1992. évi XXIII. törvény

a köztisztviselők jogállásáról

A társadalom közmegbecsülését élvező, demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitikasemleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék. Ennek érdekében az Országgyűlés, figyelembe véve a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeit is, a következő törvényt alkotja:

I. fejezet

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1. § (1) E törvény hatálya a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek, központi hivatalok, minisztériumi hivatalok (a továbbiakban együtt: központi közigazgatási szerv) és területi, helyi szerve, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: képviselő-testület hivatala) köztisztviselőinek és ügykezelőinek közszolgálati jogviszonyára terjed ki.

(2) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a köztársasági elnök hivatala, az Országgyűlés hivatala, az Alkotmánybíróság hivatala, az országgyűlési biztos hivatala, az Állami Számvevőszék, a Közbeszerzések Tanácsa, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, az Országos Rádió és Televízió Testület Irodája, a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága és a Nemzeti Hírközlési Hatóság köztisztviselői közszolgálati jogviszonyára is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A köztársasági elnök hivatalának, illetőleg az Alkotmánybíróság Hivatalának vezetője, valamint az Országgyűlés Hivatalának vezetői az államtitkárokkal, az országgyűlési biztos hivatalának vezetője, továbbá a hivatalvezetők helyettesei, illetve a hivatalvezető helyettesi besorolású vezetők a helyettes államtitkárral azonos illetményben, illetőleg juttatásban részesülnek.

(4) A 17/A. § (5)-(6) bekezdésének hatálya kiterjed azon munkáltatókra és a velük munkaviszonyban álló munkavállalókra, amelyek esetében a munkaviszony létesítésre a 17/A. § (3) bekezdése alapján kerül sor.

(5) A 22/A-22/B. § hatálya kiterjed a köztisztviselővel közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára, gyermekére.

(6) A közigazgatási szervnél köztisztviselőnek, ügykezelőnek nem minősülő munkavállaló munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(7) E törvény alkalmazásában

a) köztisztviselő az (1) és (2) bekezdésben felsorolt szervek (a továbbiakban együtt: közigazgatási szerv) feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve - felhatalmazás esetén - a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggő valamennyi kérdéssel, felelős saját tevékenységéért és munkaterületén a közigazgatási szerv állandó és időszakos célkitűzéseinek érvényesítéséért, a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezető által kiadott feladatokat a kapott utasítások és határidők figyelembevételével, jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi;

b) ügykezelő az, aki a közigazgatási szervnél közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatot lát el;

c) közigazgatási szerv az (1) és (2) bekezdésben felsorolt, valamint a 73. § (2) bekezdése alapján kiadott jegyzéken szereplő szerv;

d) pályakezdő köztisztviselő az, aki a besorolása alapjául szolgáló iskolai végzettségének megszerzését követően egy éven belül első foglalkoztatási jogviszonyként közszolgálati jogviszonyt létesít.

(8) A közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag közszolgálati jogviszony létesíthető.

A közigazgatás, valamint a közszolgálat szakmaisága tekintetében nagy jelentősége van az e körben megvalósuló történelmi fejlődésnek.

A társadalmak fejlődése a társadalmi munkamegosztás részeként kialakította az állami munkavállalók körét, akik munkájukat az általánostól eltérő különös felelősséggel látták el, ugyanakkor a munkavállalók széles körétől eltérően sajátos előnyökre tarthattak igényt. Az állami alkalmazottak munkavállalói csoportjának megjelenése a polgári társadalom kibontakozásával teljesedett ki, országonként különböző időben és eltérő módon, illetve ütemben. Az állami szerepvállalás erősödése a közösségi szükségletek kielégítésében az állam személyi állományának megerősödéséhez, illetve az állami feladatok sajátosságaihoz igazodó foglalkoztatási jogviszonyok kialakulásához vezetett.

Az egységesítés mellett tehát jól tetten érhető az egyes közszolgálati tevékenységi körök közötti differenciálásra való igény. A személyi állományon belüli elkülönülés ellenére meghatározhatók azok az általános vonások, amelyek minden közszolgálati tevékenységet jellemeznek

- az állam (önkormányzat), illetőleg az állam által erre feljogosított szerve működésének elősegítésére irányul;

- kifejezetten a közösségi szükségletek kielégítését célozza;

- az állam (önkormányzat) nevében csak az államot (önkormányzatot) illető eszközök alkalmazásával, vagy alkalmazásának kilátásba helyezésével végezhető;

- bizalmi jellegű, a foglalkoztatott szigorú felelősségével és engedelmességi kötelezettségével jár, s ehhez különös elismerés kapcsolódik;

- a feladat megoldására alkalmazható eszközök és módszerek jellemzően közhatalmi jellegűek.

A közszektorban dolgozók helyzetének vizsgálata, elemzése és továbbfejlesztése minden kormányzat legfőbb teendői közé tartozik. A kormányzat célkitűzése, hogy a közszolgálati dolgozók kiválasztására, alkalmazási feltételeik meghatározására, képesítésére, képzésére és továbbképzésére, díjazására, illetve előmenetelére hosszú távon érvényesíthető, s egymással összhangban álló elképzelések, célkitűzések (szakmai koncepciók) álljanak rendelkezésre. E szakmai koncepciók összességét nevezzük személyzetpolitikának. A személyzetpolitika érvényesítésének legfontosabb eszköze a jogi szabályozás, amely minden esetben a közszolgálati dolgozók munkavégzésének sajátosságaihoz igazodik. E sajátosságok azzal indokolhatók, hogy

- a közszolgálati dolgozók a társadalomban sajátos szerepet töltenek be;

- a közigazgatás az állam mindennapos tevékenységét látja el a legszélesebb körben (pl. engedélyez, nyilvántartást vezet, közrendet biztosít, a szociális rendszert, az egészségügyet és az oktatásügyet szervezi, illetve működteti stb.);

- e feladatok ellátásához kiterjedt eszközökkel rendelkezik bírságolhat, büntethet, megtilthat, előírhat, elzárhat, kisajátíthat, korlátozásokat rendelhet el;

- közreműködik a politika kidolgozásában, illetve végrehajtja a törvényes döntéseket.

A speciális jogi szabályozás legmagasabb szintű kiteljesedése az önálló törvényi szabályozás megalkotása. Magyarországon a modern közszolgálat feltételeinek megteremtéséhez a végső lépést az Országgyűlés 1992. március 31-én tette meg, amikor elfogadta a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt. E törvény első alkalommal szabályozza önállóan és teljes körűen a közigazgatásban dolgozók munkavégzésével kapcsolatos foglalkoztatási viszonyokat, s ezáltal mintegy százezer köztisztviselő személyzeti igazgatásának napi feladatait érinti. A Ktv. hatályba lépése óta eltelt időszak alatt felhalmozódott jogalkalmazási tapasztalatok időszerűvé tették, hogy kommentárszerűen foglaljuk össze azokat a felsőbírósági döntéseket, - ahol ez indokolt - bírósági állásfoglalásokat, illetve főhatósági szakmai álláspontokat, amelyek segíthetik az eligazodást a jogalkalmazók számára a nemegyszer igen nehezen áttekinthető jogszabályi rendelkezések, valamint iránymutatások rendszerében. A mindennapi gyakorlati munka megkönnyítése érdekében szakmai-módszertani támpontokat közlünk azzal a céllal, hogy megkönnyítsük a gyakorló szakemberek felelősségteljes jogalkalmazó tevékenységét. Ahol szükségesnek tartottuk, ott szakirodalmi utalást is tettünk a témakör minél szélesebb körű áttekinthetősége érdekében.

Szakmai meggyőződéssel bízunk abban, hogy e kommentár segítséget nyújthat a köztisztviselői jogalkalmazással foglalkozó Vezetők és Kollégák rendkívül fontos tevékenységéhez.

A MAGYAR KÖZSZOLGÁLATI SZABÁLYOZÁS JELLEMZŐI

Az 1992. évi XXIII. törvény preambuluma előremutató jelleggel kijelöli és meghatározza a közszolgálati szabályozás alapértékeit.

Ezek köréből az alábbiak kiemelése indokolt:

Rendkívül fontos, hogy mind az állami közigazgatási, mind az önkormányzati közigazgatási rendszerben világosan elhatárolhatók legyenek a politikai és a közigazgatási funkciók. Ezt szolgálja a közigazgatási tevékenység elhatárolása a politikától, a korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, kizárólag a köz érdekében munkálkodó, a társadalom által megbecsült köztisztviselői kar kialakítása, mely lehetővé teszi a közügyek demokratikus intézését.

A külön törvényi szabályozás alapvető indoka az, hogy a közszolgálati jogviszony tartalma sok tekintetben eltér a tipikus munkaviszonytól, továbbá a köztisztviselőket terhelő többletkötelezettségek és a gazdasági szférához képest kedvezőtlen jövedelmi viszonyok bizonyos többletjogok és kedvezmények biztosítását indokolják.

A köztisztviselők esetében az alkalmazás feltételei szigorúbbak az általános munkajogi feltételekhez képest. Általános követelmény - amely alól felmentés nem adható - a büntetlen előélet, a teljes cselekvőképesség, a legalább középiskolai végzettség és a magyar állampolgárság. Ezen túlmenően az egyes közszolgálati munkakörökre jogszabály (vagy jogszabályi felhatalmazás alapján a munkáltató) meghatározott iskolai végzettséget, képesítést, illetőleg gyakorlati időt állapíthat meg. E követelmények alól a törvény csak igen szűk körben enged felmentést. A köztisztviselőnek ezen felül közigazgatási alapvizsgát és szakvizsgát kell tennie.

A törvény szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg a köztisztviselők esetében. Például a köztisztviselő - a következő választásokon - nem lehet helyi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik. Munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével teljesíthet. A vezető megbízatású köztisztviselő pedig (tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői és jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével) munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt egyáltalán nem létesíthet.

A Ktv. korlátozza a köztisztviselők pártokkal kapcsolatos tevékenységét is. Így pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében (a képviselő-választásokon jelöltként való részvételt kivéve) közszereplést nem vállalhat.

A köztisztviselőt a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségének vétkes megszegése esetén fegyelmi felelősség terheli. A kiszabható fegyelmi büntetéseket, a fegyelmi eljárás lefolytatásának szabályait, valamint a munkáltató és a köztisztviselő ezzel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit a Ktv. külön fejezete tartalmazza. Ennek kiemelése azért is fontos, mert a Munka tv. a fegyelmi felelősség intézményét nem ismeri.

A jogokat és kedvezményeket tekintve első helyen említhető a közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének szigorú korlátozása. A Ktv. tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor felmentésre sor kerülhet. E szabályok megítélésünk szerint kellő védelmet biztosítanak a köztisztviselő számára, ugyanakkor nem akadályozzák a közigazgatás korszerűsítése során szükségessé váló átszervezéseket, szervezeti változásokat, és a feladataik ellátására alkalmatlan köztisztviselők jogviszonyának megszüntetését. Lényeges garancia, hogy a jogsérelem esetén a köztisztviselő e körben is kérheti a bíróságtól a munkáltatói döntés felülvizsgálatát.

Ha a köztisztviselő jogviszonya felmentéssel szűnik meg, őt - az általános munkajogi szabályokhoz képest - magasabb mértékű végkielégítés illeti meg, továbbá a törvényben meghatározott hat hónapos felmentési időtartam legalább felére a munkavégzési kötelezettség alól fel kell menteni.

A köztisztviselőt az általánosnál több alapszabadság és pótszabadság illeti meg.

A köztisztviselők védelmét szolgálja, hogy a minősítési és fegyelmi eljárás során - a köztisztviselő kérelmére - a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szerv részvételét biztosítani kell. Ugyancsak garanciális szabály, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatására vizsgálóbiztost kell kijelölni, a döntést pedig háromtagú fegyelmi tanács hozza meg, s nem pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója.

A KÖZSZOLGÁLATI RENDSZEREK TÍPUSAI

A ma is létező közszolgálati rendszerek hosszú történelmi folyamat eredményeként alakultak ki. A feudális viszonyok között az abszolút monarchiák viszonylag korán kiépítették a centralizált és hivatásos személyzettel működő bürokratikus államszervezetet. A polgári államok kialakulásával a professzionális hivatalnoki kar megtartotta társadalmi befolyását, s lényegében az állami berendezkedés nélkülözhetetlen részévé vált. Az európai fejlődésre, különösen a francia és a porosz minta volt a legnagyobb hatással. Ugyanakkor jellemzően két egymással ellentétes rendszer terjedt el a polgári államokban az ún. zárt közszolgálati rendszer, valamint a nyitott rendszer. Az első legfőbb értéknek a stabilitást tekintette, ezért részletesen szabályozza a közszolgálatra való alkalmasság, az előmenetel, a felelősség, a díjazás, a képzés és továbbképzés követelményeit. Az utóbbi szorosan kötődött a politikai rendszer változásaihoz, s ezért olyan jogszabályi környezetet alakított ki, amelyben csak rövid időszakra alkalmazhatók a közhivatalnokok. Főleg az Egyesült Államokban találkozhatunk ezzel a megoldással, ami miatt az ott meghonosodott rendszert zsákmányrendszernek is szokás nevezni. Ennek lényege, hogy a választásokon győztes párt bizalmi alapon választhatta ki főleg a magas beosztású közhivatalnokokat, mivel csak ily módon látta biztosítottnak politikai elképzeléseinek megvalósítását. Természetesen, ha a soron következő választás a kiválasztott közhivatalnokok számára kedvezőtlen eredménnyel zárult, az új kormány megalakulásával távozniuk kellett a közszolgálatból. A rövid távra szóló közszolgálati alkalmazás arra késztette a hivatalnokokat, hogy hivatali működésük alatt minél teljesebben megszerezzék a személyes boldogulásukhoz egyébként szükséges kedvezményeket, illetve javakat, s emiatt a köz szolgálata háttérbe szorult. Ennek is köszönhető, hogy a tisztán nyitott rendszerek ma már egyetlen államban sem léteznek, számos, a zárt rendszerre jellemző kötöttséget, illetve korlátozást vezettek be, hogy ezzel is előmozdítsák az érdemeken alapuló karrierrendszer megerősödését.

A különböző közszolgálati rendszerek korántsem egységesek abban, hogy kiket tekintenek közszolgálati alkalmazottnak, illetve köztisztviselőnek. Általában köztisztviselőnek tekintik azt, aki állandó munkaviszonyban áll az állammal, az önkormányzattal, vagy azok intézményeivel. Nem rendelkezik köztisztviselői jogállással viszont az, akit munkaszerződéssel, vagy a versenyszféra szabályai szerint működő közintézménynél alkalmaznak. Ugyanakkor számos esetben következetlen szabályozásokkal is találkozhatunk, mivel egyes országokban a piaci logika szerint működő állami vállalatok munkavállalóit is köztisztviselőnek tekintik, míg a közlekedés és az energiaszolgáltatás területén - bár állami tulajdonról és közszolgáltatásról van szó - a munkavállalók nem minősülnek köztisztviselőnek.

A magyar jogi szabályozás a Ktv. rendelkezéseihez igazodva - többszöri módosulást követően - jelenleg a következő fogalom-meghatározást tartalmazza: a közszolgálati jogviszony az állam, illetve a helyi önkormányzat, valamint a nevükben foglalkoztatott köztisztviselő, ügykezelő között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amelyben a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően mindkét felet többletkötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. (Ktv. 5. §).

A szakirodalomban akad olyan nézet is, amely kizárólag a közigazgatás területén foglalkoztatottak tevékenységéből indul ki és csak azokat a munkavállalókat tekinti köztisztviselőknek, illetve közszolgálati dolgozóknak, akik munkájuk révén a közigazgatáshoz, valamint a hatalom gyakorlásához közvetlenül kapcsolódnak és kiemelkedő szerepük van a politika megvalósításában.

Magunk részéről azzal a kategorizálással értünk egyet, amely szerint a közszolgálatban vannak kinevezett köztisztviselők, akik az általános és speciális köztisztviselői státusz minden előnyéből részesülnek és vannak olyan szerződéssel alkalmazott munkavállalók, akik munkaviszonya bármikor felmondható. A szerződéssel alkalmazottakat két alcsoportra oszthatjuk. Egyrészt a közjogi szabályok alá tartozókra, másrészt a magánjogi szabályok alapján alkalmazottakra. A közjogi szabályok szerint megkötött szerződések a kinevezett köztisztviselőkhöz közel azonos kedvezményeket biztosítanak, sőt gyakran a pályázati rendszer kikerülésének lehetőségét is megteremtik A szerződés egy másik kategóriája lényegében magánjogi szerződésnek minősül, mivel a szerződtetettek alkalmazása vállalkozási, illetve megbízási szerződések formájában történik. Az ilyen szerződéssel alkalmazott munkavállalókat sehol sem tekintik köztisztviselőnek, ezért statisztikailag sem veszik őket figyelembe. (Lásd Dr. Balázs István - Dr. Mihajlov Dobromir A Nyugat-európai országok közszolgálati rendszerei és önkormányzati közszolgálatainak sajátos vonásai. Budapest. 1989., kézirat)

A magyar közszolgálat történetében egyaránt találunk a zárt és nyitott rendszerre utaló elemeket. Az 1874-ben elfogadott, majd 1896-ban korszerűsített Pénzügyi Szolgálati Szabályzat megalkotása a mai értelemben vett zárt rendszer kiépülésének kezdetét jelentette. S bár az 1930-as évekre jellemző amerikai üzemszervezési és irodaszervezési tapasztalatok átvétele a magyar közszolgálati rendszerre is nagy hatást gyakorolt, a fejlődés továbbra is alapvetően a zárt rendszer irányában folytatódott. Az átfogó törvényi szabályozás gondolata már ebben az időszakban felvetődött, aminek köszönhetően született meg az 1885. évi XI. törvénycikkbe foglalt ún. nyugdíjtörvény, az 1883. évi I. törvénycikkbe foglalt minősítési törvény, az 1893. évi IV. törvénycikkbe foglalt illetménytörvény, az 1912. LXV. törvénycikkbe foglalt újabb nyugdíjtörvény, s az 1934. évi I. törvénycikkbe foglalt nyugdíjnovella.

A II. világháború befejezését követően a koalíciós pártok közötti kiélezett politikai harcok rányomták bélyegüket a közszolgálati rendszer fejlődésére is. A korábban zárt rendszer egyre inkább fellazult, s a zsákmányrendszerre jellemző vonások szerint kezdett működni. Ennek oka, hogy a pártok a számukra fontos állásokra saját bizalmi emberüket állították, hogy egymást szorítsák ki a politikai hatalomból. A közigazgatás túlpolitizáltságához az is hozzájárult, hogy a háború előtti alkalmazottak nagy része a korábbi rendszerhez fűződő kapcsolatai miatt politikailag ellehetetlenült.

A kommunista párt hatalmának kiteljesedését követően tovább folytatódott a rendszer nyitottabbá válása. Ez elsősorban a képesítési követelmények fokozatos lebontásában, illetve csaknem teljes felszámolásában nyilvánult meg. A szakmai követelmények háttérbe szorultak, s a politikai megbízhatóság vált meghatározó szemponttá. Kiemelendő, hogy a szakmai színvonal zuhanása évtizedekre kihatóan megrendítette az állampolgárok közigazgatásba vetett bizalmát.

A személyi állomány szakmai rehabilitációjának első jele, hogy 1953-ban a helyi államigazgatási vezetők képzésére és továbbképzésére létrehozták a Tanácsakadémiát. A képzésben kezdetekben a politikai szempont volt uralkodó, később azonban a gyakorlatias szakmai felkészítés került előtérbe. A szakmaiság érvényesítésében valódi áttörést a 25/1977. (VII. 9.) MT rendelet hozott, mivel 1945 óta ez volt az első olyan jogszabály, amely a központi közigazgatás vezetőire és ügyintézőire képesítési előírást állapított meg. S bár az 1001/1987. (I. 15.) MT határozat is még a politikai szempontoknak alárendelten kezelte a személyzeti munkát, a 80-as évek vége felé egyre határozottabban fogalmazódott meg a köztisztviselőkre vonatkozó önálló törvényi szabályozás megalkotásának szükségessége. Ennek indokai

- a közigazgatásban dolgozók olyan közhatalmat gyakorló szervek alkalmazottai, amelyek - széleskörű szolgáltató tevékenységük mellett - az állam végrehajtó funkcióját látják el;

- az állami tevékenység e szervek működésében jelenik meg a legszélesebb körben (gazdaság befolyásolása, közrend biztosítása, nyilvántartások vezetése, az oktatás és az egészségügy megszervezése, a szociális védőháló kiépítése és működtetése);

- a köztisztviselők olyan eszközökkel rendelkeznek a feladataik ellátásához, amelyek közvetlenül érintik az állampolgárokat és szervezeteiket (feladatot szabnak meg, engedélyeznek, tiltanak, korlátozásokat rendelnek el, büntetnek, bírságolnak);

- a közigazgatás területén a teljesítmény mérése nehezen megoldható, ezért csak a körültekintő szabályozás biztosíthatja, hogy a szubjektív megítélés miatt a köztisztviselő ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe és az elismerés összhangban álljon a teljesítménnyel;

- a személyi állomány csak akkor válhat a közigazgatás stabilizáló tényezőjévé, ha szakmai függetlenségét jól körülhatárolt, kötelező érvényű szabályok biztosítják.

Az önálló és átfogó törvényi szabályozás iránti igényt első alkalommal a Ktv. megalkotása elégíthette, illetve elégíti ki.

A KTV. SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE

Bár a Ktv. átfogóan szabályozza a közszolgálati jogviszonyt, a rendszer működését a törvényen kívül, más jogszabályok is biztosítják. Az általános kereteket az Alkotmány határozza meg. Ennek értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Az Alkotmány azt is előírja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek intézésében és rátermettségének, képzettségének, valamint tudásának megfelelően közhivatalt viseljen [Alkotmány 70. § (6)]. Legmagasabb szintű jogszabályunk tehát deklarálja, hogy a közszolgálati pálya minden magyar állampolgár előtt nyitva áll, feltéve, hogy megfelel a jogszabály, illetve a munkáltató által meghatározott szakmai képesítési követelményeknek.

A rendszerváltozást követően alapvetően megváltozott a foglalkoztatási jogviszonyok szabályozása. A korábban egységes szabályozást differenciált szabályozás váltotta fel, s a Parlament megalkotta a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt, a versenyszférában dolgozó munkavállalók jogállásának szabályozására, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt, a költségvetési intézményeknél alkalmazott munkavállalók jogállásának rendezésére, illetve a bírák, az ügyészek és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvényt, illetve az e törvényt hatályon kívül helyezőn bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvényt, a továbbá az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt, majd a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényt. E törvényekhez illeszkedik megfelelően a Ktv., amely a köztisztviselők sajátos helyzetét hivatott rendezni.

A Ktv. szabályozásában meg kell jelenniük mindazoknak a jogoknak és kötelezettségeknek, amelyek a munkavégzéssel összefüggésben általában felmerülnek, de érvényesíteni kell azokat a szempontokat is, amelyek a közérdek érvényesítését szolgálják és indokolják, hogy a munkáltatói jogokon túl közhatalmi eszközöket is igénybe lehessen venni. Ennélfogva a megoldandó feladat jellege, s az ehhez igénybe vehető eszközök természete indokolja, hogy az ilyen tartalmú munkavégzés az általánoshoz képest különös feltételekkel és tartalommal legyen szabályozva. E szabályozásból ki kell tűnnie a közhatalom elsődleges felelősségének a közfeladatok megoldásáért.

Sajátos magyar megoldás, hogy a közszolgálatban dolgozók jogállását nem egységes törvény szabályozza, hanem több, egymástól független törvényt kell alkalmazni. Ennek legfőbb oka, hogy az érintett személyi kör közhatalom gyakorlásában való részvétele, valamint a politikával való közvetlen kapcsolata alapvetően különbözik.

A Ktv.-hez kapcsolódó törvényi szintű szabályozást ún. végrehajtási kormányrendeletek egészítik ki, amelyek az alábbiak:

- a miniszterek munkáltatói jogáról szóló 112/1992. (VII. 7.) Korm. rendelet;

- a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet;

- a köztisztviselők továbbképzéséről és a közigazgatási vezetőképzésről szóló 199/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet;

- a közigazgatási és az ügykezelői alapvizsgáról szóló 51/1993. (III. 31.) Korm. rendelet;

- a közigazgatási szakvizsgáról szóló 35/1998. (II. 27.) Korm. rendelet;

- a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő adatkezelésre és a közszolgálati nyilvántartásra vonatkozó szabályokról szóló 233/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet;

- a tartós külszolgálatról szóló 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet;

- a vagyonnyilatkozat tételéről, átadásáról, kezeléséről, az abban foglalt adatok védelméről, valamint a Közszolgálati Ellenőrzési Hivatal szervezetéről, működéséről és az ellenőrzési eljárás lefolytatásáról szóló 114/2001. (VI. 29.) Korm. rendelet;

- a köztisztviselők tartalékállományba helyezéséről és a betöltetlen köztisztviselői állások nyilvános közzétételéről szóló 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet;

- a kiemelt főtisztviselői és a központi tisztikar működtetéséről szóló 164/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet.

Magasabb szintű jogszabály felhatalmazása alapján miniszteri rendelet is szabályozhat közszolgálati kérdéseket. Ebben az esetkörben általában technikai jellegű normákról van szó, de az is előfordul, hogy a rendelet tartalmi kérdéseket rendez. Így pl. a közszolgálati nyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 7/2002. (III. 12.) BM rendelet meghatározza a központi közszolgálati nyilvántartás részére történő adatszolgáltatás technikai szabályait és teljesítésének határidejét, a feladat ellátásának ellenőrzését, ugyanakkor részletesen előírja a közszolgálati adatvédelmi szabályzat alapvető tartalmi követelményeit, valamint az alapnyilvántartás adatlapjának struktúráját. Vagy például a címzetes főjegyzői cím adományozásának, megszűnésének és visszavonásának eljárási szabályairól szóló 44/2001. (XII. 27.) BM rendelet.

A közszolgálat normatív szabályozása csak kivételesen teszi lehetővé az általánostól eltérő helyi szabályozást. Erre is csak akkor kerülhet sor, ha a Ktv. ezt kifejezetten megengedi.

A szabályozási rendszer legalsóbb szintjét a munkáltatói intézkedések képezik. A jogszabály több esetben a munkáltatói jogkör gyakorlóját hatalmazza fel arra, hogy a helyi sajátosságokra tekintettel állapítson meg speciális követelményeket. Ha a munkáltató nem él a szabályozás lehetőségével, akkor a jogszabályban megállapított általános követelmények lesznek az irányadók. Így pl. a közszolgálati jogviszony létesítését a munkáltatói jogkör gyakorlója az általános jogszabályi feltételeken túlmenően általa meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idő letöltéséhez, valamint egészségi és pszichikai alkalmassághoz kötheti [Ktv. 7. § (3)]. Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója normatív szabályozásra kap felhatalmazást, a munkáltatónak feltétlenül gondoskodnia kell a szabályozási kötelezettség teljesítéséről. Erre példa, hogy a közigazgatási szerveknek 1993. december 31-ig el kellett készíteniük az ún. közszolgálati adatvédelmi szabályzatukat. Ebben meg kellett határozniuk a közszolgálati nyilvántartásra és a személyi iratokra vonatkozó általános és különös adatvédelmi és adatbiztonsági szabályok végrehajtását biztosító legszükségesebb ügyviteli, adatbiztonsági és védelmi intézkedéseket. Ha a munkáltató nem teljesítette e szabályozási kötelezettségét, ez felvetheti a közigazgatási szerv vezetője fegyelmi felelősségének kérdését.

A helyi szabályozási tárgyköröket már korábban is célszerű volt egységes közszolgálati szabályzatban összegezni, amelyeket a sajátosságokra tekintettel speciálisan indokolt rendezni.

Összegzésképpen a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályozás jellege szerint lehet

- törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, helyi önkormányzati rendelet;

- munkáltatói általános érvényű belső szabályozás (szervezeti és működési szabályzat, közszolgálati szabályzat, adatvédelmi szabályzat stb.).

Sajátos problémát vet fel a Ktv. szervi hatályának kérdése. A jogalkalmazás megkönnyítendő a Kormány határozatban állapítja meg azoknak a szerveknek a körét, amelyek a Ktv. hatálya alá tartoznak [1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat].

Mindezekből kitűnik, hogy a jelenlegi jogi szabályozásra a részletezettség, illetve a tagoltság a jellemző. Az egységes személyzeti politika azonban csak az egységes jogi szabályozás eszközével biztosítható, ezért a jövőben feltétlenül foglalkozni kell a jogi szabályozás összhangjának megteremtésével valamint ahol ez indokolt, az egységes szabályozás kérdésével.

Az e körbe tartozó követelményeket szolgálja a Ktv. 2001. július 1-jétől életbe lépett módosítása, amely hatályon kívül helyezte a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendeletet amely az abban foglalt tárgyköröket megújította és garanciális okokból már törvényi szinten szabályozza.

Ugyancsak az egységesítést szolgálta az a törvényi előírás is, hogy 2001. november 1-jéig a közigazgatási szerveknek közszolgálati szabályzatot kellett készíteniük. Az ehhez kapcsolódó kérdéseket a Ktv. későbbiekben részletesen is tárgyalt új szabályainál átfogóan is érintjük és alkalmazásukhoz jogalkalmazási támpontokat ismertetünk.

A Ktv. szervi hatálya szerint a törvény rendelkezéseit főszabályként a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek, központi hivatalok, minisztériumi hivatalok a központi közigazgatási szervek, valamint dekoncentrált szervei, a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, továbbá a körjegyzőség foglalkoztatási viszonyaira kell alkalmazni. A központi hivatalok önállóan látják el feladataikat, s gyakorolnak államigazgatási hatásköröket. A minisztériumi hivatal pedig a miniszter feladat- és hatáskörét gyakorolja, s annak nevében eljáró szerv. A közterület-felügyelet Ktv. szervi hatálya alá vonását jogszabályi szempontból az 1999. évi LXIII. törvény rendelkezései alapozzák meg. A Miniszterelnöki Hivatalt, a minisztériumokat, a központi hivatalokat és a minisztériumi hivatalokat, az országos hatáskörű szerveket együttesen központi közigazgatási szerveknek nevezzük. E fogalom meghatározásnak azért van jelentősége, mert a Ktv. több kérdés kapcsán hivatkozik a központi közigazgatási szervekre. Pl. központi közigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségű köztisztviselőt nem alkalmazhat [Ktv. 7. § (6)]. A központi közigazgatási szervi meghatározást alkalmazza a jogalkotó az illetménykiegészítésre jogosultak körének meghatározásánál is [Ktv. 44. §].

A törvényalkotó a Ktv. szervi hatályát háromféleképpen határozza meg. Kifejezetten e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok, a központi hivatalok és a minisztériumi hivatalok, az országos hatáskörű szervek, a központi közigazgatási szervek dekoncentrált szervei, a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek hivatala, közterület-felügyelete - az 1999. évi LXIII. törvény alapján - és hatósági igazgatási társulása, valamint a körjegyzőségek foglalkoztatási viszonyaira.

Mint ahogy már erről korábban szó volt, az állami és önkormányzati költségvetési intézményben foglalkoztatottak jogviszonyára a Kjt.-t kell irányadónak tekinteni. A Ktv. szervi hatályának kiterjesztése a közhatalmat gyakorló teljes állami szférára elvi és gyakorlati okokból is egyaránt aggályos lett volna. Ennek oka, hogy a hatalom megosztásának elvéből adódóan kérdésessé vált, hogy a Kormány megállapíthat e kötelező érvénnyel szabályokat az államhatalom működéséhez szorosan kapcsolódó nem kormányzati szerveknél foglalkoztatott munkavállalók jogviszonyára. A törvényalkotó ugyanis számos esetben a Kormányt hatalmazza fel arra, hogy a Ktv. keretei között végrehajtási szabályokat állapítson meg. Ugyanakkor azt is figyelembe kellett venni, hogy az említett szerveknél dolgozó munkavállalók jogviszonya alapvetően megegyezik a kormányzati szerveknél alkalmazott munkavállalók jogviszonyának sajátosságaival, ezért nem lett volna szerencsés minden egyes nem kormányzati szervre önálló törvényi rendelkezéseket alkotni a foglalkoztatási jogviszony rendezésére. Az ellentmondás feloldására a törvényalkotó azt a megoldást választotta, hogy egyrészt bizonyos munkaviszonyokra (pl. a bírák, ügyészek munkaviszonyára) egyáltalán nem terjesztette ki a törvény hatályát, míg más szervek esetében a Ktv.-t szubszidiárius (ún. helyettesítő) normaként rendelte alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a Ktv. szabályait csak akkor kell alkalmazni, ha az adott szervekről szóló külön törvények eltérően nem rendelkeznek.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény a Gazdasági Versenyhivatalnál közszolgálati jogviszonyban állókra is a Ktv.-t rendeli alkalmazni azzal, hogy a versenytörvényben meghatározott eltéréseket is figyelembe kell venni. A Ktv. ezért a szervi hatály kapcsán a Gazdasági Versenyhivatalt is szerepelteti a felsorolásban. Hasonló okból egészül ki a fenti felsorolás más, nem kormányzati közigazgatási szervekkel is. Kiemelendő, hogy a fenti rendelkezések csak az érintett szervekre vonatkoznak. Megjegyzendő, hogy a szervi hatály kiegészülésére vonatkozó rendelkezés hatálybalépési időpontja 1998. január 1. volt, de ez nem jelenti azt, hogy a nem kormányzati szerveknél alkalmazott munkavállalók - ide értve a Gazdasági Versenyhivatalt is - e kiegészítés hatálybalépése előtt ne minősültek volna köztisztviselőknek.

2001. július 1-jétől a 2001. évi XXXVI. törvény a fenti szervezeti kört kiegészítette a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságával, amelynek foglalkoztatottjai jelentős köztestület hivatali feladatokat látnak el. E bővítő rendelkezéssel teljesebbé és egyértelműbbé vált az érintett hivatal személyi állományának jogállása, mivel az ottani munkavállalók eddig is közszolgálati jogviszonyban álltak.

2004. január 1-jétől az előzőekben ismertetett szervezeti kör az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény rendelkezései alapján tovább bővült a Nemzeti Hírközlési Hatósággal.

Eltérő rendelkezés hiányában nem terjed ki a Ktv. hatálya a honvédség, a határőrség, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Köztársasági őrezred, a tűzoltóság, a katasztrófavédelem, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás, a polgári védelem és a fegyveres biztonsági őrség szerveire. E szervek esetében is beszélhetünk közhatalmi jogosítványokról és államigazgatási hatáskörökről, mégis a törvényalkotó úgy ítélte meg, hogy feladataik és szervezetük sajátosságai miatt célszerű továbbra is fenntartani azt a megoldást, amely szerint az ott dolgozók szolgálati viszonyát külön törvényi rendelkezések szabályozzák. E rendelkezések egyébként lehetővé teszik, hogy pl. a rendőrségnél a felügyeletet ellátó miniszter köztisztviselői munkaköröket állapítson meg, amelyek betöltőire természetesen a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni függetlenül attól, hogy nem a Ktv. hatálya alá tartozó szervnél állnak alkalmazásban.

Bár a törvényalkotó megpróbálta egyértelműen meghatározni a Ktv. szervi hatályának körét, a gyakorlatban mégis számos probléma vetődik fel azzal kapcsolatban, hogy mely szervek tartoznak a köztisztviselői törvény hatálya alá. E jogalkalmazási problémák megelőzése érdekében a Kormány határozatban sorolja fel azokat a közigazgatási szerveket, amelyek a köztisztviselői törvény hatálya alá tartoznak [1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat]. A határozatban szereplő szervek tisztán igazgatási vagy igazgatással vegyes profilú szervezetek. A határozat mellékletében szereplő jegyzék folyamatosan változik aszerint, hogy a Kormány döntése alapján mely szervek átszervezésére, megszüntetésére kerül sor, illetve új feladat esetén milyen szerveket hoznak létre.

A Ktv. szervi hatálya alá az alábbi közigazgatási szervek tartoznak:

Alkotmánybíróság Hivatala

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

Állami Számvevőszék

Gazdasági Versenyhivatal

Közbeszerzések Tanácsa

Köztársasági Elnöki Hivatal

Országos Rádió és Televízió Testület Irodája

Országgyűlés Hivatala

Országgyűlési Biztos Hivatala

Magyar Tudományos Akadémia Titkársága

Miniszterelnöki Hivatal

Belügyminisztérium

Egészségügyi Minisztérium

Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

Honvédelmi Minisztérium

Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium

Igazságügyi Minisztérium

Informatikai és Hírközlési Minisztérium

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Külügyminisztérium

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

Oktatási Minisztérium

Pénzügyminisztérium

Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és területi szervei

Állami Erdészeti Szolgálat

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatala

- megyei, fővárosi, városi, fővárosi kerületi intézetei

Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomások

Állatgyógyászati Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmány-ellenőrző Intézet

BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

BM Közigazgatásszervezési és Közszolgálati Hivatal

BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal

Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala

Egyenlő Bánásmód Hatóság

Foglalkoztatási Hivatal

- megyei, (fővárosi) munkaügyi központok, kirendeltségek

Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség

Földhivatalok

Földmérési és Távérzékelési Intézet

Földművelésügyi Költségvetési Iroda

Fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok

Határon Túli Magyarok Hivatala

HM Katonai Légügyi Hivatal

HM Költségvetési Ellenőrzési Hivatal

HM Munkabiztonsági és Építésügyi Hatósági Hivatal

HM Védelmi Hivatal

Kormányzati Ellenőrzési Hivatal

Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal

Közlekedési Főfelügyelet

- Központi Közlekedési Felügyelet

- megyei (fővárosi) közlekedési felügyeletek

Központi Kárrendezési Iroda

Központi Statisztikai Hivatal

- területi igazgatóságok

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal

Külügyminisztérium Külképviseletek

Magyar Államkincstár és területi igazgatóságai

Magyar Bányászati Hivatal

- területi bányakapitányságok

Magyar Energia Hivatal

Magyar Geológiai Szolgálat

Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal

Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal

- Műszaki Biztonsági Felügyelőség

Magyar Szabadalmi Hivatal

Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal

Magyar Turisztikai Hivatal

Magyar UNESCO Bizottság Titkársága

Magyar Űrkutatási Iroda

Megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalok

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet

Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal

Nemzeti Fejlesztési Hivatal

Nemzeti Filmiroda

Nemzeti Földalapkezelő Szervezet

Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács Irodája

Nemzeti Hírközlési Hatóság

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatósága és külföldi kulturális intézetei

Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal

Nemzeti Sporthivatal

Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat

- növény- és talajvédelmi szolgálatok

Országos Atomenergia Hivatal

Országos Borminősítő Intézet

Országos Egészségbiztosítási Pénztár és igazgatási szervei

Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség

- környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek

- Nemzeti Park Igazgatóságok

Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság

Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont

Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal

Országos Mérésügyi Hivatal

- mértékhitelesítő hivatalok Országos Meteorológiai Szolgálat

Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet és területi szervei

Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség

- területi (megyei, fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek

Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és igazgatási szervei

Nemzeti Nyomozó Iroda

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

Polgári Légiközlekedési Hatóság

Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ

Szerencsejáték Felügyelet

Területi főépítészi irodák

Helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala

Helyi önkormányzat képviselő-testületének hatósági igazgatási társulása

Helyi önkormányzat képviselő-testületének közterület-felügyelete

Körjegyzőség

A helyi önkormányzatok igazgatási szerveit megyei közgyűlési hivatalokra, valamint a települési önkormányzat képviselő-testületének hivatalára oszthatjuk. Ez utóbbi típusai közül megkülönböztetjük a községi (nagyközségi) polgármesteri hivatalt, a városi polgármesteri hivatalt, a megyei jogú város polgármesteri hivatalát, a fővárosi közgyűlés főpolgármesteri hivatalát, a fővárosi kerületi polgármesteri hivatalt, és a körjegyzőséget.

A fenti jegyzéket összefoglaló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozathoz kapcsolódóan megjegyzendő a 16/1999. (VI. 11.) AB határozat, amely külön is foglalkozott az e körbe tartozó kérdésekkel.

Kivételesen a Ktv. hatálya alá nem tartozó szerv esetében is alkalmazni kell a törvény bizonyos rendelkezéseit. Erre kerülhet sor a Ktv. 17/A. §-a által szabályozott átszervezéskor, amikor is a munkáltató szervezeti vagy jogállásváltozása miatt a Ktv. hatálya már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra. A közigazgatás racionalizálása során többször előfordult, hogy a már említett profiltisztítás miatt bizonyos közigazgatási szerveket az intézményi szférába soroltak, illetve gazdálkodó szervekké alakították át. E szervezeti változások természetesen az ott foglalkoztatottak munkajogi jogállását is érintette, mivel köztisztviselői jogviszonyuk közalkalmazotti vagy munkajogviszonnyá alakult át. A jogviszony átalakulásának feltételeit szabályozza a Ktv. 17/A. §-a, amelyről majd a későbbiekben lesz részletesebben szó. A szervi hatály kapcsán csupán annyit kell megjegyezni, hogy a jogállásváltozás miatt a jogalkotó olyan garanciális szabályokat írt elő, amelyek érvényesülését a nem közigazgatási szerveknél is biztosítani kell. Ez az oka annak, hogy ebben az esetben a Ktv. 17/A. §-ában meghatározott bizonyos rendelkezéseket olyan szerveknél is alkalmazni kell, amelyek egyébként nem tartoznak a törvény szervi hatálya alá.

A törvény differenciáltan szabályozza a közigazgatási szervnél alkalmazott munkavállalók jogállását.

A Ktv. 2001. június 30-áig különbséget tett szűkebb értelemben vett köztisztviselők (vezetők és ügyintézők), valamint ügykezelők és fizikai alkalmazottak között. Köztisztviselőnek minősült az, aki a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljárva ügydöntő hatáskörrel rendelkezik, illetve érdemi feladatot ellátó vezető, vagy ügyintéző.

Az ügyviteli feladatot ellátó ügykezelőnek, míg minden más munkavállaló, fizikai alkalmazottnak minősült. S bár munkakörükből számos különbség fakad, a törvényalkotó alapvetően mégis egységesen szabályozta foglalkoztatásukat, amennyiben közszolgálati jogviszonyban állónak ismerte el őket, ám nem köztisztviselőnek.

A zártrendszerű közjogias szabályozáson alapuló közszolgálati rendszerek - mint amilyen a magyar közszolgálati rendszer is - a köztisztviselők horizontális és vertikális tagozódását követik. A horizontális tagolás a közigazgatás által ellátott feladatok struktúrájából indul ki. Ennek megfelelően az igazgatás fő feladataihoz igazodva elsősorban ágazati alapon szerveződnek az ún. szakmai testületek. A szakmai testületek azokat a köztisztviselőket szervezik önálló szakmai csoporttá, akik hasonló szakmai szabályok szerint végzik munkájukat (pl. jogászok, pénzügyi ellenőrök, építésüggyel foglalkozó mérnökök, járványügyekben eljáró orvosok stb.). A testületi hovatartozás dönti el többek között azt is, hogy milyen képesítési feltételeknek kell eleget tenni a közszolgálatba, illetve a szakmai testületbe való bekerüléshez, valamint milyen szabályokat kell irányadónak tekinteni az előmenetelhez.

A korábbi magyar közszolgálatban is beletartoztak az állami tisztviselők kategóriájába - a szűkebb értelembe vett tisztviselőkön túl - az ítélőbírák, az ügyészek, a követek, az egyetemi tanárok és általában a tanszemélyzet. A jelenlegi törvényi szabályozás a képesítési követelmények kivételével nem ismeri a személyi állomány horizontális tagozódását eredményező különös szakmai szabályok alkalmazását. A vertikális tagozódásnak az a lényege, hogy a különböző besorolási osztályok között hierarchikus kapcsolat van, ami a díjazásban is tükröződik. A magasabb osztályba lépést szigorú feltételhez kötik (diploma, versenyvizsga). A Ktv. szabályozásában a vertikális tagozódás 2001. június 30-áig négy besorolási osztály (I., II., III., IV.) alkalmazásával jelent meg.

2001. július 1-jétől 2003. június 30-áig a törvény az ügykezelők és a fizikai alkalmazottak kiszervezésének következtében már csak a I. és II. besorolási osztályt tartalmazta. 2003. július 1-jétől, az ügykezelők közszolgálati jogviszonyának helyreállítását követően a Ktv. három besorolási osztályt (I-III) tartalmaz. A korábbi IV. besorolási osztályba tartozó fizikai munkakörűek 2001. július 1-jét követően már csak munkajogviszonyban foglalkoztathatóak.

Az ügykezelők jogviszony-módosulásához sem 2001. július 1-jén, sem 2003. július 1-jén nem volt szükség az érintettek hozzájárulására, figyelemmel arra, hogy a jogviszonyváltásokra a törvény erejénél fogva került sor. A foglalkoztatási jogviszony megváltozásáról a munkáltató mindkét esetben külön intézkedésben értesítette az érintetteket.

A Ktv. fogalom meghatározása szerint köztisztviselő az a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve - felhatalmazás esetén - a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggő valamennyi kérdéssel, felelős saját tevékenységéért és munkaterületén a közigazgatási szerv állandó és időszakos célkitűzéseinek érvényesítéséért, a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezető által kiadott feladatokat a kapott utasítások és határidők figyelembevételével, jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi.

A Ktv. meghatározza a pályakezdő köztisztviselő fogalmát is, amelyet - jogi szempontból - a Ktv. 27. §-ánál részletesen ismertetünk.

A törvény az ügykezelő fogalmi körének definiálásakor kihangsúlyozza, hogy az ügykezelő a közigazgatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó, azzal szorosan összefüggő feladatokat lát el, azon túl, hogy kifejezetten ügyviteli feladatokat is ellát. Ezek a feladatok a közigazgatási szervek közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatásköreihez kötődnek. Következésképpen téves az a megközelítés, hogy a felsorolt feladatkörökön kívüli tevékenységek ellátására ügykezelőt továbbra is lehet alkalmazni a Munka tv. alapján.

A Ktv. személyi hatálya 2001. július 1-jétől a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre tekintettel kiterjed a köztisztviselővel közös háztartásban élő házas, illetve élettársára és gyermekére is. Megjegyzendő, hogy e körben csak a köztisztviselővel életvitelszerűen együtt élő hozzátartozókat kell számításba venni. Ugyanakkor nem lehet alkalmazni a Ktv. 72. § (5) bekezdésében megjelölt hozzátartozóra vonatkozó szabályokat, illetve az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 97. § b) pontjában meghatározott szabályokat, mivel ez az előzőekben ismertetett rendelkezés kiterjesztő értelmezését jelentené.

BH1998. 454. A köztisztviselő jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szerveknek nem csupán önkormányzati és hatósági feladataik vannak, hanem a saját szervezetüket érintő funkcionális tevékenységet is ellátnak. Az ilyen feladatkörben ügydöntő, illetve érdemi munkát végző személy köztisztviselő [1992. évi XXIII. tv. 1. § (3) bek., 7. § (5) bek.].

BH1998. 357. A jogviszony jellegét nem az adott munkakör és a feladatok, hanem a munkáltató jellege határozza meg. Az önkormányzat - bár a működését és feladatainak ellátását költségvetésből biztosítja - nem költségvetési szerv. Az alkalmazásában állók nem közalkalmazottak vagy köztisztviselők, a jogviszonyuk a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszony [1992. évi XXIII. tv. 1. §, 1992. évi XXXIII. tv. 1. §, 1992. évi XXII. tv. 1. §, 87. §, 109. §, 156/1995. (XII. 26.) Korm. r.].

2. § E törvény hatálya nem terjed ki

a) a vagyonnyilatkozat és az illetményrendszer kivételével, illetőleg a jogállásukról szóló törvényben meghatározott kivételekkel a miniszterelnökre, a miniszterre és a politikai államtitkárra;

b) törvény eltérő rendelkezésének hiányában a Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Tűzoltóság, a katasztrófavédelem, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás, a polgári védelem és a fegyveres biztonsági őrség szerveire;

c) jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására - polgármesteri hivatalban - foglalkoztatottakra;

d) a közhasznú munkavégzés, a közmunka, közcélú munkavégzés keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra.

A Ktv. hatálya nem terjed ki a vagyonnyilatkozat és az illetményrendszer kivételével a miniszterelnökre, a miniszterre, illetve a politikai államtitkárra.

Bizonyos szervekre csak abban az esetben terjed ki, ha a törvény kifejezetten így rendelkezik. Ezek a Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Tűzoltóság, a katasztrófavédelem, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás, a polgári védelem, és a fegyveres biztonsági őrség szervei.

Az igazságügyminiszter hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokat köztisztviselői jogviszonyban álló személyekkel betölthető beosztásokká minősíthet át [1995. évi CVII. törvény 3. § (2) i)].

A belügyminiszter dönthet szolgálati beosztások köztisztviselői munkakörré történő átminősítéséről a Határőrség szervezeténél. Ez a döntése akkor érvényes, ha a Határőrség Országos Parancsnokának javaslatára születik és azzal a pénzügyminiszter is egyetért [1997. évi XXXII. törvény 24. § (3) e)].

A fegyveres szervet irányító miniszter, hivatásos szolgálati beosztást köztisztviselői munkakörré minősíthet át [1996. évi XLIII. törvény 42. § (3)].

Az önkormányzati igazgatásban gyakran előfordult, hogy intézményi háttér hiányában olyan munkavállalókat alkalmaztak köztisztviselőként - egyébként jogellenesen - a polgármesteri hivatalban, akik a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásokat láttak el (pl. háziorvos, egyéb helyi közszolgáltatási feladatkörök stb.). E személyek köztisztviselői jogállásának fenntartását 1998. január 1-jétől a törvény kifejezetten megtiltja azzal, hogy az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében előírja, hogy a polgármesteri hivatalban foglalkoztatott, de a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatást ellátó munkavállalóra nem terjed ki a törvény hatálya. Az Ötv. 8. §-ának (1) bekezdése példálózóan sorolja fel a helyi közszolgáltatások körét. Így többek között a vízrendezést és a csapadékvíz elvezetést, a csatornázást, a köztemető fenntartását, a helyi közutak és közterületek fenntartását stb.

Ugyancsak nem terjed ki a Ktv. hatálya a közhasznú munkavégzés keretében foglalkoztatottakra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalókra. A közhasznú munkavégzésre vonatkozó szabályokat alapvetően a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló többször módosított 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 16/A. §-a tartalmazza. Közhasznú munkavégzésről többek között akkor beszélhetünk, ha kiközvetített munkanélkülit munkaviszony keretében a lakosságot vagy a települést érintő az önkormányzat által önként vállalt közfeladat ellátása érdekében foglalkoztatják. Az Flt. alkalmazásában a közfeladat fogalmára is találhatunk utalást, mert az 58. §-a (5) f) szerint közfeladat a módosított 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 74/G. § (2) bekezdésében meghatározott feladat. A Ptk. felhívott rendelkezése alapján ... közfeladatnak minősül az az állami vagy helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról - jogszabály alapján - az államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodnia ....

A közmunkaprogrammal kapcsolatos szabályozás a közmunkaprogramok támogatási rendjéről szóló 49/1999. (III. 26.) Korm. rendeletben található, mely 1999. március 31-én lépett hatályba.

Mind a közhasznú munkavégzés, mind a közmunkaprogram keretében ellátható tevékenységek köre kizárja annak lehetőségét, hogy munkanélküli foglalkoztatására a polgármesteri hivatalban közszolgálati jogviszony keretében sor kerülhessen, melyet csak megerősít a köztisztviselői törvény azon rendelkezése, miszerint a közhasznú munkavégzés, valamint a közmunkaprogram keretében foglalkoztatottakra a Ktv. hatálya nem terjed ki.

EBH2003. 998. Nem minősül jóhiszeműnek a jogszerzés, ha a közigazgatási szerv a reá vonatkozó jogszabály ismeretének hiányában részesült támogatásban (1991. évi IV. tv. 58. §, 1992. évi XXIII. tv. 2. §).

3. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni

a) a 20/A. §, 23-30/B. §, 31. §, 32. § és 34-36. § kivételével a közigazgatási államtitkárra, helyettes államtitkárra, címzetes államtitkárra - ha a jogállásukról szóló törvény másként nem rendelkezik -, valamint

b) a 16/A. §, 20/A. §, 23-30/B. §, a 31/A-31/F. § és a 32-36. § kivételével a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselőre.

(2) Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíróra, illetve ügyészre, ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(3) A prémiumévek programban részt vevő köztisztviselőre és ügykezelőre, ha az erről szóló törvény másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

A Ktv. hatálya csak korlátozásokkal terjed ki a közigazgatási államtitkárra, a helyettes államtitkárra és a címzetes államtitkárra. Ebből az következik, hogy rájuk nem lehet alkalmazni a tartalékállományra, az előmenetelre, illetve a besorolásra, a címadományozásra, a vezetői megbízásra, a tanácsadói munkakörökre, valamint a teljesítményértékelésre és a minősítésre vonatkozó szabályokat. Esetükben a törvény többi rendelkezése is csak abban az esetben alkalmazható, ha a jogállásukról szóló törvény másként nem rendelkezik (1997. évi LXXIX. törvény). E törvényi szabályozás is a közigazgatás egységesítésének szándékát fejezi ki.

A politikai főtanácsadói, valamint a politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselők jogállásának sajátos szabályozása miatt szükség van arra, hogy a törvény az ő esetükben is pontosan meghatározza a velük szemben alkalmazható törvényi rendelkezéseket. Bár ők is köztisztviselők, de rájuk vonatkozóan az állam- vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél, valamint az Európai Unió szerveinél történő foglalkoztatásra, a tartalékállományra, az előmenetelre, a főtisztviselői karra, a tanácsadói munkakörökre, a képzésre és továbbképzésre, valamint a minősítésre és a teljesítményértékelésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. A törvényalkotó az igazságügyi tárcához beosztott bírókra és ügyészekre sajátos szabályok alkalmazását tartotta indokoltnak, így bizonyos esetekben nem lehet kizárni azt, hogy jogviszonyukra - az Igazságügyi Minisztériumban eltöltött hivatali idejük alatt - a Ktv. előírásait alkalmazzák.

2005. január 1-jétől kezdődően a Ktv. rendelkezéseit alkalmazni kell a prémiumévek programban részt vevő köztisztviselőre és ügykezelőre is, ha a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény másként nem rendelkezik.

Az igazgatás hatékonyságának növelése és takarékosabbá tétele össztársadalmi érdek. A prémiumévek program az idősebb, nyugdíj előtt álló köztisztviselők, ügykezelők számára nyújt gondoskodó lehetőséget a közszférából történő kivonulásra. A különleges foglalkoztatási állomány intézménye a fiatalabb, közszférát elhagyó munkavállalók számára kíván elegendő felkészülési időt biztosítani a versenyszférában való munkavállaláshoz. Mindkét új jogintézmény a feladat-alapú közigazgatás megteremtését, a változás-menedzsment közszférában való alkalmazásával kívánja elősegíteni, egyszerre biztosítva a rugalmas foglalkoztatási kereteket és a közszolgálati életpálya elismerését. Életre hívásuknál elsődleges szempont volt a közszférából való fokozatos, méltányos kivonulás elősegítése, az érintett köztisztviselők létbiztonságának fenntartásával. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a programba csak 2006. december 31-ig lehet belépni.

A prémiumévek programban csak az a köztisztviselő vehet részt, aki legfeljebb 3 éven belül előrehozott öregségi nyugdíjra vagy öregségi nyugdíjra jogosulttá válik, feltéve, hogy előrehozott öregségi nyugdíjra nem jogosult, illetve csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban nem részesül és legalább huszonöt év közszférában jogviszonyban töltött idővel rendelkezik. További feltétel, hogy az érintett köztisztviselő további foglalkoztatására azért nincs lehetőség, mert:

- az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;

- megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták;

- átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált.

Fontos kiemelni, hogy a programban való részvételre az előbb ismertetett feltételek teljesítése esetén is csak akkor kerülhet sor, ha az érintett köztisztviselő azt saját akaratából választja, vagyis hozzájárul határozatlan idejű foglalkoztatásra irányuló jogviszonyának határozott idejű jogviszonnyá történő módosításához, és elfogadja foglalkoztatásra irányuló jogviszonya tekintetében a prémiumévek programban történő részvétellel összefüggő, a Ktv. szabályaitól eltérő szabályokat. Ennek megfelelően a munkáltató kötelezettsége írásban felajánlani a szükséges feltételekkel rendelkező köztisztviselő részére a prémiumévek programban való részvétel lehetőségét, egyúttal tájékoztatni őt a program szabályairól. A köztisztviselő a felajánlás kézhezvételétől számított 14 napon belül írásban megadott hozzájárulása esetén gondoskodik a kinevezés közös megegyezéssel történő módosításáról.

A programban való részvétel során az érintett közszolgálati jogviszonyban áll, azonban annak feltételei eltérnek a Ktv. általános szabályaiban foglaltaktól. A következőkben csak a leglényegesebb eltérési pontokat emeljük ki:

- A programban történő részvételhez történő hozzájárulással egyidejűleg a köztisztviselő és az ügykezelő vezető megbízása megszűnik.

- A közszolgálati jogviszony határozott idejűvé válik.

- Eltérőek a jogviszony megszűnésének jogcímei.

- Speciális garanciális szabályok mellett, továbbra is fennáll egy nem teljes munkakört feltételező, esetileg felmerülő feladatok ellátásának kötelezettsége. A köztisztviselő hetente - munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidőkeret átlagában - legfeljebb 12 óra időtartamú, iskolai végzettségének és képzettségének megfelelő munkát köteles a munkáltató erre irányuló, a munkaidő-beosztás közlésére vonatkozó szabályok szerint megadott utasítása esetén elvégezni.

- Az illetmény- és előmeneteli rendszerre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, a programban részt vevő köztisztviselő havonta a korábbi illetménye [a Ktv. 44/B. §-a szerinti személyi illetmény, illetve a Ktv. 42. § (2) bekezdése, 45. §-a alapján az alapilletmény, az illetménykiegészítés és a rendszeres illetménypótlékok] 60%-ának megfelelő mértékű juttatásban részesül. A juttatásban részesülőnek nem kell egyéni egészségbiztosítási járulékot fizetnie.

- A természetbeni étkezés vagy étkezési hozzájárulás harminc százaléka illeti meg köztisztviselőt. A jubileumi jutalomra való jogosultság tekintetében a programban való részvétellel összefüggésben foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban töltött ideje jogszerző időnek számít, a jubileumi jutalom összegét a programban őt megillető juttatás alapulvételével kell megállapítani.

A prémiumévek programban való részvétel feltételeivel nem rendelkező köztisztviselők számára a törvény biztosítja az ún. különleges foglalkoztatási állományba kerülés lehetőségét. A különleges foglalkoztatási állományba kerülés célja, hogy megfelelő felkészülési időt biztosítson a versenyszférában történő munkavállaláshoz azon köztisztviselők esetében, akik legalább 10 év közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkeznek. A különleges foglalkoztatási állomány időtartama legfeljebb csupán 1 év lehet, és ezalatt a köztisztviselő a részmunkaidős munkavégzés mellett arra is kötelezettséget kell vállaljon, hogy külön jogszabályban meghatározottak szerint elhelyezkedését segítő munkaerőpiaci szolgáltatásokat vesz igénybe. Az egyéb feltételek megegyeznek a prémiumévek program feltételrendszerével. A különleges foglalkoztatási állomány megszűnésével a közszolgálati jogviszony is megszűnik.

A prémiumévek programban eltöltött idő társadalombiztosítási szempontból jogszerző időnek számít, de a kapott juttatást a nyugdíjalap kiszámításánál nem szükséges figyelembe venni, amennyiben így az érintettek számára kedvezőbb.

A prémiumévek programban való részvétel lehetősége a közszolgálati munkavállalóknak is biztosított.

4. § Az önkormányzati képviselő-testület a juttatásokkal és támogatásokkal összefüggésben e törvény keretei között rendeletben szabályozza a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat.

Az önkormányzatiság elvének tiszteletben tartása fejeződik ki a Ktv. 4. §-ában, amely szerint a 2001. júniusának végéig a helyi önkormányzat képviselőtestülete rendeletben kedvezőbb feltételeket állapíthatott meg a törvényben foglalt szabályokhoz képest a munkavégzésre, a munka és pihenőidőre, valamint az egyéb juttatásokra. Figyelemmel arra, hogy csak a törvényben meghatározott körben lehetett eltérni a Ktv. szabályaitól, érvénytelenséget eredményezett, ha az önkormányzat rendelete olyan kérdéskörre is kiterjedt, amelynek szabályozására a Ktv. nem adott felhatalmazást.

2001. július 1-jétől a Ktv. módosított 4. §-a úgy rendelkezik, hogy az önkormányzat képviselő-testülete a juttatásokkal és támogatásokkal összefüggésben a Ktv. keretei között rendeletben szabályozza a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat. Ezzel jelentősen módosult a képviselő-testület rendeletalkotási mozgástere. E módosulás következtében a helyi rendelet szabályozási tárgyköreit csak a juttatásokra (szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi) és a támogatásokra (szociális, kegyeleti) vonatkozó szabályok alkothatják. A szabályozásra csak a Ktv. által megállapított keretek között (pl. üdülési hozzájárulás) kerülhet sor, az csak normatív jellegű lehet, és a technikai szabályok rögzítése a helyi közszolgálati szabályzat tárgykörébe tartozik. Lényegében a 2001. július 1-je előtti vonatkozó törvényi szabályokhoz képest az önkormányzatok rendeletalkotása egyrészt tárgykörét tekintve leszűkült, hiszen a munkavégzésre, a munka- és pihenőidőre a törvénytől eltérő szabályokat már nem állapíthat meg, másrészt az önkormányzatok az egyéb juttatások és támogatások vonatkozásában csak a Ktv. keretei között szabályozhatja a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat. Ugyanakkor az alanyi jogon járó köztisztviselői juttatások köre bővült, tekintettel arra, hogy a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról valamint juttatásairól szóló 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezésével egyidejűleg az e rendeletben szabályozott juttatásokra vonatkozó előírások a Ktv.-be épültek be.

Az adható, illetve megállapítható juttatások és támogatások törvényi kereteit a Ktv. Egyéb juttatások című fejezete tartalmazza. A juttatásokról és támogatásokról szóló rendeletében a képviselő-testület a törvényi kereteken belül biztosíthat pénzügyi fedezetet a nem alanyi jogon járó, általa finanszírozott juttatásokra és támogatásokra, figyelemmel azokra a felhatalmazásokra is, amelyeket a Ktv. 49/H. §; Ktv. 49/J. §; Ktv. 49/L. §; Ktv. 49/M. §; Ktv. 49/N. §-ai a hivatali szervezet vezetője (jegyző, főjegyző) számára megállapítanak.

Az előzőekben ismertetettek alapján 2001. július 1-jét követően az önkormányzatok egyik legkomplexebb feladata a meglévő közszolgálati tárgykörű rendeletek és szabályzatok új törvényi szabályozásnak megfelelő átfogó felülvizsgálata volt. A felülvizsgálati munkát 2001. október végéig kellett befejezni.

A rendelet felülvizsgálati munkával párhuzamosan a hivatali szervezet vezetőjének általános szabályozási hatáskörébe tartozó tárgyköröket közszolgálati szabályzatban kellett rendezni. Az új közszolgálati szabályzatot szintén 2001. október végéig kellett elkészíteni, és annak tartalmáról a hivatal köztisztviselőit tájékoztatni kellett. Az egységes közszolgálati szabályozással összefüggően és ahhoz igazodóan a hivatali szervezet vezetőjének felül kellett vizsgálnia és a Ktv. új szabályozásnak megfelelően meg kellett állapítania a munkarendre, a munkaidőkeretre, a munkaidő-beosztásra és a munkavégzésre vonatkozó szabályokat is. E szabályozási feladatot 2001. augusztus végéig kellett végrehajtani.

AZ ÁLTALÁNOS MUNKAJOGI KÖVETELMÉNYEK ÉRVÉNYESÜLÉSE A KÖZSZOLGÁLATI JOGALKALMAZÁSBAN

A Ktv. a közszolgálati jogviszony sajátosságaira tekintettel külön szabályokat állapít meg az általános munkajogi szabályokhoz képest. Ez egyben azt is jelenti, hogy a közszolgálati jogviszonyra a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvényalkotó ugyanakkor meghatározta azt is, hogy a Munka Törvénykönyvének szabályai közül melyeket kell a köztisztviselők esetében is irányadónak tekinteni. Ezeket a Munka Törvénykönyve egyes szabályainak átemelésével illesztette be a közszolgálat rendszerébe [Ktv. 71. § (2)]. A következőkben ezekről a követelményekről lesz szó kiegészítve azokkal a sajátosságokkal, amelyek az általános munkajogi követelmények közszolgálati érvényesítését jellemzik.

A kölcsönös együttműködés és tájékoztatás követelményei [Munka tv. 3. § (1)-(4)]

2001. július 1-jétől a közszolgálati jogviszonyban kiemelten érvényesíteni kell a kölcsönös együttműködés elvét, valamint a tájékoztatás körültekintő megvalósítását, amely a munkáltatót a munkavállalóval szemben már az ún. megelőző eljárások során is terheli. Ehhez kapcsolódóan indokolt megjegyezni, hogy az e körbe tartozó kötelezettségek végrehajtásának azért van nagy jelentősége, mert a fizikai alkalmazottak jogviszonyváltása miatt a munkáltatónak megnövekszik a felelőssége az esetlegesen létrehozandó üzemi tanács és a szakszervezetek irányában.

A rendeltetésszerű joggyakorlás jogalkalmazási követelményei (Munka tv. 4. §)

Általános jogelv, hogy a jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. E jogelv tiszteletben tartásához nem elegendő az, hogy valaki ne lépje túl az adott lehetőségeket és ne kövessen el jogszabálysértést. Ezen kívül fontos követelmény az is, hogy a jog gyakorlásának meg kell felelnie a jogalkotói szándéknak, vagyis a jogosítvány rendeltetésének. E követelményt kell szem előtt tartani a közszolgálati jogviszonyban a jogok gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére is. Minden olyan magatartás, amely nem felel meg a jogalkotói szándéknak, joggal való visszaélésnek minősül és jogellenessé válik. A visszaélésszerű joggyakorlásnak objektíven kell fennállnia, ami azt jelenti, hogy a következmények szempontjából közömbös, hogy a joggyakorló vagy a kötelességteljesítő tudatában volt-e magatartása jogellenességének, illetve megállapítható vétkesség vagy sem.

A közigazgatási szerv - helyzetéből fakadóan - rendeltetésétől eltérően gyakorolja jogait akkor, ha az a köztisztviselő érdeksérelmét eredményezi, érdekei érvényesítését korlátozza, zaklatására, véleményének elfolytására vezet vagy irányul. Jogellenes pl. a felmentés, ha a köztisztviselő kritikai véleményének megtorlásaként átszervezésre hivatkozva szüntetik meg közszolgálati jogviszonyát, még akkor is, ha az átszervezésre egyébként is sor került volna. Joggal való visszaélésnek minősülhet az is, ha a munkáltató visszaélésszerűen gyakorolja a vezetői megbízással kapcsolatos jogosítványát. A Ktv. 31. §-a értelmében a törvény eltérő rendelkezése hiányában a határozatlan időre szóló vezetői megbízás külön indoklás nélkül azonnali hatállyal visszavonható. Kimondta ugyanis, hogy a vezetői megbízás indokolás nélküli visszavonása nem minősül ugyan a Ktv. 14. §-ának (1) bekezdése szerinti kinevezés egyoldalú módosításának, mivel a Ktv. 31. §-a ezt kifejezetten megengedi, ezért a megbízás még akkor is indokolás nélkül visszavonható, ha a vezetői munkakört pályázat útján töltötték be.

Ez elvileg korlátlan mérlegelési jogot biztosít a munkáltatónak, ugyanakkor ez esetben a munkáltatói jognak határt szab a joggal való visszaélés tilalma. Nem gyakorolja rendeltetésszerűen a vezetői megbízással kapcsolatos jogosítványát a munkáltató akkor, hogy ha a vezetői megbízás visszavonására azért kerül sor, mert a munkáltató ezzel vélt vagy valós sérelmét kívánja megtorolni. S bár a Ktv. kizárja a mérlegelési jogkörben hozott munkáltatói intézkedés elleni bírói jogorvoslatot, a joggal való visszaélésre hivatkozva mégis elképzelhető a bírói felülvizsgálat. Hasonló álláspontot alakított ki a bírói joggyakorlat is. Kimondta ugyanis, hogy a vezetői megbízás indokolás nélküli visszavonása nem minősül ugyan a Ktv. 14. §-ának (1) bekezdése szerinti kinevezés egyoldalú módosításának, mivel a Ktv. 31. §-a ezt kifejezetten megengedi, ezért a megbízás még akkor is indokolás nélkül visszavonható, ha a vezetői munkakört pályázat útján töltötték be. S bár a mérlegelési jogkörbe tartozó döntés ellen bírósághoz sem lehet fordulni, nem zárható ki a bírói út igénybevétele, ha a vezetői megbízás visszavonása rendeltetésellenes joggyakorlás, vagy hátrányos megkülönböztetés következménye. (Lásd Dr. Földényi Ildikó A munkáltatói jogkör gyakorlása a közszolgálati jogviták tapasztalatai tükrében, KJK, Önkormányzati Hírlevél 1995.)

A rendeltetésellenes joggyakorlás, kötelességteljesítés nemcsak tevőlegesen, hanem mulasztással is megvalósítható. Az áthelyezéshez pl. nélkülözhetetlen a munkáltató beleegyezése, ami viszont magában rejti a joggal való visszaélés lehetőségét. Ezt azonban rendkívül nehéz bizonyítani, ezért megelőzése érdekében a törvényalkotó úgy rendelkezett, hogy az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, ha a másik közigazgatási szerv megkeresésének kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja közötti időtartam a két hónapot meghaladja [Ktv. 14. § (2)]. Ennek indoka alapvetően az, hogy a köztisztviselő a kéthónapos lemondási idő letöltésével akár egyoldalúan is megszüntethetné a közszolgálati jogviszonyát. Hasonlóan fontos a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének vizsgálata a polgármester egyetértési jogának gyakorlásakor. Az Ötv. 36. §-ának (2) bekezdése szerint a jegyző vezeti a képviselő-testület hivatalát és - többek között - gyakorolja a munkáltatói jogokat a hivatal köztisztviselői felett. Bizonyos munkáltatói jogokat azonban csak a polgármester egyetértésével gyakorolhat. Így pl. a kinevezést, a vezetői megbízást, a felmentést, a vezetői megbízás visszavonását, illetve a jutalmazást.

Az egyenlő bánásmód követelménye [Munka tv. 5. §]

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 2004. január 27-i hatályba lépéséig a Munka tv. a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és az előnyben részesítés kötelezettségére vonatkozó szabályok betartását követelte meg a munkáltatóktól. Az alkotmányos alapjogból következően, e szabályozási megközelítés is tiltotta a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatosan hátrányos megkülönböztetést. Így tilos volt hátrányos megkülönböztetést tenni a köztisztviselők között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, anyaságuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviseleti szervhez való tartozásuk vagy ezzel összefüggő tevékenységük, részmunkaidős foglalkoztatásuk, közszolgálati jogviszonyuk határozott időtartama, s minden egyéb - a közszolgálati jogviszonnyal össze nem függő - körülmény miatt. A hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat alkalmazni kellett a közszolgálati jogviszony létesítésénél, a jogviszony tartama alatti jogok és kötelezettségek gyakorlása során, a felelősség érvényesítésével, illetve a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésekor is. A Munka tv. arról is rendelkezett, hogy a hátrányos megkülönböztetés következményeit megfelelően orvosolni kellett, az orvoslás módját a törvény azonban nem szabályozta.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény hatályba lépését követően a Munka tv. úgy rendelkezik, hogy az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének következményeit megfelelően orvosolni kell, amely nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével, illetve csorbításával.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Ugyanakkor közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely az előbb említett tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. A törvény szabályozza a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az előnyben részesítés fogalmi körébe tartozó magatartásokat is.

A törvény önálló fejezete foglalkozik az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárások kérdéskörével. Emellett a jogszabály részletesen kitér az egyenlő bánásmód követelményének egyes szektorális területeken való érvényesítésére is. A foglalkoztatás, így a köztisztviselők foglalkoztatása területén is az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a köztisztviselővel szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen:

- a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben;

- a közszolgálati jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben;

- a közszolgálati jogviszony létesítésében és megszüntetésében;

- a munkavégzést megelőzően vagy annak folyamán végzett képzéssel kapcsolatosan;

- a munkafeltételek megállapításában és biztosításában;

- a közszolgálati jogviszony alapján járó juttatások, így különösen az illetmény megállapításában és biztosításában;

- a tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban a munkavállalók szervezeteiben;

- az előmeneteli rendszerben;

- a kártérítési, valamint a fegyelmi felelősség érvényesítése során.

Ugyanakkor nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés, illetve a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény lehetővé teszi, hogy törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet, illetve kollektív szerződés a munkavállalók meghatározott körére - a foglalkoztatási jogviszonnyal, így a közszolgálati jogviszonnyal összefüggésben is - előnyben részesítési kötelezettséget írhasson elő.

A problémakörhöz kapcsolódóan fontos kiemelni, hogy a köztisztviselőket foglalkoztató munkáltatóknál is lehetőség van arra, hogy a munkáltató és a képviselettel rendelkező szakszervezet - szakszervezet hiányában az üzemi tanács - együttesen, meghatározott időre szóló esélyegyenlőségi tervet dolgozzon ki és fogadjon el [Munka tv. 70/A. §]. Az esélyegyenlőségi terv két fő részből áll. Egyrészt tartalmazza a munkáltatóval közszolgálati és munka jogviszonyban álló, hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok, így különösen a nők, a negyven évnél idősebb munkavállalók, a romák, a fogyatékos személyek, valamint a két vagy több, tíz éven aluli gyermeket nevelő munkavállalók vagy tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülálló munkavállalók foglalkoztatási helyzetének elemzését. Az elemzésben mindenképpen indokolt kitérni az illetményekkel, a munkakörülményekkel, a szakmai előmenetellel, képzéssel, illetve a gyermekneveléssel és a szülői szereppel kapcsolatos kedvezményekkel összefüggő kérdésekre. A terv második része a munkáltatónak az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó, az adott évre megfogalmazott céljait és az azok eléréséhez szükséges eszközöket, így különösen a képzési, munkavédelmi, valamint a foglalkoztatás feltételeit befolyásoló programokat tartalmazza.

A jognyilatkozat alakszerűségéhez, illetve az indoklási kötelezettséghez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei (Munka tv. 6. §)

A közszolgálatban is általános szabály, hogy jognyilatkozatot alaki kötöttség nélkül lehet tenni. Ha azonban közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály alaki kötöttséget ír elő, az e nélkül tett jognyilatkozat érvénytelen. A Ktv. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a kinevezést és annak elfogadását - továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintő jognyilatkozatot - írásba kell foglalni. A felmentésnek például kötelező alaki kelléke az írásbeliség, ezért a felmentést a köztisztviselővel minden esetben írásban kell közölni. Az írásbeliség szempontjából gyakran nehéz eldönteni, hogy mit kell lényeges jognyilatkozatnak tekinteni. Garanciális okok miatt nem lehet eltekinteni az írásbeliségtől azokban az esetekben, amikor a köztisztviselő jogai, illetve kötelezettségei módosulnak. A köztisztviselőnek pontosan kell ismernie, hogy a közszolgálati jogviszony alapján vele szemben milyen igények fogalmazódnak meg, illetve milyen jogokra tarthat igényt. Ennek a követelménynek írásbeliség nélkül nem lehet eleget tenni. Mindezek alapján lényeges a közszolgálati jogviszonyt érintő jognyilatkozatnak azt a nyilatkozatot tekinthetjük, amely a köztisztviselő számára jogot vagy kötelezettséget keletkeztet.

Írásba kell foglalni pl. a polgármester egyetértési nyilatkozatát, amelyről korábban már szó volt. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert pl. kinevezés esetén a polgármester egyetértésének hiánya miatt az érvénytelenséget a munkába lépés előtt állapítják meg, annak orvoslása nélkül nem állítható munkába, ha pedig az érvénytelenségre a munka megkezdése után derül fény, a köztisztviselőt az érvénytelenség orvoslásáig a munkavégzéstől el kell tiltani. Ha az érvénytelenséget egyáltalán nem lehet orvosolni, a köztisztviselő kártérítés címén hat hónapi felmentési időre járó illetményre és végkielégítésre tarthat igényt. Mindezek alapján feltétlenül érvényesítendő az egyetértési jog írásbeli gyakorlása. Kinevezés esetén ezt még az is indokolja, hogy az egyetértési jog osztja a kinevezés jogi sorsát, ezért a kinevezés írásbeliségére vonatkozó törvényi előírást az egyetértési jog gyakorlására is alkalmazni kell. (Lásd Dr. Földényi Ildikó A munkáltatói jogkör gyakorlása a közszolgálati jogviták tapasztalatai tükrében, KjK Önkormányzati Hírlevél 1995.)

A köztisztviselő kérésére a jognyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha egyébként az nem lenne kötelező. Az írásba foglalási kötelezettség elmulasztásával tett jognyilatkozat érvénytelen, hozzá joghatások nem fűződnek. Ebből a szempontból közömbös, hogy az írásba foglalást jogszabály írta elő, vagy a nyilatkozatot a köztisztviselő kérése miatt kellet írásba foglalni.

Indokolási kötelezettség terheli a munkáltatót, ha intézkedése ellen a köztisztviselő jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben tájékoztatni kell a köztisztviselőt a jogorvoslat előterjesztésének helyéről és határidejéről. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása megakadályozza a munkáltatói döntés jogerőre emelkedését. Felmentés esetén azonban a jogorvoslati lehetőség feltüntetésének elmulasztása önmagában még nem teszi jogellenessé az intézkedést. Ugyanakkor a közszolgálati jogvita kezdeményezésére nyitva álló határidő esetleges elmulasztás a köztisztviselőt - a jogorvoslati kioktatás hiányára hivatkozva - sikerrel mentheti ki.

A jognyilatkozat közléséhez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei

Az írásbeli jognyilatkozat a másik féllel történt közléssel válik hatályossá. Az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a félnek vagy az átvételre jogosult személynek átadták. A jognyilatkozat közléséhez fűződő joghatások nem az elküldéshez, illetve a tudomásszerzéshez, hanem a tényleges és szabályszerű átadáshoz fűződnek. Az elküldés után ugyanis a jognyilatkozat elveszhet, megsemmisülhet, mielőtt még az érdekelthez eljuthatott volna.

Az írásbeli jognyilatkozat átvételére jogosultnak kell tekinteni az érdekelt hozzátartozóját, valamint, akit az átvételre feljogosított.

Előfordulhat az is, hogy az érintett a jognyilatkozat átvételét megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza. Ebben ez esetben a közlés az irat átvétele nélkül is hatályos lesz. A postai úton történő kézbesítési szabályokat egyébként a Postai Szabályzat tartalmazza.

A jognyilatkozat érvénytelenségéhez kapcsolódó szabályok alkalmazásának követelményei a következőkben foglalhatóak össze:

Azok a jognyilatkozatok, amelyek nem felelnek meg a jogszabályban meghatározott feltételeknek, s emiatt lényeges hibában szenvednek, érvénytelenek. Ennek az a következménye, hogy a jognyilatkozat nem váltja ki a hozzá fűzött joghatást (pl. nem jön létre a kinevezés, nem történik meg a besorolás, nem beszélhetünk címadományozásról stb.). Bizonyos esetekben azonban a jognyilatkozat érvénytelenségének megállapításához külön eljárási cselekményre van szükség. Ezeket a jognyilatkozatokat megtámadható jognyilatkozatoknak nevezzük, mivel csak feltételesen az arra jogosult megtámadásának eredményétől függően válnak érvénytelenné. A jognyilatkozatok másik csoportjának esetében nincs szükség külön eljárásra az érvénytelenség megállapítására, arra feltétel nélkül bárki hivatkozhat. Ezeket a jognyilatkozatokat semmis jognyilatkozatnak nevezzük.

A megtámadható jognyilatkozat (Munka tv. 7. §)

Ha a fél a megállapodás megkötésekor lényeges tény vagy körülmény tekintetében tévedésben volt, feltéve, hogy tévedését a másik fél okozta, vagy tévedését felismerhette, vagy ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt, akkor azt megtámadhatja. Megtámadható a jognyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felek jogellenes fenyegetéssel vették rá. A jognyilatkozat megtámadására a jogalkotó azért nyújt lehetőséget, mert a jog csak olyan nyilatkozatokhoz fűz következményeket, amelyek megfelelnek a nyilatkozó akaratának. Amennyiben valamelyik fél tévedésben volt, vagy a nyilatkozatot kényszer, fenyegetés hatása alatt és nem szándéka szerint tette, akkor az azon alapuló megállapodás érvénytelen.

A Ktv. 23. § értelmében a köztisztviselőt iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni. A közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő tartamát megfelelően igazolni kell. Ennek kapcsán, ha a köztisztviselő szándékosan félrevezeti a munkáltatóját, s így a valóságosnál hosszabb időt ismernek el számára, a megtévesztésen alapuló besorolási intézkedés később megtámadható. Más megítélés alá esik azonban az az eset, amikor a köztisztviselő tévesen jelöli meg az iskolai végzettségét tanúsító oktatási intézmény nevét, mivel a besorolás szempontjából a tévedés nem lényeges, azt érdemben nem befolyásolja. Ilyenkor még akkor sincs lehetőség a megtámadásra, ha a tévedést a köztisztviselő egyébként felismerhette volna.

A tévedés vagy megtévesztés szempontjából azt a tényt, vagy körülményt kell lényegesnek tekinteni, ami a közfelfogás szerint lényeges, amely a tévedő fél akarat-elhatározására döntő hatással bírt. Fontos jogelv, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Emiatt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot az, aki a megtévesztést, illetve a fenyegetést előidézte. A megtámadás lehetősége a tévedés és a megtévesztés felismerésétől, illetve a kényszerhelyzet megszűnésétől számított 30 napig áll fenn. Hat hónap elteltével a megtámadás joga már nem gyakorolható. A jognyilatkozat megtámadását írásban kell közölni a másik féllel, majd közösen kell megállapodni a megtámadott jognyilatkozat következményeinek felszámolásáról. Megegyezés hiányában a közszolgálati jogviták elbírálásának szabályai szerint a bíróság dönt.

A semmis jognyilatkozat (Munka tv. 8. §)

Semmis a jognyilatkozat, illetve a megállapodás, ha a közszolgálatra vonatkozó vagy más jogszabály előírásaiba ütközik. Ilyenkor a feleket terhelő együttműködési kötelezettség alapján meg kell kísérelni rövid időn belül a semmisség orvoslását, feltéve, ha az a felek és a közérdek sérelmével nem jár. Amennyiben erre nincs mód, a jognyilatkozatot a törvény erejénél fogva semmisnek kell tekinteni. Ha a köztisztviselő kinevezésére az alkalmazási feltételek megsértésével kerül sor (büntetlen előélet, cselekvőképesség, legalább középiskolai végzettség, magyar állampolgárság, jogszabályban, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghatározott iskolai végzettség, illetve képesítés, valamint gyakorlati idő) a köztisztviselő nem állítható munkába. A munkavégzéstől mindaddig el kell tiltani, amíg az érvénytelenség okát nem orvosolják. Így pl. a középiskolai végzettség rövid időn belül nyilvánvalóan nem szerezhető meg, ám az ennek hiányából fakadó jogellenes állapotot hosszú távon nem lehet fenntartani a közérdek sérelme nélkül, ezért az érvénytelen közszolgálati jogviszonyt a közigazgatási szerv köteles felszámolni. Más a helyzet azonban, amikor a magyar állampolgárság hiánya miatt nem jöhetett létre érvényesen a közszolgálati jogviszony. Ha a kinevezett köztisztviselő honosítási eljárása folyamatban van, s remény van arra, hogy az állampolgárságot rövid időn belül megszerzi, az érvénytelenségi okot orvosolni lehet a közérdek sérelme nélkül is. Semmis a kinevezés akkor is, amikor a polgármester egyetértéséhez kötött munkáltatói intézkedéshez nem szerzik be a polgármester egyetértő nyilatkozatát [Ötv. 36. § (2)]. Ez azonban utóbb pótolható a polgármester egyetértő nyilatkozatának beszerzésével.

Ha a jognyilatkozatnak csak bizonyos része semmis, ennek helyébe a közszolgálat vonatkozó rendelkezései lépnek, feltéve, hogy a felek az érvénytelen rész nélkül is megtették volna a jognyilatkozatot. Ellenkező esetben a jognyilatkozat egészében semmis. Így pl. ha a köztisztviselő kinevezésében heti 42 órás munkaidőt állapítottak meg, ez önmagában a kinevezést még nem teszi érvénytelenné, ugyanakkor a heti munkaidő tartamára a törvényes előírás lesz az irányadó. Ezzel szemben viszont a 17 éves ügykezelő kinevezése teljes egészében érvénytelen, mivel cselekvőképesség hiányában a kinevezésre nem kerülhet sor.

Az érvénytelen jognyilatkozatok következményei (Munka tv. 9-10. §)

A közszolgálati jogviszony jellegéből következik, hogy érvénytelensége esetén a következményeket csak a jövőre nézve lehet rendezni. Az érvénytelen közszolgálati jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek szempontjából az érvénytelen jogviszonyt is érvényesnek kell tekinteni, s a következményeket a jövőre nézve kell felszámolni. Az érvénytelen közszolgálati jogviszony felszámolása miatt mindkét félnek kára származhat. Ha az érvénytelenség a munkáltató hibájára vezethető vissza, a köztisztviselőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha közszolgálati jogviszonyát felmentéssel szüntették volna meg (felmentési idő, végkielégítés). Ha kár merül fel bármelyik oldalon, ezen túlmenően is érvényesíthető kártérítés.

Az elévülés (Munka tv. 11. §)

Az elévülés jogintézménye a közszolgálati jogok és kötelezettségek gyakorlásához, illetve teljesítéséhez fűződő érdekmúlással függ össze. Az idő múlásával ugyanis csökkenhet, illetve meg is szűnhet a félnek a teljesítéshez fűződő érdeke, valamint megnehezülnek a jogok és kötelezettségek tisztázásának lehetőségei. Feledésbe merülhetnek a körülmények, megsemmisülhetnek az iratok. Indokolt ezért, hogy az igények érvényesítésére a törvény határidőt állapítson meg. Ez a határidő az elévülés. Azt határozza meg, hogy a közszolgálati jogviszony tartalmát képező jogokat meddig lehet érvényesíteni.

A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A főszabály alól azonban kivételt is megállapít a törvényalkotó, ugyanis a bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség, elévülési ideje 5 év. Ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, akkor annak elévülése az ennek megfelelő idő.

Az elévülési idő az igény esedékessé válásakor kezdődik. Ez lehet a sérelmes munkáltatói intézkedés időpontja, a kár bekövetkezésének ideje, az illetmény fizetésének esedékességi ideje stb. Az elévülést minden esetben hivatalból kell figyelembe venni. Az elévült követelést azonban az elévülési időn túl is lehet érvényesen teljesíteni, de bírósági úton már nem lehet kikényszeríteni. Mind ennek az a következménye, hogy az elévült követelés teljesítését nem lehet jogalap nélküli gazdagodásnak tekinteni.

Bizonyos cselekmények az elévülési időt megszakítják, s emiatt az elévülés újra kezdődik. Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a bíróság előtti érvényesítése, a megállapodással történő módosítás, az egyezségkötés, valamint a kötelezettség elismerése elévülést megszakító eljárási cselekménynek minősül [Munka tv. 11. § (4)].

A köztisztviselő minden naptári évben - külön juttatásként - egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén közszolgálati jogviszonyban áll. A juttatás kifizetéséről január 16-án kell rendelkezni. [Ktv. 49. §].

Ha a közigazgatási szerv a határidőt elmulasztja a külön juttatás iránti igény elévülési ideje megkezdődik. Ha a köztisztviselő igényét bíróság előtt érvényesíti a keresetlevél benyújtásának időpontjában az elévülési idő megszakad, s újra elkezdődik.

A határidők számítása (Munka tv. 12. §)

A határidők számításánál általában naptári napot kell érteni, kivéve ha közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik. Így pl. a köztisztviselőt megillető alapszabadságot vagy a pótszabadságot munkanapban kell számolni [Ktv. 41. § (1), (3)-(6)]. A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés történt [Munka tv. 12. § (2)]. A közszolgálati jogviszony megszüntetéséről rendelkező munkáltatói intézkedés kézbesítésének napja nem számítható be a közszolgálati jogvita kezdeményezésére nyitva álló határidőbe. A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak számít. Ha pl. a határidő számítása hétfői napon kezdődik, az egy hetes határidő a következő hét hétfői napján jár le. Hónapokban vagy években megállapított lejáratának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel. Ha pl. a határidő számítása szeptember 1-jén kezdődik, az egy hónapos határidő október 1-jén jár le. Ha a kezdő nap számának megfelelő nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napját kell tekinteni a határidő végének. Pl. ha a határidő január 31-én kezdődik, egy hónapos határidő esetén február 28-át kell a határidő utolsó napjának tekinteni. A hetekben, hónapokban, illetve években megállapított határidőnél a határidő számítására okot adó esemény napját figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben a jognyilatkozat megtételére az előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. A határidők jogvesztők, ami azt jelenti, hogy az előírt határidő elmulasztását csak akkor lehet kimenteni, ha azt a törvény kifejezetten megengedi [Munka tv. 12. § (5)].

A KÖZTISZTVISELŐK ÉRDEKVÉDELME, ÉRDEKKÉPVISELETE

A közigazgatási szervek és a köztisztviselők között fennálló érdekegyeztetés, valamint rendszeres munkaügyi kapcsolat nélkülözhetetlen a konfliktus nélküli együttműködéshez, valamint a közigazgatás stabilitásának megőrzéséhez. A jogalkotó ezért számos olyan munkajogi szabályt emelt át a közszolgálati jog rendszerébe, amelyek célja a munkáltatók és a szakszervezetek közötti kiegyensúlyozott együttműködés kialakítása és fenntartása. E szabályok közszolgálati alkalmazása azonban részletesebb figyelmet és magyarázatot érdemel.

A Ktv. biztosítja mind a köztisztviselőnek, mind a közigazgatási szervnek - mint munkáltatónak - az alkotmánnyal, a nemzetközi szerződésekkel, illetőleg a hatályos jogszabályokkal összhangban álló szervezetalakítást.

Szakszervezeten a közszolgálati jogviszonyban állóknak minden olyan szervezetét érteni kell, amelynek elsődleges célja a köztisztviselői jogviszonyban állók közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése.

A szakszervezetnek - mint a köztisztviselők érdekvédelmi szervezetének - joga van, hogy a közszolgálaton belül szervezetet működtessen, s működtetésébe tagjait bevonja. Általános érdek-képviseleti joguk keretében tájékoztathatják tagjaikat azok anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikról, illetve kötelezettségeikről, továbbá képviselhetik őket a közszolgálati kapcsolatokban és a közszolgálati jogviszonyt érintő körben a közigazgatási szervvel szemben, illetőleg az állami szervek előtt [Munka tv. 19. § (2)]. Az általános érdekképviseleten túl a törvény biztosítja a jogi képviseletet is a szakszervezet részére. Ez által jogosult tagját - meghatalmazás alapján - annak élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben bíróság, más hatóság, illetve egyéb szervek előtt képviselni [Munka tv. 19. § (3)]. A Ktv. ezzel összhangban úgy rendelkezik, hogy a köztisztviselő kérelmére a fegyelmi eljárás során a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv részvételét, illetve képviseleti jogának gyakorlását lehetővé kell tenni [Ktv. 51/A. § (3)]. A köztisztviselő meghallgatását úgy kell kitűzni, hogy azon jogi képviselője, illetve - a köztisztviselő kérésére - az érdek-képviseleti szerv képviselője is jelen legyen. Képviseleti jogosultsága azonban nem terjedhet túl a képviselt köztisztviselőt megillető jogokon. Ebből az következik, hogy nem lehet jelen a fegyelmi eljárás során olyan eljárási cselekményeknél, amelyeknél egyébként a köztisztviselő sem lehetne jelen (pl. a vizsgálóbiztosi eljárás során tanú, szakértő meghallgatása). Természetesen ez nem korlátozhatja azt a jogát, hogy a vizsgálat során a kötelezettségszegéssel kapcsolatos megállapításokra, illetve azok bizonyítékaira észrevételt tehessen, illetve további bizonyítási eljárást javasolhasson.

A köztisztviselő kérésére a szakszervezet képviseleti jogát nem csak a vizsgálat során, hanem a fegyelmi tárgyaláson is gyakorolhatja.

A köztisztviselőt előmeneteli pályáján - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével - legalább négyévente és minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt minősíteni kell [Ktv. 34/A. § (1)]. A Ktv. szerint a köztisztviselő kérésére a minősítő a minősítés kialakításába a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szervet is köteles bevonni és a minősítésben foglalt megállapításokra tett észrevételeit a minősítési lapon feltüntetni [Ktv. 35. § (1)].

A közigazgatási szerveket együttműködési kötelezettség terheli a szakszervezetekkel. Ennek keretében kötelesek az érdek-képviseleti tevékenységhez szükséges információkat biztosítani, valamint észrevételeikre, javaslataikra indokolt álláspontot kialakítani.

A szakszervezeteket a közszolgálatban is megilleti az észrevételezési és a javaslattételi jog. Az észrevételezési, illetve javaslattételi jogosítvány nemcsak a közszolgálati jogviszonyban állók élet és munkakörülményeire vonatkozik, hanem egyéb, a köztisztviselők helyzetét közvetetten érintő kérdésekre is. Így pl. javaslatot, illetve észrevételt tehetnek a polgármesteri hivatal működésére, átszervezésére, racionalizálására vonatkozóan is. Létszámleépítés esetén feltétlenül indokolt a munkahelyi érdek-képviseleti szervvel egyeztetést folytatni. Az észrevételezési, illetve javaslattételi jogosítvány természetesen nem köti a közigazgatási szervet. Kötelezettsége csak arra terjed ki, hogy lehetőséget adjon az észrevétel, illetve a javaslat előterjesztésére és arra kialakítsa saját álláspontját. A közigazgatási szerv tehát nem teheti meg azt, hogy egyáltalán nem vesz tudomást a szakszervezet észrevételéről, illetve javaslatáról. E nélkül ugyanis nem lehetne fenntartani a folyamatos párbeszédet a munkáltató, illetve a köztisztviselők érdekképviseleti szervei között.

A legerősebb szakszervezeti jogosítvány a kifogás, más elnevezéssel vétó [Munka tv. 23. § (1)]. A közigazgatási szervnél képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a jogellenes munkáltatói intézkedés ellen kifogást benyújtani. A kifogás benyújtásának feltétele, hogy a jogellenes munkáltatói intézkedés, illetve annak elmulasztása a közszolgálati jogviszonyban állókat, illetve ezek érdek-képviseleti szerveit közvetlenül érintse. A kifogást a kifogásolt intézkedésről való tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül lehet benyújtani a közigazgatási szerv vezetőjéhez (önkormányzat esetében a jegyzőhöz). Az intézkedés megtételétől számított egy hónapon túl már nincs erre lehetőség. Kizárt a kifogás benyújtása olyan munkáltatói intézkedésekkel szemben, amelyekkel kapcsolatban közszolgálati jogvitát lehet kezdeményezni [Munka tv. 23. § (3)]. A kifogás gyakorlati jelentősége elsősorban a helyi szabályozás területén mutatkozik meg. Pl. amikor az önkormányzat szabályozási jogával élve eltér a törvényben meghatározott rendelkezésektől, mivel tiszteletben kell tartania a törvényi korlátokat (Ktv. 4. §). A törvényi rendelkezések esetén a szakszervezet által benyújtott kifogás jogorvoslatot eredményezhet.

Ha a közigazgatási szerv a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. Ha az egyeztetés hét napon belül nem vezet eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított öt napon belül a szakszervezet bírósághoz fordulhat [Munka tv. 23. § (4)].

A munkahelyi érdek-képviseleti szerv működésével tisztségviselőinek munkaidő kedvezményével, valamint különleges munkajogi védelmével kapcsolatos szabályok a versenyszférához hasonlóan a közszolgálatban is megfelelően működnek. Ezek betartása és érvényesítése a közigazgatási szerveknél sem mellőzhető!

A köztisztviselők sztrájkjoga

A köztisztviselőt az általánostól eltérő speciális jogok illetik meg a sztrájkjog gyakorlásával kapcsolatban. A sztrájkjogról szóló 1989. évi VII. törvény szerint a közigazgatási szervnél a Kormány és az érintett szakszervezetek által kötött megállapodásban rögzített sajátos szabályok szerint gyakorolják a sztrájkjogot. A Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum (2001. július 1-vel Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács) keretében született meg azon megállapodás, amely a köztisztviselők sztrájkjogának gyakorlását rendezi. Ennek értelmében tilos a sztrájk annak a köztisztviselőnek, aki a közszolgálati jogviszony létét alapvetően érintő munkáltatói jogkört (kinevezés, felmentés, fegyelmi eljárás megindítása) gyakorol.

A sztrájk kezdeményezésének joga a Kormánnyal kötött megállapodást aláíró, illetőleg az ahhoz csatlakozó szakszervezeteket, s azok munkahelyi szerveit illeti meg. Kezdeményezni sztrájkot akkor lehet, ha a szakszervezet képviselője rendelkezik a köztisztviselők többségének felhatalmazásával. Sztrájkot a köztisztviselő gazdasági és szociális érdekeinek érvényesítése céljából lehet kezdeményezni. Szolidaritási sztrájk is csak ebből az okból kezdeményezhető. A sztrájkot minden esetben egyeztető eljárásnak kell megelőznie. Ezt a kezdeményezéstől számított három munkanapon belül kell megkezdeni, ha pedig a felek tárgyalása nem vezet eredményre - az államigazgatásban - miniszteri szintű egyeztetést kell tartani. A sztrájk kezdeményezése csak akkor megengedett, ha a vitatott kérdésben a miniszteri szintű - önkormányzat esetében - a helyi egyeztető eljárás a kezdeményezéstől számított 9 munkanapon belül nem vezet eredményre. A sztrájk ideje alatt viszont a feleknek folytatniuk kell a tárgyalásokat a vitás kérdések rendezése érdekében. A sztrájkjog gyakorlása nem béníthatja meg teljesen a közigazgatás működését. A munkabeszüntetést úgy kell megszervezni, hogy az ügyfelek továbbra is akadálytalanul intézhessék a halaszthatatlan ügyeiket. A munkabeszüntetés nem akadályozhatja országos és helyi választás, népszavazás lebonyolítását, valamint nem veszélyeztetheti az ország honvédelmi, katasztrófavédelmi feladatainak ellátását, tovább nem hiúsíthatja meg az Országgyűlés, a Kormány és az önkormányzati képviselő-testület jelentős társadalmi kihatású döntéseinek teljesítését. Azt, hogy mi minősül halaszthatatlan ügynek, és ellátásukhoz melyek a szükséges feltételek, valamint mik tartoznak a jelentős társadalmi kihatású döntések körébe, a sztrájkot megelőző egyeztető eljárás során kell meghatározni. A sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének megállapítását a sztrájkmegállapodást aláíró felek bármelyike kérheti a Munkaügyi Bíróságtól.

II. fejezet

A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE

A közszolgálati jogviszony alanyai

5. § A közszolgálati jogviszony az állam, illetve a helyi önkormányzat, valamint a nevükben foglalkoztatott köztisztviselő, ügykezelő között a köz szolgálata és munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amelyben a munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeken és jogosultságokon túlmenően mindkét felet többletkötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.

A Ktv. rendszerében a jogalanyiság sajátosan jelenik meg, illetve érvényesül. A közszolgálati jogviszony munkaadói pozícióját az állam, illetve a helyi önkormányzat foglalja el. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az állam, illetőleg az önkormányzat által létesített minden foglalkoztatási jogviszony közszolgálati jogviszonynak minősülne.

Így például közalkalmazotti jogviszonyt kell létesíteni akkor, ha a munkavégzés költségvetési szervnél történik, szolgálati jogviszony jön létre, ha a Honvédség, a Határőrség, illetve a Rendőrség szerveinél kerül sor munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésére.

A Ktv. rendelkezéseit főszabályként a közigazgatási szerv hivatalában, hivatali szervezetében foglalkoztatottak jogviszonyára kell alkalmazni, mert munkavégzésük jellege, valamint az államhoz, illetve az önkormányzathoz való kötődésük sajátos jogok és kötelezettségek érvényesítését teszik szükségessé.

Jogalkalmazási probléma akkor merül fel a jogviszony megítélésével kapcsolatban, ha a munkavégzés jellege látszólag ellentétes a munkaadó állam, illetve önkormányzati szerv jogállásával. A közhasznú munkavégzés esetében pl. az önkormányzat olyan munkanélküli személyek foglalkoztatásáról gondoskodik időlegesen, akik munkáját a településen jelentkező egyes önkormányzati feladatok teljesítésére használják fel (csatornatisztítás, árokásás stb.). A közhasznú munkavégzés tehát közvetlenül kapcsolódik valamely önkormányzati feladat ellátásához. Ez látszólag azt eredményezi, hogy a közhasznú munkások foglalkoztatására a Ktv. szabályait kellene alkalmazni, mivel a munkaadói pozícióban az önkormányzat áll. Ugyanakkor a Ktv. 1. § (1) bekezdésének értelmében a Ktv. rendelkezéseit csak a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatalában foglalkoztatott köztisztviselőkre kell alkalmazni. A hivatal dolgozóinak munkavégzését az általánostól eltérő sajátos jellegűvé az teszi, hogy munkájuk révén közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak. Ezen egyedi jelleg a közhasznú munkavégzésen foglalkoztatottak esetében nem mutatható ki. Mindezek alapján a közhasznú munkások foglalkoztatási jogviszonyára a Munka Törvénykönyvének szabályait indokolt irányadónak tekinteni.

Bizonyos esetekben arra is lehetőség van, hogy a hivatali szervezeten belül is munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében oldjanak meg kivételesen feladatot. Ebben az esetben már nem munkajogi, hanem a polgári jogi jogviszony követelményei szerint történik a foglalkoztatás. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó érdemi feladat ellátására, közhatalmi jogosítvány gyakorlására csak kizárólag közszolgálati jogviszonyt lehet létesíteni. Amennyiben a felek ettől eltérnek és más jogviszonyt létesítenek (pl. polgári jogi megbízást) az érvénytelenség jogkövetkezményeivel kell számolniuk.

Jogalkalmazási problémaként vetődik fel az is, hogy létesíthet-e köztisztviselővel önállóan foglalkoztatási jogviszonyt az az önkormányzat, amely körjegyzőséghez csatlakozott. Az Ötv. 38. §-a értelmében a képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. Szintén az Ötv. mondja ki, hogy az ezernél kevesebb lakosú, a megyén belül egymással határos községek az igazgatási feladataik ellátására körjegyzőséget alakítanak és tartanak fenn [Ötv. 39. § (1)]. Az 1000-nél kevesebb lakosú község képviselő-testülete is létrehozhat önálló hivatalt, ha képesítési követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki [Ötv. 39. § (2)]. Mindezekből az következik, hogy az önkormányzat vagy önálló hivatalt alakít, vagy körjegyzőséghez csatlakozik. Az Ötv. tehát kizárja annak lehetőségét, hogy a körjegyzőséghez tartozó településeken a körjegyzőségen kívül önálló polgármesteri hivatal működjön.

2001. július 1-jétől a Ktv. a közszolgálati jogviszonyt tágabb összefüggéseiben definiálja, és jobban kifejezésre juttatja a közszolgálati jogviszonyhoz kapcsolódó többlet kötelezettségeket és jogosultságokat. A törvény új szabályai egyértelműbben kihangsúlyozzák az ún. alávetettség elvét, de következetesen érvényesítik azt is, hogy a többlet kötelezettségekhez többlet jogosultságok járulnak. Ugyanakkor 2001. július 1-jétől a közigazgatási szervek fizikai munkakört ellátó alkalmazottai már nem alkalmazhatóak közszolgálati jogviszonyban.

BH2003. 280. I. A jegyző jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai].

6. § (1) A munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatali szervezetének (a továbbiakban: hivatali szervezet) vezetője, illetve a testület gyakorolja. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlása vezető megbízású köztisztviselőre írásban átruházható. Az átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább.

(2) Ha a köztisztviselő kinevezése testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést és az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását - kivéve az 51. § (2) bekezdését - a testület nem ruházhatja át.

A Ktv. meghatározza a munkáltatói jogok gyakorlását, és rendelkezik e jogok gyakorlásának átruházásáról. A főszabály, hogy a munkáltatói jogokat a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja. Ez biztosítja ugyanis a hivatali apparátus működésének szakmai függetlenségét. A hivatal első embere éppúgy köztisztviselő, mint a hivatalban foglalkoztatottak, ezért személye garanciát jelent a politikai erőviszonyok változásával szemben. Bizonyos esetekben azonban indokolt e főszabálytól eltérni és a munkáltatói jogok gyakorlását differenciáltan szabályozni. Eltérő szabályt azonban csak törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.

