, aki annyit kért biztosan, hogy „a rossz állapot teremtette nem kívánt helyzet nem kívánt következményeit kerüljük el!” Majd biztosított mindenkit arról hogyha egy centimétert el tudnának mozdulni, azonnal megtennék.

Bárdos Judit szerint viszont hiteltelené válik a kormány, mikor a gyermekei közül csak az egyiket érzi édes gyermekének, most pedig a rendvédelem egyértelműen mostohagyerek. Az pedig – mint fogalmazott a főtitkár  asszony – elképesztő, hogy csak az igazságügyi és rendészeti tárcának „O” a hatásköre, kizárólag ők nem képesek semmit elérni munkavállalóik érdekében. „Szégyen és gyalázat, hogy az iskolatámogatás ma választható kedvezmény, míg eddig fixen járt! Ruhapénz és bérlet, ami maradt. – fakadt ki a szakszervezeti vezető, aki kijelentette: a 2009-es helyzetből nem tudnak engedni.
Más vezetők azt nehezményezték, hogy nincs is igazán kivel harcolniuk, „ők kivonták a kardot”, csörgetik, de nincs kinek.

A szakállamtitkár szerint „csörgetni lehet és érdemes”, majd végtelenül együtt érzően biztosított mindenkit arról, postásszerepét vállalja, vagyis legfeljebb átadja az üzeneteket. A láthatóan egyoldalú egyeztetés után a résztvevők 5 peres szünetet kértek, majd megállapodtak a nyomásgyakorlás menetéről. A tanácskozást berekesztették, pontokba foglalva tájékoztatták a tárcát állásfoglalásukról, amelyben egyebek mellett személyes találkozót kértek Bajnai Gordonnal.

Ehhez ultimátumot is adtak: február elsejéig várnak, ha addig nem jön létre ez a szintű egyeztetés, az azt jelzi: a kormány nem tartja fontosnak, s akkor az utcára vonulnak.