A polgármester saját önkormányzati jogkörében irányítja a hivatalt. A hivatal munkájában betöltött irányítói szerepe a munkáltatói jogok gyakorlásában is kifejeződik. A korábbi törvényi szabályozással szemben - kinevezte a polgármesteri hivatal köztisztviselőit és gyakorolta felettük a munkáltatói jogokat - a módosított Ötv. szerint a polgármesteri hivatal köztisztviselői tekintetében csupán egyetértési jog illeti meg egyes munkáltatói jogok gyakorlása körében. Az új szabályozás értelmében ugyanis a jegyző gyakorolja a polgármesteri hivatal köztisztviselői felett a munkáltatói jogokat azzal a megszorítással, hogy a kinevezéshez, vezetői megbízáshoz, felmentéshez, a vezetői megbízás visszavonásához, a jutalmazáshoz - a polgármester által meghatározott körben - a polgármester egyetértése szükséges [Ötv. 36. § (2) b)].

A polgármesteri hivatal köztisztviselői felett tehát a munkáltatói jogokat - 1994. december 11-étől - teljes körűen a jegyző gyakorolja. Bizonyos esetekben azonban a munkáltatói jog gyakorlásának érvényesítéséhez a polgármester - már említett - egyetértése szükséges. Indokoltan merül fel az, hogy mi képezi, illetve képezheti az egyetértési jogosultság tartalmát? Az egyetértés megadásánál, illetve megtagadásánál elsősorban törvényességi szempontokat indokolt figyelembe venni. Semmiképp sem érthet egyet a polgármester olyan munkáltatói intézkedéssel, amely jogszabályba ütközik. Ebben az esetben meg kell tagadnia az egyetértést. Az Ötv. kifejezetten nem szűkíti az egyetértési jog gyakorlását, ezért nincs törvényes akadálya annak sem, hogy a polgármester egyetértési jogával célszerűségi szempontokat is érvényesítsen. (Pl. célszerű-e egy adott munkakörben önálló feladatkörrel rendelkező köztisztviselő kinevezése?)

A köztisztviselői kinevezéssel összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester az alábbi főbb szempontokat mérlegelheti:

- A kinevezéssel határozott vagy határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyt indokolt-e létesíteni, illetve a határozott időre szóló kinevezés megfelel-e a törvényi feltételeknek?

- Helyesen jelölték-e meg a köztisztviselő besorolását, a besorolási osztályát és fizetési fokozatát?

- Indokolt-e a munkakör betöltése (helyettesítéssel vagy a hivatalon belüli átszervezéssel nem lehet-e racionálisabban megoldani az elvégzendő feladatot)?

- A kinevezés megfelel-e az általános és a különös alkalmazási feltételeknek, indokolt-e a képesítési előírások alóli felmentés alkalmazása?

- A kinevezés tartalmi elemei megfelelnek-e a Ktv. előírásainak, illetve helyesek-e a köztisztviselő illetményére vonatkozó adatok?

A vezetői megbízással összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester az előzőekben említetteken túl az alábbi főbb szempontokat mérlegelheti:

- A kiválasztott vezető alkalmas-e a vezetői megbízásban érintett feladat ellátására?

- A vezetői megbízás kezdő időpontja megfelel-e a hivatali céloknak, illetve az önkormányzat érdekeinek?

- A kiválasztott köztisztviselő megfelel-e a törvényi feltételeknek?

- A vezetői megbízás összhangban van-e a törvényben meghatározott vezetői szintekkel?

A vezetői megbízás visszavonásával összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester az alábbi főbb szempontokat mérlegelheti:

- Indokolt-e a vezetői megbízás visszavonása, s ha igen, akkor milyen időponttól?

- Amennyiben indokolással történik a visszavonás, egyetért-e annak tartalmával?

- Az új besorolás adatai megfelelnek-e a törvényi előírásnak?

A köztisztviselő felmentésével összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester többek között a következő szempontokat mérlegelheti:

- A felmentésre valóban a képviselő-testület döntése alapján végrehajtott létszámcsökkentés, illetve a polgármesteri hivatal tevékenységének megszűnése következtében kerül sor?

- Megalapozott tényeken alapul-e a szakmai alkalmatlanság meg, a döntés összhangban van-e a legutóbbi minősítéssel?

- Fennállnak-e a nyugdíjazás feltételei és indokolt-e a felmentést elrendelni társadalombiztosítási jogszabályok alapján?

- Megtörtént-e a munkavégzés alóli mentesítés a törvény által előírt időtartamra?

- Indokolt-e a három hónapos törvényi minimumnál hosszabb időtartamra felmenteni a köztisztviselőt a munkavégzés alól?

- A Ktv.-nek megfelelő-e a végkielégítésre való jogosultság és a végkielégítés mértéke?

A jutalmazással összefüggésben egyetértési jogának gyakorlása körében a polgármester az alábbi főbb szempontokat mérlegelheti:

- A jutalmazás mértéke arányban áll-e az elvégzett munka mennyiségével és minőségével?

- Az egyes jutalmak között nincs-e feltűnő aránytalanság?

- A jutalmazásból való kirekesztés nem takar-e szándékosan hátrányos megkülönböztetést?

E tárgykörben fontos hangsúlyozni, hogy a Ktv. alapján alanyi jogon egyhavi külön juttatás [Ktv. 49. §] illetménynek minősül, nem pedig jutalomnak, ezért nem a jutalmazásra vonatkozó munkáltatói jogok körébe tartozik. Így a polgármester egyetértési joga - ebben a tekintetben - nem gyakorolható.

A polgármester egyetértési jogát csak az általa meghatározott körben gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy az egyetértési joga nem feltétlenül érvényesül minden köztisztviselő esetében. A polgármester úgy is dönthet, hogy a polgármesteri hivatal köztisztviselőinek meghatározott körére tartja fenn egyetértési jogát pl. vezető megbízású köztisztviselő(k), a polgármesteri titkárságán foglalkoztatott köztisztviselő(k). Az egyetértési jog gyakorlására vonatkozó polgármesteri nyilatkozatot írásba kell foglalni, mivel az a közszolgálati jogviszony lényeges elemét érinti [Ktv. 11. § (1)]. A későbbi jogviták elkerülése és megelőzése érdekében célszerű azt a munkáltatói intézkedésről készített iratra rávezetni.

Mindaddig, amíg a polgármester nem nyilatkozik egyetértésének megadásáról, a hallgatást az egyetértés megtagadásának kell tekinteni. Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy a munkáltatói jogokat, így az egyetértést is rendeltetésszerűen kell gyakorolni.

A munkáltatói jogok gyakorlásának képét tovább színesíti, hogy a jegyző munkáltatói jogosítványait a polgármesteri hivatal vezető megbízású köztisztviselőjére írásban átruházhatja [Ktv. 6. § (1)]. Erre tekintettel különösen fontos, hogy a köztisztviselők megfelelő tájékoztatást kapjanak a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjéről, illetve arról, hogy a közszolgálati jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket melyik szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti. A tájékoztatás csak írásban történhet, mivel a munkáltatói jogok gyakorlójának meghatározása a közszolgálati jogviszony lényeges eleme. Ennek legalkalmasabb formája a kinevezési okirat. Ha jogszabály, vagy belső szabályzat megfelelően rendezi a munkáltatói jogok gyakorlását, az ismételt írásba foglalásra nincs szükség.

Ha a munkáltatói jogok több személy vagy szervezet között oszlanak meg, akkor a munkáltatói jogokat úgy kell részletezni, hogy abból egyértelműen kitűnjék az eljárásra jogosult személye. Önkormányzatok gyakran alkalmazzák azt a megoldást, hogy a jegyző az alapvető munkáltatói jogokat (kinevezés, felmentés, vezetői megbízás) magánál tartja, míg pl. a jutalmazást a szervezeti egységek vezetőire esetleg az aljegyzőre átruházza. Hasonló módon kell eljárni a napi feladatok ellátásával szorosan összefüggő munkáltatói jogosítványok (pl. a szabadság engedélyezése stb.) rendezésekor. Külön hangsúlyozni kell, hogy a munkáltatói jogok esetleges átruházása a polgármester egyetértési jogát nem érinti.

A polgármester egyetértése, valamint az írásba foglalás a szóban forgó munkáltatói intézkedések érvényességi kellékei. Ez azt jelenti, hogy érvénytelenséget eredményez, ha nem áll rendelkezésre a polgármester egyetértése, illetve elmulasztották annak írásba foglalását. Az érvénytelenül létrejött közszolgálati jogviszonyt - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - a jegyzőnek azonnali hatállyal fel kell számolni [Munka tv. 10. § (1)]. A jogviszony felszámolásától abban az esetben tekinthet el a jegyző, ha az érvénytelenség oka a felek és a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül orvosolható [Munka tv. 8. § (1)]. Ha a polgármester egyetértését utóbb megadja, vagy az intézkedést írásba foglalják, az érvénytelenséget ezzel orvosoltnak kell tekinteni.

Ha az érvénytelenség oka a jegyző hibájára vezethető vissza (pl. nem kérte ki a polgármester egyetértését) a köztisztviselőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel szüntették volna meg [Munka tv. 10. § (2)]. Ennek az a következménye, hogy a munkáltatónak ki kell fizetnie a felmentési időre járó illetményt és adott esetben a végkielégítést is. Ezen túlmenően a köztisztviselő felmerült kárának megtérítését is igényelheti.

A munkáltató jogkör gyakorlásával kapcsolatos kérdéskör teljes körű áttekintéséhez tartoznak még az alábbiak:

Az államigazgatási szervekkel kapcsolatosan is számos eltérő szabályozással találkozhatunk. A Ktv. értelmében főszabályként a közigazgatási államtitkárt illetik meg a munkáltatói jogok a minisztérium köztisztviselői tekintetében. Ezzel szemben a miniszter gyakorolja a munkáltatói jogokat a szervezeti és működési szabályzat szerint a közvetlen irányítása alatt működő szervezeti egységek (pl. Kabinetiroda) köztisztviselői felett [112/1992. (VII. 7.) Korm. rendelet]. A politikai államtitkár titkársági feladatait ellátó szervezeti egység köztisztviselői esetében azzal a korlátozással gyakorolhatja a munkáltatói jogokat, hogy köteles figyelembe venni a politikai államtitkár feladatait. Munkáltatói jogkörét - a kinevezés és a felmentés kivételével - a szervezeti egység vezető megbízású köztisztviselőjére, illetve a politikai államtitkárra átruházhatja.

További kivétel a főszabály alól, hogy a miniszter jogosult - a közigazgatási államtitkár javaslatának figyelembevételével - a főosztályvezetői megbízás adományozására.

A közigazgatási hivatal vezetője, valamint a centrális irányítású államigazgatási szerv vezetője feletti munkáltatói jogok gyakorlása is sajátosan alakul. A közigazgatási hivatal közvetlenül a közigazgatási hivatal vezetőjének vezetése alatt álló szervezeti egységekből, továbbá ágazati szakigazgatási szervekből áll [191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet 2. § (1)]. Ugyanakkor a hivatalvezető vezetése alatt álló szervezeti egységek, valamint az ágazati szakigazgatási szervek egy költségvetési szervet képeznek. A hivatalvezetőt pályázat alapján a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és a belügyminiszter javaslatára a miniszterelnök bízza meg, illetve menti fel. Vezetői megbízása határozatlan időre szól, megbízatásának időtartamára helyettes államtitkári illetményre és juttatásokra jogosult. A közigazgatási hivatal vezetésére szóló megbízást csak az a személy kaphat, aki állam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel, valamint jogi vagy közigazgatási szakvizsgával rendelkezik.

A közigazgatási hivatal vezetője feletti munkáltatói jogokat a vezetői megbízás és a felmentés kivételével a belügyminiszter gyakorolja. Az ágazati szakigazgatási szervek vezetőivel kapcsolatos munkáltatói jogokat a közigazgatási hivatalvezető gyakorolja azzal, hogy az igazgatási szerv vezetőjének megbízásához, felmentéséhez az ágazati miniszter egyetértése szükséges [191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet 8. § (1)-(2)]. A közigazgatási hivatalvezető gyakorolja továbbá a munkáltatói jogokat a közigazgatási hivatal közvetlenül vezetése alatt álló szervezeti egységeinek köztisztviselői felett. Azt, hogy mely szervezeti egységek állnak a közvetlen vezetése alatt, a szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni. Az ágazati szakigazgatási szervek köztisztviselői felett a munkáltatói jogokat az ágazati szakigazgatási szerv vezetője gyakorolja. A munkáltatói jogok gyakorlása tehát nem függ közvetlenül a közigazgatási hivatal vezetőjétől, azonban szociológiai értelemben mégsem beszélhetünk teljes függetlenségről, mivel az ágazati szakigazgatási szerv vezetője a közigazgatási hivatalvezető munkáltatói hatalma alatt áll.

A hivatali szervezet vezetője a munkáltatói jogkör gyakorlását csak vezetői megbízású köztisztviselőre ruházhatja át. Ha a hivatali szervezet vezetője él az átruházás lehetőségével, akkor sem mentesül a közszolgálat eredményes megszervezéséért fennálló felelőssége alól, amihez a munkáltatói jogok gyakorlása eszközül szolgál. Ezt minden esetben figyelembe kell vennie akkor, amikor döntést hoz a munkáltatói jogok átruházásáról. A munkáltatói felelőssége tehát a munkáltatói jogok átruházását követően sem szűnik meg, ezért indokolt, hogy folyamatosan ellenőrizze az átruházott jog gyakorlását, s értékelje, hogy az mennyiben segíti a szervezet működését. Ha utóbb a munkáltatói jogok megosztása nem éri el célját, a jogkör gyakorlásának átruházását korrigálni kell.

Bár a jogalkotó lehetőséget nyújt a munkáltatói jogok átruházására, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a főszabály szerinti joggyakorlást társadalompolitikai szempontok indokolták. Ezért, ha az átruházásra sor kerül, vizsgálni kell, hogy annak folytán - különösen, ha alapvető jogok átruházására kerül sor - nem kerülnek-e veszélybe a jogalkotó által meghatározott jogpolitikai elvek (pl. függetlenség, pártatlanság, szakmaiság, teljesítménynövelés stb.).

Előfordul azonban az is, hogy a munkáltatói jogok megosztását jogszabály írja elő. Ilyennel találkozhatunk - a korábban tárgyalt közigazgatási hivatalvezető, valamint az ágazati szakigazgatási szervek vezetői feletti munkáltatói jogok gyakorlásán túlmenően - a jegyző esetében is. A képviselő-testület pályázat alapján és a képesítési követelmények figyelembevételével nevezi ki határozatlan időre a jegyzőt [Ötv. 36. § (1)], valamint gyakorolja felette a felmentéssel, az összeférhetetlenség megállapításával, a fegyelmi eljárás megindításával, illetve a fegyelmi büntetés kiszabásával kapcsolatos munkáltatói jogokat [Ktv. 6. § (2)]. Az e körbe nem tartozó egyéb munkáltató jogokat ugyanakkor a polgármester gyakorolja [Ötv. 35. § (2) e)]. Az egyéb munkáltató jogok körébe azok a munkáltató intézkedések tartoznak, amelyek a köztisztviselői jogviszony létét nem érintik.

A munkáltatói jogok átruházásakor a hivatali szerv vezetője megteheti, hogy csak egyes munkáltatói jogosítványokat ruház át a vezető megbízású köztisztviselőre. Pl. a kinevezési, felmentési jog gyakorlását magánál tartja, a jutalmazási jog gyakorlását pedig átruházza a helyettesére; a napi feladatok ellátásával szorosan összefüggő jogosítványok gyakorlását, (mint a kiküldetés elrendelésének, valamint a munkahelytől való távolmaradás engedélyezésének jogkörét) viszont átruházza az osztályvezetőre.

A testület, mint munkáltató

Bizonyos esetekben a jogalkotó korlátot szab a munkáltatói jogkör átruházásának. A testület hatáskörébe tartozó alapvető munkáltatói jogokat (kinevezés, felmentés, összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása és fegyelmi büntetés kiszabása) nem lehet átruházni. Ennek megfelelően az önkormányzat képviselő-testülete sem ruházhatja át e jogosultságok gyakorlását a polgármesterre, illetve az önkormányzat egyéb tisztségviselőjére. Ennek indoka alapvetően az, hogy a testületi döntéshozatal az egyszemélyi döntéssel szemben nagyobb garanciát jelent a munkavállaló számára. Az átruházási tilalom különösen azokban az esetekben játszik nagy szerepet, amikor a döntéshozatalt körültekintő mérlegelésnek kell megelőznie. Így pl. nehéz pontosan meghatározni, hogy milyen magatartásformák minősülnek hivatalhoz méltatlan tevékenységnek, illetve mikor beszélhetünk a köztisztviselői jogviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegéséről. A keretjellegű általánosan meghatározott fogalmak nagyobb teret nyújtanak a visszaélésszerű joggyakorláshoz, ezért munkavállalói érdekvédelmet szolgál, ha bizonyos munkáltatói jogosítványok testületi hatáskörben maradnak. A szabály megsértésével hozott munkáltatói intézkedés érvénytelen, ezért ilyen esetben az érvénytelenségre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Ugyanakkor a testület hatásköréből át nem ruházható munkáltatói jogosítványok közül a törvény egy kivételt állapít meg, mégpedig a megrovás fegyelmi büntetés kiszabását.

A testületi döntéshozatalnál fontos tudni, hogy a döntés egyszerű szótöbbséget, vagy minősített többséget igényel. Általában ezt a kérdést jogszabály rendezi, ha mégsem, akkor az adott testület működési rendje (szervezeti és működési szabályzata) lesz az irányadó. Esetenként előfordul, hogy a jogszabály a minősített többséget csak egyes munkáltatói jogok gyakorlására írja elő kifejezetten, ezért csak jogértelmezéssel lehet meghatározni azt, hogy más munkáltatói jogok gyakorlására milyen szabályt kell alkalmazni. Így pl. minősített szótöbbségű döntés szükséges az önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó kinevezéshez és megbízáshoz [Ötv. 15. § (1)]. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a többi munkáltatói jogosítvány gyakorlásához milyen arányú szavazattöbbségre van szükség. A közszolgálati jogviszonyban betöltött szerepük alapján a kinevezéssel azonos értékű elemnek kell tekinteni mindazokat a munkáltatói aktusokat, amelyek - a kinevezéshez hasonlóan a közszolgálati jogviszony létét alapvetően befolyásolva - a közszolgálati jogviszony megszűnését eredményezik. E körbe tartozik a felmentés, az összeférhetetlenség megállapítása, valamint a hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása. Ezek a munkáltatói döntések a közszolgálati jogviszony fennállását döntően befolyásolják, ezért gyakorlásuk csak minősített szavazattöbbséggel lehetséges. Körjegyző esetében a kinevezést, valamint az ehhez közvetlenül kapcsolódó egyéb, a képviselő-testület hatáskörébe tartozó munkáltatói jogokat (felmentés, összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi büntetés kiszabása) a körjegyzőségekhez tartozó képviselő-testületek mindegyikének egybehangzó döntése alapján a képviselő-testületek együttes ülése gyakorolja [Ötv. 40. § (1)]. Az egyéb munkáltatói jogok gyakorlását - ilyen esetben - az érdekelt községek polgármesterei együttesen látják el.

A képviselő-testületek megállapodással egyes államigazgatási hatósági ügyfajták szakszerű intézésére hatósági igazgatási társulást hozhatnak létre [Ötv. 42. § (1)]. A megállapodásban rendelkezni kell - többek között - a társulás vezetőjének és alkalmazottainak kinevezési módjáról és a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjéről [Ötv. 42. § (2)]. Ennek megfelelően a képviselő-testületek szabadon dönthetnek a társulás köztisztviselőivel szembeni munkáltatói jogok gyakorlásáról. Így a köztisztviselő akár a társulással, akár valamely képviselő-testülettel is közszolgálati jogviszonyban állhat.

Jogalkalmazási szempontból fontos kérdés az, hogy a polgármesternek milyen munkáltatói jogosultságai vannak a jegyzővel kapcsolatban.

Az alábbiakban a polgármester jegyzővel kapcsolatos egyéb munkáltatói jogainak gyakorlásához nyújtunk jogalkalmazási támpontokat

Az Ötv. 35. § (2) bekezdésének e) pontja szerint az egyéb munkáltatói jogokat a jegyző tekintetében a polgármester gyakorolja.

Nem tartozik e körbe a kinevezés, a felmentés, az összeférhetetlenség megállapítása, a fegyelmi eljárás megindítása, valamint a fegyelmi büntetés kiszabása, mivel annak gyakorlására a képviselő-testület jogosult [Ötv. 103. § (1) b)].

Az előzőekben nem érintett valamennyi további munkáltatói intézkedés megtétele a jegyzőt érintően a polgármester hatáskörébe tartozik.

Ezek körében - a teljesség igénye nélkül - az alábbiak kiemelése indokolt

- a jegyző képzéséhez, továbbképzéséhez, tanulmányi szerződéséhez kapcsolódó intézkedések;

- a jegyző minősítésének lefolytatása;

- a jegyző szabadságolásával összefüggő intézkedések;

- a jegyző túlmunkavégzésének szabadidő-, illetve pénzbeni megváltásával összefüggő intézkedések;

- a jegyzőt érintő jutalmazáshoz, tevékenységének elismeréséhez, juttatásaihoz kapcsolódó intézkedések;

- a jegyző személyi anyagához, közszolgálati alapnyilvántartásához kapcsolódó egyes intézkedések gyakorlása.

Mindehhez elengedhetetlen annak érintése is, hogy milyen módon kerülhet sor a jegyző közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére.

A kérdés részletesebb ismertetése azért is indokolt, mivel az e körbe tartozó előterjesztéseket a képviselő-testület ülésére a polgármester készíti elő, illetve terjeszti be.

A Ktv.-hez kapcsolódó kérdésként merül, illetve merülhet fel, hogy alkalmazni kell-e a jegyző tekintetében is a Ktv. 31. §-ának azokat a szabályait, melyek szerint a köztisztviselő vezetői megbízást kaphat, illetőleg a vezetői megbízás külön indokolás nélkül bármikor visszavonható?

Kiemelendő, hogy a jegyzőre a Ktv. 31. § (1)-(2) bekezdése - a vezetői megbízás és annak indokolás nélküli bármikori visszavonása nem vonatkozik. A jegyző munkaviszonya keletkezésének módjáról és sajátos jellegéről ugyanis külön törvény, az Ötv. 36. § (1) bekezdése rendelkezik. Eszerint a képviselő-testület - pályázat alapján - a jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki. A kinevezés határozatlan időre szól.

Az Ötv.-nek ez a szabálya összhangban áll a Ktv. hivatkozott szabályaival.

A Ktv. 31. § (5) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a Ktv. szabályai csak a külön törvényben írtakon túlmenően, illetőleg törvény eltérő rendelkezése hiányában érvényesülnek.

A Ktv. 31. § (1) bekezdése konkrétan azokat a vezetői megbízásokat sorolja fel, amelyek a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére vonatkoznak (osztályvezető, főosztályvezető-helyettes, főosztályvezető). Ezek között a jegyzőt azért sem említi, mert a jegyző a polgármesteri hivatal egészét vezeti, nem annak valamely belső szervezeti egységét.

A Ktv. 31. § (5) bekezdésében szereplő külön törvényi rendelkezés a jegyző tekintetében a kétharmados szavazati többségű Ötv.-nek a 36. § (1) bekezdésében - a jegyző kinevezése sajátos szabályozása révén - kapott helyet.

Eszerint a képviselő-testület a polgármesteri hivatal vezetőjét határozatlan időre, kifejezetten jegyzői [és nem a Ktv. 31. § (1) bekezdésében felsorolt más vezetői megbízatású] munkakörre nevezte ki.

A jegyző felmentését a jogalkotó az általános, egyéb vezetői (osztályvezető, főosztályvezető-helyettes, főosztályvezető) megbízások visszavonásához képest más tartalmú feltételekhez kívánta kötni.

Rá kell mutatni arra, hogy a jegyző felmentését a képviselő-testület köteles megindokolni. Az indokolásban a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. Ennek azért van jogi jelentősége, mivel a köztisztviselő - így a jegyző is - a Ktv. 59. § (1) bekezdése értelmében közszolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében a munkaügyi bírósághoz fordulhat.

E kérdéshez tartozó alkérdés az is, hogy a jegyző felmentésének ügyében a képviselő-testület milyen szavazattöbbséggel határozhat?

A Ktv. 6. § (2) bekezdése alapján, ha a köztisztviselő kinevezése testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést, az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását a testület nem ruházhatja át.

Ha a törvényi rendelkezést összevetjük az Ötv. 15. § (1) bekezdésével - amely szerint minősített többség szükséges többek között - a képviselő-testület hatáskörébe tartozó kinevezés gyakorlásához -, arra a következtetésre juthatunk, hogy a jegyző esetében - figyelemmel a Ktv. 6. § (2) bekezdésére - minden olyan jogi aktus, amely a közszolgálati jogviszony megszűnését eredményez(heti), minősített szavazattöbbséget igényel. Ugyanis a kinevezés, mint a közszolgálati jogviszonyt keletkeztető testületi döntés, szükségszerűen magában foglalja a közszolgálati jogviszony megszüntetésének jogosítványát is, így az nem utalható az egyéb munkáltatói jogok körébe.

A jegyző közszolgálati jogviszonyának megszüntetését azonban nemcsak a Ktv. szerinti felmentés eredményezheti, hanem a hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása is. Ebből következően e büntetés megállapításához is - a fentiek alapján - szintén minősített szavazattöbbség szükséges.

Az összeférhetetlenség megállapítása és az ehhez kapcsolódó köztisztviselői mulasztás együttesen a Ktv. 22. § (1) bekezdése értelmében szintén a közszolgálati jogviszony megszűnéséhez vezetnek. Ennélfogva e döntés meghozatala esetében sem lehet eltekinteni a minősített szavazattöbbségtől.

Mindezekből következően a fegyelmi eljárás megindítása, valamint a fegyelmi büntetés kiszabása önmagukban nem indokolják a minősített szavazattöbbség alkalmazását, hiszen az előbbi esetben akár az eljárás megszüntetésére, az utóbbiban pedig a hivatalvesztésnél enyhébb büntetés kiszabására is sor kerülhet anélkül, hogy ezek - a jegyző esetében - a közszolgálati jogviszony megszűnését eredményeznék.

A jegyző felmentéséhez kapcsolódóan fontos megjegyezni azt is, hogy a Ktv. 17. §-ában meghatározott felmentési okok között a jegyzővel szemben fogalmilag kizárt, illetve sajátosan érvényesül több, törvényben foglalt jogintézménynek az alkalmazása. Így pl.

- a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése;

- a létszámcsökkentés;

- a tevékenység megszűnése;

- az olyan átszervezés, amelynek következtében a munkakör feleslegessé válik.

Az egészségügyi alkalmatlanság, valamint a nyugellátásra szerzett jogosultság elérése természetesen a jegyző esetében is megalapozza a felmentést.

Szintén felmentési okot képez az ún. szakmai alkalmatlanság, amelyet csak érvényes minősítés alapján lehet jogszerűen kimondani. Mivel a minősítés az egyéb munkáltatói jogok körébe sorolható, azt a polgármesternek kell elvégeznie.

Javasolható, hogy a polgármester a jegyző szakmai tevékenységének objektív értékeléséhez minden esetben kérje ki az illetékes közigazgatási hivatal vezetőjének szakmai véleményét.

Törvényellenes az olyan eljárás, amikor a jegyző alkalmatlanságát minősítés nélkül állapítják meg.

Tájékoztatás a munkáltatói jogkör gyakorlójáról

A munkáltatói jogok gyakorlásának meghatározása a közszolgálati jogviszonyt érintő lényeges jognyilatkozat, ezért azt írásba kell foglalni [Ktv. 11. § (1)]. Ha jogszabály vagy belső szabályzat rendezi a munkáltatói jogok teljesítését, az ismételt írásba foglalásra nincs szükség, a szabályozásról azonban a köztisztviselőt tájékoztatni kell. Az írásbeliségre már csak azért is szükség van, mert a munkáltatói jogok átruházásának számtalan változata fordulhat elő (mint ahogy azt az előzőekben bemutattuk), amelynek következtében bizonytalan lehet annak eldöntése, hogy a köztisztviselővel szemben ki jogosult eljárni. Ha a munkáltatói jogok gyakorlása több szerv vagy személy között oszlik meg, akkor a munkáltatói jogokat olymódon kell részletezni, hogy abból világossá váljék az adott munkáltatói jog címzettjének személye. Ha a munkáltatói jogokat nem az arra feljogosított szerv (testület) vagy személy gyakorolja, akkor az ezzel kapcsolatos eljárás érvénytelen. Ha az érvénytelen jogviszony felszámolása a köztisztviselőnek kárt okoz, a közigazgatási szerv köteles a kártérítési szabályoknak megfelelően helytállni [Munka tv. 10. § (3)]. Ebből viszont az következik, hogy az aki a jogszabályi rendelkezések (belső intézkedés, szabályzat) megsértésével gyakorolta a munkáltatói jogokat, fegyelmi eljárás keretében felelősségre vonható [Ktv. 50. § (1)].

A munkáltatói jogkör gyakorlásának átruházásától meg kell különböztetni a képviseleti joggyakorlást. Ebben az esetben arról van szó, hogy a jogkör gyakorlására felruházott személy nem személyesen, hanem képviselője útján jár el. A képviselet tehát a munkáltatói jogkör gyakorlásának átruházásához képest másodlagosan jelentkezik, és a képviselet ellátásának különös követelményei szerint működik. A közszolgálati jogviszonyban a munkáltatói jogokat általában a gyakorlásra kijelöltnek személyesen kell teljesíteni, s csak kivételesen fordulhat elő - a kisebb jelentőségű ügyekben -, hogy képviselője útján intézkedik a munkáltatói jogkör jogosultja. Ebben az esetben is egyértelművé kell tenni, hogy a képviselő a meghatalmazó nevében jár el. Az így kialakított rend felel meg a közszolgálatra jellemző szigorú felelősségi rendszernek. Ugyanakkor a képviselet lehetősége megvalósíthatóvá teszi, hogy a vezető a vezetése alatt álló szervezeten belül létesült munkacsoportok vezetőit - akiknek napi munkavezetői tevékenységére nélkülözhetetlen szükség van, különösen a nagyobb létszámú, illetőleg változatos feladatkörű szervezetekben - szervezetten bevonja a munkáltatói jogosítványok gyakorlásába. E kisebb szervezeti egységek vezetőit (alosztályvezető, részleg, illetve csoportvezető) a Ktv. nem tekinti vezetőnek, ezért az ő esetükben a munkáltatói jogkör átruházására nem kerülhetne sor [Ktv. 6. § (1)]. Mindezek miatt a képviseleti joggyakorlásnak ilyenkor kiemelt szerepe van.

Fontos annak kiemelése, hogy 2001. július 1-jétől az átruházott munkáltatói jogkört nem lehet továbbruházni, s az ilyen intézkedés már érvénytelen.

BH2003. 476. A megyei önkormányzati hivatalnál a főjegyzőt megillető munkáltatói jogkör az illetékhivatal vezetőjére átruházható volt, ezért a jogviszonyt megszüntető intézkedés a jogosulttól származott [1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].

BH2003. 280. I. A jegyző jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai].

BH2000. 372. A köztisztviselővel szemben hozott fegyelmi határozatot hatályon kívül kell helyezni, ha a fegyelmi tanácsot nem szabályszerűen alakították meg. Szabályszerűtlen, ha a fegyelmi tanács elnökeként olyan köztisztviselő jár el, aki a fegyelmi eljárás alá vonttal szemben nem rendelkezik munkáltatói jogkörrel. Ha azonban a fegyelmi tanács elnöke - átruházás alapján - gyakorolja a fegyelmi jogkört, az eljárás megfelel a jogszabályoknak [1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].

BH1999. 390. II. Ha a jogviszonnyal kapcsolatos döntés meghozatala testület hatáskörébe tartozik, vagyis a munkáltatói jogkört a testület gyakorolja, magát a döntést az arra felhatalmazott testületnek kell meghoznia. Nem kifogásolható azonban, hogy a döntésnek a határozatban megjelölt indokát a testület által megszabott keretben a határozat végrehajtásáért felelőssé tett személy, adott esetben a polgármester fogalmazza meg és közli az érintettel [1992. évi XXIII. tv. 6. § (2) bek.].

BH1998. 613. II. A jegyzővel szemben az önkormányzat képviselőtestülete gyakorolja a kinevezési jogkört. Ezért a fegyelmi büntetés kiszabásának joga nem a képviselő-testület által választott fegyelmi tanácsot illeti meg, hanem magának a képviselő-testületnek kell fegyelmi tanácsként eljárnia [1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) és (2) bek., 53. § (1) és (2) bek.].

BH1997. 464. I. A helyi önkormányzatokról szóló törvény nem zárja ki a polgármesternek azt a jogosultságát, hogy az önkormányzati intézményvezetők tekintetében meghatározott munkáltatói jogkörök gyakorlását a jegyző hatáskörébe utalja [1990. évi LXV. tv. 35. § (2) bek. a) és e) pont, 1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].

A közszolgálati jogviszony létesítése

7. § (1) Közszolgálati jogviszony büntetlen előéletű, cselekvőképes és legalább középiskolai végzettséggel, ügykezelői feladatkörre legalább középfokú szakképesítéssel rendelkező magyar állampolgárral létesíthető és tartható fenn. Jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony csak azzal létesíthető, aki a munkakörre előírt, az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. A jelentkezőnek írásban nyilatkoznia kell arról, hogy ezeknek a követelményeknek megfelel, és hozzájárul ahhoz, hogy ezt az illetékes nemzetbiztonsági szolgálat ellenőrizze. Az ellenőrzéshez való hozzájáruláshoz a külön törvényben meghatározott hozzátartozó nyilatkozatát is csatolni kell. Ha az érintett úgy nyilatkozik, hogy a fontos és bizalmas munkakörrel együtt járó kötelezettségeknek nem kívánja magát alávetni, vele fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony nem létesíthető.

(2) Ha a központi közigazgatási szerv alaptevékenysége körében felsőfokú iskolai végzettségű pályakezdő köztisztviselőt kíván alkalmazni, a közszolgálati jogviszony létesítéséhez az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túlmenően a köztisztviselőnek angol vagy francia vagy német nyelvből államilag elismert nyelvvizsgával kell rendelkeznie. Ha a központi közigazgatási szervnél betöltendő munkakör ellátásához az előbbiekben felsorolt nyelveken kívüli nyelv használata szükséges, akkor az e nyelvből meglévő, államilag elismert nyelvvizsga az angol, francia vagy német nyelvből meglévő nyelvvizsga helyett alkalmazási feltételként elfogadható.

(3) Jogszabály - vagy jogszabály által meghatározott esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója - a közszolgálati jogviszony létesítését az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idő letöltéséhez, valamint egészségi és pszichikai alkalmassághoz kötheti.

(4) Az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól a (5) bekezdésben, valamint a 8. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével felmentés nem adható.

(5)

(6) Központi közigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségű köztisztviselőt nem alkalmazhat. A közigazgatási szerv alaptevékenységének az alkalmazási és a képesítési követelmények szempontjából az minősül, amit jogszabály a szerv feladatkörébe utal, továbbá amit a miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője e körben alaptevékenységként határoz meg.

(7) Köztisztviselői, főtisztviselői, vezetői kinevezés, vezetői megbízás - a 22/A. § (8) bekezdésének b)-h) pontjaiban felsorolt köztisztviselők esetében - csak annak adható, aki

a) az e törvényben meghatározott módon önmagára, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára, gyermekére vonatkozóan a jogviszonya létesítésekor, valamint a 22/A. § (8) bekezdésében előírt időszakonként a 6. számú mellékletben meghatározott vagyonnyilatkozatot tesz,

b) vállalja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése céljából történő személyes adat bekéréséhez a szükséges beleegyezést az e törvényben foglalt eljárások lefolytatása végett az arra illetékes szerveknek megadja,

c) megszerzi az a) pontban megjelölt hozzátartozók nyilatkozatát személyes adataik vagyonnyilatkozattal kapcsolatos - e törvényben meghatározott szervek általi kezeléséhez.

(8) Az (1) bekezdéstől eltérően ügykezelői feladatkörre közszolgálati jogviszony a jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas ügykezelői munkaköröket, valamint a 68. § (3) bekezdésében meghatározott vezetői megbízás esetét kivéve

a) az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgáraival, valamint

b) az a) pontban meghatározott személyeknek az 1612/68/EGK rendelet 11. cikkében meghatározott családtagjaival

is létesíthető, ha a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel rendelkeznek.

A közszolgálati jogviszony létesítésének általános feltételei (az általános alkalmazási követelmények)

Alkotmányos alapjogként minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen [Alkotmány 70. § (6)].

Ebből fakadóan mindenki számára meg kell teremteni a közhivatal viselésének lehetőségét. Ebben az alkotmányos szellemben a Ktv. a közszolgálatba való lépés általános feltételeinek meghatározásakor csupán a legalapvetőbb szakmai és alkalmassági követelményeket határozza meg. Egyes munkakörök betöltéséhez az általános követelményeken túlmenően ún. különös alkalmazási feltételeknek is meg kell felelni, amelyeket jogszabály, illetőleg jogszabály felhatalmazása alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója állapíthat meg.

Az ún. általános alkalmazási feltételek értelmében közszolgálati jogviszonyt az létesíthet, aki magyar állampolgár, büntetlen előéletű, cselekvőképes és legalább középiskolai végzettséggel, illetőleg ügykezelői munkakörben legalább középfokú szakképesítéssel rendelkezik.

Jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas munkakörre közszolgálati jogviszony csak azzal létesíthető, aki a munkakörre előírt, az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. Az állami szuverenitás védelme indokolja, hogy az állam elsősorban saját állampolgárai számára nyissa meg a közszolgálatot. Ez egyrészt az állam alkotmányos kötelessége, másrészt az állampolgársági feltétel kikötésével biztosítja, hogy az állami szervek működése ne kerüljön idegen hatalmi befolyás alá. Mindezek ellenére az európai jogfejlődés az integrációs folyamatok felgyorsulásával azt bizonyítja, hogy a közszolgálat bizonyos területein (oktatás, egészségügy) az állampolgársági kötöttség feloldása figyelhető meg, s az államok kölcsönösen lehetővé teszik egymás állampolgárai számára a közszolgálatban való részvételt. Ezt bizonyítja az Európai Unió bírósága ítélkezésének gyakorlata, amelynek hatására az utóbbi években az egyes tagállamok közszolgálati rendszerei között a nyitás és a harmonizáció, valamint a konvergencia folyamata vált jellemzővé. A bíróság ítélkezése folyamatosan tágította és tágítja a munkaerő szabad áramlása elvének alkalmazási területét. A kirajzolódó joggyakorlat előre vetíti a köztisztviselői pályaút kiterjesztését másik tagállamra, s e folyamat jelenleg is tart, annak ellenére, hogy a közigazgatás és a közszolgálat a szubszidiaritás, a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az előbb felvázolt folyamat eredményeként az Európai Unió tagállamai között az állampolgársági feltétel már nem szerepel a közszolgálat bizonyos területén. Ennek megfelelően hazánk uniós csatlakozását követően a Ktv. már csak a köztisztviselők esetében írja elő általános feltételként a magyar állampolgárságot a közszolgálati jogviszony létesítéséhez.

2004. május 1-jétől az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgáraival, valamint e személyeknek az 1612/68/EGK rendelet 11. cikkében meghatározott családtagjaival is létesíthető kizárólag ügykezelői feladatkör ellátásra közszolgálati jogviszony. A jogviszony létesítés feltételeinek enyhítését teszi lehetővé, hogy önmagában az ügykezelői tevékenység tartalma nem közhatalmi jellegű vagy jelentőségű. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy a jogviszony létesítésnek vannak garanciális feltételei is. Általános feltétel, hogy csak olyan az előzőekben említett körbe tartozó külföldi személlyel létesíthető közszolgálati jogviszony, aki a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel rendelkezik. Emellett további garanciális szabály az, hogy nincs lehetőség külföldi személlyel jogviszonyt létesíteni ügykezelő osztályvezetői, valamint fontos és bizalmas - nemzetbiztonsági ellenőrzés körébe tartozó - munkakörökben. Az előbb említett feltételek alól felmentés nem adható.

A magyar állampolgárság csak lemondással vagy a magyar állampolgárság visszavonásával szűnik meg. Ennek megfelelően a külföldön lakó magyar állampolgár - a belügyminiszterhez intézet nyilatkozatában - lemondhat a magyar állampolgárságról, ha külföldi állampolgársággal is rendelkezik, vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja.

A magyar állampolgárság visszavonható attól a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg.

Abban az esetben, ha valaki többes állampolgárságú személy, s a magyar állampolgársággal is rendelkezik, nincs akadálya annak, hogy közszolgálati jogviszonyt létesítsen.

Közérdekű jellege és jelentősége miatt a köztisztviselők erkölcsi fedhetetlensége nélkülözhetetlen feltétele a pártatlanul és szakszerűen működő közigazgatásnak. A társadalomnak érdeke, hogy a döntések előkészítését, meghozatalát, valamint végrehajtását erkölcsileg kikezdhetetlen köztisztviselők végezzék. A közigazgatás pártatlan és független működésébe vetett állampolgári bizalom megtartása érdekében minden köztisztviselővel szemben meg kell követelni a büntetlen előéletet. 2001. július 1-jétől a közszolgálati jogviszonyba jelentkező munkavállalónak írásbeli nyilatkozatot kell tennie arra vonatkozóan, hogy az általános alkalmazási feltételeknek megfelel és a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez hozzájárul. A nemzetbiztonsági ellenőrzéshez történő hozzájáruláshoz csatolni kell a hozzátartozó nyilatkozatát is.

Alapvetően nemzetbiztonsági érdekek indokolják, hogy az egyes fontos és bizalmas munkakörök betöltéséről szóló törvény alapján bizonyos közigazgatási munkakörök is csak abban az esetben tölthetők be, ha a kiválasztott személy megfelel a törvény előírásainak. Ennek megfelelően a fontos és bizalmas munkakörre a köztisztviselőt érvényesen kinevezni csak akkor lehet, ha az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. A törvény a közszolgálati jogviszony létesítését megelőzően választási lehetőséget biztosít a fontos és bizalmas munkakörre kinevezendő köztisztviselőnek arra, hogy eldöntse aláveti-e magát a fontos és bizalmas munkakörrel együtt járó kötelezettségeknek vagy sem. Ha a leendő köztisztviselő a nemzetbiztonsági ellenőrzésnek nem kívánja magát alávetni, akkor a törvény erejénél fogva úgy kell tekinteni, mint aki a biztonsági feltételeknek nem felel meg, emiatt vele közszolgálati jogviszony nem létesíthető. Ha a nemzetbiztonsági ellenőrzésre a közszolgálati jogviszony fennállása alatt kerül sor, akkor negatív eredmény esetén a következők szerint kell eljárni

- ha nem felel meg a köztisztviselő a biztonsági feltételeknek, a munkáltatói jogkör gyakorlója kezdeményezi a köztisztviselő áthelyezését más megfelelő munkakörbe;

- ha a felajánlott másik megfelelő munkakört a köztisztviselő nem fogadja el, a közszolgálati jogviszonyát közös megegyezéssel kell megszüntetni;

- ha a közös megegyezéssel történő megszüntetéshez a köztisztviselő nem járul hozzá, a közszolgálati jogviszonyát azonnali hatállyal meg kell szüntetni;

- ha a köztisztviselő egyáltalán nem veti alá magát a nemzetbiztonsági ellenőrzésnek, közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik;

- ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés eredménye ellen a köztisztviselő panaszt nyújt be, a panasz elbírálásáig a munkavégzés alól fel kell menteni, ez azonban illetményre való jogosultságát nem érinti.

A Polgári Törvénykönyv értelmében cselekvőképesnek azt kell tekinteni, aki betöltötte a 18. életévét, az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik, s nem áll cselekvőképességet kizáró, illetve korlátozó gondnokság alatt. A családjogi törvény értelmében a korlátozottan cselekvőképes személy házasságkötésével nagykorúságot szerez. Az ilyen személyt a közszolgálati jogviszony létesítése szempontjából is cselekvőképesnek kell tekinteni.

A köztisztviselőnek legalább középiskolai végzettséggel, az ügykezelőnek legalább középfokú szakképesítéssel kell rendelkeznie.

A középiskolai végzettség igazolására elfogadható az 1986. szeptember 1. (az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény hatálybalépése) előtt szerzett végbizonyítvány. Ezt követően kiállított végbizonyítvány önmagában középiskolai végzettséget nem igazol, ezért csak az érettségi vagy az érettségi képesítő bizonyítvány elégíti ki e feltételt. Bár az 1982. évi 8. törvényerejű rendelet 5. §-a értelmében a gimnázium negyedik évfolyamának sikeres elvégzéséről szóló bizonyítvány általános jellegű középiskolai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére jogosít, az oktatási törvény hatálybalépéséről szóló 1985. évi 17. törvényerejű rendelet 5. §-a szerint csak az 1986. szeptember 1. előtt a középiskola negyedik osztályának elvégzésével szerzett végzettség minősül középiskolai végzettségnek.

A gép- és gyorsíró szakiskolai bizonyítvány csak középfokú iskolai végzettséget tanúsít, tehát köztisztviselő esetében a közszolgálati jogviszony létesítésének általános feltételét még a II. besorolási osztályban sem elégíti ki.

Ezt főleg azok esetében szükséges hangsúlyozni, akik a titkárnői feladatok ellátása mellett érdemi ügyintézéssel is foglalkoznak, emiatt köztisztviselői besorolást kaptak. Ez a besorolás azonban csak akkor tekinthető érvényesnek, hogy ha az érintett személy legalább középiskolai végzettséggel, vagyis érettségivel rendelkezik.

Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nincs mód az iskolarendszeren kívüli tanfolyami képzésben szerzett szakmai képzettség(ek) iskolai képzettségként való elismerésére. Ez ugyanis az oktatási törvény rendelkezésébe ütközne, amely kimondja, hogy iskolai képzettséget tanúsító okiratot csak alap-, közép- és felsőoktatási intézmény adhat ki. Ennélfogva a középfokú tanfolyamok elvégzéséről szóló okiratok nem tanúsíthatnak középfokú iskolai végzettséget.

A központi közigazgatási szervek számos olyan kormányzati szempontból kiemelkedő jelentőségű feladatot látnak el, amelyek az általánoshoz képest magasabb szakmai követelmény meghatározását teszik indokolttá. A központi közigazgatási szerv alaptevékenysége tekintetében csak felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőt alkalmazhat. A központi közigazgatási szerv fogalma csak az országos hatáskörű szerveket, a központi hivatalokat és a minisztériumi hivatalokat foglalja magában, figyelemmel a Ktv. 1. § (1) bekezdésében foglaltakra. Ennélfogva az országos hatáskörű szervek, a központi hivatalok, illetve a minisztériumi hivatalok területi és helyi szerveinél foglalkoztatott köztisztviselők esetében nem törvényi követelmény a felsőfokú iskolai végzettség. Előfordulhat azonban, hogy a képesítési jogszabályok bizonyos munkakörök betöltésénél felsőfokú iskolai végzettséget írnak elő e szervek esetében is. A felsőfokú szaktanfolyami szakképzettség ugyanakkor nem elégíti ki a felsőfokú iskolai végzettségre vonatkozó követelményt.

A képesítési követelmények szempontjából alaptevékenységnek az minősül, amit a jogszabály, illetve a miniszter vagy az országos hatáskörű szerv vezetője annak határoz meg. Minisztérium esetében a miniszter feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet adhat eligazítást az alaptevékenység meghatározásához, azon túlmenően pedig miniszteri utasítás rendelkezhet az alaptevékenység köréről. Mindezek figyelembevételével az alaptevékenységet ellátó szervezeti egységben (főosztály, osztály, csoport) alkalmazott köztisztviselőnek felsőfokú iskolai végzettséggel kell rendelkeznie.

Ha az iskolai végzettségre vonatkozó alkalmazási feltétel sérelmével neveznek ki valakit köztisztviselőnek, akkor ilyen esetekben is az érvénytelenségre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni [Munka tv. 10. § (1)].

A közszolgálati jogviszony létesítésének negatív feltétele, hogy a köztisztviselő ne álljon hivatalvesztés büntetés hatálya alatt. Ennek az az oka, hogy a Ktv. értelmében, ha a közszolgálati jogviszony hivatalvesztés miatt szűnt meg, a volt köztisztviselő közigazgatási szervnél három évig nem alkalmazható [Ktv. 50. § (6)].

Felmentés az általános alkalmazási feltételek alól

2003. december 31-éig a községi önkormányzat képviselő-testülete jogszabály tiltó rendelkezése hiányában felmentést adhatott a képesítési előírások alól. A felmentés időtartama nem haladhatta meg a képesítés megszerzéséhez szükséges időtartamot. A felmentés, bár látszólag kedvezményt jelentett a köztisztviselő számára, komoly hátrányt is eredményezett. A képesítési előírások alól felmentett köztisztviselőt az általános szabályoktól eltérően nem a közszolgálati idejének megfelelően kellett besorolni, hanem eggyel alacsonyabb fokozatba [Ktv. 26. § (1)]. Az eggyel alacsonyabb besorolás egyébként az érintett felmentés időtartama alatti előmenetelét nem érinti. További hátrány, hogy a felmentési időtartam eredménytelen eltelte esetén a közszolgálati jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik. Ebben az esetben nincs szükség munkáltatói intézkedésre, s ezért a közszolgálati jogviszony megszűnését a Ktv. 15. §-ának (1) c) pontjára hivatkozással kell megállapítani. Ki kell hangsúlyozni, hogy 2004. január 1-jét követően már nincs lehetőség a képesítési követelmények alóli felmentés megadására.

A közszolgálati jogviszony létesítésének különös (sajátos) feltételei

A közszolgálati jogviszony különös (speciális) alkalmazási feltételeit jogszabály (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet), illetve jogszabály felhatalmazása alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója határozhatja meg. A Ktv. hatálybalépése előtt az ún. képesítési előírások szorosan kötődtek a korábbi államigazgatási, tanácsi besorolási struktúrákra épülő munkakörökhöz. Alkalmazásukat gyakran áttekinthetetlenségük is akadályozta. A kormányzati összehangolás nélkül született, gyakran még a jogszabályi formát is nélkülöző képesítési követelményeket új komplex képesítési rendszer váltotta fel.

Az egyes feladatkörök ellátásához szükséges szakképesítések túlnyomó többségét a 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet határozza meg. Az aljegyző, jegyző és főjegyző képesítési előírásait maga a Ktv., míg a közigazgatási hivatalok vezetőinek, valamint a kormány-főtanácsadó és a miniszteri főtanácsadó, illetve tanácsadó képesítését más további önálló kormányrendeletek állapítják meg. A képesítési kormányrendelet egyaránt szabályozza az államigazgatásban, illetve a polgármesteri hivatalokban alkalmazott köztisztviselők szakképesítési követelményét. A korábbi gyakorlattal szakítva nem engedi meg az előírt szakképesítés megszerzése alóli felmentést. Ezért nincs lehetőség arra, hogy a köztisztviselő kinevezését követően szerezze meg feladatának ellátásához szükséges szakirányú képesítést. Külön szabályozza a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalában a közigazgatási hivatalban, valamint az állami közigazgatásban ellátandó feladatkörökhöz meghatározott (alapképzésben szerezhető) iskolai végzettségeket és szakképesítéseket. A korábbinál szigorúbb előírások bevezetése azt indokolta, hogy a jogszabály egyszeri mentesítési lehetőséget biztosítson azok számára, akik már régebb óta folyamatosan a közigazgatásban dolgoznak, de képzettségük alapján nem tekinthetők képesítettnek az új jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével. Ennek megfelelően a Ktv. hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőt feladatkörének megváltozásáig képesítettnek kell tekinteni, ha korábbi jogszabályi rendelkezések alapján képesített volt, vagy a képesítés megszerzése alól mentesítették, illetve ha legalább 1 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, vagy 1 évnél kevesebb ideje van hátra a nyugdíjkorhatár betöltéséig. Minden más esetben, ha a köztisztviselő nem felel meg a képesítési követelményeknek, az előírt szakképesítést meg kell szereznie.

A jogszabály fontos eleme az, hogy a munkáltató belső szabályzatában alkalmazási feltételként további szakképesítést, szakmai vagy közigazgatási gyakorlatot, idegennyelv-ismeretet írhat elő.

EBH1999. 59. A felmentés visszakeltezése jogellenes, de ez egymagában nem az intézkedés hatályon kívül helyezéséhez, hanem ahhoz vezet, hogy az abban megjelölt időket a felmentés kézbesítésétől kell számítani. A nyilatkozat tartalma alapján minősülhet felmentésnek vagy a törvény alapján történő megszűnésnek [Ktv. 7. § (1)-(2) bek., 15. §, 17. §].

BH1998. 454. A köztisztviselő jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szerveknek nem csupán önkormányzati és hatósági feladataik vannak, hanem a saját szervezetüket érintő funkcionális tevékenységet is ellátnak. Az ilyen feladatkörben ügydöntő, illetve érdemi munkát végző személy köztisztviselő [1992. évi XXIII. tv. 1. § (3) bek., 7. § (5) bek.].

8. § (1) Jegyzővé, körjegyzővé, megyei jogú város kerületi hivatalvezetőjévé, aljegyzővé (a továbbiakban együtt: jegyző) az nevezhető ki, aki

a) igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel, és - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve - jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság (a továbbiakban: OKV) elnöksége által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és

b) legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.

(2) A községi önkormányzati képviselő-testület a körjegyző és az ötezernél több lakosú község jegyzője kivételével

a) felmentést adhat az (1) bekezdés a) pontjában foglalt igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés alól annak a személynek, aki az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait a kinevezéstől számított két éven belül befejezi. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik. A képesítés alóli felmentés esetén a (4) bekezdésben meghatározott határidőt a képesítés megszerzésétől kell számítani,

b) az (1) bekezdés b) pontjában előírt gyakorlati időt csökkentheti vagy elengedheti.

(3) Főjegyzővé - valamint a főjegyző helyettesítésére aljegyzőként - az nevezhető ki, aki

a) állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel, és - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve - jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy az OKV elnöksége által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és

b) közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.

(4) A képviselő-testület közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező pályázót is kinevezhet, feltéve, hogy a kinevezéstől számított egy éven belül a jogi vagy közigazgatási szakvizsgát, vagy a szakvizsga alól az OKV elnöksége által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítést megszerzi. A határidő eredménytelen eltelte esetén a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg. A határidőbe nem számíthatók be a 25. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamok.

A jegyző közszolgálati jogállása és a jegyzői munkakörre vonatkozó képesítési előírások

A Ktv. egyetlen munkakörre határoz meg képesítési előírást, ez pedig a jegyzőé. A törvényalkotó ezzel is kifejezi, hogy az önkormányzati igazgatásban a jegyző döntő fontosságú szerepet játszik. A polgármesteri hivatal szakmai munkájának színvonaláért elsősorban a jegyző tartozik felelősséggel. A törvényalkotó ezért normatív jelleggel állapította meg azokat a szakmai elvárásokat, amelyeknek minden jegyzőnek eleget kell tennie. A jegyzői, körjegyzői, valamint a megyei jogú város kerületi hivatal vezetői munkakör kinevezési feltételei azonosak. Mindegyik esetben igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés birtokában kaphat jegyzői kinevezést az a pályázó, aki legalább kétévi szakmai gyakorlattal és közigazgatási szakvizsgával rendelkezik. Természetesen esetükben is lehetőség nyílik arra, hogy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság Elnöksége tudományos fokozat alapján indokolt esetben mentesítést adjon szakvizsga letétele alól. A képesítés szempontjából érdektelen, hogy az iskolai végzettséget igazoló diplomát nappali, esti vagy levelező tagozaton szerezték.

A gyakorlati idővel kapcsolatban külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ilyen gyakorlatot csak a Ktv. szervi hatálya alá tartozó szerveknél lehet szerezni. Az e körbe tartozó szervek aktuális jegyzékét az 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat tartalmazza. Megjegyzendő, hogy e gyakorlat nemcsak e szerveknél, hanem azok jogelőd szervezeteinél is megszerezhető volt, amennyiben azok korábban is közigazgatási jellegű tevékenységet láttak el. A gyakorlati idő számítása szempontjából érdektelen, hogy a jogviszony folyamatosan fennállt vagy sem. A szerveknél eltöltött időből is csak azt lehet figyelembe venni, amely alatt a köztisztviselő ténylegesen kifejtette szakmai tevékenységét. Ennélfogva a több hónapos távollét időtartamát - pl. táppénzes állományba helyezés miatt - nem lehet beszámítani a gyakorlati időbe.

A jegyzőt a képviselő-testület - pályázat útján - minősített szavazattöbbséggel [Ötv. 10. §] határozatlan időre nevezi ki [Ötv. 36. § (1)]. Körjegyző esetében a képviselő-testületek együttes ülése gyakorolja a kinevezési jogot oly módon, hogy a körjegyzőséghez tartozó képviselő-testületek mindegyike többséggel megszavazott egybehangzó döntést hoz [Ötv. 40. § (1)]. A kerületi hivatalok vezetőit a megyei jogú város közgyűlése nevezi ki [Ötv. 61. § (5)].

Még ma is sok helyen gondot okoz a képesítési előírásoknak megfelelő jegyzők kinevezése. E probléma áthidalására a kinevezés helyett jegyzői megbízást adnak azon személynek, aki nem felel meg a Ktv. által meghatározott képesítési feltételeknek. Az Ötv. értelmében azonban csak kinevezés útján lehet a jegyzői állást betölteni, ezért a megbízás nem tekinthető érvényes munkáltatói aktusnak. Ilyen esetben mindenképpen megoldást jelenthet a körjegyzőségben való részvétel [Ötv. 39. § (3)].

Fontos hangsúlyozni, hogy az önkormányzat hosszú távon jegyző nélkül - s így polgármesteri hivatal nélkül - nem működhet. Az Alkotmány 42. §-a értelmében a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. Ilyen esetben valamely önkormányzat képviselő-testületének működési zavarai miatt választópolgárok nem gyakorolhatják a helyi önkormányzáshoz való jogokat, s ekkor már az alkotmányosság követelménye szenved sérelmet.

Az Alkotmány 44/A. §-ának (1) bekezdésének e) pontja értelmében a helyi képviselő-testület önállóan alakítja ki szervezetét és működési rendjét. E szervezetalakításba beletartozik az is, hogy egységes hivatalt hoz létre az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására [Ötv. 38. §]. Az egységes hivatal létrehozása szükségszerűen érinti a jegyző kinevezését is, amely szintén a képviselő-testület hatáskörébe tartozik [Ötv. 36. § (1)]. Amennyiben a képviselő-testület hosszú távon nem gondoskodik a jegyzői feladatok ellátásáról, alkotmányos kötelezettségét sérti meg, az állampolgárok - már említett - önkormányzáshoz való alkotmányos jogát csorbítja. A jegyzői feladatok ellátásáról való gondoskodás az Ötv. szerint nemcsak joga, hanem kötelessége is az önkormányzat képviselő-testületének.

Jogalkalmazási szempontból teljesen más megítélés alá esik az, amikor az önkormányzat rendelkezik ugyan kinevezett jegyzővel, de annak akadályoztatása miatt (betegség, egyéb ok miatti távollét) nem tudja ellátni a jegyző feladatait. Ilyenkor a jegyző helyettesítését a polgármesteri hivatalban megfelelő képesítéssel rendelkező másik köztisztviselővel lehet megoldani. Erről a szervezeti és működési szabályzatban kell rendelkezni.

Az összeférhetetlenségi szabályok miatt a jegyző egyszerre két közszolgálati jogviszonyt nem létesíthet [Ktv. 21. § (2)]. Ez alól kivétel, ha a közszolgálati jogviszony létesítése másik - egyébként kinevezett, de távol lévő - jegyző helyettesítése céljából történik. Erről a két érintett képviselő-testületnek kell megállapodnia [Ktv. 21. § (4)]. Ehhez kapcsolódóan ki kell emelni azt, hogy 2001. július 1-jétől a jegyző csak további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet.

Az aljegyző

Az Ötv. alapján a képviselő-testület - a jegyző, illetve a főjegyző javaslatára - a jegyzőre vonatkozó szabályok szerint községben kinevezhet, más önkormányzatnál pedig kinevez aljegyzőt a jegyző helyettesítésére, a jegyző által meghatározott feladatok ellátására.

Az aljegyző kinevezése tehát a jegyzőre vonatkozó szabályok szerint történik, ezért az aljegyzői állás betöltésére is pályázatot kell kiírni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ország számos nagyközségében neveztek ki aljegyzőt, mivel a jogszabályt többen úgy értelmezték, hogy az aljegyző kinevezése a nagyközségekben már kötelező. Emiatt indokoltan merül fel a kérdés, hogy nagyközségben kötelező-e az aljegyző kinevezése?

A Legfelsőbb Bíróság ítéletével véglegesen lezárta azt a vitát, amely az egyik közigazgatási hivatal, mint felperes és egy nagyközségi önkormányzat, mint alperes között - az aljegyző kötelező kinevezése körül - zajlott.

A Legfelsőbb Bíróság ítéletéhez a következő indokolást fűzte:

Az Ötv. 1. § (1) bekezdése az önkormányzati jogokkal kapcsolatosan akként rendelkezik, hogy a község, a város, a főváros és kerületi, valamint a megye önkormányzata, helyi önkormányzat, amely a feladat- és hatáskörében tartozó helyi közügyekben önállóan jár el.

Ebből a rendelkezésből egyértelműen kitűnik, hogy a helyi önkormányzatok milyen szervezeti egységek keretei között működnek. A fenti jogszabályban a nagyközség, mint önálló jogi kategória nem szerepel. Az Ötv. 108. §-a a nagyközséget, mint címet említi. Ezt a címet azon települések használhatják, amelyek az Ötv. hatályba lépésekor nagyközségi tanácsok voltak, továbbá amelyek területén legalább ötezer lakos él.

A nagyközség tehát a községtől nem eltérő helyi önkormányzati kategória.

Ezen nem változtatnak az Ötv. felperes által hivatkozott rendelkezései sem, mert ezek nem tartalmaznak olyan előírást, hogy a nagyközség a községtől eltérő, külön önkormányzati kategória lenne. Tehát téves az a felperesi álláspont, hogy az aljegyző kinevezése a nagyközségnél kötelező volna. E kinevezésről az Ötv. 36. § (1) bekezdése a község és ekként a nagyközség esetében is, mint lehetőségről rendelkezik. A döntés az önkormányzat képviselő-testületének a jogkörébe tartozik. Ilyen döntést számára kötelezően előírni a hivatkozott jogszabály alapján nem lehet.

Felmentés a jegyzői képesítési feltételek alól

A jövőben korlátozott körben a jogalkotó 2003. december 31-éig még lehetőséget nyújt a jegyzői képesítési feltételek alóli felmentésre. Ennek értelmében csak az 5000-nél kevesebb lakosú községi önkormányzat képviselő-testülete alkalmazhat képesítés nélküli jegyzőt. E szabályra hivatkozással képesítés nélküli körjegyzőt kinevezni nem lehet. A felmentés csak a jegyzői képesítési előírásokra vonatkozhat, ezért a felmentés nem terjedhet ki az általános alkalmazási feltételekre. A felmentés időtartama nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges időtartamot. Ez gyakorlatilag az Államigazgatási Főiskolán és a jogi egyetemen folyó képzés időtartamát jelenti. A felmentésnek feltétele, hogy csak olyan személy részesülhet e jogszabályi kedvezményben, aki az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait már megkezdte. Félév ismétlése esetén a felmentés időtartamára vonatkozó törvényi rendelkezés sérelmet szenved feltéve, ha az oktatási intézmény nem teszi lehetővé a gyorsított vizsgaletételt. Ha időközben a felmentéssel rendelkező jegyző hallgatói jogviszonya megszűnik, jegyzői kinevezését is érvénytelennek kell tekinteni. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg [Ktv. 15. § (1) c)]. Az önkormányzat képviselő-testülete ismételten nem adhat felmentést a jegyző részére. A hivatal élére vagy a képesítési előírásoknak megfelelő személyt nevez ki, vagy más valakit részesít a felmentés kedvezményében.

A gyakorlati idő csökkentése, illetve elengedése azoknak a fiatal pályakezdő szakembereknek nyújt lehetőséget a köztisztviselői pályára kerülésre, akik - bár elhivatottságot éreznek a közigazgatási munka iránt - gyakorlati tapasztalat hiányában nem vállalhatnak felelős vezetői funkciót. E kedvezmény jóval kisebb jelentőségű, mint a képesítési előírás alóli felmentés, ezért alkalmazásához semmiféle hátrányos jogkövetkezmény nem társul. Ehhez kapcsolódóan kiemelendő, hogy a Ktv. 8. § (2) bekezdése a) pontjának 2004. január 1-jétől hatályos szövege szerint a felmentés csak akkor biztosítható az igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés alól, ha az érintett az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait a kinevezéstől számított két éven belül befejezi. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik. A képesítés alóli felmentés esetén a meghatározott határidőt a képesítés megszerzésétől kell számítani. Ebből az következik, hogy 2004. január 1-jétől a korábbi felmentési kedvezmény már nem biztosítható.

A főjegyző képesítési előírásai

A megyei és a fővárosi önkormányzat sajátos feladatköre miatt a törvényalkotó a főjegyző tekintetében eltérő képesítési előírásokat határoz meg. Főjegyzőnek csak az nevezhető ki, aki jogi diplomával vagy okleveles közgazda képesítéssel, valamint közigazgatási szakvizsgával rendelkezik és közigazgatási szervnél legalább két éves közigazgatási gyakorlatot szerzett. A főjegyző esetében is lehetőség nyílik arra, hogy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság Elnöksége tudományos fokozat alapján indokolt esetben mentesítést adjon szakvizsga letétele alól. A jegyzői képesítési követelményekhez képest az igazgatásszervezői képesítés már nem elegendő a főjegyzői funkció betöltéséhez. Ugyanakkor az okleveles közgazda képesítés kielégíti a törvényalkotó által meghatározott képesítési követelményt. Ennek oka, hogy a megyei önkormányzat a megye egész területére kiterjedő körzeti jelegű közszolgáltatások biztosításáról gondoskodik [Ötv. 69. § (1)], továbbá szabadon vállalhat olyan közfeladatokat, amelyeket jogszabály nem utalt más szerv kizárólagos feladat- és hatáskörébe, illetve amelynek gyakorlása nem sérti a megye által képviselt községek és városok érdekeit (Ötv. 70. §). E feladatainak teljesítése érdekében saját bevételével szabadon gazdálkodik, s tulajdonával vállalkozási tevékenységet is folytathat [Ötv. 71. § (1)].

E feladatok azt indokolják, hogy a megyei önkormányzat olyan szakembereket alkalmazzon, akik szakképzettségük folytán eredményesen képesek megoldani a gazdálkodással kapcsolatos napi feladatokat. A hivatal vezetése ezért akár gazdasági szakemberre is bízható. Hasonló érvek hozhatók fel a fővárosi önkormányzat esetében is [Ötv. 62. § (1)-(3)]. A főjegyzői funkciók betöltése azonban igazgatási munkát is feltételez. A törvényalkotó ezért közigazgatási gyakorlatot követel meg a főjegyzővel szemben, amelynek letöltésétől nem lehet eltekinteni. A két éves közigazgatási gyakorlatot a Ktv. hatálya alá tartozó szerveknél lehet megszerezni. Emellett lehetőség van arra is, hogy a képviselő-testület jegyzőnek közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező pályázót is kinevezzen, de az érintetnek a szakvizsgát 1 éven belül kell megszerezni.

BH1999. 336. I. A testület által kinevezett köztisztviselő fegyelmi és kártérítési ügyében - a korábbi szabályozástól eltérően - a kinevező testület jár el és hoz határozatot. Ettől csak az összeférhetetlenség miatt bekövetkezett határozatképtelenség esetén lehet eltérni. Ebben az esetben a testület tagjaiból háromtagú fegyelmi tanácsot kell kialakítani. A testület a fegyelmi tanács határozatát utóbb nem változtathatja meg [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 51. § (7) és (8) bek. ].

9. § (1) Nem létesíthető közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselő ezáltal hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.

(2) A községi önkormányzat képviselő-testülete és a külszolgálati hálózat felügyeletét ellátó miniszter - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól - különösen indokolt esetben - felmentést adhat.

(3)

A hozzátartozók együttalkalmazásának tilalma

Közérdekű jelentősége miatt a közigazgatás működésének függetlensége és pártatlansága megőrzése érdekében hozzátartozók nem állhatnak egymással irányítási, felügyeleti, ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatban. A nem kívánatos személyi összefonódások veszélyeztethetik a törvényesen működő, pártatlan közigazgatásba vetett állampolgári bizalmat. A tilalom nemcsak a közigazgatási szerv, hanem a köztisztviselő érdekét is szolgálja, mivel a hozzátartozói kapcsolat kiküszöbölésével alaptalan gyanúsítgatások előzhetők meg.

Hozzátartozóknak minősülnek az egyenes ági rokon és ennek házastársa, az örökbefogadó és a nevelőszülő, az örökbefogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, az élettárs, a házastárs egyenes ági rokona, testvére, valamint a testvér házastársa [Áe. 97. § b)].

Bizonyos igazgatási területeken az együttalkalmazás tilalma megnehezítené, adott esetben megbénítaná a közigazgatás működését, ezért különösen indokolt esetben az együttalkalmazás tilalma alól felmentés adható. [Pl. e körbe sorolhatók a kis létszámú polgármesteri hivatalok, illetve a külképviseleti intézmények (nagykövetség, konzulátus, kulturális intézet).] A különös indokoltság kapcsán elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a közigazgatási szerv működése szempontjából az összeférhetetlenségi szabály alkalmazása vagy az az alóli felmentés okoz-e nagyobb érdeksérelmet. Különös indokoltság esetén is csak akkor adható felmentés, ha jogszabály másként nem rendelkezik. E szabálynak főleg az utalványozás és gazdálkodás területén van jelentősége. Az együttalkalmazási tilalom a közszolgálati jogviszony létesítésénél alkalmazási tilalmat, fennálló jogviszony esetében pedig összeférhetetlenséget jelent.

Ki kell hangsúlyozni azt, hogy az együttalkalmazási tilalom nemcsak egy közigazgatási szerven belül érvényesül, hanem a szervek közötti kapcsolatban is. Így pl. nem lehet köztisztviselő a közigazgatási hivatalnál az, akinek hozzátartozója közigazgatási hivatal illetékességi területén működő önkormányzatnál tölt be jegyzői funkciót, és munkaköri feladata az önkormányzat törvényességi ellenőrzésével függ össze.

Irányítási és felügyeleti kapcsolatnak azokat a kapcsolatokat tekintjük, amelyekben a felek egyike a másik tevékenységének vizsgálatára, értékelésére a feltárt hiányosságok kiküszöbölésére, valamint a tevékenység irányának kijelölésére jogosult. Ellenőrzésről akkor beszélünk, ha a felek egyike csupán a másik fél tevékenységének vizsgálatára és értékelésére jogosult. Elszámolási kapcsolat akkor áll fenn, ha a felek egyike a másik fél tevékenységét a pontosan meghatározott követelmények teljesítéseként kéri számon.

A munkakapcsolat egyébként nem tekinthető irányítási, felügyeleti és ellenőrzési, valamint elszámolási viszonynak, ezért nem tilos, hogy a községi jegyző hozzátartozója önkormányzati intézmény beosztott alkalmazottja legyen. Intézményvezető viszont azonban csak akkor lehet, ha a képviselő-testület az összeférhetetlenség alól felmentést ad.

Ha az összeférhetetlenség bekövetkezik, akkor az összeférhetetlenségi okot a köztisztviselő haladéktalanul köteles bejelenteni. A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles felszólítani az összeférhetetlenség megszüntetésére. Ha a felszólítástól számított 30 napon belül a megszüntetésre nem kerül sor, a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg. Felmentésre, végkielégítésre ilyen esetben természetesen nem kerülhet sor.

Nyilvános közzététel és pályázat

10. § (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a közigazgatási szerv vezetői és köztisztviselői álláshelyének megüresedéséről - a közigazgatási államtitkári, helyettes államtitkári beosztást kivéve - 15 napon belül a belügyminiszter által meghatározott rendben tájékoztatást küld a Belügyminisztériumnak, feltéve, ha e határidőn belül az üres álláshelyet nem tölti be.

(2) A Miniszterelnöki Hivatalnál, minisztériumnál - ide nem értve a Külügyminisztériumot -, illetve a Kormány által közvetlenül irányított központi közigazgatási szervnél főosztályvezetői megbízás - kivéve a 31. § (8) bekezdés, a 31/C. § (6) bekezdés, a 31/F. § (5) bekezdés és az e szerveknél legalább egy éve alkalmazásban álló köztisztviselőnek adott vezetői megbízás esetét - csak pályázat alapján adható.

(3) Ha a köztisztviselői állás betöltésére a munkáltatói jogkör gyakorlója pályázatot ír ki, vagy a pályázat kiírását jogszabály kötelezővé teszi, a pályázati felhívásnak tartalmaznia kell:

- a közigazgatási szerv megnevezését;

- a betöltendő munkakör, vezetői megbízás vagy kinevezés esetén a vezetett szervezeti egység megnevezését;

- az ellátandó feladatok ismertetését;

- a munkakör betöltéséhez, illetve a pályázat elnyeréséhez jogszabályban előírt és egyéb szükséges valamennyi feltételt;

- az illetményre és az egyéb juttatásra vonatkozó tájékoztatást;

- a pályázat benyújtásának feltételeit, határidejét, valamint elbírálásának határidejét;

- a pályázati eljárásra és a pályázat elbírálásának módjára vonatkozó tájékoztatást;

- a képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat lefolytatására vonatkozó szabályokat;

- az állás betöltésének időpontját;

- a pályázathoz csatolandó iratok felsorolását.

(4) A pályázat betöltött állásra is kiírható, feltéve, ha legkésőbb a pályázat elbírálásának napjától az állás betölthető és az állást betöltő köztisztviselőt a kiírást megelőzően legalább 8 nappal korábban a pályázat kiírásáról írásban tájékoztatják.

(5) A pályázati felhívást a Belügyminisztérium hivatalos értesítőjében közzé kell tenni, de emellett egyéb közzétételi forma is alkalmazható. A pályázat benyújtására meghatározott idő a pályázati felhívásnak a hivatalos értesítőben történő megjelenésétől számított 15 napnál rövidebb nem lehet.

(6) Képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat csak abban az esetben írható elő a pályázati eljárásban való részvétel feltételeként, ha az a közszolgálati jogviszony létesítése és a vezetői megbízás adása szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat, és ha ezt a pályázati felhívás tartalmazta.

(7) A pályázatok előzetes értékelésére a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése alapján legalább háromtagú előkészítő bizottság (a továbbiakban: bizottság) hozható létre. Bizottság létrehozása esetén az előkészítésbe a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv képviselőjét is be lehet vonni.

(8) A pályázatokról az előkészítő bizottság által felállított rangsor figyelembevételével az első három legjobb eredményt elért közül, egyéb esetben anélkül - a benyújtásra előírt határidőt követő 30 napon belül, testület esetében a következő ülésen - a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt. A munkáltatói jogkör gyakorlója - kérelemre - köteles a pályázóval reá vonatkozóan a (6) bekezdésben meghatározott vizsgálatok eredményeit megismertetni. Kinevezést és vezetői megbízást adni csak annak a köztisztviselőnek lehet, aki a pályázati eljárásban részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt.

(9) A pályázat eredményéről a pályázókat haladéktalanul, de legkésőbb a pályázat elbírálásától számított 8 napon belül írásban kell tájékoztatni. Az eredménytelenül pályázóknak az értesítéssel egyidejűleg a teljes pályázati anyagukat vissza kell küldeni. A pályázat benyújtásának ténye, illetve a benyújtott pályázat tartalma a pályázat elbírálásában résztvevőkön, valamint a 63. § (1) bekezdésében meghatározott betekintésre jogosultakon kívül csak a pályázó beleegyezésével közölhető harmadik személlyel.

(10) A (3)-(9) bekezdésben foglaltaktól a Kormány a Külügyminisztériumra és a külszolgálatra eltérő szabályokat állapíthat meg.

(11) A képviselő-testület legkésőbb a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonyának megszűnését követő harminc napon belül írja ki a pályázatot a jegyzői, főjegyzői állás betöltésére. A pályázati eljárás eredménytelensége esetén harminc napon belül újabb pályázatot kell kiírni.

(12) A jegyzői, illetve a főjegyzői állás betöltésére kiírt pályázatról a képviselő-testület legkésőbb a pályázat benyújtására előírt határidőt követő legközelebbi ülésén dönt.

A pályázati rendszerek szerepe és jelentősége a közszolgálatban

Mivel egyre inkább növekszik a feladatok komplexitása, a közigazgatásban az egyre összetettebb feladatok ellátásához sokoldalúan képzett köztisztviselőkre van szükség. Ehhez a közszolgálati rendszerek különféle kiválasztási módszereket alkalmaznak. A kiválasztási módszerek jelentőségét azért kell hangsúlyozni, mert a kiválasztás, illetve a kinevezés a legfontosabb munkáltatói intézkedések közé tartozik, hiszen hosszú időre befolyásolja a közszolgálati jogviszony fennmaradását. A nem megfelelő kiválasztás súlyos pénzügyi következményekkel járhat, mivel a közszolgálati jogviszony sajátosságából következően a közszolgálati jogviszony megszüntetésére az esetek döntő többségében csak felmentéssel, illetve végkielégítéssel kerülhet sor. A szakember kiválasztást az alábbi megoldások könnyíthetik meg

- a nyilvános pályázat kiírása szélesíti a figyelembe vehető jelentkezők körét, nagyobb merítési lehetőséget biztosít csaknem valamennyi karrierrendszerű közszolgálat alkalmazza a nyilvános pályázatot, mivel ha rosszul döntöttek, azonnal megszabadulhatnak a köztisztviselőktől;

- a próbaidős szolgálat a próbaidő tartama alatt bármelyik fél indoklás nélkül azonnali hatállyal megszüntetheti a közszolgálati jogviszonyt. Ebben az esetben a munkáltatónak nem kell számolnia azokkal a korlátozásokkal, amelyek egyébként a közszolgálati jogviszony stabilitását biztosítják (pl. felmentési jogcímek, végkielégítés). Németországban a legelterjedtebb kiválasztási forma, ahol mindaddig amíg a gyakornok nem ad tanúbizonyságot szakmai felkészültségéről és alkalmasságáról (vizsga), addig nem kaphat határozatlan idejű kinevezést;

- a gyakorlati vizsga, a vizsgakötelezettség bevezetése a közszolgálati jogviszony véglegesítéséhez kötődik. A kiválasztás objektivitását javítja, mivel nem a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelésétől függ a köztisztviselő végleges kinevezése, hanem a vizsga eredményétől;

- a felvételi vizsga a leggyakoribb kiválasztási módszer, számos nemzetközi szervezet is versenyvizsgák szervezésével oldja meg a szakember utánpótlást. Alkalmazása szükségtelenné teszi a képesítési előírásokat, mivel nem a diploma, hanem a vizsgaeredmény dönti el a jelölt alkalmasságát. Hátránya, hogy nélkülözi a személyes kapcsolatokon alapuló szakmai együttműködés kialakításának lehetőségét;

- a kinevezés kötelező közzététele a kiválasztás társadalmi kontrollját erősíti, s egyben hozzájárul a közigazgatás átláthatóságának javításához;

- a képességvizsgáló módszerek a pszichológiai és egyéb alkalmasságvizsgáló módszerek a jelölt mélyebb megismerését segítik elő, elterjedésükre inkább csak az elkövetkezendő években lehet számítani.

Annak ellenére, hogy a közszolgálatban nincs általános érvényű kötelező pályáztatási rendszer a Ktv. kötelezővé teszi a pályázatot a jegyzők esetében és a vezetők meghatározott körében. Vezetők esetében ez azt jelenti, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnál, minisztériumnál, illetve a Kormány által közvetlenül irányított központi közigazgatási szervnél főosztályvezetői megbízás - főszabály szerint - csak pályázat alapján adható.

Bár a pályázati kötelezettség egy igen szűk személyi kört érint, a Ktv. további kivételeket állapít meg a kötelezettség alól. Így a Külügyminisztériumnál nem kötelező pályázat útján betölteni a főosztályvezetői megbízásokat, másrészt szintén kivételt képez az az eset, amikor a miniszterelnök kormányzati érdekből a főtisztviselőt egyoldalú intézkedéssel másik közigazgatási szervhez főosztályvezetői beosztásba áthelyezi. Hasonló eljárást kell követni abban az esetben is, ha a rendelkezési állományba helyezett főtisztviselőt más szervhez helyezik át, és ez szintén főosztályvezetői megbízásra szól. Nem kötelező az álláshely pályáztatása, ha a közigazgatási szerv álláshely felajánlási kötelezettségének eleget téve olyan vezetői munkakört ajánl fel, amelyre egyébként kötelező lenne a pályázat kiírása. Akkor sem kötelező a pályáztatás, amikor a közigazgatási szervnél alkalmazott köztisztviselővel kívánják betölteni az egyébként pályáztatásra kötelezett munkakört, feltéve, hogy olyan köztisztviselővel kívánják betölteni a vezetői munkakört, aki már az adott közigazgatási szervnél legalább egy éve közszolgálati jogviszonyban áll.

Ha viszont a pályázatot kiírták, ebben a pályázat elnyeréséhez szükséges feltételeket közzé kell tenni, s a pályázók közül e feltételekkel nem rendelkezőt kinevezni nem lehet.

A pályázaton való részvétel önmagában nem kötelezi a munkáltatói jogkör gyakorlóját a kinevezésre még akkor sem, ha egyébként a jelölt rendelkezik a feltételekkel.

A polgármester a pályázatokat (pl. jegyzői) titkosan köteles kezelni [Ktv. 10. § (9)]. Ez azt jelenti, hogy eredménytelen pályázás esetén a pályázati anyagot vissza kell küldeni a pályázó részére, azt a polgármesteri hivatal irattárában elhelyezni nem lehet.

Nyilvános közzététel és pályázat

A közigazgatási szerv a vezetői és köztisztviselői álláshelyeinek a megüresedéséről 15 napon belül az adatgyűjtők útján tájékoztatja a Belügyminisztériumot. Az álláshely beazonosítása céljából a munkáltató három számjegyből álló, egyszer használható azonosító számát a munkáltató állapítja meg. Ebben az alábbi adatokat köteles feltüntetni a közigazgatási szerv neve, címe, vezetője, telefonja, KÖZIGTAD szervazonosítója, az álláshely, illetve a feladatkör megnevezése, betöltéséhez szükséges iskolai végzettség szintje és jellege, szakiránya, iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett szakképesítés, egyéb feltételek, az álláshely megüresedésének időpontja, azonosító száma. Történt-e pályázat kiírása az álláshely betöltésére pályázat kiírásának időpontja, benyújtásának határideje, a munkáltató aláírása.

Ha az üres álláshelyet a munkáltató időközben betölti, nyolc napon belül tájékoztatást küld a Belügyminisztériumnak. Ebben közli az álláshely betöltése, a közigazgatási szerv neve, címe, vezetője, telefonja, KÖZIGTAD szervazonosítója, az álláshely azonosító száma, betöltésének időpontja, a munkáltató aláírása.

A Belügyminisztérium hivatalos lapjában a megüresedett álláshelyeken kívül köztisztviselői álláshelyek betöltésére irányuló pályázati felhívások is ingyenesen közzétehetők.

Ha a közigazgatási szerv a meghatározott eljáráson kívül szándékozik tartalékállományba helyezett köztisztviselőt alkalmazni, köteles a köztisztviselő áthelyezését kezdeményezni.

Garanciális jelentőségű kérdés az, hogy miként tájékozódhatnak az állást kereső köztisztviselők a megüresedett közszolgálati állásokról, illetve pályázati felhívásokról?

A Ktv. 10. § (1) bekezdése már korábban is arra kötelezte a közigazgatási szerveket, hogy a közigazgatási államtitkári, a helyettes államtitkári beosztások kivételével valamennyi vezetői és köztisztviselői álláshely megüresedését 15 napon belül jelentsék be a Belügyminisztériumhoz. Természetesen e bejelentési kötelezettség csak akkor áll és állt fenn, ha a közigazgatási szerv az üres álláshelyet a megüresedéstől számított 15 napon belül nem tudja betölteni. A szabályozás lehetőséget biztosít arra is, hogy a nyilvánosság biztosítása érdekében a Belügyminisztérium más közzétételi formákat is igénybe vegyen. Így pl. az üres álláshelyekkel és a pályázati felhívásokkal kapcsolatos információk megtalálhatók a Belügyminisztérium Internet honlapján [http//www.b-m.hu] is.

Ha a köztisztviselői állás betöltésére a munkáltatói jogkör gyakorlója pályázatot ír ki, vagy a pályázat kiírását jogszabály kötelezővé teszi, a pályázati felhívásnak tartalmaznia kell:

- a közigazgatási szerv megnevezését;

- a betöltendő munkakör, vezetői megbízás vagy kinevezés esetén a vezetett szervezeti egység megnevezését;

- az ellátandó feladatok ismertetését;

- a munkakör betöltéséhez, illetve a pályázat elnyeréséhez jogszabályban előírt és egyéb szükséges valamennyi feltételt;

- az illetményre és az egyéb juttatásra vonatkozó tájékoztatást;

- a pályázat benyújtásának feltételeit, határidejét, valamint elbírálásának határidejét;

- a pályázati eljárásra és a pályázat elbírálásának módjára vonatkozó tájékoztatást;

- a képesség-, illetve alkalmassági vizsgálat lefolytatására vonatkozó szabályokat;

- az állás betöltésének időpontját;

- a pályázathoz csatolandó iratok felsorolását.

Bár a törvény eddig sem zárta ki, 2001. július 1-jétől kezdődően pályázatot olyan állás betöltésére is ki lehet írni, amely a pályázat kiírásának időpontjában még betöltött. Természetesen ennek több garanciális feltétele van:

- az állás legkésőbb a pályázat elbírálásának napjától betölthető;

- az állást betöltő köztisztviselőt a kiírást megelőzően legalább 8 nappal korábban a pályázat kiírásáról tájékoztatják;

- a tájékoztatás írásban történik.

A pályázati felhívást a Belügyminisztérium hivatalos értesítőjében közzé kell tenni, de emellett egyéb közzétételi forma is alkalmazható. A Belügyminisztérium hivatali értesítőjén - egyenlőre - a Belügyi Közlönyt kell érteni. A pályázat benyújtására meghatározott idő a pályázati felhívásnak a hivatalos értesítőben történő megjelenésétől számított 15 napnál rövidebb nem lehet.

A pályázatok elbírálásának szakmaiságát hivatott szolgálni az a rendelkezés, amelynek alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója legalább háromtagú előkészítő bizottságot hozhat létre a pályázatok előzetes értékelésére. Nincs akadálya annak, hogy a bizottság munkájába bevonják a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv képviselőjét is.

A bizottság természetesen nem veheti át a munkáltatói jogkör gyakorlójának hatáskörét. Feladata kizárólag arra korlátozódik, hogy a döntést előkészítse. Ennek érdekében rangsort állít fel az első három legjobb eredményt elért pályázat közül, amelynek alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt a kinevezésről. A rangsor nem köti a munkáltatói jogkör gyakorlóját, de nem nevezhet ki olyan pályázót, aki nem szerepel a bizottság által felállított rangsorban.

A pályázat eredményéről a pályázókat haladéktalanul, de legkésőbb a pályázat elbírálásától számított 8 napon belül írásban kell tájékoztatni. Az eredménytelenül pályázóknak az értesítéssel egyidejűleg a teljes pályázati anyagukat vissza kell küldeni. Ez azt jelenti, hogy a pályázó hozzájárulása nélkül a pályázati anyagot nem lehet tovább adni más közigazgatási szervhez a siker reményében. Az előbb említett gyakorlat egyébként az önéletrajzokra szokott vonatkozni, amelyet természetesen a pályázati anyag részének kell tekinteni. Ha segítségképpen a közigazgatási szerv más társszervnek akarja tovább adni az önéletrajzot, ehhez ki kell kérnie a pályázó hozzájárulását. Ezt támasztja alá egyébként az a rendelkezés is, hogy a benyújtott pályázat tartalma a pályázat elbírálásában résztvevőkön, valamint a Ktv. 63. § (1) bekezdésében meghatározott betekintésre jogosultakon kívül csak a pályázó beleegyezésével közölhető harmadik személlyel.

Fontos szabály, hogy ha a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik azt követő harminc napon belül pályázatot kell kiírni a jegyzői, főjegyzői állás betöltésére. A pályázati eljárás eredménytelensége esetén harminc napon belül újabb pályázati eljárást kell lefolytatni. A jegyzői, illetve a főjegyzői állás betöltésére kiírt pályázatról a képviselő-testület legkésőbb a pályázat benyújtására előírt határidőt követő legközelebbi ülésen dönt.

Kinevezés

11. § (1) A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával - a (2) bekezdésben és a 11/A. §-ban foglalt kivétellel - határozatlan időre létesül. A kinevezést és annak elfogadását, továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintő jognyilatkozatot írásba kell foglalni.

(2) Közszolgálati jogviszony helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából határozott időre is létesíthető olyan személlyel, aki a 7. §-ban meghatározott feltételeknek megfelel. A határozott idejű közszolgálati jogviszony időtartamát naptárilag, vagy más alkalmas módon - így különösen meghatározott feladat elvégzéséhez vagy esemény bekövetkeztéhez kötődően - kell meghatározni.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszony határozott idejűvé módosítandó, ha a köztisztviselő a prémiumévek programban történő részvételéhez, illetőleg különleges foglalkoztatási állományba helyezéséhez hozzájárul.

(4) A (2) bekezdés alapján kinevezett köztisztviselőt a 23. § szerint be kell sorolni, illetményét a 42-49. §-ok alapján kell megállapítani. Ha a kinevezés időtartama az egy évet nem haladja meg, a köztisztviselő előmenetelére e törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

(5) A közszolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselő besorolásához szükséges, illetve a jogviszony fennállása alatt, azzal összefüggésben keletkezett adatokat és tényeket a köztisztviselőnek igazolnia kell. A köztisztviselő legkésőbb a munkába lépése napján köteles átadni a közigazgatási szervnek a korábbi foglalkoztatási jogviszonyának megszűnésekor részére kiállított igazolásokat.

(6) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a köztisztviselő besorolásának alapjául szolgáló besorolási osztályt, besorolási és fizetési fokozatot, illetményét, annak a besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintjét, továbbá a munkakörét és meghatározott feladatkörét, a munkavégzés helyét, az előmenetelhez előírt kötelezettségeket. A kinevezési okmány a közszolgálati jogviszonyt érintő egyéb kérdésekről is rendelkezhet. A kinevezési okmányhoz csatolni kell a köztisztviselő munkaköri leírását.

(7) A kinevezéssel egyidejűleg a munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselőt tájékoztatja:

a) az irányadó munkarendről,

b) a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő kezdő időpontjáról, valamint a soron következő fokozat elérésének várható időpontjáról,

c) az egyéb juttatásokról és azok mértékéről,

d) az illetmény átutalásának napjáról,

e) a munkába lépés napjáról,

f) a felmentési idő megállapításának szabályairól,

g) a rendes szabadság mértékéről és kiadásának rendjéről.

(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (7) bekezdésben előírt tájékoztatást legkésőbb a kinevezéstől számított 30 napon belül írásban is köteles a köztisztviselő részére átadni. Az írásbeli tájékoztatás jogszabály vagy belső szabályozás rendelkezésére történő hivatkozással is megadható. A (7) bekezdés a)-d) és f)-g) pontjában meghatározottak változásáról a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb a változás hatálybalépését követő 30 napon belül köteles írásban tájékoztatni a köztisztviselőt.

A köztisztviselői kinevezés

Fő szabályként a közszolgálati jogviszony határozatlan időre kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, ha létesítésének általános és különös feltételei adottak, s kizáró ok sincs. A kinevezés egyoldalú jognyilatkozat, de azt a kívánt joghatás érdekében a köztisztviselőnek el kell fogadnia [Ktv. 11. § (1)].

A közszolgálati jogviszony létesítésének követelményeiből egyenesen következik, hogy melyek a kinevezés nélkülözhetetlen és lehetséges elemei, továbbá a törvény kimerítően felsorolja, hogy a kinevezési okmánynak mit kell tartalmaznia.

Nélkülözhetetlenek azok az elemek, amelyek nélkül a kinevezés alkalmatlan a szándékolt joghatás kiváltására. Lehetséges elemeknek azokat tekintjük, amelyek hiányában az érvényes kinevezés a szándékolt joghatást nem váltja ki teljes körűen, emiatt a hiányzó elemekkel azt ki kell egészíteni.

A kinevezés nélkülözhetetlen tartalmi elemei az alábbiak

- az alkalmazó közigazgatási szerv megnevezése;

- a közszolgálatba lépő köztisztviselő neve;

- a köztisztviselő munkaköre, feladatköre;

- a köztisztviselő besorolása (besorolási osztálya, fizetési fokozata);

- a köztisztviselő illetménye és annak a köztisztviselő besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintje;

- munkavégzés helye;

- az előmenetelhez előírt kötelezettségek;

- a kinevezési jogkör gyakorlására felhatalmazott aláírása;

- a köztisztviselő nyilatkozata arról, hogy a kinevezést elfogadta.

A kinevezésnél nélkülözhetetlen formai követelmények a következők

- az írásba foglalás;

- utalás arra, hogy közszolgálati jogviszony létesítéséről van szó, s nem más pl. polgárjogi jogviszony létesítéséről;

- annak feltüntetése, hogy a kinevezett köztisztviselő a kinevezést elfogadta.

A kinevezés lehetséges és a kinevezés kiegészítésével pótolható elemeinek egyébként több fajtája van

- egyeseket a jogszabályok kötelező előírása miatt kell felvenni a kinevezésbe (pl. felmentés a képesítési előírás alól);

- egyeseket akkor kell a kinevezésben feltüntetni, ha erről a kinevező intézkedni kíván, ellenkező esetben az általános szabályt kell alkalmazni, hacsak az eset összes körülményeiből más nem következik;

- egyeseket a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselő között létrejött előzetes megállapodás alapján kell felvenni a kinevezésbe (pl. munkaidő kedvezmény).

Jogszabály kötelező előírása miatt ki kell egészíteni a kinevezést a szükséges iskolai végzettség megszerzésének előírásával, ha ez a felmentés mellett történő kinevezésnél elmaradt volna [Ktv. 7. § (5)].

A közszolgálati jogviszony általános szabályként határozatlan időre létesül. Ez azokban az esetekben sincs másként, amikor a törvény feltételhez köti a köztisztviselői pálya folytatását (felmentés a képesítési előírások alól, alapvizsga kötelezettség). A kinevezés ilyenkor is határozatlan időre szól, bontó feltétel közbe iktatásával, amelynek nem teljesítése a határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszony megszűnését eredményezi.

Ezzel szemben a közigazgatási szerv működésében adódhatnak olyan körülmények, amelyek az e szabálytól való eltérést indokolják.

A köztisztviselő hosszabb idejű távolléte (GYES, GYED) kisebb-nagyobb fennakadást okozhat a folyamatos munkavégzésben. A közigazgatási szerv érdeke, hogy a távollévő köztisztviselő helyettesítéséről megfelelő módon gondoskodhasson. A munkavégzés szünetelése ez esetben nem végleges, átmeneti időre kell a helyettesítést megoldani. Erre szolgál a határozott időre szóló kinevezés [Ktv. 11. § (2)].

Az önkormányzat hatáskörének gyakorlása során esetenként szintén átmenetileg belátható ideig tartó feladatok elé kerülhet. Ebben az esetben is meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a foglalkoztatás legcélszerűbb módját a határozott időre szóló kinevezést választhassa a jegyző.

Mindkét esetben azonban kivételről van szó, mivel a Ktv. az alkalmazás általános módjaként a határozatlan időre szóló kinevezést jelöli meg, ugyanis ez felel meg a stabil, szakmailag jól felkészült köztisztviselői kar megteremtésének.

Sokan kifogásolják, hogy csak határozott időre kapnak kinevezést azzal az ígérettel, hogy egy idő eltelte után - a munkateljesítménytől függően - a kinevezést határozatlan időre alakítják át. A várt módosításra azonban utóbb sem kerül sor, a folyamatos foglalkoztatást a határozott idejű közszolgálati jogviszony többszörös meghosszabbításával oldják meg, ezért indokolt, hogy a határozott idejű kinevezéssel összefüggésben néhány elvi kérdést tisztázzunk.

A Ktv. 11. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy közszolgálati jogviszony helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából határozott időre is létesíthető olyan személlyel, aki a 7. §-ban meghatározott feltételeknek megfelel.

A Ktv. ezzel a rendelkezésével - a szakszerű munkavégzés érdekében - lehetővé teszi a közszolgálati jogviszony határozott időre történő létesítését abban az esetben is, amikor a közigazgatási szervnek alkalomszerűen felmerülő, meghatározott feladatot kell ellátnia olyan körülmények között, amikor e feladat elvégzése - hozzávetőlegesen - behatárolt időponthoz köthető.

A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 6. számú állásfoglalása külön kiemeli, hogy más jogi megítélés alá esik a határozott időre szóló második és az esetleg azt követő munkaszerződés, ha a határozott időtartam kikötése a munkáltató részéről törvényes érdekek nélkül történik és ez a munkavállaló jogos érdeke csorbítására vezetne (pl. a terhes nő az őt megillető védelemtől elesne). A jogoknak ilyen, nem rendeltetésszerű gyakorlása a Munka Törvénykönyve 4. §-a értelmében nem megengedett, s a munkavállalót, akinek terhére ez az intézkedés történt, hátrány nem érheti. A megállapodásnak ez a része érvénytelen, s a munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni.

Mindezek alapján, abban az esetben, ha a feladat - amelyre a köztisztviselőt határozott időre alkalmazzák - nem csak egy meghatározott időszakban, hanem azon túlmenően rendszeresen és folyamatosan jelentkezik, s szervesen hozzátartozik a közigazgatási szerv folyamatos működéséhez, akkor a határozott időre létesített kinevezés tartamának letelte után az újabb határozott időre szóló kinevezés létrehozása, esetleg újbóli, többszörös megismétlése már csorbíthatja a köztisztviselő jogos érdekeit.

A Ktv. 71. § (1)-(2) bekezdései által a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazni rendelt Munka tv. 4. §-a alapján pedig az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni.

A határozott idejű kinevezés többszöri és folyamatos meghosszabbítása esetén fokozottan kell vizsgálni, hogy az ismételt meghosszabbítás nem sérti-e a köztisztviselő jogos érdekeit. Az ismételt meghosszabbítás ugyanis azt támasztja alá, hogy a közigazgatási szerv valójában maga sem képes felmérni a határozott idejű alkalmazás időtartamát, tekintettel arra, hogy az elvégzendő feladatok már nemcsak alkalomszerűen, hanem folyamatosan jelentkeznek a szerv működésében. Ez a bizonytalan állapot pedig nyilvánvalóan sérti a köztisztviselő ahhoz fűződő jogos érdekét, hogy a folyamatos alkalmazásban álló köztisztviselővel azonos elbírálás alá essék a közszolgálati jogok és kötelezettségek szempontjából.

Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a többszöri és folyamatos meghosszabbítás az egyszeri alkalommal jelentkező munkavégzéseket már valójában folyamatos szolgálattá egyesíti, amelynek legfontosabb garanciális eleme a határozatlan idejű közszolgálati jogviszony. Abban az esetben tehát, ha a közigazgatási szervnél az elvégzésre váró meghatározott feladat nem alkalomszerűen, s nem meghatározható időtartamban jelentkezik, hanem rendszeresen és folyamatosan, akkor a Ktv. 11. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó, mely szerint a közszolgálati jogviszony határozatlan időre szóló kinevezéssel és annak elfogadásával - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - létesül.

2005. január 1-jétől a Ktv. lehetővé teszi a határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszony határozott idejűvé módosítását, ha a köztisztviselő a prémiumévek programban történő részvételéhez, illetőleg különleges foglalkoztatási állományba helyezéséhez hozzájárul.

Jogállását tekintve nincs különbség a határozatlan, illetve a határozott időre kinevezett köztisztviselő között, mindkettőt ugyanazok a jogok illetik, illetve kötelezettségek terhelik. Ez alól az előmenetelre vonatkozó szabályok képeznek kivételt, mivel az egy évnél rövidebb tartalmú közszolgálati jogviszony esetén az előmenetelre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni [Ktv. 29. § (5)]. A határozott időre kinevezett köztisztviselőnek is rendelkeznie kell azonban az általános és a különös alkalmazási feltételekkel.

Kiemelendő, hogy az egy évnél rövidebb tartamú kinevezés ismételt megújítása - a célhoz kötöttség miatt - nem eredményezheti az általános előmeneteli szabályok megkerülését.

A határozott idejű kinevezésekkel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy a Ktv. szabályai szerint 2001. július 1-je és 2003. június 30-a között sajátjogú nyugellátásban részesülő személlyel közszolgálati jogviszony csak határozott időre volt létesíthető. E korlátozó szabály azonban 2003. július 1-je óta már nem alkalmazható.

A közszolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselő besorolásához szükséges, illetve a jogviszony fennállása alatt azzal összefüggésben keletkezett adatokat és tényeket a köztisztviselőnek igazolnia kell. Az igazolási kötelezettség több szempontból is jelentős lehet a köztisztviselő számára. Itt most csak egyet említünk meg. Ez pedig a vagyonnyilatkozat-tétele. A Ktv. 22/A. §-ának (15) bekezdése értelmében nem szüntethető meg a nyilatkozat-tételre köteles köztisztviselő közszolgálati jogviszonya, ha a vagyonnyilatkozat-tételére, illetőleg a felhatalmazás csatolására, valamint a vagyonnyilatkozatban szereplő adat közlésére vonatkozó kötelezettségét önhibáján kívül eső okból nem teljesíti. A kimentés alapjául szolgáló okokat, mivel azok a jogviszony fennállása alatt és azzal összefüggésben keletkeztek, a köztisztviselőnek kell igazolnia pl. közös háztartás megszűnése. Amennyiben a köztisztviselő szándékosan hamis adatot közöl, s ezzel megtéveszti a közigazgatási szervet, az adat alapján hozott munkáltatói intézkedés, így pl. a kinevezés - eredményes megtámadása esetén - érvénytelen [Munka tv. 7. § (1)]. A köztisztviselő eljárása ez esetben fegyelmi vétségnek is minősül [Ktv. 50. § (1)], ilyenkor nem lehet eltekinteni a fegyelmi eljárás megindításától.

A munkaköri leírások körültekintő elkészítését a 2002. január 1-jétől bevezetett köztisztviselői teljesítményértékelés jogintézménye (Ktv. 34. §) különösen indokolttá teszi. A Ktv. csak kevés támpontot nyújt a munkaköri leírásokkal összefüggésben a közigazgatási szerveknek saját maguknak kell kialakítaniuk e problémakörrel kapcsolatos gyakorlatukat. Fontos, hogy mélyreható munkakörelemzések eredményeként kerüljön sor a munkaköri leírások elkészítésére. A munkaköri leírás elkészítésnek alapvető célja a rendszeresen, ismétlődő jelleggel végzendő tevékenységek, tevékenység elemek rögzítése, rendszerezése, a közigazgatási munkakörök egymástól való elhatárolása, a munkakör jellemzőinek, feltételeinek meghatározása. A munkaköri leírás elkészítéséért és kiadásáért a kinevezési jogkört gyakorló vezető felelős. Természetesen az előkészítő munkába bevonhatók azok a köztisztviselők is, akik az adott munkakörről a legalaposabb ismeretekkel rendelkeznek. A munkaköri leírások kidolgozásában résztvevőknek több követelményt is figyelembe kell venniük. Így érvényesíteniük kell a rendszerszemléletet, vagyis az egyes munkaköri feladatokat a szervezet összes tevékenységével összefüggésben kell megállapítani. A munkaköri leírás megfogalmazásánál törekedni kell az egyértelműségre és a közérthetőségre. Alapkövetelmény a munkaköri leírás rövid és tömör tartalmú megfogalmazása, amely a megfelelő mennyiségű információt tartalmazza a munkakörrel kapcsolatosan.

A munkaköri leírások tartalmi elemei az alábbiak lehetnek:

- a közigazgatási szerv megnevezése;

- a munkakör megnevezése;

- a munkakör kódszáma;

- a munkakör FEOR száma;

- a munkakörhöz tartozó álláshely (státusz) száma;

- a szervezeti egység megnevezése;

- a munkáltatói jogkör gyakorlója;

- közvetlen felettes;

- a munkakör célja;

- a munkakörhöz tartozó feladatok, hatáskörök;

- a felelősségi kör meghatározása;

- a kapcsolattartás terjedelme és módja;

- a munkakörhöz tartozó álláshely (státusz) leírás;

- munkakör-specifikáció;

- záradék.

A kinevezési okmányokhoz a munkaköri leírást is csatolni kell. A közszolgálati jogviták bírósági tapasztalatai alapján mindenképpen javasolható az, hogy a korábbi kinevezésekhez - ennek hiánya esetén - pótlólag csatolják a köztisztviselő munkaköri leírását!

A kinevezéssel egyidejűleg a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles a köztisztviselőt tájékoztatni:

- az irányadó munkarendről;

- a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő kezdő időpontjáról, valamint a soron következő fokozat elérésének várható időpontjáról;

- az egyéb juttatásokról és azok mértékéről;

- az illetmény átutalásának napjáról;

- a munkába lépés napjáról;

- a felmentési idő megállapításának szabályairól;

- a rendes szabadság mértékéről és kiadásának rendjéről.

A tájékoztatási kötelezettségnek a munkáltató a köztisztviselő kinevezésétől számított 30 napon belül köteles eleget tenni.

BH2002. 203. A közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése e jogviszonyt érintő lényeges jognyilatkozat. A közös megegyezés akkor állapítható meg, ha a felek minden lényeges kérdésben azonos álláspontra jutottak. Ez olyan határozott nyilatkozat és magatartás alapján állapítható meg, amelyből félreérthetetlenül kitűnik az a szándék, hogy a közszolgálati jogviszonyt minden egyéb körülménytől függetlenül közösen meghatározott időpontban kívánják megszüntetni [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 11. § (1) bek., 17. § (1) bek. f) pont].

BH2001. 196. A munkaköri leírás - a kinevezéssel megállapított munkakör keretei között - határozhatja meg a köztisztviselő feladatkörét. Ezért a munkaköri leírás a munkaszerződés, illetve az azzal egy tekintet alá eső kinevezés sérelme nélkül egyoldalúan módosítható [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 11. § (5) bek., 14. § (1) bek., 42. § (5) bek., Mt. 76. § (3) bek.].

BH1998. 614. A közszolgálati jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával létesül. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni. A képviselő-testületnek a pályázó köztisztviselői állásra történő kinevezése tekintetében hozott határozatát kinevezésnek, a pályázó által letett és írásba foglalt esküt a kinevezés elfogadásának kell tekinteni [1992. évi XXIII. tv. 11. § (1) bek., 12. §].

11/A. § (1) A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter kormányfőtanácsadói, kormánytanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minősíthet a Miniszterelnöki Hivatalban a Kormány döntéseinek előkészítéséhez, illetve a miniszterelnök tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(2) A miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minősíthet a miniszteri kabinetben, illetve - ennek hiányában - a miniszteri titkárságon a miniszter tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(3) A képviselő-testület - a községi önkormányzat kivételével - önkormányzati főtanácsadói, önkormányzati tanácsadói (a továbbiakban: politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó) munkaköröket hozhat létre a képviselő-testület hivatalában a képviselő-testület és bizottságai döntésének előkészítéséhez, illetve a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke (a továbbiakban együtt: polgármester) tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(4) Az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott munkakörök száma nem haladhatja meg a közigazgatási szervnél foglalkoztatott köztisztviselők létszámának öt százalékát. Az (1)-(3) bekezdésekben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(5) Politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe az nevezhető ki, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és a 7. § (1) bekezdésben előírt egyéb feltételekkel rendelkezik. A kinevezés a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter, a polgármester, a képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának idejére szól. A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó felett a munkáltatói jogokat

a) az (1) bekezdés esetében a miniszterelnök kabinetfőnöke,

b) a (2) bekezdés esetében a miniszter,

c) a (3) bekezdés esetében a polgármester

gyakorolja.

(6) A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó - tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére -

a) az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetben vezető-főtanácsos vagy főtanácsos,

b) a (3) bekezdésben meghatározott esetben főtanácsos vagy vezető-tanácsos besorolást kap.

A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó illetményét a besorolásától függetlenül az (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(7) A vezetői megbízással nem rendelkező politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint közigazgatási alap- és szakvizsgát tehet. A vizsgák költségei a politikai főtanácsadót, politikai tanácsadót terhelik, mely költségeket a közigazgatási szerv átvállalhatja.

(8) Ha a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó közszolgálati jogviszonya a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter, a polgármester, a képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának megszűnése következtében szűnik meg, végkielégítés címén kéthavi illetményére jogosult, feltéve, hogy a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonya legalább két évig folyamatosan fennállt.

(9) A végkielégítés megfizetésére a jogviszony megszűnését követő 31. napon kell intézkedni.

(10) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó közszolgálati jogviszonyának a (8) bekezdésben szabályozott módon történő megszűnését követő 30 napon belül újabb politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörre kap kinevezést, végkielégítésre nem jogosult, de a (8) bekezdés szerinti végkielégítés szempontjából jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

(11) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó közszolgálati jogviszonyának a (8) bekezdésben szabályozott módon történő megszűnését követő 30 napon belül újabb közszolgálati jogviszonyt létesít, jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

Közvetett módon a köztisztviselőkkel szemben támasztott szakmai követelmények kiemelt szerepének ad hangsúlyt a Ktv. azzal, hogy határozott különbséget tesz a karrier-típusú köztisztviselői státuszok és a politikai jellegűek között. Ez a szétválasztás egyúttal a közigazgatási apparátusok pártpolitika-semlegességét, szakmai függetlenségét is kiemeli. Hozzájárul a karrier-tisztviselők biztonságérzetének növeléséhez azzal, hogy egyértelműsíti a határozatlan időre kinevezettek, ha tisztességgel ellátják munkaköri feladataikat, élethosszig maradhatnak a közigazgatásban. Ezzel szemben a politikai jellegű álláshelyekre felvett köztisztviselő határozott időre kapja kinevezését, s számolnia kell azzal, hogy a kormányzati (önkormányzati) ciklus végén meg kell válnia a közigazgatástól. Ezeknek az álláshelyeknek politikai karakterét kifejezi az is, hogy nincsenek képesítési előíráshoz kötve, az illetményekre nem vonatkoznak a besorolási szabályok. A szabályozás lehetővé teszi azt is, hogy a politikai tanácsadó, főtanácsadó - ha kötődése erős a közigazgatási szakmai munkához, s megfelelő képesítettségű - a ciklus végén karrier-típusú státuszon, határozatlan időre kinevezést kaphasson.

Ennek megkönnyítése érdekében a Ktv. a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselők részére is lehetővé teszi a közigazgatási alapvizsga és szakvizsga letételét. Fontos azonban kiemelni, hogy a törvény e vizsgák letételét - a vezetői megbízással rendelkezők kivételével - csak lehetőségként és nem kötelezettségként biztosítja. A vizsgára bocsátás feltételei, a vizsgák letételének a módja megegyezik a karrier köztisztviselőkre vonatkozó rendelkezésekkel. A karrier köztisztviselőkhöz képest különbség abban nyilvánul meg, hogy a vizsga költségeinek viselése a köztisztviselőt terheli, de adott a lehetőség arra is, hogy a vizsgaköltségeket a munkáltató átvállalja.

Politikai álláshelyek létesítésére csak a miniszterelnöki, miniszteri kabinetekben, valamint a községi önkormányzatok kivételével az önkormányzati testületek, bizottságok és a polgármester mellett van lehetőség.

A politikai váltógazdálkodás hatásai közvetlenül érintik a közigazgatást, ezért természetes, hogy a személyi állomány bizonyos csoportjának kiválasztásában a bizalmi jelleg erősen dominál.

A Ktv. sajátosan rendezi a politikus személyéhez kötődő szakemberek jogállását, tekintettel arra, hogy köztisztviselőknek tekinti ugyan őket, de speciálisan szabályozza kinevezésüket és jogviszony-megszüntetésüket. A törvény szerint a kormány döntéseinek előkészítéséhez, illetve a miniszterelnök tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására politikai (fő)tanácsadói munkakörök hozhatók létre a Miniszterelnöki Hivatalban, illetve ilyen munkakörök létesíthetők a miniszteri kabinetben, vagy titkárságon. Szemben a többi köztisztviselővel, velük kapcsolatban nem állapít meg képesítési feltételt, csupán felsőfokú iskolai végzettséget ír elő.

A politikai főtanácsadók, politikai tanácsadók besorolásánál nem kell figyelembe venni közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejüket. Így a Miniszterelnöki Hivatalban, illetve a minisztériumokban kinevezett politikai főtanácsadók, politikai tanácsadók vezető-főtanácsos vagy főtanácsos besorolásra jogosultak, míg a polgármesteri hivatalokban foglalkoztatottak főtanácsos vagy vezető-tanácsos besorolást kaphatnak. Besorolásukhoz hasonlóan illetményük megállapításánál sincs jelentősége közszolgálati karrierjüknek, mivel szolgálati idejüktől független összegű illetményre jogosultak.

Kinevezésük - az OECD országok többségének gyakorlatához hasonlóan - határozott időre, a kormány, a miniszter, a képviselő-testület és bizottsága, illetve a polgármester megbízatásának idejére szól. A megbízatás lejártába beleértendő az ügyvezetőkénti feladatellátás időtartama is. Az esetben, ha a politikai (fő)tanácsadó közszolgálati jogviszonya a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter, a polgármester, a képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának megszűnése következtében szűnik meg, végkielégítés címén kéthavi illetményére jogosult, feltéve, hogy a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonya legalább két évig folyamatosan fennállt. Rövidebb időtartamú jogviszony esetén azonban végkielégítésre nem válik jogosulttá. A részére járó végkielégítés megfizetéséről a jogviszony megszűnését követő 31. napon kell intézkedni. Előfordulhat, hogy a politikai (fő)tanácsadó a közszolgálati jogviszonyának előbb említettek miatti megszűnését követő 30 napon belül újabb politikai (fő)tanácsadói munkakörre kap kinevezést. Ebben az esetben végkielégítésre nem jogosult, de a végkielégítés szempontjából jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni. Ha a politikai (fő)tanácsadó közszolgálati jogviszonyának az előzőekben jelzettek szerinti megszűnését követő 30 napon belül újabb közszolgálati jogviszonyt létesít, jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

Nincs akadálya annak, hogy kinevezésüket ismételten meghosszabbítsák. Minden más szempontból egy tekintet alá esnek a köztisztviselőkkel. A törvény hasonló szabályokat állapít meg az önkormányzati képviselő-testület, és bizottsága, illetve a polgármester mellett működő (fő)tanácsadókra is. A politikai tanácsadó és főtanácsadó kategóriájának bevezetése várhatóan megoldást hoz abban, hogy a jövőben a politikai megbízatások lejárta után nem lesz szükség a bizalmi alapon kinevezett köztisztviselők mondvacsinált indokok alapján történő felmentésére, s nem egyszer jelentős összegű végkielégítés kifizetésére.

A politikai főtanácsadói, tanácsadói munkakörök száma nem haladhatja meg a közigazgatási szervnél foglalkoztatott köztisztviselői létszám 5%-át. E szabály azonban a 2001. július 1-je előtti kinevezésekre nem alkalmazandó.

A politikai (fő)tanácsadói munkaköröket a közigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatának, illetve ügyrendjének a mellékletében fel kell tüntetni.

Sajátosan alakul a politikai (fő)tanácsadók feletti munkáltatói jogkör gyakorlása is. A Ktv. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabályoktól eltérően a politikai (fő)tanácsadó feletti munkáltatói jogokat a miniszterelnöki Hivatalban a miniszterelnök kabinetfőnöke, a minisztériumban a miniszter, a képviselő testület-hivatalában pedig a polgármester gyakorolja. A képviselő-testület hivatalában foglalkoztatott politikai (fő)tanácsadók feletti munkáltatói jogkör gyakorlással kapcsolatban jegyezzük meg, hogy az Ötv. 36. § (1) bekezdése általános szabályként írja elő, hogy a jegyző gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselő-testület hivatalának köztisztviselői tekintetében. E szabályhoz, valamint az Ötv. 35. §-ának (2) bekezdés e) pontjához kapcsolódóan az Ötv. 103. § (1) bekezdés b) pontja negatív módon szabályozza az egyéb munkáltatói jogkörbe tartozó munkáltatói jogosítványokat. A Ktv. 6. § (1) bekezdése - összhangban az Ötv. előzőekben ismertetett szabályaival - szintén általános érvénnyel úgy rendelkezik, hogy a munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, illetve a testület gyakorolja. A fenti általános szabályokhoz képest speciális szabályt tartalmaz a Ktv. 11/A. § (5) bekezdésének c) pontja, amely a politikai főtanácsadói, illetve politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselőkkel kapcsolatosan előírja, hogy tekintetükben a munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja.

11/B. § (1) A kinevezésben a közszolgálati jogviszony létesítésekor próbaidő is kiköthető.

(2) A próbaidő tartama legfeljebb hat hónapig terjedhet. A próbaidő meghosszabbítása tilos. A próbaidő tartamát pályakezdőnél a gyakornoki időbe be kell számítani.

(3) A próbaidő alatt a közszolgálati jogviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti.

(4) Nem köthető ki próbaidő, ha a kiválasztás jogszabály által elrendelt pályázat útján történik, illetve, ha a közszolgálati jogviszony létesítésekor vezetői kinevezésre, megbízásra is sor kerül.

A Ktv. a más foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvényekhez hasonlóan - 1998. január 1-jétől - a közszolgálati jogviszonyba történő kinevezésnél is lehetővé teszi a próbaidő kikötését, mely hat hónapnál hosszabb tartamú nem lehet. Korlátozza a próbaidő alkalmazását azzal, hogy pályakezdő esetében a gyakornoki időt beszámítani rendeli annak időtartamába. Hangsúlyozandó, hogy a kinevezéskor a próbaidő kikötése a munkáltató részéről csak lehetőség és nem általánosan kötelező. Ugyanakkor a törvény pontosan megjelöli azokat az eseteket, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója nem élhet ezzel a lehetőséggel, mint például ha a kiválasztás jogszabály által elrendelt pályázat útján történik, vagy olyankor, amikor a közszolgálati jogviszony létesítésekor egyúttal vezetői megbízásra vagy kinevezésre is sor kerül. A vezetői megbízást ugyanis bármikor indokolás nélkül vissza lehet vonni. Jogalkalmazási szempontból fontos annak kiemelése, hogy ilyen esetben is ún. rendes kinevezést indokolt készíteni, s nem lehet eltekinteni az érintett besorolásától. E határozatlan időre szóló kinevezésben utalni kell a próbaidős alkalmazásra, illetve annak jogkövetkezményeire. A próbaidő alatt bármelyik fél azonnali hatállyal indokolás nélkül a közszolgálati jogviszonyt megszüntetheti.

12. § (1) A köztisztviselőnek kinevezésekor esküt kell tennie.

(2) Az eskü szövege a következő:

„Én .............................................. esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Országunk Alkotmányát, alkotmányos jogszabályait megtartom. Az állam- és szolgálati titkot megőrzöm. Hivatali kötelességeimet részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, becsületesen, a jogszabályoknak megfelelően, pontosan, etikusan, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartva, a legjobb tudásom szerint, nemzetem (és ............................ önkormányzat) érdekeinek szolgálatával teljesítem. Hivatalomban és azon kívül példamutatóan viselkedem, s minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését, szellemi és anyagi javainak gyarapodását előmozdítsam.”

(Az eskütevő meggyőződése szerint:)

„Isten engem úgy segéljen!”

(3) Az eskütételt a közigazgatási szerv köteles a köztisztviselői kinevezés előtt megszervezni. Az eskütételre a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkatársak előtt kerülhet sor. Az esküt szóban kell elmondani és írásban megerősíteni.

Az eskü és letételének szabályai

Az ünnepélyes eskü, illetve annak letételének eredete messze nyúlik a szolgálatadás történetében. Ezen aktus a szolgálat erkölcsi szentesítését jelenti, ezért hagyományát a mai modern közszolgálati rendszerek is megőrizték.

A köztisztviselői törvény szerint a kinevezés érvényességi kelléke az eskütétel. Hiánya olyan jogi fogyatékosságot okoz, amely később a közérdek sérelme nélkül orvosolható [Munka tv. 8. § (1)].

Az eskü letételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. A jegyző a képviselő-testület előtt tesz esküt.

Az önkormányzati köztisztviselők esküjének szövegében a nemzet érdekeinek szolgálata mellett nevesítve megjelenik az önkormányzat is. A körjegyzőség hivatalában dolgozók esetében a körjegyzőséghez tartozó valamennyi önkormányzat nevét fel kell tüntetni az esküokmányon.

Hasonló okok miatt ismételten esküt kell tennie a köztisztviselőnek, ügykezelőnek, ha munkáltatója megváltozik és másik önkormányzattal létesít közszolgálati jogviszonyt.

Ilyen esetben - a szolgálatadás személyes jellege miatt - még áthelyezéskor is indokolt kivenni az esküt a köztisztviselőtől, ügykezelőtől.

Az eskütételt a közigazgatási szerv köteles a köztisztviselői kinevezés előtt megszervezni. Az eskütételre a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkatársak előtt ünnepélyes körülmények között kerülhet sor. Az esküt szóban kell elmondani és írásban kell megerősíteni.

Az eskütétel dokumentálása során fontos adatvédelmi követelményeknek kell eleget tenni. Kiemelendő, hogy az Isten engem úgy segéljen nem tartozik szervesen az eskü szövegéhez. Ezt szóban az eskütevő meggyőződése szerint teszi hozzá az esküjéhez. Az e körben felvetődő rendkívül fontos adatvédelmi követelményeknek egyébként úgy lehet eleget tenni, hogy kétféle esküokmány készül, az egyik tartalmazza az Isten engem úgy segéljen kitételt, a másik nem, de a nevet a köztisztviselőnek saját kezűleg kell kitöltenie a választása szerinti okmányon és aláírásával ellátva. S végezetül az is jogszerűnek tekinthető, ha az esküokmány nem tartalmazza a kérdéses kitételt, de helyet hagy ahhoz, hogy e mondatot a köztisztviselő saját kezűleg ráírja az esküokmányra, és egyúttal hozzájárulását adja ahhoz, hogy az okmány személyi anyagában ebben a formában kezeljék. Minderre az adatvédelmi jogszabályok nyújtanak lehetőséget, mivel az érintett hozzájárulásával a személyi anyagban (iratok között) a köztisztviselő bármely (szenzitív) adata kezelhető.

13. § (1) Ha a kinevezés érvénytelenségét a munkába lépés előtt állapítják meg, akkor az érvénytelenséget előidéző ok megszüntetéséig a köztisztviselő nem állítható munkába. Ha az érvénytelenség oka a munka megkezdése után jut a kinevezési jogkört gyakorló tudomására, a köztisztviselőt az érvénytelenség orvoslásáig a munkavégzéstől el kell tiltani.

(2) Az eskütétel elmaradása érvénytelenségi ok. Eskütétel hiányában a köztisztviselő nem állítható hivatalba, erre bárki hivatkozhat.

A kinevezés érvénytelenségével kapcsolatos szabályokat az Mt. vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben az általános munkajogi követelmények érvényesülése a közszolgálati jogalkalmazásban című résznél tárgyaltuk.

Az eskü letételéig a köztisztviselő munkába nem állítható. E szabály sérelme esetén az érvénytelen kinevezésből eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna [Munka tv. 10. § (1)].

Az eskü letételét az esküokmányon a köztisztviselő minden esetben aláírásával igazolja.

EBH2003. 898. Ha a megbízási szerződés alapján a korábban köztisztviselőként ellátott munkával azonos munkát kell végezni változatlan körülmények között, a munkavégzési jogviszony a közszolgálati jogviszonynak megfelel. Ezért a köztisztviselőként járó illetmény és a szerződésben kikötött díjazás közötti különbözet iránti igény alapos, függetlenül attól, hogy a törvényi feltétel (eskü) hiányában érvényesen nem jött létre a közszolgálati jogviszony [Ktv. 13. § (2) bekezdés, Mt. 10. § (1) bekezdés].

14. § (1) A kinevezés tartalmát módosítani csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselő közös megegyezésével lehet. Nem kell a köztisztviselő beleegyezése

a) fizetési fokozatban történő előrelépése, illetményének e törvény szerinti megállapítása,

b) a közigazgatási szerven belüli átszervezés esetén, a közszolgálati jogviszony, a munkakör, a feladatkör és az illetmény változatlanul hagyása, továbbá a munkavégzés helyének kizárólag a település területén belüli megváltoztatása mellett, valamint

c) ha - a közszolgálati jogviszony, a feladatkör, az illetmény és a munkavégzés helye szerinti település megváltozása nélkül - a közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt bekövetkezett változás

indokolja a kinevezés módosítását.

(2) A közigazgatási szerv, a köztisztviselő és egy másik közigazgatási szerv megállapodhat a köztisztviselőnek a másik közigazgatási szervhez történő határozott idejű, illetőleg végleges áthelyezésében. A határozott idő elteltével a köztisztviselőt az előmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni a korábbi közigazgatási szervhez. Végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja közötti időtartam a két hónapot meghaladja.

(3) Végleges áthelyezés esetén a közszolgálati igazolás, valamint a köztisztviselő illetményének és - a szabadság kivételével - egyéb járandóságainak kiadása szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna.

(4) Ha a jegyző jogviszonyának fennállása alatt másik jegyzői állás betöltésére irányuló eredményes pályázatot nyújtott be és közszolgálati jogviszonyát - erre tekintettel - közös megegyezéssel szüntette meg, a jogviszonya megszüntetésének jogkövetkezményeire az áthelyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(5) Nem minősül a kinevezés módosításának, ha a köztisztviselő - a közigazgatási szerv hatékony működéséhez szükséges munkaszervezési okból, ideiglenesen - munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítása alapján eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás). Az átirányítás csak akkor rendelhető el, ha a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselő képzettségének. Az átirányítás a köztisztviselőre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat.

(6) Az átirányításról, illetőleg várható időtartamáról a köztisztviselőt legalább három munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. Az átirányítás alapján történő munkavégzés időtartama nem haladhatja meg naptári évenként - a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselő eltérő megállapodása hiányában - a negyvennégy munkanapot. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások időtartamát össze kell számítani. Ha az átirányítás időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni.

(7) Egy naptári éven belül az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés időtartamát össze kell számítani és ezek együttes időtartama - a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselő eltérő megállapodása hiányában - a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.

A közszolgálati jogviszony módosításának feltételei

A kinevezés a közszolgálati jogviszony létesítésének aktusa, a benne foglalt elemek alapvetően meghatározzák a jogviszonyt. A kinevezés érvényességéhez - a már előzőekben is említettek szerint - arra van szükség, hogy a közszolgálatba lépni kívánó személy nyilatkozatával azt elfogadja, vállalja, hogy az abban írtak szerint teljesíti a közszolgálati jogviszonyból fakadó kötelezettségeit és tudomásul veszi, hogy ennek megfelelően él jogaival, részesül az őt megillető kedvezményekből.

Az elfogadó nyilatkozattal tehát a köztisztviselő hozzájárul a kinevezésben körvonalazott közszolgálati jogviszony létrehozásához. Érthető, ha a Ktv. akként rendelkezik, hogy a kinevezés tartalmán módosítani csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselő megegyezésével lehet.

A módosításoktól meg kell különböztetni a kinevezés kiegészítésének esetét. Előfordul, hogy a kinevezésben jogszabály előírása ellenére bizonyos kérdésekről nem rendelkeztek. Ezt - amint erről már szó volt - pótolni lehet azzal, hogy utólag a közigazgatási szerv kiegészíti aktusát. Ehhez természetesen ugyanúgy szükség van a köztisztviselő elfogadó nyilatkozatára, mint ahogy szükség volt erre a kinevezéskor.

A kinevezés tartalma csakis kölcsönös megállapodással módosítható. Egyoldalúan csak a jognyilatkozat érvénytelenítésével változtatható meg.

A módosításhoz, ha a kinevezés jogának gyakorlása több közigazgatási szerv (körjegyző esetében több képviselő-testület) között van megosztva, valamennyi közigazgatási szerv (képviselő-testület) hozzájárulására van szükség. Körjegyző esetében a képviselő-testületek mindegyikének többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges.

A törvény értelmében nem minősül a kinevezés módosításának:

- a köztisztviselő fizetési fokozatban történő előrelépése, illetményének a Ktv. szerinti megállapítása, pl. fizetési fokozat váltás, alapilletménytől való eltérítés stb.;

- a közigazgatási szerven belüli átszervezés esetén, a közszolgálati jogviszony, a munkakör, a feladatkör és az illetmény változatlanul hagyása, továbbá a munkavégzés helyének kizárólag a település területén belüli megváltoztatása mellett, valamint

- ha - a közszolgálati jogviszony, a feladatkör, az illetmény és a munkavégzés helye szerinti település megváltozása nélkül - a közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt bekövetkezett változás teszi indokolttá a köztisztviselő kinevezésének módosítását.

A kinevezés egyoldalú módosítására akkor is sor kerülhet - a megfelelő garanciális szabályok tiszteletben tartásával - ha a munkavégzés helye megváltozik, feltéve, ha a változás az adott település területét nem érinti.

A Ktv. lehetőséget ad arra, hogy a közigazgatási szerv, a köztisztviselő és egy másik közigazgatási szerv megállapodhasson a köztisztviselőnek a másik közigazgatási szervhez történő határozott idejű, illetőleg végleges áthelyezésében. A határozott idő elteltével a köztisztviselőt az előmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni a korábbi közigazgatási szervhez. Ilyenkor a munkáltatói jogosítványok teljes köre - ideértve a közszolgálati jogviszony megszüntetését is - a fogadó munkáltatóhoz (polgármesteri hivatalhoz) kerül. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Ktv. 14. § (2) bekezdés szerinti, a közszolgálati jogviszony folyamatosságát biztosító áthelyezésre csak a Ktv. hatálya alá tartozó közigazgatási szervek körében kerülhet sor, egyébként a köztisztviselő e körből való kilépésével közszolgálati jogviszonya megszűnik.

Az áthelyezés azonban háromoldalú konszenzuson alapszik, emiatt nélkülözhetetlen a munkáltató pozitív hozzáállása. Ez viszont magában rejti a joggal való visszaélés lehetőségét, amelyet a Munka Törvénykönyve tilt ugyan, bizonyítani azonban rendkívül nehéz. Garanciális jellegű szabály az, hogy a módosítás értelmében végleges áthelyezés esetén az áthelyező közigazgatási szerv a hozzájárulást nem tagadhatja meg, feltéve, hogy a megkeresés kézhezvétele és az áthelyezés kért időpontja közötti időtartam a két hónapot meghaladja.

A köztisztviselő végleges áthelyezése esetén a közszolgálati igazolás, valamint illetményének és - a szabadság kivételével - egyéb járandóságának kiadása szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna. Ez azért is indokolt, mivel áthelyezés esetén nem lehet érdektelen, hogy év közben hogyan alakult a köztisztviselő járandóságainak kifizetése, mivel az esetleges terhek alapvetően befolyásolhatják az áthelyezéshez szükséges konszenzust. Emiatt a közszolgálati igazoláson ezentúl fel kell tüntetni a jubileumi jutalom kifizetését és a tárgyévben - akár szabadság címén is - igénybevett betegszabadságot.

Ha a jegyző jogviszonyának fennállása alatt másik jegyzői állás betöltésére irányuló eredményes pályázatot nyújtott be és közszolgálati jogviszonyát - erre tekintettel - közös megegyezéssel szüntette meg, a jogviszonya megszüntetésének jogkövetkezményeire az áthelyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A jegyzőre vonatkozó közös megegyezéssel történő jogviszony megszűntetés jelentőségét az adja, hogy mivel azt a törvény a jogviszony megszűnésének jogkövetkezményei szempontjából áthelyezésnek tekinti, a jegyző így nem veszíti el a végkielégítésre jogosító közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejét [Ktv. 19. § (5)].

A Ktv. szabályozza szabályai szerint nem tekinthető a kinevezés módosításának, ha a köztisztviselő átirányítás keretében végez munkát. Ennek megfelelően nem minősül a kinevezés módosításának, ha a köztisztviselő a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli utasítása alapján eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el.

Az átirányítás csak akkor rendelhető el, ha

- a közigazgatási szerv hatékony működéséhez szükséges munkaszervezési ok teszi szükségessé;

- ideiglenes az elrendelés;

- a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselő képzettségének;

- a köztisztviselőre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára, vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem jár.

Az átirányításról, illetőleg várható időtartamáról a köztisztviselőt legalább három munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. Az átirányítás alapján történő munkavégzés időtartama nem haladhatja meg naptári évenként - a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselő eltérő megállapodása hiányában - a negyvennégy munkanapot. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások időtartamát össze kell számítani. Ha az átirányítás időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni.

Egy naptári éven belül az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés időtartamát össze kell számítani és ezek együttes időtartama a munkáltatói jogkör gyakorlója és a köztisztviselő eltérő megállapodása hiányában - a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.

A fentiekhez kapcsolódóan megjegyzendő, hogy a köztisztviselői jogviszonyban is kötelező alkalmazni a Munka Törvénykönyve 85. § (1)-(4) szabályait.

BH2001. 196. A munkaköri leírás - a kinevezéssel megállapított munkakör keretei között - határozhatja meg a köztisztviselő feladatkörét. Ezért a munkaköri leírás a munkaszerződés, illetve az azzal egy tekintet alá eső kinevezés sérelme nélkül egyoldalúan módosítható [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 11. § (5) bek., 14. § (1) bek., 42. § (5) bek., Mt. 76. § (3) bek.].

BH2000. 373. Ha a köztisztviselő tanulmányai anyagi támogatását tanulmányi szerződés alapján kapta, annak megszegése esetén a visszafizetési kötelezettségét a tanulmányi szerződés és a Munka Törvénykönyvének a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazandó rendelkezései szerint kell elbírálni [1992. évi XXIII. tv. 14. § (2) bek., 33. § (4) bek., Mt. 113. § (2) bek.].

14/A. § (1) A közigazgatási szerv évente, illetve - ha a foglalkoztatás feltételei ezt indokolják - szükség szerint köteles megvizsgálni, hogy - különös figyelemmel a feladatok hatékony, szakszerű és a jogszabályoknak megfelelő ellátására - mely munkakörben van lehetőség a részmunkaidőben történő munkavégzésre.

(2) A munkáltató az Mt. 84/A. § (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően a helyben szokásos módon köteles tájékoztatni a köztisztviselőket azokról a munkakörökről, amelyeknél - köztisztviselői kezdeményezés esetén - a kinevezés módosításával részmunkaidő köthető ki.

A közszolgálati jogviszony megszűnése

15. § (1) A közszolgálati jogviszony megszűnik:

a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával;

b) a köztisztviselő halálával;

c) e törvény erejénél fogva az e törvényben meghatározott esetekben;

d) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel;

e) az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszűnésével;

f) a 70. életév betöltésével;

A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 86. § (3) bekezdése, illetve 87. § (1) bekezdése módosította a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt (a továbbiakban: Ktv.) és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt (a továbbiakban: Kjt.). A költségvetési törvényben szereplő szabályozással a köztisztviselők esetében a korábbi 70 éves korhatár 65 évre csökkent, közalkalmazottaknál pedig újonnan került volna bevezetésre az életkorhoz kötődő jogviszony-megszüntetés jogintézménye.

A vonatkozó szabályok 2005. január 1-jével léptek hatályba, azonban alkalmazásukra nem kerülhetett sor 2005. július 1-jéig. A kapcsolódó átmeneti rendelkezések értelmében annak a köztisztviselőnek, illetve közalkalmazottnak, aki 65. életévét 2005. január 1-jét megelőzően betöltötte, vagy 2005. július 1-jéig tölti be, jogviszonya 2005. július 1-jén szűnt volna meg.

A törvény - figyelemmel arra, hogy az új szabályozás váratlanul érte a közszférát, ellátási nehézségek veszélye és alkotmányossági kérdések merültek fel, melyek orvoslására kormányzati ígéret született - a 2004. december 31-i állapot visszaállítására irányul azzal, hogy a költségvetési törvénnyel beiktatott rendelkezéseket hatályon kívül helyezi, illetve a korábbi szabályokat ismételten megfogalmazza.

g) a prémiumévek programban történő részvétel, illetőleg különleges foglalkoztatási állományba helyezés esetén az erre vonatkozó külön törvény szabályai szerint.

(2) A közszolgálati jogviszony megszüntethető:

a) a felek közös megegyezésével;

b) áthelyezéssel közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez;

c) lemondással;

d) felmentéssel;

e) azonnali hatállyal a próbaidő alatt.

A közszolgálati jogviszony megszűnésének szabályai

Az élethivatásszerűen gyakorolt köztisztviselői pályaút (életpálya) legfőbb biztosítéka, hogy a közszolgálati jogviszony csak kivételesen, a törvényben meghatározott esetekben szűnhet meg. A közigazgatási szerv csak szűk körben folyamodhat az elbocsátáshoz, s ez esetben is a törvényi rendelkezések szigorú megtartásával, kötött eljárás keretében szüntetheti meg a jogviszonyt.

Elvileg különbséget kell tenni a közszolgálati jogviszony megszűnése és megszüntetése között. Az első esetben a jogviszony alanyainak akaratától független egyéb jogi tények (pl. cselekvőképesség elvesztése) alapján kerül sor a közszolgálati jogviszony megszüntetésére, míg a másodikban a jogviszony megszűnése a jogviszony alanyai akaratnyilvánításának az eredménye (felmentés, lemondás).

A közszolgálati jogviszony megszűnésének esetei

- a köztisztviselő halála;

- a kinevezésben meghatározott idő eltelte;

- a törvény erejénél fogva a Ktv.-ben meghatározott esetekben;

- az általános alkalmazási feltételeknek megfelelő alkalmasság elvesztése;

- hivatalvesztés fegyelmi büntetés;

- az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszűnése;

- a 70. életév betöltése;

- a prémiumévek programban történő részvétel, illetőleg különleges foglalkoztatási állományba helyezés.

A közszolgálati jogviszony megszűnése a köztisztviselő halála esetén

A köztisztviselő halála esetén a közszolgálati jogviszony felmentési idő nélkül a halál napjával azonnali hatállyal megszűnik. Az anyagi természetű követeléseket (illetmény, egyéb juttatások) az elhalt köztisztviselő örököse érvényesítheti a személyhez fűződő igények kivételével (pl. a minősítéssel kapcsolatos jogok).

Ha a haláleset a felmentési idő alatt következik be, s a köztisztviselő illetményét és egyéb járandóságát az utolsó munkában töltött napon felvette, a kifizetett összeget visszakövetelni nem lehet, mivel a felmentésre a köztisztviselő halálától függetlenül került sor.

A közszolgálati jogviszony megszűnése a kinevezésben foglalt határidő lejártával

Helyettesítés vagy meghatározott feladat elvégzése céljából a közszolgálati jogviszony határozott időre is létesíthető [Ktv. 11. § (2)]. A határozott idő elteltével a közszolgálati jogviszony külön intézkedés nélkül megszűnik.

A kinevezésben azonban a közszolgálati jogviszony létesítésének időtartama a helyettesített dolgozó újbóli munkába állásának idejében is megjelölhető. Ebben az esetben a közszolgálati jogviszony a helyettesített köztisztviselő munkára jelentkezésével szűnik meg. A Ktv. nem rendeli alkalmazni a Munka tv. 79. § (4) bekezdését, ezért a határozott idejű közszolgálati jogviszony nem alakul át határozatlan idejűvé, még abban az esetben sem, ha a köztisztviselő közvetlen vezetőjének tudtával a határozott időtartam lejártát követően egy napot tovább dolgozik.

A közszolgálati jogviszony megszűnése a törvény erejénél fogva a Ktv.-ben meghatározott esetekben

A törvény bizonyos esetekben a közszolgálati jogviszony megszűnéséről rendelkezik, ilyenkor szintén külön intézkedés nélkül kerül sor a jogviszony megszűnésére. Ezek az esetek főleg valamely törvényi kötelezettség teljesítésének elmulasztásához kötődnek, így pl.:

- a községi önkormányzat képviselő-testülete 2003. december 31-éig felmentést adhatott a képesítési előírások alól, a felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya megszűnik [Ktv. 7. § (5)];

- amennyiben a köztisztviselő az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30. napon belül nem szünteti meg, közszolgálati jogviszonya megszűnik [Ktv. 22. § (1)];

- ha a köztisztviselő a vagyonnyilatkozat tételére vonatkozó kötelezettségét szándékosan elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában szándékosan a valóságnak meg nem felelő lényeges adatot, tényt közöl, illetve a vagyonnyilatkozatát, és a személyes adat kezelésére vonatkozó nyilatkozatát visszavonja, közszolgálati jogviszonya megszűnik [Ktv. 22/A. § (14)];

- ha a gyakornok a közigazgatási alapvizsgát a törvényben előírt határidőn belül nem teszi le, közszolgálati jogviszonya megszűnik [Ktv. 25. § (5)];

Az általános alkalmazási feltételeknek megfelelő alkalmasság elvesztése

Az általános alkalmazási feltételek hiánya minden esetben a közszolgálati jogviszony megszűnését eredményezi. A büntetlen előélet vagy a cselekvőképesség elvesztése azonnali hatállyal megszünteti a közszolgálati jogviszonyt.

Ki kell emelni, hogy az adott munkáltató jogutód nélküli megszűnése önmagában nem vet véget a közszolgálati jogviszonynak, mivel a közszolgálati jogviszonyban a munkaadói pozíciót az állam, illetőleg az önkormányzat foglalja el. Az alkalmazó szerv ugyanis valójában csak kijelölt gyakorlója a munkaadói jogosítványoknak, e jogosítványok alanya az állam, illetőleg az önkormányzat. Emiatt a jogutód nélküli megszűnés csupán felmentési ok [Ktv. 17. § (2) a)].

A közszolgálati jogviszony megszűnését eredményező ok önmagában vet véget a jogviszonynak, nincs szükség a jogviszony felszámolását célzó intézkedésekre sem a munkáltató, sem a köztisztviselő részéről. Szükséges viszont az, hogy mind a munkáltató, mind a köztisztviselő (örökösei) a közszolgálati jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó egyéb feladatokat oldjon meg.

Ilyenek különösen: el kell számolni és ki kell fizetni a köztisztviselő illetményét, egyéb járandóságát, ki kell adni kitöltve a közszolgálati igazolást, a társadalombiztosítási igazolványt, rendezni kell az egyéb tartozásokat, (munkaruha, munkaeszközökkel való elszámolás). Ilyen esetben indokolt, ha a munkáltató a köztisztviselőt (ismert örökösét) a közszolgálati jogviszony megszűnése kapcsán írásban megkeresi, amelyben

- értesíti a közszolgálati jogviszony megszűnésének jogcíméről, a megszűnés időpontjának megjelölésével és indokolással;

- felhívja a figyelmet a munkakör és a közszolgálati jogviszonyban álló rendelkezésre bocsátott hivatalos iratok, és dokumentumok átadására a határnap és az átvételre jogosult megnevezésével;

- felhívja a figyelmet járandóságainak, okmányainak átvételére, az időpont és az átadásra jogosult szervezeti egység megjelölésével;

- felhívja a figyelmet az illetményre és egyéb járandóságra vonatkozó jogosultság megszűnésére;

- jelzi a jogorvoslat lehetőségét az esetleges sérelmes intézkedésekkel kapcsolatban.

Hivatalvesztés, mint fegyelmi büntetés

A hivatalvesztés, mint fegyelmi büntetés szintén a közszolgálati jogviszony megszűnését eredményezi.

Bíró, ügyész minisztériumi beosztásának megszűnése

Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész beosztásának megszűnésével a közszolgálati jogviszony is automatikusan megszűnik.

70. életév betöltése

2004 végéig a Ktv. úgy rendelkezett, hogy a közszolgálati jogviszony megszűnik a köztisztviselő 70. életévének betöltésével. A 2005. január 1-jétől hatályos szabályozás szerint a közszolgálati jogviszony - fő szabály szerint - a 65. életév betöltésével szűnik meg. Tekintettel arra, hogy a szabályozás miatt alkotmányossági problémák merültek fel, illetve a szabályozás igen váratlanul érte a közszférát a kormányzat ígéretet tett az orvoslásra. Ez meg is történ, így a 2005. évi XL. törvény 2005. június 12-től újra visszaállította a közszolgálati jogviszony tekintetében a jogviszony megszűnés végső határaként a 70. életév betöltését.

A prémiumévek programban történő részvétel, illetőleg különleges foglalkoztatási állományba helyezés.

2005. január 1-jétől kezdődően 2004. évi CXXII. törvény szabályai szerint a köztisztviselők részt vehetnek a prémiumévek programban vagy különleges foglalkoztatási állományba helyezhetők. A prémiumévek program az idősebb, nyugdíj előtt álló köztisztviselők, ügykezelők számára nyújt gondoskodó lehetőséget a közszférából történő kivonulásra. A különleges foglalkoztatási állomány intézménye a fiatalabb, közszférát elhagyó munkavállalók számára kíván elegendő felkészülési időt biztosítani a versenyszférában való munkavállaláshoz.

A prémiumévek programban csak az a köztisztviselő vehet részt, aki legfeljebb 3 éven belül előrehozott öregségi nyugdíjra vagy öregségi nyugdíjra jogosulttá válik, feltéve, hogy előrehozott öregségi nyugdíjra nem jogosult, illetve csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban nem részesül és legalább huszonöt év közszférában jogviszonyban töltött idővel rendelkezik. További feltétel, hogy az érintett köztisztviselő további foglalkoztatására azért nincs lehetőség, mert:

- az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;

- megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták;

- átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált.

Fontos kiemelni, hogy a programban való részvételre az előbb ismertetett feltételek teljesítése esetén is csak akkor kerülhet sor, ha az érintett köztisztviselő azt saját akaratából választja, és elfogadja foglalkoztatásra irányuló jogviszonya tekintetében a prémiumévek programban történő részvétellel összefüggő, a Ktv. szabályaitól eltérő szabályokat. Ennek megfelelően a munkáltató kötelezettsége írásban felajánlani a szükséges feltételekkel rendelkező köztisztviselő részére a prémiumévek programban való részvétel lehetőségét, egyúttal tájékoztatni őt a program szabályairól. A köztisztviselő a felajánlás kézhezvételétől számított 14 napon belül írásban megadott hozzájárulása esetén gondoskodik a kinevezés közös megegyezéssel történő módosításáról. A programban való részvétel során az érintett közszolgálati jogviszonyban áll, azonban annak feltételei eltérnek a Ktv. általános szabályaiban foglaltaktól. Lásd erről bővebben a 3. §-nál írtakat.

A közszolgálati jogviszony megszüntetésének esetei

A közszolgálati jogviszony megszüntetésének eseteit a Ktv. az alábbiakban határozza meg, ezek:

- a felek közös megegyezése;

- az áthelyezés;

- a lemondás, valamint

- a felmentés;

- s azonnali hatállyal történő megszüntetés a próbaidő alatt.

A közös megegyezés

A közös megegyezéssel történő megszüntetés történhet azonnali hatállyal, illetve egy későbbi időpont kijelölésével. Ha a jogviszony megszűnésének időpontja eltér a megállapodás időpontjától a köztisztviselő - illetményfizetése mellett - a munkavégzés alól nem menthető fel.

A közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a köztisztviselő felmentési időre járó illetményre, végkielégítésre nem tarthat igényt.

Közös megegyezésre olyan esetekben is sor kerülhet, amelyek egyébként felmentésre is okot adhatnának (pl. nyugdíjazás).

Erre tekintettel egyértelműen ki kell tűnnie a megállapodásból, hogy a felek akarata a közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányul.

A közös megegyezést írásba kell foglalni [Ktv. 11. § (1)].

Ha valamelyik fél kétségbe vonja nyilatkozatának érvényességét (tévedés, megtévesztés, fenyegetés), akkor a tényállás teljes körű tisztázásával az érintett félnek kell bizonyítania tényállásának valódiságát.

A határozatlan időre létesített közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének esetét szabályozza a Ktv. 16/A. §, amelynek részletszabályait az említett paragrafusnál ismertetjük.

EBH1999. 59. A felmentés visszakeltezése jogellenes, de ez egymagában nem az intézkedés hatályon kívül helyezéséhez, hanem ahhoz vezet, hogy az abban megjelölt időket a felmentés kézbesítésétől kell számítani. A nyilatkozat tartalma alapján minősülhet felmentésnek vagy a törvény alapján történő megszűnésnek [Ktv. 7. § (1)-(2) bek., 15. §, 17. §].

BH2000. 224. Ha a felek a jogviszonyukat rendező szerződésben kizárólag egy meghatározott beosztás betöltése vonatkozásában állapodnak meg annak határozott idejűségét illetően, egyebekben a munkavállaló (a köztisztviselő) jogviszonyát határozatlan idejűnek tekintik, jogellenes a munkáltatónak a jogviszony határozott idejűségére való hivatkozása és a jogviszonynak ennek alapján történő megszüntetése [Mt. 6. (1) bek., 76. § (1) bek., 79. § (1) és (2) bek., 105. §, 106. §, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 15. §, 60. § (2) és (4) bek., 73. § (5) bek.].

16. § (1) A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat.

(2) A köztisztviselő lemondási ideje két hónap. A felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. Határozott idejű közszolgálati jogviszony esetén a lemondási idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon.

A lemondás

A Ktv. más jogviszonyokhoz hasonlóan a köztisztviselői jogviszonyban is intézményesíti a lemondás lehetőségét. Ebből fakadóan a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyáról egyoldalú nyilatkozatával bármikor lemondhat. A lemondás érvényességéhez nem szükséges a munkáltató elfogadó nyilatkozata.

A lemondási nyilatkozatot indokolni nem kell, de abból világosan ki kell tűnni, hogy a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyáról lemond.

A lemondást írásba kell foglalni és azt a munkáltatói jogkör gyakorlójának kell továbbítani. Ezt a követelményt kielégíti, ha a köztisztviselő lemondási nyilatkozatát a személyzeti feladatokat ellátó szervnek küldi meg, amely köteles a nyilatkozatot a munkáltatói jogokat gyakorló személy tudomására hozni.

A lemondási nyilatkozat visszavonására a munkáltatói jogkör gyakorlójának hozzájárulásával csak a lemondási idő eltelte előtt van lehetőség.

A közigazgatási szerv munkaszervezési érdekeit szolgálja, hogy a köztisztviselő azonnali hatállyal nem szüntetheti meg a közszolgálati jogviszonyát. A felek azonban - kölcsönösen erre irányuló szándékkal - a két hónapos lemondási időnél rövidebb időben is megállapodhatnak.

Bár a törvény kifejezetten nem teszi lehetővé, a munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselőt a munkavégzési kötelezettség alól mentesítheti, mivel az erre irányuló intézkedés a munkáltatói jogok körébe sorolható.

Ha a felek eltérően nem állapodnak meg, a köztisztviselő köteles a teljes lemondási időt letölteni a közigazgatási szervnél, ellenkező esetben fegyelmi vétséget követ el [Ktv. 50. § (1)]. Vele szemben fegyelmi eljárás lefolytatásának is helye van.

Határozott idejű közszolgálati jogviszony esetén a lemondási idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időponton.

BH2001. 498. Ha a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 16. §, 21-22. §, 51. § (1) bek., 53. § (2) bek., 60. § (4) bek.]

16/A. § (1) Ha a határozatlan időre kinevezett köztisztviselő

a) állam- vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél,

b) az Európai Unió szerveinél

jogviszonyt létesít, közszolgálati jogviszonyát közös megegyezéssel kell megszüntetni.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározottak szerint szűnt meg a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya, annak megszűnésétől számított hat éven belül - a köztisztviselő írásban bejelentett kérelmére - a kérelem megérkezésétől számított 30 napon belül, volt munkáltatója a végzettségének, képzettségének megfelelő munkakört köteles számára felajánlani. A volt munkáltatót felajánlási kötelezettség csak abban az esetben terheli, ha a köztisztviselő kérelmét a nemzetközi szervezettel vagy az Európai Unió szerveivel való jogviszonya fennállása alatt vagy annak megszűnésétől számított harminc napon belül küldi meg a volt munkáltatónak. Ha a köztisztviselő az ajánlatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül elfogadja, a köztisztviselőt ki kell nevezni.

(3) Mentesül a volt munkáltató a munkakör-felajánlási kötelezettség alól, ha a köztisztviselő

a) az (1) bekezdés szerinti jogviszonyát neki felróható módon szüntette meg;

b) a 19/A. § szerint nyugdíjasnak minősül.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően a Ktv. lehetővé teszi, hogy azok a magyar közigazgatási szervnél határozott időre kinevezett köztisztviselők, akik az uniós közigazgatási szervezeteknél, és más nemzetközi szervezetnél pályázat alapján jogviszonyt létesítenek, visszatérésük után meghatározott törvényi feltételekkel korábbi közszolgálati jogviszonyukat zökkenőmentesen, zavartalanul folytathassák. E szabályozási megoldás kialakítását indokolja, hogy uniós tagságunk azzal is jár, hogy bizonyos számú köztisztviselőnek esetenként különböző nemzeti szakértőként kell szerepet vállalniuk, anélkül, hogy hazai közszolgálati jogviszonyuk folyamatosságát ez veszélyeztetné.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a törvény kizárólag a határozatlan időre kinevezett ún. karrier köztisztviselők részére biztosít kedvezményes elbánást, abban az esetben, ha a köztisztviselő állam- vagy kormányközi nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió szerveinél létesít jogviszonyt. Ezeknek a köztisztviselőknek a közszolgálati jogviszonyát közös megegyezéssel kell megszüntetni. Lényegében a törvény kötelezővé teszi a közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetést, ennek következtében ilyen esetekben más jogviszony megszüntetési módok, pl. felmentés, lemondás stb. nem alkalmazhatóak. Ennek alapvető indoka egyfelől, hogy össztársadalmi érdek hazánk megfelelő képviseletének biztosítása az uniós szerveknél, másfelől a köztisztviselő önként - pályázat alapján - maga is távozni kíván a magyar közigazgatásból.

A törvény az Európai Unió szerveinél történő jogviszony létesítését segíti elő azzal is, hogy a közigazgatási szerv - hat évi időtartamon belül - biztosítja a hazai közszolgálatba való visszatérést. A köztisztviselőt korábban foglalkoztató közigazgatási szervet munkakör felajánlási kötelezettség terheli a visszatérni szándékozó köztisztviselő részére. E kötelezettség azonban csak akkor áll fenn, ha a köztisztviselő írásban kéri azt volt hazai munkáltatójától. A munkáltató a kérelem megérkezésétől számított 30 napon belül köteles az érintett köztisztviselő végzettségének, képzettségének megfelelő munkakört felajánlani.

Amennyiben a felajánlott munkakört a köztisztviselő az ajánlat kézhezvételétől számított 30 napon belül elfogadja, akkor őt közszolgálati jogviszonyba ki kell nevezni. Nem élhet a köztisztviselő ezzel a kedvezménnyel, illetőleg nem köteles a volt munkáltató munkakört felajánlani annak a köztisztviselőnek, akinek a kormányközi nemzetközi szervezetnél, illetve az Európai Unió szerveinél létesített jogviszonya neki felróható módon szűnt meg, illetve a Ktv. értelmében nyugdíjasnak minősül, vagyis:

- 62. életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik;

- a nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy

- korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

- előrehozott öregségi nyugdíjban, vagy

- szolgálati nyugdíjban, vagy

- korengedményes nyugdíjban, vagy

- más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg

- rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül vagy

- rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíj iránti igényét már kezdeményezte, s az eljárás során az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv értesíti arról, hogy a jogosultsági feltételekkel rendelkezik.

17. § (1) A közszolgálati jogviszony - a (4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntethető meg, ha

a) az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;

b) megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták;

c) átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált;

d) a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül.

(2) A közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha

a) a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnik;

b) a köztisztviselő feladatai ellátására alkalmatlan;

c) a vezetői megbízás visszavonását követően a köztisztviselő részére felajánlható, végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy köztisztviselői munkakör nincs, illetve a felajánlott állást a köztisztviselő visszautasítja [31. § (9) bekezdés];

d) a 31/F. § alapján a rendelkezési állomány időtartama lejár;

e) a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjjogosultság 17. § (8) bekezdés szerinti feltételeivel rendelkező köztisztviselő azt kérelmezi.

(3) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.

(4) A köztisztviselő az (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének és a besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéshez nem járul hozzá, illetve a hivatali szervezetben a 14/A. § szerinti részmunkaidőben történő foglalkoztatásra nincs lehetőség. A közigazgatási szerv irányítása alatt álló másik közigazgatási szervnél lévő betöltetlen munkakör csak a másik közigazgatási szerv vezetőjének egyetértésével ajánlható fel.

(5) Ha a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott alkalmatlanság egészségügyi ok következménye, a köztisztviselő akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének, besorolásának és egészségi állapotának megfelelő betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez a köztisztviselő nem járul hozzá.

(6) Ha a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye, a köztisztviselő csak akkor menthető fel, ha feladatainak ellátására a munkáltató minősítési eljárásban alkalmatlannak minősítette.

(7) Az öregségi nyugdíjra jogosult vagy rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő köztisztviselőt, ha e jogcímen felmentését kezdeményezi, a közigazgatási szerv köteles az (1) bekezdés d) pontja alapján felmenteni. E jogcímen a köztisztviselő kezdeményezésére csak egy alkalommal kötelező a felmentés. E rendelkezések nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a köztisztviselő korábbi közszolgálati jogviszonya a (8) bekezdésben foglaltak szerint szűnt meg.

(8) Ha a köztisztviselő rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíj iránti igényét érvényesíti és ezen eljárás során a rokkantság (baleseti rokkantság) tényéről és a szükséges szolgálati idő megszerzéséről az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesíti, akkor az általa kezdeményezett ellátás igénybevétele érdekében a közszolgálati jogviszonyát - kérelmére - a 17. § (2) bekezdés e) pontja alapján felmentéssel meg kell szüntetni.

(9) Ha a közigazgatási szerv jogutód nélkül szűnik meg, akkor a közszolgálati jogviszony megszüntetésével, valamint a 20/A. § (2), (5) bekezdésében meghatározott feladatokkal kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a közigazgatási szerv felügyeleti szerve hozza meg.

(10) Amennyiben a körjegyzőség megszűnik, illetve a körjegyzőségbe tartozó önkormányzatok megváltoznak és e változás következtében a körjegyzői tisztségre új pályázat kiírására kerül sor, vagy a polgármesteri hivatal megszűnik és az érintett önkormányzat részvételével körjegyzőség alakul, illetve területszervezési intézkedés következtében önkormányzat szűnik meg vagy jön létre, ez olyan átszervezésnek minősül, amely alapján a jegyző közszolgálati jogviszonya felmentéssel a 17. § (1) bekezdés c) pontja alapján szüntethető meg.

A felmentés rendszere és szabályai

A törvény részletesen felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv felmentéssel megszüntetheti a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát. A törvényi felsorolásban nem szereplő indokra épített felmentés jogellenesnek minősül.

A közszolgálati jogviszony felek akaratából történő megszüntetésének rendszerét két alapvető vonás jellemzi

- egyrészt a munkáltató akaratából történő megszüntetés lehetősége szigorúan kötött, miközben a fegyelmi felelősség érvényesíthetősége rendkívül erős munkáltatói pozíciót teremt;

- másrészt a köztisztviselő szabad elhatározása szerint vállalhatja és tarthatja fenn a magas szintű követelmények teljesítésével járó közszolgálatot. Nem kötelezhető a közszolgálat vállalására bármikor lemondhat kinevezéséről, s ezt nem köteles megindokolni.

Elsősorban a köztisztviselő érdekeit szolgálja az is, hogy a közszolgálati jogviszony a munkáltató és a köztisztviselő közös megegyezésével is megszüntethető.

A köztisztviselő megszüntetési szándékát bármikor bejelentheti. Ha ezt a munkáltató elutasítja, a nyilatkozatot lemondásnak kell tekinteni. Kölcsönös egyetértés esetén azonban a közszolgálati jogviszony - e jogcímen - közös megegyezéssel megszüntethető.

A felmentési okok két nagy csoportra oszthatóak. Az egyik csoportot azok az okok alkotják, amelyek esetében a felmentés csak lehetőségként áll fenn, de nem kötelező (pl. munkakör felajánlási kötelezettséget ír elő a törvény és a köztisztviselő a felajánlott munkakört elfogadja). Ebbe a felmentési ok csoportba tartozik, ha

- az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési szerv felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;

- megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták;

- átszervezés következtében a köztisztviselő munkaköre feleslegessé vált;

- a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül.

A másik csoportba azok a felmentési okok tartoznak, amelyek fennállása esetén nem lehetséges a köztisztviselő további foglalkoztatása, gyakorlatilag a felmentési ok teszi azt lehetetlenné. Ide tartozik, ha

- a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnik;

a köztisztviselő feladatai ellátására alkalmatlan;

- a vezetői megbízás visszavonását követően a köztisztviselő részére felajánlható, végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy köztisztviselői munkakör nincs, illetve a felajánlott állást a köztisztviselő visszautasítja;

- főtisztviselő esetében a rendelkezési állomány időtartama lejár;

- a rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugdíjjogosultság feltételeivel rendelkező köztisztviselő azt kérelmezi.

A felmentés jogszerűsége a törvényi indokok fennállásán nyugszik. Alapvető követelmény ezért, hogy a munkáltató indokolás nélkül nem szüntetheti meg a közszolgálati jogviszonyt. Az indokolásnak komolynak és meggyőzőnek kell lenni. Ehhez pedig az szükséges, hogy a felmentési ok valós és okszerű legyen (MK 95. számú állásfoglalás).

A valóság követelménye azt jelenti, hogy az indokolás feleljen meg a tényeknek (pl. a közigazgatási szervben valóban átszervezést hajtottak végre) ennek hiányában a felmentés nem felel meg a törvény követelményeinek.

A felmentési ok valódisága mellett további követelmény az indok okszerűsége. A tényeknek megfelelő felmentési okból okszerűen kell következnie annak, hogy a köztisztviselő szolgálatára a felhozott indok következtében nincs szükség (MK 95. számú állásfoglalás).

Így például az átszervezés ugyan megfelelhet a tényeknek, de ha annak következtében a köztisztviselő munkája nem válik szükségszerűen feleslegessé, az átszervezésre alapozott felmentés már nem tekinthető jogszerűnek.

Nem elegendő a felmentéskor az egyébként tényszerű indok, hanem abból annak is következnie kell, hogy a köztisztviselő munkájára a közigazgatási szervnél a továbbiakban nincs szükség.

A felmentés kötelező alaki kelléke ilyen esetben is az írásbeliség [Ktv. 11. § (1)], ezért a felmentést a köztisztviselővel mindig írásban kell közölni.

Ennek alapvetően az a célja, hogy a köztisztviselő a felmentés közlését követően nyomban megismerhesse és ellenőrizhesse a közigazgatási szerv megszüntető indokait, s annak eredményéhez képest módja legyen azokat vitatni, illetve cáfolni. E garanciális szabály megsértése esetén a köztisztviselő nem tud felkészülni a felmentés esetleges elbírálására, ezért az írásbeliség hiánya önmagában jogellenessé teszi a közszolgálati jogviszony megszüntetését.

A valódiság, okszerűség és az írásbeliség követelményein túl a felmentési indoknak világosnak is kell lennie (MK 95. számú állásfoglalás). A felmentés abban az esetben fejezi ki világosan a közszolgálati jogviszony megszüntetésének indokát, ha kellő részletességgel jelöli meg azokat a tényeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Kellően részletezett az indokolás, ha abból egyértelműen kitűnik, hogy miért nincs szükség a köztisztviselő további foglalkoztatására.

E követelmény jelentősége főleg az alkalmatlanságra alapított felmentés esetében mutatkozik meg, mivel az általános törvényi megfogalmazás lehetőséget nyújthat a visszaélésre. Ezért nem fogadható el alkalmatlansági indokként a tartalmatlan, közhelyszerű indokolás, pl. hogy a köztisztviselő nem felelt meg a személyéhez fűzött várakozásoknak (MK 95. számú állásfoglalás).

Szintén nem elégíti ki a világos indokolás követelményét, ha a munkáltató pusztán a munkaköri alkalmatlanságra hivatkozik anélkül, hogy utalna az alkalmatlanságot kiváltó konkrét körülményre. (Így pl. nem elegendő arra hivatkozni, hogy a köztisztviselő alkalmatlan a lakásügyi feladatok ellátására, hanem arra is utalni kell, hogy több alkalommal szakmai felkészültségéből adódóan törvénysértő határozatot hozott, s emiatt a közigazgatási szervnek helyt kellett állnia.)

Ha a felmentésben foglalt indok valódiságát vagy okszerűségét a köztisztviselő vitatja, akkor a bizonyítási teher a közigazgatási szervre hárul, mivel a munkáltatónak áll érdekében, hogy az általa közölt felmentést a bíróság fenntartsa [Pp. 164. § (1)].

A bizonyításnak azonban korlátja van. A munkáltató nem térhet ki olyan tények bizonyítására, amelyek a felmentésben nem szerepelnek, mivel a köztisztviselő ennek következtében fel sem készülhetett e tények ellenbizonyítására. E garanciális szabály alkalmazásának további indoka, hogy a közigazgatási szerv ne alapíthassa a későbbiek folyamán új felmentési indokra a közszolgálati jogviszony megszüntetését anélkül, hogy azt írásban, törvényben megszabott módon ne közölné a köztisztviselővel.

Ennek megfelelően a köztisztviselő alkalmatlanságára alapított felmentésben szereplő tények bizonyítása nem terjedhet ki az alkalmatlansághoz közvetlenül nem kapcsolódó tényekre, s ennek bizonyítása során a közigazgatási szerv nem cserélheti fel az alkalmatlansági okot más (pl. átszervezés) felmentési okokkal. Az új felmentési okot a törvényben megszabott módon ismételten írásban kell közölni a köztisztviselővel, s azt önálló felmentési okként kell kezelni.

A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét a felmentés során is érvényesíteni kell [Munka tv. 4. § (1)]. A jog gyakorlása - s így a felmentés alkalmazása is - különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az a köztisztviselő jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet [Munka tv. 4. § (2)].

Mindezek alapján a felmentés jogellenessé válik, ha azt ártási szándékkal, bosszúból, zaklatásszerűen alkalmazták (MK 95. számú állásfoglalás).

Ha a közigazgatási szerv átszervezésre kényszerül, s ennek következtében több köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát kell megszüntetnie, jogellenesen jár el, ha az átszervezés miatt elbocsátandó köztisztviselők körének meghatározását a véleménynyilvánítás elfojtása motiválta.

A felmentés okának a felmentés közlésekor már fenn kell állnia. (Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégium törv. I. 1051/1989.)

Ennélfogva az öregségi nyugellátásra jogosultság miatt a köztisztviselőt csak akkor lehet felmenteni, ha a nyugdíjkorhatárt már betöltötte. A felmentésben megjelölt indoknak ugyanis valósnak kell lennie. Ez esetben tehát, ha a felmentés indoka az, hogy a köztisztviselő nyugellátásra szerzett jogosultságot, ezen indoknak a felmentés közlésekor már fenn kell állnia. Az öregségi nyugellátására az érintett köztisztviselő akkor szerez jogosultságot, ha a társadalombiztosítási jogszabályok rendelkezéseiben meghatározott életkort betöltötte és az előírt szolgálati idővel rendelkezik. Az érintett felmentésére - ezen indok alapján - tehát csak e feltételek bekövetkezése után kerülhet sor.

A felmentési indok valóságából fakadó követelmény sérelmét jelenti, ha a felhozott indok - amely eredetileg megfelelt a valóságnak - később valótlannak bizonyul. Így jogellenes a felmentés, ha azt eredetileg a társadalombiztosítási szerv hivatalos tájékoztatása alapján a köztisztviselő rokkantsági nyugdíj-jogosultságára alapították, de utóbb megállapítják, hogy a munkaképesség csökkenése nem éri el a rokkantság megállapításához szükséges mértéket.

Önkormányzat szétválása esetén az új polgármesteri hivatalok a régi hivatal jogutódjai, így a hivatalban tovább foglalkoztatott köztisztviselők közszolgálati jogviszonya folyamatos marad.

Az előzetes egyeztetések során a hivatali apparátus megosztásában is meg kell állapodni. Ha ennek eredményeként az önállósult önkormányzat nem hajlandó átvenni és tovább alkalmazni az egyes köztisztviselőket, akkor az e körbe tartozó köztisztviselők közszolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. A felmentést azonban nem lehet a Ktv. 17. § (2) a) alapozni, mivel az új önkormányzat képviselő-testületének hivatalát a korábbi polgármesteri hivatal jogutódjának kell tekinteni. Ezért felmentési indokként az átszervezést kell megjelölni. Ez esetben a végkielégítés kifizetésétől eltekinteni nem lehet. A felmentéssel és a végkielégítéssel kapcsolatos költségek azt az önkormányzatot terhelik, amelyik a megállapodás alapján rá eső létszámot nem kívánja tovább foglalkoztatni.

Az önkormányzatok ugyan szabadon állapodhatnak meg a jogelőd polgármesteri hivatal személyi állományának felosztásában, a köztisztviselők azonban nem kötelesek az új önkormányzat képviselő-testületének hivatalában felajánlott munkakört elfogadni. Ilyen esetben - szintén az átszervezésre hivatkozva - a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni. A közigazgatási szerv által ellátott feladatok csökkenése, illetve a pénzügyi nehézségek miatt szükségessé válhat a hivatali apparátus létszámának leépítése. Garanciális jellegű szabály, hogy ilyen irányú döntést csak az Országgyűlés, a Kormány, illetve a helyi önkormányzat képviselő-testülete hozhat. Az e döntésre alapozott felmentés azonban csak akkor jogszerű, ha emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség.

A létszámleépítések szabályai és jogalkalmazási kérdései

A létszámleépítéssel érintett köztisztviselők körének megállapítását követően, az alábbi munkajogi előírásokra kell figyelemmel lenni:

a) A felmentés jogcímeként a létszámcsökkentést kell megjelölni [Ktv. 17. § (1) a)]. A közigazgatási szervnek még ilyenkor is meg kell vizsgálnia az érintett köztisztviselő esetében, hogy a hivatali szervezetben vagy az annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör rendelkezésre áll-e, ahová a köztisztviselőt át lehetne helyezni.

Ha a közigazgatási szerv rendelkezik másik betöltetlen munkakörrel, akkor azt fel kell ajánlania a leépítéssel érintett köztisztviselőnek. Arra vonatkozóan a törvény nem tartalmaz rendelkezést, hogy hány ilyen munkakört kell felajánlani, ezért elégséges, hogy ha egy munkakör felajánlására kerül sor, annak mindig valósnak kell lennie. Ezzel ellenkező esetben a munkáltatói intézkedés jogszerűsége már vitathatóvá válik. A létszámleépítéssel kapcsolatos üres álláshely felajánlása döntően befolyásolhatja a közszolgálati jogviszony fennállását, ezért a másik munkakör felajánlására vonatkozó munkáltatói intézkedést mindig írásba kell foglalni [Ktv. 11. § (1)]. A köztisztviselő nem köteles elfogadni a felajánlott másik munkakört, még akkor sem, hogy ha az iskolai végzettségének, besorolásának megfelel. Ebben az esetben azonban számolnia kell azzal, hogy a közigazgatási szerv a közszolgálati jogviszonyát egyoldalúan - felmentéssel - meg fogja szüntetni.

b) A létszámcsökkentés során is érvényesülnek a Munka tv. 90. §-ában meghatározott felmentési korlátozások, illetve tilalmak, ezért a közigazgatási szervnek arról is meg kell győződnie, hogy a köztisztviselő nem esik-e ezek alá.

c) Sajátos felmentési korlátozás érvényesül a szakszervezeti tisztségviselők esetében. A felsőbb szakszervezeti szerv egyetértéséhez kötötte a jogalkotó a választott szakszervezeti tisztséget betöltő köztisztviselő felmentését. E védelem a tisztségviselőt megbízatásának idejére, illetőleg annak megszűnését követő egy évre illeti meg, feltéve, ha tisztségét legalább hat hónapon át betöltötte. Bizonyos esetekben nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy melyik az eljárásra jogosult szakszervezeti szerv, ilyenkor az egyetértésről az a szakszervezeti szerv nyilatkozhat, amelyben a tisztségviselő tevékenységét kifejti. Az egyetértésről szóló nyilatkozat legkésőbb a felmentés közlésekor tehető meg, utólag e jog nem gyakorolható. Ha a munkáltató megsérti a szakszervezeti tisztségviselő védelmére vonatkozó munkajogi előírásokat, szabálysértési felelőssége állapítható meg.

d) A létszámleépítés miatt közölt felmentés esetén a köztisztviselő hathavi felmentési időre jogosult [Ktv. 18. § (1)]. A felmentési időre az a köztisztviselő is jogosult, aki határozott idejű kinevezéssel rendelkezik, de esetében a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a jogviszonya a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna. Ha a határozott idejű kinevezés lejártához több mint hat hónap van hátra, a köztisztviselő akkor sem jogosult hat hónapnál hosszabb időre [Ktv. 18. § (2)]. Ugyanezt a szabályt kell figyelembe venni akkor is, hogy ha a határozott idejű kinevezés végét nem naptári időponthoz, hanem valamilyen, a jövőben biztosan bekövetkező eseményhez kötötték (pl. egy meghatározott feladat ellátása, a helyettesítés okának megszűnése).

e) A köztisztviselőt a felmentési idő felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell. A munkáltatói jogkör gyakorlója úgy is dönthet, hogy a felmentési idő teljes időtartama alatt mentesíti a köztisztviselőt a munkavégzési kötelezettség alól. Semmiképp sem dönthet azonban úgy, hogy megakadályozza a köztisztviselő újrafoglalkoztatását, illetve elhelyezkedését másik közigazgatási szervnél. Az ilyen munkáltatói magatartás sértené a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét [Munka tv. 4. § (1)].

A felmentett köztisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés időtartamára átlagkeresetre, a felmentési idő további részére pedig illetményre jogosult.

f) A létszámleépítés miatt felmentett köztisztviselő a felmentési időre járó illetményen felül végkielégítésre is jogosult, feltéve, hogy rendelkezik a törvény által megkívánt közszolgálati jogviszonyban töltött idővel. A végkielégítés mértéke a közszolgálati jogviszonyban töltött időtől függ [Ktv. 19. § (2)]. Ennek megfelelően a végkielégítés mértéke egyhavi, kéthavi, háromhavi, hathavi, négyhavi, öthavi, nyolchavi illetménynek megfelelő összeg, ha a közszolgálati jogviszonyban töltött idő a 3 évet, az 5 évet, a 8 évet, a 10 évet, a 13 évet, a 20 évet nem haladja meg, illetve ha a 20 évet meghaladja. A Ktv. szabályozza azokat az eseteket is, amelyekben a felmentett köztisztviselő nem jogosult végkielégítésre. Ilyen esetnek minősül, ha a köztisztviselő felmentésekor még a gyakornoki idejét tölti, vagy a felmentés közlésekor már nyugellátásra szerzett jogosultságot, illetve a köztisztviselőt szakmai alkalmatlanság miatt mentették fel, továbbá, ha jogviszonyváltás esetén a köztisztviselő a továbbfoglalkoztatást vállalja. Sajátos szabályok érvényesülnek akkor, ha a köztisztviselő ismételten létesített közszolgálati jogviszonyát szüntetik meg felmentéssel. Ebben az esetben a korábbi végkielégítést követő közszolgálati jogviszonyban töltött időt lehet csak figyelembe venni. Határozott időre létesített közszolgálati jogviszony esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni.

g) A felmentési idő munkavégzési kötelezettség fennállása alatti részében a köztisztviselőnek még járó szabadság kiadható. Ha erre már nem kerül sor, a ki nem adott szabadságot pénzben meg kell váltani (Munka tv. 136. §). E szabály alkalmazására csak akkor van lehetőség, hogy ha a közigazgatási szerv a szabadságot már nem adja ki, vagy nincs lehetősége kiadni, mert pl. a felmentés teljes időtartamára mentesítette a köztisztviselőt a munkavégzési kötelezettsége alól.

h) A szabadsághoz hasonló módon kell eljárni a túlmunkavégzés ellenértékeként járó szabadidő, illetőleg szabadidő átalány kiadásakor [Ktv. 40. § (1)]. Ha az ellenértékként járó szabadidőt természetben a munkáltató nem akarja vagy nem tudja kiadni, akkor azt pénzben meg kell váltani. A köztisztviselőt illetményének a szabadidőre járó arányos összege illeti meg.

i) A köztisztviselő jogviszonya a felmentési idő utolsó napján szűnik meg. Eddig az időpontig azonban a feleket sajátos kötelezettségek terhelik, illetőleg jogok illetik meg. A felmentési idő alatt is jogosult a köztisztviselő a magasabb besorolási fokozatba, illetőleg fizetési fokozatba sorolásra és az új besorolásának megfelelő illetményrendszer szerinti illetményre. Ebben az esetben a közigazgatási szervnek a felmentési időre járó illetményt, valamint a végkielégítést az új besorolási fokozat, illetve fizetési fokozat figyelembevételével kell megállapítani.

j) Bizonyos esetekben elképzelhető, hogy a közszolgálati jogviszonyhoz kötődő kötelezettség teljesítése a felmentési idő alatt válik időszerűvé. A kötelezettség teljesítésének megítélése attól függ, hogy az mennyiben van összhangban a felmentési idő céljával. Így pl. a létszámleépítés miatti felmentés esetén a közigazgatási alapvizsgára, vagy közigazgatási szakvizsgára kötelezés okafogyottá válik, mivel e vizsgák épp a közszolgálati jogviszony hosszú távú fenntartását szolgálják. Ha a köztisztviselő vizsgakötelezettségének a felmentési idő alatt kellene eleget tenni, akkor e kötelezettség elmulasztása nem kérhető számon a köztisztviselőn, ezért a vizsga elmulasztása hátrányos jogkövetkezménnyel nem jár. Természetesen, amennyiben a köztisztviselő teljesíteni akarja a törvényben előírt vizsgát, abban megakadályozni nem lehet. Ebben az esetben a vizsgaköltség nem a közigazgatási szervet terheli.

k) A közigazgatási szerv az előmenetelhez előírt képzés, továbbképzés, átképzés költségeit a létszámleépítés miatt felmentett köztisztviselőtől nem követelheti vissza [Ktv. 33. § (5)]. Hasonló megítélés alá esik a tanulmányi szerződés alapján nyújtott támogatások elbírálása is. Ha a felmentési idő alatt a köztisztviselő fegyelmi vétséget követ el, vagy jogellenesen kárt okoz, az emiatt indított eljárás a közszolgálati jogviszony fennállásának időtartama alatt befejezhető. Ha a jogviszony megszűnéséig erre már nem kerülhet sor, az eljáró fegyelmi tanács a megindított eljárást határozatával megszünteti.

l) A létszámleépítés miatt elrendelt felmentés időtartama alatt is sor kerülhet arra, hogy a köztisztviselő alanyi jogon jogosulttá válik valamilyen egyéb juttatásra. A köztisztviselő 25, 30, 35, illetve 40 év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után kéthavi, háromhavi, négyhavi, öthavi illetménynek megfelelő jubileumi jutalomra jogosult. Ha a jubileumi jutalom a felmentési idő alatt válik esedékessé, akkor azt a köztisztviselőnek ki kell fizetni.

m) Ha a köztisztviselő a tárgyévben ruházati költségtérítésre jogosult, a költségtérítés időarányos részét tőle visszakövetelni nem lehet, mivel a létszámleépítés miatt végkielégítésben részesült.

n) Az utolsó munkában töltött napon a köztisztviselővel el kell számolni (Munka tv. 97. §). Ki kell fizetni illetményét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat, így különösen közszolgálati igazolást, Tb igazolást, adóigazolást stb. Az igazolások kiállításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a közszolgálati jogviszonyban töltött utolsó nap, illetve a munkában töltött utolsó nap nem minden esetben esik egybe. A felmentési idő alatt magasabb besorolási fokozatba kerülhet a köztisztviselő, illetve magasabb fokozatú jubileumi jutalomra válhat jogosulttá. Erre tekintettel célszerű a szükséges igazolásokat a jogviszony utolsó napjával kiállítani, mivel azok adattartalma megváltozhat.

Az utolsó munkában töltött napon fizeti ki a közigazgatási szerv az illetményt, a felmentési időre járó illetményt, a ki nem adott szabadság és a túlmunkáért járó, de ki nem adott szabadidő pénzbeli megváltásának ellenértékét, a jogszabály alapján járó további juttatásokat.

Az átszervezés jogalkalmazási kérdései

Az átszervezés a munkakör megszűnését, vagy a munkakörök összevonását eredményezheti. Mindkét eset csak akkor alapozhatja meg jogszerűen a felmentést, ha azok következtében a köztisztviselő munkaköre ténylegesen feleslegessé válik. Az átszervezés célszerűtlensége, a felmentés jogszerűségét nem érinti, ezért a bíróság jogvita esetén nem vizsgálhatja azt, hogy a közigazgatási szerv helyesen járt-e el az átszervezés végrehajtásával (MK 95. számú állásfoglalás).

Hasonló módon nem tartozik a felmentés jogszerűségének megítéléséhez az, hogy a munkáltató miért épp az érintett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát szüntette meg, s miért nem valamely azonos munkakört betöltő munkatársának jogviszonyát. A joggal való visszaélés tilalmát azonban ez esetben sem lehet megszegni.

A köztisztviselő foglalkoztatási biztonságát növeli, hogy a munkáltató csak abban az esetben folyamodhat a felmentéshez, ha a köztisztviselő tovább foglalkoztatására még más munkakörben sincs lehetőség. Ez a szabály arra szorítja a közigazgatási szervet, hogy a hatékony munkaerő-gazdálkodás keretében elsősorban saját személyi állományának átcsoportosításával oldja meg üres álláshelyeinek betöltését, s csak ennek hiányában alkalmazzon új köztisztviselőket. A felajánlott munkakörnek azonban meg kell felelnie a köztisztviselő képzettségének és besorolásának. (Így pl. a jogi diplomával rendelkező köztisztviselőt csak másik jogi munkakörbe lehet áthelyezni, illetve köztisztviselőnek ügykezelői munkakört nem lehet felajánlani.)

A köztisztviselői alkalmatlansággal kapcsolatos szabályok

A Ktv. lehetőséget biztosít a közigazgatási szerv részére a köztisztviselő felmentésére, ha egészségi alkalmatlansága következtében nem képes feladatai ellátására. A közigazgatási szervnek ebben az esetben is vizsgálni szükséges a köztisztviselő továbbfoglalkoztatásának a lehetőségét, elsősorban az egészségi állapotának, képzettségének és besorolásának megfelelő betöltetlen munkakör felajánlásával. A köztisztviselőnek ilyenkor is megmarad a választási lehetősége, hogy az áthelyezéshez hozzájárul-e vagy sem. Az utóbbi esetben felmentésére kerül sor, s az egyébként irányadó végkielégítés felére szerez jogosultságot.

A köztisztviselő nem köteles elfogadni még a képzettségének és besorolásának megfelelő munkakört sem, ezért ilyen esetben a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni.

A másik munkakörbe való áthelyezés nemcsak a közigazgatási szerv saját hivatalában hajtható végre, hanem a közigazgatási szerv irányítása alatt álló másik közigazgatási szervnél is. Ilyen esetben azonban az áthelyezéshez a másik közigazgatási szerv vezetőjének a hozzájárulása is szükséges.

Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az irányítása alá tartozó szervre a Ktv. hatálya kiterjed. Így pl. közalkalmazotti munkahely esetében a közszolgálati jogviszony további fenntartására nincs lehetőség, a köztisztviselő távozásával közszolgálati jogviszonya megszakad.

Mindezek alapján az üres álláshely önmagában kötelezi a közigazgatási szervet arra, hogy azt a köztisztviselőnek felajánlja - ha az a képzettségének és besorolásának megfelel - tehát nem mérlegelheti azt, hogy valóban az érintett köztisztviselő a legalkalmasabb a felajánlott munkakör ellátására vagy sem.

Annak bizonyítása, hogy a közigazgatási szerv hivatalában, illetve annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél nincs másik, a köztisztviselő képzettségének és besorolásának megfelelő betöltetlen munkakör a közigazgatási szervet terheli.

A köztisztviselő érdekét védő szabály az is, hogy az egészség megromlása miatti munkaköri alkalmatlanság nem eredményezheti szükségszerűen a közszolgálati jogviszony megszűnését, amennyiben egészségi állapotának megfelelő betöltetlen másik munkakör található a hivatali szervezetben vagy az annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél. A törvény kifejezetten nem írja elő, de ez esetben is a felajánlott munkakörnek meg kell felelnie a köztisztviselő képzettségének és besorolásának. (Így pl. nem minősül megfelelő munkakörnek, a köztisztviselő számára felajánlott telefonközpontos munkakör).

A Ktv. szabályai azt is előírják, hogy szakmai alkalmatlanság címén akkor lehet a köztisztviselőt felmenteni, ha alkalmatlan minősítést kapott. E rendelkezésben a köztisztviselő védelme abban nyilvánul meg, hogy a munkáltató - a bírósági ítélkezési gyakorlattal összhangban - a minősítési eljárás keretében az ahhoz kapcsolódó garanciális szabályok betartásával köteles a köztisztviselőt szakmailag alkalmatlannak minősíteni.

A Ktv. 17. §-a (1) bekezdése pontosan felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a közszolgálati jogviszony felmentéssel megszüntethető. Ezek között szerepel az az eset is, amikor a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül. A köztisztviselő - többek között - akkor minősül nyugdíjasnak, ha a 62. életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik.

Ugyancsak nyugdíjasnak minősül a köztisztviselő, ha

- korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

- előrehozott öregségi nyugdíjban, vagy

- szolgálati nyugdíjban, vagy

- korengedményes nyugdíjban, vagy

- más, öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg

- rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül, illetve

- rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíj iránti igényét már kezdeményezte, s az eljárás során az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv értesíti arról, hogy a jogosultsági feltételekkel rendelkezik.

A munkáltatónak azért is indokolt külön tisztáznia, hogy mikor minősül a köztisztviselő nyugdíjasnak, mert azon túlmenően, hogy ez a minőség alapozza meg - többek között - a közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetését [Ktv. 17. § (1) d)], nem jogosult végkielégítésre a köztisztviselő, ha legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [Ktv. 19. § (8)]. E két feltételnek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy a felmentés jogszerűnek minősüljön. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a felmentéssel kapcsolatos döntés a munkáltató mérlegelésétől függ, vagyis nem kötelező a nyugdíjas köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát megszüntetni még akkor sem, ha egyébként a felmentés feltételei fennállnának.

Figyelemmel arra, hogy a felmentésről szóló munkáltatói intézkedésnek valós és okszerű indokon kell alapulnia, a felmentésre csak akkor kerülhet sor, ha a felmentés időpontjában már betöltötte a köztisztviselő a 62. életévét. Mindebből az következik, hogy jogellenesnek minősül a felmentés, ha a köztisztviselő a 62. életévét csak a hat havi felmentési idő lejártakor tölti be.

A nyugdíjasnak minősülő köztisztviselőre nem vonatkoznak a felmentési tilalmak és korlátozások, ennek megfelelően az érintett közszolgálati jogviszonyát mindenféle korlát nélkül egyoldalúan megszüntetheti a munkáltató.

A vezetői megbízás visszavonására vonatkozó szabályokkal összhangban a közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetését a Ktv. akkor is kötelezővé teszi, ha a közigazgatási szerv sem másik vezetői munkakört, sem a végzettségnek, képzettségnek megfelelő köztisztviselői állást nem tud felajánlani.

Ugyancsak kötelező a rendelkezési állományba helyezett köztisztviselő felmentése a rendelkezési állomány lejártakor.

A rokkantsági nyugdíjjogosultsággal rendelkező köztisztviselő kérelmére szintén kötelezővé vált a jogviszony felmentéssel történő megszüntetése. E szabály 2003. július 1-jétől Ktv.-be történő beiktatását az indokolja, hogy évek óta jogalkalmazási problémaként jelentkezett, hogy a rokkantsági nyugdíjazásra vonatkozó törvényi szabályok és az azokhoz kapcsolódó végrehajtási rendelkezések - többek között - a jogviszony megszüntetéséhez kapcsolják, ugyanakkor a munkajogi szabályok alapján a jogviszonyt addig viszont nem lehetett megszüntetni, amíg a rokkantsági nyugdíjat meg nem állapították. Ezt az ellentmondást a törvény azzal oldja fel, hogy a felmentést a köztisztviselő kérelméhez köti. A jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére ekkor is csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kérelmező köztisztviselő a rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugdíj iránti igényét már kezdeményezte, és az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv az eljárás során értesíti, hogy a köztisztviselő rendelkezik a jogosultsági feltételekkel. Ugyanakkor ez a lehetőség nem érinti a Ktv.-nek azt a szabályát, amely szerint a munkáltató egyoldalú intézkedéssel csak akkor szüntetheti meg a jogviszonyt, ha már rokkantsági, illetve baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül a köztisztviselő. Megjegyezzük, hogy a köztisztviselő a rokkantsági nyugdíjjogosultság miatti kötelező felmentéssel történő jogviszony megszüntetéssel csak egyszer élhet.

A közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése esetén a törvény - a jövőre vonatkozóan - pontosan megjelöli a közszolgálati jogviszony megszüntetésével, a tartalékállományba helyezéssel kapcsolatban a munkáltatói intézkedések meghozatalára jogosult közigazgatási szervet.

Körjegyzőség megszűnése, átalakulása

A Ktv. egyértelműen rendezi, hogy milyen felmentési szabályokat kell alkalmazni a körjegyzőség megszűnésekor.

A jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy a körjegyzőséggel kapcsolatos szervezeti változások átszervezésnek minősüljenek, s így a felmentést már a jegyző, valamint a körjegyző esetében is alkalmazni lehet. Az ilyen jellegű intézkedés átszervezésnek minősül, s az érintett jegyző közszolgálati jogviszonya felmentéssel és végkielégítés kifizetésével kerül megszüntetésre.

EBH2000. 362. A munkáltató jogszabályban előírt kötelezettség nélkül is elrendelheti a köztisztviselő tartalékállományba helyezését. Ez a munkáltatói döntés (önmagában) nem érinti a nyugdíjjogosultság címén történt felmentést - ha ez való és okszerű felmentési indoknak bizonyult [Ktv. 20/A. § (1) bek., 17. § (1) bek. f) pont].

EBH1999. 60. A Ktv. 17. §-a (3) bekezdésében előírt feltétel fennállása esetén - tehát ha felajánlható, betöltetlen munkakör az alperesnél nem volt - a felmentés jogszerűségét nem érinti, hogy a felmentés erre kifejezetten nem utalt [Ktv. 17. § (3) bek.].

EBH1999. 59. A felmentés visszakeltezése jogellenes, de ez egymagában nem az intézkedés hatályon kívül helyezéséhez, hanem ahhoz vezet, hogy az abban megjelölt időket a felmentés kézbesítésétől kell számítani. A nyilatkozat tartalma alapján minősülhet felmentésnek vagy a törvény alapján történő megszűnésnek [Ktv. 7. § (1)-(2) bek., 15. §, 17. §].

BH2002. 203. A közszolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése e jogviszonyt érintő lényeges jognyilatkozat. A közös megegyezés akkor állapítható meg, ha a felek minden lényeges kérdésben azonos álláspontra jutottak. Ez olyan határozott nyilatkozat és magatartás alapján állapítható meg, amelyből félreérthetetlenül kitűnik az a szándék, hogy a közszolgálati jogviszonyt minden egyéb körülménytől függetlenül közösen meghatározott időpontban kívánják megszüntetni [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 11. § (1) bek., 17. § (1) bek. f) pont].

BH2000. 126. I. Az egyébként járó végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha a felmentésére azért került sor, mert a képzettségének, a besorolásának és az egészségégi állapotának megfelelő betöltetlen munkakörbe történő áthelyezéséhez alapos indok nélkül nem járult hozzá [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (6) bek., 17. § (3) és (4) bek., 71. § (2) bek., Mt. 97. § (2) bek.].

BH2000. 77. Ha a köztisztviselő nyilvánvalóan tudja, hogy a felmentésében megjelölt jogszabály mire vonatkozik, és az ennek megfelelő iratot (minősítést) rövid idővel a felmentés előtt kézhez veszi és vitatja, nem hivatkozhat a jognyilatkozat jogellenességére az indokolás hiánya miatt [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 17. § (1) bek. e) pont, 71. § (2) bek., Mt. 4. § (1) bek.].

17/A. § (1) A közszolgálati jogviszony a 17. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak alapján szűnik meg, ha a munkáltató szervezeti vagy jogállás változása miatt az e törvény hatálya már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra.

(2) A munkáltató a köztisztviselőt a szervezeti jogállás megváltozását megelőzően legalább 60 nappal a változásról értesíti. Ezzel egyidejűleg a köztisztviselőt írásban tájékoztatni kell arról, hogy az új munkáltató a köztisztviselő továbbfoglalkoztatását vállalja-e.

(3) Ha az új munkáltató a továbbfoglalkoztatást vállalja, a közszolgálati jogviszonyban álló a tájékoztatást követő 30 napon belül írásban nyilatkozik, hogy hozzájárul-e a továbbfoglalkoztatáshoz. Hozzájárulása esetén költségvetési szervhez áthelyezik, más munkáltató esetében munkaszerződést köt.

(4) Ha a köztisztviselő nem járul hozzá a továbbfoglalkoztatáshoz, vagy a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, közszolgálati jogviszonyát a 17. § (2) bekezdésének a) pontja alapján kell megszüntetni.

(5) Ha a köztisztviselő munkaszerződést köt, a megkötést megelőző közszolgálati jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha az új munkáltatójánál töltötte volna el. Határozatlan idejű közszolgálati jogviszony esetén határozatlan idejű munkaviszonyt kell létesíteni.

(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony időtartamát az (1) bekezdésben foglalt időponttól kell számítani. A felmondási idő és a végkielégítés mértékéhez a megelőző közszolgálati jogviszony időtartama alapján, az (1) bekezdésében meghatározott időpontban irányadó szabálya szerint számított felmentési időt és a végkielégítés mértékét hozzá kell számítani.

(7) Az (1)-(6) bekezdés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a munkáltató egy része (szervezeti egysége) szűnik meg és ezzel egyidejűleg a feladat ellátására az e törvény hatálya alá nem tartozó szervet létesít.

Az ún. jogviszonyváltás szabályai

A feladatok és a közigazgatással szemben támasztott elvárások folyamatos változása miatt gyakran kerül sor a szervezetrendszer átalakítására. Ez nemcsak a közigazgatási szervek jogállását, hanem az ott dolgozó köztisztviselők jogviszonyát is érinti. A Ktv. szervi hatályának felülvizsgálata eredményeként előfordulhat, hogy a közigazgatási szerv kikerül a szervi hatály köréből, s más jogállású költségvetési intézményként működik tovább. Foglalkoztatási szempontból ennek az a következménye, hogy az állomány köztisztviselői jogviszonya megszűnik vagy legalábbis közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át. Az ezzel együtt járó munkajogi kérdések rendezése érdekében a törvény kimondja, hogy ha a munkáltató szervezeti vagy jogállás változása miatt a Ktv. már nem terjed ki a jogutód munkáltatóra, akkor ezt úgy kell tekinteni, mintha a közszolgálati jogviszony a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt volna meg.

Garanciális okok miatt a munkáltató 60 nappal korábban köteles tájékoztatni a köztisztviselőt a tervezett változásról. A közszolgálati jogviszony lényeges eleméről van szó, ezért a tájékoztatást írásban kell elvégezni. Egyúttal be kell szerezni a köztisztviselőtől azt a nyilatkozatot, amelyben bejelenti, hogy hozzájárul-e köztisztviselői jogviszonyának közalkalmazottivá történő átalakításához. Hozzájárulása esetén az áthelyezésről intézkedni kell, ellenkező esetben a Ktv. 17. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján közszolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, s biztosítani kell az e munkáltatói intézkedéshez kapcsolódó felmentési időt és végkielégítést. Ha a köztisztviselő a megadott határidőn belül nem nyilatkozik, ezt nem lehet úgy értékelni, mintha hozzájárulását adta volna a jogviszony átalakításához, hanem pont ellenkezőleg, hallgatását úgy kell tekinteni, mintha továbbfoglalkoztatását nem kívánná, s emiatt a felmentés szabályai szerint kell eljárni.

Ha a közigazgatási szerv jogállásának megváltozása miatt a jogutód szervezet a Munka Törvénykönyvének hatálya alá kerül, akkor a köztisztviselővel - amennyiben hozzájárulását megadta - munkaszerződést kell kötni. Közszolgálati jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha az új munkáltatójánál töltötte volna el, a felmondási idő és a végkielégítés tekintetében azonban az új munkáltatónál eltöltött munkaviszony időtartamát a munkaszerződés megkötésének időpontjától kell számítani. A hátrányos jogkövetkezmények elkerülése érdekében azonban a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontja szerint irányadó szabályok alapján ki kell számítani közszolgálati jogviszonyban töltött időtartamának figyelembe vételével a reá irányadó felmentési időt és végkielégítést, s azt a felmondási idő és a végkielégítés mértékéhez hozzá kell számítani. Ugyanezeket a szabályokat kell figyelembe venni akkor is, ha csak a munkáltató egy részét érinti a szervezeti átalakítás.

17/B. § (1) Csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a közigazgatási szervben a 17. § (1) bekezdésének a)-c) pontja alapján - harminc napon belül - felmentésre tervezett köztisztviselők száma

a) 20 főnél kevesebb köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 5 fő,

b) 20-nál több és 100-nál kevesebb köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 10 fő,

c) 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább a köztisztviselők 10%-a,

d) 300 vagy annál több köztisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 30 fő.

Az a)-d) pontban meghatározott rendelkezések alkalmazása szempontjából a közszolgálati jogviszonyban és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell számítani.

(2) A közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása során köteles a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét kikérni.

(3) A közigazgatási szerv a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről az érintett köztisztviselőket, továbbá a közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi központot a felmentés közlését megelőzően legalább harminc nappal írásban tájékoztatja. A közigazgatási szerv a munkaügyi központtal köteles közölni a létszámcsökkentéssel érintett köztisztviselők nevét, utolsó munkakörét, szakképzettségét, átlagkeresetét.

(4) Ha a (3) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének időpontjában a köztisztviselő felmentési tilalom alatt áll, a felmentés csak a védelem megszűnését követően közölhető.

(5) A (3) bekezdésben meghatározott tájékoztatási kötelezettség - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a jogutód nélkül megszűnő közigazgatási szerv felügyeleti szervét terheli.

(6) A (2)-(3) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt felmentés érvénytelen.

A létszámleépítés szabályai a közszolgálati jogviszonyban

A hatékonyan működő közigazgatás feltétele, hogy a létszám alakulását a változó feladatokhoz lehessen igazítani. Ez egyszerre nagyobb számú köztisztviselő elbocsátását is szükségessé teheti, ezért főleg garanciális okok miatt a törvényben szabályozni kellett a csoportos létszámleépítés feltételeit.

A Ktv. a közigazgatási szerveknél foglalkoztatottak létszámát figyelembe véve - a Munka Törvénykönyvéhez hasonlóan - differenciált módon határozza meg azt a létszámot, amelynek egy meghatározott időszakon belüli felmentése csoportos létszámleépítésnek minősül. A munkáltatónak a 30 napon belül felmenteni kívánt közszolgálati jogviszonyban állók létszámát kell alapul vennie azzal, hogy az érintett köztisztviselők és ügykezelők, valamint a munkaviszonyban álló foglalkoztatottak létszámát együttesen kell figyelembe vennie. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felmentéssel érintett köztisztviselők és ügykezelők számához a munkáltatónak hozzá kell adnia azoknak a fizikai alkalmazottaknak a létszámát is, akinek a munkaviszonyát a tárgyidőszakban rendes felmondással kívánja megszüntetni. A munkáltatónak a csoportos létszámleépítést megelőzően számos törvényi kötelezettségnek is eleget kell tennie. Egyrészt ki kell kérnie a közigazgatási szervnél működő érdekképviseleti szerv véleményét a csoportos leépítéssel kapcsolatosan, másrészt írásbeli tájékoztatást kel adnia a létszámleépítésről az érintett köztisztviselőnek, valamint a közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi központnak. Az írásbeli tájékoztatókat a felmentés közlését megelőző legalább 30 nappal kell kiadni. A munkaügyi központnak szóló tájékoztatónak tartalmaznia kell az érintett köztisztviselők nevét, valamint az utolsó munkakörükre, a szakképzettségükre és az átlagkeresetükre vonatkozó adatokat. Előfordulhat, hogy a csoportos létszámleépítésre a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése miatt kerül sor. Ebben az esetben a tájékoztatási kötelezettségnek a megszűnő közigazgatási szerv felügyeleti szerve köteles eleget tenni.

Amennyiben az érintett köztisztviselő a Munka tv. 90. § (1) bekezdése szerinti felmentési tilalom alatt áll, a munkáltató magát a felmentést csak a védelem megszűnését követően közölheti.

Külön kiemelést érdemel az, hogy a Ktv. a felmentés érvénytelenségének jogkövetkezményét kapcsolja az érdekegyeztetés, illetve az előírt értesítések elmaradásához.

18. § (1) A felmentési idő hat hónap.

(2) Határozott idejű közszolgálati jogviszony megszüntetése esetén a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a közszolgálati jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.

(3) A köztisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra átlagkeresetre jogosult. A 21. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály nem alkalmazható a munkavégzési kötelezettség alól mentesített köztisztviselővel szemben.

(4) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhető vissza, ha a köztisztviselő ez idő alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít.

A felmentési idő alkalmazásához kapcsolódó szabályok

A közszolgálati jogviszony megszüntetése megtöri a köztisztviselő pályáját, amelynek következtében a köztisztviselő elveszti mindazokat az előnyöket és garanciákat, amelyek szakmai életútjának biztonságát adták. Új kihívásokkal kell szembenéznie, s adott esetben a munkanélküliség réme is fenyegetheti. Mindezekre tekintettel a köztisztviselői pálya végét jelentő felmentéshez a törvényalkotó egy újabb, utolsó kedvezményt kapcsol, elősegítve ezzel a köztisztviselő új egzisztenciájának megteremtését. A felmentési időt ugyanis egységesen hat hónapban határozza meg. Ez az időtartam arra szolgál, hogy a köztisztviselő felkészüljön az új szakmai hivatás vállalására és az ehhez kapcsolódó munkahelyváltásra. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a köztisztviselőt a felmentés időtartamának felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell.

A felmentésben a felmentési idő kezdete is megjelölhető, ennek hiányában a felmentés közlését kell irányadónak tekinteni.

Ha a felmentési idő utolsó napja szabadnapra, heti pihenőnapra, vagy munkaszüneti napra esik, ez a felmentési időt nem hosszabbítja meg.

Határozott idejű kinevezés esetén [Ktv. 11. § (2)] a felmentési idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon, mivel a közszolgálati jogviszony felmentés hiányában is megszűnne a határozott idő lejártával.

A közigazgatási szerv a felmentési idő felére köteles a köztisztviselőt a munkavégzés alól mentesíteni, de ennél hosszabb időtartamú mentesítést is megállapíthat, így akár a felmentés teljes időtartamára is mentesítheti a köztisztviselőt. A mentesítés időtartamát azonban csak a köztisztviselő egyetértésével módosíthatja. A felmentett köztisztviselő díjazásának mértéke eltérően alakul a felmentési idő munkavégzési kötelezettséggel járó, illetve munkavégzési kötelezettséggel nem terhelt időtartamára. A munkavégzési kötelezettséggel járó időtartamra a köztisztviselő illetményre jogosult. Ettől eltérően a felmentési idő munkavégzési kötelezettséggel nem járó időtartamára az érintett köztisztviselő átlagkeresetre jogosult. Az illetmény kifizetésének elmulasztása önmagában még nem teszi jogellenessé a felmentést (MK 78. számú állásfoglalás). Az ezzel kapcsolatos igényét a köztisztviselő külön jogvitában érvényesítheti.

A felmentési idő célja, hogy a köztisztviselő megfelelő új munkahelyet találjon, és ezzel folyamatosan fenntartsa az egzisztenciális biztonságát. A Ktv. ezért egyértelműen kimondja, hogy nem eredményez összeférhetetlenséget az, ha a köztisztviselő a felmentési idő munkavégzési kötelezettséggel nem járó időtartama alatt munkavégzésre irányuló egyéb, illetve további jogviszonyt létesít. Lényegében a munkáltató az összeférhetetlenség körébe tartozó munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszony létesítésének tilalmát már nem alkalmazhatja a munkavégzési kötelezettség alól mentesített köztisztviselővel szemben. Ez a törvényi előírás jelentősen feloldja a más foglalkoztatási jogviszony létesítéséhez kapcsolódó szigorú összeférhetetlenség szabályát, amely a jogalkalmazási tapasztalatok szerint a felmentett köztisztviselő elhelyezkedését régebben érdemben akadályozta más munkáltatónál, illetőleg közigazgatási szervnél.

Ugyancsak a felmentett köztisztviselő védelmét és más munkáltatónál történő elhelyezkedését segíti elő az a törvényi rendelkezés, hogy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára kifizetett átlagkeresetet a munkáltató akkor sem követelheti vissza, ha a köztisztviselő ezalatt az idő alatt munkavégzéssel járó másik, egyéb, vagy további jogviszonyt létesít. Garanciális szempontból fontos kiemelni azt, hogy a felmentéssel kapcsolatos munkáltatói döntés ellen a köztisztviselő 30 napon belül közvetlenül a bírósághoz fordulhat [Ktv. 59. § (1) és (3)].

Nem teszi a felmentést jogellenessé az a tény, hogy a köztisztviselőt nem tájékoztatták az igénybe vehető jogorvoslatról. A jogorvoslati határidő elmulasztását azonban az érintett sikerrel igazolhatja.

A közszolgálati jogviszony megszüntetését célzó jognyilatkozatot írásba kell foglalni. Indokolt továbbá a jogviszony megszüntetéséhez kapcsolódó feladatok megoldásának elősegítésére a munkáltató részéről írásban intézkedést tenni.

A közszolgálati jogviszony megszüntetéséről szóló irat a következőket tartalmazza

- értesítés a közszolgálati jogviszony megszüntetéséről a jogcím, a megszüntetés időpontja megjelölésével és indokolással;

- a közszolgálati jogviszonyban álló felmentési, vagy lemondási idejének közlése (kezdete és vége);

- a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés időtartamának közlése;

- a végkielégítésre szóló jogosultság és a végkielégítés mértékének (Ft összegének) közlése;

- figyelemfelhívás a munkakör és a közszolgálati jogviszonyban álló rendelkezésére bocsátott hivatalos iratok és dokumentumok átadására, a határnap és az átvételre jogosult megnevezésével;

- figyelemfelhívás az érintett járandóságainak és okmányainak átvételére az időpont és az átadásra jogosult szervezeti egység megnevezésével;

- a jogorvoslati lehetőség közlése.

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselőnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

BH1998. 400. A köztisztviselőt a felmentés időtartamának a felére mentesíteni kell a munkavégzés kötelezettsége alól. A mentesítés időtartamára a Munka Törvénykönyvében meghatározott távolléti díjazásnak megfelelő mértékű díjazás illeti meg. A köztisztviselői jogviszonyban távolléti díjon illetményt kell érteni, ami az alapilletményből, az illetménykiegészítésből és az illetménypótlékból áll [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18. § (3) bek., 19. § (2) bek., 42. §, 71. § (1), (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 151. § (2) bek. g) pont].

BH1997. 52. A köztisztviselő a lemondása esetén nem tarthat igényt a felmentési járandóságra és a végkielégítésre (1992. évi XXIII. tv. 18-19. §).

A végkielégítés

19. § (1) A köztisztviselőt felmentése esetén - a (8) bekezdésben foglalt kivétellel - végkielégítés illeti meg.

(2) A végkielégítés összege, ha a felmentett köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább

a) három év: egyhavi,

b) öt év: kéthavi,

c) nyolc év: háromhavi,

d) tíz év: négyhavi,

e) tizenhárom év: öthavi,

f) tizenhat év: hathavi,

g) húsz év: nyolchavi

- a felmentési idő kezdetekor irányadó - illetményének megfelelő összeg. A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra [19/A. § (1) bek. a) pont], vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a köztisztviselőt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.

(3) A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni.

(4) A 11. § (2) bekezdése szerint határozott időre létesített közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni.

(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül

a) a jogelőd munkáltatónál,

b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig bármely munkáltatónál munkaviszonyban,

c) a 11/A. § (11) bekezdése szerint folyamatosnak tekintendő közszolgálati jogviszony esetében a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyban,

d) átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő is.

(6) A végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha felmentésére azért került sor, mert a 17. § (4)-(5) bekezdése szerinti áthelyezéséhez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha

a) a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80%-ánál,

b) a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező munkaidővel együttjáró munkakört ajánlanak fel,

c) a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejűt ajánlanak fel,

d) az új munkahely és a lakóhely között - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő köztisztviselő esetében a másfél órát meghaladja.

Az a) pont alkalmazása szempontjából akkor is a köztisztviselő besorolása szerinti illetményt kell figyelembe venni, ha besorolása szerinti illetményénél magasabb illetményben, címadományozásban, főtanácsadói, tanácsadói megbízásban részesült.

(7) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó átlagkeresetet a munkavégzési kötelezettséggel járó utolsó munkanapon, a végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni. A hivatali szerv vezetője azonban - a köztisztviselő kérelmére - úgy is dönthet, hogy a végkielégítés összegének kifizetésére is az utolsó munkában töltött napon kerüljön sor.

(8) Végkielégítésre nem jogosult a köztisztviselő, ha

a) a felmentés a gyakornoki idő alatt történt;

b) legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [19/A. § (1) bekezdés];

c) egészségügyi okot kivéve alkalmatlanság címén mentették fel;

d) közszolgálati jogviszonya a 17/A. § (1) bekezdése szerint szűnt meg és az új munkáltatóval a 17/A. § (3) bekezdése szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesít.

A végkielégítés

A tisztességes végelbánás szabályait érvényesítve abban az esetben, ha a közszolgálati jogviszony felmentéssel szűnik meg, a felmentési időre járó díjazáson túl végkielégítést kell fizetni a köztisztviselő számára. Ez alól kivétel a gyakornok, akinek felmentése esetén végkielégítés nem jár, valamint az a köztisztviselő, aki nyugdíjasnak minősül, illetve aki szakmailag alkalmatlan a köztisztviselői pályára, továbbá az, aki jogviszonyváltás esetén a továbbfoglalkoztatást vállalja.

A végkielégítés célja kettős. Egyrészt korlátozza a közigazgatási szervet a létszámcsökkentéssel együtt járó döntések meghozatalában, mivel súlyos pénzügyi terhet jelent kifizetése, másrészt megfelelő anyagi biztonságot teremt a köztisztviselő számára az új munkalehetőség keresésének időszakában.

A végkielégítés összege a közszolgálati jogviszonyban töltött időhöz igazodik. Ennek függvényében egy, kettő, három, négy, öt, hat, illetve nyolc havi illetménynek megfelelő összeg jár végkielégítés címén a köztisztviselőnek.

A köztisztviselőt egyébként megillető végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra, vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság [Ktv. 19/A. § (1) a)] megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. A magasabb mértékű végkielégítést alapvetően az indokolja, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatárhoz közelítve jelentősen megváltoznak, és romlanak az érintett munkavállalók munkaerő-piaci pozíciói, amelyet a Ktv. ily módon is megpróbál ellensúlyozni.

A Ktv. a besorolásra vonatkozó előírásoktól eltérő szabályokat tartalmaz a végkielégítés összegének meghatározásánál figyelembe vehető közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítására. A munkáltató elsődlegesen csak a közigazgatási szervnél eltöltött időt veheti figyelembe, amely időtartamhoz hozzá kell számítania a jogelőd munkáltatónál - áthelyezés esetén költségvetési szervnél - közszolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, illetve hivatásos szolgálati jogviszonyban, továbbá az 1992. július 1-jéig munkaviszonyban, átminősítés esetén pedig hivatásos szolgálati jogviszonyban eltöltött időt. E szabályozásból kitűnik, hogy a besorolásnál számításba vehető időtartamokhoz képest a végkielégítés mértékének megállapításánál figyelembe vehető időtartamok köre szűkebb. Gyakorlatilag a költségvetési szerveknél eltöltött időt veheti figyelembe a munkáltató és ezt is csak akkor, ha az érintett köztisztviselő jogviszonya folyamatos, nem szakadt meg. Ugyanez a szabály vonatkozik az 1992. július 1-jéig munkaviszonyban töltött időre is, ezt nem lehet szűken értelmezni, mert nemcsak az 1992 utáni terminológia szerinti költségvetési szerveknél munkaviszonyban töltött időre vonatkozik. Összességében megállapítható, hogy a Ktv. jelentős joghatást fűz az áthelyezés jogintézményéhez. Az elmondottak alapján a végkielégítés mértékének meghatározásakor a munkáltató a következő jogszerző időket köteles figyelembe venni:

- a közigazgatási szervnél eltöltött idő, azaz a köztisztviselő felmentésének időpontjáig az adott közigazgatási szervnél eltöltött időtartamot,

- a jogelőd közigazgatási vagy államigazgatási szervnél eltöltött idő, figyelemmel arra is, hogy a foglalkoztatási jogviszony folyamatosságát nem szakította meg az sem, ha a munkáltató elnevezése változott [a jogszerző idő szempontjából közigazgatási szerven a Ktv. hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről rendelkező 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat és 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat szerinti szervet kell érteni még akkor is, ha az 1992. július 1-jét megelőzően nem minősült államigazgatási szervnek],

- a köztisztviselőnek a közszolgálati jogviszonyát megelőző más foglalkoztatási jogviszonyban (költségvetési szervnél közszolgálati-, közalkalmazotti jogviszonyban vagy hivatásos szolgálati jogviszonyban) eltöltött időt feltéve, hogy a foglalkoztatási jogviszonyok közötti váltásra áthelyezéssel került sor,

- az 1992. július 1-jei munkaviszonyban töltött idő feltéve, ha a különböző foglalkoztatási jogviszonyokban eltöltött idő nem szakadt meg, vagyis a munkahely váltásokra áthelyezéssel került sor. (Megjegyezzük, hogy 1992. július 1-jét követően a munkaviszonyban töltött időt már nem veheti figyelembe a munkáltató, s nem tekintheti munkaviszonyban töltött időnek a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt sem. A különböző jogviszonyokban eltöltött idő folyamatosságát a köztisztviselőnek kell hitelt érdemlően bizonyítania. A bizonyítás alkalmas eszköze lehet az 1992. július 1-je előtt használatos munkakönyv, illetve az ezt követő időszakra nézve a munkaviszony megszűnésekor kiállított igazolás, közalkalmazotti, illetve közszolgálati igazolás stb.),

- a Ktv. 11/A. § (11) bekezdése szerint folyamatosnak tekintendő közszolgálati jogviszony esetében a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyban,

- átminősítés esetén a hivatásos szolgálati jogviszonyban eltöltött idő, mivel e speciális esetben a volt hivatásos állományú személy szolgálati jogviszonya az átminősítés következtében lényegében közszolgálati jogviszonnyá alakult át.

A munkáltatónak a felmentés idejét akkor is be kell számítania a közszolgálati jogviszony időtartamába, ha a köztisztviselőt a felmentés teljes időtartamára a munkavégzés alól felmentették.

Kiemelendő, hogy nem vehető figyelembe a köztisztviselő besorolásához kapcsolódó közszolgálati idő, ha a besorolásra rendkívüli módon került sor. (Pl. ha a köztisztviselő szakmai tanácsadói, főtanácsadói vagy vezető tanácsosi, főtanácsosi címet kap.)

A végkielégítés számítására vonatkozó szabályokból következően, ha a köztisztviselő ismételten közszolgálati jogviszonyt létesít, a jogviszony felmentéssel történő megszüntetésekor a végkielégítés alapjául csak a Ktv. alapján járó korábbi végkielégítést követő közszolgálati időt lehet figyelembe venni.

Ebből az is következik, hogy más foglalkoztatási jogviszonyon alapuló végkielégítés (pl. munkajogviszony megszüntetése esetén járó) nem befolyásolja a Ktv. alapján kifizetendő végkielégítés mértékét.

Határozott idejű kinevezés esetén a végkielégítés szempontjából a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot lehet csak figyelembe venni.

A végkielégítés az utolsó munkában töltött napon esedékes, kifizetésének elmulasztása önmagában nem teszi jogellenessé a felmentést.

Bizonyos esetekben a törvényalkotó nem látta indokoltnak a végkielégítés kifizetését. A gyakornok még egyetlen előmeneteli feltételnek sem tett eleget (alapvizsga, szakvizsga), ezért nem indokolt számára is ugyanazokat a kedvezményeket biztosítani, mint az előmeneteli rendszerben már elindult köztisztviselő számára.

A nyugellátás nemcsak a köztisztviselői pálya lezárulását jelenti, hanem a hivatásszerű munkavégzés korszakának végét is, ezért a köztisztviselőnek a munkanélküliségből adódó egzisztenciális bizonytalansággal már nem kell számolnia. Ennek megfelelően nem jogosult a köztisztviselő végkielégítésre, ha a felmentésre azért került sor, mert nyugellátásra szerzett jogosultságot.

A munkáltatónak a végkielégítés összegének meghatározásakor a köztisztviselőt felmentési idejének kezdetekor megillető illetmény összegét kell figyelembe vennie. A felmentési idő alatti esetleges besorolás változással együtt járó illetmény módosulás nem befolyásolja a végkielégítés összegét. E törvényi szabályozás előre kiszámíthatóvá és egyértelművé teszi a végkielégítés összegét mind a közigazgatási szerv, mind a köztisztviselő számára.

A felmentett köztisztviselőt nem minden esetben illeti meg a végkielégítés teljes összege. A munkáltatónak a köztisztviselő felmentését megelőzően Ktv. 17. § (4) bekezdésben meghatározott indokok alapján munkahely felajánlási kötelezettsége van. A mennyiben az érintet köztisztviselő a felajánlott munkakört alapos indok nélkül utasítja vissza az őt egyébként megillető végkielégítés összegének a felére lesz csak jogosult. A Ktv. meghatározza azokat a szempontokat is, amelyeket a munkáltatónak figyelembe kell vennie annak eldöntésénél, hogy a köztisztviselő alapos indokkal utasítja-e vissza a számára felajánlott másik munkakört. Nem alkalmazható ennek megfelelően a végkielégítés megfelezésére vonatkozó előírás a köztisztviselővel szemben akkor, ha a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80%-ánál, a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező munkaidővel járó munkakört ajánlanak fel, a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejűt ajánlanak fel, vagy az új munkahely és a lakóhely között - a tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje naponta két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő köztisztviselő esetében a másfél órát meghaladja.

Természetesen bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a köztisztviselő illetményét rendkívüli díjazási formában állapították meg (pl. a korábban adható személyi illetményben, címadományozásban, főtanácsadói, tanácsadói megbízásban részesül), ilyenkor a köztisztviselő besorolása szerinti illetményét kell figyelembe venni annak eldöntésénél, hogy a felajánlott illetmény összege eléri-e a korábbi 80%-át.

EBH1999. 152. Köztisztviselőnek korábban költségvetési szervnél munkaviszonyban töltött idejének a végkielégítésre jogosultság szempontjából történő figyelembevételéhez szükséges, hogy az folyamatosan kapcsolódjon a közszolgálati jogviszonyhoz [Ktv. 19. § (5) bekezdése].

BH2001. 343. A végkielégítés mértékének meghatározásakor a közszolgálati szervnél eltöltött jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehető figyelembe, amiből áthelyezéssel került a köztisztviselő az alkalmazó szervhez, feltéve, hogy az áthelyező munkáltató költségvetési szerv volt. Az ezt megelőző korábbi munkaviszonyok akkor számítanak jogszerző időnek, ha azokat a köztisztviselő kivétel nélkül költségvetési szervnél töltötte el, és az egyik munkaviszonyból áthelyezéssel került a következő munkaviszonyba [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (3) és (5) bek.].

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselőnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

BH2000. 324. A köztisztviselő esetében a végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni. A közigazgatási szervnél eltöltött közszolgálati jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehető figyelembe, amiből a köztisztviselő áthelyezéssel került az alkalmazó szervhez, ha az áthelyező munkáltató költségvetési szerv volt [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (3) és (5) bek.].

BH2000. 126. I. Az egyébként járó végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha a felmentésére azért került sor, mert a képzettségének, a besorolásának és az egészségégi állapotának megfelelő betöltetlen munkakörbe történő áthelyezéséhez alapos indok nélkül nem járult hozzá [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (6) bek., 17. § (3) és (4) bek., 71. § (2) bek., Mt. 97. § (2) bek.].

BH1998. 558. I. A végkielégítés mértéke szempontjából a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban töltött időhöz kapcsolódni kell azoknak a jogviszonyoknak, amelyek időtartamát a jogszabály beszámítani rendeli [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (3) és (5) bek.].

BH1998. 400. A köztisztviselőt a felmentés időtartamának a felére mentesíteni kell a munkavégzés kötelezettsége alól. A mentesítés időtartamára a Munka Törvénykönyvében meghatározott távolléti díjazásnak megfelelő mértékű díjazás illeti meg. A köztisztviselői jogviszonyban távolléti díjon illetményt kell érteni, ami az alapilletményből, az illetménykiegészítésből és az illetménypótlékból áll [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18. § (3) bek., 19. § (2) bek., 42. §, 71. § (1), (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 151. § (2) bek. g) pont].

BH1997. 557. A közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésekor a végkielégítés mértéke szempontjából - a munkáltatónál fennállt jogviszony időtartamán túl - a közszolgálati jogviszonyban töltött időként a törvényben meghatározott időket is figyelembe kell venni [1992. évi XXIII. tv. 19. § (4) és (5) bek].

BH1997. 52. A köztisztviselő a lemondása esetén nem tarthat igényt a felmentési járandóságra és a végkielégítésre (1992. évi XXIII. tv. 18-19. §).

BH1996. 67. A köztisztviselőnek az előírt felmentési idejére - a közalkalmazottakhoz és a munkaviszonyban állókhoz hasonlóan - az átlagkeresetnek megfelelő díjazás jár, és ezt nem zárja ki az, hogy a Ktv.-nek a végkielégítésről szóló szabálya a köztisztviselőt megillető díjazás mértékére a végkielégítés szabályozása kapcsán nem az átlagkereset műkifejezéssel, hanem illetmény szóval utal [1992. évi XXIII. tv. 19. § (1) bek., 71. § (2) bek., 1992. évi XXII. tv. 151. § (2) bek. g) pont].

19/A. § (1) A 17. § (1) bekezdés d) pontja, a 19. § (8) bekezdés b) pontja, valamint a 71. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazása szempontjából a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül, ha

a) a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);

b) az a) pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy

c) korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

d) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy

e) szolgálati nyugdíjban, vagy

f) korengedményes nyugdíjban, vagy

g) más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásában, illetőleg

h) rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban

részesül, illetve

i) a 17. § (8) bekezdése alapján felmentését kéri.

(2) A köztisztviselő akkor részesül az (1) bekezdés b)-h) pontokban felsorolt nyugellátásban, amikor a nyugellátást kérelmére megállapították.

(3) A köztisztviselő köteles tájékoztatni a munkáltatót, ha az (1) bekezdés hatálya alá esik.

(4) A 17. § (7) bekezdés alkalmazása szempontjából a köztisztviselő öregségi nyugdíjra az (1) bekezdés a)-c) pontokban szabályozott esetben jogosult.

A Ktv. szerint nyugdíjasnak minősül, aki:

- 62. életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik;

- a nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy

- korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy

- előrehozott öregségi nyugdíjban, vagy

- szolgálati nyugdíjban, vagy

- korengedményes nyugdíjban, vagy

- más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg

- rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül vagy

- rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíj iránti igényét már kezdeményezte, s az eljárás során az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv értesíti arról, hogy a jogosultsági feltételekkel rendelkezik.

Azért kell külön tisztázni, hogy mikor minősül a köztisztviselő nyugdíjasnak, mert ez a minőség alapozza meg - többek között - a közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetését [Ktv. 17. § (1) d)], továbbá nem jogosult végkielégítésre a köztisztviselő, ha legkésőbb a közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.

20. §

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselőnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

A tartalékállomány

20/A. § (1) Ha a közigazgatási szervnél alkalmazott köztisztviselőt közszolgálati jogviszonyából a 17. § (1) bekezdésének a)-c), illetve (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott ok miatt mentik fel, legfeljebb a felmentési idő tartamára beleegyezésével tartalékállományba kell helyezni - feltéve, hogy a 17. § (4) bekezdése szerinti munkakör-felajánlás nem vezet eredményre - abból a célból, hogy számára másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő köztisztviselői állást ajánljanak fel. Ha a köztisztviselő a tartalékállományba helyezéséhez nem járul hozzá, vagy kérésére a tartalékállományból törlik, a reá irányadó végkielégítés felére jogosult. A közszolgálati jogviszony megszűnésével a tartalékállományba helyezés is megszűnik.

(2) A tartalékállományba helyezésről a közigazgatási szerv hivatali szervezetének a vezetője intézkedik. Intézkedéséről - a Kormány által meghatározott rendben - haladéktalanul értesíti a Belügyminisztérium központi közszolgálati nyilvántartását (62/A. §).

(3) A tartalékállományba helyezés alatt a központi közszolgálati nyilvántartás feladata - a Kormány által meghatározott módon - a köztisztviselő és az (1) bekezdésben meghatározott szervek szakmai és munkaköri adatainak felhasználásával a köztisztviselőnek felajánlható másik köztisztviselői munkakör felkutatása. A tartalékállományba helyezésről megküldött értesítést követően tájékoztatja a betöltetlen köztisztviselői munkakörrel rendelkező közigazgatási szervek vezetőit a tartalékállományba helyezésről, valamint a köztisztviselő e törvényben meghatározott adatairól.

(4) A megkeresett közigazgatási szerv vezetője a rendelkezésére bocsátott információk alapján mérlegelési jogkörében dönt a tartalékállományba helyezett köztisztviselő alkalmazásáról. Döntéséről - a Kormány által meghatározott rendben - tájékoztatja a központi közszolgálati nyilvántartást. A köztisztviselő alkalmazásakor az áthelyezésről - a köztisztviselő beleegyezése esetén - rendelkezni kell. Ebben az esetben a felmentésre irányuló munkáltatói intézkedést - az áthelyezés idejének megfelelően - vissza kell vonni; ez azonban nem érinti a felmentési idő alatt a felmentés visszavonásáig már kifizetett illetmény jogalapját. Ha a köztisztviselő az áthelyezéséhez nem járul hozzá, a 19. § (6) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.

(5) A tartalékállományba helyezés alatt a felmentésre és a végkielégítés kifizetésére vonatkozó szabályokat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a köztisztviselő a felmentési időre járó illetményre havonta egyenlő részletekben jogosult,

b) a végkielégítés kizárólag a felmentési idő utolsó napján fizethető ki.

(6) A tartalékállományba helyezés nem érinti a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyából eredő jogokat, illetve kötelezettségeket.

(7) Meg kell szüntetni a tartalékállományba helyezést, ha hat hónapon belül:

a) a köztisztviselőt új munkakörbe helyezik át;

b) a köztisztviselő tartalékállományból való törlését kéri.

(8)-(11)

A közigazgatás működésében mindig hangsúlyos szerepe van a mobilitásnak. A köztisztviselők létszáma bizonyos esetekben aránytalanul oszlik meg a közigazgatási szervek között, ezért a jövőben is kisebb-nagyobb létszámmozgásokkal kell számolni a közigazgatáson belül. Emellett számolni kell azzal is, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata közvetlenül érinti a közigazgatás szervezetrendszerét, feladat- és hatásköri megosztását, ezért a személyi állomány közigazgatási szervek közötti mozgatásának irányított és szervezett módját kormányzati szinten is biztosítani kell.

Fontos személyzetpolitikai és költségvetési érdek, hogy ezekben az esetekben végkielégítés kifizetésére csak akkor kerüljön sor, ha a köztisztviselő végleg elhagyja a közszolgálati szférát. A tartalékállomány bevezetése ezt a célt szolgálja.

A Ktv. szabályai előírják, hogy a Belügyminisztériumban kezelt központi közszolgálati nyilvántartás számára a közigazgatási szervek tájékoztatást adnak az üres álláshelyeikről, az azok betöltésével kapcsolatos szakmai követelményekről, illetve a létszámleépítés, feladatmegszűnés, átszervezés, jogutód nélküli megszűnés miatt felmentett köztisztviselő adatairól abból a célból, hogy a felmentett köztisztviselő számára másik közigazgatási szervnél másik ügyintézői állást lehessen felajánlani.

A tartalékállomány időtartama legfeljebb hat hónapig tarthat, ami megegyezik a felmentési idővel. Ha ez alatt az idő alatt részére nem sikerül másik állást felajánlani, a köztisztviselőt végkielégítés is megilleti.

A Kormány a 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendeletben határozta meg a köztisztviselők tartalékállományba helyezésének részletszabályait. A kormányrendelet az üres álláshelyek nyilvános közzétételének szabályait is meghatározza. A megüresedett álláshelyek adatait a Belügyminisztérium hivatalos lapjában kell közzétenni, de arra is lehetőséget nyújt, hogy a társadalmi nyilvánosság minél szélesebb körű biztosítása érdekében más közzétételi módszer alkalmazására is sor kerüljön (pl. Internet).

A tartalékállomány nem terjed ki a közigazgatási államtitkárokra, illetve helyettes államtitkárokra, mivel az ő helyzetüket az államtitkárok jogállásáról szóló törvény rendezi. Sajátos jogállásukra tekintettel szintén nem helyezhetők tartalékállományba a politikai tanácsadók és főtanácsadók.

A próbaidőre kinevezett köztisztviselő jogviszonya a Ktv. által indokolási kötelezettséghez kötött felmentéssel nem szüntethető meg. Természetesen ez a tény kizárja annak a lehetőségét is, hogy a próbaidővel alkalmazott köztisztviselőt tartalékállományba helyezzék.

A jegyző tartalékállományba helyezése fogalmilag ugyancsak kizárt, figyelemmel arra, hogy a jegyző esetében a funkció egybeolvad a közszolgálati jogviszonnyal, emellett a jegyző áthelyezésére sem kerülhet sor. A tartalékállományból történő sikeres kiközvetítés eredménye ugyanakkor a köztisztviselő fogadó szervhez való áthelyezésével válik kézzelfoghatóvá.

Az előzőekben foglaltaktól eltérően a határozott időre kinevezett köztisztviselő esetében lehetőség van a tartalékállományba helyezésre. Ennek indoka az, hogy a határozott időre kinevezett köztisztviselő jogviszonyát felmentéssel is megszüntetheti a munkáltató, de a Ktv. 18. § (2) bekezdése szerint ilyen esetekben a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor felmentés nélkül is megszűnt volna a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya. A Ktv. úgy rendelkezik, hogy közszolgálati jogviszony megszűnésével a köztisztviselő tartalékállományba helyezése is megszűnik. Ezekből a jogszabályi előírásokból az következik, hogy mivel a határozott időre kinevezett köztisztviselő felmentési ideje nem minden esetben éri el a hat hónapot, a közszolgálati jogviszony megszűnésével a tartalékállomány is megszűnik, vagyis a tartalékállományba helyezés időtartama hat hónapnál rövidebb is lehet.

Külön kiemelést érdemel, hogy az ügykezelők felmentésükkor - a köztisztviselőktől eltérően - nem helyezhetőek tartalékállományba.

A köztisztviselő tartalékállományba helyezéséről nem kell külön intézkedést hozni, hanem arról a felmentésre vonatkozó munkáltatói intézkedésben kell rendelkezni. Tekintettel arra, hogy a tartalékállományba helyezéshez szükség van a köztisztviselő beleegyezésére, a köztisztviselő a felmentési okirat átvételekor írásban nyilatkozik arról, hogy a tartalékállományba helyezéséhez hozzájárul-e, vagy sem.

A Ktv. szerint a köztisztviselő tartalékállományba helyezése nem érinti a közszolgálati jogviszonyból eredő alapvető jogokat és kötelezettségeket. Így pl. érvényesülnek a hathavi felmentési időt előíró általános szabályok, továbbá a tartalékállomány időtartama alatti munkavégzési kötelezettségre, illetőleg a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítésre vonatkozó törvényi előírások. A felmentésre és a végkielégítés kifizetésére vonatkozó szabályok alkalmazása tekintetében azonban a tartalékállományba helyezett köztisztviselő jogosultságai eltérnek az általános előírásoktól. A tartalékállományba helyezett köztisztviselő ugyanis a felmentés idejére járó illetményét az általános előírás szerinti egyösszegű kifizetés helyett csak havonta kaphatja meg és az őt megillető végkielégítés kifizetésére is kizárólag a felmentési idő utolsó napján kerülhet sor.

A tartalékállományba helyezett köztisztviselő a tartalékállomány időtartama alatt bármikor kérheti a tartalékállományból való törlését. A kérelmet, amelynek indokolást nem kell tartalmaznia, írásban kell benyújtani a tartalékállományba helyezést foganatosító vezetőnél. A kérelemben meg kell jelölni a törlés időpontját. A köztisztviselő a tartalékállományból történő törlési kérelme alapján csak a reá irányadó végkielégítés felére lesz jogosult.

A tartalékállomány teljes időtartama alatt mindent el kell követni a köztisztviselő elhelyezése érdekében. Nem kizárt azonban, hogy a rendelkezésre álló hat hónap alatt egyetlen álláshelyet sem sikerül felajánlani az érintett köztisztviselő részére. Ebben az esetben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya a felmentési idő utolsó napján megszűnik és a köztisztviselő a teljes végkielégítés összegére igényt tarthat.

Előfordulhat olyan helyzet, hogy a közvetítés eredményeként megkeresett közigazgatási szerv a tartalékállományba helyezett köztisztviselőt továbbfoglalkoztatná, de a köztisztviselő ezt az ajánlatot visszautasítja. Ebben az esetben a köztisztviselőnek az álláshely visszautasításával kapcsolatos indokai befolyásolják a végkielégítés mértékére gyakorolt hatást. Akkor, ha a köztisztviselő az áthelyezéshez a Ktv. 19. § (6) bekezdésében szereplő valamelyik ok fennállása miatt nem járul hozzá, továbbra is a teljes végkielégítésre jogosult, vagyis az ilyen irányú döntése nem jár hátrányos jogkövetkezményekkel. A Ktv. szabályai szerint ugyanis a köztisztviselő végkielégítésének összege csak abban az esetben nem feleződik meg, ha az áthelyezéséhez való hozzájárulást alapos indokkal tagadja meg, így különösen

a) a korábbi illetményének 80%-ánál kevesebb a részére felajánlott illetmény összege;

b) olyan munkakört ajánlanak fel részére, amely a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest rövidebb vagy hosszabb heti kötelező munkaidővel jár együtt,

c) a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejű kinevezéssel kívánják foglalkoztatni,

d) az új munkahely és a lakóhely között - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje napi két óránál (10 éven aluli gyermeket nevelő köztisztviselő esetében másfél óránál) hosszabb.

Az előzőekben ismertetett felsorolás azonban csak példázó jellegű, így ezeken az okokon kívül is lehetnek olyan okok, amelyek a konkrét eset összes körülményeinek vizsgálata eredményeként a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazását kizárhatják, vagyis a köztisztviselő a tartalékállomány végén a teljes összegű végkielégítésre válik jogosulttá. A végkielégítés mértékről végső soron a közigazgatási szerv vezetője jogosult döntést hozni.

Sikeres állásközvetítés esetén a köztisztviselőt át kell helyezni az új munkáltatóhoz. Az áthelyezés időpontjával a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya volt munkáltatójánál megszűnik, ennek következtében a tartalékállományból is törölni kell őt.

Amennyiben a hat hónapos felmentési idő lejártáig nem kerül sor a köztisztviselő áthelyezésére, a köztisztviselőt ugyancsak törölni kell a tartalékállományból.

EBH2000. 362. A munkáltató jogszabályban előírt kötelezettség nélkül is elrendelheti a köztisztviselő tartalékállományba helyezését. Ez a munkáltatói döntés (önmagában) nem érinti a nyugdíjjogosultság címén történt felmentést - ha ez való és okszerű felmentési indoknak bizonyult [Ktv. 20/A. § (1) bek., 17. § (1) bek. f) pont].

Összeférhetetlenség

21. § (1) Köztisztviselő nem lehet - törvényben meghatározott egyéb megbízatásokon túl - helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik.

(2) A köztisztviselő munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonyt - tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, továbbá a közérdekű önkéntes tevékenység kivételével - csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével létesíthet.

(3) Vezetői megbízású köztisztviselő - tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével - munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonyt nem létesíthet.

(4) A (3) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a Közigazgatási Eljárási Szakértői Bizottság tevékenységében való részvételre.

(5) Másik jegyző helyettesítése céljából - a képviselő-testületek megállapodása alapján - a jegyző további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet.

(6) A köztisztviselő

a) nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely hivatalához méltatlan, vagy amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné;

b) pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési, az európai parlamenti, illetve a helyi önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat;

c) nem lehet gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, illetve felügyelő bizottsági tag, kivéve, ha a gazdasági társaság önkormányzati, köztestületi többségi tulajdonban, vagy tartósan állami tulajdonban van, vagy az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító részvény alapján delegálja, továbbá, ha a társaságban az állami közvetlen vagy közvetett befolyás mértéke - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései alapján számítva - legalább ötven százalék.

Az összeférhetetlenség kérdéskörének általános megközelítése és az összeférhetetlenség rendszere

A törvényekben szabályozott összeférhetetlenségi okok több, egyaránt alkotmányos célt szolgálnak. Ilyen célok a következők:

- a közfunkciót betöltő személy anyagi, szervezeti, hatalmi függetlenségének biztosítása,

- a hatáskörök és hatalmi pozíciók koncentrálásának megakadályozása, a hatalmi ágak elválasztásának garantálása,

- a gazdasági és a politikai pozíciók összefonódásának megakadályozása,

- a nemkívánatos érdekérvényesítés és befolyásolás megakadályozása,

- adott funkciót betöltőhöz méltatlan magatartást tanúsító megfosztása közfunkciójától, illetve annak megakadályozása, hogy az adott közfunkcióra méltatlan személyek közfunkciót ne tölthessenek be,

- a közfunkciót betöltő személy vagyoni és jövedelmi viszonyainak átláthatósága és ellenőrizhetősége,

- a gazdasági és a politikai pozíciók koncentrálásának megakadályozása, a nemkívánatos érdekérvényesítés és befolyás kizárása.

Ennek megfelelően az összeférhetetlenségi okok három nagy csoportba sorolhatók:

- a politikai összeférhetetlenség,

- gazdasági összeférhetetlenség,

- hivatali összeférhetetlenség.

Az összeférhetetlenség főbb okai a következők lehetnek:

1. Az összeférhetetlenség kérdését alapvetően a hatalommegosztás elvéből kiindulva kell megközelíteni, hiszen a jogintézmény legfőbb rendeltetése az államhatalmi ágak megosztásának, elválasztásának biztosítása. Az önkormányzati választásokon elnyerhető tisztségek (polgármester, önkormányzati képviselő) a népképviselet hatalmi ágába tartoznak. Ha tehát valaki indulni akar a népképviselet hatalmi ágba tartozó önkormányzati képviselő választásokon, a kisebbségi önkormányzati választásokon, azonban a végrehajtó hatalmi ágába, vagy az igazságszolgáltatás hatalmi ágába tartozó foglalkozáscsoportban tevékenykedik (köztisztviselő, bíró, ügyész), eleve számíthat arra, hogy sikeres szereplése esetén választania kell a hatalmi ágak között, mert kettőben egyszerre nem tölthet be funkciót. Ennek az az oka, hogy a népképviseleti hatalmi ágba tartozó választott tisztség mindig politikai jellegű, ami nem fér össze a végreható hatalom körébe tartozó közigazgatási tevékenységgel, valamint a bírói (független) hatalommal. A közigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők esetében a bírákhoz, ügyészekhez viszonyítva kevésbé szigorú a szabály, annyiban hogy a köztisztviselőt foglalkoztató közigazgatási szerv illetékességi területén kívül képviselőnek, illetve tiszteletdíjas polgármesternek megválasztható a köztisztviselő.

2. Összeférhetetlenséget okozhat az is, hogy a foglalkozáscsoporton belüli tevékenység és a választott tisztség hatóköre (hatáskör) fedi egymást, illetékességi területük részben vagy egészben azonos. Az illetékességi terület vizsgálatakor a közigazgatási szerv illetékességi területe a mérvadó, függetlenül attól, hogy a közigazgatási szervezetben az érintett személy milyen tevékenységet folytat.

3. Önálló összeférhetetlenségi csoportba tartoznak azok az esetek, amikor egy személy - részben vagy egészben azonos illetékességi területen - két vagy több választott tisztséget kíván ellátni. Ezekben az esetekben gyakori, hogy a különböző választott tisztségek eltérő - esetleg ellentétes - (gazdasági, politikai stb.) érdekekhez kötődnek. Az összeférhetetlenséget itt a személyes konfliktus megakadályozásán túl, a jogtalan és tisztességtelen előny szerzésének megelőzése, illetve a lehetőség kizárása miatt kell kimondania a jogszabálynak.

A Ktv. a preambulumból fakadó követelmények érvényesítése érdekében kiemelt intézményként határozza meg és szabályozza az összeférhetetlenség kérdéskörét. Szinte klasszikus összeférhetetlenségi szabályt fogalmaz meg a Ktv. 9. § (1)-(2) bekezdése. Ennek megfelelően nem létesíthető közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselő ezáltal hozzátartozójával irányítási, felügyeleti, ellenőrzési, vagy elszámolási kapcsolatba kerülne.

Az együttalkalmazási tilalom a közszolgálati jogviszony létesítésénél alkalmazási tilalmat, fennálló jogviszony esetében pedig összeférhetetlenséget jelent.

Az összeférhetetlenség alóli felmentés alkalmazására a községi önkormányzat képviselő-testülete jogosult. Körjegyzőség esetében erre, a körjegyzőséghez tartozó képviselő-testületek mindegyikének többséggel hozott egybehangzó döntése alapján kerülhet sor.

A hatalmi ágak elválasztásának elvéből fakadó fontos követelmény, hogy a köztisztviselő ne kötődjék más hatalmi ághoz, szakmai függetlenségét pályája során mindvégig megőrizze. Ennek megfelelően a köztisztviselő nem lehet helyi önkormányzati, illetve kisebbségi képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik.

Központi közigazgatási szerv esetében a köztisztviselő egyik önkormányzati képviselő-testület tagja sem lehet.

Ebből az következik, hogy pl. egyetlen minisztérium, valamint országos illetékességgel rendelkező központi közigazgatási szerv alkalmazottja sem lehet helyi önkormányzat képviselője. E kérdéskör jogalkalmazási követelményeinek bemutatására a továbbiakban részletesebben is sor kerül.

A közigazgatási szerv alapvető érdeke, hogy a köztisztviselő teljes munkaerejét, tehetségét, teljes munkaidőben az általa ellátott munkaköri feladatainak folyamatos (hivatásszerű) végrehajtására fordítsa. Ennek érdekében a köztisztviselő - a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével - a munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt és további jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével létesíthet. Ez a szabály nemcsak a köztisztviselő hivatásszerű munkavégzésének védelmét, hanem a köztisztviselő anyagi függetlenségének megőrzését is szolgálja. Ehhez természetesen olyan, illetmény-előmeneteli rendszert kell megteremteni, amely a köztisztviselői hivatás anyagi függetlenségét is megfelelően biztosítja.

A szakértői tevékenység - mint munkavégzés - megalapozza az összeférhetetlenségi szabály alkalmazását.

Ezzel szemben az igazságügyi és műszaki szakértői tevékenység - bár szintén munkavégzésnek tekinthető - nem összeférhetetlen a közszolgálati jogviszonnyal, mivel egyben tudományos tevékenységnek is minősül, s így kivételt képez az általános szabály alól. Hasonló megítélés alá esik a magántervezői tevékenység is, amelynek eredménye - ti. az építési terv - szellemi alkotás, s ezért jogi oltalomban részesül. Hangsúlyozni kell azonban, hogy e kivételes esetekben is mindenkor vizsgálni kell, hogy a tevékenység nem veszélyezteti-e a köztisztviselő pártatlan, befolyástól mentes szolgálatát, illetve nem hozza-e a köztisztviselőt hivatalához méltatlan helyzetbe [Ktv. 21. § (5) a)].

Az oktatói tevékenység szintén kivételt képez az általános szabály alól. Ha azonban ez tanszékvezetői tevékenységgel is párosul, az összeférhetetlenség megállapításától - a vezetők esetében - már eltekinteni nem lehet, mivel a tanszékvezetői megbízás az oktatói tevékenységen túlmutató, munkavégzéssel járó egyéb jogviszonynak tekintendő.

Fontos megjegyezni, hogy a kivételnek minősülő esetekben is, munkaszervezési okok miatt célszerű a felettes vezetőt tájékoztatni a más irányú elfoglaltságról, illetve felkérésekről.

Vezetői megbízatású köztisztviselő esetében a szolgálat teljességének megőrzéséhez fűződő érdek fokozottabban jelentkezik, ezért a törvényalkotó általános érvénnyel tiltja meg a munkavégzéssel járó egyéb jogviszony létesítését. Megtartja ugyanakkor azokat a kivételeket, amelyeket már a tilalmi szabály alóli mentességként ismert el a köztisztviselő esetében is.

A Ktv. 21. § (4) bekezdése a kinevezett jegyző távollétében - a képviselő-testületek megállapodása alapján - lehetőséget biztosít jegyzői helyettesítésre.

A jegyzőnek azonban csak további egy közszolgálati jogviszony létesítésére van lehetősége.

Az előzetesen tárgyalt formai összeférhetetlenségi szabályok mellett a törvényalkotó ún. tartalmi összeférhetetlenségi esetekről is rendelkezik. Amíg a formailag tiltott egyéb jogviszonyok csupán magukban hordozzák a közszolgálati jogviszonyhoz fűződő érdeksérelem lehetőségét, addig a tartalmilag összeférhetetlen helyzetek közvetlenül veszélyeztetik a köztisztviselő pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét, függetlenül attól, hogy azok munkavégzés formájában jelennek meg vagy sem. Ennek megfelelően a köztisztviselő nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan, vagy amely a pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné.

Ezekben az esetekben a köztisztviselő még a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével sem folytathatja az e körben felmerülő ún. tiltott tevékenységet.

A pártatlan, befolyástól mentes közszolgálat legfőbb biztosítéka, hogy a köztisztviselő tartózkodik a politikai véleménynyilvánítástól, lojális a mindenkori politikai vezetéssel szemben. Ez a magatartásforma egy észszerű kompromisszumot eredményezhet, illetve a közigazgatás politikai és szakmai vonalának szétválasztását segítheti elő.

E körbe tartozóan rendkívül fontos követelmény, hogy a köztisztviselő a pártsemleges és politikailag független közigazgatás érdekében ne viseljen pártban tisztséget, s ne vállaljon párt nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést. Az e körbe tartozó kérdéseket a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény megfelelően szabályozza. Nem zárja ki, hogy a köztisztviselő alkotmányos jogát gyakorolja. Nem ellentétes a törvénnyel, ha tagja valamely pártnak, s ezzel összhangban aktívan részt vesz a párt belső életéhez kapcsolódó rendezvényeken, párttagsági minőségében kifejti véleményét, illetőleg szerepet vállal ilyen jellegű szekció működésében viták lefolytatásában.

Ezt azonban élesen el kell határolni, a köztisztviselői minőségében kifejtett tevékenységétől, közszereplésétől.

A Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum még az 1994-es választásokat megelőzően ajánlást fogadott el a köztisztviselők, polgármesterek országgyűlési képviselőválasztásokkal kapcsolatos egyes kötelezettségeinek rendezésére.

Az ajánlásnak semmiféle jogi kötőereje nincs, mégis fontos, konkrét etikai követelményeket fogalmaz meg, amelyek érvényesülését nem a jog eszközével, hanem a jogi hiányosság közmegegyező erejével kell biztosítani.

Kiemelést az alábbiak érdemelnek

1. Az ajánlás kiterjed a köztisztviselőkre (vezetőkre, közigazgatási és helyettes államtitkárokra), címzetes államtitkárokra, a megyei közgyűlés elnökeire, alelnökeire, a főpolgármesterre és helyetteseire, valamint a polgármesterekre és alpolgármesterekre.

2. Bejelentési és távolmaradási kötelezettséget ír elő. Minden érintett személy köteles bejelenteni a munkáltatói jogkör gyakorlójának, hogy őt országgyűlési képviselőjelöltként a választási bizottság nyilvántartásba vette. A bejelentési kötelezettség határideje a nyilvántartásba vételt követő első munkanap.

3. A köztisztviselő párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési, illetve az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat és a közügyeket pártpolitika-semlegesen köteles intézni, ezért az országgyűlési képviselőjelölti tevékenysége idejére indokolt vele szemben olyan elvárásokat megfogalmazni, amelyek a hivatal gyakorlásától távol tartják.

A jegyzőre vonatkozó sajátos összeférhetetlenségi szabályok

Az együttalkalmazási tilalom és az összeférhetetlenség alkalmazásának követelményei

A Ktv. a jegyző esetében is alkalmazni rendeli az - együttalkalmazás tilalmának - általános szabályát, amely a nem kívánatos összefonódások kialakulását akadályozza meg. Ebből következően nem létesíthető közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselő (jegyző) ezáltal hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne. A községi önkormányzat képviselő-testülete egyébként e tilalom alól - különösen indokolt esetben - felmentést adhat (Ktv. 9. §).

A jogalkalmazás eddigi tapasztalatai alapján kiemelendő az, hogy pl. nem tekinthető különösen indokolt esetnek az olyan jellegű együttalkalmazás, ahol a férj a községi önkormányzat társadalmi megbízatású polgármestere, a feleség pedig ugyanott körjegyző.

A felmentés indokoltságát ilyen esetben az zárja ki, hogy a körjegyzőség dolgozóit jelenleg a körjegyző a polgármesterek egyetértésével nevezi ki [Ötv. 36. § (4)].

Az ilyen gyakorlatból fakadó problémák körét talán részletezni és ismertetni sem szükséges.

Ismeretes, hogy az összeférhetetlenség tekintetében a Ktv. - indokoltan - igen szigorú szabályokat állapít meg a vezetői megbízású köztisztviselőkkel szemben. Mindez természetesen a jegyzőkre is érvényes! (Ebből fakadóan a vezetőkre vonatkozó külön követelményeket máshol nem részletezzük, csupán az egyes sajátos jogosítványokat emeljük ki). Ennek alapján a jegyző - tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével - munkavégzéssel járó egyéb és további jogviszonyt nem létesíthet [Ktv. 21. § (3)].

A jegyző esetében is érvényesülnek a Ktv. gazdasági összeférhetetlenségre vonatkozó szabályai. Így a jegyző nem lehet gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, illetve felügyelő bizottsági tag, kivéve, ha a gazdasági társaság önkormányzati, köztestületi többségi tulajdonban, vagy tartósan állami tulajdonban van, vagy az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító részvény alapján delegálja, továbbá, ha a társaságban az állami közvetlen vagy közvetett befolyás mértéke - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései alapján számítva - legalább ötven százalék.

A jegyző pártpolitikai semlegessége

Az összeférhetetlenségi szabályok sorában a pártsemleges és politikailag független helyi közigazgatás biztosítása érdekében a jegyző sem viselhet pártban tisztséget, nem vállalhat párt nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést.

Itt kell megjegyezni, hogy a párttevékenységgel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabály jóval enyhébb a fejlett közszolgálati rendszerekhez képest. Így pl. az angol szabályok értelmében, ha a köztisztviselő képviselő-választáson indul - a már említett módon -, közszolgálati jogviszonyáról véglegesen köteles lemondani. Ennek indoka, hogy a köztisztviselő a magatartásával kinyilvánítja politikai álláspontját, s ezért ettől fogva a pártatlan, befolyástól mentes szolgálat tőle már nem várható el.

Fontos követelmény, hogy a köztisztviselő a pártsemleges és politikailag független közigazgatás érdekében ne viseljen pártban tisztséget, s ne vállaljon párt nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy a köztisztviselő esetében kizárjuk az alkotmányos jogok gyakorlásából fakadó pártban való részvétel lehetőségét.

Mindezek alapján a Ktv.-vel nem ellentétes, ha a jegyző tagja, s ezzel összhangban aktívan részt vállal a párt belső életéhez kapcsolódó rendezvényeken. Ennek keretében teljesen jogszerű az, ha párttagsági minőségében kifejti véleményét, illetőleg szerepet vállal ilyen jellegű szekció működésében, viták lefolytatásában. A párt különböző rendezvényein való szereplés addig egyeztethető össze a pártsemlegességből fakadó törvényi követelménnyel, ameddig a jegyző közreműködése nem terjed túl a párt szervezeti keretein, magatartása nem teszi őt a politikai élet szereplőjévé.

Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a fentiekhez hasonló szereplést élesen el kell határolni a jegyzői minőségben kifejtett tevékenységtől. Ennek megfelelően a jegyző nem tüntetheti fel magát közigazgatási szervének képviselőjeként és nem tehet nyilatkozatot közigazgatási szervének nevében a párt különböző rendezvényein.

A törvény értelmében párt nevében vagy érdekében a jegyző közszereplést nem vállalhat. Ennélfogva a párt érdekeit kívülálló személyekkel szemben sem nyilatkozataival, sem egyéb magatartásával nem képviselheti. Ezek a magatartásformák ugyanis a kívülálló szemében a párttisztséghez hasonló elkötelezettségre utalhatnak, s ez nyilvánvalóan hátrányosan érintheti a pártpolitikasemleges közigazgatásról kialakított társadalmi képet.

A pártsemleges magatartás formáit nehéz konkrétan meghatározni, ezért csak elvi jelleggel közelíthetjük meg ezt a kérdést. Ennélfogva minden egyes esetben önállóan kell vizsgálni azt, hogy a jegyző magatartása összhangban van-e a törvényben kifejtett követelménnyel?

A törvényalkotó sem kívánta konkrétan felsorolni azokat az eseteket, amelyekben a pártszerű közreműködés nem kívánatos, mivel a konkrét szabályozás akadályozta volna a pártban való részvétel joga és a politikasemlegesség követelménye közötti összhang megteremtését.

Így nem tekinthető a jegyző magánügyének az olyan eset, amikor a választásokat megelőzően valamely párt választási gyűlésén részt vesz, illetve felszólal.

Mindezek érvényesítése a jegyző tekintetében azért is meghatározó jelentőségű, mivel példaadó magatartásuk mintaként szolgál a polgármesteri hivatalok köztisztviselői számára. Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok egységes alkalmazásában egyébként gondokat vethet fel az, hogy - megfelelő hagyományok és etikai kódex hiányában - jelenleg nincs (nem lehet) minden problémát illetően olyan zsinórmérték, amely a gyakorlatban - átmenetileg - ne vetne fel ellentmondásokat.

A köztisztviselői jogállás és a helyi önkormányzati képviselői tisztség

Az államhatalmi ágak elválasztásának követelményeiből fakad a Ktv. 21. § (1) bekezdésében szabályozott összeférhetetlenségi ok, mely szerint a köztisztviselő nem lehet helyi önkormányzati, illetve kisebbségi képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségessé tette a politikai jellegű összeférhetetlenségi szabályok aktualizálását is. Az új szabályozás szerint nem összeférhetetlen a közszolgálati jogviszonnyal az európai parlamenti választásokon jelöltként vállalt közszereplés sem.

A két közfunkció összeférhetetlenségét a törvény csak abban az egy esetben mondja ki, ha a köztisztviselőt az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működő önkormányzat képviselőjévé választották. E szabály azzal indokolható, hogy a közszolgálat tisztaságának, pártatlanságának biztosítása csak ily módon oldható meg. A jogszabály ennek az összeférhetetlenségi oknak a kimondásával azt kívánta megakadályozni, hogy azok a helyi önkormányzati és lakossági érdekek, amelyek képviseletére helyi képviselőként hivatott, befolyásolják a köztisztviselőt, - illetőleg a köztisztviselő közbenjárásának eredményeként a közigazgatási szervet - közfeladatainak, hatósági jogalkalmazó tevékenységének ellátása során. A közigazgatás pártatlanságának biztosítása követeli meg azt, hogy az ilyen összeférhetetlenségi helyzetbe került köztisztviselőnek döntenie kell, melyik közfunkcióját kívánja megtartani.

A hatalmi ágak elválasztásának elve

A hatalmi ágak elválasztásának elvéből következik, hogy a köztisztviselő ne kötődjék egyszerre több hatalmi ághoz, szakmai függetlenségét mindvégig megőrizze. Ennek megfelelően nem lehet helyi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik pl. a BM Közigazgatási Hivatal köztisztviselője nem lehet önkormányzati képviselő a megye területén lévő önkormányzatoknál. A közigazgatási hivatal ugyanis törvényességi ellenőrzést gyakorol a területén működő önkormányzatok felett, ezért az itt dolgozó köztisztviselő - garanciális okok miatt - nem lehet tagja az ellenőrzött önkormányzat képviselő-testületének.

E szabály alkalmazásának nem feltétele, hogy konkrét ellenőrzési kapcsolat álljon fenn, ezért - amennyiben az illetékességi területük egybeesik - az önkormányzatok esetében is alkalmazandó az összeférhetetlenségi szabály.

Általános szabály, hogy a köztisztviselő önkormányzati képviselőjelöltsége, illetve polgármester-jelöltsége időtartama alatt nem lehet az illetékes választási iroda tagja. Az általános szabály mellett differenciáltan alakulnak az egyéb összeférhetetlenségi esetek.

Települési önkormányzat polgármesteri hivatalának köztisztviselője

- lehet saját településén polgármesterjelölt, képviselőjelölt - közszolgálati jogviszonyát szüneteltetni nem kell - de megválasztása esetén közszolgálati jogviszonya megszűnik;

- lehet másik településen önkormányzati képviselőjelölt és képviselő;

- nem lehet a település fekvése szerinti megyében megyei képviselő.

Megyei jogú város köztisztviselője

- lehet más településen önkormányzati képviselő;

- nem lehet megyei közgyűlés képviselője;

- nem lehet polgármester az őt foglalkoztató önkormányzatnál;

- lehet mástelepülésen polgármester társadalmi megbízatásban.

Megyei dekoncentrált (területi államigazgatási) szerv köztisztviselője (így pl. a megyei ÁNTSZ alkalmazottja) a szerv illetékességi területén:

- nem lehet települési képviselő;

- nem lehet megyei önkormányzati képviselő;

- nem lehet polgármester.

Megyei/fővárosi közigazgatási hivatal vezetője és köztisztviselője

- lehet képviselő más megyében;

- nem lehet képviselő a közigazgatási hivatal illetékességi területén;

- nem lehet polgármester a közigazgatási hivatal illetékességi területén.

Megyei önkormányzati hivatal köztisztviselője

- nem lehet települési képviselő;

- lehet megyei jogú város közgyűlésének tagja;

- nem lehet polgármester.

A polgármesteri hivatali köztisztviselői jogállás és a helyi kisebbségi önkormányzati képviselői megbízatás

E problémakör áttekintésekor kiinduló pontnak kell tekinteni a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 24. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint, ha a Nek tv. eltérő szabályozást nem tartalmaz, az Ötv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A Nek tv. 28. §-a azt is előírja, hogy a települési önkormányzat által létrehozott polgármesteri hivatal köteles a helyi kisebbségi önkormányzatok munkáját segíteni.

E rendelkezésekből következően a kisebbségi önkormányzat elnökének és tagjainak illetve a helyi önkormányzat polgármesterének és képviselőjének jogállása önkormányzati feladatmegosztásban elfoglalt helye hasonló. Mindkét képviselő-testület tagja választás útján nyeri el megbízatását és részt vesz a képviselő-testület döntéseinek meghozatalában.

A polgármesteri hivatal köztisztviselőinek feladata a képviselő-testület döntéseinek előkészítése és végrehajtása. Ez - a Nek tv. 28. §-ában foglaltak alapján - a kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete vonatkozásában is fennáll.

A Ktv. hivatkozott rendelkezésének célja, hogy a választott döntéshozók és a döntések előkészítésének, végrehajtásának feladatát ellátók személyi körének elválasztásával megelőzze e két eltérő funkció összemosódását, az ebből eredő, nem kívánatos jelenségeket.

Mind a helyi és a kisebbségi önkormányzat képviselői jogállása hasonlóságából, mind a képviselő-testületek és polgármesteri hivatal jelzett feladataiból következik tehát, hogy a Ktv. 21. §-ában foglaltakat a kisebbségi önkormányzatok elnökei, képviselői tekintetében is alkalmazni kell.

A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony megítélése

A közigazgatás érdekében, hogy a köztisztviselő teljes munkaerejét, tehetségét az általa ellátott munkaköri feladatainak folyamatos (hivatásszerű) végrehajtására fordítsa. Ennek érdekében a köztisztviselő - a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével - munkavégzéssel járó egyéb és további jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével létesíthet. A munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegeli, hogy az egyéb munkavégzés lehetősége összeegyeztethető-e a köztisztviselő feladatkörével. A döntéssel szemben a köztisztviselő kifogással nem élhet, bírósághoz nem fordulhat, mivel az mérlegelési jogkörben született.

Vezető megbízású köztisztviselő még engedéllyel sem folytathat munkavégzésre irányuló tevékenységet. Emiatt jegyző másik önkormányzatnál jegyzői feladatot csak másik jegyző helyettesítése céljából - a képviselő-testületek megállapodása alapján - láthat el.

Párttisztség, nyilvános közszereplés

A pártatlan, befolyástól mentes közszolgálat biztosítéka, hogy a köztisztviselő tartózkodik a politikai véleménynyilvánítástól, lojális a mindenkori politikai vezetéshez. A Ktv. értelmében a köztisztviselő pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési, az európai parlamenti, illetve az új önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat.

Nincs akadálya viszont annak, hogy a köztisztviselő az alkotmányos alapjogokkal összhangban pártnak tagja legyen, illetve részt vegyen a párt belső életében, párttagsági minőségében véleményét kifejtse. Ezt a tevékenységét azonban élesen el kell határolni köztisztviselői hivatásától, illetve e minőségben kifejtett közszereplésétől.

Erre vonatkozóan itt is irányadó az amit a jegyző pártpolitikai semlegessége című résznél részletesebben már kifejtettünk.

A témakörhöz kapcsolódóan felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ügykezelőkre is kiterjednek a köztisztviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok.

BH2001. 498. Ha a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 16. §, 21-22. §, 51. § (1) bek., 53. § (2) bek., 60. § (4) bek.]

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselőnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

BH2000. 69. Az önkormányzati közgyűlés elnöke mind az önkormányzatnak, mind az önkormányzat hivatali apparátusának képviseletére jogosult. Az önkormányzat hivatali apparátusának dolgozóját felhatalmazhatja arra, hogy az önkormányzat nevében harmadik személlyel szerződést kössön. Ilyen felhatalmazás esetén a megbízott által kötött szerződés érvénytelensége - a képviseletre vonatkozó szabályok megsértése miatt - nem állapítható meg [1959. évi IV. törvény 200. § (2) bek., 219. § (2) bek., 221. § (1) bek., 223. § (1) bek., 237. § (2) bek., 301. § (1) és (4) bek., 389. §, 685. § c) pont, 1991. évi XXXII. tv., 1992. évi XXIII. tv. 21. § (2) bek., 4/1991. (II. 13.) PM r. 3. § (1) bek., 16. §].

BH1993. 204. A köztisztviselő pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat. Ha a köztisztviselő az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30 napon belül nem szünteti meg, a közszolgálati jogviszonya megszűnik [1992. évi XXIII. tv. 21. § (4) bek. b) pont, 22. § (1) bek., 49. § (1) bek., 73. § (5) bek., 75. § (7) bek.].

21/A. §

22. § (1) A köztisztviselő köteles haladéktalanul írásban bejelenteni, ha vele szemben törvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok merül fel, illetve ha közszolgálati jogviszonyának fennállása alatt összeférhetetlen helyzetbe kerül. A munkáltatói jogkör gyakorlója írásban köteles felszólítani a köztisztviselőt az összeférhetetlenség megszüntetésére. Amennyiben a köztisztviselő az összeférhetetlenséget a felszólítás kézbesítésétől számított 30 napon belül nem szünteti meg, közszolgálati jogviszonya megszűnik.

(2) Ha a 9. § szerinti összeférhetetlenség a közszolgálati jogviszony fennállása alatt keletkezik, akkor az érintettek megegyezése hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlója dönti el, hogy melyik köztisztviselőnek szűnik meg a közszolgálati jogviszonya.

A köztisztviselő haladéktalanul köteles bejelenteni, ha vele szemben összeférhetetlenségi ok merült fel. Ha ezt elmulasztja, fegyelmi vétséget követ el, ami miatt fegyelmi eljárást kell indítani ellene. A munkáltatói jogkör gyakorlója felszólítja a köztisztviselőt az összeférhetetlenség megszüntetésére. A felszólítástól számítva 30 nap áll a rendelkezésre ahhoz, hogy a köztisztviselő az összeférhetetlenséget megszüntesse. Ennek elmulasztása esetén közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

Az összeférhetetlenségi eljárás során a közszolgálati jogviszonyt érintő lényeges jognyilatkozatokról van szó, a szigorú határidőt be kell tartani, ezért - minden esetben - nagy hangsúlyt kell fektetni az írásbeliségre.

Az ügykezelőkre a köztisztviselőkkel megegyező szabályok vonatkoznak az összeférhetetlenség bejelentésére, felszámolására.

Az összeférhetetlenségi jogalkalmazáshoz megfelelő támpontokat nyújtanak az Alkotmánybíróság e tárgykörben született döntései. Ezekből az alábbiakat emeljük ki 962/B/1992. AB határozat; 11/1994. (III. 2.) AB határozat; 55/1994. (XI. 10.) AB határozat; 513/B/1994. AB határozat; 934/B/1994. AB határozat; 14/1995. (III. 13.) AB határozat; 982/B/1992. AB határozat; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat.

BH2001. 498. Ha a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 16. §, 21-22. §, 51. § (1) bek., 53. § (2) bek., 60. § (4) bek.]

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselőnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

BH1993. 204. A köztisztviselő pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat. Ha a köztisztviselő az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30 napon belül nem szünteti meg, a közszolgálati jogviszonya megszűnik [1992. évi XXIII. tv. 21. § (4) bek. b) pont, 22. § (1) bek., 49. § (1) bek., 73. § (5) bek., 75. § (7) bek.].

Vagyonnyilatkozat

22/A. § (1) Az alapvető jogok és kötelességek pártatlan és elfogulatlan érvényesítése, valamint a közélet tisztaságának biztosítása és a korrupció megelőzése céljából a (7)-(8) bekezdésben meghatározott köztisztviselő (a továbbiakban együtt: nyilatkozattételre köteles köztisztviselő) a 6. számú melléklet szerinti adattartalommal, az e törvényben meghatározott eljárási szabályok szerint vagyonnyilatkozatot tesz (a továbbiakban: köztisztviselői vagyonnyilatkozat), illetőleg számot ad a megelőző vagyonnyilatkozatban foglaltakhoz képest bekövetkezett vagyongyarapodásáról és annak okáról. A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára és gyermekére vonatkozóan is külön-külön vagyonnyilatkozatot tesz (a továbbiakban: hozzátartozói vagyonnyilatkozat), ha e törvény másként nem rendelkezik a köztisztviselői vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályok szerint.

(2) A köztisztviselői vagyonnyilatkozat és a hozzátartozói vagyonnyilatkozat (a továbbiakban együtt: vagyonnyilatkozat) egymástól elkülönülő, személyi adatokat (a továbbiakban: személyi rész) és a nyilatkozatot tartalmazó (a továbbiakban: vagyoni rész) részekből áll.

(3) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a személyi részeket két példányban tölti ki, amelyekből egy-egy példányt külön-külön zárt borítékban helyez el. A zárt borítékokat átadja a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki a borítékokra rávezeti a közszolgálati alapnyilvántartásban számára megállapított technikai azonosító kódját. A köztisztviselő a másik példányt magánál tartja.

(4) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részét három példányban, a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részét kettő példányban tölti ki. A köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének két példányát, illetve a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részének egy példányát zárt borítékban átadja a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki a borítékokra rávezeti a közszolgálati alapnyilvántartásban számára megállapított technikai azonosító kódját. A zárt borítékban elhelyezett és átadott vagyoni részek minden oldalát a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a nyilatkozattétel dátumával látja el. A köztisztviselő a köztisztviselői vagyonnyilatkozat, illetve a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részeinek harmadik, illetve második példányát magánál tartja. A munkáltatói jogkör gyakorlója írásban igazolja a vagyonnyilatkozat személyi és vagyoni részének átvételét.

(5) A köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének két példányából egyet a munkáltatói jogkör gyakorlója zárt borítékban magánál tart, a másikat, valamint a hozzátartozói vagyonnyilatkozat vagyoni részének példányát zárt borítékban a 22/B. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint kezeli.

(6) A közigazgatási szerv valamennyi nyilatkozattételre köteles köztisztviselőjének vagyonnyilatkozattal kapcsolatos összes iratát az egyéb iratoktól elkülönítetten és együttesen kell a közigazgatási szerven belül kezelni.

(7) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek a vagyonnyilatkozat személyi részéhez külön felhatalmazást csatol, amelyben felhatalmazza a Belügyminisztériumot, hogy a rájuk vonatkozó vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése céljából, az ahhoz szükséges mértékben személyes adataikat kezelje. A felhatalmazást teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

(8) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettséget

a)

b) a közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, címzetes államtitkár, az államtitkári, helyettes államtitkári juttatásban részesülő köztisztviselő, valamint a főtisztviselő évente,

c) a főosztályvezető, a főosztályvezető-helyettes, az osztályvezető, a kormány-, illetve a miniszteri (fő)tanácsadó, továbbá a politikai (fő)tanácsadó kétévente,

d) a főjegyző és a jegyző kétévente,

e) a közigazgatási hatósági ügyben döntésre jogosult köztisztviselő kétévente,

f) a közbeszerzési eljárásban közreműködő köztisztviselő kétévente,

g) a költségvetési és egyéb pénzeszközökkel, az állami és önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás tekintetében döntési jogosultsággal rendelkező, illetőleg a pénzeszközök felhasználására, valamint a gazdálkodás ellenőrzésére jogosult köztisztviselő kétévente,

h) az a)-g) pont hatálya alá nem tartozó, de a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, továbbá az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletek szerint nemzetbiztonsági ellenőrzésre kötelezett köztisztviselő kétévente

köteles megtenni. Az e)-h) pontokban meghatározott feltételek alapján a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettséggel járó munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(9) A (8) bekezdésben fel nem sorolt köztisztviselő az e törvényben meghatározott szabályok szerint vagyonnyilatkozatot tehet.

(10) A vagyonnyilatkozatot a kötelezettség esedékessé válásának évében március 31-ig kell megtenni az azt megelőző év december 31-ei állapotára vonatkozóan. Köztisztviselői, főtisztviselői, vezetői kinevezés, vezetői megbízás esetén a munkáltatói intézkedést megelőző év december 31-ei állapotára vonatkozóan kell teljesíteni a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettséget.

(11) A köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének átadását követően hatvan napon belül a munkáltatói jogkör gyakorlója azt a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő jelenlétében összeveti a legutolsó vagyonnyilatkozatának vagyoni részével. Ha a munkaviszonyból, illetve egyéb jogviszonyból származó jövedelme vagy a munkáltató által ismert törvényes forrásból származó jövedelme a vagyongyarapodásra magyarázatot nem ad, a közigazgatási szerv vezetője a köztisztviselői és hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részei, valamint a (7) bekezdésben meghatározott felhatalmazást tartalmazó borítékok megküldésével a köztisztviselői vagyonnyilatkozatok vagyoni részei összevetésének napjától számított tizenöt napon belül ellenőrzési eljárást kezdeményez a Belügyminisztériumnál. Az ellenőrzési eljárás kezdeményezése előtt a köztisztviselőt meg kell hallgatni. Az összevetésről, a köztisztviselő meghallgatásáról, illetve az eljárás kezdeményezéséről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy példányát a köztisztviselőnek át kell adni.

(12) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (8) bekezdésben meghatározott időponttól függetlenül is vagyonnyilatkozat tételére kötelezheti a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt, ha olyan bejelentést tesznek vagyoni helyzetére vonatkozóan, amely szerint alaposan feltehető, hogy vagyongyarapodása közszolgálati jogviszonyából, illetve a munkáltató által ismert törvényes forrásból származó jövedelme alapján nem igazolható. Nem lehet soron kívül nyilatkozat tételére kötelezni a köztisztviselőt, ha a bejelentő névtelen, illetve a bejelentés nyilvánvalóan alaptalan, vagy olyan tényt, illetve körülményt tartalmaz, amelyre nézve a munkáltatói jogkör gyakorlója már korábban nyilatkozat tételére hívta fel a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt. A soron kívüli vagyonnyilatkozat átadására, kezelésére, összevetésére, az ellenőrzési eljárás kezdeményezésére és lefolytatására az általános szabályok az irányadók.

(13) A köztisztviselői vagyonnyilatkozatba jogosult betekinteni saját beosztottjai tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója, a hivatali szervezet vezetője és a miniszter, a képviselő-testület hivatalában a jegyző, a jegyző tekintetében a polgármester, illetve a 22/B. § (3) bekezdésében meghatározott ellenőrzési eljárás esetén az ellenőrzést lefolytató köztisztviselő, közszolgálati jogvitával összefüggésben a bíróság, saját vagyonnyilatkozatába a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő. A hozzátartozói vagyonnyilatkozatba jogosult betekinteni a 22/B. § (3) bekezdésében meghatározott ellenőrzési eljárás esetén az ellenőrzést lefolytató köztisztviselő, közszolgálati jogvitával összefüggésben a bíróság, saját vagyonnyilatkozatába a hozzátartozó.

(14) Ha a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a vagyonnyilatkozat tételére vonatkozó kötelezettségét szándékosan elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában szándékosan a valóságnak meg nem felelő lényeges adatot, tényt közöl, avagy a vagyonnyilatkozatát és a személyes adat kezelésére vonatkozó felhatalmazó nyilatkozatát visszavonja, a közszolgálati jogviszonyát - kivéve a (8) bekezdés a) pontjában meghatározott személyeket - azonnali hatállyal a törvény erejénél fogva meg kell szüntetni.

(15) A (14) bekezdés alapján nem szüntethető meg a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő közszolgálati jogviszonya, ha a vagyonnyilatkozat tételére, illetőleg a felhatalmazás csatolására, valamint a vagyonnyilatkozatban szereplő valamely adat közlésére vonatkozó kötelezettségét önhibáján kívül eső okból nem teljesíti.

(16) A vagyonnyilatkozatban foglalt adatokról harmadik személynek csak a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő, illetőleg a rá vonatkozó adatok tekintetében a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek írásbeli hozzájárulásával adható tájékoztatás. A közszolgálati jogviszony megszűnésekor a köztisztviselői vagyonnyilatkozatot, a hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részét a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő részére vissza kell adni. A nyilatkozattételre köteles köztisztviselővel közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek számára a hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részét vissza kell adni, ha a közös háztartásban élés megszűnik. Közigazgatási szervek közötti áthelyezés esetén a vagyonnyilatkozat szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna és a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő új jogviszonyt létesítene.

(17) A munkáltatói jogkör gyakorlója, valamint a belügyminiszter - saját eljárásuk körében - felel azért, hogy a vagyonnyilatkozatot az adatvédelmi szabályoknak megfelelően kezeljék és az abban foglaltakat a (13) bekezdésben meghatározott személyeken kívül más ne ismerhesse meg. A vagyonnyilatkozat munkahelyi kezelésének adatvédelmi szabályait a helyi közszolgálati adatvédelmi szabályzatban kell meghatározni.

22/B. § (1) A 22/A. § (11) bekezdésében említett ellenőrzési eljárást a Belügyminisztérium folytatja le. A vagyonnyilatkozat tételére, az ellenőrzési eljárás lefolytatására vonatkozó részletszabályokat a kormány állapítja meg.

(2) A 22/A. § (5) bekezdésében meghatározott vagyoni részek egy-egy példányát zárt borítékban a közigazgatási szerv vezetője megküldi a Belügyminisztériumnak, amelyet 10 évig, de legfeljebb a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának fennállásáig kell megőrizni. A vagyoni részek adatait a Belügyminisztérium elektronikus nyilvántartási rendszerben is tárolhatja a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából. Az adatokat a nyilatkozattételre köteles köztisztviselővel szembeni eljárás támogatására kezelheti. Az adatok számítógépes nyilvántartása más adatrendszerrel nem kapcsolható össze, abból az ellenőrzési eljárással össze nem függő feldolgozás nem kezdeményezhető. A határidőt követően a vagyoni részek adatait meg kell semmisíteni, a számítógépes nyilvántartásból törölni kell. A közös háztartásban élés megszűnése esetén a 22/A. § (16) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni és az adatokat a számítógépes nyilvántartásból törölni kell.

(3) Ellenőrzési eljárás kezdeményezése esetén a Belügyminisztérium a vagyonnyilatkozat személyi részeiben feltüntetett adatok segítségével egymáshoz rendeli a személyi és a vagyoni részek adatait és lefolytatja az ellenőrzési eljárást. Az ellenőrzési eljárást hat hónapon belül be kell fejeznie és a befejezést követően a személyi és a vagyoni részek egymáshoz rendelését megszünteti és a személyi részekben foglalt adatokat tartalmazó iratot a közigazgatási szerv vezetője részére visszaküldi és a személyi részek adatait a számítógépes nyilvántartásból is törli.

(4) A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a 22/A. § (1) bekezdésében meghatározott személyekre vonatkozóan, valamint a vele közös háztartásban élő hozzátartozó a reá vonatkozó rész tekintetében betekinthet a Belügyminisztériumnál vezetett, a személyi és vagyoni részt tartalmazó nyilvántartásba, valamint az (5) bekezdésben foglaltak szerint beszerzett adatokba, függetlenül az adatok nyilvántartásának módjától.

(5) Az ellenőrzési eljárás célja a vagyongyarapodás okának megállapítása. A Belügyminisztérium feladatkörében eljárva:

a) a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt, a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársat és gyermeket, valamint más személyeket meghallgathat,

b) szakértőt rendelhet ki,

c) más szervektől, személyektől adatokat szerezhet be.

A meghallgatni kívánt személyek nem kötelesek nyilatkozatot tenni. A vagyonnyilatkozatot adó meghallgatásának a megkísérlése kötelező. A megkeresett személyek, szervek az adatszolgáltatásnak a reájuk vonatkozó általános szabályok szerint kötelesek eleget tenni. Eljárásainak megállapításairól a Belügyminisztérium a munkáltatót értesíti. A jogkövetkezmények levonása a munkáltató feladata.

(6) A Belügyminisztérium az (5) bekezdés alapján átvett adatokat - feltéve, ha megállapításai alapján munkajogi vagy büntetőjogi eljárás nem indul - a 22/A. § (11) bekezdésében meghatározott eljárás befejezése után tovább nem kezelheti, azokat meg kell semmisíteni.

A korrupció megelőzése, valamint a tiszta közélet biztosítása céljából a köztisztviselők, valamint az ügykezelők meghatározott körének vagyonnyilatkozatot kell tennie. A jogintézmény 2001. évi életre hívását a közigazgatás átláthatósága, a korrupció megelőzése és a közigazgatás pártatlanságába vetett közbizalom megerősítése indokolta.

A vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályozás megalkotása során két fontos alapelv ütközhet egymással, egyfelől a közigazgatás átláthatóságának megteremtése, másfelől a személyes adatok, illetve a magánszféra védelme. E két elv összeütközésének feloldása csaknem minden olyan közigazgatási szempontból fejlett országban alkotmányossági aggályokat vetett fel, ahol alkalmazzák a vagyonnyilatkozat jogintézményét. A jogi szabályozás mindenütt a probléma természetéből adódóan az alkotmányosság igen szűk mezsgyéjén mozog. Ennek ellenére az OECD tagállamok túlnyomó többsége él ezzel a lehetőséggel. Az összehasonlító adatok azt támasztják alá, hogy a vagyonnyilatkozat nem egy kivételesen alkalmazott jogintézmény, hanem a fejlett ipari országok többségében elterjedt és a korrupció elleni eszköz.

Az alkotmányos szabályozás szempontjából biztosítani kell a célhoz kötöttséget, ezért a Ktv. meghatározza a vagyonnyilatkozat célját, amelynek lényege abban foglalható össze, hogy a köztisztviselő az alapvető jogok és kötelességek pártatlan és elfogulatlan érvényesítése, valamint a közélet tisztaságának biztosítása és a korrupció megelőzése céljából a Ktv.-ben meghatározott eljárási szabályok szerint és a Ktv. 6. számú mellékletében meghatározott vagyoni jogokról és kötelezettségről vagyonnyilatkozatot tesz, illetőleg számot ad a megelőző vagyonnyilatkozatban foglaltakhoz képest bekövetkezett vagyon-gyarapodásáról és annak okáról.

A vagyonnyilatkozat-tételre kötelezettek köre és a nyilatkozattétel rendszeressége

Alkotmányossági szempont az is, hogy az alapjogok csak indokolt mértékben legyenek korlátozottak. Ehhez kapcsolódik az a kérdés, hogy kikre terjed ki a vagyonnyilatkozat-tételének kötelezettsége. Ezzel kapcsolatosan hangsúlyozni kell, hogy nem minden köztisztviselő köteles vagyonnyilatkozatot tenni. A Ktv. felsorolja azokat a beosztásokat, munkaköröket, feladatköröket, amelyek ellátása esetében kötelező a vagyonnyilatkozat tétele. A Ktv. 22/A. § (8) bekezdésében alapján vagyonnyilatkozatot köteles tenni:

- a közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, az államtitkári, helyettes államtitkári juttatásban részesülő köztisztviselő, valamint a főtisztviselő évente,

- a főosztályvezető, a főosztályvezető-helyettes, az osztályvezető, a kormány- illetve a miniszteri (fő)tanácsadó, továbbá a politikai (fő)tanácsadó kétévente,

- a főjegyző és a jegyző kétévente,

- a közigazgatási hatósági ügyben döntésre jogosult köztisztviselő kétévente,

- a közbeszerzési eljárásban közreműködő köztisztviselő kétévente,

- a költségvetési és egyéb pénzeszközökkel, az állami és önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás tekintetében döntési jogosultsággal rendelkező, illetőleg a pénzeszközök felhasználására, valamint a gazdálkodás ellenőrzésére jogosult köztisztviselő kétévente.

Az előzőekben felsoroltak közé nem tartozó, de a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, továbbá az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletek szerint nemzetbiztonsági ellenőrzésre kötelezett köztisztviselő is kétévente köteles vagyonnyilatkozatot tenni.

Az ügykezelők közül csak azok kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni, akik számra a nyilatkozattételi kötelezettséget a munkáltató előírta.

A vagyonnyilatkozat megtételének rendszerességét a Ktv. differenciáltan, beosztástól függően egy és kettő év között határozza meg. (A 22/A. § (8) bekezdésének e) pontja csak 2005. november 1-jén az új eljárási törvény hatálybalépésével együtt lép hatályba.)

A közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője 2001. július 31-éig, a helyi önkormányzat képviselő-testülete pedig 2001. július 1-jét követő első ülésén volt köteles megállapítani a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel járó munkaköröket. Ezeket a munkaköröket a Ktv. 22/A. § (8) bekezdésének szabályai szerint a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

A munkakörök meghatározásával kapcsolatosan felvetődő kérdés, hogy kell-e vagyonnyilatkozatot tenniük a döntés előkészítői munkakörben foglalkoztatott köztisztviselőknek? E kérdés megválaszolásakor abból kell kiindulni, hogy a Ktv. 22/A. §-a (8) bekezdésének e) pontja szerint vagyonnyilatkozat tételére csak azok a köztisztviselők kötelezettek, akik államigazgatási ügyben döntenek. A döntést előkészítők viszont nem. A vagyonnyilatkozat tételre kötelezettek körének megállapítása a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata és felelőssége, melynek során a hatáskört telepítő jogszabályokra, valamint a köztisztviselők munkaköri leírására tekintettel kell lennie. Amennyiben a hatáskör átruházható, akkor az a köztisztviselő is köteles vagyonnyilatkozatot tenni, aki ilyen minőségben eljárva huzamosabb időn át, folyamatos jelleggel érdemben dönt államigazgatási ügyekben.

E problémakörhöz tartozik a helyettesítési feladatot ellátó köztisztviselők vagyonnyilatkozatra kötelezésének kérdése is. Vagyonnyilatkozat tételre kötelezett köztisztviselő helyettesítésénél a helyettesítőnek általában nem kell vagyonnyilatkozatot tennie, mivel a helyettesítés csak ideiglenes lehet. A munkáltatói jogkör gyakorlója célszerűségi szempontokat is érvényesíthet az intézkedése meghozatala során, tehát olyan intézkedést is tehet, hogy olyan köztisztviselőt bíz meg a helyettesítéssel, aki egyébként is vagyonnyilatkozat tételre kötelezett.

Ugyancsak gyakori kérdés, hogy kell-e vagyonnyilatkozatot tennie annak, aki mentesítve van a munkavégzés alól? Megválaszolásánál kiindulópontnak tekinthetjük, hogy a vagyonnyilatkozat tételére kötelezettek körét a Ktv. 22/A. §-ának (8) bekezdése tételesen felsorolja, s csak az ilyen munkakörben foglalkoztatottaknak kell eleget tenniük e kötelezettségüknek. Nyilvánvaló, hogy a nyilatkozattételi kötelezettség csak akkor állhat fenn, ha az érintett köztisztviselőt ténylegesen ilyen munkakörben foglalkoztatják. Az e körbe tartozó az Munka tv. 107. §-a, 138. §-a stb. alapján lényegében tartósan mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, mert pl. fizetés nélküli szabadságon van, akkor lényegében a jogviszonya is szünetel, s nem gyakorolhatja azokat a jogait, amelyek ehhez kapcsolódnak, de olyan kötelezettségek sem terhelhetik, amelyek a munkavégzéshez tartoznak. A vagyonnyilatkozat céljából következően az ilyen esetekben a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség az ismételt munkába álláskor keletkezik.

A Ktv. a köztisztviselő önkéntes vagyonnyilatkozat tételére is lehetőséget biztosít. Megjegyzendő, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség ilyen esetben is kiterjed a hozzátartozókra.

Közigazgatási szervek közötti áthelyezés esetén a vagyonnyilatkozat szempontjából úgy kell eljárni, mintha a közszolgálati jogviszony megszűnt volna és a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő új jogviszonyt létesítene.

Hozzátartozói vagyonnyilatkozat

A vagyonnyilatkozat-tétel nemcsak köztisztviselőket, hanem bizonyos körben azok hozzátartozóit is érinti, ugyanis a Ktv. értelmében a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő a vele közös háztartásban élő házas- illetve élettársára és gyermekére vonatkozóan is külön-külön vagyonnyilatkozatot tesz. Ehhez kapcsolódik az a szabály, hogy a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek a vagyonnyilatkozat személyi részéhez külön felhatalmazást köteles csatolni, amelyben felhatalmazza a Belügyminisztérium Közigazgatás-szervezési és Közszolgálati Ellenőrzési Hivatalát, hogy a rájuk vonatkozó vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése céljából, az ahhoz szükséges mértékben személyes adataikat kezelje. A felhatalmazást teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

A felhatalmazás akkor tesz eleget a teljes bizonyító erejű magánokirattal szemben támasztott követelményeknek, ha az a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 196. §-a (1) bekezdésének a)-c) és e) pontjaiban meghatározott feltételek valamelyikének megfelel.

A külön felhatalmazást mind a vagyonnyilatkozatra kötelezett, mind a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, továbbá a nem kiskorú gyermek saját maga készíti el. A vagyonnyilatkozatra kötelezett nyilatkozata a vele közös háztartásban élő kiskorú gyermek személyes adatainak kezelésére is kiterjed.

Közös háztartásban élő hozzátartozók: a kötelezettel életvitelszerűen (közös lakásban), gazdasági közösségben (jövedelmeiket közös célra felhasználva) együtt élő házastárs, élettárs vagy gyermek a kötelezett nyilatkozatában megjelölteknek megfelelően.

Élettársnak minősül két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy [Ptk. 685/A. §]. A vagyonnyilatkozat-tétel szempontjából gyermek a köztisztviselő vér szerinti, örökbefogadott, mostoha- és nevelt - akár kis-, akár nagykorú (18. életévét betöltött) - gyermeke, amennyiben a köztisztviselővel közös háztartásban él. Örökbefogadott gyermek az örökbefogadással mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó vér szerinti gyermekének jogállásába lépett gyermek [1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról, Csjt. 51. § (1)]. Mostohagyermek a köztisztviselővel együtt élő házastársának gyermeke, akit a házastárs a köztisztviselő beleegyezésével hozott a közös háztartásba [Csjt. 62. § (1)]. A mostohagyermekre örökbefogadása esetén azonban az örökbefogadott gyermekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Nevelt gyermek az a gyermek, aki a nevelőszülővel, gyámmal életvitelszerűen együtt él és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki [a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § k)], amennyiben nem minősül vér szerinti, örökbefogadott vagy mostohagyermeknek.

Előfordulhat, hogy a házas-, illetve élettárs, vagy a nagykorú gyermek nem járul hozzá személyes adatai kezeléséhez. Erről a köztisztviselőnek írásban nyilatkoznia kell, és a nyilatkozatot a saját vagyonnyilatkozatának személyi részéhez kell csatolnia. Ilyenkor a törvényben meghatározott hozzátartozó vagyonnyilatkozatának vagyoni részét nem lehet kitölteni. Amennyiben a köztisztviselővel közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, vagy a nagykorú gyermek a személyes adatai kezeléséhez a hozzájárulását nem adja meg, akkor ez a tény nem tartozik a Ktv. 22/A. §-ának (14) bekezdésében felsorolt esetek közé.

A vagyonnyilatkozat megtétele

A vagyonnyilatkozatra vonatkozó törvényi előírások hatályba lépésekor, vagyis 2001. június 30-án alkalmazásban állt köztisztviselőknek a 2001. évi XXXVI. törvény 106. §-ának (3) bekezdése alapján 2001. október végéig - a 2000. december 31-i állapotnak megfelelően - vagyonnyilatkozatot kellett tenniük. Ha e kötelezettségüknek nem tettek eleget, közszolgálati jogviszonyuk a törvény erejénél fogva megszűnt.

A 2001. július 1-jét követően a Ktv. 7. §-ának (7) bekezdése alapján a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettséggel érintett beosztásokban, munkakörökben, feladatkörökben köztisztviselői, főtisztviselői, vezetői kinevezés, vezetői megbízás csak annak adható, aki

- a Ktv.-ben meghatározott módon önmagára, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára, gyermekére vonatkozóan a jogviszonya létesítésekor, valamint a Ktv. 22/A. § (8) bekezdésében előírt időszakonként vagyonnyilatkozatot tesz;

- vállalja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése céljából történő személyes adat bekéréséhez a szükséges beleegyezést az e törvényben foglalt eljárások lefolytatása végett az arra illetékes szerveknek megadja;

- megszerzi a Ktv.-ben megjelölt hozzátartozók nyilatkozatát személyes adataik vagyonnyilatkozattal kapcsolatos - e törvényben meghatározott szervek általi - kezeléséhez.

Mindezekből az következik, hogy 2001. július 1-jét követően a Ktv.-ben meghatározott munkakörök, feladatkörök, beosztások esetében közszolgálati jogviszonyt létesíteni vagyonnyilatkozat nélkül nem lehet. Annak megtétele a közszolgálati jogviszony létesítésének napjával egybe esik. A kinevezést, illetve a vezetői megbízást megelőző év december 31-ei állapotára vonatkozóan kell teljesíteni a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettséget.

A köztisztviselő saját vagyonára vonatkozó nyilatkozata személyi részét két példányban köteles kitölteni, mindkét példányt alá kell írnia, és egy-egy példányt külön-külön zárt borítékban kell elhelyeznie. Amennyiben vagyonnyilatkozatra kötelezett hozzátartozója nem adta hozzájárulását a Belügyminisztérium részére személyes adatai kezelésére, a nyilatkozattétel megtagadásáról a köztisztviselő által megfogalmazott, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot e borítékban kell elhelyeznie.

A hozzátartozói vagyonnyilatkozatok személyi részeit két példányban kell kitölteni, mindkét példányt - a köztisztviselőnek, nem pedig hozzátartozójának - alá kell írnia, és egy-egy példányt valamennyi érintett hozzátartozóra nézve külön-külön zárt borítékban kell elhelyeznie. Ugyanebben a borítékban kell mellékelnie az adott hozzátartozóra vonatkozóan Belügyminisztérium Közigazgatás-szervezési és Közszolgálati Ellenőrzési Hivatala részére a személyes adatok kezeléséről szóló felhatalmazást.

A vagyonnyilatkozat személyi részének kitöltési szabályai közül a következőket emeljük ki. A köztisztviselő saját vagyonára vonatkozó nyilatkozat esetén csak a köztisztviselő adatait kell kitöltenie. A köztisztviselővel közös háztartásban élő házastársa, élettársa, gyermeke vagyonára vonatkozó nyilatkozat esetében a köztisztviselőre vonatozó adatokat, valamint kizárólag az érintett hozzátartozóra vonatkozó adatokat kell kitöltenie. Minden hozzátartozóról külön-külön személyi részt kell kitölteni.

A köztisztviselőnek a saját vagyonára vonatkozó nyilatkozata vagyoni részét három példányban kell kitöltenie. Ebből két példányt aláírva, dátummal ellátva kell zárt borítékba helyeznie, a harmadik példányt - melyet munkáltatója a Belügyminisztérium részére fog továbbítani - nem szabad aláírnia, de a kitöltés időpontjának megjelölésével el kell látnia. Az aláírt példányok egyikét a munkáltatója őrzi meg, a másik megőrzéséről a köztisztviselőnek kell gondoskodnia.

A hozzátartozói vagyonnyilatkozatok vagyoni részét - amennyiben e hozzátartozói a Belügyminisztérium részére adataik kezelésére hozzájárulásukat adták - két példányban a köztisztviselőnek kell kitöltenie. Ebből az egyik példányt aláírva, dátummal ellátva kell zárt borítékba helyeznie, a másik példányt - melyet a köztisztviselő munkáltatója a Belügyminisztérium részére fog továbbítani - nem szabad aláírnia, de a kitöltés időpontjának megjelölésével el kell látnia. Az aláírt példány megőrzéséről a köztisztviselőnek kell gondoskodnia.

Magának a vagyonnyilatkozatnak a kitöltése is számos értelmezési kérdést vet fel. Ezek közül csak a legfontosabbakat emeljük ki.

Jövedelemnek minősül a nyilatkozatot adó éves jövedelme tekintetében a köztisztviselő által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, meghatározott esetekben költségekkel csökkentett része, vagy a bevétel meghatározott hányada.

A házassági vagyonközösség a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szerzett vagyonra terjed ki. Ennek megfelelően a közös vagyonba tartozó vagyont 1/2-1/2 eszmei hányadnak megfelelően kell feltüntetni a kötelezett, illetőleg házastársa vagyonnyilatkozatában. Házassági vagyonjogi szerződés kötése esetén az abban foglaltaknak megfelelő tulajdoni arányt kell szerepeltetni.

Az élettársi vagyonközösség az élettársak együttélése alatt szerzett vagyontárgyakra terjed ki, melyeket a kötelezett nyilatkozata szerint a szerzésben való közreműködés arányában kell feltüntetni [Ptk. 578/G. § (1) bekezdés].

Az ingatlanokkal kapcsolatosan kell nyilatkoznia a köztisztviselő saját, illetőleg nyilatkozattételre kötelezett hozzátartozói

- tulajdonában, állandó, illetőleg tartós használatában álló vagy haszonélvezetével terhelt lakásról, lakótelekről, üdülőről, üdülőtelekről, nem lakás céljára szolgáló épületről vagy épületrészről,

- tulajdonában, illetőleg használatában (haszonbérletében) álló vagy haszonélvezetével terhelt termőföldről,

függetlenül attól, hogy az ingatlan milyen értéket képvisel, Magyarországon vagy külföldön található, illetve, hogy milyen arányban áll fenn a jogosultság.

A köztisztviselőnek az egyéb ingóságokat csak akkor kell feltüntetnie a vagyonnyilatkozatban, ha értékük darabonként vagy készletenként, gyűjteményenként a tárgyévi köztisztviselői illetményalap tízszeres összegét meghaladja.

Készletnek minősül az olyan ingóságok csoportja, melyek együttesen képeznek használati egységet (pl. étkészletek stb.). Gyűjteménynek minősíthető az ingóságok egységes gyűjtési szempontok szerint létrejött együttese.

Értékpapírként kell feltüntetni a köztisztviselő értékpapírban megtestesülő megtakarításait.

A pénzintézeti számlakövetelésnél kell feltüntetni a köztisztviselő lakossági folyószámláján, devizaszámláján, bankszámláján, egyéb számláján szereplő összeget, a pénzintézet által a nyilatkozattételt megelőző év december hónapra kiadott igazolásnak megfelelően. Ha a megjelölt időpontban a számlán negatívum szerepel, akkor erről nem itt, hanem a tartozásokról szóló részben kell nyilatkozni.

A pénzintézettel szembeni tartozások körében kell feltüntetni a pénzintézettől kapott (nem munkáltatói) lakáskölcsönt, áruvásárlási kölcsönt stb. A tartozás összegénél a tartozás kamatok nélkül számított alapösszegét kell megjelölni.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályok szerint a benyújtott nyilatkozatnál egymástól minden esetben elkülönülő személyi részt és a vagyoni részt külön-külön kell kitölteni. A dátumozást a nyilatkozat valamennyi oldalánál szerepeltetni kell, de azon a helyiséget, vagyis a település nevét nem kell feltüntetni, mivel a benyújtott nyilatkozat anonimitása ezt követeli meg.

A zárt borítékokat a köztisztviselőnek át kell adnia a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki a borítékokra rávezeti a közszolgálati alapnyilvántartásban a köztisztviselő számára megállapított 11 jegyű technikai azonosító kódot, valamint a kétjegyű kiegészítő azonosítót, majd visszaadja a köztisztviselő által megőrzendő vagyonnyilatkozatokat tartalmazó borítékokat.

A munkáltató köteles az átadáskor a köztisztviselőnek írásbeli igazolást adni a vagyonnyilatkozat személyi és vagyoni részének átvételéről.

A vagyonnyilatkozatok kezelése, adatvédelmi szabályok

A vagyonnyilatkozat leadását követően a munkáltató nem nyithatja fel a nála maradt nyilatkozatot, s abba közvetlenül nincs jogosultsága betekinteni. Betekintésre az első vagyonnyilatkozat leadását követő újabb esedékessé váláskor nyílik meg a lehetőség. Az ún. második vagyonnyilatkozat vagyoni részének átadását követően 60 napon belül a munkáltatói jogkör gyakorlója azt a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő jelenlétében összeveti a legutolsó vagyonnyilatkozatának vagyoni részével. Ezen esedékességet kivéve csak ún. rendkívüli vagyonnyilatkozat tétele esetén van lehetőség arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a fentiekben érintett időponttól függetlenül a köztisztviselőt vagyonnyilatkozat tételére kötelezze, illetőleg annak vagyonnyilatkozatába betekintsen. Minderre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a munkáltató betartja a Ktv. 22/A. § (12) bekezdésében meghatározott jogi követelményeket.

A munkáltatói jogkör gyakorlója, valamint a Belügyminisztérium Vagyonnyilatkozat-nyilvántartó és Ellenőrzési Iroda vezetője - saját eljárásuk körében - felelnek azért, hogy a vagyonnyilatkozatot az adatvédelmi szabályoknak megfelelően kezeljék és az abban foglaltakat a Ktv. 22/A. § (13) bekezdésben meghatározott személyeken kívül más ne ismerhesse meg. A vagyonnyilatkozat munkahelyi kezelésének adatvédelmi szabályait a helyi közszolgálati adatvédelmi szabályzatban kell meghatározni.

A vagyonnyilatkozatok adatvédelmi szabályoknak megfelelő kezeléséért, valamint a vagyonnyilatkozatokba történő betekintési szabályok betartásáért - saját eljárási körében - a munkáltatói jogkör gyakorlója, valamint a hivatali szervezet vezetője felelős.

A köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát azonnali hatállyal a törvény erejénél fogva meg kell szüntetni, ha a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő vagyonnyilatkozatában szándékosan a valóságnak meg nem felelő lényeges adatot, tényt közöl, avagy a vagyonnyilatkozatát, és a személyes adat kezelésére vonatkozó felhatalmazó nyilatkozatát visszavonja. Ez a szankció nem alkalmazható a nem képviselő kormánytaggal és a politikai államtitkárral szemben.

Természetesen a közszolgálati jogviszony azonnali hatállyal történő megszűntetésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a köztisztviselő a vagyonnyilatkozat-tételére vonatkozó kötelezettségét szándékosan mulasztja el, vagy vagyonnyilatkozatában szándékosan közöl a valóságnak meg nem felelő lényeges adatot. Nem szüntethető meg a közszolgálati jogviszony akkor sem, ha a vagyonnyilatkozat tételére, illetőleg a felhatalmazás csatolására, valamint a vagyonnyilatkozatban szereplő valamely adat közlésére vonatkozó kötelezettségét önhibáján kívül eső okból nem teljesíti.

A közszolgálati jogviszony megszűnésekor a köztisztviselői vagyonnyilatkozatot, a hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részét a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő részére vissza kell adni. A nyilatkozattételre köteles köztisztviselővel közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs, gyermek számára a hozzátartozói vagyonnyilatkozat személyi részét vissza kell adni, ha a közös háztartásban élés megszűnik.

A vagyonnyilatkozat vagyoni részeinek egy-egy példányát zárt borítékban a közigazgatási szerv vezetője megküldi a Belügyminisztérium Vagyonnyilatkozat-nyilvántartó és Ellenőrzési Irodájának, amelyet 10 évig, de legfeljebb a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának fennállásáig kell megőrizni. A vagyoni részek adatait a hivatal elektronikus nyilvántartási rendszerben is tárolhatja a vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából. Az adatokat a nyilatkozattételre köteles köztisztviselővel szembeni eljárás támogatására kezelheti. Az adatok számítógépes nyilvántartása más adatrendszerrel nem kapcsolható össze, abból az ellenőrzési eljárással össze nem függő feldolgozás nem kezdeményezhető. A határidőt követően a vagyoni részek adatait meg kell semmisíteni, a számítógépes nyilvántartásból törölni kell. A közös háztartásban élés megszűnése esetén a Ktv. 22/A. § (16) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni és az adatokat a számítógépes nyilvántartásból törölni kell.

A köztisztviselői vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos ellenőrzési eljárást a Belügyminisztérium Vagyonnyilatkozat-nyilvántartó és Ellenőrzési Iroda folytatja le. Az iroda a belügyminisztert megillető feladat- és hatáskörben, a Belügyminisztérium szervezetén belül működő szervezeti egység. Közvetlenül a belügyminiszter alárendeltségében működik, önálló jogi személyiséggel nem rendelkezik. Az Iroda feladatkörében befolyástól mentesen önállóan jár el. Az irodánál foglalkoztatottak más tevékenység végrehajtásába nem vonhatók be. Az Iroda - minisztériumi főosztályvezetői jogállású - vezetője tekintetében a munkáltatói jogokat a belügyminiszter gyakorolja. A belügyminiszter az Iroda tevékenységét érintő egyedi utasítást nem adhat.

Az ellenőrzési eljárás egy kivételes eljárás. Csak abban az esetben kerülhet sor elrendelésére, ha a köztisztviselő vagyongyarapodása legális forrásokkal nem igazolható. Az ellenőrzési eljárás nem minden köztisztviselőt érint. Vagyis nem arról van szó, hogy minden vagyonnyilatkozatra kötelezett köztisztviselőt a Belügyminisztérium egyenként ellenőriz, hanem az eljárás csak akkor indul meg, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója szerint olyan vagyongyarapodás gyanúja áll fenn, amelynek forrását a köztisztviselő nem tudja hitelt érdemlően igazolni. Természetesen az ellenőrzési eljáráshoz is számos garanciális jellegű eljárási szabály kapcsolódik. Ezek közül a legfontosabbak:

Kizárólag a köztisztviselő jelenlétében kerülhet sor a vagyonnyilatkozatok vagyoni részeinek összevetésére, éppen a visszaélések megelőzése céljából.

Nem lehet indokolatlanul elhúzni az összevetési eljárást, mert ez bizonytalanságban tartaná a köztisztviselőt, s lelki teherként nehezedne reá hátrányosan befolyásolva munkáját. Ugyanakkor a munkáltatónak is elegendő időt kell hagyni az ellenőrzések lefolytatására, különösen, ha nagy létszámú szervezetről van szó. Mindezeket mérlegelve a Ktv. értelmében a köztisztviselői vagyonnyilatkozat vagyoni részének átadását követően hatvan napon belül kell a munkáltatói jogkör gyakorlójának azt a nyilatkozattételre köteles köztisztviselő jelenlétében összevetni a legutolsó vagyonnyilatkozatának vagyoni részével.

Az összevetésről, a köztisztviselő meghallgatásáról, illetve az eljárás kezdeményezéséről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy példányát a köztisztviselőnek át kell adni. Ezzel biztosítható az is, hogy a köztisztviselő időben tudomást szerezzen az összevetés eredményéről, esetleges észrevételeket tegyen, amelyek az ellenőrzési eljárás során felhasználhatóak.

A munkáltató indokolt esetben mérlegeli az ellenőrzési eljárás kezdeményezését. Erre a köztisztviselői vagyonnyilatkozatok vagyoni részei összevetésének napjától számított tizenöt nap áll a rendelkezésére. Még mielőtt meghozná döntését a kezdeményezésről a köztisztviselőt meg kell hallgatni, azért, hogy a szóbeli kiegészítés alapján tisztázhatóak legyenek az esetleges félreértések, s ezzel megelőzhető legyen az ellenőrzési eljárás.

Ellenőrzési eljárás kezdeményezése esetén a Belügyminisztérium a vagyonnyilatkozat személyi részeiben feltüntetett adatok segítségével egymáshoz rendeli a személyi és a vagyoni részek adatait és lefolytatja az ellenőrzési eljárást.

Garanciális jellegű szabály, hogy az ellenőrzési eljárás elhúzódása nem teremhet bizonytalanságot a köztisztviselő számára, ezért az ellenőrzési eljárást hat hónapon belül be kell fejezni. A befejezést követően, mivel megszűnt az adatkezelés célhoz kötöttsége, adatvédelmi okokból a személyi és a vagyoni részek egymáshoz rendelését meg kell szüntetni, és a személyi részekben foglalt adatokat tartalmazó iratot a közigazgatási szerv vezetője részére vissza kell küldeni, és ezzel egyidejűleg a személyi részek adatait a számítógépes nyilvántartásból törölni kell.

A Ktv. az ellenőrzési eljárás céljaként a vagyongyarapodás okának megállapítását határozza meg. Természetesen ebben az esetben nem önmagában a vagyongyarapodás ténye alapozza meg az ellenőrzési eljárást, hanem az a körülmény, hogy a köztisztviselő munkaviszonyából, egyéb jogviszonyából, vagy a munkáltató által ismert törvényes forrásból származó jövedelme a vagyongyarapodásra magyarázatot nem adott.

A Belügyminisztérium feladatkörében eljárva:

- a nyilatkozattételre köteles köztisztviselőt, a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársat és gyermeket, valamint más személyeket meghallgathatja,

- szakértőt rendelhet ki,

- más szervektől, személyektől adatokat szerezhet be.

A meghallgatni kívánt személyek nem kötelesek nyilatkozatot tenni. A vagyonnyilatkozatot adó meghallgatásának a megkísérlése kötelező. A megkeresett személyek, szervek az adatszolgáltatásnak a reájuk vonatkozó általános szabályok szerint kötelesek eleget tenni.

A meghallgatásról szóló értesítést a meghallgatás időpontja előtt legalább 8 munkanappal korábban kell kézbesíteni. A nyilatkozattételre köteles köztisztviselő, a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs és gyermek, valamint más meghallgatni kívánt személyek a meghallgatás során jogi képviselőt is igénybe vehetnek. A meghallgatásról jegyzőkönyvet kell felvenni.

A Belügyminisztérium Vagyonnyilatkozat-nyilvántartó és Ellenőrzési Irodájának vezetője az ellenőrzési eljárás kezdeményezését követően - megbízólevél átadásával - kijelöli az ellenőrzési eljárást lefolytató köztisztviselőt (megbízott), aki a továbbiakban az ügyben önálló döntéseket hozhat bizonyos jogszabályi keretek között és személyesen felel az eljárási és adatvédelmi szabályok betartásáért.

Az eljárás elfogulatlanságát biztosító szabály, hogy nem folytathat ellenőrzési eljárást az a megbízott:

- aki az eljárás alá vont vagyonnyilatkozatra kötelezett hozzátartozója;

- akit az ellenőrzési eljárás során meghallgattak;

- akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el.

Az ügyben a végső érdemi döntést a Belügyminisztérium Vagyonnyilatkozat-nyilvántartó és Ellenőrzési Irodájának vezetője hozza meg. Ehhez az ellenőrzési eljárást lefolytató megbízott jóváhagyásra felterjeszti a hivatal vezetőjének az ellenőrzési eljárás összes iratát az eljárással kapcsolatos megállapításaival együtt.

Ha az eljárás során szakértőt rendelnek ki, vagy más szervektől, személyektől adatokat szereznek be, ezek során az eljárást lefolytató megbízott csak az eljárási cselekményre felhatalmazó jogszabályt, az eljárás alá vont vagyonnyilatkozatra kötelezett elengedhetetlenül szükséges személyes adatait, valamint a kért tájékoztatás, adat megnevezését hozhatja a felkért személyek és szervek tudomására. A vagyonnyilatkozatban szereplő adatokról, tényekről adott, az eljárás lefolytatásához elengedhetetlenül szükséges mértékű tájékoztatás indokoltságáért az eljárást lefolytató megbízott felel.

Az eljárás lefolytatásakor keletkezett belső hivatali munkaanyagok, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlója számára átadott megállapításokat tartalmazó iratok - ide nem értve a Ktv. 22/B. § (5) bekezdés alapján átvett adatokat - 10 évig, de legfeljebb a vagyonnyilatkozatra kötelezett jogviszonyának fennállásáig kezelhetőek, azt követően azokat meg kell semmisíteni. A munkaanyagokból, iratokból tájékoztatás, adatszolgáltatás nem teljesíthető, kivéve, ha az adatokra a vagyonnyilatkozatra kötelezett jogviszonyával összefüggésben indult bírósági eljárásban a bíróság megkeresése alapján van szükség.

Az ellenőrzési eljárás során az érintett személy jogorvoslattal éljen. A vagyonnyilatkozatra kötelezett, illetve az eljárásban részt vevő szakértő és más személy 15 napon belül panaszt nyújthat be. A megbízott intézkedése ellen benyújtott panaszt a hivatal vezetője, a hivatal vezetőjének intézkedése ellen benyújtott panaszt a belügyminiszter bírálja el 15 napon belül.

Eljárásainak megállapításairól a Belügyminisztérium a munkáltatót értesíti. A jogkövetkezmények levonása a munkáltató feladata. Ez azt jelenti, hogy érdemi intézkedést a vagyonnyilatkozattal kapcsolatban csak a munkáltató tehet.

III. fejezet

A KÖZTISZTVISELŐI ÉLETPÁLYA

A közszolgálati jogviszony tartalma

23. § A köztisztviselőt az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a 26. § (2) bekezdésében és a 32. §-ban foglaltak kivételével - iskolai végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell besorolni.

A karriertípusú közszolgálati rendszerek leghangsúlyosabb elemei közé tartozik a tervszerű előmenetel, ami biztonságot, valamint a politikai váltógazdaságtól való függetlenséget nyújt a köztisztviselők számára. A karrierrendszer jellemzője, hogy a köztisztviselő teljes szakmai életútját a közszolgálatban járja be, s előmenetele az érdemek figyelembevételével szigorúan kötött szabályok alapján fokozatosan történik. Az ún. alkalmazási típusú közszolgálati rendszerekben a politikai megbízhatóság döntő szerepet játszik, ezért a karriertípusú rendszerekre jellemző képesítési követelmények érvényesítése a háttérbe szorul. Ennek azonban az a következménye, hogy korántsem élveznek akkora biztonságot a köztisztviselők, mint a karriertípusú rendszerekben. Egyre gyakoribb, hogy a két rendszer elemeit egymással kombinálják, s így azok egymást kiegészítve jellemzik az egyes országok közszolgálati rendszereit. A karrierrendszer mindenki számára biztosít bizonyos előmeneteli automatizmust, de e jelentősebb rangokért, címekért pályázat, illetve versenyvizsga alapján kell megküzdeni. A személyi állomány stabilitására jellemző, hogy a köztisztviselőket abban az esetben sem lehet elbocsátani, ha munkahelyük megszüntetésére kerül sor. Ilyen esetben szakmai felkészültségüknek, illetve besorolási fokozatuknak megfelelő másik álláshelyre tarthatnak igényt. A minősítés döntő szerepet játszik a köztisztviselő karrierjében, ezért annak tartalma szabadon megismerhető, illetve, ha azzal a köztisztviselő nem ért egyet, kérheti annak felülvizsgálatát. Vannak országok, ahol a közszolgálati karrierre próbaidős szolgálat alapján készítik fel a jelölteket, amely vizsgakötelezettséggel zárul. A köztisztviselők díjazása kötött szabályok szerint történik, s mértéke döntően az előmeneteltől, illetve a betöltött álláshelytől függ.

A Ktv. az érdemeken alapuló, szabályozott előmenetelt biztosít a köztisztviselő számára, amely előre kiszámítható pályaút tervezését teszi lehetővé. Részletesen meghatározza a köztisztviselő előmenetelének feltételeit. Főszabályként a köztisztviselő besorolása, iskolai végzettsége és közszolgálati jogviszonyban töltött ideje, valamint minősítése alapulvételével történik. A pályakezdő - iskolai végzettségétől függően - egy vagy két évet gyakornokként tölt el.

Az előmeneteli rendszer alapját a köztisztviselők besorolása képezi, mivel ez határozza meg díjazásukat, pihenőidejüket, illetve egyéb jogosultságaikat. A köztisztviselők besorolása két besorolási osztály szerint történik. A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőket a I-es besorolási osztályba, a középiskolai végzettségű köztisztviselőket a II-es besorolási osztályba kell sorolni. Ahhoz, hogy tényleges előmenetele legyen a köztisztviselőknek, a jogalkotó a besorolási osztályokat fokozatokra osztotta, amelyekhez arányosan szétosztott fizetési fokozatok tartoznak. A fokozatok a közszolgálati jogviszonyban töltött idő függvényében emelkednek, ez biztosítja a közszolgálati pályán elérhető érdemi előrelépést. A besorolásra az iskolai végzettség, valamint a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő alapján kerül sor.

A közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál figyelmen kívül kell hagyni a munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött idő tekintetében a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélküli hat hónapot meghaladó időtartamot. Ezek közül csak a sor- és tartalékos katonai, illetve a polgári szolgálat és a 14 éven aluli gyermek ápolásának, gondozásának, valamint a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama vehető figyelembe. Főszabályként tehát a közszolgálati idő számításánál a munkaviszonyban töltött időket kell figyelembe venni.

A közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításával kapcsolatosan számos jogalkalmazási és értelmezési probléma vetődött, illetve vetődik fel, amelyek megoldásánál feltétlenül érvényesíteni kell, hogy

- a már megszerzett jogok a lehető legkisebb mértékben szenvedjenek csorbát;

- a foglalkoztatással összefüggő jogszabályok között összhang álljon fenn;

- a közszolgálati pályaútra felkészítő gyakornoki időszak rendeltetését indokolt fenntartani.

Mindezek figyelembe vételével az alábbi jogszabályi rendelkezések értelmezésére indokolt és célszerű kitérni.

Az 1992. július 1-jétől kinevezett pályakezdő köztisztviselők esetében az egyetemi tanulmányok időtartamából az első hat hónap sem számítható be, mivel az sértené a törvénynek a gyakornoki időszakra vonatkozó általános szabályát. E köztisztviselők esetében pályájuk során bármilyen más időtartamnak az elismerésére csak abban az esetben kerülhet sor, amikor a Munka Törvénykönyvének szabályai alapján az időtartam munkaviszonynak minősül (pl. betegállomány).

A közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál sajátos jogalkalmazási problémaként vetődik fel, hogy a korábban Tanácsakadémiát végzett dolgozók tanácsakadémiai tanulmányinak ideje - mint munkaviszonyban töltött idő - teljes egészében beszámítható-e a közszolgálati jogviszonyban töltött időbe. A Tanácsakadémiáról szóló rendelkezések [1047/1952. (XI. 21.) MT határozat; 1030/1958. (VIII. 9.) Korm. határozat; 1013/1963. (VI. 15.) Korm. határozat; 1021/1970. (VI. 7.) Korm. határozat; a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjének 30-3/1970 (TK. 25.) TO utasítása] alapján megállapítható, hogy a Tanácsakadémián kifejezetten csak a tanácsi szervekkel munkaviszonyban álló dolgozók folytathatták tanulmányaikat. A szakoktatási tanfolyamon résztvevők a tanulmányi idejük alatt megkapták illetményüket az alkalmazó tanácsi szervektől, sőt munkahelyükön több alkalommal meghatározott gyakorlati feladatokat is elvégeztek. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a szaktanfolyamokon való részvétel egy olyan sajátos munkavégzésnek minősült, amelynek során a munkavégzés a tanulási kötelezettségben nyilvánult meg. Mindezek alapján az ilyen tanulmányi időt - teljes egészében - közszolgálati jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni.

Hasonló jogértelmezési problémát vet fel az ún. SZET-es hallgatóként egyetemen töltött tanulmányi idő beszámítása is. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytató szakmunkás képesítésű hallgatók helyzetének rendezéséről szóló 11/1978. (VIII. 29.) MüM rendelet 1. § (1) bekezdése főszabályként kimondta, hogy a felsőoktatási intézmények nappali tagozatára beiratkozott és ott tanulmányokat folytató szakmunkás képesítésű fizikai foglalkozású fiatalok munkaviszonya (munkavégzési kötelezettsége) a tanulmányok megkezdésétől azok befejezéséig szünetel. A munkavégzési kötelezettség hiánya miatt ezért közszolgálati jogviszonyban töltött időként csak hat hónap vehető figyelembe a tanulmányok idejéből.

A munkanélküli járadékon töltött idő megítélése is számos problémát vet fel a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításának szempontjából. A munkanélküli járadék folyósításának időtartama korábban munkaviszonyban töltött időnek számított. 1993. január 1-jétől a munkanélküli járadék, a képzési támogatás, valamint a pályakezdők munkanélküli segélye folyósításának időtartama nem tekinthető munkaviszonyban eltöltött időnek (1992. évi LXXX. tv.). Minden munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt közszolgálati jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni, kivéve a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamot akkor, ha azt nem 10 éven aluli gyermek ápolására, gondozására vették igénybe. Mindezek alapján 1992. december 31-éig a munkanélküli járadékon töltött időből hat hónap vehető figyelembe, ezt követően viszont egyáltalán nem minősülhet ez az időtartam közszolgálati jogviszonyban töltött időnek.

Az ipari tanulói jogviszony közszolgálati jogviszonyban töltött időként nem számítható be, mivel a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló többszörösen módosított - 1992. július 1-jével hatályon kívül helyezett - 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 12. § (3) bekezdése nem tette lehetővé a szakmunkás tanulóidő munkaviszonyban töltött időként történő elismerését. Ez természetesen nem érinti a más jogszabályban előírt szolgálati idő számítását, így különösen a társadalombiztosítási ellátással kapcsolatos jogszerző időt.

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselőnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

BH1999. 278. A köztisztviselő vezetői megbízásának visszavonása nem tekinthető a kinevezés módosításának. Minthogy a köztisztviselőt a kinevezése szerint kell foglalkoztatni, a munkáltatónak a megbízás előtti kinevezésében foglaltaknak megfelelően kell őt beosztani. Ha erre nincs mód, a köztisztviselő helyzetét - meghatározva a munkaköri feladatait - vele egyetértésben kell rendezni [1992. évi XXIII. tv. 23. §, 38. § (3) bek.].

24. § (1) A pályakezdő köztisztviselő - a 27. § (3)-(4) bekezdései kivételével - gyakornoki besorolást kap.

(2) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő

a) egy év gyakornoki besorolásban töltött idő után fogalmazó,

b) három év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után tanácsos,

c) nyolc év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-tanácsos,

d) tizenhat év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főtanácsos,

e) huszonöt év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-főtanácsos

besorolást kap.

(3) A középiskolai végzettségű köztisztviselő

a) két év gyakornoki besorolásban töltött idő után előadó,

b) tizenkét év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főelőadó,

c) harmincegy év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főmunkatárs

besorolást kap.

(4) A Kormány közvetlen irányítása alatt álló országos hatáskörű szerv esetében a Szervezeti és Működési Szabályzat melléklete, illetve jogszabály a köztisztviselő tevékenységének jellegére utaló - a besorolási fokozatot nem érintő - munkaköri megnevezést állapíthat meg.

2001. július 1-jétől az I. besorolási osztály az eddigi 9 besorolási fokozat helyett 6 besorolási fokozatot tartalmaz. A pályakezdő köztisztviselőt - ha első foglalkoztatási jogviszonyáról van szó - gyakornokként kell besorolni. Gyakornoki besorolást a Ktv. alapján csak az 1992. július 1-jét követően első foglalkoztatási jogviszonyba lépő köztisztviselő kaphat. A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő legfeljebb egy évet, míg a középiskolai végzettségű legfeljebb két évet tölt el gyakornoki besorolásban. A gyakornoki időszak célja, hogy felkészítse a köztisztviselőt a közigazgatási alapvizsgára - kivéve, ha szakképesítése alapján e kötelezettség alól mentesül -, valamint a köztisztviselői életpályára.

Felsőfokú iskolai végzettséget tanúsító oklevelet a felsőoktatási intézményekben az a hallgató kaphat, aki tanulmányi kötelezettségének eleget tett (végbizonyítványt szerzett), szakdolgozatot (diplomamunkát) készített, azt sikeresen megvédte és államvizsgát tett. A végbizonyítvány azt tanúsítja, hogy a hallgató a tantervben előírt tanulmányi és vizsgakötelezettségének mindenben eleget tett. Önmagában azonban nem jelent felsőfokú iskolai végzettséget, ezért ha a köztisztviselő kizárólag végbizonyítvánnyal (ún. abszolutórium) rendelkezik, nem sorolható a I-es besorolási osztályba. Ha jogszabály alapján egyetemi jellegű főiskolaként létesített felsőoktatási intézmény egyetemi oklevelet állított ki, illetve a jogszabály kifejezetten az oklevél képesítő jellegére nézve valamely oklevelet főiskolai oklevéllel egyenértékűnek nyilvánított, ezek az oklevelek jelenleg is felsőfokú iskolai végzettséget tanúsítanak (1985. évi 17. törvényerejű rendelet 6. §).

Jogalkalmazási kérdés, hogy a felsőfokú iskolai végzettség megállapítása szempontjából elegendő-e az I-es besorolási osztályba történő besoroláshoz a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem szakosító tagozatán szerzett oklevél, s az elfogadható-e felsőfokú iskolai végzettségnek? Ki kell emelni, hogy 1963-1983. között főiskolai oklevéllel volt egyenértékű a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem két éves szakosított tagozatán oktatott valamennyi szakágból államvizsga letételét együttesen tanúsító oklevél. A szerzett jog tiszteletben tartásának elvére figyelemmel főiskolai szintűnek kell elfogadni a 17/1963. (VII. 2.) Korm. rendelet alapján a korábban - jelenleg is - főiskolai szintűnek minősített oklevelet. Nem tartozik e körbe természetesen az esti egyetem általános tagozata, amely soha nem nyújtott felsőfokú iskolai végzettséget.

A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő,

- egy év gyakornoki besorolásban töltött idő után fogalmazó;

- három év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után tanácsos;

- nyolc év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-tanácsos;

- tizenhat év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főtanácsos;

- huszonöt év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után vezető-főtanácsos

besorolást kap.

A köztisztviselő besorolásánál sajátos problémát okoz, hogy az oktatási rendszerek általában megkülönböztetik az iskolázottság szintjére utaló iskolai végzettséget és a valamely szakma gyakorlását lehetővé tevő ismeretek elsajátítását igazoló szakmai képzettséget. A kettő sok esetben egybeesik, de nem feltétlenül. (Előfordul, hogy bizonyos tanfolyamok, amelyek elnevezésükben felsőfokúnak minősülnek ugyan, de nem adnak felsőfokú iskolai végzettséget. Így pl. a felsőfokú államháztartási tanfolyam, a felsőfokú munkaügyi tanfolyam, a mérlegképes könyvelői tanfolyam, a felsőfokú társadalombiztosítási tanfolyam nem igazol felsőfokú iskolai végzettséget.) Ez a megkülönböztetés gyakran hátrányos a díjazás szempontjából, ezért számos esetben vetődik fel, hogy bizonyos szakképzettségeket felsőfokú iskolai végzettségnek lehet-e tekinteni? Leggyakrabban a munkavédelem és a társadalombiztosítási szakképzés területén találkozhatunk ezzel a problémával. Hangsúlyozandó, hogy iskolarendszeren kívüli tanfolyami képzésben szerzett szakmai képzettség iskolai végzettségként történő elismerése jogszabályba ütközne. Iskolai végzettséget tanúsító okiratot csak alap-, közép- és felsőoktatási intézmény adhat ki. Az ún. szaktanfolyami iskolák sohasem voltak részei a magyar felsőoktatási intézmény rendszernek, ezért nem tanúsíthatnak felsőfokú iskolai végzettséget az ott megszerzett felsőfokú tanfolyamok elvégzéséről szóló okiratok.

Az iskolai végzettség, valamint a szakképzettség tudatos szétválasztása elsősorban arra vezethető vissza, hogy az Országgyűlés a díjazás eszközeivel kívánta javítani a közigazgatás társadalmi elismertségét. A felsőfokú szaktanfolyamok nyilvánvalóan nem lehetnek egyenértékűek a díjazás szempontjából a felsőfokú iskolai végzettséget tanúsító diplomákkal. Méltánytalannak tűnt az a korábban követett gyakorlat, amely módot adott a bér- és előmenetel tekintetében az azonos elbírálásra az általában egy-két éves munka melletti tanfolyamot végzettek és a három, hat éven át felsőfokú iskolai alapképzésben részt vettek felkészültségének hasonló elismerésére. Mindezek alapján a jogalkalmazó akkor jár el a törvényi rendelkezéseknek megfelelően, ha az iskolarendszerű oktatásban felsőfokú iskolai végzettséget szerzett köztisztviselőket az I-es besorolási osztályba sorolja, míg a felsőfokú szaktanfolyammal rendelkezőket a II-es besorolási osztályba. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szaktanfolyamok a középiskolai végzettséghez képest plusz szakmai felkészültséget, nagyobb szakmai hozzáértést biztosítanak a köztisztviselőnek. Ez viszont abból a szempontból teremthet méltánytalan helyzetet, hogy az ilyen szaktanfolyamokkal rendelkező köztisztviselőket szintén a II-es besorolási osztályba sorolják, s ezáltal díjazásuk a csak érettségivel rendelkező köztisztviselőkével lesz azonos. A későbbiek folyamán egyébként a jogalkotó ezen a helyzeten is változtatott, mivel az ún. képzettségi pótlékokkal ez a probléma orvosolható (ld. a Ktv. 48/A. §-ánál!)

Középiskolai végzettséget a gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítvány vagy a szakközépiskolában szerzett érettségi-képesítő bizonyítvány, illetőleg érettségi bizonyítvány igazol. Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény hatálybalépéséről szóló 1985. évi 17. törvényerejű rendelet 5. §-a értelmében a törvény hatálybalépése - 1986. szeptember 1. - előtt a középiskola negyedik osztályának elvégzésével szerzett végzettség középiskolai végzettségnek minősül.

2001. július 1-jétől a középiskolai végzettségű köztisztviselő

- két év gyakornoki besorolásban töltött idő után előadó;

- tizenkét év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főelőadó;

- harmincegy év közszolgálati jogviszonyban töltött idő után főmunkatárs

besorolást kap.

Nincs akadálya annak, hogy a köztisztviselő tevékenységének megkülönböztetésére munkaköri elnevezést állapítson meg a munkáltató. Ez azonban nem érintheti a törvény alapján megállapított besorolási fokozatot. Önkormányzatok esetében a munkaköri megnevezést rendeletben is meg lehet állapítani. Mindezek alapján alkalmazható pl. a szociális, népjóléti, közszolgáltatási, kulturális, titkár, tanácsos, főelőadó, szakelőadó, ügyintéző elnevezés.

Bizonyos munkakörök esetében a főszabálytól eltérő besorolást kell alkalmazni. Ezek a következők

- az egy évet meg nem haladó határozott időre létesített közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőre nem vonatkoznak az előmeneteli szabályok;

- a Miniszterelnöki Hivatalban kormányfő-tanácsadói és kormánytanácsadói munkakörben foglalkoztatott köztisztviselők közszolgálati jogviszonyban töltött idejükre tekintet nélkül vezető főtanácsosi vagy főtanácsosi besorolásra jogosultak [Ktv. 32. § (2)]. A vezető főtanácsosi besorolású köztisztviselő minisztériumi főosztályvezetői, a főtanácsosi besorolású köztisztviselő minisztériumi főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult;

- a Miniszteri Kabinetben miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselők esetében sem érvényesül a besorolásra vonatkozó főszabály, közszolgálati jogviszonyban töltött idejükre tekintet nélkül kell megállapítani besorolásukat (vezető főtanácsosi, főtanácsosi);

- az Országgyűlés Hivatalában, az Alkotmánybíróság Hivatalában és az Állami Számvevőszéknél főtanácsadói és tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselők szintén közszolgálati jogviszonyban töltött idejükre tekintet nélkül vezető főtanácsosi vagy főtanácsosi besorolásra jogosultak.

Tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzatok nemcsak köztisztviselőket, hanem közalkalmazottakat is foglalkoztathatnak, gyakran okoz problémát, hogy milyen esetekben lehet alkalmazni a köztisztviselői besorolást. Az önkormányzati igazgatásban csak azokat lehet köztisztviselőknek besorolni, akik az önkormányzattal állnak jogviszonyban és alkalmazásuk az önkormányzat hivatalában történik. Azok a munkavállalók, akik a polgármesteri hivatal önálló költségvetési szerveivel állnak alkalmazotti jogviszonyban közalkalmazottak, s mint ilyenek a Kjt. hatálya alá tartoznak, s ezért köztisztviselőként történő besorolásuk szóba se kerülhet. A kétféle foglalkoztatási jogviszony elhatárolása érdekében a sajátos helyi körülmények pontos ismeretére, valamint az önkormányzat és szervei (polgármesteri hivatal) szervezeti és működési szabályzatának figyelembe vételére van szükség. Ez alapján dönthető el az egyes munkavállalók konkrét besorolása, s ebből fakadó jogállása. A hatósági húsbolt vezetője, illetve hentese, a piaci helypénzt szedő, a ravatalozó gondnoka stb. foglalkoztatása általában a gazdasági ágazatban történik, ezért a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartoznak. A közhasznú munkát végzőket a települési önkormányzat, mint jogi személy alkalmazza munkaszerződéssel, ezért köztisztviselői besorolásukra nem kerülhet sor. A köztisztviselői körből történő kirekesztésüket még az indokolja, hogy foglalkoztatásuk célja általában a településen jelentkező egyes önkormányzati feladatok megoldásának elősegítése és nem az önkormányzat szervezeti működésének biztosítása.

A Ktv. lehetőséget ad arra, hogy a jogalkotási jogkörrel fel nem ruházott a kormány közvetlen irányítása alatt álló országos hatáskörű szerv vezetője a közigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatának mellékletében rendelkezhessen a besorolási fokozatot nem érintő munkaköri megnevezésekről.

Figyelemmel arra, hogy 2003. július 1-jétől az ügykezelők ismételten közszolgálati jogviszonyban állnak a Ktv. illetményrendszerébe történő beillesztésük érdekében őket is be kell sorolni. Az alapilletmény megállapítása érdekében az ügykezelők a III. besorolási osztályba tartoznak, mely besorolási osztály csak fizetési fokozatokra tagozódik. Ugyanakkor a köztisztviselőkhöz hasonló előmeneteli rendszer az ügykezelők esetében nincs, fizetési fokozatukat a közszolgálati jogviszonyban töltött idejük alapján kell megállapítani, és fizetési fokozatban történő előrelépésük is ennek függvénye.

BH2001. 299. A törvény értelmében a közszolgálati jogviszony közös megegyezésen alapuló megszüntetése esetében a köztisztviselőnek sem felmentési járandóság, sem végkielégítés nem jár [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18-29 §-ai].

25. § (1) A köztisztviselőt - a 24. §-ban meghatározott közszolgálati jogviszonyban töltött idő megszerzését követően - magasabb besorolási fokozatba kell sorolni, ha

a) a feladatainak ellátására - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével - legalább „alkalmas” minősítést kap, és

b) a következő besorolási fokozathoz jogszabályban előírt feltételeket, vagy

c) a közigazgatási szerv által írásban meghatározott feltételeket teljesítette.

(2) A közszolgálati jogviszonyban töltött idő 24. § szerinti számításánál a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamot - kivéve a sor- és tartalékos katonai, polgári szolgálat idejét, a 14 éven aluli gyermek ápolásának, gondozásának céljából, valamint a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát - figyelmen kívül kell hagyni.

(3) A köztisztviselőnek fogalmazó besorolásához egy éven belül, előadó besorolásához két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tennie. Közigazgatási alapvizsgát - ha jogszabály előírja - nem közszolgálati jogviszonyban álló is tehet.

(4) A közigazgatási alapvizsga letételére előírt határidőbe nem számít be a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, a sor- és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálat, a keresőképtelenség, továbbá a 30 napot meghaladó hivatalos kiküldetés időtartama.

(5) Ha a gyakornok a közigazgatási alapvizsgát a (3) bekezdésben előírt határidőt követő hat hónapon belül nem teszi le, közszolgálati jogviszonya megszűnik.

(6) Nem kell közigazgatási alapvizsgát tennie annak, aki állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítést, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán oklevelet szerzett.

(7) A pályakezdőként kinevezett köztisztviselőnek a tanácsos besorolási fokozatba soroláshoz közigazgatási szakvizsgát kell tennie. Közigazgatási szakvizsga hiányában a köztisztviselő nem sorolható a tanácsos besorolási fokozatba.

(8) Közigazgatási szakvizsgát az az I. besorolási osztályba sorolt köztisztviselő tehet, aki közigazgatási alapvizsgát tett vagy az alól mentesült, közigazgatási szervnél szerzett legalább kétéves gyakorlattal rendelkezik és részt vett a jogszabály által meghatározott felkészítő tanfolyamon. A jegyző, főjegyző és a vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő közigazgatási szervnél szerzett gyakorlat nélkül is tehet közigazgatási szakvizsgát.

(9) E törvény alkalmazásában közigazgatási szakvizsgával egyenértékű a jogi szakvizsga, valamint az OKV elnöksége által teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat és az annak alapján adott mentesítés. Az OKV elnöksége részben is közigazgatási jellegűnek minősítheti a köztisztviselő tudományos fokozatát, ebben az esetben a köztisztviselő a közigazgatási szakvizsgának abból a részéből tesz vizsgát, amelyre a mentesítés nem vonatkozik.

(10) Közigazgatási szakvizsgát - ha jogszabály előírja - nem közszolgálati jogviszonyban álló is tehet, feltéve, ha közigazgatási alapvizsgát tett vagy állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítést, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán oklevelet szerzett.

(11) Az (1) bekezdés c) pontjában említett feltételek a köztisztviselő feladatának ellátásához nélkülözhetetlen ismeretek - képzés, továbbképzés, átképzés formájában történő - megszerzésére irányulhatnak.

A karrier-elvű közszolgálati rendszerekben a köztisztviselőt alanyi jogként illeti meg az előmenetel, ha teljesíti a törvényben meghatározott feltételeket. Magasabb besorolási fokozatba kell sorolni a megfelelő közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkező köztisztviselőt a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével, ha feladatainak ellátására legalább alkalmas minősítést kap és a következő besorolási fokozathoz jogszabályban előírt vagy a közigazgatási szerv által írásba foglalt feltételeket teljesítette.

A három feltétel közül az első kettő konjunktív feltétel, ami azt jelenti, hogy mindkettőnek fenn kell állnia ahhoz, hogy a köztisztviselőt magasabb besorolási fokozatba lehessen sorolni. Önmagában tehát az alkalmas minősítés még nem elegendő az előmenetelhez arra is szükség van még, hogy jogszabályban meghatározott feltételt is teljesítse a köztisztviselő a következő besorolási fokozatba soroláshoz. Ilyen feltétel pl. a közigazgatási alapvizsga letétele. A jogszabályon kívül közigazgatási szerv is meghatározhat előmeneteli feltételt pl. a munkáltató posztgraduális képzésben történő részvételt ír elő a köztisztviselő számára. Az előmenetel feltételeinek meghatározása a közszolgálati jogviszony szempontjából lényeges körülménynek tekinthető, ezért az erre irányuló munkáltatói intézkedést minden esetben írásba kell foglalni. Az írásbeliséghez szükségszerűen kapcsolódik, hogy az intézkedés tartalmát meg kell ismertetni a köztisztviselővel. A munkáltató csak olyan feltételt határozhat meg, amely a köztisztviselő feladatának ellátásához nélkülözhetetlen ismeretek megszerzésére irányul. Így pl. nem felel meg ennek a követelménynek az, hogy a polgármesteri hivatal szociálpolitikával foglalkozó szakembere számára műszaki jellegű képzésben történő részvételt írnak elő. Ugyanakkor bizonyos esetekben elképzelhető, hogy bár a képzésben való részvétel nem kapcsolódik a munkakör szakmai tartalmához, mégis elvárható, hogy a köztisztviselő az azon megszerezhető ismeretek birtokába jusson. Erre példa az informatika térhódítása, amelynek hatása egyre szélesebb körben érződik a közigazgatásban is. A betöltött munka jellegétől függetlenül minden köztisztviselőtől elvárható, hogy legalább alapfokon képesek legyenek alkalmazni a személyi számítógépet, a szövegszerkesztőt, illetve ha jogalkalmazással is foglalkoznak, az elektronikus jogszabály-nyilvántartást. Ha a munkáltató úgy dönt, hogy az ilyen jellegű képzésben való részvételt az előmenetel feltételeként határozza meg, semmi esetre sem tekinthető jogszabályellenes munkáltatói intézkedésnek, mivel ezek az ismeretek ma már szorosan hozzátartoznak a köztisztviselői hivatás gyakorlásához. Az előmenetelre való jogosultsága a köztisztviselőnek akkor nyílik meg, amikor a törvényben meghatározott valamennyi feltételt teljesítette. Ebben az esetben, ha a magasabb besorolási fokozatba sorolás elmarad a munkáltatói intézkedés elmulasztása miatt a köztisztviselő közszolgálati jogvitát kezdeményezhet. Ennek kapcsán indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy a feltételek fennállása esetén a besorolást nyomban el kell végezni és az arról szóló munkáltatói intézkedést a köztisztviselőnek átadni. Ebből az is következik, hogy a magasabb besorolási fokozatba sorolás időpontja nem kapcsolódik szükségszerűen a naptári év első napjához. Az ettől eltérő gyakorlat nem áll összhangban a törvény rendelkezéseivel, s indokolatlanul hátráltatja a köztisztviselők előmenetelét. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a magasabb besorolási fokozathoz magasabb illetmény, illetve nagyobb mértékű szabadság jár. A besorolás elmulasztása ezért súlyos anyagi hátrányt okozhat a köztisztviselőnek.

Fontos kiemelni azt, hogy a határozott időre kinevezett köztisztviselőre az előmenetel szabályait csak akkor kell alkalmazni, ha a határozott idő az egy évet meghaladja.

A gyakorlatban jogbizonytalanságot eredményezett az, hogy a határozott idő meghosszabbítása, illetőleg egymást követő több határozott idejű kinevezés esetén mikortól kell számítani az egy évet, ezért a Ktv. 29. §-a ezeknek az időtartamoknak az egybeszámítását rendeli el. Főszabályként a magasabb besorolási fokozatba sorolás egyik feltétele a köztisztviselő legalább alkalmas minősítése. Ugyanakkor előfordul, hogy a nem pályakezdő köztisztviselőt kinevezését követően viszonylag rövid idő eltelte után magasabb besorolási fokozatba kell sorolni, de éppen az eltelt idő rövidsége miatt a minősítésre jogosult vezető a köztisztviselő munkáját megalapozottan értékelni még nem tudja. Ez viszont akadálya lenne a köztisztviselő előbbre sorolásának. Ezért a Ktv. a minősítésre vonatkozó szabályokkal összhangban kiveszi a magasabb besorolási fokozatba sorolás feltételei közül azt az esetet, amikor a minősítésre jogosult vezető irányítása alatt a köztisztviselő legalább egy évet még nem dolgozott. Ilyenkor tehát minősítés hiányában is magasabb besorolási fokozatba kell sorolni a köztisztviselőt.

A közigazgatási alapvizsgarendszer és követelményei

A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőnek egy éven belül, míg középiskolai végzettségű kollégájának két éven belül kell közigazgatási alapvizsgát tenne. A közigazgatási alapvizsga jogszabály által meghatározott előmeneteli, illetve pályán maradási feltétel. Előmeneteli feltétel, mert teljesítése megalapozza, hogy a pályakezdő gyakornoki besorolásból eggyel magasabb besorolásba kerüljön. Pályán maradási feltételnek azért tekinthető az alapvizsga, mert ha a gyakornok egy vagy két éven, s az azt követő hat hónapon belül nem teszi le, a közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg [Ktv. 25. § (5)]. A hat hónapos kedvezmény a nem pályakezdő köztisztviselőt nem illeti meg.

Az alapvizsga célja, hogy olyan korszerű ismeretanyag birtokába juttassa a köztisztviselőket, amely biztosítja számukra a munkájuk ellátásához szükséges igazgatási ismeretminimumot, valamint gyakorlati készséget. A vizsgakövetelmények a magyar államszervezet alkotmányos intézményeit, azok működését, a központi és önkormányzati igazgatás működésének alapelveit, az államigazgatási eljárás általános szabályait, a közszolgálati rendszert, a gazdálkodás és a pénzügyi szakágazat ismereteit, valamint az adatvédelem körébe tartozó alapvető kérdéseket érintik. A vizsga teljesítése hozzásegíti a köztisztviselőket ahhoz, hogy elsajátítsák azokat az igazgatás körébe tartozó alapismereteket, amelyek képessé teszik őket a közigazgatási eljárás és gyakorlat szabályainak magabiztos és szakszerű alkalmazására. Bizonyos felsőoktatási intézményekben az oktatás tematikája magában foglalja a közigazgatási alapvizsga ismeretanyagát, ezért az állam és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, illetve jogi szakokleveles közgazdász képesítéssel rendelkező köztisztviselő mentesül a közigazgatási alapvizsga letétele alól. Nem kell továbbá közigazgatási alapvizsgát tennie annak, aki okleveles közgazda képesítést szerzett, továbbá aki a Rendőrtiszti Főiskolán szerzett oklevelet [51/1993. (III. 31.) Korm. rendelet 1. § (2)]. A köztisztviselő kinevezésekor fel kell tüntetni a kinevezési okiraton a vizsgakötelezettség tényét és teljesítésének határidejét.

Az alapvizsga letételének feltétele, hogy a köztisztviselő közigazgatási gyakorlattal rendelkezzen. A közszolgálati jogviszonyában töltött ideje alapján gyakornoki besorolással rendelkező köztisztviselő - I-es besorolás esetén - hat hónapos, II-es besorolás esetén legalább tizenkét hónapos közigazgatási gyakorlat megszerzését követően bocsátható vizsgára. A munkáltatói jogkör gyakorlójának kötelezettsége, hogy gondoskodjon a köztisztviselő gyakornoki felkészítéséről. Ahhoz, hogy a köztisztviselő az alapvizsgára jelentkezhessen, részt kell vennie ezen a felkészítésen. A közigazgatási gyakorlat megítélése szempontjából a Ktv. hatálya alá tartozó szerveknél szerzett gyakorlatot kell irányadónak tekinteni. Az ideiglenesen besorolt köztisztviselők esetében egységesen hat hónapos közigazgatási gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy a vizsgáztatást szervező közigazgatási hivatal elfogadja a vizsgára való jelentkezést. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a munkáltatói érdekekre tekintettel még az előírt közigazgatási gyakorlat megszerzését megelőzően lehetőséget kell adni a vizsga letételére. A munkáltatói jogkör gyakorlója ezért a gyakorlati időt különösen indokolt esetben a felével csökkentheti. Ez a kedvezmény nem érinti azt a I-es besorolási osztályba tartozó köztisztviselőt, aki közszolgálati jogviszonyában töltött ideje alapján kapott gyakornoki besorolást. Ennek az az oka, hogy indokolatlan volna, ha a jogszabály által előírt hat hónapos közigazgatási gyakorlati idő tovább csökkenne. Az ideiglenesen besorolt nem pályakezdő köztisztviselő esetében ezt a korlátozást nem kell figyelembe venni [51/1993. (III. 31.) Korm. rendelet 2. § (3)].

A közigazgatási alapvizsga követelményeinek egységes biztosításáról az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság (OKV) gondoskodik. Tagjait a belügyminiszter kéri fel öt éves időtartamra.

Vizsgát szervezni január, március, május, szeptember és november hónapokban lehet. A vizsgaidőszakot a vizsgáztatásra jogosult szerv jelöli ki a jelöltek számának figyelembevételével. A munkáltató kötelessége, hogy a választott vizsgaidőszakot megelőzően 60 nappal megküldje a jelentkezési lapot a vizsgáztatásra jogosult szervek részére. Ha a munkáltató ezt a határidőt elmulasztja, a vizsgáztatásra jogosult szerv különösen indokolt esetben eltekinthet a 60 napos határidő betartásától. Amennyiben a vizsgáztatásra jogosult szerv elkésettnek minősíti a jelentkezést, akkor azt a soron következő vizsgaidőszakra leadott jelentkezésnek kell tekinteni. A jelentkezés nyilvántartásba vételét követően legalább 30 nappal korábban a vizsgáztatásra jogosult szerv értesíti a jelöltet a vizsga időpontjáról, valamint helyéről. Ezzel egyidejűleg megküldi számára a vizsgakövetelményeket is. A vizsga írásbeli és szóbeli részvizsgából áll, az eredményes vizsgához a jelöltnek mindkét részvizsgából meg kell felelnie. A vizsga időpontjának kijelölését követően lehetőség van a vizsga elhalasztására. Ennek az a feltétele, hogy a jelölt legalább hat munkanappal a vizsgaidőpontot megelőzően kérje a vizsga elhalasztását. Ugyanez a szabály vonatkozik arra az esetre is, amikor a jelölt önhibáján kívül mulasztja el a vizsga letételét. Ha a mulasztás a jelöltnek felróható okból következik be, s a vizsga elhalasztását sem kéri, a vizsgát sikertelennek kell minősíteni. Ennek azért van jelentősége, mert sikertelen vizsga esetén legfeljebb két alkalommal lehet javítóvizsgát tenni.

A vizsgaköltség a közigazgatási szervet terheli. Ez magába foglalja a vizsgáztatásra jogosult szerv által szervezett szakmai konzultáción, továbbá a vizsgán való megjelenéssel felmerült, számlával igazolt utazási és szállásköltséget, valamint a szakmai konzultáció és a vizsga díját. A javítóvizsga díja kizárólag a jelöltet terheli. A vizsgadíj a mindenkori illetményalap 10%-a, amelyet a vizsgáztatásra jogosult szerv részére kell befizetni.

Tekintettel arra, hogy az okleveles közgazda képesítéssel rendelkező köztisztviselő mentesül a közigazgatási alapvizsga letétele alól, számos jogalkalmazási kérdés merül fel e képesítés megszerzésével kapcsolatban. Az oklevelek bejegyzésének vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a bejegyzés két dolgot fejez ki. Az iskolai végzettség szintjét és a szakképesítést. Az okleveles közgazda vagy okleveles közgazdász bejegyzés azt fejezi ki, hogy birtokosa egyetemi szintű alapképzésben szerzett oklevelet közgazdasági területen, tehát közgazdasági egyetemi végzettsége van. Az oklevélben általában szűkebb szakmegjelölés is szerepel, ami a szűkebb specializációról ad információt, de az egyetemi szintű közgazdasági végzettségen, illetve szakképzettségen belül. Az ilyen oklevél birtokosát nem lehet kötelezni a közigazgatási alapvizsga letételére, mivel a jogszabály alapján mentesül az alapvizsga alól. A mérnök-közgazdász képzés viszont nem az alapképzés, hanem a szakosító képzés keretében folyik. Ennek megfelelően ez a képzés nem tekinthető második alapképzésnek. Az itt szerzett oklevél szakosító oklevél, tehát csak az alapképzésben szerzett mérnöki oklevéllel együtt érvényes. Néhány évvel ezelőtt a diploma bejegyzés is megváltozott, ennek megfelelően közgazdasági szakokleveles mérnök .... szakon. A mérnök-közgazdász szakképesítést tehát nem lehet elfogadni olyan szakképesítésnek, amely mentesítene a közigazgatási alapvizsga alól. A tanárképzésben az okleveles közgazdász-tanár oklevélbejegyzés azt fejezi ki, hogy az iskolai végzettség egyetemi szintje és az általános szakképzettség tekintetében (közgazdász) az oklevél egyenértékű a többi szakon szerzett oklevéllel, tehát az itt végzettek is okleveles közgazdák. A szűkebb specializáció az ő esetükben ugyanakkor a tanári szak és ezen belül választanak a hallgatók szakirányt (tehát, hogy a gazdaságtudomány valamely területén készülnek fel, különösen a tanári tevékenységre). A szakirány bejegyzése az oklevélbe nem kötelező, pl. betétlapon megjeleníthető.

A Pénzügyi és Számviteli Főiskola által kiadott oklevél szerint közgazdász képesítéssel rendelkező - a közigazgatási alapvizsga letételére kötelezett köztisztviselő - a Ktv. 25. § (6) bekezdése alapján nem mentesül e vizsgakötelezettség alól, mivel ez a képesítés nem azonos a jogi szakokleveles közgazdász képesítéssel, amely képesítést az egyetemi szintű képzésben lehet megszerezni. A mentesítést az 51/1993. (III. 31.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésére sem lehet alapozni, mivel a kérdéses iskolai végzettség nem egyenértékű az okleveles közgazda végzettséggel.

Közigazgatási alapvizsgát - fő szabály szerint - csak köztisztviselő tehetett. Ugyanakkor külön jogszabályi előírás alapján lehetőség van arra, hogy nem közszolgálati jogviszonyban álló személy is letehesse a vizsgát.

Az ügykezelőként kinevezett, ügykezelői alapvizsga letételére kötelezett. Ez alól csak a közgazdasági szakközépiskola igazgatás ügyviteli szakán szerzett szakképesítés mentesít. Ugyancsak nem kell ügykezelői alapvizsgát tennie annak sem, aki közigazgatási alap- vagy szakvizsgával rendelkezik. A Ktv. 75. § (7) bek. alapján mentesül e kötelezettség alól az az ügykezelő is, aki kinevezésekor vagy a közalkalmazotti jogviszonyt, hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervektől történő áthelyezésekor az öregségi nyugdíjra már jogosultságot szerzett]. Ez esetben az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett alatt azt az ügykezelőt kell érteni, aki a hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik. Az ügykezelői alapvizsga letételére a törvény hat hónapos határidőt állapít meg. E határidőt a kinevezésétől kell számítani. Ha az ügykezelő az előírt határidőt követő hat hónapon belül a vizsgakötelezettségének nem tesz eleget, akkor a közszolgálati jogviszonya megszűnik.

A közigazgatási szakvizsga rendszere és követelményei

A Ktv. 2001. évi módosítása úgy rendelkezett, hogy a 2001. július 1-jén közszolgálati jogviszonyban álló diplomás köztisztviselő - amennyiben nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával - köteles legkésőbb 2004. július 1-jéig a szakvizsgát letenni. A határidő számítására a Ktv. 25. §-ának (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. Amennyiben a köztisztviselő az előírt határidőre nem teszi le a szakvizsgát, akkor a határidő lejártát követően magasabb fizetési, illetve besorolási fokozatba nem sorolható. Ha később a szakvizsgát teljesíti, közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján kell besorolni, vagyis a köztisztviselő visszakerül az előmeneteli táblán őt egyébként megillető helyre. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az a 2001. július 1-jén közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő - ide nem értve a vezetőt, a jegyzőt és a főjegyzőt - aki az előbb említett időpontban már betöltötte az ötvenötödik életévét, mentesül a közigazgatási szakvizsga letétele alól, s számára a besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó illetményt kell megállapítani.

A pályakezdőként kinevezett köztisztviselőnek a tanácsos besorolási fokozatba soroláshoz közigazgatási szakvizsgát kell tennie. Közigazgatási szakvizsga hiányában a munkáltató a köztisztviselőt nem sorolhatja a tanácsos besorolási fokozatba.

Közigazgatási szakvizsgát az az I. besorolási osztályba sorolt köztisztviselő tehet, aki közigazgatási alapvizsgát tett vagy az alól mentesült, közigazgatási szervnél szerzett legalább két éves gyakorlattal rendelkezik és részt vett a jogszabály által meghatározott felkészítő tanfolyamon. A jegyző, főjegyző és a vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő közigazgatási szervnél szerzett gyakorlat nélkül is tehet közigazgatási szakvizsgát.

A Ktv. szabályai szerint a közigazgatási szakvizsgával egyenértékű a jogi szakvizsga, továbbá az OKV elnöksége által teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat és az annak alapján adott mentesítés. Az OKV elnöksége részben is közigazgatási jellegűnek minősítheti a köztisztviselő tudományos fokozatát, ebben az esetben a köztisztviselő a közigazgatási szakvizsgának abból a részéből tesz vizsgát, amelyre a mentesítés nem vonatkozik.

A Ktv. lehetőséget ad arra, hogy jogszabályi előírás alapján nem közszolgálati jogviszonyban álló személy is szakvizsgát tehessen. Ennek azonban feltétele, hogy az érintett előzőleg közigazgatási alapvizsgát tegyen vagy állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítéssel, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán szerzett oklevéllel rendelkezzen.

A közigazgatási szakvizsga letételének elsődleges célja, hogy a felsőfokú végzettségű köztisztviselő magas színvonalú általános közigazgatási ismeretekre tegyen szert. A köztisztviselő ezeknek az ismereteknek a birtokában a közigazgatási szervek széles körében és minden szintjén alkalmassá válik a közhatalmi típusú döntések törvényes előkészítésére, illetve meghozatalára. A köztisztviselőnek a közigazgatási szakvizsgán kell számot adnia elméleti és gyakorlati ismereteiről. Itt jegyezzük meg, hogy a jogalkotó köztisztviselők mellett a foglalkoztatási jogviszonyban álló főpolgármester, főpolgármester-helyettes, megyei közgyűlés elnöke és helyettese, a polgármester és alpolgármester számára is lehetővé tette a közigazgatási szakvizsga letételét. Polgármesteri tisztségének megszűnéséig közigazgatási szakvizsgát önkéntes jelentkezés alapján saját költségére az a felsőfokú iskolai végzettségű polgármester tehet, aki legalább három év közigazgatási gyakorlattal és közigazgatási alapvizsgával rendelkezik, vagy az alól iskolai végzettsége alapján mentesül.

A munkáltató a közigazgatási szakvizsgára kötelezett köztisztviselővel egyetértésben határozza meg, hogy a köztisztviselőnek a rendelkezésre álló határidőn belül, melyik év melyik vizsgaidőszakában kell a szakvizsgát letennie. A közigazgatási szerv a szakvizsgára beosztottak névsorát a választott vizsgatárgy feltüntetésével minden év október 15-éig köteles megküldeni az illetékes szakvizsgaszervezőnek. A szakvizsgák szervezésével, előkészítésével, lebonyolításával, nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat a Magyar Közigazgatási Intézet Oktatási és Módszertani Igazgatósága és a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok látják el.

A vizsgaszervezők az igények alapján november 15-éig kijelölik a következő év vizsgaidőszakait, és erről értesíti a közigazgatási szerveket. A vizsgaszervezőknek szakvizsgát július, augusztus hónapok kivételével, igény szerint kell szervezniük. A jogszabály lehetőséget ad arra is hogy halasztott és javítóvizsga szükség szerint december első felében szervezzenek. A vizsganapokat, a szakvizsgák helyszínét és kezdési időpontját a jelentkezők száma és a választott szakmai vizsgatárgy figyelembevételével a szakvizsgaszervező határozza meg.

A közigazgatási vizsgarendszer működtetésében kiemelkedő szerepet játszó Országos Közigazgatási Vizsgabizottságon belül a közigazgatási szakvizsgákkal kapcsolatos feladatok ellátására Belügyi-külügyi-igazságügyi-védelmi igazgatási szakbizottság, Nemzetgazdaság-igazgatási szakbizottság, Humán-igazgatási szakbizottság, Gazdaságpolitikai és pénzügyigazgatási szakbizottság és Önkormányzati szakbizottság működik. A szakbizottságok tagjait a belügyminiszter kéri fel ötéves időtartamra a vizsgáztatásra jogosultak közül. Az egyes szakbizottságok elnökeit a belügyminiszter a szakbizottsági tagok közül kéri fel ötéves időtartamra. A szakbizottságok javaslatot tesznek a szakvizsga követelményrendszerére és a szóbeli vizsgatételekre, valamint megbízás alapján közreműködnek a szakvizsgatananyag és az írásbeli feladatok kidolgozásában.

Az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság élén elnök áll, akinek a tevékenységét a belügyminiszter által határozott időre kinevezett társelnök segíti. Az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság szerveinek működését a belügyminiszter által kinevezett titkár segíti.

A központi közigazgatási szerveknél alkalmazott köztisztviselők a Magyar Közigazgatási Intézet Oktatási és Módszertani Igazgatóságánál, a többi közigazgatási szervnél alkalmazott köztisztviselő, valamint a polgármester a közigazgatási szerv székhelye, illetőleg működési területe szerint illetékes megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalnál működő bizottság előtt tesz szakvizsgát.

A szakvizsga a kötelező és egy választható vizsgatárgy írásbeli és szóbeli vizsgarészének teljesítéséből áll. A közigazgatási szakvizsga kötelező vizsgatárgyai: általános közigazgatási ismeretek, ezen belül a Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedésének és működésének átfogó, részletes ismerete, az államszervezet - ideértve az önkormányzati rendszert is - tagozódása, az egyes állami szervek funkciója és működésük jellemzői, az államigazgatás szervezetrendszere és működése, az államigazgatás feladatai; az államháztartás általános szabályainak ismerete, ezen belül az államháztartási jog alapvető rendelkezése, a költségvetési szervek gazdálkodásának főbb jellemzői; a közigazgatás-szervezési és vezetési alapismeretek, ezen belül közigazgatási menedzsment és közszolgálati ismeretek; valamint jogalkalmazási eljárásjogi és jogalkotási, jogalkotási eljárási és szakmai kodifikációs ismeretek; az Európai Unió szervezeti rendszere, jogrendszere, az Európai Unió és a nemzeti közigazgatások viszonya témakörökre terjed ki. A választható szakmai vizsgatárgyak: bel- és igazságügyi ágazat (így különösen a belügyi, rendészeti és igazságügyi ágazatba tartozó igazgatási tevékenységek); kül- és biztonságpolitikai ágazat (így különösen az állam külügyi tevékenysége, szervezete, a konzuli igazgatás, a honvédelmi és biztonságpolitikai igazgatási területek); gazdasági igazgatás (így különösen az áruk, szolgáltatások szabad mozgását felölelő területek, munkaerőpiac); pénzügyi és költségvetési igazgatás (így különösen a költségvetés és az állami pénzügyek); közszolgáltatások szervezése és igazgatása (így különösen az állam egészségügyi, szociális, oktatási, közművelődési és környezetvédelmi feladatai, szervezetrendszere, fenntartása és működtetése); államigazgatás (így különösen az általános igazgatás, a hatósági igazgatás); önkormányzati közigazgatás (így különösen az önkormányzatok feladatrendszere, a testületek működtetése, a helyi közszolgáltatások igazgatása, a helyi jogalkotás, az önkormányzati költségvetés és gazdálkodás).

A választható vizsgatárgy kiválasztásához - fő szabály szerint - a közigazgatási szerv hivatali szervezete vezetőjének egyetértése szükséges. Nem szükséges előzetes egyeztetés a közigazgatási államtitkár és főjegyző, jegyző, körjegyző, megyei jogú város kerületi hivatalvezetője és a polgármester esetében.

A szakvizsga letételét megelőzően a köztisztviselőnek - az eredményes felkészülés céljából - a kötelező és a választott vizsgatárgyból egyaránt részt kell vennie a Magyar Közigazgatási Intézet Oktatási és Módszertani Igazgatósága által kidolgozott program szerint felkészítő tanfolyamon. A munkáltató a köztisztviselőt a felkészítő tanfolyam időtartamára köteles mentesíteni a munkavégzés alól. A köztisztviselő erre az időre illetményére jogosult. Ha a köztisztviselő a felkészítő tanfolyamon vagy annak egy részén önhibájából nem vesz részt, akkor a munkáltató a köztisztviselőt óraszámarányosan a felkészítő költségeinek megtérítésére kötelezi.

A szakvizsga keretében a köztisztviselő számot ad általános elméleti és gyakorlati ismereteiről, továbbá konkrét feladatok kapcsán elemző, problémamegoldó, szervezési, jogalkalmazási, döntéshozatali készségéről. A köztisztviselő egy vizsganapon tesz írásbeli és szóbeli vizsgát egy szakvizsgatárgyból. A szakvizsgát a vizsgatárgynak megfelelő vizsgáztatásra jogosultakból alakított három tagú bizottság előtt kell letenni, amelynek elnökét és tagjait a vizsgaszervező kéri fel. A vizsgáztatásra és a felkészítőn oktatásra jogosultakat a belügyminiszter kéri fel ötéves időtartamra, az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnöksége által kiírt pályázat alapján.

A köztisztviselő a kötelező és a választott szakmai szakvizsga tárgyból írásbeli feladatok megoldásával, valamint egy-egy általa húzott szóbeli vizsgatétel és a bizottság által feltett kérdések alapján köteles számot adni felkészültségéről, ismereteiről. Vizsgatárgyanként külön-külön írásbeli és szóbeli számonkérésre kerül sor. Az írásbeli vizsgán a köztisztviselő arról ad számot, hogy a kötelező és a választott tantárgyon belül mennyire képes egy közigazgatási probléma komplex gyakorlati elemzésére, a megoldásához szükséges intézkedések, eljárások kiválasztására, a végrehajtás menetének megtervezésére, valamint a vizsgatárgyakhoz kapcsolódó konkrét feladatokat old meg. Az írásbeli vizsga időtartama vizsgatárgyanként 120 perc.

A szóbeli vizsgán a köztisztviselőnek arra nyílik lehetősége, hogy bizonyítsa szakmai, közigazgatási tájékozottságát, felkészültségét. A vizsga szóbeli részén a köztisztviselő egy tételt húz és a felkészülésre legalább 20 percet biztosít számára a vizsgabizottság.

A szakvizsga kötelező és választható vizsgatárgyaiból tett vizsgák között legalább 15 napnak kell eltelnie.

A szakvizsgát a köztisztviselő mindaddig ismételheti, amíg a köztisztviselő eredményes vizsgát nem tesz. A sikertelen vizsgát követően a köztisztviselőt újabb felkészítő tanfolyamon való részvételre nem lehet kötelezni. Természetesen javítóvizsgát csak az eredménytelen szakvizsgarészből kell tennie, azzal a megkötéssel, hogy ha két éven belül a javítóvizsga nem eredményes, akkor a vizsgát mindkét tárgyból meg kell ismételnie. Az eredménytelen szakvizsga és a javítóvizsga között legalább 15 napnak kell eltelnie.

Az eredményes szakvizsgáról a köztisztviselő bizonyítványt kap. A tudományos fokozata alapján az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnöksége által a szakvizsga alól részlegesen mentesített köztisztviselőnek csak a mentesítéssel nem érintett vizsgatárgyból kell írásbeli és szóbeli szakvizsgát tennie. A vizsga értékelése során a mentesítéssel érintett vizsgatárgyat kiváló eredménnyel teljesítettnek kell tekinteni.

A szakvizsga költsége a közigazgatási szervet, a javítóvizsga és a sikertelen vizsgát követő újabb felkészítő tanfolyam költsége a köztisztviselőt terheli.

26. § (1) Ha a köztisztviselő a 7. § (4) bekezdése szerint felmentést kapott, őt a feltétel teljesítéséig a 23. § szerinti besorolásánál eggyel alacsonyabb besorolási fokozat legmagasabb fizetési fokozatába kell sorolni.

(2) A köztisztviselő I. besorolási osztályba csak akkor sorolható, ha a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget szerzett.

A képesítési követelményeknek történő megfelelés a besorolás mellett a köztisztviselői jogviszony kiemelt feltétele. Erre figyelemmel, a képesítési előírás alól 2004. január 1-jét megelőzően felmentett köztisztviselő nem eshet azonos elbírálás alá azzal a köztisztviselővel, aki egyébként teljesítette a jogszabályban meghatározott bekerülési feltételeket, ezért ha a köztisztviselő felmentést kapott az önkormányzat képviselő-testületétől a képesítési előírások alól, akkor őt a képesítési feltétel teljesítéséig az egyébként irányadónál eggyel alacsonyabb besorolási fokozat felső fizetési fokozatába kell sorolni. Ez alacsonyabb illetményt, illetve kisebb mértékű szabadságot jelent. Mindez közvetetten a külön egyhavi juttatás mértékét is befolyásolja. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a szabály nem érinti a jegyző besorolását, annak ellenére, hogy a képviselő-testület a jegyzői képesítési feltételek alól is adhat felmentést [Ktv. 8. § (2)]. A Ktv. külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ha a köztisztviselő az I. besorolási osztályba csak akkor sorolható, ha a feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséget szerzett. Gyakorlatilag a munkáltatónak a köztisztviselő feladatkörére előírt szakirányú felsőfokú végzettség meglétéből kell kiindulnia a besoroláskor, illetve átsoroláskor. Amennyiben a köztisztviselő ilyen szakirányú felsőfokú végzettséggel nem rendelkezik, egyéb felsőfokú végzettségére tekintettel sem kerülhet a I. besorolási osztályba.

27. § (1) Ha a köztisztviselő a 25. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott feltételeket a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási idő lejárta előtt teljesítette, a magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába kell sorolni.

(2) Ha a következő besorolási fokozathoz jogszabály, illetve a közigazgatási szerv nem írt elő feltételeket [25. § (1) bekezdés b) vagy c) pontja], de a köztisztviselő legalább féléves képzési időszak alatt, az adott szervezetben hasznosítható új ismereteket szerez, vagy „kiválóan alkalmas” minősítést kap, illetve kimagasló munkát végez, őt az előírt várakozási idő lejárta előtt eggyel magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába lehet sorolni. Ha a vezető-főtanácsos, illetve a főmunkatárs besorolási fokozatba sorolt köztisztviselő „kiválóan alkalmas” minősítést kap, eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolható.

(3) Azt a köztisztviselőt, aki állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítést, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán oklevelet szerzett, a fogalmazó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni, akkor is, ha közszolgálati jogviszonyban töltött ideje az e besorolási fokozathoz előírt időtartamot nem éri el.

(4) Azt a pályakezdő köztisztviselőt, aki bizonyítványát, oklevelét kiváló vagy annak megfelelő minősítéssel szerezte meg, a fogalmazó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába, illetve előadó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni.

(5) A (3)-(4) bekezdésben meghatározott besorolás esetén a köztisztviselő mindaddig nem léphet magasabb besorolási fokozatba, ameddig a közszolgálati jogviszonyban töltött ideje, illetve a munkáltatói intézkedés alapján arra jogosultságot nem szerez.

Az előmenetel gyorsítása

Az életpályát megjelenítő ún. előmeneteli rendszer nemcsak az átlagos képességű köztisztviselők előrehaladását szolgálja, hanem az átlagosnál jobb, illetve kiemelkedő szakmai teljesítményt nyújtó szakemberek előrejutását is biztosítja. Több teljesítményösztönző intézkedésre ad lehetőséget, amelyek közül egyik jelentős intézménye az előmenetel gyorsítása. Ennek lényege, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója csökkentheti a köztisztviselő ún. várakozási idejét. A várakozási idő a két besorolási fokozat közötti időtartam. Az előmenetel gyorsítására akkor kerülhet sor, ha a köztisztviselő a következő besorolási fokozathoz jogszabályban előírt feltételeket, vagy a közigazgatási szerv által írásban meghatározott feltételeket a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási idő lejárta előtt teljesítette. Ebben az esetben a köztisztviselőt a magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába kell sorolni. Ha a köztisztviselő az előírtnál korábban teszi le a közigazgatási alap-, illetve szakvizsgát, vagy rövidebb időn belül teljesíti a munkáltató által meghatározott továbbképzési feltételeket a magasabb besorolási fokozatba sorolást nem mérlegelheti a munkáltató, hanem köteles intézkedni az előmenetel gyorsításáról.

Abban az esetben is lehetőség van a gyorsabb előmenetelre, ha a következő besorolási fokozathoz jogszabály, illetve a közigazgatási szerv nem írt elő feltételeket. Ilyen esetben akkor lehet a várakozási idő lejárta előtt az eggyel magasabb besorolási fokozat legalacsonyabb fizetési fokozatába sorolást teljesíteni, ha a köztisztviselő legalább féléves képzési időszak alatt, az adott szervezetben hasznosítható új ismereteket szerez vagy kiválóan alkalmas minősítést kap, illetve kimagasló munkát végez. A közszolgálati pályaút befejező szakaszában járó köztisztviselőket ösztönzi a törvénynek az a szabálya, amely szerint, ha a vezető-főtanácsos, illetve a főmunkatárs besorolási fokozatba sorolt köztisztviselő kiválóan alkalmas minősítést kap, eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolható. Az új ismeretek megszerzése, illetve a kiválóan alkalmas minősítést egymással vagylagos viszonyban áll, tehát mindkét feltétel megléte külön-külön is megalapozhatja a gyorsított előmenetelt. Fontos különbség azonban az előző esethez képest, hogy e feltételek fennállása csupán lehetővé teszi a magasabb fokozatba sorolást, kötelezővé azonban nem.

A közigazgatási szervezetben hasznosítható új ismeretek alatt olyan jellegű tudást kell érteni, amely a szervezet mindennapi működéséhez kapcsolódik. Nem honorálható gyorsabb előmenetellel az, aki pl. esztétikával vagy csillagászattal kapcsolatos jártasságát kívánja a közigazgatási szerven belül elismertetni. A hasznosítható új ismereteket azonban indokolt tágan értelmezni és nem kizárólag a köztisztviselő munkaköréhez kapcsolódóan. Hasznosíthatóságról ugyanis akkor is beszélhetünk, ha a köztisztviselő jelenlegi munkakörében ugyan nem hasznosítja a megszerzett ismeretet, de van annak realitása, hogy a későbbiek folyamán akár átszervezés, akár áthelyezés folytán más munkakörben vagy más szervezeti egységnél felhasználhatja az ismereteket. Erre lehet példa az európai integrációval kapcsolatos szakosító képzés, amelynek elvégzése nem feltétlenül köthető a köztisztviselő munkaköréhez, de a későbbiek folyamán nem kizárt, hogy az ott megszerzett ismeretekre szüksége lesz, mivel a közigazgatás szintjétől függően kisebb-nagyobb mértékben, de találkozik az Európai Unióhoz való csatlakozás kihívásaiból adódó aktuális és hosszabb távú feladatokkal.

A Ktv. rendelkezései szerint azt a köztisztviselőt, aki állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezői, okleveles közgazdász képesítést, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán oklevelet szerzett, a fogalmazó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni, akkor is, ha közszolgálati jogviszonyban töltött ideje az e besorolási fokozathoz előírt időtartamot nem éri el.

A kiemelkedő iskolai eredménnyel rendelkező pályakezdő köztisztviselők elismerését szolgálja a törvénynek az az előírása, hogy azt a pályakezdő köztisztviselőt, aki bizonyítványát, oklevelét kiváló vagy annak megfelelő minősítéssel szerezte meg, a fogalmazó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába, illetve előadó besorolási fokozat 2-es fizetési fokozatába kell sorolni.

28. § (1) Ha a köztisztviselő „kevéssé alkalmas” minősítést kap, a következő besorolási fokozathoz előírt várakozási ideje legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

(2) Ha a 25. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjaiban meghatározott feltételeket a köztisztviselő nem teljesíti az előírt határidőre, magasabb besorolási fokozatba sorolásánál nem vehető figyelembe az előírt határidőtől a feltétel teljesítéséig eltelt időtartam.

Az előmenetel lassítása

A köztisztviselői jogviszony logikai rendszeréből fakadóan természetesen nemcsak az előmenetel gyorsítására, hanem lassítására is lehetőség van. Ez azt jelenti, hogy a köztisztviselő várakozási ideje meghosszabbodik. Az erre irányuló munkáltatói döntés szintén mérlegelési jogkörbe tartozik. Erre tekintettel ellene bírósági jogorvoslat nem kezdeményezhető. [Ktv. 59. § (2); BH1996. 344.]. Ugyanakkor, mivel a munkáltatói intézkedés minősítéshez van kötve, a minősítésben szereplő döntést a munkáltató köteles megindokolni. Hibás vagy valótlan ténymegállapítás ellen már a bírósághoz lehet fordulni (Ktv. 36. §). A várakozási idő meghosszabbítására besorolási fokozatonként egy alkalommal van lehetőség. Ellenkező esetben az egy éves korlátra vonatkozó tilalom megsértéséről lenne szó.

Sajátos esete az előmenetel lassításának az, amikor a köztisztviselő a következő besorolási fokozathoz előírt feltételeket nem teljesíti határidőre. Ilyenkor mindaddig nem lehet a magasabb besorolási fokozatba sorolni, amíg az előírt feltételek nem teljesülnek. Ez adott esetben egy évnél hosszabb időre is megnyújthatja a várakozási időt.

29. § (1) A nem pályakezdő köztisztviselőt kinevezésekor, áthelyezésekor a 23. § rendelkezésének megfelelően kell besorolni.

(2) Az (1) bekezdés szerint kinevezett, áthelyezett köztisztviselő a közigazgatási alapvizsgát a 25. § (3) bekezdésében meghatározott idő alatt köteles teljesíteni; ha e kötelezettségének nem tesz eleget, közszolgálati jogviszonya megszűnik.

(3) Ha a nem pályakezdő köztisztviselő kinevezésekor, áthelyezésekor, átsorolásakor nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, akkor a közigazgatási szakvizsgát kinevezésének, áthelyezésének, átsorolásának időpontjától számított három éven belül köteles letenni. A határidő számítására a 25. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott határidő eredménytelen elteltét követően a köztisztviselő magasabb fizetési, besorolási fokozatba nem sorolható a közigazgatási szakvizsga teljesítéséig. A közigazgatási szakvizsga teljesítése után a 23. § rendelkezésének megfelelően kell besorolni és illetményét megállapítani.

(5) A köztisztviselő az (1)-(3) bekezdésben, a 26. §-ban meghatározott esetekben - a 28. § (1) bekezdés esetét kivéve - a közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján jogosult az előmenetelre.

(6) Ha az (1) bekezdés szerint kinevezett, áthelyezett köztisztviselő gyakornoki vagy fogalmazói besorolású és kinevezésekor, áthelyezésekor nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, akkor a (3) bekezdés szerint köteles közigazgatási szakvizsgát tenni, előmenetelére a (4)-(5) bekezdést megfelelően alkalmazni kell.

(7) Ha a 11. § (2) bekezdése alapján határozott időre létesített közszolgálati jogviszony időtartama az egy évet meghaladja, a köztisztviselő előmenetelére e törvény rendelkezéseit alkalmazni kell. Ha a köztisztviselő ismételten határozott idejű közszolgálati jogviszonyt létesít, az egyéves határidő számítása szempontjából a határozott idejű jogviszonyok időtartamát össze kell számítani.

A Ktv. rendszerében kötelező volt arról is rendelkezni, hogy miként kell jogilag megítélni azt, ha az érintett nem rendelkezik a törvényben előírt vizsgákkal. Mindez azért elengedhetetlen, mert ennek meghatározó jelentősége van az érintett besorolására. A Ktv. egyértelműen meghatározza a nem pályakezdőként kinevezett köztisztviselő besorolását, közigazgatási alap- és szakvizsga letételére vonatkozó kötelezettségét, a vizsgák letételének határidőit, a vizsgák elmulasztásának jogkövetkezményeit.

Amennyiben a nem pályakezdőként kinevezett köztisztviselő kinevezésekor, illetve áthelyezésekor nem rendelkezik közigazgatási alapvizsgával vagy azzal egyenértékű szakképesítéssel, őt az általános szabályok szerint kell besorolni.

Az alapvizsga kötelezettség elmulasztása a pályakezdőként kinevezett köztisztviselővel azonos módon a közszolgálati jogviszony törvény erejénél fogva történő megszűnését vonja maga után. Ezzel szemben a szakvizsga kötelezettség elmulasztása miatt, annak letételére előírt határidő lejártakor megakadályozza a köztisztviselőt a további előmenetelében. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a határidő lejártáig a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján jogosult az előmenetelre.

A Ktv. a nem pályakezdőként kinevezett gyakornoki vagy fogalmazói besorolási fokozatú köztisztviselőnél a közigazgatási szakvizsgát nem tekinti a tanácsos besorolási fokozatba sorolás feltételének, emiatt a kötelezettség határidő előtti teljesítése sem teremt jogalapot a soron kívüli előresorolásra.

A Ktv. rendezi azt a kérdést is, hogy miként kell kezelni a határozott idejű kinevezéssel rendelkezők e körbe tartozó követelményét. Az egy évnél rövidebb időtartamra kinevezett köztisztviselő esetében nem beszélhetünk közszolgálati karrierről, ezért vele szemben az előmeneteli szabályok sem alkalmazhatók. Az ilyen köztisztviselő nem köteles közigazgatási alapvizsgát tenni. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik - s ezért fegyelmi felelősséget alapozhat meg - az a munkáltatói magatartás, amely a vizsgakötelezettség elkerülése érdekében a köztisztviselő egy évnél rövidebb ideig tartó kinevezésére irányul, majd a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetés után a köztisztviselő újabb egy évnél rövidebb ideig tartó kinevezését segíti elő. Ha a közszolgálati jogviszonyt eredetileg egy évnél rövidebb időre létesítették, de a jogviszony fennállása alatt azt egy évnél hosszabb időpontra meghosszabbították, a köztisztviselőre már alkalmazni kell az előmeneteli szabályokat, ennélfogva a köztisztviselőnek a vizsgákat is teljesíteni kell.

BH2000. 423. Köztisztviselő esetében a végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 29. § (3) bek. ].

30. § (1) A hivatali szervezet vezetője a tartósan kiemelkedő munkát végző felsőfokú iskolai végzettségű, közigazgatási szakvizsgával rendelkező köztisztviselőnek címzetes vezető-tanácsosi, címzetes főtanácsosi, címzetes vezető-főtanácsosi, a középiskolai végzettségű köztisztviselőnek címzetes főmunkatársi címet adományozhat.

(2) Címzetes vezető-tanácsosi cím a legalább 5, címzetes főtanácsosi cím a legalább 12, címzetes vezető-főtanácsosi cím a legalább 20, címzetes főmunkatársi cím a legalább 18 év közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkező köztisztviselőnek adományozható.

(3) A köztisztviselő a címzetes vezető-tanácsosi címmel a vezető-tanácsos besorolási fokozat 7-es fizetési fokozatába, a címzetes főtanácsosi címmel a főtanácsos besorolási fokozat 11-es fizetési fokozatába, a címzetes vezető-főtanácsosi címmel a vezető-főtanácsos besorolási fokozat 14-es fizetési fokozatába, a címzetes főmunkatársi címmel a főmunkatárs besorolási fokozat 14-es fizetési fokozatába kerül. Ha a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyban töltött idő alapján eléri a címmel járó besorolási, fizetési fokozatot, akkor a cím megszűnik és a köztisztviselő további előmenetelére az általános szabályok az irányadók.

(4) Ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya nyugdíjazás miatt szűnik meg, a besorolására, valamint a cím viselésére, vezetői beosztására utaló megnevezést nyugdíjasként is viselheti.

A karrier-elvű előmeneteli rendszerek a kiszámítható pályaút biztosítása mellett általában arra is lehetőséget biztosítanak, hogy megfelelő érdemek (ill. követelmények) alapján mód nyíljék az átlagos előmenetel dinamizálására. Ezzel összhangban a Ktv.-ben az előmenetel gyorsítására vonatkozó munkáltatói intézkedések közé tartozik a címadományozás. A Ktv. 30. §-ának (1) bekezdése értelmében a hivatali szervezet vezetője a tartósan kiemelkedő munkát végző, felsőfokú iskolai végzettségű, hosszabb közszolgálati jogviszonnyal és közigazgatási szakvizsgával rendelkező köztisztviselőnek adományozhat címzetes vezető-tanácsosi, címzetes főtanácsosi és címzetes vezető-főtanácsosi címet.

A közszolgálati jogviszonyban töltött idő hangsúlyozása azért szükséges, mert címzetes vezető-tanácsos esetében 5 év, címzetes főtanácsos esetében 12 év, címzetes vezető-főtanácsos esetében 20 év, címzetes főmunkatárs esetében ugyanakkor 18 év közszolgálati jogviszonyban töltött idő a címadományozás feltétele.

A rendelkező köztisztviselőt a munkáltató köteles a reá irányadónál a törvényben meghatározott magasabb fizetési fokozatba sorolni, amelynek eredményeként a köztisztviselőt jelentős anyagi és egyéb előnyök (pl. hosszabb szabadság) illetik meg.

A köztisztviselői életpálya kialakulását elősegítő szabály, amely lehetővé teszi, hogy a köztisztviselő a kiemelkedő munkájáért kapott címet, illetve a vezetői beosztására utaló megnevezést nyugdíjas éveiben is viselhesse.

30/A. § (1) A hivatali szervezet vezetője szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói címet adományozhat a (2) bekezdésben foglalt feltételekkel rendelkező köztisztviselőnek. Az adományozható szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói címek számát a közigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatában kell meghatározni. Az adományozható kétféle cím együttesen nem haladhatja meg a közigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselői létszámának 15%-át.

(2) Szakmai tanácsadói cím annak az I. besorolási osztályba tartozó, legalább három éves közigazgatási gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztisztviselőnek; szakmai főtanácsadói cím annak az I. besorolási osztályba tartozó, legalább 10 éves közigazgatási gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztisztviselőnek adományozható, aki „kiválóan alkalmas” minősítésű.

(3) A szakmai tanácsadó, illetve szakmai főtanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezető-helyettesi, illetve főosztályvezetői illetményre jogosult. A szakmai tanácsadói, szakmai főtanácsadói címmel és vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő a vezetői illetményre jogosult, ha az magasabb, mint a címe alapján számított illetménye.

(4) A szakmai (fő)tanácsadói címet „kevéssé alkalmas” minősítés esetén vissza kell vonni, ebben az esetben a köztisztviselő a címmel járó illetmény helyett a besorolás szerinti illetményére jogosult.

A hivatali szervezet vezetőjének a köztisztviselő gyorsított előmenetele érdekében lehetősége van arra is, hogy szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói címet adományozzon a törvényi feltételekkel rendelkező köztisztviselőnek. 2004 december 31-éig szakmai tanácsadói cím annak a felsőfokú végzettségű, legalább 5 éves közigazgatási gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztisztviselőnek volt adományozható, aki kiválóan alkalmas minősítésű. 2005. január 1-jétől a címadományozáshoz szükséges gyakorlati idő 3 év. Szakmai főtanácsadói címet az a felsőfokú végzettséggel rendelkező, legalább 10 éves közigazgatási gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező köztisztviselő kaphat, aki kiválóan alkalmas minősítésű.

A közigazgatási gyakorlat feltételként való meghatározása azt kívánja elősegíteni, hogy azok a köztisztviselők részesüljenek e címben, akik arra szakmai tapasztalatuk, szaktudásuk alapján valóban rászolgáltak. Tekintettel arra, hogy a jogi szakvizsga is mentesít a közigazgatási szakvizsga letétele alól, a törvény e vizsgát megfelelteti a címadományozás feltételeinek. Ugyancsak kaphat címet az a köztisztviselő is, aki közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik.

Az adományozható címek számát a törvény korlátozza, így a kétféle cím 2004. január 1-jétől együttesen nem haladhatja meg a közigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselői létszámának 10%-át.

A szakmai főtanácsadók a vezeti pótlék nélkül számított főosztályvezetői, a szakmai főtanácsadók pedig a vezeti pótlék nélkül számított főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosultak.

A Ktv. kezeli azon vezetők illetményének kérdését is, akiknél a vezetői illetmény magasabb, mint a címmel járó illetmény, mint pl. főosztályvezető és szakmai tanácsadó. A törvény ezekben az esetekben a magasabb illetményre való jogosultságot állapítja meg.

Amennyiben a szakmai (fő)tanácsadó kevéssé alkalmas minősítést kap a cím visszavonása kötelező, és az érintett a besorolása szerinti illetményre válik jogosulttá.

30/B. § (1) A miniszterelnök - a belügyminiszter javaslatára - határozatlan időre címzetes főjegyzői címet adományozhat annak a tartósan kiemelkedő szakmai munkát végző jegyzőnek - ide nem értve az aljegyzőt -, aki

a) a cím adományozását megelőző tíz évben folyamatosan jegyzői, körzetközponti jegyző esetében legalább öt éve körzetközponti jegyzői tisztséget tölt be;

b) „kiválóan alkalmas” minősítésű;

c) a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetőjének támogató véleményével rendelkezik.

A cím adományozására, valamint a (3) bekezdésben meghatározott címadományozási juttatás kifizetésére minden évben a Köztisztviselők Napja alkalmából kerül sor.

(2) A miniszterelnök a körzetközponti jegyzőnek címzetes főjegyzői címet adományoz, ha a jegyző az (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt feltételeknek megfelel.

(3) A címzetes főjegyző címe alapján évente egyszeri címadományozási juttatásra jogosult, melynek összege a költségvetési törvényben megállapított köztisztviselői illetményalap huszonnégyszerese. A címadományozási juttatás összegét és járulékait a központi költségvetés a Belügyminisztérium fejezeten belül, a tárca fejezeti kezelésű előirányzataként biztosítja.

(4) A címzetes főjegyzői cím adományozását a képviselő-testület a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője útján kezdeményezheti, aki a javaslatot köteles a saját és a jegyzői szakmai érdek-képviseleti szerv véleményével ellátva a belügyminiszterhez felterjeszteni. A cím adományozását a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője is kezdeményezheti, de ilyenkor ki kell kérnie a képviselő-testület, illetve a jegyzői szakmai érdek-képviseleti szerv véleményét.

(5) Nem jogosult a jegyző, valamint a körzetközponti jegyző a címzetes főjegyzői címre és a címadományozási juttatásra, ha a jegyzői közszolgálati jogviszonya - a (6) bekezdésben foglalt eseteket kivéve - megszűnt, illetve körzetközponti jegyzői feladatokat már nem lát el.

(6) A címzetes főjegyzői címet továbbra is használhatja és az a) pontban foglalt esetet kivéve a (3) bekezdésben meghatározott címadományozási juttatásra jogosult az,

a) akinek közszolgálati jogviszonya nyugállományba helyezése miatt szűnt meg;

b) aki a cím adományozását követően jegyzői közszolgálati jogviszonyát megszünteti és az azt követő munkanapon másik jegyzői közszolgálati jogviszonyt létesít.

(7) A címzetes főjegyzői címet vissza kell vonni attól, aki az (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott feltétellel már nem rendelkezik, vagy akivel szemben jogerős fegyelmi büntetést szabtak ki. Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel hiánya esetén a képviselő-testület köteles haladéktalanul kezdeményezni a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője útján a cím visszavonását. A képviselő-testület kezdeményezheti a cím visszavonását attól is, aki etikai vétséget követett el. Az (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel hiánya esetén a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalvezető kezdeményezi a cím visszavonását.

(8) A belügyminiszter javaslatára a címet a miniszterelnök vonja vissza.

(9) A belügyminiszter javaslatára a miniszterelnök eltilthatja a cím viselésétől azt a nyugdíjas jegyzőt, aki a cím viselésére érdemtelenné vált.

(10) A címre való jogosultság megszűnése, a cím visszavonása a már kifizetett címadományozási juttatást nem érinti.

(11) A főjegyző részére is megállapítható a címadományozással együtt járó külön címadományozási juttatás. A juttatás megállapítására, illetve visszavonására az (1), (3)-(4), (7)-(8) és (10) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a főjegyző legalább öt éve folyamatosan tölti be tisztségét és a cím viselésére nem jogosult.

(12) A címzetes főjegyzői cím adományozásának, megszűnésének és visszavonásának eljárási szabályait a belügyminiszter állapítja meg.

A törvény 2001. július 1-jétől teszi lehetővé a címzetes főjegyzői cím adományozását.

Az önkormányzati szakmai kulcsemberek, a jegyzők erkölcsi és anyagi megbecsülésének növelését szolgálja a címzetes főjegyzői cím és adományozása szabályainak megalkotása. A visszavonással kapcsolatos rendelkezések a folyamatos minőségi munkára és az élethosszig tartó etikus, köztisztviselőhöz méltó magatartásra ösztönöznek.

A Ktv. szerint a címzetes főjegyzői cím odaítéléséhez szükség van a képviselő-testület kezdeményezésére, a közigazgatási hivatal vezetőjének és a szakmai érdekvédelmi szervezetnek a támogató véleményére, a jegyző kiválóan alkalmas minősítésére és a cím odaítélését megelőzően 10 éves folyamatosan betöltött jegyzői tisztségre, körzetközponti jegyző esetében legalább 5 év körzetközponti jegyzői működésre.

A Ktv. a főjegyző részére a címzetes főjegyzői címadományozással együtt járó címadományozási juttatást a körzetközponti jegyzőre vonatkozó szabályokhoz hasonlóan akkor is lehetővé teszi, ha a főjegyző legalább öt éve folyamatosan betölti e tisztségét. A címadományozási juttatásra ilyen esetben is csak akkor kerülhet sor, ha a főjegyző az egyéb törvényi feltételeknek megfelel. Természetesen a főjegyzők esetében a cím viselésére való jogosultság biztosítása indokolatlan.

A címzetes főjegyzői címre jogosultság megszűnésének eseteit azért tartja szükségesnek szabályozni a Ktv., mivel a cím kimondottan a jegyzői munkakörhöz kötődik. A szankcionálás eseteinek felsorolása azt hivatott kifejezni, hogy ez a cím valójában csak az életpályájuk hosszabb szakaszán kiemelkedő teljesítményt nyújtó jegyzőket illeti meg.

A címzetes főjegyzői cím adományozásának, megszűnésének és visszavonásának eljárási szabályairól rendelkező 44/2001. (XII. 27.) BM rendelet szerint a cím adományozására minden évben július 1-jén a Köztisztviselők Napján kerül sor.

Az önkormányzat képviselő-testülete a címzetes főjegyzői cím, illetve címadományozási juttatás adományozására a címadományozás törvényi feltételeinek meglétét igazoló határozatban tesz javaslatot. A javaslatot az önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal vezetőjéhez legkésőbb a tárgyév február 15-éig kell megküldeni. A közigazgatási hivatal vezetője a javaslatokat együttesen a tárgyév február 20-áig megküldi véleményezés céljából a jegyzői szakmai érdek-képviseleti szerveknek, amely véleményéről a tárgyév március 20-áig együttesen írásban tájékoztatja a hivatalvezetőt. A hivatalvezető köteles a javaslatokat a saját és a jegyzői szakmai érdek-képviseleti szerv véleményével ellátva együttesen felterjeszteni a tárgyév április 15-éig a belügyminiszterhez. Amennyiben a javaslatot a hivatalvezető kezdeményezi azt az előbb említett határidők betartásával kell felterjeszteni a belügyminiszterhez. A javaslathoz csatolni kell a képviselő-testület, illetve a jegyzői szakmai érdek-képviseleti szerv véleményét és a törvényi feltételek fennállását alátámasztó igazolást.

Az a címzetes jegyző, akinek a közszolgálati jogviszonya a tárgyév július 1-je előtt szűnik meg, vagy körzetközponti feladatokat már nem lát el, vagy címzetes főjegyzői címét visszavonták, arra az évre a címadományozási juttatásra csak időarányosan jogosult.

Amennyiben a címzetes jegyző közszolgálati jogviszonya nyugdíjazása vagy halála miatt szűnik meg a teljes címadományozási juttatásra jogosult. A cím viselésére jogosult köztisztviselő halála esetén az örökösének kell kifizetni a juttatást.

A képviselő-testület a teljesítményértékelés alapján legalább kétévenként köteles felülvizsgálni a tartósan kiemelkedő szakmai munkavégzés fennállását és amennyiben a tartósan kiemelkedő szakmai munkavégzés már nem áll fenn, a képviselő-testület kezdeményezi a cím visszavonását.

A Magyar Közlönyben teszik közzé a címzetes főjegyzői címben, illetve címadományozási juttatásban részesítettek névjegyzékét, a cím, illetőleg a címadományozási juttatás visszavonását, megszűnését.

31. § (1) A köztisztviselő - külön törvényben írtakon túlmenően - osztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, főosztályvezetői megbízást kaphat közigazgatási szerv, illetve a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére. Legfeljebb kettő főosztályvezető-helyettesi megbízás - a főosztályvezető helyettesítésére - szervezeti egység vezetése nélkül is adható, ha a főosztályvezetőt a főosztály vezetésén túlmenően egyéb rendszeres feladat ellátásával is megbízták, vagy a főosztály létszáma, illetve belső szervezeti tagozódása ezt indokolttá teszi. Megbízás esetén a vezető részére a vezetői beosztással kapcsolatos munkaköri leírását át kell adni.

(2) Vezetői megbízást, kinevezést csak felsőfokú iskolai végzettségű, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel rendelkező köztisztviselő kaphat. Vezetői megbízást, kinevezést közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező köztisztviselő is kaphat egy alkalommal azzal a feltétellel, hogy a szakvizsgát a vezetői megbízástól, kinevezéstől számított egy éven belül le kell tennie. A szakvizsga-kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt a vezetői megbízás, kinevezés a törvény erejénél fogva megszűnik. A határidőbe nem számíthatók be a 25. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamok.

(3) A köztisztviselő a 25. § (1) bekezdésében előírt feltételek teljesítése esetén vezetői megbízatásának ideje alatt is magasabb besorolási fokozatba lép.

(4) A jegyző, főjegyző előmenetelére a (3) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(5) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői megbízás határozatlan időre szól és külön indokolás nélkül azonnali hatállyal visszavonható, illetőleg a megbízásról a köztisztviselő bármikor indokolás nélkül harmincnapos lemondási idő megjelölésével lemondhat. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.

(6) A vezetői megbízásról történt lemondás esetén a köztisztviselőnek az (5) bekezdésben meghatározott időtartam alatt a közigazgatási szervnél - feltéve, ha felajánlható munkakörrel rendelkezik - végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy ennek hiányában köztisztviselői munkakört kell felajánlani. A köztisztviselő a felajánlott munkakör elfogadásáról vagy elutasításáról a felajánlástól számított öt munkanapon belül írásban nyilatkozik. A nyilatkozat hiányát a munkakör elutasításának kell tekinteni, kivéve, ha a késedelem a köztisztviselő önhibáján kívül eső okból következett be. A köztisztviselő elfogadó nyilatkozata esetén őt az új munkakörének megfelelően kell besorolni és besorolásának megfelelő illetményre jogosult.

(7) A vezetői megbízásról lemondást közszolgálati jogviszonyról történő lemondásnak kell tekinteni, ha a közigazgatási szervnél a (6) bekezdésben meghatározott munkakör nincs, vagy a felajánlott munkakört a köztisztviselő nem fogadja el. Ilyenkor a 16. § rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a lemondási idő kezdete a vezetői megbízásról szóló lemondásban megjelölt nap, ennek hiányában a lemondás kézbesítésének napja. A munkakör jegyzőkönyvi átadás-átvételét követően a köztisztviselőt a munkavégzési kötelezettsége alól mentesíteni kell, erre az időre átlagkeresetre jogosult.

(8) A vezetői megbízás visszavonása esetén - a (2) bekezdést, valamint az 50. § (2) bekezdés g) pontját kivéve - a köztisztviselőnek a visszavonással egyidejűleg a közigazgatási szervnél - feltéve, ha felajánlható munkakörrel rendelkezik - végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy ennek hiányában köztisztviselői munkakört kell felajánlani. A köztisztviselő a felajánlott munkakör elfogadásáról vagy elutasításáról a felajánlástól számított öt munkanapon belül írásban nyilatkozik. Ha a köztisztviselő a felajánlott munkakört elfogadja, akkor a vezetői megbízás visszavonása időpontjától kezdődően új munkakörének megfelelően kell besorolni, és amennyiben korábbi illetménye magasabb az új munkaköre szerinti illetményénél - kivéve, ha a vezetői megbízás visszavonására külszolgálatra történő ki- vagy berendelés miatt került sor - hat hónapig a korábbival azonos illetményre, illetőleg - feltéve, ha ilyet részére megállapítottak - államtitkári, helyettes államtitkári juttatásra, azt követően besorolásának megfelelő illetményre jogosult. A különbözetet a foglalkoztató közigazgatási szervnek kell biztosítania.

(9) Ha a köztisztviselő a felajánlott állást elutasítja, akkor a vezetői megbízás visszavonását a közszolgálati jogviszonyból történő felmentésnek kell tekinteni és a felmentési idő kezdete a vezetői megbízás visszavonásának napja. A munkakör jegyzőkönyvi átadását-átvételét követően a köztisztviselőt munkavégzési kötelezettsége alól mentesíteni kell, a mentesítés idejére átlagkeresetre jogosult.

A közigazgatás eredményes működésében mindig a középpontba tartozó kérdés a vezetői tevékenység. A közigazgatás hatékony működésének egyik legfőbb akadálya a vezetői szintek elszaporodása, amely gyakran áttekinthetetlenné teszi a szervezet működését. A kiemelkedő képességű és színvonalas munkát végző köztisztviselő tevékenységét nem a beosztottak nélküli jól hangzó vezetői megnevezésekkel, hanem a kellő és érdemi szakmai presztízst kifejező, illetve megbecsüléssel együtt járó címekkel, valamint teljesítmény alapján eltérített illetménnyel kell elismerni. A vezetői szintek korlátozását jelenti, hogy kizárólag három szinten, csak a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére lehet vezetői beosztásokat létrehozni. Az osztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, valamint főosztályvezetői jogállás intézményesítésével a jogalkotó egységesen e vezetői szinteket tekinti olyannak, amelyek által a szervezetben a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység hozható létre. A szervezeti egység megítélése szempontjából azt kell irányadónak tekinteni, hogy a vezető mellett legalább két- három beosztott köztisztviselő kell, hogy dolgozzon.

A Ktv. szerint legfeljebb kettő főosztályvezető-helyettesi megbízás - a főosztályvezető helyettesítésére - szervezeti egység vezetése nélkül is adható, ha a főosztályvezetőt a főosztály vezetésén túlmenően egyéb rendszeres feladat ellátásával is megbízták, vagy a főosztály létszáma, illetve belső szervezeti tagozódása ezt indokolttá teszi. Egyéb rendszeres feladat lehet, pl. tárcaközi bizottságban, munkacsoportban való részvétel, illetve nemzetközi, lakossági, civil szervezetekhez kötődő kapcsolatokból eredő feladat ellátása stb. A belső szervezeti tagozódás általában akkor teszi indokolttá a helyettesítést, ha a főosztály osztályokra, illetve azokon belül csoportokra tagozódik, s emiatt válik szükségessé a főosztályvezető személyéhez kapcsolódó helyettesítés.

A vezetői megbízások törvényben meghatározott rendszere tisztább és áttekinthetőbb viszonyokat teremtett a szervezet működésében, a döntéshozatalban, valamint a felelősség érvényesítésében. A Ktv. egyébként nem zárja ki azt, hogy a korábbi csoportvezetői, alosztályvezetői, főcsoportfőnöki stb. elnevezéseket használják. Ilyen esetben is meg kell azonban feleltetni e beosztásokat a Ktv. valamelyik vezetői beosztásának. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek 1992. július 1-jétől - meg nem feleltetés esetén - nem tekinthetők vezetői megbízásnak, és azzal nem járnak együtt a vezetői díjazásra vonatkozó szabályok. Ugyanakkor ez fordítva is igaz, esetükben nem kell figyelembe venni a vezetői megbízáshoz kötött szakmai előírásokat, nevezetesen a felsőfokú iskolai végzettséget, illetve a közigazgatási szakvizsgát.

A vezetői megbízás határozatlan időre szól, ugyanakkor a munkáltató indokolás nélkül bármikor visszavonhatja, illetve a köztisztviselő arról bármikor lemondhat. A határozatlan idejűség tehát csak látszólagos, mivel valójában a munkáltatói jogkör gyakorlójának akaratától függ, hogy a vezetői megbízás meddig fog tartani. A törvény egyébként úgy is rendelkezhet, hogy a vezetői megbízás határozott időre szól (pl. Gazdasági Versenyhivatal elnöke stb.). Ezeket az eseteket leszámítva a vezetői megbízás nem adható határozott időre. Nem alkalmazható továbbá a korábban gyakran használt ún. megbízotti vezetői jogállás sem.

Bár a vezetői megbízáshoz kapcsolódik a díjazás, illetve a szabadság is, mindez nem jelenti, hogy a vezetőket ne kellene besorolni. A köztisztviselő vezetői megbízásának ideje alatt is magasabb besorolási fokozatba lép. Ennek azért van jelentősége, mert a vezetőkkel szemben is alkalmazni kell az előmenetelre vonatkozó szabályokat (pl. szakvizsga, minősítés). Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. a polgármesteri hivatal építésügyi osztályvezetője vezetői megbízásával párhuzamosan halad előre az előmenetele besorolási osztályának megfelelően. Így 16 év közszolgálati jogviszonyban eltöltött idő után, amennyiben rendelkezik felsőfokú iskolai végzettséggel és közigazgatási alapvizsgával, valamint megfelel a 25. § (1) bekezdésben foglalt feltételeknek, a vezetői megbízásának visszavonását követően főtanácsos fokozatba kell őt sorolni. Természetesen annak nincs akadálya, hogy munkáltatója ún. eltérített illetményben részesítse, vagy részére - ha a feltételek fennállnak - címet adományozzon, illetve pálya-előmenetelét meggyorsítsa. Ezeket a szabályokat főleg azokban az esetekben indokolt figyelembe venni (pl. átszervezés) amikor a vezetői megbízás megszűnik ugyan, de a szakmailag kiemelkedő munkát végző köztisztviselő anyagi megbecsülését a munkáltató továbbra is kiemelten fontosnak tekinti.

A jogalkotónak az a kitétele, hogy vezetői megbízást - a jegyző kivételével - csak felsőfokú iskolai végzettségű és fő szabály szerint közigazgatási szakvizsgával, vagy azzal egyenértékű képesítéssel rendelkező köztisztviselő kaphat, nem jelenti azt, hogy a jegyzőre ne vonatkoznának az iskolai végzettségre, valamint a közigazgatási szakvizsgára vonatkozó törvényi feltételek. A jegyzőre vonatkozó kivétel meghatározására azért volt szükség, mert a jegyző kinevezéssel, nem pedig megbízással nyeri el funkcióját. Emiatt a jegyző esetében fogalmilag kizárt a vezetői megbízás indokolás nélküli visszavonása. Míg a vezetők esetében a közszolgálati jogviszony és a vezetői megbízás egymástól elkülönül, addig a jegyző kinevezése egybe esik közszolgálati jogviszonyával, osztja annak jogi sorsát. A jegyző felmentése egyben a közszolgálati jogviszony megszűnését is eredményezi. Mindezek alapján a vezetőkre vonatkozó közigazgatási szakvizsga kötelezettséget a jegyzőkre is alkalmazni kell.

Vezetői megbízás esetén a vezető részére is át kell adni a vezetői beosztással kapcsolatos munkaköri leírását. Már az előzőekben említettük, hogy vezetői megbízást, kinevezést csak felsőfokú iskolai végzettségű, jogi-, vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel rendelkező köztisztviselő kaphat. Ugyanakkor vezetői megbízást, kinevezést közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező köztisztviselő is kaphat egy alkalommal, azzal a feltétellel, hogy a szakvizsgát a vezetői megbízástól, kinevezéstől számított egy éven belül le kell tennie. A szakvizsga-kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt a vezetői megbízás, kinevezés a törvény erejénél fogva megszűnik. A határidőbe nem számíthatók be a Ktv. 25. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamok.

A vezetői megbízásról a köztisztviselő bármikor, indokolás nélkül, harmincnapos lemondási idő megjelölésével lemondhat, melyhez a munkáltató részéről elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A vezetői megbízásról történt lemondás esetén a köztisztviselőknek 30 napon belül az őt foglalkoztató közigazgatási szervnél végzettségének, képzettségének megfelelő másik vezetői vagy ennek hiányában köztisztviselői munkakört kell felajánlani. A közigazgatási szerv a saját szervezetében másik vezetői, vagy köztisztviselői munkakörre vonatkozó állás-felajánlási kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha felajánlható munkakörrel egyáltalán rendelkezik. Amennyiben vita keletkezik a felajánlható munkakör tekintetében, akkor a közigazgatási szervnek kell azt bizonyítania, hogy az adott esetben felajánlható munkakörrel nem rendelkezett.

A közigazgatási szervnek nemcsak a felajánlható munkakörre vonatkozóan kell nyilatkoznia, hanem arról is, ha ilyen munkakörrel nem rendelkezik. Ez utóbbi esetben, a lemondásban megjelölt nappal kezdődően a Ktv. 31. §-ának (7) bekezdésében foglalt eltérésekkel a közszolgálati jogviszonyról történő lemondás általános szabályai szerint szűnik meg a jogviszony. A köztisztviselőnek a munkáltatói nyilatkozat elfogadásáról vagy elutasításáról öt munkanapon belül írásban kell nyilatkoznia. Amennyiben a köztisztviselő a számára előírt határidő alatt nem nyilatkozik, akkor ezt a törvény a felajánlott munkakör elutasításának tekinti. Kimentésre csak akkor nyílik lehetőség, ha a köztisztviselő késedelme önhibáján kívüli okból következett be.

Az elmondottakat összefoglalva a vezetői megbízásról lemondott köztisztviselő közszolgálati jogviszonya két esetben szűnhet meg, ha nincs felajánlható munkakör, vagy a felajánlott munkakört a köztisztviselő elutasítja. Ez utóbbival esik egy tekintet alá az az eset, amikor a köztisztviselő a nyilatkozat megtételét önhibából elmulasztja.

A köztisztviselő elfogadó nyilatkozata esetén őt az új munkakörének megfelelően be kell sorolni, és besorolásának megfelelő illetményre jogosult.

A vezetői megbízás bármikor, indokolás nélkül visszavonható, de ebben az esetben is állás-felajánlási kötelezettség terheli a munkáltatót. E kötelezettségének a munkáltató a vezetői megbízás visszavonásával egyidejűleg köteles eleget tenni. Ennek indoka az volt, hogy amikor a közigazgatási szerv arra az elhatározásra jut, hogy visszavonja a köztisztviselő vezetői megbízását, akkor már rendelkeznie kell olyan információval is, hogy egyáltalán fel tud-e ajánlani másik vezetői vagy köztisztviselői munkakört, ha igen, akkor azt is kell tudnia, hogy melyiket. Mindez a munkáltatói intézkedések meghozatalától kellő körültekintést igényel. Az állásfelajánlás elfogadásával vagy elutasításával kapcsolatos köztisztviselői kötelezettségek lényegében a lemondás szabályainál ismertetettekkel azonos módon alakulnak. Ha nincs a közigazgatási szervnél felajánlható munkakör, vagy a köztisztviselő a felajánlott munkakört elutasítja, akkor a felmentési idő a vezetői megbízás visszavonásának időpontjától kezdődik.

Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a Ktv. értelmében a vezetői megbízás visszavonása miatti felmentésre kétféle módon kerülhet sor, vagy azért, mert nincs a közigazgatási szervnél felajánlható vezetői vagy köztisztviselői munkakör, vagy azért, mert a köztisztviselő a felajánlott munkakört visszautasítja. Az előbbi esetben a felmentésnél figyelemmel kell lenni a felmondási tilalmakra, korlátokra, az utóbbi esetben a munkáltató azokra tekintet nélkül megszüntetheti a jogviszonyt.

Amennyiben a köztisztviselő a felajánlott állást elfogadja, akkor az új munkakörének megfelelően be kell sorolni, s hat hónapig a korábbi illetményére lesz jogosult, feltéve, hogy az magasabb volt. E szabály nem alkalmazható abban az esetben, ha a vezetői megbízás visszavonására a köztisztviselő külszolgálatra történő ki- vagy berendelése miatt került sor.

Ha a köztisztviselő a felajánlott állást elutasítja, akkor a vezetői megbízás visszavonását a közszolgálati jogviszonyból történő felmentésnek kell tekinteni és a felmentési idő kezdete a vezetői megbízás visszavonásának a napja. A munkakör jegyzőkönyvi átadását-átvételét követően a köztisztviselőt munkavégzési kötelezettsége alól mentesíteni kell és a mentesítés idejére átlagkeresetre jogosult.

Fontos megjegyezni, hogy a Ktv. lehetővé teszi az ügykezelő osztályvezetői megbízását is olyan szervezeti egységnél, ahol ügykezelőket foglalkoztatnak. Az ügykezelőnek a vezetői megbízás adására, visszavonására, a vezetői megbízásról történő lemondásra, a köztisztviselőre vonatkozó szabályok értelemszerű alkalmazása az irányadó. Ez azt jelenti, hogy ügykezelő esetében a vezetői megbízás csak akkor adható, ha elkülönült szervezeti egység vezetéséről van szó, s a szervezeti egységen belül ügykezelőket foglalkoztatnak. Vezetői megbízás esetén a vezető részére a vezetői beosztással kapcsolatos munkaköri leírását át kell adni.

A vezetői megbízás ügykezelő esetében is határozatlan időre szól, melyet külön indokolás nélkül azonnali hatállyal vissza lehet vonni, illetőleg a megbízásról az ügykezelő bármikor indokolás nélkül harmincnapos lemondási idő megjelölésével lemondhat, az érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A vezetői megbízás visszavonása, vagy az ügykezelőnek arról történő lemondása esetén a közigazgatási szervnek fennáll az állás-felajánlási kötelezettsége. A köztisztviselőkre vonatkozó szabályok értelemszerű alkalmazása ez esetben azt jelenti, hogy - feltéve, ha felajánlható munkakörrel rendelkezik - ügykezelői munkakört kell felajánlani. Felajánlható munkakör hiánya, vagy az ügykezelő részéről a munkakör elutasítása, illetőleg az elfogadásról vagy elutasításról szóló nyilatkozat elmulasztása az ügykezelő esetében is a közszolgálati jogviszony megszüntetését vonja maga után.

EBH2001. 580. A vezetői megbízás visszavonása esetén a köztisztviselő új illetményét az általános szabályok szerint kell megállapítani [Ktv. 31. §-nak az ügyben irányadó (2) bekezdése, 45. §-ának az ügyben irányadó (8) bekezdése; 43. §-ának az ügyben irányadó (6) bekezdése].

EBH2000. 363. A vezetői megbízás visszavonása nem tekinthető rendeltetésellenes joggyakorlásnak egymagában azon az alapon, hogy azt megelőzően a köztisztviselő ellen fegyelmi eljárás indult, és vele szemben a vezetői megbízását nem érintő fegyelmi büntetést szabtak ki [Mt. 4. §, Ktv. 31. § (2) bek., 50. § (1) és (2) bek.].

BH2005. 440. A köztisztviselő részére a munkáltató a vezetői megbízás visszavonásakor a törvénynek megfelelő betöltetlen (üres) munkakört köteles felajánlani [1992. évi XXIII. törvénynek az ügyben irányadó 31. § (8) bekezdése].

A kiemelt főtisztviselői kar

31/A. § (1) A kormányzati munka összkormányzati szemléletének erősítését, az államháztartás működtetésének hatékonyságát, az európai integrációval összefüggő tevékenység eredményességének, a vezetés és az irányítás hatékonyságának emelését, a közigazgatási stratégiai döntések előkészítését, valamint az igazgatási ágazatpolitikai szempontok eredményes érvényesítését a központi közigazgatási szervnél, területi, helyi szervénél, illetve a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál kiemelt főtisztviselői kar (a továbbiakban: főtisztviselői kar) szolgálja. A főtisztviselői kar létszáma - ide nem értve a (3) bekezdésben meghatározottakat és a rendelkezési állományba helyezetteket (31/F. §) - nem haladhatja meg a 300 főt.

(2) A főtisztviselői kart olyan köztisztviselők alkotják, akiket a miniszterelnök kormányzati főtisztviselővé nevezett ki. A főtisztviselői kinevezés - a köztisztviselő munkáltatójának véleménye alapján - annak a köztisztviselőnek adható, aki

a) a központi közigazgatási szervnél, illetve azok területi és helyi szervénél, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál közszolgálati jogviszonyban áll,

b) felsőfokú iskolai végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával vagy a szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel, legalább ötéves közigazgatási gyakorlattal és államilag elismert, legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkezik,

c) sikeres pályázatot nyújtott be,

d) a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel.

A pályázati kiírásban tájékoztatást kell adni a főtisztviselői kinevezéssel együtt járó kötelezettségekről.

(3) A miniszterelnök a közigazgatási államtitkárnak, a címzetes államtitkárnak és a helyettes államtitkárnak, valamint a tárca nélküli miniszter hivatala vezetőjének - pályázat nélkül - főtisztviselői kinevezést ad, ha megfelelnek a (2) bekezdés a)-b) és d) pontjában meghatározott feltételeknek.

(4) A főtisztviselő feladata, hogy köztisztviselői munkakörének, beosztásának ellátása során segítse a közigazgatási stratégiai döntések, programok előkészítését és végrehajtását, az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok ellátását, az igazgatási ágazatpolitikai szempontok gyakorlati érvényesítését, és elvégezze a miniszterelnök - vagy megbízásából a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter - által esetenként meghatározott feladatokat.

(5) A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter köteles a főtisztviselők számára a feladataik, illetve főtisztviselői jogviszonyuk ellátásához szükséges továbbképzéseket megszervezni, amelyeken a főtisztviselő köteles részt venni.

(6) A főtisztviselők számára szervezett továbbképzés része a Miniszterelnöki Hivatal éves továbbképzési tervének. A főtisztviselők rendszeres továbbképzésének költségeit az éves költségvetési törvényben a Miniszterelnökség fejezetében külön kell biztosítani.

31/B. § A 31/A. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott pályázatot a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez kell benyújtani. A pályázati feltételeket a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter - a belügyminiszterrel egyetértésben - állapítja meg, és gondoskodik azok közzétételéről. A pályázatok kezelésével, illetve a döntés előkészítésével kapcsolatos feladatokat a Miniszterelnöki Hivatal végzi.

31/C. § (1) A főtisztviselői kinevezés határozatlan időre szól. A főtisztviselői kinevezés a köztisztviselő kinevezését, besorolását, vezetői megbízását, a (6) bekezdésben foglalt kivétellel munkakörét, munkavégzésének helyét nem érinti.

(2) A főtisztviselő alapilletményre jogosult, amelynek összege az illetményalap tizenháromszorosa. Az a)-c) pontban meghatározott főtisztviselőnek főtisztviselői illetménypótlék jár, amelynek mértéke

a) központi közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban álló főosztályvezető esetében a főtisztviselői alapilletmény 25%-a,

b) helyettes államtitkár, helyettes államtitkári juttatású személy esetében a főtisztviselői alapilletmény 50%-a,

c) közigazgatási államtitkár, címzetes államtitkár, államtitkári juttatású személy esetében a főtisztviselői alapilletmény 100%-a.

A főtisztviselő illetménykiegészítésre, vezető főtisztviselő vezetői alapilletményre - idegennyelv-tudási pótlék kivételével - és egyéb illetménypótlékra nem jogosult. Ha a főtisztviselőnek a főtisztviselői kinevezését megelőzően megállapított illetménye magasabb, mint a megállapítható főtisztviselői illetménye, a magasabb illetményére jogosult. A főtisztviselő illetményéről a miniszterelnök a kinevezésben rendelkezik.

(3) A főtisztviselő a 48. § (2)-(3) és (5)-(9) bekezdéseiben foglaltak szerint idegennyelv-tudási pótlékra jogosult azzal, hogy egy - legalább középfokú - nyelvvizsga után a pótlék nem jár. A mérlegelési jogkörbe tartozó pótlékra jogosító nyelveket a kinevezésre, illetve munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult vezető állapítja meg.

(4) A főtisztviselő alapilletményét - a rendelkezési állományban lévők kivételével - a kinevezésre, illetve munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult vezető át nem ruházható hatáskörben, a közigazgatási szerv számára megállapított személyi juttatások előirányzatán belül, szakmai munkája értékelése alapján legfeljebb 30%-kal megemelheti. Az eltérítés a tárgyévre vonatkozik, azonban a főtisztviselő (6) bekezdésben meghatározott áthelyezése esetén, valamint rendelkezési állományba kerülésével megszűnik.

(5) A főtisztviselői kinevezéssel együtt járó személyi juttatás fedezetéül szolgáló előirányzat pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvénynek a Miniszterelnökség fejezetében kell biztosítania.

(6) A miniszterelnök döntése alapján a főtisztviselő kormányzati érdekből a köztársasági elnök kinevezési jogkörét nem érintve áthelyezhető - végzettségének, képzettségének megfelelően - a 31/A. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott közigazgatási szervhez. Az áthelyezéshez a főtisztviselő beleegyezése nem szükséges. A miniszterelnök döntéséről - az egyeztetés során - az áthelyezést megelőzően legalább 30 nappal korábban ki kell kérni a főtisztviselő munkáltatójának, valamint az új munkáltatójának a véleményét. A határozott időre szóló áthelyezés lejártát követően a főtisztviselőt vissza kell helyezni, kivéve, ha foglalkoztatására nincs lehetőség. Ha a főtisztviselőt nem lehet visszahelyezni, akkor felmentését kell kezdeményezni, és a 31/D. § (2) bekezdése szerint kell megfelelően eljárni.

(7) A (6) bekezdésben meghatározott áthelyezés esetén a főtisztviselő illetményét az áthelyezés helye szerinti közigazgatási szervre vonatkozó szabályok alapján kell megállapítani. Az áthelyezésétől számított hat hónapon át megilleti a korábbi illetménye és az új illetménye különbségének összege, ha az előbbi magasabb volt.

31/D. § (1) A főtisztviselői kinevezés megszűnik, ha

a) a főtisztviselő közszolgálati jogviszonya a 15. §-ban meghatározott esetekben megszűnik, illetve közszolgálati jogviszonyát megszüntetik,

b) a főtisztviselőt a 31/A. § (2) bekezdésének a) pontban meghatározott körbe nem tartozó közigazgatási szervhez áthelyezik,

c) a főtisztviselő főtisztviselői kinevezéséről lemond.

(2) A főtisztviselő felmentésének kezdeményezése esetén - a felmentésére irányuló szándék közlését követő öt napon belül - választhat közszolgálati jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése, vagy rendelkezési állományba (31/F. §) helyezése között.

(3) Ha a felmentésre a főtisztviselő nyugdíjazása miatt kerül sor, rendelkezési állományba nem helyezhető.

(4)

(5) A főtisztviselő a főtisztviselői kinevezéséről bármikor indokolás nélkül, azonnali hatállyal lemondhat. A 31/E. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezési állományba helyezett főtisztviselő lemondása a főtisztviselői kinevezésről a közszolgálati jogviszonyát is megszünteti.

31/E. § (1) A főtisztviselői kinevezést vissza kell vonni, ha

a) a főtisztviselő a 31/A. § (4) bekezdésében, a 31/C. § (6) bekezdésében és a 31/F. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek nem tesz eleget,

b) a főtisztviselő a 31/A. § (5) bekezdésében meghatározott továbbképzésen egy éven belül két alkalommal neki felróható okból nem vesz részt.

(2) Ha a főtisztviselői kinevezés visszavonására a 31/F. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettség megszegése miatt kerül sor, a főtisztviselő közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

31/F. § (1) A Kormány a felmentett főtisztviselőnek a 31/A. § (1) bekezdésében meghatározott célú további foglalkoztatására rendelkezési állományt működtet. A rendelkezési állomány - ha a főtisztviselői kinevezés az e törvényben írt okból nem szűnik meg - kettő évre szól. A rendelkezési állományba helyezett főtisztviselőt a Miniszterelnöki Hivatalhoz kell áthelyezni, és felette a munkáltatói jogkört - a más szervhez történő áthelyezést kivéve - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter gyakorolja.

(2) A rendelkezési állomány időtartama alatt csak a 31/C. § (2) bekezdésében meghatározott főtisztviselői alapilletmény jár. A főtisztviselői alapilletmény pénzügyi fedezetét a Miniszterelnökség fejezetében külön előirányzatként kell biztosítani.

(3) A rendelkezési állományba helyezett főtisztviselőt a 31/A. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szervhez munkavégzésre a miniszterelnök beosztja, vagy egyéb feladattal megbízza. A munkavégzésre beosztás megváltoztatására, illetve módosítására a főtisztviselő beleegyezése nélkül is bármikor sor kerülhet. A kötelező munkavégzésre történő beosztás feltételeiről a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter gondoskodik.

(4) Megszűnik a rendelkezési állományba helyezése annak a főtisztviselőnek, aki másik közigazgatási szervhez kerül áthelyezésre.

(5) A rendelkezési állomány időtartama lejártával a főtisztviselő számára végzettségének, képzettségének megfelelő másik köztisztviselői álláshely ajánlható fel, ha elfogadja, oda át kell helyezni, ellenkező esetben közszolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. Másik állás felajánlása esetében a főtisztviselő öt napon belül köteles nyilatkozni az elfogadásról. A közszolgálati jogviszonyt abban az esetben is felmentéssel kell megszüntetni, ha másik köztisztviselői állás nem ajánlható fel.

A főtisztviselői jogintézményt a Ktv. és a kapcsolódó kormányrendelet [164/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet] alapján mutatjuk be.

A főtisztviselők alapvető feladatai, hogy segítsék a közigazgatási stratégiai döntések, programok előkészítését és végrehajtását, az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok ellátását, az igazgatási ágazatpolitikai szempontok gyakorlati érvényesítését, és elvégezzék a miniszterelnök - vagy megbízásából a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter - által esetenként meghatározott feladatokat.

A főtisztviselői kar létszámát a törvény 300 főben maximálja, de ebbe a létszámba nem számítanak bele a rendelkezési állományba helyezettek. Amennyiben van betölthető létszámkeret a Kormány a főtisztviselői kar éves létszámát legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-éig állapítja meg.

A főtisztviselői karba csak megfelelő szakmai alapfeltételekkel rendelkező köztisztviselők kerülhetnek be, ezek megléte a miniszterelnök által történő kinevezéshez nélkülözhetetlen. A főtisztviselői kart olyan köztisztviselők alkotják, akiket a miniszterelnök kormányzati főtisztviselővé nevezett ki. A kinevezési feltételek közé tartozik, hogy a köztisztviselő

- központi közigazgatási szervnél, illetve azok területi és helyi szervénél, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál közszolgálati jogviszonyban álljon,

- felsőfokú iskolai végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával vagy a szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel, legalább ötéves közigazgatási gyakorlattal és államilag elismert, legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkezzen,

- sikeres pályázatot nyújtson be,

- a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfeleljen.

A főtisztviselői kinevezésre fő szabály szerint a főtisztviselői kinevezéssel együtt járó kötelezettségeket is tartalmazó pályázat alapján kerül sor. Ugyanakkor azok a közigazgatási államtitkárok, a címzetes államtitkárok és a helyettes államtitkárok, valamint a tárca nélküli miniszter hivatalát vezető személyek, akik megfelelnek a Ktv.-ben meghatározott feltételeknek pályázat nélkül kapnak főtisztviselői kinevezést. A főtisztviselői pályázatokat a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter évente általában egyszer, legkésőbb november 15-éig írhatja ki és a pályázatokat december 15-éig kell elbírálni. A miniszterelnök döntése alapján kivételesen más időpontban is lehetőség van rendkívüli pályázat fordul kiírására. A pályázatokat kötelező megjelentetni a Hivatalos Értesítőben és a Magyar Közlönyben is.

A főtisztviselői pályázatot a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez kell benyújtani. A konkrét pályázati feltételeket a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter - a belügyminiszterrel egyetértésben - állapítja meg, és gondoskodik azok közzétételéről.

A Miniszterelnöki Hivatal köteles ellátni a pályázatok kezelésével, illetve a döntés előkészítésével kapcsolatos feladatokat.

A főtisztviselői kinevezés, amely a köztisztviselő kinevezését, besorolását, vezetői megbízását és a kormányzati érdekből történő áthelyezés kivételével munkakörét, munkavégzésének helyét nem érinti, határozatlan időre szól.

A főtisztviselőket kiemelt bérezés illeti meg. A főtisztviselő illetményéről a kinevezésben kell rendelkezni. Alapilletményük összege az illetményalap tizenháromszorosa. Emellett a főtisztviselők meghatározott köre főtisztviselői illetménypótlékra is jogosult, amelynek mértéke

- központi közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban álló főosztályvezető esetében a főtisztviselői alapilletmény 25%-a,

- helyettes államtitkár, helyettes államtitkári juttatású személy esetében a főtisztviselői alapilletmény 50%-a,

- közigazgatási államtitkár, címzetes államtitkár, államtitkári juttatású személy esetében a főtisztviselői alapilletmény 100%-a.

Ugyanakkor a nem jogosult főtisztviselő illetménykiegészítésre, vezető főtisztviselő vezetői alapilletményre és az idegennyelv-tudási pótlék kivételével illetménypótlékra. A főtisztviselő idegennyelv-tudási pótlékával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy egy - legalább középfokú - nyelvvizsga után a pótlék nem jár. A mérlegelési jogkörbe tartozó pótlékra jogosító nyelveket a kinevezésre, illetve munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult vezető állapítja meg. A gyakorlatban előfordulhat, hogy a főtisztviselőnek a főtisztviselői kinevezését megelőzően megállapított illetménye magasabb, mint a megállapítható főtisztviselői illetménye. Ebben az esetben a főtisztviselő a magasabb illetményére jogosult.

2004. január 1-jétől nyílt arra lehetőség, hogy a főtisztviselő alapilletményét a kinevezésre, illetve munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult vezető át nem ruházható hatáskörben szakmai munkája értékelése alapján legfeljebb 20%-kal megemelje. 2005. január 1-jétől az alapilletmény emelés mértéke maximum 30%-ra módosult. Az alapilletmény megemelésére nem kerülhet sor a rendelkezési állományban lévő főtisztviselő esetében. Ugyanakkor az emelésre csak a közigazgatási szerv számára megállapított személyi juttatások előirányzatán belül kerülhet sor. Az eltérítés csak a tárgyévre vonatkozhat. Megszűnik az alapilletmény eltérítés a főtisztviselő áthelyezése esetén, illetve a főtisztviselő rendelkezési állományba kerülésével.

A kiemelt bérezéshez több kötelezettségnek is eleget kell tennie a főtisztviselőnek. A főtisztviselő köteles részt venni a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter által szervezett továbbképzéseken. A főtisztviselői kar számára a Magyar Közigazgatási Intézet közreműködésével éves továbbképzési terv készül. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter által jóváhagyott továbbképzési tervet a tárgyévet megelőző november 30-áig meg kell küldeni az érintettek, valamint a főtisztviselőket alkalmazó közigazgatási szervek vezetői számára. A továbbképzések időtartama tárgyévenként összesen 40 nap lehet azzal, hogy egy negyedévre legfeljebb 15 nap eshet. Az érintett szervek vezetői kötelesek biztosítani a főtisztviselői kar tagjai számára előírt kötelező továbbképzésekben történő részvételt. Rendkívüli és méltányolható esetben a kötelező továbbképzéseken való részvétel alól a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felmentést adhat. A kötelező továbbképzéseket a Magyar Közigazgatási Intézet szervezi.

A továbbképzési kötelezettség mellett a miniszterelnök döntése alapján a főtisztviselő kormányzati érdekből végzettségének, képzettségének megfelelően áthelyezhető más közigazgatási szervhez. A kormányzati érdekből történő áthelyezést vagy a miniszterelnök kezdeményezheti, vagy - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter útján - a miniszterek, valamint az országos hatáskörű szervek vezetői kezdeményezhetik a miniszterelnöknél. Az áthelyezés kezdeményezést tartalmazó előterjesztésben, amelyet annak a szervnek a vezetője köteles elkészíteni, aki az áthelyezést kéri, meg kell jelölni azokat a célokat, melyek megvalósítására a főtisztviselő áthelyezése szolgál.

Annak ellenére, hogy a miniszterelnök döntéséről - az egyeztetés során - az áthelyezést megelőzően legalább 30 nappal korábban ki kell kérni a főtisztviselő munkáltatójának, valamint az új munkáltatójának a véleményét, az áthelyezésre a főtisztviselő beleegyezése nélkül is sor kerülhet.

Áthelyezés esetén a főtisztviselő illetményét az áthelyezés helye szerinti közigazgatási szervre vonatkozó szabályok alapján kell megállapítani. Amennyiben a főtisztviselő illetménye az áthelyezést megelőzően magasabb volt az áthelyezésétől számított hat hónapon át megilleti a korábbi illetménye és az új illetménye különbségének összege is. Határozott időre szóló áthelyezés esetében annak lejártát követően a főtisztviselőt vissza kell helyezni eredeti munkahelyére, kivéve, ha foglalkoztatására ott már nincs lehetőség. Ez utóbbi esetben a főtisztviselő felmentését kell kezdeményezni.

Megszűnik a főtisztviselői kinevezése, ha a főtisztviselő

- közszolgálati jogviszonya a Ktv. 15. §-ban meghatározott esetekben megszűnik, illetve közszolgálati jogviszonyát megszüntetik,

- olyan közigazgatási szervhez kerül áthelyezésre, amelytől a főtisztviselői karba nem lehet bekerülni [Ktv. 31/A. § (2) a)],

- főtisztviselői kinevezéséről lemond.

Amennyiben főtisztviselő felmentését kezdeményezik, választhat vagy közszolgálati jogviszonyát felmentéssel megszüntetik, vagy rendelkezési állományba helyezik (kivéve, ha a felmentésre a főtisztviselő nyugdíjazása miatt kerül sor). Döntését a felmentésre irányuló szándék közlésétől számított öt napon belül kell meghoznia.

A felmentett főtisztviselő rendelkezési állományba kerül, amely végeredményben a köztisztviselő továbbfoglalkoztatását szolgálja. A rendelkezési állomány időtartama - ha a főtisztviselői kinevezés az e törvényben írt okból nem szűnik meg - kettő év. A rendelkezési állományba helyezett főtisztviselő felett a munkáltatói jogkört - a más szervhez történő áthelyezést kivéve - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter jogosult gyakorolni. A főtisztviselőt a rendelkezési állomány időtartama alatt csak a főtisztviselői alapilletmény illeti meg. A miniszterelnöknek lehetősége van arra, hogy a rendelkezési állományba helyezett főtisztviselőt a Ktv.-ben meghatározott közigazgatási szervhez munkavégzésre beossza, vagy egyéb feladattal megbízza. E beosztás megváltoztatására, illetve módosítására a főtisztviselő beleegyezése nélkül is bármikor sor kerülhet. A rendelkezési állományból áthelyezett főtisztviselő rendelkezési állományba helyezését az áthelyezéssel egyidejűleg meg kell szüntetni.

A kétéves rendelkezési állomány lejártával a főtisztviselő számára végzettségének, képzettségének megfelelő másik köztisztviselői álláshelyet lehet felajánlani. Amennyiben a főtisztviselő azt öt napon belül elfogadja, oda át kell helyezni, ellenkező esetben közszolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. Abban az esetben, ha a köztisztviselőnek másik állást nem tudnak felajánlani közszolgálati jogviszonyát ugyancsak felmentéssel kell megszüntetni.

A főtisztviselőnek is lehetősége van a főtisztviselői kinevezéséről bármikor indokolás nélkül, azonnali hatállyal lemondani. Amennyiben rendelkezési állományba helyezett főtisztviselő dönt a lemondás mellett, ez egyben a közszolgálati jogviszonyának megszűnését is eredményezi.

A főtisztviselői kinevezéssel együtt járó kötelezettségek elmulasztás a főtisztviselői kinevezés visszavonását eredményezi. A főtisztviselői kinevezést vissza kell vonni, ha a főtisztviselő

- nem tesz eleget alapvető feladatainak (a közigazgatási stratégiai döntések, programok előkészítésének és végrehajtásának segítse a közigazgatási stratégiai döntések, programok előkészítése és végrehajtása, az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok ellátása, az igazgatási ágazatpolitikai szempontok gyakorlati érvényesítése, a miniszterelnök, vagy megbízásából a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter által esetenként meghatározott feladatok ellátása, az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok ellátása, az igazgatási ágazatpolitikai szempontok gyakorlati érvényesítése, és a miniszterelnök, vagy megbízásából a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter által esetenként meghatározott feladatok elvégzése),

- nem tesz eleget a miniszterelnök döntése alapján történő áthelyezésnek,

- a rendelkezési állomány időtartama alatt nem tesz eleget a kötelező munkavégzésre vonatkozó rendelkezésnek (ebben az esetben közszolgálati jogviszonya is a törvény erejénél fogva megszűnik),

- a részére előírt kötelező továbbképzésen, egy éven belül két alkalommal neki felróható okból nem vesz részt.

A főtisztviselői karral kapcsolatos miniszterelnöki és Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszteri feladatok ellátását segíti elő a Kormányzati Személyzeti Igazgatási Központ, amely teljesíti a főtisztviselői karral kapcsolatos, jogszabályban (kormányhatározatban) foglalt feladatokat, valamint a miniszterelnök és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter által esetileg meghatározott feladatokat, továbbá minden év március 15-éig éves jelentést készít a Kormánynak a főtisztviselői kar helyzetéről és tevékenységéről.

32. § (1) A Miniszterelnöki Hivatalban a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára kormányfőtanácsadói és kormánytanácsadói, a miniszteri kabinetben - ennek hiányában a miniszteri titkárságon - a miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói (a továbbiakban együtt: főtanácsadó, tanácsadó) munkaköröket létesíthet.

(2) A főtanácsadói, tanácsadói munkakör betöltésére vonatkozó megbízás határozatlan időre szól és az külön indokolás nélkül bármikor visszavonható. A megbízásról a köztisztviselő indokolás nélkül bármikor lemondhat. Az e munkakörben foglalkoztatott köztisztviselő - tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére - vezető-főtanácsosi vagy főtanácsosi besorolást kap. A vezető-főtanácsosi besorolású köztisztviselő főosztályvezetői, a főtanácsosi besorolású köztisztviselő főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni.

(4) Főtanácsadói munkakör ellátására megbízás annak a köztisztviselőnek adható, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú egyetemi végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

(5) Tanácsadói munkakör ellátására megbízás annak a köztisztviselőnek adható, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább 3 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

(6) Ha a főtanácsadó, illetve tanácsadó közszolgálati jogviszonya nyugdíjazása miatt szűnik meg, a köztisztviselő jogosult a főtanácsadói, illetve tanácsadói elnevezés - „nyugalmazott” jelzővel kiegészített - használatára.

(7) A köztisztviselőt, ha a főtanácsadói, tanácsadói munkakörben történő alkalmazása megszűnik, újra be kell sorolni.

(8) Az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerveknél a (2)-(7) bekezdésben meghatározott feltételekkel főtanácsadói és tanácsadói munkakörök létesíthetők.

Egyes kiemelt közigazgatási szerveknél nagy szerepe van a felső szintű szakmai tevékenység megfelelő presztízsével együtt járó elismerésének. Ebből fakadóan a politikus személyéhez kötődő köztisztviselőkre vonatkozó sajátos szabályok kialakítása szükségessé tette a karrier-köztisztviselői körbe tartozó kormány- (fő)tanácsadókra, miniszteri (fő)tanácsadókra vonatkozó munkajogi szabályok módosítását is. A Miniszterelnöki Hivatal és a minisztériumok mellett ilyen típusú munkakörök létesíthetőek a nem kormányzati közigazgatási szerveknél is [Ktv. 1. § (2)]. A Ktv. a szakmai főtanácsadó, tanácsadó munkakörbe történő kinevezés feltételeit differenciáltan állapítja meg az iskolai végzettség és a szakmai gyakorlat tekintetében. A megbízás határozatlan időre szól és az külön indoklás nélkül bármikor visszavonható. Ebből az is következik, hogy a köztisztviselő is bármikor indokolás nélkül lemondhat a megbízásról. A szabadság megállapítása szempontjából külön besorolási fokozattal rendelkeznek (vezető-főtanácsosi, főtanácsosi), illetményük megegyezik a vezetői pótlékkal számított főosztályvezetői, illetve főosztályvezető-helyettesi illetménnyel.

A szervezetalakítás tervszerűsége és stabilitása céljából a főtanácsadói és tanácsadói munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni. E jogintézmény címadományozással, illetve vezetői megbízással való rokonságát mutatja, hogy ez esetben is elengedhetetlen feltétel a közigazgatási vagy jogi szakvizsga, illetőleg a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítés. A törvény által megkövetelt szakmai gyakorlat tágabb fogalmat jelöl a közigazgatási gyakorlatnál, ami azt jelenti, hogy nemcsak a Ktv. hatálya alá tartozó szerveknél szerzett gyakorlatot lehet figyelembe venni. A szakmai jelleg megítélésénél azonban a közigazgatási tartalmat is figyelembe kell venni.

A magas szintű szakmai munka biztosítása céljából a főtanácsadói, tanácsadói megbízás feltételeként egyetemi, illetve főiskolai végzettségre, valamint magas szakmai tapasztalatra van szükség.

Ha a főtanácsadó, tanácsadó közszolgálati jogviszonya nyugdíjazása miatt szűnik meg, az érintett köztisztviselő nyugdíjazását követően is használhatja nyugalmazott jelzővel a főtanácsadói, illetve a tanácsadói elnevezést. Ez a rendelkezés nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a köztisztviselő akár a Ktv. szerinti besorolására utaló elnevezést (főtanácsos, tanácsos) is használhassa.

Az Országgyűlés Hivatalában, az Alkotmánybíróság hivatalában, valamint az Állami Számvevőszéknél is lehetőség van főtanácsadói, illetve tanácsadói munkakörök létesítésére.

A köztisztviselő képzése, továbbképzése

33. § (1) A köztisztviselő jogosult az előmenetelhez, és köteles a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben - ideértve a közigazgatási vezetőképzést is - (a továbbiakban együtt: továbbképzés) részt venni. Ha a vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő e kötelezettségének neki felróható okból nem tesz eleget, vezetői pótléka legfeljebb 50%-kal, egy évig csökkenthető. Ha az elmulasztott továbbképzés pótolható, a csökkentés mindaddig tarthat, amíg a köztisztviselő a részvételi kötelezettségét nem pótolja. Ha a továbbképzési időszak meghaladja az egy hónapot, a csökkentés az időszak végéig meghosszabbítható mindaddig, amíg a köztisztviselő a kötelezettségének nem tesz eleget.

(2) Az iskolarendszeren kívüli továbbképzés pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvényben a Belügyminisztérium fejezeti kezelésű célelőirányzataként kell biztosítani. A célelőirányzat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az legalább a köztisztviselők előmeneteléhez a jogszabályban jogosultságként meghatározott továbbképzés állam által elismert költségeit fedezze. Az előirányzat felhasználásának módjáról, feltételeiről és a köztisztviselő előmeneteléhez szükséges továbbképzés mértékének meghatározásáról, valamint a köztisztviselők továbbképzésére fordítható egyéb pénzügyi forrásoknak a továbbképzés tervezési rendszerében történő koordinált felhasználásáról a köztisztviselők továbbképzéséről szóló kormányrendeletben kell intézkedni.

(3) Az iskolarendszerű továbbképzés költségeit a közigazgatási szervek saját költségvetésükből fedezik.

(4) A közigazgatási szerv az előmenetelhez és a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt iskolarendszeren kívüli továbbképzés (2) bekezdésben nem említett feltételeit köteles biztosítani. A köztisztviselőnek az előmenetelhez szükséges, valamint a központilag vagy a közigazgatási szerv által előírt továbbképzés és az ezzel összefüggő beszámolási vagy vizsgakötelezettség teljesítése miatt kieső munkaidőre járó illetményét a közigazgatási szerv köteles megtéríteni. A közigazgatási szakvizsga díja, valamint a vizsga letételéhez szükséges és jogszabály által meghatározott felkészítő tanfolyam költsége a közigazgatási szervet terheli.

(5) A továbbképzés költségeit a köztisztviselő köteles visszatéríteni, ha neki felróható okból az előírt követelményeket nem teljesíti, illetőleg a továbbképzés befejezésétől számított két éven belül közszolgálati jogviszonyáról lemond, vagy ha hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt, illetve a 77. § (2) bekezdése alapján szűnt meg a közszolgálati jogviszonya. Nincs visszatérítési kötelezettsége a köztisztviselőnek az iskolarendszeren kívüli kötelező továbbképzés költségei esetében, kivéve az idegennyelvi képzést, valamint a külföldi képzést, továbbképzést.

(6) A köztisztviselők továbbképzésének rendszerességét és tervszerűségét középtávú és éves tervek alapján kell biztosítani. A terveket a központi közigazgatási szervek, valamint az 1. § (2) bekezdésében meghatározott szervek és a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok állítják össze a Belügyminisztérium koordinálásával.

A közigazgatás szakmaiságának érvényesítése és annak megvalósítása jelentős közérdek, mivel alapvetően meghatározza a hivatali szervek kifelé ható működését. Ebből fakadóan az előmeneteli rendszer követelményeinek megvalósításában meghatározó szerepe van a képzés és a továbbképzés rendszerének. A köztisztviselőnek alanyi jogosultsága van arra, hogy az előmenetelhez előírt képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben részt vegyen. Az ehhez szükséges feltételeket a közigazgatási szervnek kell biztosítani, illetve a költségeket finanszírozni. Az előmenetelhez szükséges képzés, továbbképzés, átképzés, s az ezzel összefüggő vizsgakötelezettség teljesítése miatt kieső munkaidőre járó illetményét a közigazgatási szerv köteles megtéríteni. A továbbképzésben kiemelt szerepet játszik a már korábban ismertetett alap-, illetve szakvizsga. Ezek mellett meghatározó az önképzés és az ehhez kapcsolódó fakultatív ismeretszerzés is. A továbbképzések célja, hogy a köztisztviselők megismerjék az új jogszabályokat, valamint tisztában legyenek azok alkalmazásának jogi követelményeivel.

Általában szolgálati és karrierjellegű továbbképzést különböztetünk meg. Az előző kötelező, államilag irányított és ingyenes. Az utóbbi önkéntes, s rendszerint a munkáltató ösztönzésével, illetve elismerésével párosul. S bár az egységes személyi állomány továbbképzési igénye az igazgatási ismeretekkel kapcsolatosan is egységesen jelentkezik, ezen a területen igen erős specializáció is megfigyelhető. Főleg az ágazatok, igazgatási szintek, a besorolási különbségek miatt van szükség a differenciálásra. Annak ellenére, hogy a közszolgálatban alapvetően jól hasznosíthatók a közép és felsőfokú oktatási intézményekben szerzett ismeretek, a posztgraduális képzésre is szükség van. A továbbképzés alapvető célja az, hogy ösztönöznie kell a szükséges ismeretek megszerzését, valamint az igazgatási ismeretek elsajátítását.

A közigazgatási alapvizsga épp azt a célkitűzést szolgálja, hogy a speciális alapképzettségű köztisztviselő elsajátítsa mindazokat az igazgatás körébe tartozó alapismereteket, amelyek képessé teszik a közigazgatási eljárás és gyakorlat szabályainak magabiztos és szakszerű alkalmazására. Az alapvizsga egyébként a közszolgálati rendszer egységét is kifejezi, mivel a vizsga anyagához szolgáló ismeretekkel valamennyi köztisztviselőnek rendelkeznie kell.

A közigazgatási szerv szakember-ellátottságának biztosítására tanulmányi szerződést is köthet (Munka tv. 110. §). Kizárt a tanulmányi szerződés megkötése munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, illetve a közigazgatási szerv által előírt tanulmányok elvégzésére. Ez az indoka annak, hogy pl. a képesítési jogszabályban meghatározott szakképesítések megszerzése érdekében a munkáltató nem köthet tanulmányi szerződést a köztisztviselővel, mivel a jogszabály értelmében a munkáltatónak köteleznie kell a köztisztviselőt a megfelelő szakképesítés megszerzésére.

A tanulmányi szerződést mindig írásba kell foglalni. A szerződésben meg kell határozni a közigazgatási szervet terhelő támogatás formáját és mértékét, továbbá - a támogatás mértékével arányosan - a köztisztviselő által a közigazgatási szervnél kötelezően közszolgálati jogviszonyban töltendő idő tartamát. Ez egyébként 5 évnél hosszabb nem lehet. Ha a köztisztviselő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, vagy nem lép a szerződés szerinti időpontban a közigazgatási szervnél munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb szerződésszegést követ el, a közigazgatási szerv követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését.

A köztisztviselők továbbképzésének kormányzati felelőse a belügyminiszter. Feladata, hogy szervezze, összehangolja a képzést, továbbképzést, átképzést, s ellássa a közigazgatási vezetőképzéssel kapcsolatos teendőket. Ebben segítik a közigazgatási hivatalok, amelyek működési területükön a köztisztviselők továbbképzését szervezik és koordinálják.

A vezetőképzés átalakításának célja, hogy a közigazgatási szervezet hatékony működéséhez a megváltozott feltételekhez szemléletében, módszereiben rugalmasan alkalmazkodni tudó, szakismereteit folyamatosan bővítő, s nem utolsó sorban korszerű szervezési eljárásokat ismerő, dönteni képes, idegen nyelven beszélő vezetők hozzák a döntéseket a közigazgatásban.

A tervszerű továbbképzés épp úgy épít a közigazgatási vezetőképzésben a felsőoktatási intézmények bevonására, mint a nemzetközi segélyprogramok kínálta lehetőségek felhasználására. A Ktv. előírja, hogy a Kormány az iskolarendszeren kívüli továbbképzés pénzügyi feltételeit évente a költségvetési törvényben köteles meghatározni a Belügyminisztérium fejezeti kezelésű célelőirányzataként.

A végrehajtás részletszabályait tartalmazó a köztisztviselők továbbképzéséről és a közigazgatási vezetőképzésről szóló a 199/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet szerint a köztisztviselők iskolarendszeren kívüli képzése, továbbképzése, átképzése, a vezetőképzés állami feladat, amelynek pénzügyi és személyi feltételeiről a Kormány gondoskodik. Az állami finanszírozás mellett a továbbképzés más pénzügyi forrásból is támogatható. A központi költségvetésből csak a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium javaslatára, a belügyminiszter által jóváhagyott éves továbbképzési tervben szereplő továbbképzési program finanszírozható, illetve támogatható. A Közigazgatási Továbbképzési Kollégium a belügyminiszter továbbképzési, vezetőképzési tevékenységét segítő véleményező, tanácsadó, szakértői testület.

A köztisztviselő köteles az éves továbbképzési tervben, illetve a helyi éves továbbképzési tervben szereplő továbbképzésben részt venni, s a továbbképzés keretében az ott szerzett ismereteiről számot adni. Kötelező továbbképzést a köztisztviselők számára a középtávú és az éves továbbképzési terv alapján a Kormány és a feladatkörében az ágazati miniszter rendelhet el. A kötelező képzés mellett a köztisztviselő köteles önképzéssel is folyamatosan bővíteni a feladatköre ellátásához szükséges ismereteit.

A képzéseken való részvétel befolyásolhatja a köztisztviselő előmenetelét is. A munkáltató a köztisztviselő pálya előmenetelének gyorsítása szempontjából a közigazgatási feladat ellátására felkészítő, s a részvételt igazoló dokumentummal záruló legalább 120 óra időtartamú továbbképzést, átképzést, a közigazgatásban hasznosítható szakképesítést adó továbbképzést, valamint az iskolarendszerű továbbképzést veheti figyelembe.

A vezetői megbízással rendelkező köztisztviselők évenként legalább egyszer kötelesek részt venni vezető-továbbképzésben. A vezetőképzést úgy kell megszervezni, hogy a vezető, illetve a vezető-utánpótlásként számításba vett köztisztviselő a munkáltató közigazgatási szerv szintjének, szervtípusának megfelelő továbbképzésben vehessen részt. Az éves továbbképzési tervek tartalmazzák a vezetőképzési programokat és a résztvevők körét.

A köztisztviselők továbbképzése és a vezetőképzés rendszeressége, tervszerűsége érdekében a Kormány négy évre szóló országos középtávú továbbképzési, vezetőképzési tervben határozza meg a köztisztviselők továbbképzésének általános elveit, céljait, a vezetőképzéssel kapcsolatos igényeket. Ennek a középtávú tervnek az előkészítéséért a Magyar Közigazgatási Intézet, illetve a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatás- és területpolitikai államtitkára közreműködésével a belügyminiszter a felelős. A belügyminiszter felelős a tervben foglaltak megszervezéséért és végrehajtásának ellenőrzéséért is.

A középtávú tervben foglaltak figyelembevételével a miniszter, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője, a társadalombiztosítás központi hivatali szerveit irányító politikai államtitkár, a Ktv. 1. §-ának (2) bekezdésében felsorolt szerv vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságának vezetője és a Központi Statisztikai Hivatal elnöke az irányítása, ellenőrzése és felügyelete alá tartozó közigazgatási szervekre is kiterjedően éves továbbképzési tervet köteles készíteni. Az éves tervek tartalmazzák a továbbképzésekre vonatkozó részletes információkat, valamint a programok támogatását, finanszírozását biztosító pénzügyi forrásokat. Az éves terveket döntés-előkészítésre a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium elé kell terjeszteni, és a Kollégium javaslatára a belügyminiszter jogosult dönteni az éves továbbképzési tervek elfogadásáról és a továbbképzési célelőirányzatból a tervkészítőknek nyújtott támogatási összegekről.

A központi éves tervek alapján a közigazgatási szervek kötelesek helyi éves továbbképzési tervet készíteni.

A köztisztviselői továbbképzések és vezetőképzések szervezéséért, összehangolásáért - a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának közreműködésével - a belügyminiszter felelős.

A törvény szerint a továbbképzés költségeit a köztisztviselő köteles visszatéríteni, ha neki felróható okból az előírt követelményeket nem teljesíti, illetőleg a továbbképzés befejezésétől számított két éven belül közszolgálati jogviszonyáról lemond. Ugyancsak köteles visszatéríteni a költségeket, ha hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt szűnt meg a közszolgálati jogviszonya. Nincs azonban visszatérítési kötelezettsége a köztisztviselőnek az iskolarendszeren kívüli kötelező továbbképzés költségei esetében, kivéve az idegen nyelvi képzést, valamint a külföldi képzést, továbbképzést.

BH2000. 373. Ha a köztisztviselő tanulmányai anyagi támogatását tanulmányi szerződés alapján kapta, annak megszegése esetén a visszafizetési kötelezettségét a tanulmányi szerződés és a Munka Törvénykönyvének a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazandó rendelkezései szerint kell elbírálni [1992. évi XXIII. tv. 14. § (2) bek., 33. § (4) bek., Mt. 113. § (2) bek.].

A köztisztviselő teljesítményének értékelése, minősítése

34. § (1) A köztisztviselő munkateljesítményét munkakörének és a közigazgatási szerv kiemelt céljainak figyelembevételével meghatározott teljesítménykövetelmények alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója évente mérlegelési jogkörében eljárva írásban értékeli. A belügyminiszter ajánlást adhat az alkalmazandó módszerre.

(2) A miniszter, az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerv vezetője, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke évente meghatározza az irányítása, ellenőrzése és felügyelete alá tartozó közigazgatási szervekre is kiterjedően a teljesítménykövetelmények alapját képező kiemelt célokat.

(3) A helyi önkormányzat esetében a teljesítménykövetelmények alapját képező célokról a képviselő-testület dönt.

(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (2) és (3) bekezdésben meghatározott célok alapján előre írásban megállapítja a tárgyévre vonatkozóan a köztisztviselővel szemben támasztott követelményeket (a továbbiakban: teljesítménykövetelmények). Figyelembevételükkel a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb a tárgyév végéig értékeli a köztisztviselő teljesítményét. A teljesítménykövetelmények megállapítását, az írásbeli értékelés átadását szóbeli megbeszéléshez kell kötni.

(5) A helyi önkormányzatnál a jegyző, főjegyző a (3) bekezdés szerint kijelölt célok alapján évente meghatározza a köztisztviselő munkateljesítményének értékeléséhez szükséges teljesítménykövetelményeket.

(6) A jegyző, főjegyző esetében a polgármester állapítja meg a (4) bekezdésben meghatározott teljesítménykövetelményeket, értékeli teljesítményüket, és az értékelésről tájékoztatja a képviselő-testületet.

(7) A teljesítményértékelés tartalma hibás vagy valótlan ténymegállapításának megsemmisítése iránt a köztisztviselő közszolgálati jogvitát kezdeményezhet.

(8) A tárgyévet követő időszakra vonatkozóan a 43. § (4) bekezdésében meghatározott eltérés a (4) bekezdés szerinti tárgyévre vonatkozó teljesítményértékelés eredményétől függően alkalmazható. Ha a teljesítményértékelésre nem került sor, a köztisztviselő a korábban megemelt alapilletményre, emelés hiányában a 43. § (2) bekezdése szerinti alapilletményre jogosult és az nem csökkenthető.

(9) Az (1)-(8) bekezdésben meghatározott szabályokat nem kell alkalmazni, ha a köztisztviselő munkavégzésének időtartama a tárgyévben nem éri el a hat hónapot. Ebben az esetben a köztisztviselő a 43. § (2) bekezdése szerinti alapilletményre jogosult.

A teljesítményértékelés rendszere és kötelezettsége

Az OECD tagországai közül egyre többen dolgoznak ki és vezetnek be teljesítmény-értékelési rendszereket a közigazgatási szerveknél. A nemzetközi tapasztalatokat összegezve négy különböző teljesítményértékeléssel kapcsolatos iskolát különböztethetünk meg, nevezetesen a Mérési iskolát, az Értékelési elbeszélgetés iskolát, a Szociális kognitív folyamatok iskoláját és a Teljesítmény menedzsment iskolát. Az iskolák elsődleges célja a közigazgatás személyi állománya teljesítményének javítása és az alkalmazottak képességeinek minél teljesebb kibontakoztatása a szervezet céljainak elérése érdekében.

A fejlett országok közigazgatásában követett gyakorlathoz a Ktv. tartalmazza az évenkénti, egyéni teljesítményértékelésre vonatkozó szabályokat, amelyek ösztönözni kívánják a felelősségteljes, szakszerű ügyintézést, a felkészültség folyamatos szinten tartását és javítását, s az értékelést összekapcsolják a teljesítmény díjazásával. A teljesítményértékelés végrehajtásának elősegítésére a belügyminiszter ajánlás adott ki.

A teljesítményértékelésnek három szintje van.

A köztisztviselő munkateljesítményét munkakörének és a közigazgatási szerv kiemelt céljainak figyelembevételével meghatározott teljesítménykövetelmények alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója évente mérlegelési jogkörében eljárva írásban értékeli. A teljesítményértékelés első szintje tehát a közigazgatási szerv kiemelt céljainak meghatározása. A Ktv. 34. §-ának (2) bekezdése szerint az egyéni teljesítménykövetelmények alapját képező kiemelt célokat a miniszter a Ktv. 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerv vezetője és a Központi Statisztikai Hivatal elnöke évente határozza meg az irányítása, ellenőrzése és felügyelete alá tartozó közigazgatási szervekre is kiterjedően. A helyi önkormányzatok esetében a képviselő-testület dönt a célokról. Mindezek alapján a kiemelt célok megállapításának kiemelt jelentősége van az egyéni teljesítménykövetelmények kialakítása szempontjából, ezért az alábbiakban a kiemelt célok meghatározásával kapcsolatos módszertani kérdéseket tekintjük át.

A teljesítményértékelés alapját képező átfogó és kiemelt célok elsősorban a Kormány programjában, a Kormány törvényalkotási programjában, a Kormány munkatervében és az adott közigazgatási szerv éves munkatervében jelennek meg. A kormányprogram a legfontosabb, az egész kormányzati ciklusra szóló - sőt egyes esetekben azon túlmutató - dokumentum az államigazgatásnak az adott kormányzati ciklusra vonatkozó konkrét feladatait összegző az Országgyűlés által elfogadott kormányprogram. Ez foglalja össze a kormányzati ciklusra kitűzött legfontosabb fejlesztési-, programalkotó- és jogalkotási feladatokat, a kiemelt kormányzati célokat, amelyek a közigazgatás működését és továbbfejlesztését is érintik. Ennek következtében az adott közigazgatási ágazat kiemelt céljainak megállapításakor a kormányprogramban foglaltak tekinthetők az irányadóknak. A kormányprogram közigazgatásra vonatkozó célkitűzéseit azonban a közigazgatásban dolgozó köztisztviselők számára konkrét igazgatási feladatokként kell megfogalmazni. A kormányprogram célkitűzéseiből adódó konkrét feladatok összegzését a Kormány munkatervében és törvényalkotási programjában foglalt konkrét feladatok jelentik. Az ágazati kiemelt célok közé tartozhatnak a Kormány határozataiban foglalt, a minisztert vagy több minisztert érintő konkrét feladatok is.

A kiemelt ágazati célok megállapításakor az előzőekben említett források mellett az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság határozataiban foglalt, s kifejezetten az ágazati miniszternek címzett feladatok is irányadóak lehetnek. Ugyancsak e körbe tartozhatnak a jogalkotási tervben és egyéb határozatokban nem szereplő, de időközben aktuálissá váló jogalkotási (törvényi és kormányrendeleti szintű) feladatok is. Tovább bővíthető a kiemelt ágazati feladatok köre az ágazati miniszter felelősségi körébe tartozó miniszteri rendeletekben és miniszteri utasításokban szereplő konkrét feladatokkal.

A helyi önkormányzatok esetében a kiemelt célok az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatának, az önkormányzat ún. ciklusprogramjának, az önkormányzat éves munkatervének, az önkormányzat által meghatározott egyes kiemelt akcióprogramoknak, az önkormányzat által meghatározott és elfogadott ügyrendeknek, valamint az önkormányzat által meghatározott egyes kiemelt területeket érintő feladatterveknek figyelembe vételével állapíthatóak meg.

A teljesítménykövetelmények alapját képező kiemelt helyi célok meghatározásakor a képviselő-testületnek figyelembe kell vennie a törvényi szintű jogszabályokban az önkormányzatok számára meghatározott feladatokat is. Irányadóak lehetnek továbbá a jegyző számára kormányrendelet által meghatározott államigazgatási feladatok, illetve a feladatellátás szabályait rögzítő miniszteri rendeletekben meghatározott feladatok köre is. Szintén helyi szintű célként rögzíthetők a helyi önkormányzat saját rendeleti joganyagában meghatározott konkrét feladatok.

Körjegyzőségek tekintetében a körjegyzőséget alkotó önkormányzatok konszenzusos megállapodása szükséges a kiemelt célok eldöntésére. Ugyancsak konszenzusos döntés szükséges a körjegyzők esetében annak eldöntésére, hogy melyik polgármester, illetve esetleg a körjegyzőség székhelye szerinti polgármester egyeztetve a társpolgármesterekkel állapítja meg a teljesítménykövetelményeket.

A teljesítményértékelés második szintjét az egyéni követelmények meghatározása jelenti. Ennek értelmében a munkáltatói jogkör gyakorlója a meghatározott kiemelt célok alapján előre írásban megállapítja a tárgyévre vonatkozóan a köztisztviselővel szemben támasztott követelményeket. A helyi önkormányzatnál a jegyző, főjegyző állapítja meg évente a köztisztviselő munkateljesítményének értékeléséhez szükséges teljesítménykövetelményeket. A jegyző, főjegyző esetében a polgármester állapítja meg a teljesítménykövetelményeket, értékeli teljesítményüket és az értékelésről tájékoztatja a képviselő-testületet.

A munkáltatónak a köztisztviselő munkateljesítményének értékelésekor, illetve azt megelőzően a teljesítménykövetelmények megállapításakor a közigazgatási szerv kiemelt céljainak meghatározása mellett a köztisztviselő munkakörét is figyelembe kell vennie. A teljesítményértékelés végrehajtását szolgáló két alapfeltétel összekapcsolását mindenekelőtt az indokolja, hogy a köztisztviselővel szemben támasztott teljesítménykövetelmények alapját a munkaköri leírásában foglalt feladatokhoz illeszkedő ágazati célok képezik. A két feltétel összekapcsolása garancia arra vonatkozóan, hogy a munkáltató kizárólag az értékelt köztisztviselő munkaköréhez tartozó reális és teljesíthető teljesítménykövetelményeket tűzzön ki.

A köztisztviselői teljesítményértékelési rendszer bevezetése szükségessé teszi, hogy a munkáltatók soron kívüli aktualizálják hatályos szervezeti és működési szabályzataikat (ügyrendjeiket) és a munkaköri leírásokat, illetve pótolják az e területen fennálló esetleges hiányosságokat. E dokumentumok aktualizálásánál alapkövetelmény a feladatok és az azokhoz kapcsolódó (rész)tevékenységek egyértelmű megfogalmazása, és ezzel párhuzamosan a túl általános, illetőleg nem eléggé konkrét feladat meghatározások kerülése. Az egyértelmű megfogalmazások a köztisztviselők egyéni teljesítménykövetelményének rögzítésekor nyújthatnak biztos támpontot arra vonatkozóan, hogy a feladatkijelölés, valamint az elvégzett munkát követő teljesítményértékelés mind a köztisztviselő, mind az értékelést végző számára mérhető és azonosítható legyen.

A munkaköri leírások elkészítésének alapvető célja a munkakörhöz tartozó feladatok és hatáskörök meghatározása. Itt kell felsorolni azokat a feladatokat és a hozzájuk kapcsolódó hatásköröket, amelyek a munkakör céljának teljesüléséhez szükségesek. Gyakorlatilag tételesen rögzíteni kell a résztevékenységek összességét. A feladatokat célszerű rendszerezni, és csoportosított formában megjeleníteni a munkaköri leírásban. A munkaköri leírásban elsősorban a rendszeresen előforduló, ismétlődő tevékenységeket, tevékenység elemeket kell feltüntetni. Ugyanakkor a munkaköri leírásban meg kell jelenniük az időnként előforduló, alkalomszerűen jelentkező feladatoknak is. Célszerű, ha a munkaköri leírást az évenként legalább egyszer előforduló feladatokat, illetve tevékenységeket is rögzíti.

Önálló problémakört alkot a munkaköri leírások karbantartása, illetve rendszeres felülvizsgálata. Lényeges követelmény, hogy a munkaköri leírásokat rendszeresen össze kell vetni az adott munkakör ellátásának mindennapi gyakorlatával, amennyiben a változások a köztisztviselő munkáját lényegesen megváltoztatják, a munkaköri leírást is módosítani kell, vagy indokolt esetben új munkaköri leírást kell készíteni.

Sajátos szabályokat és szempontokat kell figyelembe venni a jegyző, illetve körjegyző teljesítmény követelményeinek megállapításával kapcsolatosan. természetesen a kiemelt célok nemcsak a polgármesteri hivatalok, szakmai apparátusára vonatkoznak, hanem az igazgatási szervezetet vezető jegyzőre, főjegyzőre is, ebből következően mértékadóak abban a tekintetben is, hogy milyen konkrét teljesítménykövetelményeket fogalmazzon meg a polgármester a jegyző számára. Az általános teljesítménykövetelményeket a polgármester további jegyzői teljesítménykövetelményekkel is kiegészítheti, mint például a szolgáltató közigazgatás polgármesteri hivatalban történő megteremtése, illetve stabilizálása, az ügyirathátralékok megszüntetése, az egyablakos ügyintézési modell bevezetése vagy egyéb ügyfélszolgálati megoldások kezdeményezése, az Állami Számvevőszék vagy a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok által észrevételezett helytelen joggyakorlat felszámolása stb. Fontos azonban, hogy a követelmények egyértelműek és teljesíthetőek legyenek, ne támaszthasson olyan igényeket a jegyzővel szemben a polgármester, amelyek megoldása nem a jegyzőn múlik. Mindezek mellett a jegyzővel szembeni teljesítménykövetelmények megállapítása szempontjából figyelembe kell venni, hogy a polgármester az önkormányzati, valamint az államigazgatási feladatait, hatásköreit a képviselőtestület hivatalának közreműködésével látja el a képviselő-testület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörében irányítja a hivatalt, és a jegyző javaslatainak figyelembevételével határozza meg a hivatal feladatait az önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések előkészítésében és végrehajtásában. Követelmények fogalmazhatóak meg az önkormányzat működésével összefüggő feladatok ellátásához, valamint a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyek előkészítéséhez kapcsolódóan.

A teljesítményértékelés harmadik szintjét pedig az jelenti, hogy a teljesítménykövetelmények figyelembevételével a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb a tárgyév végéig értékeli a köztisztviselő teljesítményét.

A Ktv. 34. §-a szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselő munkateljesítményét évente mérlegelési jogkörében eljárva írásban értékeli. Nem kerülhet sor a munkateljesítmény értékelésére, ha a köztisztviselő munkavégzésének időtartama a tárgyévben nem éri el a hat hónapot. A teljesítményértékelésre a köztisztviselő munkakörének és a közigazgatási szerv kiemelt céljainak figyelembevételével meghatározott teljesítménykövetelmények alapján kerül sor. Az írásbeli értékelés átadását szóbeli megbeszéléssel kell egybekötni.

A Ktv. 3. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a teljesítményértékelésre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni a közigazgatási államtitkárok, a helyettes államtitkárok, a politikai főtanácsadók és a politikai tanácsadók tekintetében.

A köztisztviselő teljesítményértékelésével kapcsolatos feladatok ellátása a munkáltatói jogkör gyakorlója hatáskörébe tartozik. A Ktv. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltatói jogokat a közigazgatási szerveknél a hivatali szervezet vezetője, illetve a képviselő-testület gyakorolja. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a hivatali szervezet vezetője a munkáltatói jogkör gyakorlását írásban átruházhatja a közigazgatási szerv vezető megbízású köztisztviselőjére. Ugyanakkor az átruházott munkáltatói jogkör további átruházását a Ktv. megtiltja.

A Ktv. speciális szabályokat tartalmaz a jegyző teljesítményének értékelésére. Esetükben a teljesítménykövetelmények megállapítására és a teljesítményértékelésre a polgármester jogosult. Garanciális szabály, hogy az értékelésről a polgármester köteles tájékoztatni a képviselő-testületet.

A teljesítményértékelés eredményének hatása lehet a köztisztviselő illetményére, mivel annak eredményétől függően a hivatali szervezet vezetője - át nem ruházható hatáskörében - a tárgyévet követő időszakra vonatkozóan 2005. január 1-jétől a köztisztviselő besorolása szerinti alapilletményét 30%-kal megemelheti, illetve 20%-kal csökkentheti. (2004. december 31-éig az eltérítés mértéke +/-20%-os volt.) A hivatali szervezet vezetője az alapilletmény emeléssel, illetve csökkentéssel kapcsolatos döntését mérlegelési jogkörében eljárva jogosult meghozni, a teljesítményértékelés nyomán nem kötelező a köztisztviselő alapilletményét eltérítenie. Amennyiben az alapilletmény eltérítéséről születik döntés, az eltérítés mértékének a +30-os, illetve -20%-os sávba kell esnie.

Ha a tárgyévben teljesítményértékelésre nem került sor, a köztisztviselő a korábban megemelt alapilletményre, emelés hiányában a besorolása szerinti alapilletményre jogosult és az nem csökkenthető. Előfordulhat, hogy a köztisztviselő munkateljesítményének értékelésére azért nem került sor, mert munkavégzésének időtartama a tárgyévben nem érte el a 6 hónapot. Ebben az esetben a köztisztviselő a besorolása szerinti alapilletményre jogosult.

A bíróság a köztisztviselő keresete alapján megsemmisítheti a teljesítményértékelés hibás vagy valótlan ténymegállapításait. A kereset benyújtására nyitva álló határidő a Ktv. 59. § (3) bekezdésének c) pontja szerint a teljesítményértékelés kézhezvételétől számított 30 nap.

A Ktv. 64. §-ának (1) bekezdése szerint a teljesítményértékelés is a személyi anyag része, így azt a többi személyi anyaggal együttesen kell tárolni. A Ktv. a törvényi szabályok keretei között rábízza a közigazgatási szervre, hogy milyen módszert választ az értékelésre és hogyan alakítja ki a módszer alkalmazásához szükséges dokumentációt. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a teljesítményértékelés dokumentációját a közigazgatási szerveknek úgy kell összeállítaniuk, hogy az teljes mértékben kövesse a törvényben foglalt rendelkezésekre épülő eljárás menetét és igazodjon a praktikum követelményeihez.

Az ügykezelőre a teljesítményértékelés szabályai nem vonatkoznak. Ennek megfelelően az ügykezelő esetében a teljesítményértékeléstől függő alapilletménytől eltérő illetmény-megállapítás nem alkalmazható.

34/A. § (1) A köztisztviselőt előmeneteli pályáján - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év kivételével - legalább négyévente és minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt, vagy a köztisztviselő írásbeli kérelmére, ha az utolsó minősítése óta két év már eltelt - a teljesítményértékeléseket is figyelembe véve - minősíteni kell, feltéve, hogy a minősítési időszakban a köztisztviselő legalább egy évig a minősítő irányítása alatt dolgozott.

(2) A minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. Ha a hivatali szervezet vezetője e jogát átruházta, a minősítő a minősítést közvetlen felettesének - a köztisztviselővel történő ismertetése előtt - bemutatja.

(3) A minősítés célja a köztisztviselő szakmai teljesítményének megítélése, a teljesítményt befolyásoló ismeretek, képességek, személyiségjegyek értékelése, továbbá a szakmai fejlődés elősegítése.

(4) A minősítés kötelező elemeit az 1. számú mellékletben foglalt minősítési lap tartalmazza. A minősítő a munkaköri követelményekhez igazodó további szempontok szerint is értékelheti a köztisztviselő tevékenységét.

(5) A minősítésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek. A minősített alkalmasságának megítélését a minősítő írásban indokolni köteles.

A Ktv. 30/A. §-a szerint a szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói cím adományozásának egyik feltétele a köztisztviselő kiválóan alkalmas minősítése, kevéssé alkalmas minősítés esetén azonban e címeket vissza kell vonni.

Ugyanakkor a jegyző kiválóan alkalmas minősítése az egyik alapfeltétele a címzetes főjegyzői cím adományozásának. Az elvégzett munka megfelelő értékelése valamennyi közszolgálati rendszer hangsúlyos elemét képezi. Ebből fakadóan a minősítés a köztisztviselő munkavégzésének tényeken alapuló átfogó értékelése. Döntő jelentősége abból fakad, hogy meghatározó szerepe van az érintett anyagi és erkölcsi elismerésében. A legalább alkalmas minősítés esetén ugyanis a köztisztviselőt - az egyéb feltételek megléte esetén - a magasabb besorolási fokozatba kell sorolni [Ktv. 25. § (1) a)] De a minősítés alapozza meg a gyorsított előmenetelt is, igaz, ebben az esetben pusztán a gyorsítás lehetőségéről van szó [Ktv. 27. § (2)]. A kevéssé alkalmas minősítés pedig feljogosíthatja a munkáltatót arra, hogy legfeljebb egy évvel meghosszabbítsa a köztisztviselő várakozási idejét [Ktv. 28. § (1)]. Az előmenetelen kívül a jutalmazás, a kitüntetés, a vezetői megbízás, az áthelyezés, a képzésben való részvétel, valamint a mérlegelési jogkörbe tartozó juttatások odaítélése is döntően a minősítéstől függhet. A minősítés célja, hogy a munkáltató tárgyilagosan ítélje meg a köztisztviselő teljesítette-e a következő magasabb besorolási fokozatba történő előrelépés feltételeit. A minősítésre a köztisztviselőnek alanyi joga van. A törvény szabályai szerint a köztisztviselőt előmeneteli pályáján - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 év kivételével - legalább 4 évente és minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt, vagy a köztisztviselő írásbeli kérelmére, ha az utolsó minősítése óta 2 év már eltelt - a teljesítményértékeléseket is figyelembe véve - minősíteni kell, feltéve, hogy a minősítési időszakban a köztisztviselő legalább 1 évig a minősítő irányítása alatt dolgozott.

Mulasztásban megnyilvánuló törvénysértést követ el a munkáltató, ha ezt a kötelezettségét nem teljesíti. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a munkáltató többször is minősítse a köztisztviselőt azzal a feltétellel, hogy az nem vezethet a köztisztviselő zaklatására.

Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy 2001. július 1-jétől abban az esetben is kötelező a minősítés lefolytatása, ha azt a köztisztviselő írásban kéri.

A minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának hatáskörébe tartozik. Ha a hivatali szervezet vezetője jogát átruházza, a minősítést végző vezető köteles közvetlen felettesének a minősítést bemutatni, mielőtt azt a köztisztviselővel ismertetné. Ez akár kvázi jogorvoslatként is működhet, mivel a felettes vezető, mint a minősítési jog eredeti jogosultja meg is változtathatja a minősítés tartalmát.

A jegyző minősítésével kapcsolatban figyelembe kell venni az Ötv. szabályait is. A Ktv. a kinevezést, a felmentést, az összeférhetetlenség megállapítását, a fegyelmi eljárás megindítását, valamint a fegyelmi büntetés kiszabását nem engedi meg átruházni abban az esetben, ha a kinevezés a testület hatáskörébe tartozik. Mindezekből az is következik, hogy a jegyző minősítésének joga a polgármesteré. E jogosultság akkor száll vissza a képviselő-testületre, ha a jegyző szakmai alkalmatlansága alapozza meg a jogviszony megszüntetését. Nem felel meg a jogalkotói célnak az olyan eljárás, amelynek eredményeképpen a köztisztviselő vagy a jegyző alkalmatlanságát minősítés nélkül állapítják meg. A minősítés során a Ktv.-ben meghatározott szempontokat kell figyelembe venni, de arra is lehetőség van, hogy ezeken felül a minősítés további szakmai kritériumokra is kiterjedjen. A minősítés csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapításokat tartalmazhat. A köztisztviselő alkalmasságának megítélését a minősítő minden esetben köteles megindokolni.

A Ktv. szabályozása hosszú ideig nem volt tekintettel arra az esetre, amikor a minősítésre jogosult vezető még - különböző okok miatt - nem ismerhette meg alaposan a köztisztviselő munkáját. A törvényi rendelkezések alapján ebben az esetben is el kellett készítenie a minősítést. Ez nem felelt meg a minősítéssel kapcsolatos törvényi céloknak. Hasonló nehézségekbe ütközött, pl. a gyermek 14 éves koráig igénybe vehető fizetés nélküli szabadságon lévő köztisztviselő magasabb besorolási fokozatba sorolását megelőző minősítésének az elkészítése is. Az érintett ekkor ténylegesen nem végez munkát, de azt a törvény alapján értékelni kellett. Indokolttá vált ezért az (1) bekezdést kiegészíteni a legalább egyévi együttdolgozási feltétellel. Fontos azonban megjegyezni, hogy a minősítés hiánya sem gátolhatja a köztisztviselő magasabb besorolási fokozatba sorolását, ezért ezt mint kivételt be kellett építeni a 25. § (1) bekezdésének a) pontjába.

A törvény a köztisztviselő érdekében a minősítés írásos indokolását is előírja. Ebből fakadóan a minősítésnél nem elégséges az, hogy a minősítő részletes írásbeli vélemény nélkül csupán megjelöli (pl. alkalmas, kevéssé alkalmas stb.) a köztisztviselő értékelését.

Az ügykezelők tevékenységét a minősítésre vonatkozó szabályok alapulvételével kell értékelni. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának szabályozási feladata is van, mert meg kell határoznia az értékelés szempontjait.

35. § (1) A köztisztviselő kérésére a minősítő a minősítés kialakításába a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szervet köteles bevonni és a minősítésben foglalt megállapításokra tett észrevételeit a minősítési lapon rögzíteni.

(2) A köztisztviselővel a minősítést ismertetni kell, aki arra írásban észrevételt tehet. A megismerés tényét a köztisztviselő a minősítésen aláírásával igazolja.

(3) A köztisztviselőnek a minősítés egy példányát az aláíráskor át kell adni.

A minősítés a munkáltató számára rendkívül felelősségteljes feladat, ezért azt rendkívül körültekintően, a legszélesebb körű információk alapján kell elvégeznie, illetve teljesítenie. Ebből fakadóan a köztisztviselő kérésére a minősítési eljárásba be kell vonni a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szervet. Ebben az esetben az érdek-képviseleti szerv észrevételeket tehet a minősítésben foglalt megállapításokra, amelyeket a minősítési lapon írásban rögzíteni kell. Az érdek-képviseleti szerv részvétele nem automatikus, ezért a köztisztviselő kérésének hiányában nem jogosult a minősítési eljárásban való részvételre. A minősítési eljárásban fokozottan érvényesül az írásbeliség elve. Ennek megfelelően a köztisztviselő írásban észrevételt tehet a részletesen megindokolt minősítésben foglaltakra, amelyet a minősítéshez csatolni kell.

A Ktv. nem teszi lehetővé a minősítés tartalmának bíróság által történő felülvizsgálatát, mivel a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy objektív módon felülvizsgálhassa a köztisztviselő szakmai felkészültségét, képességét, készségét, valamint munkavégzésének minőségét. Ugyanakkor bizonyos kérdések megítélése független a napi munkakapcsolattól, s a minősítés objektivitása szempontjából döntő fontosságúak. Erre tekintettel a bíróság felülvizsgálhatja a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításait, valamint megsemmisítheti a köztisztviselő személyiségi jogát sértő kitételeit.

A minősítés szempontjai

a) Szakmai ismeret és jártasság

A munkaköri leírás segítségével meg kell állapítani azt a szakmai ismeretkört, amivel a köztisztviselőnek rendelkeznie kell ahhoz, hogy a munkakörét megfelelően ellássa. Ha a köztisztviselő ún. kapcsolt, illetve összevont feladat- és munkakört lát el, akkor aszerint kell súlyozni, hogy melyik ellátása veszi igénybe nagyobb mértékben a köztisztviselő napi munkaidejét, illetve melyik igényel minőségileg magasabb szintű szakmai tudást. A jártasság a meglévő ismeretek gyakorlati alkalmazásának szintjét fejezi ki. A jártasság megítélése szempontjából igen jó mérce lehet a felettes közigazgatási szerv (pl. közigazgatási hivatal) előtt megtámadott első fokú határozatok helytállósága. De hasonló mérőszámként lehet felhasználni az egyes önkormányzati döntésekkel kapcsolatos bírósági ítéleteket is. A szakmai ismeretek, illetve jártasság fogyatékosságára lehet következtetni akkor, ha a döntés-előkészítés szakaszában a határozattervezeteket sorozatosan vissza kell adni a köztisztviselőnek, vagy az előkészített anyagok nyilvánvalóan szakmai hiányosságok miatt nem nyerik el a polgármester, a képviselő-testület, a jegyző vagy a központi közigazgatási szerv vezetésének tetszését.

b) Elemzőkészség, ítélőképesség

A szakmai ismeretek birtoklása még nem elegendő a színvonalas munkához. Ahhoz még arra is szükség van, hogy a köztisztviselő a rendelkezésére álló információkat megfelelően elemezze és annak eredményeként döntést alakítson ki. A minősítő e kérdés kapcsán azt értékeli, hogy a köztisztviselőnek milyen a lényeglátása, feltudja-e ismerni az ügy elbírálása szempontjából lényeges körülményeket és képes-e a lényegtelen részletek kiiktatásával a tényeket logikus rendszerré összefűzni és a döntésre alternatívát kínálni. Előfordulhat, hogy a köztisztviselő jó elemzőkészséggel rendelkezik, viszont a felállított tényállásból rossz következetést von le. Fordítva viszont ez nemigen fordul elő. A minősítés megalapozatlanságát támaszthatja alá, ha két körülmény értékeléséből a minősítő arra a következtetésre jut, hogy a köztisztviselő átlag alatti elemzőkészséggel és kiemelkedő ítélőképességgel rendelkezik.

c) Pontosság

Ez nem keverendő azzal, hogy a köztisztviselő elszokott-e késni a munkahelyéről, illetve az értekezletről. Ehelyett a szakmai munka tartalmi pontosságára utal. Még az oly magas színvonalú munka is jelentősen veszít hatékonyságából, ha azt nem kellően kidolgozottan és nem a megfelelő határidőre teljesítik.

d) Írásbeli és szóbeli kifejezőkészség

Az írásbeli és szóbeli kifejezés az információátadás eszköze, ezért a tárgyalóképesség kiemelkedően fontos minősítési szempont. Ennek kapcsán célszerű értékelni az udvariasságot, az egyértelműséget, a közérthető magyar kifejezések használatára való törekvést.

e) Felelősségérzet és hivatástudat

A köztisztviselő megfelelő hozzáállása nélkül az ügyek intézése nem biztosítható. Mivel a közigazgatási szervek, így a polgármesteri hivatalok dolgozói is a köz ügyeiben járnak el, ezért feltétlenül szükséges a felelős magatartás. Ezt szentesíti egyébként a köztisztviselői eskü is. Ez is megerősíti, hogy a köztisztviselő kötelessége a jogszabályok előírásainak betartása, a lelkiismeretesség, a legjobb tudásának nyújtása, a közigazgatási szerv, valamint az önkormányzat érdekeinek szem előtt tartása. A hivatástudat a közszolgálati pálya iránti elkötelezettséget jelent. A magas hivatástudattal rendelkező munkavállalókat általában megbízhatóbbnak tartják a munkáltatók, fennáll azonban annak a veszélye, hogy visszaélnek ezzel az alapvetően érzelmi töltetű tulajdonsággal.

f) Kapcsolatteremtő-fenntartókészség

Ez a készség különösen a vezetők esetében játszik fontos szerepet, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyik köztisztviselőnek nem kellene odafigyelnie a munkatársakkal, illetve a társszervekkel való kapcsolattartásra.

g) Szorgalom-igyekezet

A szorgalom és az igyekezet a jobbra való törekvést fejezi ki. A korábbi magatartáshoz képest változtatási törekvést jelez, ezért feltétlenül értékelendő az összegzésnél, a minősített alkalmasságának megítélésénél.

A vezetői megbízással rendelkező köztisztviselőket is az általános szabályoknak megfelelően kell minősíteni. Esetükben természetesen az általuk vezetett szervezet munkájának színvonalát és a munka szervezettségét is figyelembe kell venni. A vezetői képességek közül külön kiemelendő annak értékelése, hogy a vezető egyáltalán hajlandó-e döntést hozni, vagy kerüli, illetve áthárítja a döntéssel együtt járó felelősséget. A döntésképtelen vezető nem tud szervezetten, körültekintően dolgozni és irányítani, ezért ennek következménye a munka szervezettségén is lemérhető.

A Ktv. minősítési rendszerére a viszonylagos kötöttség jellemző, ami azt jelenti, hogy a minősítőnek törvényi kötelezettsége, hogy figyelembe vegye a törvény mellékletében meghatározott minősítési szempontokat, de azon túlmenően szabadon állíthat fel általa lényegesnek tartott egyéb értékelési szempontokat. Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója él ezzel a lehetőséggel, a minősítési lapon külön fel kell tüntetni az általa lényegesnek tartott egyéb körülményeket is. A minősítési lapon szereplő, valamint a minősítő által meghatározott további szempontok alapján a köztisztviselő kiemelkedő, átlag feletti, átlagos, átlag alatti, nem kielégítő értékelést kaphat. A végső értékelés megállapításához a munkáltatói jogkör gyakorlója az egyes szempontokat a munkakör jellegétől függően eltérő súllyal is figyelembe veheti. Amennyiben az adott munkakörben a készségekre, illetve képességekre vonatkozó szempontok közül az elemző-, az írásbeli kifejező-, továbbá a kapcsolatteremtő és -fenntartó készség dominál, ezen szempontoknak kell döntő szerepet kapniuk a minősítési fokozat megállapításánál, a minősített alkalmasságának megítélésénél. A végső értékelés eredményeképpen a köztisztviselő - kellő részletezettségű írásbeli indokolás alapján - kiválóan alkalmas, alkalmas, kevéssé alkalmas, alkalmatlan minősítést kaphat.

36. § A köztisztviselő a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, személyiségi jogát sértő megállapításának megsemmisítését a bíróságtól kérheti.

Jogalkalmazási szempontból mindig fontos kérdés az, hogy a köztisztviselő mely esetekben kezdeményezhet közszolgálati jogvitát a munkáltató mérlegelési jogkörében meghozott döntéssel, intézkedéssel szemben. Ebből az következik, hogy a köztisztviselő a minősítés eredménye ellen nem fordulhat bírósághoz, mivel a minősítés a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, s emiatt a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a köztisztviselő munkájára vonatkozó értékelést megalapozottan felülvizsgálhassa. Tény, illetve jogi kérdésben viszont jogosult a bíróság eljárni, s a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapítását, illetve, az érintett személyiségi jogát sértő megállapítását megsemmisíteni.

Természetesen az ügykezelő is jogorvoslatot vehet igénybe tevékenységének értékelésével kapcsolatosan.

Munkavégzés, pihenőidő

37. § (1) A köztisztviselő feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak és az irányító testület döntésének megfelelően, szakszerűen, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint köteles ellátni.

(2) A köztisztviselő köteles megtartani az állam- és szolgálati titkot.

(3) A köztisztviselő illetéktelen személynek és szervnek nem adhat tájékoztatást olyan tényekről, amelyek tevékenysége során jutottak tudomására és kiszolgáltatásuk az állam, a közigazgatási szerv, munkatársa vagy az állampolgár számára hátrányos, vagy jogellenesen előnyös következményekkel járna.

A közszolgálati tevékenység közérdekűsége miatt rendkívül fontos az, hogy a köztisztviselő milyen módon végzi az e körbe tartozó feladatait. Ebből fakadóan a köztisztviselő a politikai érdek-képviseleti hovatartozásától függetlenül az alkotmányos rendnek megfelelően részrehajlás nélkül a törvényesség megtartásával köteles tevékenységét ellátni, valamint felettesei utasítását végrehajtani. Az állami és szolgálati titkot köteles megőrizni, megszegésükért felelősséggel tartozik. A közszolgálati jogviszony sajátos tartalmi vonását fejezik ki a munkavégzéssel kapcsolatos speciális követelmények, amelyek közjogi és közigazgatási jogi elemeket hordoznak. A közhatalmi jogosítványok gyakorlására ugyanis csak a közérdek érvényesítése mellett, valamint a közösség szolgálatának érvényesítésével kerülhet sor. Az általános munkavégzési kötelezettségen túlmenően a köztisztviselőket többletkötelezettségek terhelik a munkajogi szabályokhoz képest. Ez a többlet, illetve másság is nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a köztisztviselők tevékenységét nem pusztán munkavégzésnek, hanem szolgálatnak tekintjük. A közösség szolgálatát fejezi ki az is, hogy a köztisztviselőnek feladatait a Kormánynak, illetőleg a helyi önkormányzati képviselő-testület döntésének megfelelően, annak figyelembe vételével a lojalitás elvének szem előtt tartásával kell ellátnia.

A köztisztviselőkkel szembeni magasabb elvárások fejeződnek ki azokban a büntetőjogi szabályokban is, amelyek az általánoshoz képest szigorúbban büntetik a hivatalos személy által elkövetett egyes bűncselekményeket. A közélet tisztaságának megőrzése érdekében köztisztviselők esetében a Büntető Törvénykönyv az ún. passzív vesztegetés törvényi tényállásánál szélesebb körben tiltja a jogtalan (bármilyen és bárki számára járó) előnyök elfogadását.

Fontos kormányzati törekvés a közigazgatás nyilvánosságának, illetve átláthatóságának javítása az állampolgárok, illetve az ügyfelek tájékoztatásának biztosítása. A közigazgatás nyilvánosságának szélesítését azonban összhangba kell hozni azzal az elvvel, hogy a tájékoztatás nem sértheti a közigazgatási szerv, annak munkatársa, vagy az állampolgárok érdekeit. Ilyen kötelezettség pl. az, hogy a köztisztviselő az ügyfélen és képviselőjén kívül más személynek csak akkor engedheti meg az iratokba való betekintést, ha igazolja, hogy az iratok tartalmának ismerete jogának érvényesítése vagy feladatainak teljesítése céljából szükséges (Áe. 41. §).

BH1999. 88. A törvény szerint a közérdekű bejelentőt nem érheti a bejelentésében foglaltak miatt hátrány. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jogszabály egy, a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén kötelezően megindított és lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként jogszerűen kiszabott fegyelmi büntetés ellen kívánna védelmet nyújtani [1977. évi I. tv., 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 37. § (1) bek., 51. § (1) bek.].

BH1996. 232. A köztisztviselő a feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak és az irányító testületi döntéseknek megfelelően, szakszerűen, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint köteles ellátni. E kötelezettség súlyos megszegése miatt hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 37. § (1) bek., 50. § (2) bek. f) pont].

38. § (1) A köztisztviselő köteles felettese utasítását végrehajtani.

(2) A köztisztviselő köteles felettese utasításának végrehajtását megtagadni, ha annak teljesítésével:

a) bűncselekményt, illetve szabálysértést valósítana meg;

b) más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

(3) A köztisztviselő az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése az életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy jogszabályba ütközne.

(4) A köztisztviselő köteles az utasítást adó figyelmét felhívni, és egyben kérheti az utasítás írásba foglalását, ha az, vagy annak végrehajtása jogszabályba ütközne, vagy teljesítése kárt idézhet elő és a köztisztviselő a következményekkel számolhat, vagy az utasítás az érintettek jogos érdekeit sérti. Az utasítást adó felettes az utasítás írásba foglalását nem tagadhatja meg. A köztisztviselőt az írásba foglalásra irányuló kérelme miatt hátrány nem érheti.

(5) Ha az utasítást adó a köztisztviselőnek nem közvetlen felettese, akkor a közvetlen felettes útján kell az írásba foglalást kérni.

(6) A köztisztviselő, ha felettese döntésével, illetve utasításával nem ért egyet, jogosult különvéleményét írásba foglalni. Emiatt hátrány nem érheti.

A Ktv. preambuluma kiemelt érdekként és értékként határozza meg a közügyek intézésének törvényes és pártatlan követelményét. Ebből fakadóan a közigazgatás hierarchikus működése rendkívül meghatározó szerepet tulajdonít az utasítások teljesítésének. Az utasítás végrehajtásával kapcsolatban a köztisztviselőnek arra kell figyelemmel lennie, hogy ki jogosult az utasítás adására, milyen tartalmú az utasítás, illetve fennáll-e az utasítás megtagadásának kötelezettsége, vagy lehetősége, s mik ennek a következményei. Főszabályként a köztisztviselő köteles a munkavégzéssel kapcsolatos feladatok körében felettesének utasításait végrehajtani. Ezek érinthetik a munkavégzés helyét, idejét, valamint a munka megszervezésének módját, illetve végrehajtását. A Ktv. kifejezetten nem írja elő, de az egyéb rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy a köztisztviselő nem köteles az olyan utasítást végrehajtani, amely nem a munkakörének ellátására, a közigazgatási munkavégzésre, illetve közszolgálati jogviszonyára vonatkozik. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy munkaszervezési, jogszabály-változási, hatásköri, illetékességi okok megváltozása miatt a köztisztviselő - bizonyos feltételek betartása esetén köteles a munkakörébe nem tartozó munkát állandó munkahelyén kívül, illetve más közigazgatási szervnél is ellátni. Erre azonban csak különösen indokolt esetben kerülhet sor, naptári évenként legfeljebb összesen két hónapra. Az e körbe tartozó munkavégzés nem járhat aránytalan sérelemmel a köztisztviselőre, figyelembe véve annak méltányolható körülményeit. Rendkívüli munkavégzési kötelezettséget jelent a kirendelés is. A közigazgatási szerv ideiglenes jelleggel írásban más közigazgatási szerv részére történő munkavégzésre kötelezheti a köztisztviselőt. Ebben az esetben a két közigazgatási szervnek kell megállapodnia a munkáltatói jogok gyakorlásáról. A döntés alapján a kirendelésről szóló munkáltatói intézkedésben meg kell jelölni a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyét (MK 123. számú állásfoglalás). Hangsúlyozni kell, hogy kirendelésre kizárólag csak közigazgatási szervek között kerülhet sor.

A köztisztviselő közvetlen főnökének, illetve a közigazgatási hierarchia magasabb szintjén lévő felettesének utasítását köteles végrehajtani. Annak eldöntéséhez, s ahhoz, hogy kik tartoznak ebbe a körbe, egyértelmű és pontos eligazítást a közigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzata, illetve ügyrendje adhat.

Az alá-fölé rendeltség elvére épülő közigazgatás folyamatos működésének fenntartása érdekében az utasítást csak kivételesen lehet megtagadni. Nem köteles teljesíteni a köztisztviselő az utasítást, ha annak végrehajtása az életét, az egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti vagy egyébként az érdekeit védő jogszabályba ütközik. Az utasítás jogszerű megtagadására tehát csak abban az esetben van lehetőség, hogyha annak végrehajtása a köztisztviselő életét, egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyos veszélyhelyzetnek teszi ki. Mivel konjunktív feltételről van szó, önmagában a közvetlen veszély még nem alapozza meg az utasítás jogszerű megtagadását, ahhoz még arra is szükség van, hogy a veszélyeztetés súlyosnak minősüljön. Ilyen lehet a felettesnek a köztisztviselőt arra kötelező utasítása, hogy a munkát az előírt védőeszközök használata nélkül végezze el. Ez az utasítás jogszabályba is ütközik, mivel végrehajtásával a dolgozó is fegyelmi vétséget követne el. Jogszabályi előírások megsértése szintén lehetővé teszi az utasítás megtagadását, ilyennek minősülhet pl. az az eset, amikor a dolgozó nőt terhessége megállapításától a gyermekének egy éves koráig éjszakai munkára kötelezi a munkáltatója. Ezekben az esetekben a köztisztviselő mérlegelheti, hogy eleget tesz-e az utasításnak vagy azt megtagadja.

Az is fontos jogpolitikai érdek, hogy a jogalkotó bizonyos esetekben kötelezően írja elő az utasítás megtagadását. A bűncselekmény, illetve a szabálysértés elkövetését a törvény mindenkivel szemben bünteti, ezért a köztisztviselőtől is elvárható, hogy megtagadja az utasítást, ha annak végrehajtásával bűncselekményt vagy szabálysértést követne el. Az a körülmény, hogy utasítás alapján jár el, nem mentesíti őt sem a munkajogi, sem a büntetőjogi következmények alól. Így pl. felelősségre vonhatják azt a gondnokot, aki a felettese utasítására ad ki a raktárból bizonylatolás nélkül nagyobb értékű nyomtatványt, irodaszert, irodatechnikai eszközt; vagy azt a gépkocsivezetőt, aki teljesíti az olyan utasítást, hogy a fék meghibásodása ellenére a gépkocsival vegyen részt közúti forgalomban. Köteles az utasítás végrehajtását megtagadni akkor is, ha annak teljesítése más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

Az egyéb, jogszabályba ütköző vagy kárt előidéző utasítást a köztisztviselő csak akkor tagadhatja meg, ha erre külön jogszabály feljogosítja. Köteles erre az utasítás kiadójának a figyelmét felhívni. A figyelmeztetés esetén a köztisztviselő mentesül az esetleges anyagi, fegyelmi felelősség alól, annak elmulasztása viszont megalapozhatja a köztisztviselő kártérítési és fegyelmi felelősségét.

Ha a köztisztviselő nem ért egyet felettese döntésével, illetve utasításával, jogosult külön véleményét írásba foglalni. E különvélemény miatt hátrány nem érheti. Ha ennek ellenére a munkáltató mégis hátrányos következményekkel sújtja a köztisztviselőt (azért mert külön véleményét írásban rögzítette), az utasítást adó azon túlmenően, hogy intézkedésével sérti vagyis megsérti a rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó jogszabályi előírást, fegyelmi felelősséggel is tartozik visszaélésszerű magatartásáért. Az utasítás teljesítésének jogos megtagadása egyébként nem menti fel a köztisztviselőt az alól, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon és a jogszerű utasításokat teljesítse.

(A munkavállaló kötelezettségei körében izgalmas jogalkalmazási kérdés az, hogy miként ellenőrizhető alkohol által történő befolyásoltsága (MK 122. számú állásfoglalás).

Megjegyzendő, hogy a munkavégzésre vonatkozó Munka Törvénykönyvében lévő szabályok közül a köztisztviselői jogviszonyban a 102. § (1)-(3), a 103. § (1), (2) és (4) bekezdését kell alkalmazni.

BH1999. 278. A köztisztviselő vezetői megbízásának visszavonása nem tekinthető a kinevezés módosításának. Minthogy a köztisztviselőt a kinevezése szerint kell foglalkoztatni, a munkáltatónak a megbízás előtti kinevezésében foglaltaknak megfelelően kell őt beosztani. Ha erre nincs mód, a köztisztviselő helyzetét - meghatározva a munkaköri feladatait - vele egyetértésben kell rendezni [1992. évi XXIII. tv. 23. §, 38. § (3) bek.].

39. § (1) A munkaidő heti negyven óra, hétfőtől csütörtökig 8-16.30 óráig, pénteken 8-14 óráig tart. A képviselő-testület a heti munkaidő figyelembevételével a napi munkaidő beosztását eltérően is megállapíthatja.

(2) A munkaidő az (1) bekezdésben foglaltnál kevesebb is lehet, ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell.

(3) A munkaidőt - az (1)-(2) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével - a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb hathavi, illetve huszonhat heti keretben is meghatározhatja.

(4) A köztisztviselő munkaidő-beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja.

(5) A köztisztviselő napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát nem haladhatja meg. A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani.

(6) Munkaidő-keret megállapítása esetén az (5) bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidő-keret átlagában kell figyelembe venni.

(7) Rendkívüli esetben a köztisztviselő az (1) bekezdésben meghatározott munkaidején felül is köteles munkahelyén munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre készen állni.

(8) Az (5)-(6) bekezdés alkalmazása során a készenlét teljes időtartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha a munkavégzés időtartama nem mérhető.

A Ktv. a heti munkaidő tartamát 40 órában határozza meg. E munkaidőbe a munkaközi szünet és a munkaidőbe nem számító szünetek természetesen nem tartoznak bele. Ezen idő alatt a köztisztviselő munkát végezni, a közigazgatási szerv pedig köteles a foglalkoztatás feltételeit biztosítani. Itt jegyezzük meg, hogy a munkaidő a fentiekben foglaltnál kevesebb is lehet, ebben az esetben azonban a köztisztviselőnek egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell.

Arra tekintettel, hogy a Ktv. a heti munkaidő keretet határozza meg, indokolt a hivatali munkaidő kezdetének és végének egységes szabályozása. Ugyanakkor a törvény az önkormányzatok esetében a napi munkaidő beosztást rugalmasabbá teszi. Ezt alapvetően az indokolja, hogy az Ötv. 35. § (2) bek. c) pontja szerint a polgármester a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselő-testületnek a hivatal belső szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására. E szabályra is tekintettel a Ktv. a települések életritmusához igazodóan lehetőséget ad a képviselő-testületnek a törvényben meghatározott hivatali munkarendtől való eltérésre. A testületi döntés meghozatalakor természetesen figyelemmel kell lenni a munkaidő meghatározására vonatkozó általános rendelkezések (heti, napi munkaidő mértékére vonatkozó szabályok, a rendkívüli munkavégzés szabályainak stb.) betartására.

A rugalmas munkaidőhöz kapcsolódóan kiemelendő, hogy a törzsidőben munkát kell végezni, míg az ún. peremidőben a munkavégzés idejét a köztisztviselő határozza meg. (A peremidőben is előfordulhat kivétel, mivel a munka természete megkívánhatja a munkavégzést, s arra a felettes utasítást is kiadhat.)

A közszolgálati jogviszonyban is alkalmazni kell az egészségügyi, testi épségük miatt fokozott védelmet igénylő köztisztviselők tekintetében a Munka Törvénykönyvében meghatározott tilalmakat. Ez alapján

- a nőt terhessége megállapításától a gyermekének 1 éves koráig;

- a fiatalkorút éjszakai munkára igénybe venni nem lehet. Ettől érvényesen nem lehet eltérni.

A tilalom szempontjából éjszakai munkának minősül a 22.00 órától 6.00 óráig végzett munka, ettől azonban megállapodással el lehet térni, feltéve, hogy az a munkavállalóra nézve kedvezőbb. Az éjszakai munkáért külön bérpótlék jár [Munka tv. 146. § (1)].

Fontos kiemelni azt, hogy a köztisztviselői jogviszonyban is alkalmazni kell a Munka Törvénykönyvében e kérdéskörre vonatkozó szabályait.

A munkaközi szünet

A köztisztviselők munkaidejét a Ktv. 39. §-ának (1) bekezdése heti 40 órában határozza meg. A munkaközi szünetre a Munka Törvénykönyvének szabályait kell alkalmazni, mivel a Ktv. e kérdéskörre vonatkozóan külön rendelkezést nem tartalmaz. A munkaközi szünet célja a napi 8 órás munkaidőben történő pihenés (étkezés) biztosítása.

A pihenőidő, pihenőnap, munkaszüneti nap jogi megítélése

A Munka Törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani. Mindez azt jelenti, hogy túlmunkát is úgy lehetséges elrendelni, hogy a napi pihenőidő biztosított legyen. A napi pihenőidőt egybefüggően kell biztosítani, függetlenül attól, hogy mekkora az időtartama. Heti pihenőnapon csak a rendkívüli munkavégzés szabályainak megtartásával rendelhető el munkavégzés, mivel a heti két pihenőnap a köztisztviselő pihenését szolgálja olymódon, hogy két munkahetet egymástól elkülönít. Általános előírás, hogy az egyik pihenőnapot vasárnap kell kiadni. Pihenőnapon általában naptári napot kell érteni [MK 82. számú állásfoglalás, LBM törv. I. 10155/1989.]

A Munka Törvénykönyve által meghatározott munkaszüneti napnak is kinyilvánított ünnepnapokon a köztisztviselőnek nem kell munkát végeznie. A munkaszüneti napon is általában naptári napot kell érteni.

Indokolt esetben a munkaügyi ágazatért felelős miniszter jogosult arra, hogy évenként változásokat hajtson végre a munkaidő beosztásával kapcsolatban. Ennek értelmében pihenőnappá minősíthet munkanapot, avagy pihenőnapon a munkanapnak megfelelő általános munkavégzési kötelezettséget írhat elő. Ilyen döntés meghozatalára elsődlegesen gazdaságossági megfontolások miatt kerül sor.

A munkaidő megállapítására vonatkozó szabályok meghatározzák a napi, illetve heti munkaidő maximumát is. E szabályok köréből az alábbiak emelendők ki:

- a munkaidőt - az előzőekben kifejtett követelmények figyelembevételével - a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb hat havi, illetve huszonhat heti keretben is meghatározhatja;

- a köztisztviselő munkaidő-beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója heti munkaidőre vonatkozó törvényi szabályokban foglaltaktól eltérően is megállapíthatja;

- a köztisztviselő napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát nem haladhatja meg. A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani;

- munkaidő-keret megállapítása esetén az előző rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidő keret átlagában kell figyelembe venni;

- rendkívüli esetben a köztisztviselő a heti 40 órás munkaidején felül is köteles munkahelyén munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre készen állni;

- az új törvényi szabályok alkalmazása során a készenlét teljes időtartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha a munkavégzés időtartama nem mérhető.

A munkaidő-beosztás tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója akár egy, akár a hivatal valamennyi köztisztviselője tekintetében jogosult eltérni az általános főszabálytól. E jogosultság gyakorlása azonban nem lehet visszaélésszerű, nem ütközhet a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába, s nem veszélyeztetheti az állampolgároknak a törvényes és szakszerű ügyintézéshez való jogosultságát.

Megjegyzendő, hogy a Munka Törvénykönyve szabályai közül e körben kötelező alkalmazni a 117. § (1) bekezdésének szabályait.

40. § (1) A rendkívüli munkavégzést írásban kell elrendelni. Az ilyen munkavégzés elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.

(2) A köztisztviselőt a rendkívüli munkavégzés esetén annak időtartamával azonos mértékű szabadidő illeti meg.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően a köztisztviselőnek a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munka ellenértékeként a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő jár.

(4) A köztisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Ha az ügyeletre, készenlétre a köztisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (3) bekezdés szerinti szabadidő jár.

(5) A rendkívüli munkavégzés időtartama évente legfeljebb 160 óra lehet. A rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő köztisztviselő számára legfeljebb évi húsz munkanap szabadidő átalány állapítható meg.

(6) A szabadidőt a rendkívüli munkavégzést követően, legkésőbb harminc - az Országgyűlés Hivatalában száznyolcvan - napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. A megváltás mértéke a köztisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege.

(7) A rendkívüli munkavégzésért járó szabadidőre, illetve szabadidő-átalányra a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező köztisztviselő nem jogosult.

A köztisztviselő a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó utasításnak is köteles eleget tenni anélkül, hogy ezért díjazásra lenne jogosult. A Ktv. főszabálya ugyanis kimondja, hogy a köztisztviselőt túlmunkavégzés esetén díjazás nem illeti meg, ellentételezésként azonban a rendkívüli munkavégzés időtartamával azonos mértékű szabadidő jár. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munka ellenértékeként a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő illeti meg a köztisztviselőt.

A Ktv. a rendkívüli munkavégzés időtartamát évi 160 órában maximálja, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő köztisztviselő számára legfeljebb évi 20 munkanap szabadidő átalányt állapítsanak meg.

Ha a munkáltató a szabadidőt, pl. munkatorlódás miatt a rendkívüli munkavégzést követően, legkésőbb harminc - az Országgyűlés Hivatalában száznyolcvan - napon belül nem tudja kiadni, azt meg kell váltania. A megváltás mértéke a köztisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege.

A rendkívüli munkavégzést írásban kell elrendelni. Az ilyen munkavégzés elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a rendkívüli munkavégzésért járó szabadidőre, illetve szabadidő-átalányra a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező köztisztviselő nem jogosult. Összességében is leszögezhető, a munkáltatói jogkör gyakorlójának felelőssége, hogy a munkaidő kereten belül a munkaidő beosztást úgy határozza meg, hogy egyáltalán ne legyen szükség rendkívüli munkavégzés elrendelésére vagy csak a törvényi korlátok között kelljen igénybe venni a köztisztviselőt rendkívüli munkavégzés céljából.

A rendkívüli munkavégzéstől meg kell különböztetni a készenlét esetét. Erről akkor van szó, amikor a köztisztviselő a rendes munkaidején felül előre meghatározott helyen és módon, előre meghatározott ideig köteles a munkavégzésre készen állni. Az ügyelet a készenlétnek egy sajátos módja, amelynek időtartama alatt a köztisztviselő a munkaköréhez kapcsolódó rövid időtartamú munkát is köteles ellátni. Az ügyeletre egyébként a készenlét szabályait kell megfelelően alkalmazni. A vezetői lakásügyelet, pl. készenlétnek tekinthető, amelyért a Ktv. 40. § (3) bekezdésében írt szabadidőt kell biztosítani.

A köztisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Ha az ügyeletre, készenlétre a köztisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére az emelt mértékű szabadidő jár.

40/A. § Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a köztisztviselő részére a munkaidőn belül - a munkavégzés megszakításával - napi 30 perc, valamint minden további három óra munkavégzés után a köztisztviselő részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

A Munka tv. szabályainak átvételéből fakadóan a közszolgálati jogviszonyban is rendezni kellett a munkaközi szünetre vonatkozó szabályokat. Ennek lényege az, hogy az étkezést a munkavégzés tényleges megszakításával kell a munkaidőn belül biztosítani.

40/B. § (1) A köztisztviselő a közigazgatási szervek között létrejött megállapodás alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés), feltéve, ha a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselő képzettségének. A kirendelés a köztisztviselőre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat.

(2) A kirendelésről, illetve annak várható időtartamáról a köztisztviselőt legalább tíz munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. A kirendelés időtartamára, valamint az időtartamok számítására a 14. § (6) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy más helységbe történő kirendelés esetén a kirendelés időtartama nem haladhatja meg a huszonkét munkanapot.

(3) Nem rendelhető ki:

a) a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig,

b) kiskorú gyermekét egyedül nevelő köztisztviselő,

c) tartósan ápolásra szoruló közeli hozzátartozóját gondozó köztisztviselő.

(4) A kirendelés a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát nem érinti. A kirendelés időtartama alatt a köztisztviselő a kirendelés időpontjában érvényes illetményére jogosult, de ha a kirendelés helye szerinti közigazgatási szervnél kedvezőbb illetményre lenne jogosult, akkor illetményét ennek megfelelően kell megállapítani. Hasonlóan kell eljárni a külön és egyéb juttatások tekintetében is. A köztisztviselő illetményét, külön és egyéb juttatását, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a közigazgatási szerv viseli, ahova a köztisztviselőt kirendelték.

(5) A kirendelésről írásban kell rendelkezni és meg kell határozni:

a) a kirendelés helyét,

b) a kirendelés időtartamát,

c) a (4) bekezdés szerinti illetményt, külön és egyéb juttatást,

d) a kirendeléssel felmerült költségeket,

e) a munkáltatói jogok gyakorlójának személyét,

f) a kirendeléssel kapcsolatos egyéb lényeges kérdéseket.

(6) A köztisztviselő az (1)-(5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz is kirendelhető.

A kirendelés rendszere és szabályai

A köztisztviselő a munkáltató egyoldalú intézkedése alapján más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés). Ennek feltétele, hogy

- megállapodás jöjjön létre a közigazgatási szervek között;

- a másik munkakörbe tartozó feladatok ellátása megfelel a köztisztviselő képzettségének;

- a kirendelés a köztisztviselőre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem jár.

A kirendelésről, illetve annak várható időtartamáról a köztisztviselőt legalább tíz munkanappal korábban írásban tájékoztatni kell. A kirendelés időtartamára, valamint az időtartamok számítására az átirányításra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy más helységbe történő kirendelés esetén a kirendelés időtartama nem haladhatja meg a huszonkét munkanapot.

Nem rendelhető ki:

- a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke három éves koráig;

- kiskorú gyermekét egyedül nevelő köztisztviselő;

- tartósan ápolásra szoruló közeli hozzátartozóját gondozó köztisztviselő.

A kirendelés a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát nem érinti. Ez azt jelenti, hogy a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya továbbra is eredeti munkáltatójával áll fenn. E tény alapvetően meghatározza a munkáltatói jogok gyakorlását is. A munkavégzés helye azonban megváltozik, ezért értelemszerűen a munkavégzéshez kapcsolódóan néhány speciális szabály előírására is szükség van.

Az egyik sajátos kérdés, hogy a kirendelés időtartama alatt a köztisztviselő milyen illetményre jogosult. Ha abból indulunk ki, hogy a közszolgálati jogviszonyát a kirendelés nem érinti, akkor illetményére értelemszerűen a kinevezésében foglaltak az irányadók. Ez azonban méltánytalan helyzetet teremtene abban az esetben, ha a kirendelés helye szerinti közigazgatási szervnél ugyanazt a munkát végző ugyanolyan szakmai ismérvekkel rendelkező köztisztviselők nagyobb illetményt kapnának, mint a kirendelt köztisztviselők. Ez a különbség az illetménykiegészítés, valamint a vezetői illetménypótlék eltérő mértékéből adódhat. Mindezekre tekintettel az alábbi szabályokat kell figyelembe venni:

- a kirendelés időtartama alatt a köztisztviselő a kirendelés időpontjában érvényes illetményére jogosult;

- ha a kirendelés helye szerinti közigazgatási szervnél kedvezőbb illetményre lenne jogosult, akkor illetményét ennek megfelelően kell megállapítani;

- hasonlóan kell eljárni a külön és egyéb juttatások tekintetében is;

- a köztisztviselő illetményét, külön és egyéb juttatását, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a közigazgatási szerv viseli, ahova a köztisztviselőt kirendelték.

A fentiekben említettek miatt a kirendelésről szóló intézkedést pontosan kell megszerkeszteni, és legalább az alábbiakról kell rendelkezni:

- a kirendelés helyéről;

- a kirendelés időtartamáról;

- az illetményről, külön és egyéb juttatásról;

- a kirendeléssel felmerült költségekről;

- a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről;

- a kirendeléssel kapcsolatos egyéb lényeges kérdésekről.

Sajátos szabály, hogy a köztisztviselő - az előzőekben ismertetett szabályoknak megfelelően - a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz is kirendelhető.

Megjegyzendő, hogy a Munka Törvénykönyve szabályai köréből a fentiekhez kapcsolódóan a 123. § (1)-(3), a 124. § (1)-(7), a 124/A. § (1) a) és b), valamint (2)-(4), a 125. § (1)-(5) bekezdéseit kell alkalmazni.

41. § (1) A köztisztviselőt évi 25 munkanap alapszabadság illeti meg.

(2) A köztisztviselőnek az alapszabadságon felül besorolásától függően pótszabadság jár.

(3) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente

a) fogalmazó besorolásnál	3 munkanap,
b) tanácsos besorolásnál	5 munkanap,
c) vezető-tanácsos besorolásnál	7 munkanap,
d) főtanácsos besorolásnál	9 munkanap,
e) vezető-főtanácsos besorolásnál	11 munkanap.

(4) Középiskolai végzettségű köztisztviselő esetén a pótszabadság mértéke évente

a) előadó besorolásnál	5 munkanap,
b) főelőadó besorolásnál	8 munkanap,
c) főmunkatárs besorolásnál	10 munkanap.

(5) A vezető beosztású köztisztviselőt a (3) bekezdésben szereplő pótszabadság helyett vezetői pótszabadság illeti meg, amelynek mértéke évente

a)	osztályvezetőnél	11 munkanap;
b)	főosztályvezető-helyettesnél	12 munkanap;
c)	főosztályvezetőnél	13 munkanap;
d)	helyettes államtitkárnál	14 munkanap;
e)	államtitkárnál	15 munkanap.

(6) Az aljegyzőt 11, a jegyzőt 12 és a főjegyzőt évente 13 munkanap pótszabadság illeti meg.

(7) Ha a föld alatt állandó jelleggel, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó köztisztviselő naponta legalább 3 órán keresztül tevékenységét ionizáló sugárzásnak kitett munkakörülmények között végzi, évenként 5 munkanap pótszabadságra jogosult. Ha a köztisztviselő ilyen munkahelyen legalább 5 évet eltöltött, évenként 10 munkanap pótszabadság illeti meg.

(8) A sugárártalomnak kitett munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül a (7) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a köztisztviselőt is, akit rendszeres kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik egészségi ártalom sugárártalom.

(9) Ha a szabadság mértékét érintő változásra év közben kerül sor, akkor a köztisztviselő számára a szabadság arányos része jár.

(10)

A köztisztviselő évi 25 munkanap alapszabadságra, valamint a besorolásától függően pótszabadságra jogosult.

A felsőfokú iskolai végzettségű, valamint a középiskolai végzettségű köztisztviselők esetében a pótszabadság mértéke évente a besorolási osztályokon belüli előmenetel alapján arányosan emelkedik. A pótszabadság mértéke háromtól tizenegy munkanapig terjedhet. A pótszabadság a köztisztviselőt az alapszabadságon felül illeti meg és a többféle pótszabadság korlátozás nélkül egymás mellett is jár.

Az előzőkben ismertetettektől eltérő mértékű, ún. vezetői pótszabadság illeti meg a vezető beosztású köztisztviselőket. A törvény szintén speciális szabályt tartalmaz az aljegyző, a jegyző és a főjegyzőt pótszabadságára vonatkozóan.

A föld alatt állandó jelleggel, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó köztisztviselő a törvényben meghatározott feltételek szerint ugyancsak pótszabadságra jogosult. Szintén pótszabadság illeti meg azt a köztisztviselőt is, akit rendszeres kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik egészségi ártalom sugárártalom.

Amennyiben a szabadság mértékét érintő változásra év közben kerül sor, akkor a köztisztviselő számára a szabadság arányos részét köteles biztosítani a munkáltató.

A szabadságtól meg kell különböztetni az ún. egyéb munkaidő kedvezményeket. Ezek közé tartozik a szülési szabadság, a gyermek gondozásához, ápolásához kapcsolódó szabadság és kedvezmény, a közeli hozzátartozó ápolására szolgáló fizetés nélküli szabadság, a magánerős lakásépítéshez igénybevett fizetés nélküli szabadság. Közeli hozzátartozónak minősül az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülők, a testvér, valamint az élettárs [Munka tv. 139. § (2)].

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 2001-ben életre hívott rekreációs szabadság jogintézménye 2005. január 1-jétől megszűnt. Az ide vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyező a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény előírásai szerint e változás nem érinti a 2004. évre vonatkozó szabadságolási tervben, a rekreációs szabadsággal kapcsolatban megtett munkáltatói intézkedéseket azzal, hogy 2005. január 1-jét követően rekreációs szabadság kiadására nem kerülhet sor. A rekreációs szabadságról szóló 136/2003. (IX. 4.) Korm. rendelet alapján a 2005. évre vonatkozóan elkészített ütemezési terv, illetve meghozott munkáltatói döntéseket a munkáltatók nem hajthatják végre.

Az ügykezelők szabadságára vonatkozó szabályok közül kiemeljük, hogy részükre nem a Ktv., hanem az Mt. alapján jár a szabadság. Ennek megfelelően alapszabadságuk mértéke 20 nap, s ezt követően az életkor szerint emelkedik a szabadságnapok száma, s 45. életévtől kezdődően 30 nap. A rendes szabadság kiadása a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint történik.

[A kérdéskör jogi megítéléséhez és a jogalkalmazáshoz lásd még Munka tv. 130. § (2); 132-133. §; 134. § (1, (3)-(5); 135. § (1)-(3); 136. § (1)-(2); 137-138. §; 139. § (1)-(2); 140. § (1)-(3). A gyermekek után járó pótszabadság jogi megítéléséhez lásd MK 100. számú állásfoglalását.]

41/A. § (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója, a köztisztviselő igényének megismerése után, a tárgyévben február végéig köteles szabadságolási tervet készíteni a szabadságok tárgyévi ütemezéséről, s arról a köztisztviselőt tájékoztatja. A szabadságokat a tervben foglaltaknak megfelelően kell kiadni, azoktól csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni, de a köztisztviselő ezzel összefüggésben felmerülő kárát, költségeit - kivéve, ha az eltérésre a köztisztviselő kérelmére került sor - köteles megtéríteni. A köztisztviselő kérelmére az alapszabadság egynegyedét - a közszolgálati jogviszony első három hónapját - kivéve a tervtől eltérően a köztisztviselő által kért időpontban kell kiadni. A köztisztviselőnek erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

(2) A tárgyévet követő hónap végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja a köztisztviselő tárgyévben igénybe vett, illetve ki nem adott szabadságának mértékét. A tárgyévben ki nem adott szabadságot a következő évben járó szabadság mértékéhez hozzászámítja.

(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles nyilvántartani a köztisztviselők szabadságának kiadásával, egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.

(4) A szabadság kiadásának időpontját - a köztisztviselő előzetes meghallgatása után - az éves szabadságolási terv alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg.

(5) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltatói jogkör gyakorlója

a) szolgálati érdek esetén a szabadságot a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati érdek esetén legkésőbb március 31-ig,

b) a köztisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül

adja ki, ha az esedékesség éve eltelt.

(6) A szabadságot kettőnél több részletben csak a köztisztviselő kérésére lehet kiadni.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselő már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekből megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A köztisztviselőnek a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a közigazgatási szerv köteles megtéríteni.

A szabadság kiadásának szabályai

A Ktv. kötelezővé teszi a munkáltató számára éves szabadságolási terv készítését, valamint részletesen szól a szabadság kiadásával kapcsolatos szabályokról. E szabályok megalkotását alapvetően az indokolta, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint a köztisztviselőknek járó ki nem adott szabadságok felhalmozódását elsősorban a szabadságolás ütemezésének hiánya okozta. Ennek orvoslására a törvény előírja, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója, a köztisztviselő igényének megismerése után, a tárgyévben február végéig köteles szabadságolási tervet készíteni a szabadságok tárgyévi ütemezéséről, s arról a köztisztviselőt tájékoztatja.

A szabadságolási tervtől csak rendkívül indokolt esetben lehet eltérni, és ha a köztisztviselőt ezzel összefüggésben kár éri, vagy költség terheli, a közigazgatási szerv köteles azt megtéríteni. Ez alól a közigazgatási szerv csak akkor mentesülhet, ha az eltérésre a köztisztviselő kérelmére kerül sor. A szabályok továbbra is megtartják azt az előírást, hogy ha köztisztviselő kérelmére került sor - köteles megtéríteni. A köztisztviselő kérelmére az alapszabadság egynegyedét - a közszolgálati jogviszony első három hónapját kivéve - a tervtől eltérően a köztisztviselő által kért időpontban kell kiadni. A köztisztviselőnek erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

A tárgyévet követő hónap végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja a köztisztviselő tárgyévben igénybe vett, illetve ki nem adott szabadságának mértékét. A tárgyévben ki nem adott szabadságot a következő évben járó szabadság mértékéhez hozzászámítja.

A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles nyilvántartani a köztisztviselők szabadságának kiadásával, egyéb munkaidő-kedvezményével kapcsolatos adatokat.

A szabadság kiadásának időpontját - a köztisztviselő előzetes meghallgatása után - az éves szabadságolási terv alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg.

Főszabályként a szabadságot esedékességének évében kell kiadni, s ettől csak fontos szolgálati érdekből vagy kivételesen fontos szolgálati érdekből lehet eltérni. Az első esetben legkésőbb a tárgyévet követő január 31-éig, a második esetben a tárgyévet követő március 31-éig kell a szabadságot kiadni.

A szabadságot kettőnél több részletben csak a köztisztviselő kérésére lehet kiadni.

A munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselő már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekből megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A köztisztviselőnek a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a közigazgatási szerv köteles megtéríteni.

41/B. § Fizetés nélküli szabadságot kell biztosítani a külszolgálat időtartamára a köztisztviselőnek, ha házastársa külszolgálatot teljesít.

A Munka Törvénykönyvében meghatározott kötelező jogcímen adandó fizetés nélküli szabadság esetein túlmenően a köztisztviselő részére alanyi jogon akkor is fizetés nélküli szabadságot kell biztosítani, ha házastársa külszolgálatot teljesít.

A köztisztviselő díjazása

42. § (1) A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya alapján havonta illetményre jogosult. Az illetményt száz forintra kerekítve kell megállapítani. A kerekítés nem minősül munkáltatói intézkedésen alapuló, az általánostól eltérő illetménymegállapításnak.

(2) Az illetmény a 43. § (2) bekezdése szerint megállapított alapilletményből, valamint - az e törvényben meghatározott feltételek esetén - illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll.

(3)

(4) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőt az I., a középiskolai végzettségű köztisztviselőt a II., az ügykezelőt a III. osztályba kell besorolni (a továbbiakban: besorolási osztály). A besorolási osztály fizetési fokozatokból áll.

(5)

A köztisztviselő díjazásának rendszere

A karrier, az előmenetel és a javadalmazás szorosan összefüggő intézmények. Ebből fakadóan a közszolgálati jogviszony egyik legfontosabb eleme a díjazás. A köztisztviselő közszolgálati jogviszonya alapján havonta illetményre jogosult [Ktv. 42. § (1)]. Illetményén kívül azonban más javadalmazásban is részesül. A javadalmazásnak tükröznie kell a köztisztviselő által igényes szakmai felkészültséggel élethivatásként választott, színvonalasan teljesített közösségi szolgálat megbecsülését.

Az illetményrendszer magában foglalja mindazokat a szabályokat, amelyek a köztisztviselő díjazására vonatkoznak. A díjazás legdöntőbb eleme azonban a köztisztviselőnek járó illetmény, amelyre a köztisztviselő a Ktv.-ben meghatározott szabályok szerint jogosult. Ez az illetményrendszer szerkezeti és működési elveiben tükrözi a közszolgálat értékeinek megbecsülését és figyelembe veszi a köztisztviselő egyéni érdekeit is.

Az illetményrendszeren keresztül biztosítható a köztisztviselői kar megfelelő szintű anyagi megbecsülése, a magasan képzett szakemberek megszerzése és megtartása. Jelentősége miatt az illetményrendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy

- az egzisztenciális biztonság mellett garantálja a szakmai teljesítmény elismerését;

- minden közigazgatási szervre egységesen vonatkozzanak annak szabályai, s csak ott legyen lehetőség a szervek közötti differenciálásra, ahol ez valóban indokolt;

- a díjazás megfelelően fejezze ki a személyi állomány horizontális tagozódásából származó különbségeket (vezető, érdemi ügyintéző);

- ösztönözze a magasabb teljesítményt, úgy, hogy eltérően díjazza az átlag alatti, az átlagos, illetve az átlagot meghaladó munkát végző köztisztviselőket;

- kifejezze a szakmai felkészültségbeli különbségeket, az eltérő felelősségi viszonyokat, továbbá a hosszabb szolgálati idő elismerését;

- a státuszok és az azokhoz tartozó illetmények forrásszükséglete beépülhessen a költségvetésbe;

- átláthatóvá váljék az előmeneteltől függő díjazás változása;

- a társadalom világos képet nyerjen szabályainak elveiről, az elismerés követelményeiről.

A törvény illetményrendszere az egyes illetményelemekre, az azokkal kapcsolatos jogosultságra és mértékre vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. Ezek a szabályok nagyrészt kógensek, ami miatt a rendszert szokás kötött illetményrendszernek is nevezni. Az illetményrendszerre vonatkozó szabályok azonban a törvény által meghatározott keretek között bizonyos esetekben eltérést is engednek (pl. címadományozás, + 30, illetve - 20%-os eltérítés az alapilletménytől stb.).

A köztisztviselő illetménye a Ktv. 43. § (2) bekezdése szerint megállapított alapilletmény, továbbá a törvény szerinti feltételek esetén járó illetménykiegészítés és illetménypótlék együttes összege [Ktv. 42. § (2)].

Itt jegyezzük meg, hogy a személyi alapbér a közigazgatásban is alkalmazott fogalom. Személyi alapbér alatt a köztisztviselő alapilletményét és a törvényben meghatározott feltételek szerint járó illetménykiegészítését, valamint a vezetői pótlékot kell érteni. A személyi alapbér a közigazgatásban sem lehet kisebb a mindenkori minimálbérnél [Munka tv. 144. § (1)]. A személyi alapbér a közigazgatásban a tulajdonképpeni besorolás szerinti bér, amely nem tartalmazza az eltérő munkakörülmények és feltételek alapján megállapított illetménypótlékokat. Az átlagkereset megállapításának alapja is az esedékesség időpontjában érvényes személyi alapbér.

A Ktv. meghatározza az egyes illetményelemek alkalmazási körét, jogcímét és mértékét.

Az alapilletmény a köztisztviselő besorolásának (osztályának, fizetési fokozata szorzószámának), valamint az illetményalap nagyságának függvénye. A köztisztviselők illetményalapját egységesen az éves állami költségvetési törvény határozza meg.

2003. július 1-jétől megszűnt a képviselő-testület illetményalap megállapítási joga. Már a Ktv. 2001. évi módosítása is jelentősen korlátozta a testületnek ezt a jogosultságát azzal, hogy az önkormányzati illetményalap emelését megszüntette, de fenntartotta az államigazgatásban érvényes illetményalaphoz képest 10%-os mértékben alacsonyabb mértékű megállapítás lehetőségét. 2003. július 1-jétől a negatív irányú eltérés lehetősége megszűnt. A gyakorlatban az önkormányzat illetményalap-megállapítási jogára vonatkozó szabály hatályon kívül helyezése azzal jár, hogy az államigazgatásban érvényes illetményalapnál magasabb mértékű önkormányzati illetményalapot sem emelni, sem csökkenteni nem lehet, s azt mindaddig érvényesnek kell tekinteni, amíg az államigazgatási illetményalap azt utol nem éri. A magasabb önkormányzati illetményalap a köztisztviselői illetmény egyes elemeinek, az egyéb juttatások, a polgármesteri illetmények meghatározása során bír különös jelentősséggel.

2003. július 1-jétől a Ktv. három besorolási osztályt tartalmaz. A felsőfokú végzettségű köztisztviselők besorolását a I., a középiskolai végzettségűekét a II., az ügykezelőkét pedig a III. besorolási osztály szolgálja. Az I. és II. besorolási osztály besorolási és fizetési fokozatból áll. Az I. besorolási osztály 6 besorolási és 17 fizetési fokozatot tartalmaz. A II. besorolási osztály 4 besorolási és 17 fizetési fokozatból áll. A III. besorolási osztály besorolási fokozatokat nem tartalmaz, csupán 6 fizetési fokozatra tagozódik.

A munkáltató a köztisztviselő illetményét száz forintra kerekítve köteles megállapítani.

BH2001. 196. A munkaköri leírás - a kinevezéssel megállapított munkakör keretei között - határozhatja meg a köztisztviselő feladatkörét. Ezért a munkaköri leírás a munkaszerződés, illetve az azzal egy tekintet alá eső kinevezés sérelme nélkül egyoldalúan módosítható [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 11. § (5) bek., 14. § (1) bek., 42. § (5) bek., Mt. 76. § (3) bek.].

BH2000. 78. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény nem tartalmaz speciális rendelkezést a munkavégzés alól történő mentesítés időtartamára járó díjazásról, ezért erre az esetre is a Munka Törvénykönyve szabályai az irányadók, amelyek meghatározott esetekben távolléti díj fizetését írják elő munkavégzés nélkül. Így - többek között - a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alól történő felmentés idejére távolléti díj illeti meg a munkavállalót. A köztisztviselői jogviszonyban távolléti díjon illetményt kell éretni, ezért a köztisztviselőnek a munkavégzés alól történt felmentése idejére az illetménye jár, ami az alapilletményből, az illetménykiegészítésből és az illetménypótlékból áll [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 42. §, 71. § (2) bek. a) pont, (3) bek., Mt. 151. § (2) bek. g) pont].

BH1999. 531. I. A kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselőnek a törvényben meghatározott illetményrendszerre vonatkozó szabálytól eltérő személyi illetmény állapítható meg. Ez jelentheti azt, hogy a köztisztviselő a besorolása alapján megállapítható illetményt meghaladó mértékű illetményt kap a személyi illetmény megállapítása folytán, de azt is, hogy a vezetői illetmény mértékével megegyező alapilletményt nemcsak a vezetői megbízás tartamára, hanem a megbízás esetleges visszavonására tekintet nélkül kapja [1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 42. § (5) bek.].

BH1999. 477. A polgármesteri hivatal erre illetékes vezetőjének elhatározása alapján a köztisztviselő alapilletménye a törvényben meghatározott mértékig emelhető vagy csökkenthető. Az ilyen intézkedéshez nem szükséges minősítés vagy fegyelmi eljárás, és az a törvény felhatalmazása alapján nem sérti az egyoldalú kinevezésmódosítás tilalmát sem [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 42. § (2) bek., 43. § (4) bek.].

BH1998. 400. A köztisztviselőt a felmentés időtartamának a felére mentesíteni kell a munkavégzés kötelezettsége alól. A mentesítés időtartamára a Munka Törvénykönyvében meghatározott távolléti díjazásnak megfelelő mértékű díjazás illeti meg. A köztisztviselői jogviszonyban távolléti díjon illetményt kell érteni, ami az alapilletményből, az illetménykiegészítésből és az illetménypótlékból áll [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18. § (3) bek., 19. § (2) bek., 42. §, 71. § (1), (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 151. § (2) bek. g) pont].

43. § (1) Az illetményalapot a közszolgálati érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás figyelembevételével évente az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap.

(2) Az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok tartoznak. A szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt.

(3) A besorolási osztályokat és a fizetési fokozatokat e törvény 2. számú melléklete tartalmazza.

(4) A hivatali szerv vezetője - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a 34. § (1) bekezdésben meghatározott teljesítmény értékeléstől függően a köztisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét - a hivatali szervezet vezetője esetében a kinevezésre jogosult, jegyző, főjegyző esetében a polgármester - legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg. A főjegyző, illetve a jegyző részére a polgármester - a teljesítményértékeléstől függően - személyi illetmény megállapítására is jogosult.

A Ktv. 34. § (1) bekezdése értelmében a köztisztviselő munkateljesítményét munkakörének és a közigazgatási szerv kiemelt céljainak figyelembevételével meghatározott teljesítménykövetelmények alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója évente mérlegelési jogkörében eljárva írásban értékeli.

A Ktv. 34. § (4) bekezdése értelmében a munkáltatói jogkör gyakorlója a (2) és (3) bekezdésben meghatározott célok alapján előre írásban megállapítja a tárgyévre vonatkozóan a köztisztviselővel szemben támasztott követelményeket (a továbbiakban: teljesítménykövetelmények). Figyelembevételükkel a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb a tárgyév végéig értékeli a köztisztviselő teljesítményét. A teljesítménykövetelmények megállapítását, az írásbeli értékelés átadását szóbeli megbeszéléshez kell kötni.

A Ktv. 34. § (6) bekezdése értelmében a jegyző, főjegyző esetében a polgármester állapítja meg a (4) bekezdésben meghatározott teljesítménykövetelményeket, értékeli teljesítményüket, és az értékelésről tájékoztatja a képviselő-testületet.

A Ktv. 6. § (2) bekezdése értelmében ha a köztisztviselő kinevezése testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést és az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását - kivéve az 51. § (2) bekezdését - a testület nem ruházhatja át.

A jegyző, főjegyző tekintetében az egyéb munkáltatói jogkör gyakorlója a polgármester. A teljesítményértékelést a Ktv. 34. § (6) bekezdése a polgármester hatáskörébe utalja, így indokolt, hogy a jegyző, főjegyző alapilletményének megemeléséről vagy csökkentéséről is a polgármester döntsön.

(5) Az államtitkár, a helyettes államtitkár, a főosztályvezető alapilletményét - vezetői munkájuk értékelésétől függően - át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg:

a) a Miniszterelnöki Hivatalban, minisztériumban az államtitkár, a helyettes államtitkár, illetve a főosztályvezető esetében a miniszter,

b) költségvetési fejezet felügyeletét ellátó országos hatáskörű szervnél - ideértve a társadalombiztosítási költségvetési szerveket is - a szerv vezetője tekintetében a kinevezésre jogosult, egyéb esetben - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a hivatali szervezet vezetője,

c) az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerveknél a szerv vezetője tekintetében a kinevezésre jogosult, egyéb esetben - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a szerv vezetője.

(6) A (4)-(5) bekezdés alkalmazása során a köztisztviselő korábban már megállapított alapilletménye legfeljebb 20%-kal csökkenhet.

(7) Az illetmény-összetevők - ide nem értve az illetménypótlékokat - változása esetén, így különösen az illetményalap emelkedése, a besorolási vagy fizetési fokozat változása során a köztisztviselő illetményét újra meg kell állapítani.

A köztisztviselő illetményének központi eleme az illetményalap, amely meghatározó hatással van az érintett illetményének összegére. Az illetményalapot, amely megfelel a II. besorolási osztály első fizetési fokozata (ide kell besorolni a középiskolai végzettségű gyakornok köztisztviselőt) szerinti összegnek - a közszolgálati érdekegyeztetés keretében kialakított állásfoglalás figyelembevételével - a Ktv. hatálybalépésekor maga a törvény, ezt követően évente az Országgyűlés az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap. Az illetményalap összege 1997-ben 23 400 Ft, 1998-ban és 1999-ben 26 000 Ft, 2000-ben 28 150 Ft, 2001-ben 30 600 Ft, míg 2002-től 2004-ig az illetményalap összege 33 000 Ft volt. 2005. január 1-jétől az illetményalap összege 35 000 Ft [2004. évi CXXXV. törvény 56. § (1)].

Az illetményalap mértéke közvetlenül befolyásolja a köztisztviselő, az ügykezelő illetményét, annak valamennyi elemét, az alapilletmény, az illetménykiegészítés, továbbá az illetménypótlék nagyságát.

Az egyes besorolási osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok tartoznak. A szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes besorolási osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt [Ktv. 43. § (2)]. Az egyes besorolási osztályokon belül, a közszolgálati jogviszonyban töltött időtartammal összhangban emelkedő fizetési fokozatokhoz növekvő szorzószámok tartoznak. Az adott fizetési fokozatból rendelt szám és az Országgyűlés által elfogadott illetményalap határozza meg az e fizetési fokozat szerinti alapilletményt. Növekvő fizetési fokozatokhoz, vagyis a nagyobb szorzószámokhoz emelkedő alapilletmények tartoznak.

A besorolási osztályokon belül és a besorolási osztályok között kellő összhang, arányosság érvényesül az alapilletmények tekintetében. A Ktv. által szabályozott előmeneteli rendszert, az eltérő szakmai, képzettségbeli, a közszolgálatban eltöltött időtartam szerinti különbözőségeket az alapilletmények kifejezik. Azonos közszolgálati jogviszonyban töltött idő esetén a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező köztisztviselőnek magasabb alapilletményt biztosít a törvény, mint a középiskolai végzettségű köztisztviselőnek.

Alapelv, hogy a közszolgálatban töltött idő - adott besorolási osztályon belül - meghatározó a köztisztviselő alapilletménye tekintetében. Valamennyi besorolási osztályban az életpálya kezdeti szakaszában relatíve gyorsabban emelkednek a fizetési fokozatokhoz tartozó szorzószámok, amely végül is az alapilletmények dinamikusabb növekedését eredményezi a pályakezdők esetén. Ez a beilleszkedés gyorsítása, a közigazgatás vonzóvá tétele, továbbá a fiatalok anyagi helyzetének stabilizálása miatt indokolt.

A Ktv. 2. számú melléklete tartalmazza a 42. § (4) bekezdésénél már részletesen ismertetett besorolási osztályokat és a fizetési fokozatokat [Ktv. 43. § (3)].

A köztisztviselői törvény eredetileg a kötött illetményrendszert vezette be, mivel a tervezhetőség és a kiszámíthatóság elvével ez a megoldás volt összhangban. A köztisztviselői törvényt megelőzően a munkáltatói jogkör gyakorlójának diszkrecionális jogához tartozott a munkabér megállapítása - bizonyos alsó határok figyelembe vételével -, ami nagy mértékben erősítette a szubjektivizmust és a munkavállalói kiszolgáltatottságot. A kötött illetményrendszer hatálybalépése gyökeresen megváltoztatta a korábbi illetmény-megállapítási módot és azzal, hogy a törvényben megállapított illetményeket alanyi jogon biztosította a köztisztviselőknek jelentős garanciát adva ezzel a munkáltatói túlkapásokkal szemben.

A törvény gyakorlati alkalmazása azonban bizonyította, hogy ez a kötöttség bizonyos mértékű merevséggel járt együtt, hiszen a köztisztviselő illetménye kizárólag a közszolgálatban eltöltött évek számától függött. Ez nagymértékben megnehezítette az eltérő munkateljesítmények differenciált díjazását. Az 1995. június 30-ától bevezetett alapilletmény eltérítési lehetőség jelentős mértékben oldott az illetményrendszer addigi kötöttségén. A törvénymódosítás jelentős változásokat hozott az illetmény megállapításának módszerében, mivel az addigi automatizmust a munkáltatói jog mérlegelés szerinti alkalmazása váltotta fel.

2003. január 1-jétől a hivatali szervezet vezetője át nem ruházható hatáskörében - a köztisztviselő teljesítményértékelésének figyelembevételével - dönt az alapilletmény emeléséről, illetve csökkentéséről. Lényegében teljesítményértékelés hiányában a köztisztviselő alapilletménye ettől az időponttól kezdődően nem téríthető el. A Ktv. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja. A törvény eltérő rendelkezésének hiányában a munkáltatói jogkört vezető megbízatású köztisztviselője is gyakorolhatja. E rendelkezésekből az következik, hogy csak a hivatali szervezet vezetője dönthet az illetmény eltérítésről. Ez alól kivételt képez az önkormányzat jegyzője, akinek kinevezése, ezáltal illetményének megállapítása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy 2005. január 1-jétől a köztisztviselő besorolása szerinti alapilletménye az addigi +/-20%-os eltérítés helyett 30%-kal emelhető meg, illetve 20%-kal csökkenthető.

A 112/1992. (VII. 7.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének c) pontja alapján minisztériumban a miniszter dönt a főosztályvezetői megbízásról. Ez a főszabálytól eltérő speciális munkáltatói joggyakorlás nem jelenti azonban azt, hogy a miniszter diszkrecionális jogkörébe tartozna az alapilletmény megváltoztatása. E személyek esetében is a közigazgatási államtitkár az, aki jogosult a döntést meghozni.

Az előzőekben kifejtettek alapján minisztériumban kizárólag a közigazgatási államtitkár, egyéb országos hatáskörű, illetve dekoncentrált szervnél a szerv vezetője, önkormányzatnál a jegyző jogosult a differenciálás kérdésében dönteni.

Az illetményalaptól történő eltérésnek természetesen pénzügyi korlátai is vannak. A törvény értelmében a hivatali szerv vezetője kizárólag a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül térhet el a köztisztviselő alapilletményétől. Ennek a szabálynak az oka az államigazgatásban jelenleg érvényesülő sajátos létszám- és bérgazdálkodásban keresendő. Az államigazgatási szerveknek a személyi juttatásokkal, valamint a létszám előirányzattal történő gazdálkodását egyfelől igen szigorú finanszírozási korlát, másfelől az államigazgatási szerv vezetőjének nagyfokú önállósága jellemzi.

A Ktv. az államtitkár, a helyettes államtitkár és a főosztályvezető esetében - megjelölve a döntésre jogosultak körét is - szintén lehetőséget ad az alapilletmény eltérítésre. Az eltérítésre azonban csak a vezetői munka értékelésének eredményétől függően kerülhet sor.

A jogalkalmazási munka során indokoltan felmerülő kérdés, lehetett-e 30%-nál kisebb mértékben megemelni, illetve 20%-nál kisebb mértékben csökkenteni az alapilletményeket. A Ktv. 43. § (4) és (5) bekezdése egyértelműen a differenciált illetmény-megállapítást támasztja alá, vagyis nincs akadálya annak, hogy az alapilletményt 0-30%-os mértékben emeljék, illetve 0-20%-os mértékben csökkentsék.

Új szabály, hogy a főjegyző és a jegyző részére a polgármester - a teljesítményértékeléstől függően - személyi illetményt is megállapíthat. E szabály 2005. július 1-jétől hatályos.

A törvény egyértelmű eligazítást nyújt abban a kérdésben is, hogy a köztisztviselő korábban megállapított alapilletménye az ismételt megállapítást követően legfeljebb 20%-kal csökkenhet.

EBH2000. 254. Ha a köztisztviselő vezetői megbízását visszavonják, illetményének újra megállapítása során nem irányadó az a rendelkezés, amely szerint az alapilletmény a korábbihoz képest nem csökkenhet (Ktv. 43. §).

BH2000. 126. II. A munkáltató jogköre nem terjed ki a megemelt alapilletmény csökkentésére [Ktv. 43. § (4) bek.].

BH1999. 477. A polgármesteri hivatal erre illetékes vezetőjének elhatározása alapján a köztisztviselő alapilletménye a törvényben meghatározott mértékig emelhető vagy csökkenthető. Az ilyen intézkedéshez nem szükséges minősítés vagy fegyelmi eljárás, és az a törvény felhatalmazása alapján nem sérti az egyoldalú kinevezésmódosítás tilalmát sem [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 42. § (2) bek., 43. § (4) bek.].

44. § (1) Az Országos Rádió és Televízió Testület Irodájánál, a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságánál, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a Közbeszerzések Tanácsánál, a minisztériumokban, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervezeteknél - a Központi Statisztikai Hivatal területi szervezeti egységei kivételével - a Területpolitikai Kormányzati Hivatalnál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál - a területi szervei kivételével -, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, a Magyar Államkincstárnál - a területi szervezeti egységei kivételével -, a Szerencsejáték Felügyeletnél, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál - a területi szervezeti egységei kivételével -, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál, a Nemzeti Nyomozó Irodánál, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint - a belső igazgatási szervei kivételével - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett központi közigazgatási szervnél, valamint a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.

(3) A központi közigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 30%-a, a középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.

(4) A (3) bekezdésben felsorolt közigazgatási szerv helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi illetékességű belső szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.

(5) Az Országgyűlés Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az országgyűlési biztos hivatalaiban és az Állami Számvevőszéknél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 80%-a, a középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a.

Az illetménykiegészítés

A Ktv. 42. §-ának (2) bekezdése értelmében a köztisztviselő illetménye alapilletményből, valamint - a törvényben meghatározott feltételek esetén - illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll. Az illetménykiegészítéssel a jogalkotó a közigazgatási szervek közötti igazgatási szintbeli különbséget juttatja kifejezésre az illetmények differenciálásának segítségével. Az illetménykiegészítés a köztisztviselő besorolása szerint megállapított alapilletményhez igazodik, mivel az illetménykiegészítést a törvény az alapilletmény százalékában határozza meg. Ebből adódóan az illetménykiegészítés összege fizetési fokozatonként eltérő, magasabb fizetési fokozat szerinti alapilletményhez nagyobb összegű illetménykiegészítés járul.

A Ktv. illetménykiegészítésre vonatkozó rendelkezései az alábbiakban foglalhatóak össze:

a) 10%-os illetménykiegészítésre jogosultak egyrészt a központi közigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél foglalkoztatott középiskolai végzettségű köztisztviselők. Ugyancsak 10%-os illetménykiegészítésre jogosultak az előbb említett közigazgatási szervek helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi illetékességű belső szerveinél foglalkoztatott felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők [Ktv. 44. § (3)-(4)].

b) 15%-os illetménykiegészítésre jogosultak az Országos Rádió és Televízió Testület Irodájánál, a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságánál, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a Közbeszerzések Tanácsánál, a minisztériumokban, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervezeteknél - a Központi Statisztikai Hivatal területi szervezeti egységei kivételével - a Területpolitikai Kormányzati Hivatalnál, a Közigazgatás-szervezési és Közszolgálati Hivatalnál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál - a területi szervei kivételével -, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, a Magyar Államkincstárnál - a területi szervezeti egységei kivételével -, a Szerencsejáték Felügyeletnél, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál - a területi szervezeti egységei kivételével -, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál, a Nemzeti Nyomozó Irodánál, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint - a belső igazgatási szervei kivételével - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál foglalkoztatott középiskolai végzettségű köztisztviselők [Ktv. 44. § (1)].

c) 30%-os illetménykiegészítésre jogosultak a központi közigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél foglalkoztatott felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők [Ktv. 44. § (3)].

d) 35%-os illetménykiegészítésre jogosultak egyrészt a b) pontban nem említett központi közigazgatási szervnél, valamint a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál foglalkoztatott felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők. Ugyancsak 35%-os illetménykiegészítésre jogosultak az Országgyűlés Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az országgyűlési biztos hivatalaiban és az Állami Számvevőszéknél foglalkoztatott középiskolai végzettségű köztisztviselők [Ktv. 44. § (2) és (5)].]

e) 50%-os illetménykiegészítésre jogosultak az Országos Rádió és Televízió Testület Irodájánál, a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságánál, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a Közbeszerzések Tanácsánál, a minisztériumokban, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervezeteknél - a Központi Statisztikai Hivatal területi szervezeti egységei kivételével - a Területpolitikai Kormányzati Hivatalnál, a Közigazgatás-szervezési és Közszolgálati Hivatalnál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál - a területi szervei kivételével -, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, a Magyar Államkincstárnál - a területi szervezeti egységei kivételével -, a Szerencsejáték Felügyeletnél, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál - a területi szervezeti egységei kivételével -, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál, a Nemzeti Nyomozó Irodánál, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint - a belső igazgatási szervei kivételével - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál foglalkoztatott középiskolai végzettségű köztisztviselők [Ktv. 44. § (1)].

f) 80%-os illetménykiegészítésre jogosultak az Országgyűlés Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az országgyűlési biztos hivatalaiban és az Állami Számvevőszéknél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők [Ktv. 44. § (5)].

Az ügykezelők jelentős része szintén jogosult illetménykiegészítésre. Mértéke megegyezik a közigazgatási szervnél foglalkoztatott középiskolai végzettségű köztisztviselőkével. Ez azt jelenti, hogy illetménykiegészítésük mértéke az Országgyűlés Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az országgyűlési biztos hivatalaiban és az Állami Számvevőszéknél az ügykezelő alapilletményének 35%-a, a központi közigazgatási szerveknél 15%-a, a megyei illetékességű területi szerveknél 10%-a, a helyi közigazgatási szerveknél viszont nem lehet megállapítani illetménykiegészítést.

44/A. § (1) A helyi önkormányzat rendeletben egységesen valamennyi felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőnek illetménykiegészítést állapíthat meg, amelynek mértéke a köztisztviselő alapilletményének

a) a megyei önkormányzatnál, a megyei jogú városnál, illetve a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál legfeljebb 30%-a,

b) községi önkormányzatnál legfeljebb 10%-a,

c) az a)-b) pontban nem szereplő önkormányzatnál legfeljebb 20%-a.

(2) A helyi önkormányzat az (1) bekezdés szerint rendeletben illetménykiegészítést állapíthat meg egységesen valamennyi középiskolai végzettségű köztisztviselőnek, amelynek mértéke legfeljebb 10%.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott illetménykiegészítések egymástól függetlenül is megállapíthatóak.

(4) A fővárosi kerületi, illetve a fővárosi önkormányzat illetménykiegészítésének megállapítására az (1) bekezdés a) pontját, illetve a (2) bekezdést kell alkalmazni.

(5) A helyi önkormányzat a már megállapított illetménykiegészítés mértékét nem csökkentheti.

Az illetménykiegészítés megállapítása és annak mértéke a helyi önkormányzatoknál

A Ktv. lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzat rendeletben az általa foglalkoztatott köztisztviselőknek illetménykiegészítést állapíthasson meg. Ennek mértéke felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében adott közigazgatási szerven belül egységes, de az önkormányzat típusától függően differenciált mértékű:

- a megyei önkormányzatnál, a jogú városnál, illetve a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál az alapilletmény legfeljebb 30%-a;

- fővárosi kerület, illetve a fővárosi önkormányzatnál az alapilletmény legfeljebb 30%-a;

- községi önkormányzatnál az alapilletmény legfeljebb 10%-a;

- egyéb önkormányzatnál az alapilletmény legfeljebb 20%-a.

Valamennyi önkormányzatnál a középiskolai végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítésének mértéke legfeljebb az alapilletmény 10%-a lehet.

Hangsúlyozni kell, hogy szemben az államigazgatással az önkormányzatok esetében a képviselő-testület döntésétől függ az, hogy a köztisztviselők jogosultságot szereznek-e az illetménykiegészítésre vagy sem.

A képviselő-testület illetménykiegészítést

- rendeletben;

- normatív módon;

- iskolai végzettség szerint differenciáltan

állapíthat meg.

Mivel az önkormányzat az illetménykiegészítést a saját forrásai terhére vezetheti be, a törvény garanciális okokból a képviselő-testület döntési szabadságát korlátozza abban az értelemben, hogy a már bevezetésre került illetménykiegészítés mértékét később a testület nem csökkentheti.

Az önkormányzatoknál foglalkoztatott ügykezelők legfeljebb 10%-os mértékű illetménykiegészítésre válhatnak jogosulttá. Mindehhez természetesen az szükséges, hogy a képviselő-testület rendeletben az illetménykiegészítés bevezetéséről, illetőleg annak mértékéről rendelkezzen.

A Ktv. ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy a képviselő-testület kizárólag az előbb említett foglalkoztatási csoportok egy részének, pl. csak a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőknek, állapítson meg illetménykiegészítést.

44/B. § Az önkormányzati hivatalnál, teljesítményértékeléssel alátámasztott, kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselőnek az e törvényben meghatározott illetményrendszerre vonatkozó szabályoktól eltérő - az éves költségvetésben megállapított létszám legfeljebb 20%-áig - személyi illetményt állapíthat meg - a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke jóváhagyásával - a jegyző, illetve a főjegyző.

A Ktv. 2001. évi módosítása az illetményrendszer egységesítését, a teljesítményértékeléstől függő differenciált díjazást helyezte előtérbe, ezért hatályon kívül helyezte a személyi illetményre vonatkozó rendelkezéseket. A jogalkalmazási tapasztalatok azt indokolták, hogy a törvény 2003. július 1-jétől az önkormányzatoknál ismételten lehetővé tegye a személyi illetmény megállapítását. Az államigazgatási szerveknél továbbra sincs lehetőség személyi illetmény megállapítására.

A személyi illetmény természetét tekintve egyösszegű illetmény, melyhez további illetményelem nem kapcsolódhat, melyből következően az tekinthető személyi illetménynek, amit ekként állapítottak meg és, amely összegének alsó határát tekintve olyan magas, hogy az érintett köztisztviselőre vonatkozó illetményrendszer szerinti illetmény összegét - a kerekítés szabályaira is figyelemmel - legalább száz forinttal meghaladja, felső határára nézve a törvény rendelkezést nem tartalmaz.

A személyi illetmény megállapításának feltétele teljesítményértékeléssel alátámasztott kimagasló teljesítmény nyújtása, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a teljesítményértékeléstől függő pozitív irányú alapilletmény-eltérítés lehetősége kitágul.

A személyi illetmény megállapításának korlátját jelenti, hogy a Ktv. az éves költségvetésben megállapított létszám 20%-áig engedi meg e jogintézmény alkalmazását, a tételes jogi korlát mellett természetesen a személyi illetmény megállapításával sem léphető túl a személyi juttatás előirányzata.

A személyi illetmény megállapítására a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke jóváhagyásával, a jegyző, illetve a főjegyző jogosult.

Fontos kiemelni, hogy személyi illetmény nem állapítható meg a jegyző, aljegyző és az ügykezelő részére, miután erre nézve a törvény nem tartalmaz rendelkezést. A jegyző részére történő megállapíthatóságnál hiányzik a hatásköri szabály az, hogy ki jogosult és kinek az egyetértésével megállapítani a személyi illetményt. Az aljegyző az egyedüli olyan szakmai vezetői szint, ahol az illetmény megállapítására ugyancsak egy összegben kerül sor azzal a korlátozással, hogy az nem érheti el a jegyző illetményét. Ha az aljegyző részére is megállapítható lenne a személyi illetmény, akkor az illetmény-megállapítás általános szabálya válna feleslegessé. Egyebekben az aljegyzői illetmény-meghatározás szabálya sok vonatkozásban hasonlít a személyi illetmény megállapítására vonatkozó rendelkezésekkel.

Ügykezelő részére szintén nem lehet személyi illetményt megállapítani.

Jogalkalmazási problémaként merülhet fel az is, hogy bár a személyi illetmény megállapításának feltétele a teljesítményértékeléssel alátámasztott kimagasló teljesítmény nyújtása, de arra már nincs törvényi rendelkezés, hogy mit tehet a jegyző olyan esetben, amikor a személyi illetmény megállapításának feltételében következik be változás, vagyis már nem nyújt kimagasló teljesítményt a személyi illetményben részesített köztisztviselő. A személyi illetmény visszavonhatóságára vonatkozóan a törvény nem tartalmaz rendelkezést.

Szintén nincs törvényi előírás arra sem, hogy a köztisztviselő részére a személyi illetményt milyen időtartamra (határozott, vagy határozatlan időre) lehet megállapítani, ebből következően bármelyik alkalmazható. Természetesen mindegyik esetben a jegyző részéről nagyon körültekintően kell eljárni, határozott idejű megállapításnál a munkáltatói intézkedésben egyértelműen ki kell tűnnie ennek a körülménynek, hogy a köztisztviselő számolni tudjon a határozott idő lejártakor az illetménye csökkenésével. A határozatlan időre történő megállapításnál a jegyzőnek azzal kell számolnia, hogy a személyi illetmény visszavonására a későbbiekben már nincs lehetőség.

45. § (1) A vezető alapilletménye:

a) a miniszter esetében a főtisztviselői alapilletmény 1,2-szerese,

b) politikai államtitkár esetében a főtisztviselői alapilletmény 0,93-szorosa,

c) államtitkár esetében az illetményalap 9-szerese,

d) helyettes államtitkár esetében az illetményalap 8,5-szerese,

e) főosztályvezető esetében az illetményalap 8-szorosa,

f) főosztályvezető-helyettes esetében az illetményalap 7,5-szerese,

g) osztályvezető esetében az illetményalap 7-szerese.

(2) A jegyző, illetve a főjegyző alapilletménye:

a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az illetményalap 6,25-szorosa,

b) a 3000-10 000 lakosú településen az illetményalap 7,75-szorosa,

c) a 10 000-100 000 lakosú településen az illetményalap 8-szorosa,

d) a fővárosi kerület jegyzőjének, valamint a kistérségi társulás székhely településének jegyzője az illetményalap 8,25-szorosa,

e) a megyei jogú város jegyzőjének és a megyei főjegyzőnek az illetményalap 8,5-szerese,

f) a fővárosi főjegyző esetében az illetményalap 8,75-szorosa.

(3) A körjegyző, illetve a körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző illetményének a (2) bekezdés, 46. § (4) bekezdése szerinti megállapításánál a körjegyzőséghez tartozó települések együttes lakosságszámát, illetve az érintett nagyközség vagy város és községek együttes lakosságszámát kell alapul venni.

(4) Az aljegyző illetményét kinevezésekor a képviselőtestület, azt követően a jegyző a (2) bekezdés alapján összegszerűen állapítja meg úgy, hogy az nem érheti el a jegyző illetményét és nem lehet alacsonyabb a már megállapított illetményénél.

(5) Ha a köztisztviselő vezetői beosztása megszűnik, illetményét a 43. és 44. § figyelembevételével kell meghatározni.

(6) E törvény alkalmazásában körzetközponti jegyző az a jegyző, aki a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál törvény vagy kormányrendelet alapján más településekre is kiterjedő illetékességgel államigazgatási hatáskört gyakorol.

(7) A 44. § (3) bekezdésében felsorolt szervnél - ide nem értve a szerv vezetőjét - legfeljebb kettő, fővárosi illetékességű szervnél legfeljebb három, a 44. § (4) bekezdésében felsorolt szervnél - ide nem értve a szerv vezetőjét - legfeljebb egy vezetői szint létesíthető. A 44. § (3) bekezdésében felsorolt szerv vezetője - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői, fővárosi illetékességű szervnél a szervezeti egység vezetője főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői, a 44. § (4) bekezdésében felsorolt szerv vezetője főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője osztályvezetői alapilletményre jogosult. A főváros területére kiterjedő illetékességgel rendelkező, a 44. § (3) bekezdésében felsorolt szerv vezetője - ide nem értve a fővárosi közigazgatási hivatal vezetőjét - a 46. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően 30%-os vezetői illetménypótlékra jogosult.

(8) Törvény felhatalmazása alapján a felügyeletet ellátó miniszter a 44. § (3)-(4) bekezdésben felsorolt szerveknél a (7) bekezdésben foglaltaktól eltérően legfeljebb további két vezetői szintet is megállapíthat. Az egyes vezetői szintek között a vezetői pótlék tekintetében a legalacsonyabb vezetői szinthez képest 10%-os mértékű különbség állhat fenn. Ha a fővárosi illetékességű közigazgatási szervnél a szerv vezetője vezetői beosztásának szintje megegyezik a szervezeti egység vezetői beosztásának szintjével, a vezetői pótlék tekintetében 10%-os mértékű különbség állhat fenn.

(9) A 44. § (3) bekezdésében felsorolt szervnél, amennyiben a szervezet legalább tízezer főt foglalkoztat - ide nem értve a szerv vezetőjét - négy vezetői szint létesíthető. A szerv vezetője - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői alapilletményre jogosult. A szerv vezetője és helyettese a 46. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően 30%-os vezetői illetménypótlékra jogosult.

(10) A helyi önkormányzatnál a főjegyzői, jegyzői, aljegyzői kinevezésen túlmenően

a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen - ide nem értve a városokat - vezetői megbízás nem adható,

b) a 3000-10 000 lakosú településen, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú városokban osztályvezetői szintnek megfelelő vezetői megbízás adható,

c) 10 000 feletti lakosú településen, valamint a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál, megyei jogú városi önkormányzatnál, megyei önkormányzatnál, fővárosi kerületi, fővárosi önkormányzatnál osztályvezetői és főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő vezetői megbízás adható.

A vezetői alapilletmények rendszere

A Ktv.-ben felsorolt vezetők alapilletményét a 43. § (2) bekezdésével összhangban a köztisztviselők alapilletményéhez hasonlóan a törvény által meghatározott szorzószám és az illetményalap szorzata adja. A törvényalkotó abból indult ki, hogy ugyanazok az érdekek motiválják a vezető és a nem vezető beosztású köztisztviselőket egyaránt. A köztisztviselői kar közös érdeke, hogy a közigazgatásban elfoglalt helytől, feladatkörtől, a munkamegosztásban betöltött szereptől függetlenül, a pénzügyi lehetőségekkel összhangban megállapított illetményalap minél kedvezőbben alakuljon.

Fontos közérdek, hogy a vezetők tekintetében is törvény által szabályozott módon történjék a díjazás. A törvényileg rögzített illetményalap és a szorzószámok ismeretében mindenki által megismerhető és folyamatosan figyelemmel kísérhető a vezetők illetménye is.

A vezetők alapilletményével kapcsolatos elvek az alábbiakban foglalhatók össze

a) Az azonos beosztású vezetők törvény szerinti alapilletménye közigazgatási szervtől függetlenül megegyezik.

b) Az emelkedő vezető beosztások esetében az alapilletmények jellemzően egyre alacsonyabb mértékű emelkedést mutatnak.

c) A vezetők alapilletményét a közszolgálati jogviszonyban eltöltött időtartam nem befolyásolja. Kizárólag a vezető beosztás szintje határozza meg az alapilletmény mértékét, s e mértéktől érvényesen eltérni nem lehet. A törvényalkotó a vezetői felelősséget és a többletkötelezettségeket ismeri el azzal, hogy alapilletményüket kortól függetlenül állapítja meg, továbbá a legmagasabb szolgálati idővel rendelkező vezetői megbízással nem rendelkező köztisztviselők alapilletményénél magasabb összegben határozza meg.

A Ktv. meghatározza a jegyző és a főjegyző alapilletményét is.

Új szabály, hogy a törvény külön megállapítja és a fővárosi kerület jegyzőjének a szintjére emeli a kistérségi társulás székhely településének jegyzőjének illetményalapját és azt is 8,25-ös szorzóval állapítja meg.

A törvény rendelkezései a település lélekszámához kötik a jegyző díjazását, és tartalmazzák a körjegyző, a körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi, megyei jogú városi jegyző, valamint a körzetközponti jegyző alapilletményének kiszámítására vonatkozó szabályokat is. Megjegyezzük, hogy a fix szorzószámos jegyzői illetményrendszer ellenére a jegyző teljesítményértékelésének eredményétől függően lehetőség van az alapilletmény + 30, illetve - 20%-os mértékű eltérítésére.

A Ktv. egyértelműen meghatározza az aljegyzői illetmény megállapításának szabályait is. Az aljegyző az egyedüli olyan szakmai vezetői szint, ahol az illetmény megállapítására egy összegben kerül sor, azzal a korlátozással, hogy az nem érheti el a jegyző illetményét.

A törvény 2001 óta szabályozza az egyes közigazgatási szerveknél létrehozható vezetői szintek számát. A Ktv. 2003. július 1-jétől a főváros területére illetékességgel kiterjedő közigazgatási szerveknél további egy vezetői szintet állapít meg. Ennek megfelelően a vezetői szintek a fővárosi illetékességű közigazgatási szerveknél az alábbiak szerint módosultak:

- a közigazgatási szerv vezetője - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - főosztályvezetői jogállású;

- a közigazgatási szervnél a szervezeti egységek vezetői főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi és osztályvezetői jogállású vezetők lehetnek.

Ugyancsak 2003. július 1-jétől - hasonlóan a fővárosi illetékességű államigazgatási szervekhez - a legalább tízezer főt foglalkoztató közigazgatási szerveknél a vezetői szintek az alábbiak szerint alakulnak:

- a közigazgatási szerv vezetője - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - főosztályvezetői jogállású;

- a közigazgatási szerv vezetőjének helyettese főosztályvezetői jogállású;

- a szervezeti egység vezetője lehet főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, illetve osztályvezetői jogállású.

E törvényi rendelkezéssel kapcsolatosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a vezetői megnevezéseknél nem feltétlenül kell a vezetői szintet (főosztályvezető, főosztályvezető-helyettes, osztályvezető) megjelölő fogalmat használni, azoktól el lehet térni (pl. igazgató, igazgatóhelyettes stb.), de minden esetben pontosan meg kell határozni a vezető jogállását.

Az azonos jogállású vezetők illetményének megkülönböztetése érdekében a Ktv. eltérő mértékű vezetői illetménypótlékot állapít meg.

Az ügykezelő osztályvezető alapilletményét a törvény az illetményalap három és félszeresében állapítja meg.

46. § (1) A vezetői illetménypótlék mértéke a 44. § (1) és (5) bekezdésekben meghatározott közigazgatási szervnél, illetve a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetőjénél és helyettesénél:

a) miniszter, államtitkár esetén az alapilletmény 65%-a,

b) helyettes államtitkár, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője esetén az alapilletmény 50%-a,

c) főosztályvezető, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal hivatalvezető helyettes esetén az alapilletmény 30%-a,

d) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a,

e) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

(2) A 44. § (2)-(3) bekezdésekben meghatározott közigazgatási szervnél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének:

a) államtitkár, helyettes államtitkár esetén az alapilletmény 50, illetve 40%-a,

b) főosztályvezető esetén az alapilletmény 25%-a,

c) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 15%-a,

d) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

(3) A 44. § (4) bekezdésben meghatározott közigazgatási szervnél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének:

a) főosztályvezető esetén az alapilletmény 20%-a,

b) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

(4) A jegyző, főjegyző vezetői illetménypótlékra jogosult, amelynek mértéke:

a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az alapilletményének 10%-a,

b) a 3000-10 000 lakosú településen, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú város esetén az alapilletményének 20%-a,

c) a 10 000-100 000 lakosú településen az alapilletményének 30%-a,

d) a megyei jogú város, fővárosi kerület jegyzőjének, kistérségi társulás székhely településének jegyzője és a megyei főjegyzőnek az alapilletményének 40%-a,

A Ktv. 45. § (3) bekezdése értelmében a körjegyző, illetve a körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző illetményének a (2) bekezdés, 46. § (4) bekezdése szerinti megállapításánál a körjegyzőséghez tartozó települések együttes lakosságszámát, illetve az érintett nagyközség vagy város és községek együttes lakosságszámát kell alapul venni.

A Ktv. 45. § (6) bekezdése értelmében a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzat jegyzője - körzetközponti jegyző- törvény vagy kormányrendelet alapján más településekre is kiterjedő illetékességgel gyakorol államigazgatási hatáskört. A körzetközponti jegyző - kormányrendeletekben meghatározott illetékességi területtel- az 1992. évi LXVI. tv. 7/A. § (1) alapján a polgármesteri hivatal részeként okmányirodát működtet, az 1997. évi LXXVIII. tv. 52. § (2) bekezdése alapján a kiemelt építésügyi hatósági ügyekben első fokon jár el, az 1997. évi XXXI. tv. alapján gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatási ügyekben feladat- és hatáskörét más településekre kiterjedően is ellátja.

A Ktv. a 45. § (3) bekezdésében a körjegyző, illetve a körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző illetményének megállapítása során figyelembe venni rendeli a feladatnövekedést, ugyanakkor a körzetközponti jegyző illetménye esetén ezt nem jeleníti meg.

A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény módosította a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 79. §-át, amely új feladat-és hatáskört állapít meg a kistérségi társulás székhely településének jegyzője részére.

Az egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 376/2004. (XII. 28.) Korm. rendelet módosította a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendeletet, 2. § (2) bekezdése is új feladatot és hatáskört állapít meg a kistérségi székhely település jegyzőjének. A Kormány szándékai szerint további államigazgatási feladat-és hatásköröket telepít a kistérségi székhely település jegyzőjének. A jelenlegi - kistérséggel kapcsolatos - adminisztratív, gazdálkodási, szervezési és törvényességi feladatokat is a kistérségi székhely település jegyzője látja el, amely jelentős terhet és felelősséget ró rá.

e) a fővárosi főjegyző esetében az alapilletményének 50%-a.

(5) A 3000-nél kevesebb lakosú település kivételével - ide nem értve a 3000-nél kevesebb lakosú várost - a helyi önkormányzat rendeletben vezetői illetménypótlékot állapíthat meg - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve - egységesen valamennyi vezetőre kiterjedően, amelynek mértéke:

a) a 3000-10 000 lakosú település, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú város esetén a vezető alapilletményének legfeljebb 10%-a,

b) az a) pontban meghatározott település kivételével az osztályvezetői szintnek megfelelő vezető alapilletményének legfeljebb 10%-a, a főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő vezető alapilletményének legfeljebb 15%-a.

A már megállapított vezetői illetménypótlék nem csökkenthető.

(6) A körjegyző a vezetői illetménypótlékon felül körjegyzői illetménypótlékra jogosult, amelynek mértéke:

a) két községből álló körjegyzőség esetén az alapilletményének 10%-a,

b) három községből álló körjegyzőség esetén az alapilletményének 15%-a,

c) négy vagy több községből álló körjegyzőség esetén az alapilletményének 25%-a.

(7) A körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző a vezetői illetménypótlékon felül körjegyzői feladat-illetménypótlékra jogosult, melynek mértéke:

a) a székhelyén kívül egy község esetén az alapilletményének 5%-a,

b) a székhelyén kívül két község esetén az alapilletményének 10%-a,

c) a székhelyén kívül három vagy több község esetén az alapilletményének 20%-a.

(8) A (6)-(7) bekezdésben meghatározott községek számának változását az illetményben a bekövetkezett változástól kezdődően kell érvényesíteni.

(9) A 45. § (2) bekezdés a)-c) pont, a 45. § (10) bekezdés a)-c) pont, a 46. § (4) bekezdés a)-c) pont, valamint az (5) bekezdés a) pont alkalmazása során a költségvetési törvényben meghatározott normatív támogatásoknál figyelembe vett lakosságszám az irányadó. A lakosságszámtól függő illetményelemek változását a tárgyév január 1-jétől kell érvényesíteni.

(10) A (8)-(9) bekezdés alkalmazása során a köztisztviselő illetménye csökkenhet is.

A vezetői illetménypótlék rendszere

A vezetők alapilletményükön felül a törvény által előírt vezetői illetménypótlékra is jogosultak. A vezetői pótlék - a többi köztisztviselői pótléktól eltérően - nem az illetményalaphoz, hanem az alapilletményhez igazodik.

A jegyzőket megillető vezetői pótlékra vonatkozó szabályok közül fontos kiemelni, hogy a 3000-nél kevesebb lakosú város jegyzőjét az alapilletmény 10%-ának megfelelő mértékű vezetői pótlék illeti meg.

Ugyancsak fontos kiemelni, hogy 2005. július 1-jétől a kistérségi társulás székhely településének jegyzője is a megyei jogú város, a fővárosi kerület és a megyei főjegyző illetménypótlékát kapja.

Az önkormányzatok esetében az illetménykiegészítésre vonatkozó szabályozással hasonlóan rendelkezik a Ktv. az önkormányzati vezetők részére megállapítható vezetői pótlékról is. A képviselő-testület vezetői pótlékot rendeletben, valamennyi vezetőre vonatkozóan állapíthat meg. Mivel az önkormányzat a vezetői pótlékot a saját forrásai terhére vezetheti be, a törvény garanciális okokból a képviselő-testület döntési szabadságát korlátozza abban az értelemben, hogy a már bevezetésre került vezetői illetménypótlék mértékét később a testület nem csökkentheti.

A körjegyző a vezetői illetménypótlékon felül körjegyzői illetménypótlékra, a körjegyzői feladatot ellátó jegyző, pedig a vezetői illetménypótlékon felül körjegyzői feladat-illetménypótlékra jogosult. Mindkét pótlék esetében közös az, hogy a mértéke a települések számához igazodik.

A Ktv. jegyzői illetmények meghatározására vonatkozó rendelkezései egyes jegyzők alapilletményének, illetve vezetői pótlékának a nagyságát a település lakosságszámához köti, a körjegyzői pótlék mértékét, pedig a települések számától teszi függővé. 2003. június 30-áig jogalkalmazási bizonytalanságot okozott, hogy a törvény nem rendelkezett arról, hogy hogyan kell eljárni azokban az esetekben, amikor a jegyzői illetményeket meghatározó elemekben (lakosságszám, települések száma) változás - különösen a megadott értékhatárok alá csökkenés esetében - következik be. Ugyancsak nem rendelkezett a Ktv. arról sem, hogy milyen statisztikai adatok alapján történik a lakosságszám figyelembevétele.

E problémák orvoslásaként a törvény 2003. július 1-jétől előírja, hogy a községek számának változását a köztisztviselők illetményében a bekövetkezett változástól kezdődően kell érvényesíteni. Ugyanakkor a települések lakosságszámához kapcsolódó törvényi szabályok alkalmazása során a költségvetési törvényben meghatározott normatív támogatásoknál figyelembe vett lakosságszámot kell irányadónak tekinteni, és a lakosságszámtól függő illetményelemek változását a tárgyév január 1-jétől kell érvényesíteni. A törvény egyértelműen rendelkezik arról is, hogy az előbb ismertetett szabályok alkalmazása következtében a köztisztviselő illetménye csökkenhet is.

47. § (1) Az e törvényben meghatározottak alapján a köztisztviselő illetménypótlékra jogosult. A miniszter és a politikai államtitkár részére kizárólag vezetői pótlék állapítható meg.

(2) Az illetménypótlék mértékét az illetményalap százalékában kell meghatározni.

(3) Éjszakai pótlékra az jogosult, aki a munkaidő beosztása alapján 22.00 és 6.00 óra között végez munkát. A pótlék mértéke óránként az illetményalap 0,14%-a. Abban az esetben, ha a munkaidő-beosztás részben esik 22,00 és 6,00 óra közé, az éjszakai pótlék időarányosan jár.

(4) Ha a köztisztviselő rendszeresen hivatali gépjárművet vezet és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen, gépjárművezetési pótlékra jogosult. A pótlék mértéke az illetményalap 13%-a.

(5) A köztisztviselő illetménypótlékra jogosult, ha a munkavégzésre munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy egészségének védelme csak olyan egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a köztisztviselő számára fokozott megterhelést jelent. A pótlék mértéke az illetményalap 45%-a.

(6) A (4)-(5) bekezdésben meghatározott illetménypótlékra jogosító munkaköröket a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.

Az illetménypótlékok rendszere

A Ktv.-ben a következő illetménypótlékok kerültek rendszeresítésre: éjszakai pótlék, gépjármű-vezetési pótlék, veszélyességi pótlék, idegennyelv-tudási pótlék, képzettségi pótlék és vezetői pótlék. Ebből fakadóan a Ktv.-ben meghatározottak alapján a köztisztviselő illetménypótlékra jogosult [Ktv. 47. § (1)]. Fontos kiemelni, hogy a miniszter és a politikai államtitkár kizárólag vezetői pótlékra jogosult. E szabályra tekintettel részükre más pótlék nem állapítható meg. A törvény az illetménypótlékkal díjazza a munkakörülményekben meglévő különbségeket, a speciális felkészültséget. Az illetménypótlékok az illetmény részét képezik.

Az illetménypótlék mértékét az alapilletményhez hasonlóan a törvény az illetményalaphoz képest határozza meg. Az alapilletmény esetében szorzószámban, az illetménypótlék esetében százalékban állapítja meg az illetményalaphoz viszonyított arányát [Ktv. 47. § (2)]. Kiemelendő, hogy az alapilletmények megállapítása besorolási fokozatonként eltérő mérték szerint történik, ezzel szemben az illetménypótlék esetében besorolástól, vezetői beosztástól függetlenül azonos mértéket kell alkalmazni. Az illetménypótlék jellegéből következően feltétlenül indokolt ez a megkülönböztetés, ezért a törvény fix mérték szerint állapítja meg a munkaköri sajátosság ellenértékeként, a sajátos ismeret honorálásaként járó illetménypótlékot.

Az a köztisztviselő, akinek a munkaideje a munkaidő-beosztás szerint 22.00 és 6.00 óra között van, éjszakai pótlékra jogosult [Ktv. 47. § (3)]. A munkaidő-beosztást a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg, a törvény 39. § (1) bekezdésében foglalt heti 40 órás munkaidőkereten belül. Az éjszakai pótlék mértéke óránként az illetményalap 0,14%-a. Amennyiben a köztisztviselő munkaidő-beosztása csak részben esik 22.00 és 6.00 óra közé, az éjszakai pótlékra jogosító időtartamnak megfelelő arányban állapítható meg a pótlék mértéke.

Az éjszakai pótlékkal kapcsolatos jogalkalmazási problémaként vetődik fel, hogy a közigazgatási szerveknél milyen szabályok szerint lehet az éjszakai pótlékot listában kimutatni, okiratban közölni, illetve tervezni?

A Ktv. 39. §-ának (1) bekezdése alapján a munkaidő heti 40 óra, hétfőtől csütörtökig 8.00-16.30, pénteken 14.00 óráig tart. A törvényben meghatározott munkaidő beosztástól azonban a munkáltató jogkör gyakorlója valamennyi köztisztviselő esetében eltérhet. Ha erre sor kerül, akkor a munkaidő beosztást legalább 7 nappal korábban, s legalább egy hétre előre írásban kell közölni az érintett köztisztviselővel. Írásbelinek minősül ebből a szempontból a tájékoztatás, ha azt a munkáltatónál a helyben szokásos módon közzé teszik. Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha a köztisztviselő munkaidő beosztása az éjszakai pótlékra való jogosultságot megalapozó időszakra esik. Ha a munkáltató elmulasztja a főszabálytól eltérő munkaidő beosztásra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét, az utolsó munkaidő beosztást kell irányadónak tekinteni. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott köztisztviselő napi munkaideje az éjszakai munkavégzés során a 8 órát nem haladhatja meg. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy ha az egészségügyi alkalmassági vizsgálat megállapítja, hogy az éjszakai munkavégzés a köztisztviselő egészségi állapotát veszélyeztetheti, vagy megbetegedése az éjszakai munkavégzéssel áll okozott összefüggésben, a köztisztviselőt nappali munkavégzésre kell beosztani. Az ismertetett szabályok alapján az éjszakai munkavégzésről a köztisztviselőt előre írásban tájékoztatni kell, a határidő megtartása érdekében az éjszakai munkavégzések elrendelését indokolt tervezni, valamint az elszámolások érdekében az éjszakai munkavégzés alapján járó éjszakai pótlékot külön nyilván kell tartani.

Ugyancsak gyakorlati problémaként jelentkezik, hogy figyelemmel az éjszakai pótlék illetmény jellegére és változó összegére, az érintett köztisztviselő illetményét nem lehet az általános szabályok szerint megállapítani, illetve nem lehet kerekíteni. A kérdés jogszerű kezelésekor abból kell kiindulni, hogy ha a munkaidő beosztás a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntésétől függően változhat, az éjszakai pótlék sem tekinthető egy állandó összegű pótléknak. Ennek megfelelően a köztisztviselő kinevezésében állandó illetményelemként sem lehet feltüntetni, hanem csupán arra kell utalni, hogy az éjszakai pótlék számítása mihez igazodik, illetve annak összege az éjszakai munkavégzés időtartamától függően változó lehet.

A köztisztviselő a Ktv.-ben meghatározott módon gépjármű-vezetési pótlékra jogosult. A pótlék megállapításának feltételeit a törvény rendezi, így ezek közé tartozik, hogy a köztisztviselő rendszeresen gépjármű-vezetési tevékenységet folytasson és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelenné váljon [Ktv. 47. § (4)]. A gépjármű-vezetési pótlékra jogosító munkaköröket és a jogosultak körét a munkáltatói jogkör gyakorlójának kell megállapítani. Szintén a munkáltatói jogkör gyakorlója ítéli meg a gépjármű-vezetési pótlék jogosultságát, és a gépjárművezetés rendszerességének kérdéskörét. Döntése alapján akár több személy részére is megállapítható gépjármű-vezetési pótlék. A pótlék mértéke az illetményalap 13%-a.

Saját gépjármű hivatali célra történő használata esetén nem állapítható meg gépjármű-vezetési pótlék. A saját gépkocsi használatáért járó költségtérítést a 92/1997. (VI. 4.) Korm. rendelettel módosított 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerint lehet és kell elszámolni.

Illetménypótlékra jogosult a köztisztviselő, ha a munkavégzésre munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy egészségének védelme csak olyan egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely a köztisztviselő számára fokozott megterhelést jelent. Az illetménypótlék mértéke az illetményalap 45%-a [Ktv. 47. § (5)]. A közigazgatásban szintén léteznek egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkakörök, ezért indokolt az ezekben a munkakörökben foglalkoztatott köztisztviselő külön díjazása. Fontos kihangsúlyozni, hogy a pótlék megállapítása és folyósítása nem menti fel a közigazgatási szervet az egészséges és biztonságos munkafeltételek biztosításának kötelezettsége alól.

A törvény a hivatali szervezet vezetőjét hatalmazza fel arra, hogy a gépjármű-vezetési és az egészségkárosító kockázatok között történő munkavégzés után járó pótlék folyósítására jogosító munkaköröket meghatározza.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvényi előírásoknak megfelelően az ügykezelők is jogosultak lehetnek az éjszakai-, a gépjármű-vezetési- és az egészségkárosító kockázatok között történő munkavégzés után járó pótlékra.

BH2002. 282. A köztisztviselő egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkavégzése esetén illetménypótlékra jogosult, ha a munkavégzésére a munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 47. § (5) bek., 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 72. §, 1993. évi XCIII. tv., Pp. 163. § (1) és (3) bek., 221. § (1) bek.].

48. § (1) Ha a köztisztviselő olyan munkakört tölt be, amelyben idegen nyelv használata szükséges idegennyelv-tudási pótlékra jogosult.

(2) Az idegennyelv-tudást az államilag elismert nyelvvizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni.

(3) A képzés nyelve szempontjából államilag elismert nyelvvizsga nélkül is C típusú felsőfokú nyelvvizsgának minősül a köztisztviselő külföldön szerzett közigazgatási tárgyú felsőfokú végzettsége, vagy az azt kiegészítő szakosító továbbképzési, illetve vezetőképzési végzettsége, ha a képzés időtartama az egy évet eléri vagy meghaladja.

(4) Az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító nyelveket és munkaköröket a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(5) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként

a) felsőfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 50%-a, az A vagy B típusú nyelvvizsga esetében 25-25%-a;

b) középfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 30%-a, az A vagy B típusú nyelvvizsga esetében 15-15%-a.

(6) A (4)-(5) bekezdéstől eltérően az angol, francia és német nyelvek tekintetében a pótlék alanyi jogon jár, amelynek mértéke nyelvvizsgánként

a) felsőfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 100%-a,

b) középfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 60%-a,

c) alapfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 15%-a.

(7) Ha a köztisztviselő a (6) bekezdésben meghatározott idegen nyelvekből A vagy B típusú nyelvvizsgával rendelkezik, az (5) bekezdésben foglalt C típusú nyelvvizsgára meghatározott mérték szerint jogosult a nyelvpótlékra.

(8) Ha a köztisztviselő ugyanazon idegen nyelvből azonos típusú, de különböző fokozatú, illetve különböző típusú és különböző fokozatú nyelvvizsgával rendelkezik, a magasabb mértékű pótlékra jogosult.

(9) Ha a közigazgatási szerv - kivéve a felsőfokú szaknyelvi vizsgát - tanulmányi szerződés alapján pénzügyi támogatást nyújt a nyelvvizsga megszerzéséhez, a köztisztviselő a (6) bekezdésben meghatározott idegennyelv-tudási pótlékra mindaddig nem jogosult, amíg a havonta fizetendő pótlék együttes összege nem éri el a tanulmányi szerződés alapján kifizetett pénzügyi támogatás mértékét.

(10) A 7. § (2) bekezdésében előírt idegennyelv-ismerethez kötött munkaköröket a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

Az idegennyelv-tudási pótlék rendszere

Amennyiben a köztisztviselő olyan munkakört tölt be, amelyben idegen nyelv használata szükséges, idegennyelv-tudási pótlékra jogosult. Abban a kérdésben, hogy mely munkakörökben, milyen idegen nyelv, illetve nyelvek használata szükséges a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult dönteni.

Az idegennyelv-tudást az állami nyelvvizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni [Ktv. 48. § (2)].

Államilag elismert nyelvvizsgának minősül a 71/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet szabályai alapján akkreditált vizsgarendszer szerint, és vizsgáztatási joggal felruházott szervezet által lefolytatott, a nyelvismeret tanúsítására szolgáló nyelvvizsga. A 71/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet 13. § (4) bekezdése szerint minden, az e rendelet hatálybalépését megelőzően, illetve 1999. december 31. előtt kibocsátott (ide értve az 1999. december 31-e előtt elkezdett vizsgaeljárások két éven belüli befejezésekor kibocsátottakat is) állami nyelvvizsgának minősülő nyelvvizsga-bizonyítvány a továbbiakban is érvényes, s e rendelet alapján államilag elismert nyelvvizsgának minősül a bizonyítványban meghatározott fokozat szerint.

A külföldön kiállított, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történő honosításáról a 26/2000. (VIII. 31.) OM rendelet szabályai az irányadók.

Amennyiben egy köztisztviselő idegennyelv-ismeretének igazolásának elfogadhatóságával, továbbá az igazolásra szolgáló okirattal, a honosítással, valamint a nyelvvizsga szintjével, fokozatával kapcsolatban az alkalmazó közigazgatási szervnél kétség merül fel, akkor az ágazatilag illetékes Oktatási Minisztériumhoz vagy a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központhoz kell fordulni.

Sajátos igazolási módja a nyelvtudásnak a külföldön szerzett közigazgatási tárgyú végzettséget igazoló okirat, ugyanis állami nyelvvizsga nélkül is felsőfokú nyelvvizsgának minősül - a képzés nyelve szempontjából - a köztisztviselő külföldön szerzett közigazgatási tárgyú felsőfokú végzettsége, vagy az azt kiegészítő szakosító továbbképzési, illetve vezetőképzési végzettsége. Ennek feltétele, hogy a képzés időtartama az egy évet elérje, vagy meghaladja [Ktv. 48. § (3)].

Az idegennyelv-tudási pótlékra vonatkozó egyedi jogosultságot - mint a fentiekben már utaltunk arra - a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg, amennyiben a törvényi feltételek fennállnak. A munkáltatói jogkör gyakorlója által megállapítható nyelvpótlékok mértéke:

Nyelvvizsga foka\típusa	A	B	C
felsőfokú	25%	25%	50%
középfokú	15%	15%	30%
alapfokú	-	-	-

A kiemelt nyelvek után járó nyelvpótlékok mértéke:

Nyelvvizsga foka\típusa	A	B	C
felsőfokú	50%	50%	100%
középfokú	30%	30%	60%
alapfokú	-	-	15%

A gyakorlatban felmerülhet, hogy a köztisztviselő egy idegen nyelvből azonos fokú, de különböző típusú nyelvvizsgával rendelkezik, ilyenkor a munkáltató mind az A, mind a B típusú nyelvvizsga után és nem a C típus után állapíthat meg nyelvpótlékot. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében az A és B típusú vizsgabizonyítványok együttesen a komplex nyelvtudást igazoló C típusú vizsgabizonyítvánnyal lehet egyenértékű, melyről a fél kérelmére a megfelelő eljárás lefolytatása után a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ ad ki igazolást.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az idegennyelv-tudási pótlék az illetmény része, ezért - annak összegét - az ún. 13. havi illetmény kifizetésekor szintén figyelembe kell venni.

Az idegennyelv-tudási pótlékkal összefüggésben is fontos kiemelni, hogy a Ktv. 7. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés csak 2008. január 1-jétől lép hatályba. Lényege abban foglalható össze, hogy ettől az időponttól kezdődően minisztérium alaptevékenysége körében felsőfokú iskolai végzettségű pályakezdő köztisztviselőt csak angol, vagy német, vagy francia államilag elismert nyelvvizsgával nevezhet ki.

Az ügykezelők is jogosultak lehetnek idegennyelv-tudási pótlékra. Esetükben is irányadó a törvénynek az a szabálya, hogy a C típusú nyelvvizsga mellett az A és B típusú nyelvvizsga megléte is jogosultságot teremthet a pótlék folyósítására. Ugyanakkor a munkáltatói mérlegelési jogkörben megállapítható nyelvpótléknál a Ktv. náluk is kizárja a halmozódást az ugyanazon idegen nyelv ismerete, de különböző fokozatú, illetve különböző típusú és különböző fokozatú nyelvvizsgával rendelkezés esetén. Kiemeljük, hogy a köztisztviselőt alanyi jogon megillető nyelvpótlékra az ügykezelők nem jogosultak. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója feltéve, hogy így szabályozta az angol, német és francia nyelvek után az ügykezelőknek is biztosítson nyelvpótlékot, de annak összege a Ktv. 48. §-ának (5) bekezdésében meghatározott mértéket nem haladhatja meg.

48/A. § (1) A feladatkör szakszerűbb ellátását biztosító tudományos fokozat, valamint a feladatkörön belüli szakosodást elősegítő további szakképesítés, szakképzettség elismeréseként a közigazgatási szerv köztisztviselői számára a hivatali szervezet vezetője - a közigazgatási szerv személyi juttatása előirányzata terhére - képzettségi pótlékot állapíthat meg.

(2) Képzettségi pótlék állapítható meg annak a köztisztviselőnek is, aki a besorolásánál figyelembe vett iskolai végzettségénél magasabb szintű szakképesítéssel, szakképzettséggel rendelkezik, feltéve, ha az a munkakör ellátásához szükséges.

(3) A képzettségi pótlékra jogosító munkaköröket és képzettségeket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(4) A képzettségi pótlék mértéke:

a) doktori (PhD) fokozat, vagy a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 119. §-ának (1) bekezdése alapján azzal egyenértékű, vagy ennél magasabb tudományos fokozat esetén az illetményalap 75%-a,

b) felsőfokú iskolai rendszerű képzésben, továbbképzésben szerzett további szakképesítés, szakképzettség esetén az illetményalap 50%-a,

c) akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben vagy iskolarendszeren kívüli felsőfokú szakképzésben szerzett szakképesítés, szakképzettség esetén az illetményalap 40%-a,

d) iskolarendszeren kívüli középfokú szakképzésben szerzett további szakképesítés, szakképzettség esetén az illetményalap 30%-a.

(5) A több feltételnek is megfelelő köztisztviselő csak egy, a magasabb összegű pótlékra jogosult. A (4) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott több, a képzettségi pótlék szempontjából azonos szintű oklevél vagy szakképesítés esetén is csak egyszeres pótlék állapítható meg.

(6) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő nem jogosult képzettségi pótlékra, ha a (4) bekezdés d) pontjában meghatározott további szakképesítéssel rendelkezik.

Képzettségi pótlék

A Ktv. a feladatkör szakszerűbb ellátását biztosító, valamint a feladatkörön belüli szakosodást elősegítő további szakképesítés, szakképzettség elismeréseként bevezette a képzettségi pótlék intézményét. A mértékét tekintve különbséget tesz az iskolarendszerű és azon kívüli képzés keretében megszerzett különböző végzettségek és képzettségek között. A törvény a képzettségi pótlék halmozódását kizárja azzal, hogy a több feltételnek megfelelő köztisztviselő esetében is csak egyszeres pótlék megállapítását teszi lehetővé. A képzettségi pótlék nem alanyi jogon járó illetményelem, mert bevezetéséről, a munkakörökről és képzettségekről a hivatali szervezet vezetője - saját forrásból - a közigazgatási szerv személyi juttatása előirányzatán belül dönthet. A képzettségi pótlék bevezetése esetén a feltételeknek megfelelő köztisztviselőt e juttatásból kizárni nem lehet, mivel a pótlék a munkakörhöz kapcsolódik.

Képzettségi pótlék csak abban az esetben állapítható meg, ha a pótlékra jogosító munkaköröket és képzettségeket a közigazgatási szerv a szervezeti és működési szabályzatában, illetve ügyrendjének mellékletében feltünteti vagy meghatározza. Igen fontos annak kiemelése, hogy e pótlék csak akkor állapítható meg, ha a 9/1995. (II. 3.) Korm. rendeletben meghatározottnál további szakképesítéssel, illetve szakképzettséggel rendelkezik az érintett köztisztviselő.

A magyar felsőoktatásra vonatkozó jogszabályok - számos más ország gyakorlatához hasonlóan - megkülönböztetik az iskolázottság szintjére utaló iskolai végzettséget és a valamely szakma gyakorlását lehetővé tevő ismeretek elsajátítását igazoló szakmai képzettséget (szakképzettséget). A kettő sok esetben egybeesik, de nem feltétlenül. (Pl. a felsőfokú államháztartási tanfolyam, felsőfokú munkaügyi tanfolyam, mérlegképes könyvelői tanfolyam, felsőfokú társadalombiztosítási tanfolyam nem ad felsőfokú iskolai végzettséget.) Mivel ez a különbség még a szakmai közvéleményben sem tudatosult, gyakran hangzanak el olyan érvek, hogy e tanfolyamok korábban felsőfokú iskolai végzettségnek számítottak a képesítési előírások szerint. Ez a tévhit tapasztalható pl. a munkavédelem vagy a társadalombiztosítási szakképzés területén.

Kiemelendő, hogy az iskolarendszeren kívüli tanfolyami képzésben szerzett szakmai képzettség elismerése iskolai végzettségként az oktatási törvénybe ütközik. E törvény ugyanis kimondja, hogy iskolai végzettséget tanúsító okiratot csak alap-, közép- és felsőoktatási intézmény adhat ki.

Az előbbiekben említett ún. szaktanfolyami iskolák sem a jelenleg hatályos, sem a korábbi jogi szabályozás szerint nem voltak részei a magyar felsőoktatási intézményrendszernek, az ott megszerzett felsőfokú tanfolyamok elvégzéséről szóló okiratok nem tanúsíthatnak felsőfokú iskolai végzettséget. Felsőfokú szakképzettséget igen, ám e kettő - a fentiekben már említettek miatt - nem feltétlenül esik egybe.

A közigazgatás szakmai presztízsének visszaszerzése érdekében az Országgyűlés szándékosan tett különbséget a felsőfokú iskolai végzettségek javára a tanfolyamokkal szemben. A törvény ezzel orvosolt egy olyan méltánytalanságot, amely több évtizedig azonos elbírálásra adott módot bér és előmenetel tekintetében az általában 1-2 éves, munka melletti tanfolyamot végzettek és a 3-6 éven át felsőfokú iskolai alapképzésben részt vettek felkészültségének elismerésekor.

Mindezek miatt az ilyen jellegű tanfolyammal rendelkezők esetében akkor járnak el a Ktv. előírásának megfelelően, ha azokat, akik iskolarendszerű oktatásban felsőfokú iskolai végzettséget nem szereztek, vagy azzal korábban nem rendelkeztek, nem az I., hanem a II. besorolási osztályba sorolják be.

A képzettségi pótlék lehetőségének bevezetése viszont azt a sérelmet orvosolja, hogy - ahol ezt az anyagi források megalapozzák - mindenképpen elismerendők a fenti körbe tartozó ismeretek. Kiemelendő, hogy a képzettségi pótlék lehetőségként történő bevezetésével az ebben érintett egyetemi vagy főiskolai végzettséggel nem rendelkezők besorolása nem változtatható meg, ők változatlanul a II-es besorolási osztályban szerepeltethetők!

Ebben a körben egyébként az alábbi oktatási formákat sem lehet figyelmen kívül hagyni

a) az iskolarendszeren kívüli szakképzés keretében szerzett szakképesítések,

b) a szakképző iskolákban és a vizsgáztatásra feljogosított intézményekben 1993. után szervezett, szakmai tanulmányokat lezáró szakmai vizsgákon szerzett szakképesítések.

Az iskolarendszeren kívüli szakképzés keretében szerzett szakképesítéseket az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatással kapcsolatos jogszabályokban meghatározott feltételek alapján lehetett szerezni addig, amíg ezek a jogszabályok hatályon kívül nem helyeződtek.

A jogszabályok hatályon kívül helyezése nem érintette, s nem érinti az azok alapján kiadott bizonyítványok érvényességét.

2001. július 1-jétől a Ktv. arra is lehetőséget biztosít, hogy a köztisztviselő tudományos fokozata alapján is megállapítható legyen a képzettségi pótlék.

Megjegyezzük, hogy miután az ügykezelők nem tartoznak a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló kormányrendelet hatálya alá, ezért részükre képzettségi pótlékot sem lehetett megállapítani.

49. § (1) A köztisztviselő tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik. A tizenharmadik havi illetmény a köztisztviselőt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább háromhavi közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a közszolgálati jogviszony szünetelésének időtartama.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a hat hónapot nem haladja meg -

a) a keresőképtelenséget okozó betegség,

b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság,

c) a tartalékos katonai szolgálat időtartamát, valamint

d) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a köztisztviselő átlagkereset, illetve távolléti díj fizetésben részesült

figyelembe kell venni.

(4) A tizenharmadik havi illetmény összege a köztisztviselő tárgyév december havi illetményének összegével egyezik meg.

(5) A tizenharmadik havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell intézkedni.

(6) Ha a közszolgálati jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetményt az utolsó munkában töltött napon a köztisztviselő részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - a (4) bekezdéstől eltérően - a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított illetmény összege alapján kell meghatározni.

BH1994. 348. A köztisztviselő, aki a törvény szerint minden naptári évben külön juttatásként legalább egyhavi illetményére jogosult, nem fosztható meg e jogától arra hivatkozással, hogy az adott tárgyévben már az egyhavi illetményét meghaladó jutalmat kapott [1992. évi XXIII. tv. 49. § (1) bek.].

BH1993. 204. A köztisztviselő pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat. Ha a köztisztviselő az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30 napon belül nem szünteti meg, a közszolgálati jogviszonya megszűnik [1992. évi XXIII. tv. 21. § (4) bek. b) pont, 22. § (1) bek., 49. § (1) bek., 73. § (5) bek., 75. § (7) bek.].

49/A. § (1) A köztisztviselőt az e törvény 42-49. §-a alapján megillető illetmény kifizetése a köztisztviselő által választott pénzintézetnél nyitott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik.

(2) Az illetmény bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve a postai úton történő illetménykifizetés a köztisztviselő részére költségtöbbletet nem okozhat.

(3)

A törvény külön rendelkezik arról, hogy a köztisztviselőt megillető illetmény kifizetése a köztisztviselő által választott pénzintézetnél nyitott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik. A köztisztviselő illetményét védő előírása a törvénynek, hogy az illetmény bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve a postai úton történő illetmény-kifizetés nem okozhat költségtöbbletet a köztisztviselőnek. Megjegyezzük, hogy az előbb említett fizetési módokra legkésőbb 1999. január 1-jéig kellett áttérni (Ktv. 49/A. §).

A fent említett fizetési módokra történő áttérés végrehajtásának ütemezésére vonatkozó további szabályok megalkotására eredetileg a Kormány kapott felhatalmazást. E felhatalmazás alapján született meg a 167/1997. (X. 3.) Korm. rendelet.

E résznél elengedhetetlen az illetményrendszerrel és az illetménnyel kapcsolatos Munka Törvénykönyvébe foglalt szabályok végrehajtása jogalkalmazási követelményeinek áttekintése. Ezek köréből az alábbiak emelendők ki:

A Ktv. az illetményrendszert érintően is a Munka Törvénykönyve több szabályának alkalmazását teszi kötelezővé. E szabályok leglényegesebb elemei a következők

a) A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igény, így az illetménnyel kapcsolatos igény is három év alatt évül el. Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elvévülését hivatalból kell figyelembe venni [Munka tv. 11. § (1)-(2)].

b) A köztisztviselő részére távolléti díj jár

- az állampolgári kötelezettség teljesítése (pl. bíróság előtti idézésre történő megjelenés, sorozás stb.) miatt kiesett munkaidőre;

- közeli hozzátartozója (házastársa, egyenes ágbeli rokona, házastársának egyenes ágbeli rokona, örökbefogadott, mostoha és neve gyermeke, mostoha és nevelő szülője, testvére, valamint élettársa) halálakor, esetenként két munkanapra;

- a kötelező orvosi vizsgálat (ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) teljes időtartamára;

- amíg önkéntes vagy létesítményi tűzoltóként tűzoltási, illetőleg műszaki mentési szolgálatot lát el, feltéve, hogy a tűzoltás és a műszaki mentés nem munkaköri kötelezettsége;

- a munkaszüneti nap (január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., december 25-26.) miatt kiesett időre;

- a szabadság időtartamára;

- a szoptatási munkaidő-kedvezmény idejére;

- a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alóli felmentés időtartamára [Munka tv. 151. § (2)]

c) Amennyiben a köztisztviselő részére átlagkeresetet kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra kifizetett illetmény időarányosan számított átlaga jár. Az átlagszámításnál az illetmény esedékességétől eltérő időben kifizetett illetményt az esedékes illetményfizetési napon teljesített kifizetésnek kell tekinteni. Az átlagkereset számítása alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett illetmények szolgálnak. Amennyiben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya négy naptári negyedévnél rövidebb, átlagkeresete számításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett illetményt kell figyelembe venni. Ha a köztisztviselőnek a közigazgatási szervnél fennálló közszolgálati jogviszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeget kell figyelembe venni [Munka tv. 152. § (1)-(2), (5), (7)].

d) A közigazgatási szerv köteles a köztisztviselőnek megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a köztisztviselőnek szükségesen és indokoltan merült fel, továbbá a közigazgatási szerv érdekében felmerült egyéb szükséges költségeket, ha ez utóbbihoz a közigazgatási szerv előzetesen hozzájárult [Munka tv. 153. § (1)].

e) Az illetményt - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni. Azt utalvány vagy más formában fizetni tilos. E rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a köztisztviselő megbízása alapján az illetményt vagy annak meghatározott részét a közigazgatási szerv a köztisztviselő bankszámlájára átutalja [Munka tv. 154. § (1)].

f) A köztisztviselő illetményét, ha a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály, vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik, havonta utólag egy ízben kell elszámolni és kifizetni. Ha a közszolgálati jogviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, az illetményt a közszolgálati jogviszony végén kell elszámolni és kifizetni. Amennyiben a munkavállaló részére járó illetmény vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, azt ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Előleget azonban - legalább havonta - ilyen esetben is fizetni kell. Az illetményt - ha közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik - a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell kifizetni. Ha az illetmény-kifizetési nap pihenőnapra vagy munkaszüneti napra esik, az illetményt legkésőbb a megelőző munkanapon kell kifizetni [Munka tv. 155. §].

g) A sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését követően 30 napon belül közszolgálati jogviszonyt létesítő vagy a fennálló közszolgálati jogviszonyban 14 napon belül továbbfoglalkoztatott köztisztviselő két hétre járó illetményét - kérésére - előre ki kell fizetni. Az így kifizetett illetményt - eltérő megállapodás hiányában - két hónapon belül két részletben lehet levonni. Amennyiben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya előbb megszűnik, a vissza nem térített illetményrész a köztisztviselő illetményéből levonható (Munka tv. 156. §).

h) Amennyiben a köztisztviselő az illetményfizetési napon jogos okból nem tartózkodik a munkahelyén, akkor kérésére illetményét az illetményfizetés előtti utolsó itt töltött munkanapon kell kifizetni, vagy a közigazgatási szerv költségére a tartózkodási helyére kell megküldeni. A közigazgatási szerv - eltérő megállapodás hiányában - köteles a köztisztviselőnek a szabadság megkezdése előtti utolsó munkanapon kifizetni a szabadság idejére eső illetményfizetési napon esedékes, valamint az igénybe vett rendes szabadság idejére járó illetményt [Munka tv. 157. § (1)-(2)].

i) A köztisztviselőt késedelmes illetmény-kifizetés esetén a polgári jogi szabályokban meghatározott kamat is megilleti (Munka tv. 159. §).

j) A köztisztviselőnek illetményéről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a köztisztviselő a kiszámítás helyességét, valamint az illetményből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja (Munka tv. 160. §).

k) Illetményből történő levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat, vagy a köztisztviselő hozzájárulása alapján van helye. Az illetményből történő levonásra - a közigazgatási szerv által a köztisztviselő részére történt előlegnyújtásból eredő követelés kivételével - a bírósági végrehajtási jogszabályok az irányadók [Munka tv. 161. § (1)-(3)].

l) Az illetmény jogalap nélküli kifizetése esetén a jogalap nélkül kifizetett összeg a köztisztviselőtől 60 napon belül, írásbeli felszólítással visszakövetelhető. A jogalap nélkül kifizetett illetményt az általános elévülési időn belül (3 év) lehet visszakövetelni, ha a köztisztviselőnek a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő [Munka tv. 162. § (1)-(2)].

m) A köztisztviselő az illetményére vonatkozó igényéről előre érvényesen nem mondhat le [Munka tv. 164. § (1)].

n) A köztisztviselő esetlegesen elmaradt illetményének összege megállapításakor a d) pontban már említett átlagkereset számításra vonatkozó szabályok alapján kell eljárni [Munka tv. 179. § (1)].

49/B. § (1) Ha a köztisztviselő a munkáltató intézkedése alapján munkakörébe nem tartozó munkát végez, s az eredeti munkakörét is ellátja, illetményén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. A helyettesítési díj mértéke időarányosan a helyettesítő köztisztviselő illetményének 25-50%-áig terjedhet. A helyettesítési díj mértékét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg. A helyettesítési díj a helyettesítés első napjától jár.

(2) A köztisztviselő akkor is jogosult a helyettesítési díjra, ha tartósan távol lévő köztisztviselőt helyettesít, illetve részben vagy egészben többletfeladatként betöltetlen munkakört lát el.

(3) Nem jár helyettesítési díj, ha

a) a helyettesítés a vezető munkaköri kötelezettsége,

b) a helyettesítés rendes szabadság miatt szükséges.

(4) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott tilalom nem vonatkozik arra az esetre, amikor a helyettesítésre azért van szükség, mert a helyettesítésre okot adó munkakör nincs betöltve, feltéve, ha a helyettesítés időtartama a 30 napot meghaladja.

A helyettesítési díj

Az egységes jogalkalmazás érdekében szükségessé vált az, hogy a helyettesítés kérdéskörét a Ktv. a korábbi szabályokhoz képest részletesebben meghatározza elejét véve ezzel a szükségtelen munkahelyi vitáknak. A korábbi kormányrendelet (170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet) egy mondatos szabálya helyett a törvényi szintű, árnyaltabb rendelkezés egyben az országosan egységesebb gyakorlatot segítheti elő.

Ha a köztisztviselő a munkáltató intézkedése alapján munkakörébe nem tartozó munkát végez, s az eredeti munkakörét is ellátja, illetményén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. A helyettesítési díj mértéke időarányosan a helyettesítő köztisztviselő illetményének 25-50%-áig terjedhet. A helyettesítési díj mértékét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg. A helyettesítési díj a helyettesítés első napjától jár.

A köztisztviselő akkor is jogosult a helyettesítési díjra, ha tartósan távollévő köztisztviselőt helyettesít, illetve részben vagy egészben többletfeladatként betöltetlen munkakört lát el.

Nem jár helyettesítési díj, ha

a) a helyettesítés a vezető munkaköri kötelezettsége,

b) a helyettesítés rendes szabadság miatt szükséges.

Ha a helyettesítés a vezető munkaköri kötelezettsége és a helyettesítésre azért van szükség, mert a helyettesítésre okot adó munkakör nincs betöltve, feltéve, ha a helyettesítés időtartama a 30 napot meghaladja, a helyettesítést végző vezető számára is megállapítható helyettesítési díj.

49/C. § (1) A közigazgatási szerv a szokásos munkavégzési hely szerinti településen kívüli munkavégzésre kötelezheti a köztisztviselőt (kiküldetés). Ennek feltétele, hogy a köztisztviselő a kiküldetés időtartama alatt is a munkáltató irányítása és utasítása alapján végezze a munkát. Nem minősül kiküldetésnek, ha a köztisztviselő a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan a közigazgatási szerv székhelyén kívül végzi, valamint, ha olyan településen végzi, amely a közigazgatási szerv szervezetszerű működéséhez tartozik. Így különösen nem minősül kiküldetésnek, ha a körjegyző vagy az igazgatási, hatósági társulás köztisztviselője a körjegyzőséghez, valamint a társuláshoz tartozó településen látja el munkaköri feladatait.

(2) Nem kötelezhető a beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a gyermekét egyedül nevelő férfira is.

(3) A kiküldetés a köztisztviselőre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat. A kiküldetés időtartamára, illetve az időtartamok számítására a 14. § (6) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(4) A kiküldetésben lévő köztisztviselőnek az élelmezésével kapcsolatos többletköltségei fedezetére a kiküldetés tartamára élelmezési költségtérítés (a továbbiakban: napidíj) jár.

(5) A napidíj mértéke a költségvetési törvényben meghatározott illetményalap egy munkanapra eső összegének 25%-a. Kiszámításánál havonta 21 munkanapot kell figyelembe venni és azt tíz forintra felkerekítve kell megállapítani.

(6) A napidíj átalányként is elszámolható, ha a köztisztviselő havonta, rendszeresen kiküldetésben végez munkát. Az átalányt a napidíj és a havi átlagban kiküldetésben töltött naptári napok figyelembevételével kell meghatározni.

(7) A napidíj fele jár, ha a kiküldetésben töltött idő a 8 órát nem éri el.

(8) Nem számolható el napidíj, ha a kiküldetésben töltött idő a 4 órát nem éri el.

(9) Kiküldetés esetén a napidíjon túlmenően a munkáltató köteles a köztisztviselő számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeit.

A kiküldetés

A közigazgatási szerv a szokásos munkavégzési hely szerinti településen kívüli munkavégzésre is kötelezheti a köztisztviselőt (kiküldetés). A kirendeléshez képest eltérő szabály, hogy a köztisztviselő a kiküldetés időtartama alatt is a munkáltató irányítása és utasítása alapján végzi a munkáját.

Bizonyos esetekben a munkakör jellege, illetve a feladatkör természete egyenesen megköveteli, hogy a köztisztviselő a munkáját munkáltatója székhelyén végezze. Az ilyen típusú munkáért a köztisztviselő kinevezése alapján kapja az illetményét egyéb többlet térítést nem indokolt számára fizetni.

Ezért írja elő a Ktv., hogy nem minősül kiküldetésnek, ha a köztisztviselő a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan a közigazgatási szerv székhelyén kívül végzi, valamint, ha olyan településen végzi, amely a közigazgatási szerv szervezetszerű működéséhez tartozik. Így különösen nem minősül kiküldetésnek, ha a körjegyző, vagy az igazgatási, hatósági társulás köztisztviselője a körjegyzőséghez, valamint a társuláshoz tartozó településen látja el munkaköri feladatait.

Nem kötelezhető a beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke három éves koráig. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a gyermekét egyedül nevelő férfira is.

A kiküldetés a köztisztviselőre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára, vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat. A kiküldetés időtartamára, illetve az időtartamok számítására az átirányításra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A kiküldetésben lévő köztisztviselőnek az élelmezésével kapcsolatos többletköltségei fedezetére a kiküldetés tartamára élelmezési költségtérítés, napidíj jár. Az ennek számítására vonatkozó szabályok nem változtak.

A napidíj az élelmezési költségtérítés fedezését szolgálja, ha többletköltség merül fel. Gondolni kell azonban még arra is, hogy a kiküldetés kapcsán egyéb szükséges többletköltségek is felmerülhetnek, ezért a napidíjon túlmenően a munkáltató köteles a köztisztviselő számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeit.

Mindezekhez hozzá kell venni azt is, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb szükséges költségeket, ha az utóbbihoz a munkáltató előzetesen hozzájárult [ld. Munka Törvénykönyve 153. § (1)-(2)].

A munkába járással összefüggő költségeket külön jogszabály szerint kell megtéríteni.

49/D. § A közigazgatási szerv a köztisztviselő önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztári tagságához egyéb juttatásként támogatást nyújthat. A központi költségvetés támogatásának részletes szabályait a Kormány határozza meg.

Kiemelt gazdaságpolitikai cél a lakossági megtakarítások ösztönzése, amelynek egyik eszköze az önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárak mozgalma. A közigazgatás vonzerejét növelheti, ha a köztisztviselők öreg korukra a nyugdíj mellett kiegészítő gondoskodással számolhatnak. Ezért a törvény egyéb juttatás formájában rendelkezik a nyugdíjpénztári támogatásról, amelynek részletes szabályait az éves gazdaságpolitikai céloktól, valamint a költségvetés teherbírásától függően a Kormány jogosult meghatározni. Megjegyzendő, hogy a közigazgatási szerv a támogatást egyéb juttatásként biztosíthatja, amelyet a hivatali szerv vezetője, önkormányzatok esetében a képviselő-testület jogosult meghatározni.

Egyéb juttatások

49/E. § (1) A köztisztviselő 25, 30, 35, illetve 40 évi közszolgálati jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jubileumi jutalom az említett közszolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes.

(2) A jubileumi jutalom

a) 25 évi közszolgálati jogviszony esetén kéthavi,

b) 30 évi közszolgálati jogviszony esetén háromhavi,

c) 35 évi közszolgálati jogviszony esetén négyhavi,

d) 40 évi közszolgálati jogviszony esetén öthavi

illetménynek megfelelő összeg.

(3) A jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál a 72. § (1)-(2) bekezdése az irányadó azzal, hogy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, illetőleg 1992. július 1-je után munkaviszonyban töltött időt figyelmen kívül kell hagyni.

(4) A köztisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha másik foglalkoztatási jogviszonyban már megkapta.

(5) A közszolgálati jogviszonyának megszűnése esetén a köztisztviselőnek nyugdíjazásakor ki kell fizetni

a) a nyugdíjazása évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;

b) a 30 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra,

c) a 35 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év vagy ennél kevesebb van hátra,

d) a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 4 év vagy ennél kevesebb van hátra.

(6) Ha a közszolgálati jogviszony a köztisztviselő halála miatt szűnik meg, az (5) bekezdésben foglalt szabály alkalmazása alapján járó jubileumi jutalmat az örökösnek kell kifizetni.

EBH2004. 1059. A köztisztviselőt a jubileumi jutalomra való jogosultságánál a nyugdíjazásra tekintettel biztosított kedvezmény a nyugdíjigény elbírálása időpontjától függetlenül megilleti, ha a nyugdíjmegállapító határozat alapján a közszolgálati jogviszonya megszűnése idején nyugdíjban részesül [Ktv. 49/E. § (5) bek.].

49/F. § (1) A köztisztviselő természetben nyújtott étkezésre vagy étkezési utalványra jogosult.

(2) Az étkezési utalvány, illetve a természetben nyújtott étkezés havi értéke a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklete szerint ilyen célra adható adómentes juttatás legnagyobb mértéke.

(3) A közigazgatási szerv vezetője az étkezési hozzájárulás - (2) bekezdés szerint meghatározott - összegét legfeljebb kétszereséig felemelheti.

49/G. § (1) A köztisztviselő naptári évenként az illetményalap 200%-ának megfelelő ruházati költségtérítésre jogosult.

(2) Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a köztisztviselőnek munkaruhát köteles biztosítani. Amennyiben ruházati költségtérítést állapítottak meg, a munkaruha-ellátásban részesülő köztisztviselő a munkaruha ellenértékének és a ruházati költségtérítésnek a különbözetére jogosult.

(3) A közszolgálati jogviszony hat hónapot meghaladó szünetelése esetén, vagy ha a közszolgálati jogviszony év közben keletkezik, illetve szűnik meg, a ruházati költségtérítés időarányos része jár.

(4) A közszolgálati jogviszony megszűnése esetén a felvett ruházati költségtérítés időarányos részét vissza kell téríteni, kivéve, ha a köztisztviselő végkielégítésre jogosult, továbbá ha a közszolgálati jogviszony a köztisztviselő nyugdíjazása vagy halála miatt szűnik meg.

(5) A hivatali szervezet vezetője állapítja meg a ruházati költségtérítés fizetésének és elszámolásának feltételeit.

49/H. § (1) A köztisztviselő részére további, visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. Ilyen juttatás lehet, különösen:

a) a munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési bérlet,

b) lakhatási, lakásépítési, -vásárlási támogatás,

c) albérleti díj hozzájárulás,

d) családalapítási támogatás,

e) üdülési hozzájárulás,

f) szociális támogatás,

g) illetményelőleg,

h) tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési, nyelvtanulási támogatás,

i) élet-, nyugdíj- és kiegészítő biztosítási támogatás.

(2) Az üdülési hozzájárulás pénzben vagy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekkben (a továbbiakban: üdülési csekk) biztosítható. A hozzájárulás mértéke naptári évenként az illetményalap 75-100%-áig, üdülési csekk esetén a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti adómentes juttatás mértékéig terjedhet. Az üdülési hozzájárulás biztosítása során a köztisztviselő választási lehetőségét biztosítani kell.

(3) A (2) bekezdésben foglalt korlátozás figyelembevételével a juttatás mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.

49/I. § (1) Ha a köztisztviselő lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön összege meghaladja e lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát, a különbözetre az állam készfizető kezességet vállal. A köztisztviselő az állami kezességvállalást - az erre az állammal szerződésben kötelezettséget vállaló - hitelintézeten keresztül veheti igénybe.

(2) Az állam készfizető kezességet az (1) bekezdésben foglaltakon túl annál a köztisztviselőnél vállalhat, aki:

a) határozatlan időre létesített közszolgálati jogviszonyt;

b) legalább hároméves közigazgatási gyakorlattal rendelkezik;

c) felmentési vagy lemondási idejét nem tölti;

d) ellen nem folyik fegyelmi eljárás, vagy

e) nem áll büntetőeljárás alatt, és

f) az (1) bekezdés szerinti kezességvállalással biztosított hitelrészt a hitelintézetnek kiegyenlítette, illetve a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettárs - az igénylés időpontjában - állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem kötelezett.

(3) A (2) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt feltételek teljesülését, valamint a kezességvállalás alapjául szolgáló közszolgálati jogviszony fennállását a közigazgatási szerv vezetője igazolja.

(4) A (2) bekezdés e)-f) pontjaiban foglalt feltételek teljesüléséről a köztisztviselő a kölcsönt nyújtó hitelintézetnek nyilatkozik.

(5) A köztisztviselő a munkáltatói jogkör gyakorlójának köteles bejelenteni a hitelszerződés megkötését követő öt munkanapon belül

a) a hitelszerződést kötő pénzintézet nevét, címét;

b) az állami kezességvállalással biztosított hitel nagyságát;

c) a hitel lejártának időpontját.

A fenti adatokban bekövetkezett változásokról a köztisztviselő haladéktalanul köteles tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját.

(6) Amennyiben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya a 15. § (1) bekezdésének c) vagy d), valamint (2) bekezdés a) vagy c) pontjai alapján szűnik meg, a még fennálló állami kezesség után a központi költségvetés javára - a hitelintézet útján - egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetnie. A kezességvállalási díj mértéke a kezességgel biztosított kötelezettség összegének 2%-a.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának (6) bekezdés szerinti megszűnése esetén erről 8 napon belül értesíti a köztisztviselő által az (5) bekezdés alapján bejelentett hitelintézetet.

(8) A hitelintézet megállapítja, és 8 napon belül írásban közli a köztisztviselővel a (6) bekezdés szerint megfizetendő kezességvállalási díj összegét, melyet a köztisztviselő a hitelintézeti értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül a folyósító hitelintézet részére megfizet.

(9) Ha a köztisztviselő a (6) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a hitelintézet erről, valamint a köztisztviselő adatairól 8 napon belül értesíti az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt.

(10) A hitelintézet a negyedévet követő hónap 15. napjáig tájékoztatja a Magyar Államkincstárt a köztisztviselőknek nyújtott kölcsönök állami kezességvállalással érintett részének negyedév végén fennálló állományáról, valamint e kölcsönök számáról. Az adatgyűjtés és adatszolgáltatás egyedi azonosításra alkalmatlan módon történhet.

(11) Amennyiben az állam a készfizető kezességvállalás alapján a köztisztviselő helyett a kezességvállalással biztosított - a hitelintézetnek meg nem térülő - összeget kifizette, illetve a (6) bekezdés szerinti egyszeri kezességvállalási díj megfizetését a köztisztviselő elmulasztotta, akkor a köztisztviselő ezen tartozásai a Magyar Állammal szembeni köztartozásnak minősülnek, amelyet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adók módjára hajt be.

(12) A kezességvállalásból eredő helytállási kötelezettség teljesítésének módját a kormány rendeletben állapítja meg.

49/J. § (1) A nyugállományú köztisztviselő a szociális helyzetére figyelemmel, rászorultság alapján pénzbeli vagy természetbeni támogatásban részesíthető.

(2) Szociális és kegyeleti támogatás céljára a közigazgatási szerv költségvetésében fedezetet kell biztosítani (szociális keret), amely más célra nem használható fel és nem csoportosítható át.

(3) A szociális támogatások körültekintő felhasználásának biztosítására, a nyugállományú köztisztviselők szociális helyzetének folyamatos figyelemmel kísérésére, az igényjogosultság megállapítására és a támogatások folyósítására - szociális bizottságok bevonásával - a szerv vezetője a személyügyi szervezet útján köteles intézkedni.

(4) A szervek vezetői a személyügyi szervezet útján, a szociális bizottságokkal és a társadalmi és érdek-képviseleti szervekkel együttműködve kötelesek figyelemmel kísérni a nyugdíjas köztisztviselői állomány szociális helyzetét, nyilvántartani a tartósan gondozásra szorulókat, folyamatosan kapcsolatot tartani a gondozottakkal.

(5) A szociális keret terhére nyújtható pénzbeli és természetbeni támogatások:

a) eseti szociális segély,

b) jövedelem-kiegészítés,

c) temetési segély,

d) kedvezményes étkeztetés,

e) kedvezményes üdültetés,

f) egyes szolgáltatások kedvezményes igénybevétele.

49/K. § (1) A 49/J. § (4) bekezdésében meghatározott feladatokat annak a szervnek a vezetője látja el, ahonnan az érintett nyugállományba került.

(2) A szerv megszűnése esetén ezt a feladatot a jogutód szerv, ennek hiányában a felettes vagy az általa kijelölt szerv látja el.

49/L. § (1) A nyugállományú köztisztviselők szociális gondozásának, illetve szakmai tapasztalata hasznosításának elősegítésére, a velük való kapcsolattartás biztosítására a munkáltató nyugdíjas bizottságot hozhat létre, illetve támogathatja az e célokat szolgáló egyesületek létrehozását. A rendkívüli feladatok végrehajtása során, így különösen választás, népszámlálás, egyéb statisztikai felmérések keretében elsősorban az életpályájukat a közszolgálatban letöltő, tapasztalt nyugdíjas köztisztviselőket előnyben kell részesíteni. A nyugdíjas bizottság javaslatot tehet nyugdíjas köztisztviselő elismerésére a Köztisztviselők Napja alkalmából.

(2) A központi közigazgatási szerv vezetője legalább kétévente áttekinti, értékeli az (1) bekezdésben, valamint a 49/J-49/K. §-okban meghatározott rendelkezések érvényesülését, és szükség esetén a nyugdíjas köztisztviselők helyzetét javító intézkedést hoz. Az értékelés megvitatására a nyugdíjas bizottság képviselőjét is meg kell hívni.

(3) Ha nyugdíjas bizottságot nem hoznak létre, a nyugdíjas köztisztviselők ügyeinek intézésével referens bízható meg.

49/M. § (1) Az elhunyt köztisztviselőt a hivatali szerv vezetője a közszolgálat halottjává nyilváníthatja. Az elhunyt nyugalmazott köztisztviselő akkor nyilvánítható a közszolgálat halottjává, ha közszolgálati jogviszonyát nem bírói ítélet alapján vagy fegyelmi eljárás eredményeként szüntették meg.

(2) A szerv megszűnése esetén ezt a feladatot a jogutód szerv, ennek hiányában a felettes vagy az általa kijelölt szerv látja el.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szerv a közszolgálat halottjává nyilvánított személy temetési költségeit részben vagy egészben átvállalja.

49/N. § (1) A köztisztviselő az adott közszolgálati feladat kiemelkedő teljesítéséért, illetve feladatainak hosszabb időn át történő eredményes végzéséért a következő elismerésekben részesíthető:

a) pénz- vagy tárgyjutalom,

b) hazai vagy külföldi jutalomüdülés,

c) a miniszter által adományozott, névre szóló emléktárgy,

d) a miniszter által alapított kitüntető cím, díj, plakett, oklevél, emléklap stb.,

e) kitüntetés.

(2) Az (1) bekezdés c)-d) pontjai alkalmazása szempontjából a miniszteren saját hivatal tekintetében a köztársasági elnököt, az Országgyűlés elnökét, az Alkotmánybíróság elnökét, az országgyűlési biztost, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, a közgyűlés elnökét, a főpolgármestert, a polgármestert és a közigazgatási szerv vezetőjét is érteni kell.

(3)

A Ktv. a köztisztviselőket megillető egyéb juttatásokra vonatkozó főbb szabályokat törvényi szinten szabályozza. Az önkormányzatok - a Ktv. 4. §-ra is figyelemmel - az ilyen tárgyú helyi rendeleteikben foglalt szabályozást csak a törvény szabta keretek között alkothatják meg.

A Ktv. rendezi a jubileumi jutalom szabályait. Ebből fakadóan a köztisztviselő 25, 30, 35, illetve 40 évi közszolgálati jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jubileumi jutalom az említett közszolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes.

Jubileumi jutalom

- 25 évi közszolgálati jogviszony esetén kéthavi,

- 30 évi közszolgálati jogviszony esetén háromhavi,

- 35 évi közszolgálati jogviszony esetén négyhavi,

- 40 évi közszolgálati jogviszony esetén öthavi

illetménynek megfelelő összeg.

A köztisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha másik foglalkoztatási jogviszonyban már megkapta.

A közszolgálati jogviszonyának megszűnése esetén a köztisztviselőnek nyugdíjazásakor ki kell fizetni

- a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;

- a 30 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra;

- a 35 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év vagy ennél kevesebb van hátra;

- a 40 év közszolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 4 év vagy ennél kevesebb van hátra.

Ha a közszolgálati jogviszony a köztisztviselő halála miatt szűnik meg, a fenti kedvezményes szabály alkalmazása alapján járó jubileumi jutalmat az örökösnek kell kifizetni. Jogalkalmazási szempontból fontos annak kihangsúlyozása, hogy a 35 éves jubileumi jutalmi fokozatra csak az a köztisztviselő szerez jogosultságot, aki az ehhez szükséges szolgálati időt 2001. június 30-át követően érte, illetve éri el.

Sajátos problémákat vet fel az ügykezelők jubileumi jutalomra való jogosultsága. Esetükben különbséget kell tenni azok között, akiknek a jogviszonyváltására 2001. július 1-jével sor került és azok között, akikkel a közigazgatási szerv ez időpont után munkaszerződést kötött. Az előbbi csoport a munkaviszony keretében is jogosult volt a 25, 30 és 40 év után járó jubileumi jutalomra, míg az utóbbiak a jubileumi jutalomra jogosultságot nem szerezhettek. A korábban már közszolgálati jogviszonyban állt ügykezelők esetében csak a 35 év után járó jubileumi jutalom jöhet számításba, mert csak erre a fokozatra nem szerezhettek jogosultságot. A jogintézményhez kapcsolódó átmeneti szabályok úgy rendelkeznek, hogy amennyiben az ügykezelő erre a fokozatra a munkaviszonyban állás időszaka alatt szerzett jogosultságot, akkor azt részére 30 napon belül ki kell fizetni. Erre már az ügykezelő részére megállapított új illetmény alapulvételével kerülhet sor.

A 2001. július 1-jét követően munkaviszony keretében foglalkoztatott ügykezelő a jubileumi jutalomra jogosító idő számítása alapján tulajdonképpen bármelyik fokozatra jogosultságot szerezhet, feltéve, hogy azt korábban még nem kapta meg. Az ugyanazon jubileumi fokozat elérésére a különböző jogszabályok által alkalmazott eltérő számítási szabályok miatt kerülhet sor. A jubileumi jutalom kifizetésekor szintén az ügykezelő kifizetéskor irányadó illetményét kell alapul venni.

A törvény meghatározza az étkezési hozzájárulásra vonatkozó szabályokat. Ezek alapján a köztisztviselő természetben nyújtott étkezésre, vagy étkezési utalványra jogosult.

Az étkezési utalvány, illetve a természetben nyújtott étkezés havi értéke a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklete szerint ilyen célra adható adómentes juttatás legnagyobb mértéke.

A közigazgatási szerv vezetője az étkezési hozzájárulás - fentiekben meghatározott - összegét legfeljebb kétszereséig felemelheti. E szabályokat az ügykezelőkre is alkalmazni kell.

A Ktv. szabályozza a ruházati költségtérítés, az ún. ruhapénz kérdéskörét is. E rendelkezések alapján 2003. január 1-jétől a köztisztviselő alanyi jogon naptári évenként az illetményalap 200%-ának megfelelő ruházati költségtérítésre jogosult. Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a köztisztviselőnek munkaruhát köteles biztosítani. Amennyiben ruházati költségtérítést állapítottak meg, a munkaruha ellátásban részesülő köztisztviselő a munkaruha ellenértékének és a ruházati költségtérítésnek a különbözetére jogosult. A közszolgálati jogviszony hat hónapot meghaladó szünetelése esetén, vagy ha a közszolgálati jogviszony év közben keletkezik, illetve szűnik meg, a ruházati költségtérítés időarányos része jár. A közszolgálati jogviszony megszűnése esetén a felvett ruházati költségtérítés időarányos részét vissza kell téríteni, kivéve, ha a köztisztviselő végkielégítésre jogosult, továbbá ha a közszolgálati jogviszony a köztisztviselő nyugdíjazása vagy halála miatt szűnik meg. A hivatali szervezet vezetője állapítja meg a ruházati költségtérítés fizetésének és elszámolásának feltételeit. Ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni az ügykezelőkre is.

A Ktv. példálózó jelleggel meghatározza az ún. adható juttatások körét is. Ennek alapján a köztisztviselő részére további, visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. E juttatások - amelyek köre és mértéke közigazgatási szervenként eltérő - közé tartozhat, különösen:

- a munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési bérlet;

- lakhatási, lakásépítési, -vásárlási támogatás;

- albérleti díj hozzájárulás;

- családalapítási támogatás;

- üdülési hozzájárulás;

- szociális támogatás;

- illetményelőleg;

- tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési, nyelvtanulási támogatás;

- élet-, nyugdíj- és kiegészítő biztosítási támogatás.

2003. július 1-jétől az adható juttatások köre kibővült a Magyar Üdülési alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk adhatóságával. Továbbra is fennáll a közigazgatási szervnek az a döntési szabadsága, hogy az üdülési hozzájárulást bevezeti-e vagy sem. Amennyiben e juttatást a köztisztviselőknek biztosítja, akkor ezt úgy teheti meg, hogy a köztisztviselő részére döntési szabadságot kell biztosítania abban az értelemben, hogy az üdülési hozzájárulást a korábbi mérték szerint (az illetményalap 75-100%-a) pénzben, vagy - a személyi jövedelemadóról szóló törvénnyel összhangban - üdülési csekkben kapja meg.

Az adható juttatások mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a hivatali szervezet vezetője állapítja meg. E juttatásokra az ügykezelők is jogosultságot szerezhetnek.

2003. július 1-jétől jelentősen módosultak az állami készfizető-kezesség vállalására vonatkozó törvényi rendelkezések. E szabályok szerint, ha a köztisztviselő lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön összege meghaladja e lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát, a különbözetre az állam készfizető kezességet vállal. A köztisztviselő az állami kezességvállalást - az erre az állammal szerződésben kötelezettséget vállaló - hitelintézeten keresztül veheti igénybe.

A törvény pontosan megjelöli a kezességvállalást igénybe vehetők körét, az állami kezességvállaláshoz a közigazgatási szerv vezetője által kiadandó igazolás tartalmát. A kezességvállalással kapcsolatban a köztisztviselőt bejelentési kötelezettség terheli. A kezességvállalás nyújtásához a közszolgálati jogviszony meghatározott tartalmi elemeinek teljesülése szükséges, így különösen:

- határozatlan időre létesített közszolgálati jogviszony fennállása;

- legalább három éves közigazgatási gyakorlattal rendelkezés;

- a köztisztviselő felmentési, vagy lemondási idejét ne töltse;

- ne folyjon ellene fegyelmi eljárás vagy,

- ne álljon büntetőeljárás alatt, és

- a korábbi kezességvállalással biztosított hitelrész - feltéve, ha van ilyen - kiegyenlítésre kerüljön;

- a köztisztviselővel közös háztartásban élő házas- vagy élettárs - az igénylés időpontjában - állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére ne legyen kötelezett.

A felsorolt feltételek közül a Ktv. meghatározza azokat, amelyeket a közigazgatási szervnek kell igazolnia, s rendelkezik azokról is, melyekről a köztisztviselőnek kell nyilatkoznia.

Az állami kezességvállalással biztosított hitelt minden olyan hitelintézetnél igénybe lehet venni, amellyel a hitelintézet kezdeményezésére a Pénzügyminisztérium szerződést kötött.

Amennyiben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya saját kezdeményezésére, pl. közös megegyezés, lemondás, vagy neki felróható okból, pl. a törvény erejénél fogva, hivatalvesztés fegyelmi büntetés megszűnik, egyszeri kezességvállalási díjat kell fizetnie. Ennek mértéke a kezességgel biztosított, még fennálló kölcsönösszeg 2%-a.

Abban az esetben, ha a köztisztviselő a hiteltartozását nem törleszti, és az állami készfizető kezesség érvényesítésre kerül, akkor e tartozást adók módjára kell behajtani.

Az anyagi jogi szabályok mellett eljárási jellegű szabályokat is tartalmaz a törvény, amelyek elsősorban a kezességvállalással összefüggő nyilvántartási kérdéseket rendezik. E szabályok szerint a közszolgálati alapnyilvántartás adatkörét ki kell kiegészíteni az állami kezességvállalásra vonatkozó adatkörrel. Emellett a Ktv. a hitelt igénybevevő köztisztviselőre nézve - öt munkanapon belül, a bejelentett adatokban bekövetkezett változásokról, pedig haladéktalan - bejelentési kötelezettséget állapít meg a következő adatokra vonatkozóan:

- a hitelszerződést kötő pénzintézet neve, címe;

- az állami kezességvállalással biztosított hitel nagysága;

- a hitel lejártának időpontja.

A munkáltató tájékoztatja a kölcsönt nyújtó hitelintézetet arról, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya saját kezdeményezésére vagy neki felróható okból szűnik meg. A hitelintézet megállapítja, és nyolc napon belül írásban közli a köztisztviselővel a 2%-os kezességvállalási díj összegét. A köztisztviselő a hitelintézeti értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles az összeget megfizetni. Amennyiben a köztisztviselő a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a hitelintézet erről, valamint a köztisztviselő adatairól nyolc napon belül értesíti az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt. A készfizető kezességvállalás alapján az állam által beváltott kezesség és a meg nem fizetett egyszeri kezességvállalási díj a Magyar Állammal szembeni köztartozásnak minősül. E köztartozásokat az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak kell beszednie.

A törvény szabályai alapján a nyugállományú köztisztviselő a szociális helyzetére figyelemmel, rászorultság alapján pénzbeli vagy természetbeni támogatásban részesíthető. Szociális és kegyeleti támogatás céljára a közigazgatási szerv költségvetésében fedezetet kell biztosítani (szociális keret), amely más célra nem használható fel és nem csoportosítható át. A szociális támogatások körültekintő felhasználásának biztosítására, a nyugállományú köztisztviselők szociális helyzetének folyamatos figyelemmel kísérésére, az igényjogosultság megállapítására és a támogatások folyósítására - szociális bizottságok bevonásával - a szerv vezetője a személyügyi szervezet útján köteles intézkedni.

A szervek vezetői a személyügyi szervezet útján, a szociális bizottságokkal és a társadalmi és érdekképviseleti szervekkel együttműködve kötelesek figyelemmel kísérni a nyugdíjas köztisztviselői állomány szociális helyzetét, nyilvántartani a tartósan gondozásra szorulókat, folyamatosan kapcsolatot tartani a gondozottakkal.

A szociális keret terhére nyújtható pénzbeli és természetbeni támogatások:

a) eseti szociális segély,

b) jövedelem-kiegészítés,

c) temetési segély,

d) kedvezményes étkeztetés,

e) kedvezményes üdültetés,

f) egyes szolgáltatások kedvezményes igénybevétele.

Az előzőek mellett a nyugállományú köztisztviselők szociális gondozásának, illetve szakmai tapasztalata hasznosításának elősegítésére, a velük való kapcsolattartás biztosítására a munkáltató nyugdíjas bizottságot hozhat létre, illetve támogathatja az e célokat szolgáló egyesületek létrehozását. A rendkívüli feladatok végrehajtása során, így különösen választás, népszámlálás, egyéb statisztikai felmérések keretében elsősorban az életpályájukat a közszolgálatban letöltő, tapasztalt nyugdíjas köztisztviselőket előnyben kell részesíteni. A nyugdíjas bizottság javaslatot tehet nyugdíjas köztisztviselő elismerésére a Köztisztviselők Napja alkalmából.

Ha nyugdíjas bizottságot nem hoznak létre, a nyugdíjas köztisztviselők ügyeinek intézésével referens bízható meg.

Az elhunyt köztisztviselőt a hivatali szerv vezetője a közszolgálat halottjává nyilváníthatja. Az elhunyt nyugalmazott köztisztviselő akkor nyilvánítható a közszolgálat halottjává, ha közszolgálati jogviszonyát nem bírói ítélet alapján vagy fegyelmi eljárás eredményeként szüntették meg.

A szerv megszűnése esetén az e körbe tartozó feladatokat a jogutód szerv, ennek hiányában a felettes, vagy az általa kijelölt szerv látja el.

Arra is lehetőség van, hogy a szerv a közszolgálat halottjává nyilvánított személy temetési költségeit részben vagy egészben átvállalja.

A Ktv. meghatározza a köztisztviselőknek adható elismerések körét és formáját is. E szabályok alapján a köztisztviselő:

- pénz- vagy tárgyjutalomban;

- hazai vagy külföldi jutalomüdülésben;

- a miniszter által adományozott, névre szóló emléktárgyban;

- a miniszter által alapított kitüntető címben, díjban, plakettben, oklevélben, emléklapban stb.,

- kitüntetésben részesíthető.

Az előzőekben említett támogatási formákra, elismerésekre az ügykezelők is jogosultak lehetnek.

IV. fejezet

FEGYELMI ÉS KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG

50. § (1) Fegyelmi vétséget követ el a köztisztviselő, ha közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi.

(2) A fegyelmi vétséget elkövető köztisztviselővel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:

a) a megrovás;

b) az előmeneteli rendszerben a várakozási idő meghosszabbítása;

c) a 49. § szerinti juttatás - még ki nem fizetett összegének tárgyévre történő - csökkentése, megvonása;

d) az előmeneteli rendszerben visszavetés egy fizetési fokozattal;

e) az előmeneteli rendszerben visszavetés egy besorolási fokozattal;

f)

g) az e törvény szerinti címtől való megfosztás, vezetői megbízás visszavonása;

h) hivatalvesztés.

MK 20. szám

A köztisztviselő fegyelmi és kártérítési felelőssége egymás mellett és egymástól függetlenül érvényesülhet. Ha a köztisztviselő a közigazgatási szervnek anyagi kárt is okozott, és a köztisztviselővel szemben a fegyelmi eljárás rendjén anyagi hátránnyal járó fegyelmi büntetést szabtak ki, ez nem akadálya a köztisztviselő kártérítési felelősségre vonásának.

(3) A (2) bekezdésben foglalt büntetések közül a juttatás csökkentése, megvonása - a megrovás kivételével - a többi büntetéssel együtt is kiszabható.

(4) A (2) bekezdés b) pontja szerinti meghosszabbítás időtartama legfeljebb 2 év lehet.

(5) A köztisztviselő a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll a (2) bekezdés

- b) pontjában meghatározott büntetésnél a várakozási idő meghosszabbításának ideje alatt;

- d), e) pontjában meghatározott büntetésnél a visszavetés időpontja szerinti fokozat ismételt eléréséig;

- c), g) pontjában meghatározott büntetés végrehajtásától számított 2 évig;

- h) pontjában meghatározott büntetésnél 3 évig.

Az időtartam elteltével a fegyelmi büntetést minden nyilvántartásból törölni kell.

(6) A köztisztviselő a hatályos fegyelmi büntetéséről a közszolgálati jogviszony tartama alatt köteles számot adni. Ha a közszolgálati jogviszony hivatalvesztés miatt szűnt meg, a volt köztisztviselő közigazgatási szervnél három évig nem alkalmazható.

A fegyelmi felelősség jogi megítélése a köztisztviselői jogviszonyban és az e körbe tartozó legfontosabb jogalkalmazási kérdések

Arra figyelemmel, hogy a fegyelmi felelősség a közszolgálati jogviszony sajátos intézménye, érvényesítésének alapfeltétele, hogy a munkáltató közigazgatási szerv és a munkavállaló köztisztviselő között közszolgálati jogi kapcsolat álljon fenn. Azokban a foglalkoztatási kapcsolatokban tehát, amelyekben a közigazgatási szerv nem közszolgálati jogviszony, hanem más, pl. megbízási, vállalkozási keretben oldja meg feladatait, fegyelmi jogkör nem illeti meg. E jogviszonyokból származó kötelességek teljesítését a rendelkezésre álló más, pl. polgári jogi eszközökkel érheti el. Ugyanakkor a közszolgálati jogviszony keretében történő foglalkoztatás nemcsak a lehetőségét teremti meg a fegyelmi felelősség érvényesítésének, hanem az szükségszerűen együtt jár a közszolgálati jogviszony létesítésével. Mindez a közszolgálati jogviszony érvényesülésének garanciális eleme. Minden köztisztviselő fegyelmi felelősség mellett teljesíti feladatát. Fegyelmi felelősséggel jár el a vezető és az ügyintéző a munkavégzése során, ugyanígy fegyelmi felelősség mellett látja el közszolgálati feladatát a határozott és határozatlan időre kinevezett, a teljes munkaidőben és a részmunkaidőben foglalkoztatott köztisztviselő.

Jogalkalmazási szempontból rendkívül döntő annak kiemelése, hogy köztisztviselővel szemben fegyelmi felelősséget csak közszolgálati jogviszonyának fennállása alatt lehet érvényesíteni. Ha tehát a közszolgálati jogviszony megszűnt, a köztisztviselő elleni fegyelmi eljárást a közszolgálati jogviszony fennállása alatt elkövetett kötelesség megszegésért, nem lehet indítani, a már megindított fegyelmi eljárást pedig meg kell szüntetni. Ugyanakkor a közszolgálati jogviszonyról való lemondáskor, mivel a közszolgálati jogviszony a lemondás időtartama alatt még fennáll, a fegyelmi felelősség érvényesíthető, fegyelmi büntetés még kiszabható.

Egyáltalán nem zárja ki viszont a fegyelmi felelősség érvényesítésének lehetőségét a köztisztviselő áthelyezése a Ktv. hatálya alá tartozó szervek között. Ez esetben ugyanis valójában csak a munkáltatói fegyelmi jogkör gyakorlójának személye változik, a fegyelmi felelősség alapját képező közszolgálati jogviszony azonban változatlanul fennmarad.

Mivel a fegyelmi felelősség és a közszolgálati jogviszony rendkívül szoros kapcsolatban állnak egymással, ebből az következik, hogy mindazok a kérdések, amelyek a közszolgálati jogviszony érvényességével, illetőleg érvénytelenségével kapcsolatosan merülnek fel, a fegyelmi felelősségre nézve is döntő hatással vannak. Így pl. a semmis kinevezés nem létesít közszolgálati jogviszonyt, tehát nem ad alapot a fegyelmi felelősség érvényesítésére. Az utóbb érvénytelenített kinevezés viszont, mivel azt érvényesnek kell tekinteni mindaddig, amíg érvénytelenségét erre rendelt eljárás keretében a bíróság meg nem állapította, az érvénytelenség megállapításáig, a köztisztviselő fegyelmi felelőssége is fennáll. Más kérdés, hogy utóbb, a közszolgálati jogviszony jövőre nézve szóló megszűnése miatt, a fegyelmi büntetést esetleg felül lehet vizsgáltatni. Amíg azonban a közszolgálati jogviszony érvénytelenségét a bíróság ki nem mondja, a jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket a felek teljesíthetik, illetőleg teljesíteni is kötelesek.

A fentiekhez szorosan kapcsolódó fontos jogalkalmazási kérdés, hogy fennmarad-e a köztisztviselő fegyelmi felelőssége a közszolgálati jogviszony szünetelése alatt?

Ismeretes, hogy a Ktv. meghatározza, hogy a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya fennállása mellett milyen esetekben mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, s megállapítja ennek egyéb közszolgálati következményeit. Ezen felüli kötelességeit a köztisztviselő fegyelmi felelősség terhe mellett köteles teljesíteni. Ebből következően fegyelmileg felelős az állami, illetve szolgálati titok megtartásáért a közszolgálati jogviszony szünetelése alatt is. További kérdést képez az, hogy a szünetelés időtartama alatt fennálló körülmények pl. a köztisztviselő betegsége mennyiben befolyásolják az ellene elrendelt fegyelmi eljárás lefolytatását, vagy miként módosítják a kirótt büntetés végrehajtását.

A fegyelmi hatáskör gyakorlása és annak jogalkalmazási kérdései

Ahogyan az már áttekintésre került a közszolgálati jogviszony munkáltatói jogosítványait az állam és az önkormányzat nevében - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja, aki e jogkörét - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a hivatali szervezet vezetői megbízású köztisztviselőjére írásban átruházhatja.

E jogosultságok átruházása történhet általános jelleggel, de az sem zárható ki, hogy arra esetenként alkalomszerűen kerüljön sor.

Az e körbe tartozó munkáltatói jogosítványok gyakorlásának szabályozásából látható, hogy a törvény a munkáltatói jogosítványokat a közszolgálati jogviszonyban betöltött szerepük szempontjából különböző jelentőségűnek ítéli. Ennek megfelelően a jogosítványokat differenciáltan telepíti az állami, illetőleg önkormányzati igazgatás rendszerében. A fegyelmi jogkörrel kapcsolatos jogosítványokat a törvény más fontos jogosítványok mellett kiemelkedően jelentősnek tartja. A 6. § (2) bekezdése szerint pl. ha a köztisztviselő kinevezése testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést, az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását nem ruházhatja át. E szabályozásból viszont az is következik, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlásával kapcsolatos egyéb jogosítványokat a munkáltatói jogkör gyakorlója tovább adhatja. Mindez azonban csak a Ktv. által szabályozott feltételekkel történhet. Ilyen esetben csak egy jogosítványt adhat tovább a közigazgatási szerv vezetője és csak vezetői megbízatással rendelkező köztisztviselőnek.

A megelőzőkben kifejtettekhez kapcsolódóan fontos kiemelni azt, hogy

- a hatáskör gyakorlásának átruházása, lehetőleg ne szakítsa ki a fegyelmi hatáskör egyes jogosítványainak gyakorlását a közszolgálati jogviszony fennállása szempontjából fontos más munkáltatói jogosítványok (pl. közszolgálati jogviszony létesítése, megszüntetése) gyakorlásának rendszeréből;

- az átruházás indokolatlanul ne forgácsolja szét a fegyelmi hatáskör gyakorlását.

A viszonylag nagyobb szervezetekben - természetesen - a középszintű vezetők közreműködésének lehetőségét is biztosítani kell e jogosítványok gyakorlásában. Ennek érdemi működtetése érdekében ki kell munkálni e vezetők feladatait a fegyelmi felelősségre vonás kezdeményezésében, a fegyelmi elbírálás alá vont körülmények tisztázásában. E feladatokat egyébként elegendő munkaköri leírásokban megfogalmazni, s emiatt nem feltétlenül szükséges a fegyelmi jogkör gyakorlását az alsóbb szintű vezetőkre telepíteni. Egy ilyen rendszer kiépítése és hatékony működtetése a nagyobb szervezetekben jelentősen hozzájárulhat a megelőzéshez, valamint a hatékonyabb, eredményesebb munkavégzéshez.

A jogalkalmazás törvényessége szempontjából igen lényeges annak kiemelése, hogy az átruházott fegyelmi hatáskör további átruházására nincs lehetőség, továbbá a hatáskör gyakorlása átruházásának ténye nem szünteti meg a hatáskör eredeti jogosultjának a felelősségét a hatáskör rendeltetésszerű gyakorlásáért. A közigazgatási szerv vezetőjének fontos feladata, hogy a hatáskör gyakorlása átruházásakor az ellenőrzés szigorú rendjét is kiépítse. Ha az ellenőrzés során hibát észlel, a fegyelmi felelősség esetleges érvényesítése mellett a hatáskör-átruházást megszünteti.

Azt is fontos kiemelni, hogy a közigazgatási szerv hivatalának vezetője nem csak arra jogosult, hogy a hatáskör gyakorlásának átruházása ügyében hozott döntését módosítsa vagy visszavonja. Jogosult arra is, hogy egyes ügyek elbírálásában a hatáskör tényleges gyakorlását magához vonja. Ilyen helyzet állhat elő a hatáskör gyakorlással felruházott személyes érintettsége esetén. Az intézkedés megtétele a sérelmére elkövetett kötelességszegése esetén szükséges is. Megjegyzendő, hogy a vezető a fegyelmi hatáskör gyakorlását azonban csak a fegyelmi ügy érdemi elbírálásáig vonhatja magához, különben döntése már a fegyelmi vétség elbírálására létrehozandó fegyelmi tanács hatáskörét sértené meg.

Az is indokoltan felmerülő és e körbe tartozó kérdés, hogy adhat-e utasítást konkrét fegyelmi ügy elintézésére nézve a közigazgatási szerv vezetője, ha hatáskörének gyakorlását átruházta?

Mivel csak fegyelmi hatáskörének gyakorlását ruházta át, s a hatáskör rendeltetésszerű gyakorlásáért felelőssége fennmaradt, azokat a kérdéseket, amelyekben a hatáskör gyakorlására felruházott döntött, általában felülvizsgálhatja, azokban másként is állást foglalhat.

Kiemelendő, hogy a fegyelmi ügy érdemében született döntést a munkáltatói jogkör gyakorlója egyetlen esetben sem módosíthatja, már csak azért sem, mert erre nézve a fegyelmi tanács jogosult dönteni. E döntést viszont az erre megszabott eljárásban - minden esetben - csak a munkaügyi bíróság változtathatja meg, vagy semmisítheti meg.

EBH2000. 363. A vezetői megbízás visszavonása nem tekinthető rendeltetésellenes joggyakorlásnak egymagában azon az alapon, hogy azt megelőzően a köztisztviselő ellen fegyelmi eljárás indult, és vele szemben a vezetői megbízását nem érintő fegyelmi büntetést szabtak ki [Mt. 4. §, Ktv. 31. § (2) bek., 50. § (1) és (2) bek.].

BH1996. 232. A köztisztviselő a feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak és az irányító testületi döntéseknek megfelelően, szakszerűen, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint köteles ellátni. E kötelezettség súlyos megszegése miatt hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 37. § (1) bek., 50. § (2) bek. f) pont].

51. § (1) Fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles az eljárást - a (2) bekezdés esetét kivéve - megindítani. Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetőleg a fegyelmi vétség elkövetése óta három év eltelt.

MK 62. szám

I. A köztisztviselővel szemben a fegyelmi eljárás megindítására az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 51. §-ának (1) bekezdése alapján nyitva álló s a kötelezettségszegés (a továbbiakban: fegyelmi vétség) elkövetésétől számított háromévi, illetve a felfedezéstől kezdődő háromhavi határidő folyását nem módosíthatják azok a körülmények [Mt. 11. §-ának (3)-(4) bekezdése. Ktv. 71. §-ának (2) bekezdése], amelynek az elévülési idő nyugvásával vagy megszakadásával járnak.

II. A fegyelmi vétség elkövetésétől számított három évi határidő akkor veszi kezdetét, amikor az elkövető a cselekményt befejezte.

III. A fegyelmi vétség akkor tekinthető felfedezettnek, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vétségről, s egyszersmind arról is tudomást szerzett, hogy ki az a köztisztviselő, aki a vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható.

IV. A fegyelmi eljárás megindítását kizárja a Ktv. 51. §-a (1) bekezdésének második mondatában szabályozott bármelyik határidő lejárta.

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója megrovás fegyelmi büntetést fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is kiszabhat, amennyiben a tényállás megítélése egyszerű és a kötelezettségszegést a köztisztviselő elismeri.

(3) Ha a kötelezettségszegés miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás indult és az anélkül fejeződött be, hogy megállapították volna a köztisztviselő felelősségét, a három hónapos határidőt az eljárás befejezéséről szóló jogerős határozat közigazgatási szerv részére történő közlésétől, a hároméves határidőt az eljárás jogerős befejezésétől kell számítani.

(4) Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetén a határidőket a belföldre történő visszaérkezéstől kell számítani.

(5) A fegyelmi eljárás során vizsgálatot kell tartani, amelynek lefolytatására a fegyelmi eljárás megindítója az eljárás megindításától számított három munkanapon belül írásban vizsgálóbiztost jelöl ki a közigazgatási szervnek a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb besorolású, ennek hiányában vezető megbízású köztisztviselői közül. Ha ilyen köztisztviselő nincs

a) az önkormányzati képviselő-testület hivatalában a fegyelmi eljárás megindítója képviselő-testületi tagot is felkérhet,

b) más közigazgatási szerv esetében a felettes közigazgatási szerv vezetője saját köztisztviselőjét jelölheti ki

a vizsgálóbiztosi feladatok ellátására.

(6) Nem lehet vizsgálóbiztos az, akivel szemben az 53. § (3) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott összeférhetetlenségi ok áll fenn.

(7) A testület által kinevezett köztisztviselő fegyelmi és kártérítési ügyében a kinevező testület eljárására az 51-58. §-ok rendelkezései az irányadók.

(8) Ha az összeférhetetlenségi szabályok miatt a fegyelmi határozat meghozatalára a testület határozatképtelenné válik, akkor háromtagú fegyelmi tanácsot kell kialakítani a testület tagjaiból. Ez esetben a testület a fegyelmi tanács határozatát nem változtathatja meg.

A fegyelmi felelősség rendszere, a fegyelmi vétség fogalma, jogi megítélése és jogalkalmazási kérdései

A törvény szabályai alapján a köztisztviselő fegyelmi felelőssége megállapításának alapját a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek vétkes megszegése képezi. Fontos rámutatni, hogy a Ktv. nem sorolja fel a fegyelmi vétség(ek) eseteit. A törvény azt sem tartalmazza, hogy a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek közül melyek azok a kötelmek, amelyek fegyelmi felelősségre vonást vonnak maguk után. Ezzel szemben

- részben körülírja a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségeket;

- részben kiemeli a különösen fontosnak tartott feladatokat. Így pl. a köztisztviselő köteles megtartani az állami és szolgálati titkot; illetéktelen személynek és szervnek nem adhat bizonyos tényekről, körülményekről tájékoztatást; köteles felettese utasításait végrehajtani;

- részben a foglalkoztatás különböző fázisaihoz kapcsolódóan tételesen is meghatározza a tennivalókat;

- előírja, hogy a közszolgálati jogviszony létesítéséhez és a köztisztviselő besorolásához szükséges adatokat és tényeket a köztisztviselőnek igazolni kell; bejelentési kötelezettséget ír elő a köztisztviselőnek, ha vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel vagy a közszolgálati jogviszonnyal fennállása alatt összeférhetetlenségi helyzetbe kerül.

Az előzőeken kívül természetesen számtalan kötelezettséget nevesít - a Munka Törvénykönyve a munkavállalói kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseinek átvételével - a Ktv. Ebből fakadóan a köztisztviselő köteles

- az előírt helyen és időben;

- munkára képes állapotban megjelenni és munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a közigazgatási szerv rendelkezésére állni;

- munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások utasítások szerint végezni;

- munkatársaival együttműködni és munkáját úgy végezni általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő;

- munkáját személyesen ellátni;

- köteles a munkaviszonyára vonatkozó szabályban megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat - a törvényes munkaidőn belül - elvégezni;

- köteles illetményének és költségeinek megtérítése mellett a közigazgatási szerv által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni és az előírt vizsgákat letenni, kivéve, ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel rá aránytalanul sérelmes lenne.

Sajátos megoldással a közszolgálati kötelezettségek jellegére utalva mondja ki a Ktv., hogy ezek alapulhatnak jogszabályokon, származhatnak irányítótestület döntéseiből. Emellett eredhetnek abból az alapvető követelményből, hogy a köztisztviselő feladatait a köz érdekében a szakszerűség, a pártatlanság, az igazságosság, a kulturált ügyintézés szabályainak megfelelően köteles teljesíteni, illetőleg köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely feladatának ilyen eredményű teljesítését megakadályozná. Mindezekkel ellenkező esetben a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyából származó kötelességét szegi meg, s ezért az érintett fegyelmileg felelőssé tehető, feltéve, hogy magatartása elkövetésében vétkes, függetlenül attól, hogy jogszabályt, illetőleg irányítói intézkedést sértett volna meg.

Igen határozottan fennálló és szigorú a köztisztviselő felelőssége az állam és a szolgálati titok megtartásáért, valamint azért is, hogy illetéktelen személynek, szervnek nem adhat tájékoztatást olyan tényekről, amelyek tevékenysége során jutottak tudomására és kiszolgáltatásuk az állam, a közigazgatási szerv, munkatársa, vagy az állampolgár számára hátrányos, vagy jogellenesen előnyös következményekkel járna. Ezekben az esetekben kötelességszegést követ el a köztisztviselő akkor is, ha a cselekmény nem vezetett eredményre ténylegesen és nem sértette meg az állami és szolgálati titokvédelmet, illetéktelenek tájékoztatási tilalmát rendező jogszabályokat, vagy irányítási intézkedéseket, de cselekménye elkövetésekor magatartása következményeivel számolhatott.

Fontos rámutatni arra, hogy amíg a közérdekűség, a szakszerűség, a pártatlanság, az igazságosság követelményeinek érvényesítése tekintetében a közszolgálat etikai normái nyújthatnak támpontot, addig az általánosan elfogadott gyakorlat szerint a titokvédelem, illetőleg a tájékoztatási tilalom követelménye egyértelműen materiális kötelem. A kötelesség az, hogy titoksértés, a tiltott tájékoztatás ne következzék be. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, a tilalmakra vonatkozó szabályok (formális és nem formális) esetek megsértése nélkül is felelős lesz a köztisztviselő, ha előre láthatta magatartása következményeit.

Az is a rendszer sajátosságait fejezi ki, hogy a jogszabályokból származó kötelezettségek között a Ktv. nem tesz különbséget a közszolgálat ellátására kifejezetten vonatkozó és az annak kapcsán alkalmazandó jogszabályok között. Az utóbbi körébe sorolható nevezetesen a Ktv., illetőleg az államigazgatási eljárás általános szabályainak megsértése között. Mindkét esetben a jogszabályok megsértésével közszolgálati jogviszonyból származó kötelezettségét szegi meg a köztisztviselő. Nincs különbség abban sem, hogy e kötelességszegés milyen típusú jogszabály rendelkezéseinek megsértésével következik be. Fontos annak kihangsúlyozása is, hogy törvény vagy kormányrendelet, illetve miniszteri rendelet, valamint önkormányzati rendelet megsértése egyformán alapja lehet a fegyelmi felelősség megállapításának.

Jogalkalmazási tekintetben egyáltalán nem egyértelmű, mennyiben köteles a köztisztviselő feladata teljesítése során az állami irányítás egyéb eszközeiben közzétett előírásokat figyelembe venni? A Ktv. e kérdéskört érintően csak az irányító testület döntéseiről szól. A gyakorlatban viszont számtalanszor találkozunk egyedi államigazgatási szervek irányító rendelkezéseivel, egyéb állami irányítási eszközében közzétett intézkedésével. Ismeretes, hogy a miniszterek utasításokat, szabványokat, közleményeket, jogi iránymutatásokat adnak ki, s ezekben a közszolgálati feladat ellátását közvetlenül is érintő intézkedéseket tesznek. Gyakran pl. iránymutatásokat adnak jogszabályok alkalmazásához, állásfoglalásokat közölnek jogszabályok értelmezéséhez.

Ha abból indulunk ki, hogy a Munka Törvénykönyve szabályai szerint a köztisztviselő köteles figyelembe venni a tevékenységére vonatkozó szabályokat, akkor közelebb jutunk a megoldáshoz. Az előbbi általános követelmény, amely azonban nem pótolja azt, hogy a Ktv. az egyedi közigazgatási szervek irányításáról nem rendelkezik.

Érthetően és indokoltan további problémákat vet fel az, hogy a Ktv. nem szól a munkáltató által alkotott különböző szabályzatokról, amelyek szintén igen gyakran tartalmaznak a köztisztviselőket érintő közszolgálati feladatokat. E körbe sorolhatók pl. a szervezeti és működési szabályzatok, a védelmi szabályzatok, az adatkezelési, iratkezelési szabályzatok, a tűzvédelmi és munkavédelmi szabályzatok stb.

Itt mindenképpen utalni kell arra, hogy a köztisztviselő köteles munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások szerint végezni [Munka tv. 103. § (1) b)].

Az előzőket igen szigorúan értelmezve, a Munka tv. 103. § (1) bekezdés b) pontja általános rendelkezésén felül, a mai jogi szabályozás szerint a köztisztviselőtől a közszolgálati kötelmek teljesítéseként az egyedi közigazgatási szervek egyéb irányítási intézkedésében, valamint a munkáltatói jogosítványokkal felruházott egyedi közigazgatási szerv által kiadott helyi szabályzatban foglaltak csak sajátos címen kérhetők számon. E logika alapján megtartásuk nélkül a köztisztviselő feladatának teljesítése során a köz érdekeit sérti meg, illetőleg vét a szakszerűség, a pártatlanság és igazságosság követelményei, a kulturált ügyintézés szabályai ellen, mivel az irányítási intézkedések ennek megelőzését célozzák. Ez viszont feltétlenül azzal a következménnyel jár, hogy a köztisztviselő fegyelmi felelősségre vonása alapjának meghatározásakor nem elég csak az egyéb irányítói intézkedés, illetőleg helyi szabályzat előírásainak megsértését megállapítani, hanem azt is tisztázni kell, hogy magatartása mennyiben eredményezte a köz érdekének, illetőleg a szakszerűség, pártatlanság, igazságosság követelményének és a kulturált ügyintézés szabályainak megsértését.

Hangsúlyozandó, hogy a köztisztviselő fegyelmi felelőssége megállapításának mindenképpen elengedhetetlen feltétele, hogy kötelességszegésének vétkes jellege bizonyítható legyen. A munkaadó csak akkor vonhatja felelősségre a köztisztviselőt, ha közszolgálati jogviszonyából származó kötelességének megsértése mellett azt is bebizonyítja, hogy a köztisztviselő előre látta magatartásának következményeit, s nem tett meg mindent ennek elkerülése végett. A felróhatóságban fejeződik ki a köztisztviselő vétkessége a tanúsított magatartásért.

Az e körben felmerülő felróhatóság egyébként különböző fokozatú lehet. A súlyosabb esetekben a vétkes magatartás szándékos, amikor is a köztisztviselő magatartásának következményeit nem csak előre látta, hanem annak bekövetkezését egyenesen kívánta, vagy legalábbis azokba belenyugodott (eshetőleges szándék). Enyhébb megítélésű esetekben viszont a köztisztviselő belátja ugyan magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, illetve azért nem látta előre magatartásának következményeit, mert elmulasztotta a tőle elvárható gondosságot.

Az utóbbi említett esetek körébe a vétkesség gondatlan alakzatait soroljuk (negligencia, luxuria).

A vétkesség fokozatának tisztázása egyébként a kötelességszegés elkövetésében azért fontos, mert a fegyelmi büntetés fokozatának megválasztásában a kötelességszegő magatartás jogviszonyban betöltött szerepe mellett, meghatározó jelentőségű.

A vétkesség vizsgálata csak annál a köztisztviselőnél bír jelentőséggel, aki magatartásának tanúsításakor teljes és tiszta beszámítható képességgel rendelkezik. Ha betegség, vagy más körülmény miatt a köztisztviselő beszámíthatatlan állapotban van, felelősségre nem vonható. Ha viszont beszámítási képessége csak korlátozott, fegyelmi felelőssége megállapítható, de a kötelességszegő magatartásért a legcsekélyebb mértékű fegyelmi büntetés is kiszabható.

Mindenképpen megjegyzendő, hogy nem zárja ki és nem csökkenti a köztisztviselő vétkességét az a beszámíthatatlan, vagy korlátozottan beszámítható állapot, amelyet a köztisztviselő alkoholos, vagy narkotikus állapotba kerülésével maga idézett elő.

A fegyelmi büntetések rendszere, valamint az egyes büntetési nemek

A fegyelmi tanács jelenleg a fegyelmi vétség megállapítása mellett a következő fegyelmi büntetéseket alkalmazhatja

- a megrovás;

- az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbítása;

- az előmeneteli rendszerben egy fizetési, vagy besorolási fokozattal való visszavetés;

- az évente külön juttatásként biztosított egyhavi illetmény csökkentése, megvonása;

- a Ktv. szerinti címtől való megfosztás, vezetői megbízás visszavonása, valamint

- a hivatalvesztés.

A büntetések közül a juttatás csökkentése, megvonása - a megrovás kivételével - a többi büntetéssel együtt is alkalmazható.

A törvény 50. §-ában szabályozott büntetési rendszer egyébként azt jelenti, hogy a fegyelmi tanács egy részt csak a felsorolt büntetéseket alkalmazhatja. Az említett feltételek mellett, esetleg együttesen is nem állapíthat meg más büntetést [így pl. figyelmeztetést, áthelyezést]. Másrészt azt is jelenti, ha a fegyelmi tanács megállapítja a fegyelmi vétséget akkor legalább megrovás büntetést kell ki szabnia.

A büntetések közül a megrovás kifejezetten erkölcsi jellegű. A többi büntetés emellett eltérő súlyú anyagi és egyéb hátrányt (pl. fizetett szabadság mértéke) jelent a köztisztviselőnek.

Az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbítása - amely tartalmát tekintve legfeljebb két év lehet - a fizetési és a besorolási fokozatban egyaránt alkalmazható. Következménye az, hogy a köztisztviselő legközelebbi előlépési ideje a büntetés jogerőre emelkedésétől számított időtől fogva a büntetésben megjelölt időtartammal meghosszabbodik.

A Ktv. a várakozási idő meghosszabbításának minimális tartamát nem határozza meg. Erről a fegyelmi tanács a körülmények mérlegelése alapján és a büntetés céljának szem előtt tartásával dönt. A gyakorlat kell, hogy kialakítsa a várakozási időnek azt a legkisebb tartamát, amely a büntetés rendeltetésének betöltésére még alkalmas.

Az egy fizetési, vagy besorolási fokozattal való visszavetés következményeiben viszont már jelentősen különböző büntetés. A besorolási fokozatban való visszavetés adott esetben akár hét fizetési fokozattal történő visszasorolást is eredményezhet, pl. egy II. besorolási osztályba sorolt köztisztviselőnél.

Az eljárás eredményeként fegyelmi büntetésként a köztisztviselőtől az egyhavi illetményének megfelelő külön juttatás megvonható. A juttatás megvonása lehet teljes és részleges. A büntetés alkalmazható önálló büntetésként, de - a megrovás kivételével - más fegyelmi büntetés mellett is kiszabható.

A törvény más szabályaival összhangban a címtől való megfosztást, mint fegyelmi büntetést, olyan címek esetére rendszeresíti a Ktv. amelyeket e jogszabály alapján adományoznak a köztisztviselőnek. Fegyelmi büntetésként tehát megvonható a címzetes vezető-tanácsosi, illetőleg vezető-főtanácsosi, a közigazgatási (szakmai) tanácsadói és főtanácsadói cím. Mivel e címek magasabb besorolási fokozattal járnak, a címek megvonásával a köztisztviselőt az általános szabályok szerint újra be kell sorolni. Itt kell megjegyezni, hogy a címtől való megfosztásra csak fegyelmi eljárás keretében kerülhet sor, más okok miatt, mint például a munkateljesítmény csökkenése vagy a bizalom elvesztése, nem lehet a köztisztviselőtől a címet visszavonni, szemben a vezetői megbízással.

A jogszabály amellett, hogy a köztisztviselő vezetői megbízását indoklás nélkül megvonhatónak tartja, fegyelmi büntetésként is szabályozza a vezetői megbízás visszavonását. Fegyelmi eljárás eredményeként visszavonható a vezetői megbízás attól a köztisztviselőtől, aki közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. A fegyelmi úton tett intézkedésnek nyilvánvalóan a korábbinál súlyosabb erkölcsi, anyagi és más hátránnyal járó tartalma van.

A Ktv. fegyelmi rendszerében a legsúlyosabb fegyelmi büntetés a hivatalvesztés. Gyakorlatilag ez azzal a következménnyel jár, hogy az ilyen büntetésben részesült köztisztviselő meghatározott ideig nem alkalmazható a Ktv. hatálya alá tartozó szerveknél. Mivel a hivatalvesztés a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, kiszabása a legsúlyosabb kötelességszegések esetére indokolt, amikor az elkövető méltatlanná vált közszolgálati jogviszonya fenntartására. Ezeket az eseteket sem lehet még csak példálódzva sem felsorolni. Általában azok a kötelességszegések minősíthetők különösen súlyosnak, amelyek egyidejűleg bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítják, különösen, ha azok a közszolgálat ellátásával függnek össze.

A fegyelmi büntetés hatálya

A fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi büntetésben részesített köztisztviselő a Ktv.-ben meghatározott ideig a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll, azaz köteles fegyelmi büntetéséről számot adni, s köteles elviselni a büntetéshez fűződő erkölcsi, anyagi és egyéb hátrányokat.

A hátrányos következmények időtartama a fegyelmi büntetésekhez igazodóan differenciált.

A megrovás büntetésnek hátrányos következményei nincsenek. Erről számot adni a köztisztviselő nem köteles, nyilvántartásaiban e büntetés nem tüntethető fel.

A várakozási idő meghosszabbítása büntetés hatálya a meghosszabbított várakozási idő leteltéig terjed. A visszavetés büntetés a visszavetés időpontja szerinti fokozat ismételt elérésének idejéig tart.

A törvényben szabályozott és már említett címtől való megfosztás, valamint a vezetői megbízás visszavonása fegyelmi büntetés hatálya a büntetés végrehajtásától számított két évig tart. Amíg a fentebb említett esetekben a büntetés hatályának leteltével a köztisztviselő mentesül a hátrányos következmények alól, nem köteles ezt követően számot adni fegyelmi büntetéséről, úgy kell tekinteni, mintha büntetésben nem részesült volna, addig a cím, illetőleg a vezetői megbízás visszavonásához fűzött büntetés hatálya eltelte után nem tarthat igényt a visszavont cím, illetőleg megbízás visszaadására.

A kiszabott és letöltött büntetés hatályának elmúlása viszont arra ad újból lehetőséget, hogy a köztisztviselőnek címet, vagy vezetői megbízást ismét adhat a munkáltató.

Az a köztisztviselő, akitől az egyhavi illetményének megfelelő külön juttatását részben, vagy egészben megvonták, a büntetés végrehajtásától számított két évig áll a fegyelmi büntetés hatálya alatt.

Ezzel szemben, súlyossága miatt három évig tart a hivatalvesztés fegyelmi büntetés hatálya. Ezen idő alatt a Ktv. hatálya alá tartozó szerveknél az ilyen büntetésben részesített köztisztviselő nem foglalkoztatható. Annak viszont nincs jogi akadálya, hogy e körön kívül akár a széles értelemben vett közszolgálatban is foglalkoztatási jogviszonyt létesítsen. Három év eltelte után a köztisztviselő a Ktv. hatókörében ismét foglalkoztatható, s nem is köteles számot adni korábbi súlyos fegyelmi vétségéről. Mindezek a körülmények nagyban gyengítik e formailag legsúlyosabbnak tűnő büntetés nevelő és visszatartó erejét.

Fontos annak hangsúlyozása, hogy az időtartam(ok) elteltével a fegyelmi büntetést minden nyilvántartásból törölni kell.

BH2002. 375. Ha a fegyelmi tanács eljárásában és a döntéshozatalban kizárt személy vesz részt, az a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után, annak érdemi vizsgálata nélkül [1992. évi XXIII. tv. 51. § (8) bek., 53. § (3) bek.].

BH2001. 498. Ha a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 16. §, 21-22. §, 51. § (1) bek., 53. § (2) bek., 60. § (4) bek.]

BH1999. 577. A közszolgálati jogviszonyból eredő fegyelmi jogkört csak a jogviszony fennállása alatt lehet gyakorolni. A fegyelmi tanács büntetést kiszabó határozatának meghozatalával a fegyelmi eljárás befejeződik. A határozat kézbesítése nem a fegyelmi eljárás része, hanem az azt lezáró munkáltatói intézkedés közlése. Amennyiben a határozat meghozatalakor a köztisztviselő jogviszonya fennállt, a határozatot kizárólag amiatt, hogy azt már a jogviszony megszűnését követően kézbesítették, nem lehet hatályon kívül helyezni [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 51. § (1) bek., 55/A. § (1) bek. a) pont].

BH1999. 336. I. A testület által kinevezett köztisztviselő fegyelmi és kártérítési ügyében - a korábbi szabályozástól eltérően - a kinevező testület jár el és hoz határozatot. Ettől csak az összeférhetetlenség miatt bekövetkezett határozatképtelenség esetén lehet eltérni. Ebben az esetben a testület tagjaiból háromtagú fegyelmi tanácsot kell kialakítani. A testület a fegyelmi tanács határozatát utóbb nem változtathatja meg [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 51. § (7) és (8) bek. ].

BH1999. 88. A törvény szerint a közérdekű bejelentőt nem érheti a bejelentésében foglaltak miatt hátrány. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jogszabály egy, a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén kötelezően megindított és lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként jogszerűen kiszabott fegyelmi büntetés ellen kívánna védelmet nyújtani [1977. évi I. tv., 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 37. § (1) bek., 51. § (1) bek.].

BH1998. 361. A fegyelmi eljárás lényeges szabályainak megsértése esetén a fegyelmi határozatot a köztisztviselő terhére rótt fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 51. § (2) és (7) bek.].

BH1997. 464. II. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben a fegyelmi eljárás lefolytatására megjelölt határidők az eljárás meggyorsítását célozzák, azok esetleges túllépése azonban önmagában nem vezethet a fegyelmi határozat hatálytalanításához [1992. évi XXIII. tv. 51. § (1), (7), (8) bek., 53. § (1) bek., 54. § (5) bek.].

BH1994. 457. A körjegyzőséget alkotó és a körjegyzőt kinevező községek képviselő-testületei együttesen jogosultak dönteni arról, hogy indítanak-e eljárást a körjegyző kártérítési felelősségének megállapítása ügyében. A károkozás körülményeinek, a körjegyző felelősségének, a magatartása és a kár közötti okozati összefüggésnek, valamint a kár nagyságának megállapítására vizsgálóbiztost kell kijelölni. A vizsgálóbiztosnak az ügy érdemben tett előterjesztése után háromtagú (fegyelmi-kártérítési) tanácsnak kell határoznia. A kártérítési határozat írásba foglalására és kiadására a közös testület felhatalmazhatja az érintett község polgármesterét [1992. évi XXIII. tv. 51. § (3) bek.].

51/A. § (1) A vizsgálóbiztos a kijelölésétől számított 15 napon belül köteles a vizsgálatot lefolytatni és ennek keretében a fegyelmi vétség elkövetésével alaposan gyanúsított köztisztviselőt meghallgatni. A vizsgálat időtartama indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 15 nappal meghosszabbítható.

(2) A vizsgálat során a köztisztviselővel közölni kell a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait. Módot kell részére adni, hogy azokra észrevételt tehessen és további bizonyítást javasolhasson. Lehetővé kell számára tenni, hogy az ügy iratait megtekinthesse. A köztisztviselő védekezéséről és a lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni.

(3) A köztisztviselő a vizsgálat folyamán jogi képviselőt vehet igénybe. A köztisztviselő kérelmére a fegyelmi eljárás során a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv részvételét, illetve képviseleti jogának gyakorlását lehetővé kell tenni. A köztisztviselő meghallgatását úgy kell kitűzni, hogy azon jogi képviselője, illetve - a köztisztviselő ilyen irányú kérését követően - az érdek-képviseleti szerv képviselője is jelen lehessen.

(4) Ha a köztisztviselő meghallgatására tartós akadályoztatása miatt a vizsgálat időtartama alatt nem kerülhet sor, a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait vele írásban kell közölni, és 8 napos határidő kitűzésével fel kell szólítani, hogy védekezését terjessze elő.

(5) A vizsgálóbiztos javaslatára a munkáltatói jogkör gyakorlója a vizsgálatot felfüggesztheti:

a) - legfeljebb az akadály megszűnéséig -, ha a köztisztviselő önhibáján kívüli okból védekezését a (4) bekezdésben meghatározottak szerint nem tudja előterjeszteni, illetve

b) - legfeljebb az eljárás jogerős befejezéséig -, ha a kötelezettségszegés miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás indult, feltéve, ha enélkül a tényállás nem tisztázható.

(6) A vizsgálóbiztos a vizsgálat lezártától számított 8 napon belül köteles megküldeni az ügy összes iratát saját véleményével ellátva a munkáltatói jogkör gyakorlójának.

A fegyelmi eljárás megindításának jogalkalmazási kérdései

A vezető tudomására jutott fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles a fegyelmi eljárást elrendelni és megindítani. Fegyelmi eljárást elrendelni akkor lehet, ha a kötelességszegésről szóló információ alapos gyanút ébreszt arra, hogy a köztisztviselő

- megszegte kötelezettségét;

- a kötelezettség, amelyet megszegett, közszolgálati jogviszonyából származik;

- a kötelezettségszegés vétkesen történt.

Abban az esetben, amelyben az alapos gyanú a fegyelmi vétség elkövetésére nézve fennáll, a fegyelmi eljárást, az ügy tisztázása érdekében a munkáltatói jogkör gyakorlójának el kell rendelnie. Nincs mérlegelési lehetősége arra vonatkozóan, hogy elrendelje-e a fegyelmi eljárást, vagy annak mellőzésével más intézkedést tegyen. Így nem részesítheti fegyelmi eljáráson kívül figyelmeztetésben a köztisztviselőt kötelességének megszegéséért. Nem tekinthet el a fegyelmi eljárás elrendelésétől a munkáltatói jogkör gyakorlója akkor sem, ha az adott kötelességszegés miatt szabálysértési vagy büntető feljelentést tesz a köztisztviselő ellen, s akkor sem, ha ellene kártérítési eljárás lefolytatását rendeli el. A Ktv. 1998. január 1-jétől hatályba lépett módosítása valamelyest oldott a fegyelmi eljárás kötelező megindítására vonatkozó szigorú rendelkezésén azzal, hogy kimondta a munkáltatói jogkör gyakorlója megrovás fegyelmi büntetést fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is kiszabhat. Ennek azonban az a feltétele, hogy a tényállás megítélése egyszerű s a kötelezettségszegést a köztisztviselő elismeri. Tekintettel arra, hogy konjunktív feltételekről van szó, bármelyik hiánya kizárja a fegyelmi eljáráson kívüli megrovás alkalmazását. A tényállás megítélése akkor tekinthető egyszerűnek, ha külön bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül megalapozottan lehet dönteni a kötelezettségszegés alapjául szolgáló tényekről, s a cselekmény jogi megítéléséről. A köztisztviselő fegyelmi felelőssége a közszolgálati jogviszonyból származó kötelezettségeknek vétkes megszegéséért önálló felelősségi alakzat, amely önmagában funkcionál.

Fontos rámutatni azon összefüggésre, hogy a fegyelmi és kártérítési felelősség érvényesítése több ponton is találkozik, ha ugyanazon kötelezettségszegésért történik, de önálló alakzatukat is megtartják. E körben említendő az, hogy

- a fegyelmi vétséget képező kötelezettségszegés nem jár szükségszerűen károkozással;

- a károkozás minden esetben a közszolgálati jogviszonyban folyó kötelezettség megsértését jelenti, a kárfelelősség érvényesítése esetében viszont a kötelezettségszegésen felül azt is bizonyítani kell, hogy a kötelességszegéssel előállott kár jogellenesen következett be (pl. nem érvényesíthető kárigény abban az esetben, ha végszükségről, jogos védelemről, vagy a sértett beleegyezéséről van szó);

- kártérítési felelősség esetében a köztisztviselő vétkességének ki kell terjednie a kötelezettségszegésen túl a bekövetkezett kárra is; a vétkesség foka is szigorúbb, az általában elvárható mértékhez igazodik, ellentétben a fegyelmi felelősség esetével, ahol a vétkesség elkövetésének megállapításához elegendő annak bizonyítása, hogy a köztisztviselő annak kapcsán nem úgy járt el, ahogy az általában tőle elvárható lett volna.

Az érzékeltetett és felvázolt különbségek ellenére - önállóságuk megtartásával - a fegyelmi és kártérítési felelősség igen gyakran összekapcsolódik. Nincs ugyanis akadálya annak, hogy a munkáltató egy eljárás keretében tisztázza a fegyelmi és a kártérítési felelősséget, közös fegyelmi és kártérítési tanácsot alakítson az ügy érdemének elbírálására, ilyen elbírálás elősegíti a kötelességszegés körülményeinek alaposabb tisztázását és a mindkét irányú felelősség érvényesítésének összehangolásával a kötelezettségszegés hatékony szankcionálását.

Az összefoglaltakat támasztja alá egyébként a Ktv. 58. §-a, amely szerint a köztisztviselő kártérítési felelősségének megállapítására a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A fegyelmi eljárás elrendelésére egyébként csak akkor kerülhet sor, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya vétkes megszegésére utaló gyanú kellően alapos. A gyanú alapossága azt jelenti, hogy a kötelességszegésről való tudomásszerzésen kívül a munkáltatói jogkör gyakorlója olyan ismeretek birtokába jut, amelyek valószínűvé teszik a vétkes kötelességszegést. E nélkül a fegyelmi eljárás nem rendelhető el.

Döntő jelentőségű, hogy a fegyelmi eljárás elrendelését a munkáltatói jogkör gyakorlójának, mint a közszolgálati jogviszony lényeges intézkedését írásba kell foglalni. Ebben

- meg kell jelölni a közszolgálati jogviszonyból származó kötelezettséget, amelynek vétkes megszegésére vonatkozóan alapos gyanú merült fel;

- közölni kell azokat az adatokat és tényeket, amelyek a fegyelmi vétség elkövetését bizonyítják;

- közölni kell, hogy a fegyelmi eljárást a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja miatt elrendelték.

Az e körben említett fegyelmi eljárást elrendelő döntés a fentieken túli intézkedéseket is tartalmazhat. Így tartalmazhatja pl. a vizsgálóbiztos személyének kijelölését, a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő állásából való felfüggesztését stb.

Nagyon fontos kiemelni azt, hogy a fegyelmi eljárás elrendelése ellen nem, de a további intézkedésekkel kapcsolatosan a köztisztviselő észrevételt tehet. Pl. észrevételezheti a vizsgálóbiztos személyét. Ezekben a kérdésekben a munkáltatói jogkör gyakorlója végérvényesen határoz.

Az összefoglalt fegyelmi eljárást egyébként a köztisztviselő ellen a kötelezettségszegésének felfedezésétől számított három hónapon belül, illetőleg a fegyelmi vétség elkövetésétől számított három éven belül lehet indítani. A kötelezettségszegés felfedezése időpontjának azt az időt kell tekinteni, amikor a kötelezettségszegés a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomására jut. Amennyiben a helyi fegyelmi szabályzat ezt a középvezetők feladatává teszi, akkor azon időpont számít, amikor a mulasztás az illetékes középvezető tudomására jut. Ha a kötelezettségszegés miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás indult és annak eredményeként nem állapították meg a köztisztviselő felelősségét, a három hónapos határidőt az eljárás befejezéséről szóló jogerős határozatnak a közigazgatási szerv részére történő közlésétől, a három éves határidőt az eljárás jogerős befejezésétől kell számítani. Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetén a határidőket a belföldre történő visszaérkezéstől kell számítani.

Fontos jogi kérdés az, hogy a fegyelmi vétségért való felelősségre vonásra meghatározott három éves időtartam objektív jellegű. Ez azt jelenti, hogy semmiféle körülmény nem szakítja meg, s nem hosszabbítja meg ezt az időtartamot. Irányadó az objektív elévülési idő abban az esetben is, ha a fegyelmi eljárás elrendelésére közigazgatáson belül történt áthelyezés után kerül sor. Egyébként ilyenkor a kötelességszegés felfedezésének időtartamát az elődmunkáltató tudomásszerzésétől kell számítani, függetlenül attól, hogy a fegyelmi eljárást a megkeresés alapján az utódmunkáltatónak kell lefolytatni (MK 62. számú állásfoglalás).

A fegyelmi vizsgálat

A köztisztviselői törvény részletesen szabályozza a fegyelmi eljárás lefolytatásának követelményeit. Kimondja, hogy a fegyelmi eljárás során vizsgálatot kell tartani, s ennek lefolytatására vizsgálóbiztost kell kijelölni. A vizsgálóbiztost a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb besorolású, ennek hiányában vezető beosztású köztisztviselői köréből jelöli ki. A kijelölés valójában munkáltatói utasítás. Érvényességéhez nem szükséges a kijelölt elfogadó nyilatkozata. A kijelölés olyan utasítás, amit a kijelölt munkakörének ellátásán felül teljesíteni köteles.

Azt is meghatározza, hogy a vizsgálóbiztos a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb besorolásúnak akkor tekinthető, ha az adott besorolási osztály magasabb besorolási fokozatába tartozik. Az osztályok között átjárhatóság, illetőleg fokozati kapcsolat nincs. A I. osztályba sorolás önmagában tehát nem jelent magasabb fokozatot a II. besorolási osztályba tartozóknál.

A vizsgálóbiztost az eljárás megindításától számított 3 munkanapon belül és írásban kell kijelölni.

Vizsgálóbiztosnak egyébként kijelölhető a vezető, más köztisztviselő esetében, ha a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb besorolású köztisztviselő nincs az adott közigazgatási szervnél, s abban az esetben, ha vezetői megbízatású köztisztviselő ellen rendeltek el fegyelmi eljárást. Nem lehet tehát vezetői megbízású köztisztviselőt vizsgálóbiztosnak kijelölni akkor, ha a fegyelmi eljárás alá vont nem vezetői megbízatású köztisztviselőnél magasabb besorolású köztisztviselőt alkalmaznak a közigazgatási szervnél.

Sajátosságként jelentkezik az, hogy a vezetői megbízatású köztisztviselő elleni fegyelmi eljárásban is követelmény, hogy vizsgálóbiztos csak magasabb besorolású vezetői megbízatású köztisztviselő lehet. Osztályvezető esetében pl. főosztályvezető-helyettes.

A vizsgálóbiztosi követelményeknek a gyakorlatban - kis apparátusokban, helyi önkormányzatok jegyzői és körjegyzői esetében különösen -, csak úgy lehet eleget tenni, ha elfogadjuk azt az elvet, hogy a jegyzőket, körjegyzőket kinevező és ellenük a fegyelmi eljárás elrendelésére is jogosult önkormányzati képviselő-testület, a tárgyilagos, elfogulatlan eljárás biztosítása végett fegyelmi biztosnak erre alkalmas tagjukat is felkérheti.

Az előzőekből fakadóan, ha az önkormányzati képviselő-testület hivatalában nincsen a feltételeknek megfelelő köztisztviselő, a fegyelmi eljárás megindítója képviselő-testületi tagot is felkérhet vizsgálóbiztosnak a vizsgálat lefolytatására. Más közigazgatási szerv esetében a felettes szerv vezetője jelölhet ki vizsgálóbiztost saját köztisztviselői közül, ha az általános szabályok szerint nem lehet dönteni a kijelölésről.

A szabályokat elemezve látható, hogy a Ktv. nem határoz meg további feltételeket a vizsgálóbiztos kijelöléséhez, de nyilvánvalóan, alapvető követelmény, hogy a kijelölt köztisztviselő szakmai és emberi felkészültségénél fogva alkalmas legyen feladatai ellátására. Egyébként ezt a Ktv. a kiválasztási követelmények meghatározásával sugallja is. Vizsgálóbiztost a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb besorolású, tehát a közszolgálati ismeretekben feltehetően előrébb járók köréből lehet választani. Külön előírás nélkül is követelmény, hogy a vizsgálóbiztos rendelkezzék a vizsgálati feladat megoldásához szükséges legalapvetőbb szakmai ismeretekkel. Célszerű ezért a kellő igazgatási, szakmai felkészültséggel rendelkezők köréből a vizsgálóbiztost kiválasztani, e feladat megoldására pl. a jogügyi igazgatási előadót kijelölni.

Az a jogszerű, ha a vizsgálóbiztos kijelölésénél, az elfogulatlan ügyintézés biztosítása végett, a Ktv.-nek a fegyelmi tanács tagjainak kiválasztására vonatkozó rendelkezéseit tartjuk szem előtt. Ne legyen vizsgálóbiztosként kijelölve

- aki az eljárás alá vont köztisztviselő hozzátartozója;

- akit az eljárás során mint tanút, szakértőt meghallgatnak;

- akitől egyébként a vizsgálat elfogulatlan lefolytatása nem várható.

Mindezek miatt a törvény is kifejezetten előírja, hogy akivel szemben a Ktv. 53. § (3) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott összeférhetetlenségi ok áll fenn, nem lehet vizsgálóbiztos.

A vizsgálóbiztos alapvető feladata egyébként az, hogy

- tisztázza a köztisztviselő elkövette-e a terhére rótt kötelezettségszegést;

- állapítsa meg, hogy a kötelezettség, amelyet megszegett a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettsége volt-e;

- derítse fel a közszolgálati jogviszonyból fakadó kötelezettségszegés tekintetében a köztisztviselő vétkességét;

- összegezze, milyen körülményeket kell figyelembe venni a köztisztviselő fegyelmi büntetésének megállapításánál.

Többszörösen kiemelendő, hogy a vizsgálóbiztos tevékenysége során minden, az ügy tisztázására alkalmas bizonyítási eszközt igénybe vehet. Iratokat szerezhet be, tekinthet meg, tanúkat hallgathat meg, szakértőt vehet igénybe, szemlét tarthat. Tanút, valamely tény, állapot, körülmény igazolására lehet meghallgatni. A meghallgatás alkalmával meg kell a tanútól kérdezni, milyen érdekeltségi viszonyban van a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselővel, illetőleg egyéb okból nem elfogult-e vele szemben.

Fontos eljárási szabály, hogy a tanúkat egymás távollétében kell meghallgatni, s lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tanú előadására az eljárás alá vont köztisztviselő észrevételt tehessen.

Az egymásnak ellentmondó közléseket szembesítés útján is meg kell kísérelni tisztázni.

A gyakorlati tapasztalatok szerint szakértőt igénybe venni akkor kell, ha az ügy valamely lényeges körülményének megítéléséhez különös szakértelemre van szükség, s ezzel a meghallgatás vezetője nem rendelkezik. Szakértői közreműködésre rendszerint a munkáltatónak a különös szakértelemmel rendelkező köztisztviselőjét kell igénybe venni.

Az e körbe eljáró szakértők közreműködésével kapcsolatban szintén tisztázni szükséges, nem elfogult-e a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő magatartásának megítélésében, s esetében is biztosítani kell, hogy a köztisztviselő észrevételt tehessen közreműködésével kapcsolatban.

Fontos, hogy az észrevételezés lehetőségének megteremtése céljából az eljárás alá vont köztisztviselőt értesíteni kell a bizonyítási eljárásban foganatosított helyszíni szemléről.

A fenti körben említett tanúként meghallgatottak, a szakértőként közreműködők esetében fontos, hogy a hamis tanúzás büntetőjogi következményeinek tudatában nyilatkozzanak. A vizsgálóbiztos kötelessége, hogy erre figyelmeztesse a tanút, illetve a szakértőt.

A tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemléről, mint fontos eljárási cselekményről jegyzőkönyvet kell felvenni.

Az ismertetett vizsgálati szakasz kiemelkedően fontos mozzanata a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő meghallgatása. Meghallgatásának időpontját a vizsgálóbiztos úgy köteles kijelölni, hogy az azon való megjelenésben a köztisztviselő akadályozva ne legyen, s egyébként is arra felkészülhessen.

Amennyiben a köztisztviselő a vizsgálóbiztossal közli, hogy jogi képviselőt bízott meg, s kéri a munkahelyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv részvételének a biztosítását az eljárásban, a köztisztviselő meghallgatására őket is meg kell hívni.

A vizsgálat keretében lefolytatandó meghallgatáson a vizsgálóbiztos részletesen a köztisztviselő elé tárja a fegyelmi ügy körülményeit, a fegyelmi vétség alapját képező tényállást, s annak bizonyítékait. Bemutatja a vonatkozó okiratokat, ismerteti a tanuk, szakértők meghallgatásáról és a szemlékről készített jegyzőkönyveket.

Az irat, valamint a tényállás ismertetéssel kapcsolatosan a köztisztviselő, annak jogi képviselője, illetőleg a munkahelyi érdek-képviseleti szerv képviselője észrevételt tehet és indítványozhatják az ügyben addig lefolytatott bizonyítás megismétlését, vagy kiegészítését. Nem lehet a bizonyítási indítványokat visszautasítani általában akkor, ha az a rendelkezésre álló bizonyítékok és a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő előadása közötti ellentétek feloldását célozza.

Az ilyen köztisztviselői meghallgatásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza

- az ügy ismertetett bizonyítékait;

- a köztisztviselőnek az ügy ismertetésére tett észrevételeit részletesen;

- a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő jogi képviselőjének, valamint a munkahelyi munkavállalói érdekképviselet képviselőjének észrevételeit;

- az addig lefolytatott bizonyítás megismétlésére, illetőleg a további bizonyítás kiegészítésre vonatkozó indítványokat;

- a vizsgálóbiztosnak a bizonyítás esetleges lefolytatására, illetőleg a bizonyítási indítvány elutasítására vonatkozó döntését.

Amennyiben arra szükség van, a bizonyítás megismétlése, illetőleg kiegészítése keretében foganatosított meghallgatásokra meg kell hívni mindazokat, akiket a köztisztviselő korábbi meghallgatására is meg kellett hívni, s lehetőséget kell adni arra, hogy a meghallgatott tanúk, szakértők nyilatkozatára, más felmutatott bizonyítékokra észrevételt, illetőleg további bizonyítási indítványt tehessenek. E meghallgatásról szintén az események lényegét tartalmazó jegyzőkönyvet kell készíteni.

A vizsgálatra kijelölt vizsgálóbiztos a kijelöléstől számított 15 napon belül köteles vizsgálatát lefolytatni. Alapos okból ez a határidő további 15 nappal meghosszabbítható. Ha ezen idő alatt a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselőt nem sikerül meghallgatni, akkor

- írásban kell vele közölni a fegyelmi eljárás alapját képező tényeket, s azok bizonyítékait;

- fel kell hívni arra, hogy védekezését 8 napon belül írásban, vagy szóban terjessze elő;

- lehetőséget kell adni számára, hogy a fegyelmi vétség elkövetésének bizonyítékait megtekinthesse, azokra írásban, vagy szóban észrevételeket tehessen; bizonyítási indítványait előterjeszthesse; ugyanezt a lehetőséget biztosítani kell a köztisztviselő jogi képviselőjének és az ügybe bekapcsolódott munkahelyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv képviselőjének.

A Ktv. 51/A. §-a kiegészítette a fegyelmi eljárás szabályait azzal, hogy lehetőséget teremt a vizsgálat felfüggesztésére.

Ennek alapján a vizsgálóbiztos javaslatára a munkáltatói jogkör gyakorlója a vizsgálatot felfüggesztheti

a) - legfeljebb az akadály megszűnéséig -, ha a köztisztviselő önhibáján kívüli okból védekezését nem tudja előterjeszteni, illetve

b) - legfeljebb az eljárás jogerős befejezéséig -, ha a kötelezettségszegés miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás indult, feltéve, ha e nélkül a tényállás nem tisztázható.

A szóban tett nyilatkozatokról - minden esetben - jegyzőkönyvet kell készíteni.

A vizsgálat záró fázisa keretében amennyiben a védekezés előterjesztésére kitűzött idő eredménytelenül telik el, a vizsgálóbiztos a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján elkészíti jelentését és javaslatát a fegyelmi tanácsnak. A vizsgálati eljárás felfüggesztésére akkor kerülhet sor, ha a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő rajta kívül álló okból nem képes előterjeszteni védekezését. Ez esetben a vizsgálati eljárást az akadály megszűnéséig fel kell függeszteni.

A vizsgálati eljárás felfüggesztéséről a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt, s erről tájékoztatni kell mindazokat, akiket az eljárás elrendeléséről is tájékoztattak.

52. § (1) A vizsgálóbiztos javaslatára a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselőt legfeljebb a fegyelmi határozat kihirdetéséig állásából felfüggesztheti, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná vagy a kötelezettségszegés súlya és jellege a munkahelytől való távoltartást indokolja. A hivatalvesztés büntetéssel - az erről szóló határozat jogerőre emelkedéséig - a felfüggesztés együtt jár.

(2) Azonnal meg kell szüntetni a felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn.

(3) A felfüggesztés idejére illetmény jár, ennek azonban 50%-át - az 51/A. § (5) bekezdés b) pontját kivéve - a felfüggesztés megszüntetéséig vissza lehet tartani. A teljes illetményt vissza kell tartani a hivatalvesztést kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől kezdve, annak jogerőre emelkedéséig.

(4) A visszatartott összeget a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni, kivéve ha a hivatalvesztést kimondó határozat vált jogerőssé.

Garanciális szempontból csak a vizsgálóbiztos, a fegyelmi eljárás rendeltetésszerű gyakorlásának biztosítékaként javaslatot tehet a munkáltatói jogkör gyakorlójának a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő állásából való felfüggesztésére. Emellett indítványozhatja az ezen időre járó illetménye egy részének visszatartását is. Az állásból való felfüggesztés a fegyelmi határozat kihirdetéséig tarthat, hivatalvesztés büntetéssel - az erről szóló határozat jogerőre emelkedéséig - viszont a felfüggesztés együtt jár.

A jelenlegi szabályok szerint állásából a köztisztviselőt felfüggeszteni egyébként akkor lehet, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná, vagy a kötelességszegés súlya és jellege a munkahelytől való távoltartást indokolja.

A felfüggesztés időtartamára legfeljebb illetményének 50%-a visszatartható. Ez alól kivételt képez az az eset, amikor a vizsgálatot azért függesztik fel, mert a kötelezettségszegés miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás indult. A teljes illetményt vissza kell azonban tartani, a hivatalvesztést kimondó fegyelmi határozat kézhezvételétől kezdődően. Meg kell szüntetni a köztisztviselő állásból való felfüggesztését, ha annak indoka megszűnt. A fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után pedig ki kell fizetni a visszatartott illetményt, kivéve, ha a hivatalvesztést kimondó határozat vált jogerőssé.

A vizsgálati eljárás lezárásáról a vizsgálóbiztos dönt. A vizsgálat befejezéseként elkészíti az összefoglaló jelentést. Ebben részletesen ismerteti

- a megállapított tényállást;

- a tényállás megállapításának bizonyítékait;

- az elutasított bizonyítási indítványokat, az elutasítás okainak feltüntetésével;

- a fegyelmi büntetés kiszabásánál figyelembe veendő körülményeket;

- javaslatát

= a köztisztviselő állásából való felfüggesztésére,

= a fegyelmi büntetés kiszabására.

53. § (1) Az ügy érdeméről a vizsgálóbiztos előterjesztésétől számított 8 napon belül háromtagú fegyelmi tanács határoz. A fegyelmi tanács határozatát zárt ülésen szótöbbséggel hozza meg.

(2) A fegyelmi tanács elnöke a munkáltatói jogkör gyakorlója; tagjai az általa kijelölt, az eljárás alá vonttal legalább azonos besorolású, illetőleg vezető megbízású köztisztviselők. Ha az önkormányzati képviselő-testület hivatalában nincs elegendő ilyen köztisztviselő, a polgármester a képviselő-testület tagjai közül kérhet fel a fegyelmi tanácsba tagokat.

(3) A fegyelmi tanács eljárásában és döntéshozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként nem vehet részt:

a) az ügyben vizsgálatot folytatott vizsgálóbiztos, illetőleg annak hozzátartozója,

b) az eljárás alá vont köztisztviselő hozzátartozója,

c) akit a vizsgálat során mint tanút vagy szakértőt meghallgattak, valamint

d) akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el.

A fegyelmi tanács jogállása és összetétele

A törvény szabályai szerint a fegyelmi ügy érdeméről három tagú fegyelmi tanács határoz. A fegyelmi tanácsot a munkáltatói jogkör gyakorlója hozza létre. A tanács elnöke a munkáltatói jogkör gyakorlója, tagjai az általa felkért köztisztviselők, akik a fegyelmi eljárás alá vonttal azonos, vagy annál magasabb besorolású, vagy megbízatású köztisztviselők lehetnek. A helyi önkormányzat esetében, ha nincs elegendő ilyen besorolású köztisztviselő, a polgármester a képviselő-testület tagjai közül kérhet fel a fegyelmi tanácsba tagokat.

Amennyiben a munkáltatói jogkört a testület gyakorolja (pl. a jegyző esetében), a fegyelmi tanácsot a képviselő-testület alkotja. Ebben az esetben a fegyelmi tanács szerepkörében a képviselő-testület jogosult eljárni.

Fontos kiemelni, hogy a tagként felkérhető köztisztviselők besorolásának fokozatára vonatkozó követelmények azonosak a vizsgálóbiztos kijelölésénél ismertetettekkel. A besorolás fokozatának szintje tehát ehelyütt is csak a besorolási osztályon belül mértékadó, kivéve természetesen azt az esetet, amikor a fegyelmi tanács maga a képviselő-testület.

Nincs jogi akadálya annak, hogy a tanács munkájába való részvételre több köztisztviselőt, illetőleg önkormányzati képviselőt előre felkérjenek, illetőleg megbízzanak, s a munkáltatói jogkör gyakorlója a felmerült ügy körülményeire tekintettel ebből a körből esetenként kérje fel, illetve hívja be a nevezetteket.

Az ügydöntő kompetenciával rendelkező fegyelmi tanács elnökének feladata, hogy gondoskodjék a fegyelmi tanács tárgyalásának előkészítéséről, a tárgyaláshoz és a határozathozatalhoz szükséges adminisztrációs, technikai feltételekről. A fegyelmi tanács tárgyalását az elnök vezeti.

Ha az önkormányzati képviselő-testület hivatalában nincs elegendő megfelelő besorolással rendelkező köztisztviselő, a polgármester a képviselő-testület tagjai közül kérhet fel a fegyelmi tanácsba tagokat.

A fegyelmi tanács a vizsgálóbiztos előterjesztésétől számított nyolc napon belül határoz. Határozata előtt a tanács tárgyalást tart. A tárgyalás időpontját a fegyelmi tanács elnöke tűzi ki.

A tárgyalásról minden esetben értesíteni kell

- a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselőt;

- ha a köztisztviselő jogi képviselője, vagy a munkahelyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv képviselője már részt vett az eljárásban, vagy ezek értesítését a köztisztviselő kéri, a jogi, illetőleg érdek-képviseleti szerv képviselőjét;

- a vizsgálóbiztost, aki a tárgyaláson a munkáltatót képviseli.

EBH2001. 473. Ha a fegyelmi tanács eljárásában és döntésének meghozatalában kizárt személy vett részt, ez a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után [Ktv. 53. § (3) bek.].

BH2002. 375. Ha a fegyelmi tanács eljárásában és a döntéshozatalban kizárt személy vesz részt, az a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után, annak érdemi vizsgálata nélkül [1992. évi XXIII. tv. 51. § (8) bek., 53. § (3) bek.].

BH2001. 498. Ha a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 16. §, 21-22. §, 51. § (1) bek., 53. § (2) bek., 60. § (4) bek.]

BH1998. 613. II. A jegyzővel szemben az önkormányzat képviselőtestülete gyakorolja a kinevezési jogkört. Ezért a fegyelmi büntetés kiszabásának joga nem a képviselő-testület által választott fegyelmi tanácsot illeti meg, hanem magának a képviselő-testületnek kell fegyelmi tanácsként eljárnia [1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) és (2) bek., 53. § (1) és (2) bek.].

BH1997. 464. II. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben a fegyelmi eljárás lefolytatására megjelölt határidők az eljárás meggyorsítását célozzák, azok esetleges túllépése azonban önmagában nem vezethet a fegyelmi határozat hatálytalanításához [1992. évi XXIII. tv. 51. § (1), (7), (8) bek., 53. § (1) bek., 54. § (5) bek.].

BH1994. 113. I. A köztisztviselővel szemben elrendelt fegyelmi eljárásban az ügy érdeméről a fegyelmi tanács dönt. Annak tagjait a fegyelmi jogkör gyakorlója jelöli ki, és nem vehet részt a fegyelmi tanács eljárásában és a döntés hozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként, akit a vizsgálat során tanúként ki- vagy szakértőként meghallgattak (1992. évi XXIII. tv. 53. §).

54. § (1) A fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább három munkanappal korábban megkapják.

(2) A tárgyaláson a közigazgatási szervet az ügy vizsgálóbiztosa képviseli, a köztisztviselő jogi képviselőt is igénybe vehet, vagy kérelmére a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szerv részvételét, illetve képviseleti jogának gyakorlását lehetővé kell tenni.

(3) Ha valamelyik fél vagy képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, tárgyalást tartani és az ügyet érdemben elbírálni csak akkor lehet, ha a köztisztviselőt vagy képviselőjét szabályszerűen értesítették. Az eljárás lefolytatható, ha a köztisztviselő vagy képviselője bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni.

(4) Ha a köztisztviselő tartós akadályoztatása miatt nem tud részt venni a tárgyaláson, a fegyelmi tanács elnöke az eljárást az akadályoztatás okának megszűnéséig felfüggesztheti.

(5) A fegyelmi tanács a tényállás tisztázása céljából tanúkat hallgathat meg, iratokat szerezhet be, szakértőt vehet igénybe, szemlét tarthat.

(6) Amennyiben az ügy a tárgyaláson nem volt tisztázható, további 8 napon belül újabb tárgyalást kell tartani.

A fegyelmi tanácsi tárgyalásról szóló értesítést minden alkalommal úgy kell a feleknek megküldeni, hogy azt legalább a tárgyalás előtt legalább három munkanappal korábban megkapják. Az értesítést az általános szabályoknak megfelelően kell kézbesíteni.

A tárgyalásra vonatkozó értesítésben a köztisztviselőt tájékoztatni kell arról, hogy a vizsgálóbiztos jelentését, illetőleg annak dokumentumait személyesen, illetőleg képviselője útján tanulmányozhatja és a tárgyaláson részletesen kifejtheti védekezését, kiegészítheti a vizsgálóbiztos meghallgatása alkalmával tett nyilatkozatát, bizonyítási indítványt is tehet állításainak alátámasztására. Tájékoztatni kell arról is, hogy távolmaradása a tárgyalásról a fegyelmi tanács munkáját nem gátolja, a tanács e nélkül is határoz az ügy érdemében, ha a köztisztviselő, illetőleg jogi képviselőjének értesítése a tárgyalásról szabályszerű volt. Abban az esetben, ha a tárgyalásról szóló értesítés nem volt szabályszerű, a tárgyalásra új határnapot kell kitűzni.

Jogi szempontból döntő annak kiemelése, hogy a vizsgálóbiztos jelenléte nélkül a tárgyalást megtartani nem lehet.

A fentiek szerint összehívott fegyelmi tanács a tárgyaláson meghallgatja a vizsgálóbiztos jelentését és javaslatát a fegyelmi ügy elbírálására; a tárgyaláson megjelent fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő védekezését, jogi képviselőjének, illetőleg a munkahelyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv képviselőinek észrevételét és előadását.

A fegyelmi tanácsi testület érdemi határozatának megalapozása végett akár a felek indítványára, akár saját belátása alapján egyes körülmények tisztázására további bizonyítást folytathat le. Ennek során minden olyan bizonyítási eszközt alkalmazhat, amely érdemi döntésének alátámasztásához szükséges. Az általa feleslegesnek ítélt indítványokat elutasítja.

A fegyelmi testület tárgyalását a tanács elnöke vezeti. E jogkörében biztosítja a tárgyalás rendjét, a törvényesség megtartását, a tanács szerepének meghatározó kifejeződését az ügy érdemi elbírálásában.

Eljárási szempontból fontos annak kiemelése, hogy a fegyelmi tanács tagjai közül bármelyik a felekhez, illetőleg képviselőjükhöz kérdéseket intézhet, javaslatot tehet a bizonyítási eljárás kiegészítésére, vagy lezárására. A javaslatok ügyében a fegyelmi tanács szótöbbséggel, halk tanácskozásban határoz.

Indokolt esetben a fegyelmi tanács a kitűzött tárgyalás megtartását pl. a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő menthető távolmaradása miatt, elhalaszthatja. Bekövetkezhet ez a kitűzött idő előtt is és a kitűzött időben is. Ilyen esetben a legrövidebb időn belül a legközelebbi időpontra kell kitűzni az új tárgyalást.

Ha valamilyen alapos okból az ügy tárgyaláson nem tisztázható, s emiatt válik szükségessé a tárgyalás elnapolása, a fegyelmi tanács további nyolc napon belül újabb tárgyalást tart. Az új tárgyalás határnapja a tárgyaláson jelenlévőkkel nyomban közölhető.

Kiemelendő, hogy a 2001. évi XXXVI. törvény 2001. július 1-jétől új szabályokat is bevezetett.

Ennek alapján, ha a köztisztviselő tartós akadályoztatása miatt nem tud részt venni a tárgyaláson, a fegyelmi tanács elnöke az eljárást az akadályoztatás okának megszűnéséig felfüggesztheti.

A fegyelmi tanács döntése(i)nek jogi jellege és követelményei

Az eljárás végső fázisában a fegyelmi tanács a tényállás tisztázása alapján zárt ülésen, szótöbbséggel, a fegyelmi ügy érdemében határozatot hoz. E határozatot miden esetben meg kell indokolni. Határozatát indoklásával együtt írásban közli a fegyelmi tanács. A szóban ismertetett határozatot írásban is közölni kell az érdekeltekkel. A határozat és indoklásának ismertetése a tanács elnökének a feladata. Ugyancsak az elnök feladata, hogy az írásba foglalt határozat szabályszerű kézbesítéséről gondoskodjék.

A testület az ügy érdemében, a megvizsgált tényállás alapján, vagy

- megállapítja, hogy a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét a köztisztviselő vétkesen megszegte, s ezért fegyelmi büntetést szab ki, vagy

- megállapítja, hogy a köztisztviselő magatartásával fegyelmi vétséget nem követett el.

A jogalkalmazás szempontjából egyáltalán nem lényegtelen kérdés, hogy szükség van-e arra, hogy a fegyelmi tanács a fegyelmi felelősség megállapításának mellőzésekor az ügy érdemében állást foglaljon? Ki kell-e mondania pl. hogy a köztisztviselő a terhére rótt magatartást nem követte el; vagy elkövette ugyan, de az nem minősül közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettsége megszegésének? Vagy kötelességszegő volt ugyan a köztisztviselő, de abban vétkessége nem állapítható meg; avagy ezekben az esetekben is elegendő, ha a fegyelmi eljárást megszünteti ugyanúgy, mint ahogy azt egyéb, a fegyelmi eljárás alapját képező feltételek hiánya miatt meg kell tennie [pl. a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának megszűnése esetén].

A közszolgálati és köztisztviselők iránti bizalom megőrzéséhez fűződő érdekekre tekintettel, mi fontosnak tartjuk azt, hogy a kivizsgált és ennek alapján tisztázott ügyek semmiképpen se képezhessék újabb zaklatások tárgyát. Mindez megelőzhető lehet azzal, ha a fegyelmi tanács az általa megvizsgált ügyet érdemben bírálja el, s ha a fegyelmi vétség elkövetése feltételeinek hiányát állapítja meg, a köztisztviselőt a fegyelmi vádja alól felmenti. Ezt ismerte el a törvényalkotó az 55/A. § beépítésével.

A fegyelmi eljárás megszüntetéséről egyébként akkor is a munkáltatói jogkör gyakorlója dönt, ha azt egyéb okból pl. a köztisztviselői jogviszony megszűnése miatt kell megtenni. Ezekben az esetekben a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntését a fegyelmi tanács tudomásul veszi, annak felülvizsgálására nem jogosult.

E közérdekű és a jogalkalmazás szempontjából is fontos cél megvalósítása érdekében a Ktv.-t célszerű volt egy további 55/A. §-sal kiegészíteni. Ennek alapján meg kell szüntetni a fegyelmi eljárást, ha

a) annak tartama alatt a közszolgálati jogviszony megszűnik,

b) a fegyelmi eljárás megindítására az 51. § (1) és (3)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő után kerül sor,

c) a köztisztviselő a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte el, vagy annak elkövetése nem bizonyítható,

d) felelősségre vonást kizáró ok áll fenn.

Nagyon fontos annak megfelelő elhatárolása, hogy a fegyelmi eljárás megszüntetéséről az (1) bekezdés a) pontja esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója, a b)-d) pontok esetében a fegyelmi tanács dönt.

A fegyelmi tanács tárgyalásáról minden esetben jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell különösen

- a fegyelmi tanács megnevezését;

- a fegyelmi ügy tárgyát és a felek megnevezését, az ügy számát;

- a tárgyalás helyét és idejét;

- a fegyelmi tanács tagjainak, a jegyzőkönyvvezetőnek a nevét;

- annak megállapítását, hogy a tárgyalásról a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselőt, képviselőjét, a vizsgálóbiztost, a munkahelyi érdekképviselet képviselőjét szabályszerűen értesítették;

- a fegyelmi eljárás alá vont jelenlévő köztisztviselő és képviselője, a munkahelyi érdek-képviseleti szerv képviselője nevét;

- a vizsgálóbiztos nevét.

A jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen állapítani, hogy az eljárási követelményeket a tárgyalás során megtartották-e.

A jegyzőkönyvnek mindenképpen tartalmaznia kell

- a felek által előadottakat, vagy az ügy irataiból ismertetett lényeges nyilatkozatokat, ideértve a tényállításokat, bizonyítási indítványokat, a korábban tett nyilatkozatoktól, megállapításoktól való eltérő előadásokat;

- az okiratok bemutatásának megtörténtét, a tanúk vallomását, a szakértők előadását, a szemle eredményét;

- a tárgyalás vezetésével kapcsolatosan a fegyelmi tanács elnöke által tett intézkedéseket;

- a fegyelmi tanács határozatait, illetőleg határozatainak közlését a jelenlévőkkel.

A jegyzőkönyvet a fegyelmi tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá.

A tárgyalás hangfelvétel útján is rögzíthető, erről azonban jegyzőkönyvet kell készíteni.

A jegyzőkönyv vezetéséről a fegyelmi tanács elnöke gondoskodik. A jegyzőkönyv vezetésére olyan köztisztviselőt kell kijelölni, akivel szemben kizáró körülmény nem forog fenn. Nem lehet jegyzőkönyvvezető az

- aki az eljárás alá vont köztisztviselő hozzátartozója;

- akit a vizsgálat során mint tanút, vagy szakértőt meghallgatnak;

- akitől egyébként az ügy elfogulatlan megítélése nem várható.

A testület mozgásterének kereteit mutatja az, hogy a fegyelmi büntetések közül a fegyelmi tanács, a fegyelmi ügy körülményeinek figyelembevételével kellő mérlegelés alapján választ. Az egyik legfőbb szempont az, hogy a fegyelmi büntetés, mind az elkövetőre, mind az elkövető munkahelyi környezetére nevelő hatásával kellően szolgálja hasonló közszolgálati kötelességszegések megelőzését. A fegyelmi tanács, így a büntetés kiszabásánál figyelembe veszi

- az elkövetett kötelességszegés súlyát, különösen annak hatását a közvéleménynek a közszolgálat iránt megnyilvánuló bizalmára;

- a köztisztviselő vétkességének fokát;

- a köztisztviselő korábbi magatartását, közszolgálati kötelezettségeivel való törődését általában;

- a köztisztviselő személyi és családi körülményeit;

- a köztisztviselő munkahelyén kialakult fegyelmi légkört.

Az ügy érdekében eljáró fegyelmi tanács a büntetés kiszabásánál az elkövető javára és terhére egyaránt figyelembe vehető körülmények mérlegelésével határoz.

Érdemi döntésében a fegyelmi tanács

- dönt arról, hogy a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő az ügy tárgyává tett kötelességszegést elkövette-e és az fegyelmi vétséget képez-e;

- büntetést szab ki a fegyelmi vétség elkövetéséért;

- megindokolja elhatározását a megállapított tényállás rögzítésével, a felhasznált és mellőzött bizonyítékok ismertetésével, valamint a büntetés kiszabásánál figyelembe vett szempontok kifejtésével.

Jogalkalmazási szempontból igen fontos kérdés a folyamatban lévő fegyelmi eljárás, valamint a vele egy időben zajló, bűncselekmény elkövetése miatt indult eljárás egymáshoz való viszonya.

Az a körülmény, hogy a fegyelmi vétség súlyos kötelességszegés bűncselekmény törvényi tényállását is kimeríti, nem jelenti azt, hogy ezekben az esetekben a fegyelmi vétség megállapításához és a fegyelmi büntetés kiszabásához be kellene várni a büntetőbíróság e tárgyú jogerős ítéletét. A fegyelmi tanács a vétkes kötelességszegést, annak súlyát, a fegyelmi büntetésnél figyelembe vehető egyéb szempontokat a maga hatáskörében tisztázza, függetlenül attól, hogy a kötelességszegés ügyében büntető eljárás indult.

Amennyiben a fegyelmi tanács azt tapasztalja, hogy a kötelességszegéssel bűncselekményt is elkövettek, a büntetőeljárás szabályainak megfelelően köteles a köztisztviselő ellen büntető feljelentést tenni. A fegyelmi ügyben azonban önállóan kell eljárnia.

Amennyiben a fegyelmi tanács a hivatalvesztésnél enyhébb büntetést szab ki később a bíróság által bűncselekménynek minősített ügyben, a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya a büntetőbíróság ítéletének jogerőre emelkedésével szűnik meg. Ezzel ugyanis a közszolgálati jogviszony létesítésének egyik alapfeltétele, a büntetlen előélet nem teljesül.

Olyan eset is előfordulhat azonban is, amikor a büntetés kiszabása nem eredményezi automatikusan a büntetlen előélet elvesztését, mivel például pénzbüntetéskor az elkövető azonnal mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Ilyen esetben jelentősége van annak, hogy a fegyelmi tanács hivatott-e hivatalvesztés büntetést kiszabni vagy sem.

BH1997. 464. II. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben a fegyelmi eljárás lefolytatására megjelölt határidők az eljárás meggyorsítását célozzák, azok esetleges túllépése azonban önmagában nem vezethet a fegyelmi határozat hatálytalanításához [1992. évi XXIII. tv. 51. § (1), (7), (8) bek., 53. § (1) bek., 54. § (5) bek.].

BH1994. 113. II. A köztisztviselő fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább 48 órával korábban megkapják [1992. évi XXIII. tv. 54. § (1) bek.].

55. § A fegyelmi eljárás lefolytatásával összefüggő költségeket a közigazgatási szerv viseli. Ha azonban a köztisztviselő fegyelmi felelősségét jogerősen megállapították, a köztisztviselő köteles megtéríteni az általa indítványozott eljárási cselekmények, illetve a részéről igénybe vett jogi képviselő költségeit.

Az általános szabályokból az következik, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatásával összefüggő költségeket a közigazgatási szerv viseli. Ha azonban a köztisztviselő fegyelmi felelősségét megállapították, a köztisztviselő köteles megtéríteni az általa indítványozott eljárási cselekmények, illetve a részéről igénybevett jogi képviselő költségeit.

A lefolytatott fegyelmi eljárás során felmerült költségek lehetnek

- a felek költségei, a tárgyaláson való megjelenéssel felmerült kiadások, a képviselő készkiadásai, valamint díja;

- a fegyelmi eljárás alá vontnak a fegyelmi eljárás során felmerült költsége, keresetvesztesége;

- a tanuk megjelenésével járó költségek;

- a szakértő díja és költsége;

- a szemle lebonyolításának költségei;

- a bizonyítékok beszerzésével kapcsolatosan felmerülő költségek.

Ha a fegyelmi tanács felmentő határozatot hoz, a köztisztviselő igényelheti a szükséges és igazolt költségeinek megtérítését. E költségek megtérítését akkor is igényelheti, ha a fegyelmi eljárást bizonyítottság hiánya miatt szüntetik meg. Nem tarthat erre igényt viszont akkor, ha a köztisztviselő lemondása miatt kell a közszolgálati jogviszonyt megszüntetni és emiatt a fegyelmi eljárást befejezni.

Az így felmerült fegyelmi eljárási költségek viseléséről - minden esetben - a fegyelmi tanács dönt.

A fegyelmi eljárás megszüntetését a törvény korábban nem szabályozta, ezért meg kellett határozni azokat az eseteket, amikor a fegyelmi eljárás megszüntetésének van helye.

55/A. § (1) Meg kell szüntetni a fegyelmi eljárást, ha

a) annak tartama alatt a közszolgálati jogviszony megszűnik;

b) a fegyelmi eljárás megindítására az 51. § (1) és (3)-(4) bekezdésekben meghatározott határidő után kerül sor;

c) a köztisztviselő a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte el, vagy annak elkövetése nem bizonyítható;

d) felelősségre vonást kizáró ok áll fenn.

(2) A fegyelmi eljárás megszüntetéséről az (1) bekezdés a) pontja esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója, a b)-d) pontok esetében a fegyelmi tanács dönt.

BH1999. 577. A közszolgálati jogviszonyból eredő fegyelmi jogkört csak a jogviszony fennállása alatt lehet gyakorolni. A fegyelmi tanács büntetést kiszabó határozatának meghozatalával a fegyelmi eljárás befejeződik. A határozat kézbesítése nem a fegyelmi eljárás része, hanem az azt lezáró munkáltatói intézkedés közlése. Amennyiben a határozat meghozatalakor a köztisztviselő jogviszonya fennállt, a határozatot kizárólag amiatt, hogy azt már a jogviszony megszűnését követően kézbesítették, nem lehet hatályon kívül helyezni [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 51. § (1) bek., 55/A. § (1) bek. a) pont].

56. § (1) A fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Ha azonban a köztisztviselő a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelte, vagy a kereset jogerős elbírálása előtt a közszolgálati jogviszonyát megszünteti, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik.

(2) A hivatalvesztést kimondó fegyelmi határozatot a szülési szabadság tartama alatt nem lehet végrehajtani.

(3) Ha a közszolgálati jogviszony az 50. § (2) bekezdésének b)-e) pontjában meghatározott, jogerősen kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtása előtt vagy annak végrehajtása közben megszűnik, a büntetést vagy annak hátralévő időtartamát a törvény hatálya alá tartozó közigazgatási szervnél kell végrehajtani, feltéve, hogy a köztisztviselő a büntetés végrehajthatóságától számított három éven belül ismételten közszolgálati jogviszonyt létesít.

MK 63. szám

A köztisztviselő halála esetén az ellene folyamatban levő fegyelmi eljárást meg kell szüntetni. A köztisztviselővel szemben kiszabott még nem jogerős és végrehajthatóvá nem vált fegyelmi büntetés a köztisztviselő halálának tényénél fogva hatálytalanná válik.

A köztisztviselő jogutóda a fentiek szerint hatálytalanná vált büntetést kiszabó fegyelmi határozatot nem támadhatja meg.

A fegyelmi határozat ellen a köztisztviselő a kézhezvételtől számított 30 napon belül a munkaügyi bírósághoz fordulhat. A bírósághoz benyújtott kereset a fegyelmi határozat végrehajtására nézve halasztó hatályú. Nem szabad a fegyelmi határozatot végrehajtani az ellene benyújtható kereset előterjesztésére nyitva álló idő előtt, s nem lehet akkor sem, ha ellene a keresetet a munkaügyi bíróságnál benyújtották. Ha azonban a köztisztviselő, akár a kereset benyújtására rendelkezésre álló idő előtt, vagy a határozat ellen benyújtott kereset jogellenes elbírálása alatt közszolgálati jogviszonyát megszünteti, a fegyelmi határozat azonnal végrehajthatóvá válik.

A törvény hatálya alá tartozó szervek a jogerőre emelkedett fegyelmi döntéseket kötelesek végrehajtani. Haladékot ad azonban a Ktv. a hivatalvesztést kimondó fegyelmi büntetés esetén, mivel az ilyen tartalmú fegyelmi határozatot a szülési szabadság tartama alatt nem lehet végrehajtani.

A büntetési nemek között helyet foglaló várakozási idő meghosszabbítása, a fizetési besorolási fokozatba való visszavetés esetében a Ktv. hatálya alá tartozó szervek kötelesek a közszolgálati jogviszony megszüntetésével megszakított büntetések végrehajtásáról is gondoskodni.

Az egységes jogalkalmazás szempontjából egyébként indokoltan merül fel a kérdés

- felülvizsgálhatja-e a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi büntetést;

- eltekinthet-e a büntetés végrehajtásától, felfüggesztheti-e a büntetés végrehajtását;

- mérsékelheti-e a fegyelmi büntetést;

- módosíthatja-e a szankciók hátrányos következményeit?

A fenti körbe tartozó kérdéseket részben a fegyelmi tanács szerepének fejtegetésénél érintettük, ezért csak emlékeztetőül a köztisztviselők jogállása szilárd biztosítása fegyelmi felelősségük részletes törvényi szintű, szigorú szabályozását kívánja. A Ktv. ennek szellemében rendezi a fegyelmi jogkör gyakorlásának, a fegyelmi eljárás lefolytatásának, a fegyelmi büntetések kiszabásának és végrehajtásának kérdéseit. A munkáltató a fegyelmi jogkört csak annyiban, s csak úgy gyakorolhatja, ahogy azt a Ktv. szabályozza. Mivel a fegyelmi büntetések végrehajtása felfüggesztéséről, a kiszabott büntetések mérsékléséről, a büntetés alóli mentesítésről, a büntetés törlésének lehetőségéről nem intézkedik, s csak kivételesen szól a szülési szabadságát töltő köztisztviselőről a hivatalvesztés végrehajtásával kapcsolatosan, ki kell zárni alkalmazhatóságukat a közszolgálatban, érvényesítésük ugyanis megtörné a köztisztviselői jogállás szigorúan szabályozott rendjét.

Ha a közszolgálati jogviszony a Ktv. 50. § (2) bekezdésének b)-e) pontjában meghatározott, jogerősen kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtása előtt vagy annak végrehajtása közben megszűnik, a büntetést, vagy annak hátralévő időtartamát a törvény hatálya alá tartozó közigazgatási szervnél kell végrehajtani, feltéve, hogy a köztisztviselő a büntetés végrehajthatóságától számított három éven belül ismételten közszolgálati jogviszonyt létesít.

A szakszerű eljárásból fakadóan a fegyelmi büntetés végrehajtása gyakran több irányú adminisztrációs jellegű intézkedést igényel. A munkáltató köteles gondoskodni arról, hogy ezeket haladéktalanul elvégezzék a személyzeti, munkaügyi, illetmény-számfejtési feladatokat az illetékesek maradéktalanul teljesítsék.

A jegyző fegyelmi felelősségének legfontosabb jogalkalmazási kérdései

Miután a jegyzővel szembeni fegyelmi eljárás lefolytatása szintén a képviselő-testület hatáskörébe tartozik, e körben szintén célszerű e szabályok rövid áttekintése.

A jegyző fegyelmi felelőssége tekintetében szintén a Ktv. általános szabályait kell alkalmazni.

A jegyzővel szemben kiszabható fegyelmi büntetések az alábbiak lehetnek

- megrovás;

- a Ktv. 49. § (1) bekezdésében meghatározott külön juttatás (13. havi fizetés) csökkentése vagy megvonása;

- címtől való megfosztás;

- hivatalvesztés.

Az érintett a külön juttatásokra vonatkozó fegyelmi büntetés végrehajtásától számított 2 évig áll a fegyelmi büntetés hatálya alatt. A hivatalvesztés büntetésnél ez a határidő 3 év. A fenti időtartamok elteltével a fegyelmi büntetést - a jegyző esetében is - minden nyilvántartásból törölni kell (Ktv. 50. §).

A hivatalvesztés jogkövetkezményéhez egyébként a törvény igen szigorú szankciót rendel, mivel a jegyző a többi köztisztviselőhöz hasonlóan más közigazgatási szervnél 3 évig nem alkalmazható érdemi ügyintézőként sem.

A jegyzővel szemben a fegyelmi eljárás megindításáról csak a képviselő-testület jogosult dönteni. Ez a Ktv. 6. § (2) bekezdése alapján - a korábban már említettek miatt - nem ruházható át sem bizottságra, sem pedig a polgármesterre. Ez alól kivételt képez a megrovás fegyelmi büntetés kiszabása. A fegyelmi eljárás megindítására egyébként csak akkor van lehetőség, ha az érintettel szemben fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja merül fel.

A jegyző ellen sem lehet fegyelmi eljárást indítani akkor, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta 3 hónap, illetőleg a fegyelmi vétség elkövetése óta 3 év eltelt.

A fegyelmi eljárás során - az általános szabályoknak megfelelően - vizsgálatot kell tartani. Ennek lefolytatására a képviselő-testület vizsgálóbiztost jelöl ki. A jegyző esetében az alábbiakat kell figyelembe venni

A Ktv. 51. §-ának (5) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás megindítója vizsgálóbiztost jelöl ki az eljárás alá vontnál magasabb besorolású, ennek hiányában vezető beosztású köztisztviselők közül. A törvényalkotó tehát a vizsgálóbiztosi funkcióval kapcsolatban elsősorban a magasabb besorolást, másodsorban a vezetői megbízást támasztja feltételként. A fegyelmi eljárás indítójának azt kell vizsgálnia a vizsgálóbiztos személyének kijelölésekor, hogy a közigazgatási szerv köztisztviselői között van-e magasabb besorolású köztisztviselő, ha ilyen nincs, vagy bármely okból kifolyólag (pl. tanúként kell az eljárásban meghallgatni) nem várható el tőle az objektív vizsgálat lefolytatása olyan köztisztviselőt kell megbízni, aki legalább vezető beosztású.

Ha jegyző ellen indul fegyelmi eljárás, akkor értelemszerűen magasabb beosztású köztisztviselőről nem beszélhetünk, ezért az idézett törvényi rendelkezés alapján a polgármesteri hivatal vezető beosztású köztisztviselője bízható meg a vizsgálóbiztosi feladatokkal. Természetesen ebben az esetben is vizsgálni kell, hogy az objektív vizsgálat feltételei fennállnak-e. Csak akkor alkalmazható a Ktv. 51. § (5) bekezdésében megfogalmazott kisegítő szabály, amely szerint a képviselő-testület tagjai közül jelölhető ki a vizsgálóbiztos, ha a polgármesteri hivatalban vezető beosztású köztisztviselő (pl. aljegyző) bármely okból kifolyólag nem alkalmas a vizsgálóbiztosi feladatok ellátására.

Így pl. - a képviselő-testület tagjaként működő - alpolgármester csak azután jelölhető vizsgálóbiztosnak, ha a képviselő-testület előzetesen azt is vizsgálta, hogy a hivatal vezető beosztású köztisztviselői közül kik felelnek meg vizsgálóbiztosi funkcióval szemben támasztott törvényi követelményeknek.

Az aljegyző feladatai közé tartozik a képviselő-testület, illetve a hivatal működésének törvényességét előmozdítani. Ennek érdekében, amennyiben a vizsgálóbiztos szükségesnek tartja, indokolt a fegyelmi eljárás lefolytatásával kapcsolatban jogi véleményét kifejteni. A fegyelmi eljárás tárgyát képező cselekménnyel kapcsolatban pedig tanúként hallgatható meg.

A Ktv. 54. §-ának (2) bekezdése alapján a jegyző kérheti, hogy a fegyelmi eljárás során a munkavállalói érdek-képviseleti szerv vegyen részt. A szakszervezeti részvételi jog nem lehet szélesebb terjedelmű, mint az eljárás alá vont köztisztviselőé, ezért azoknál az eljárási cselekményeknél, amelyeknél a jegyző részvételét sem teszi lehetővé a törvény, a szakszervezet képviselője sem lehet jelen. Annak azonban nincs akadálya, hogy a vizsgálat befejezésekor az ügy iratait a jegyzővel együtt a szakszervezeti érdek-képviseleti szerv is megismerhesse.

Ehhez kapcsolódóan megjegyzendő továbbá, hogy a polgármester a vizsgálóbiztost csak abban az esetben jogosult kijelölni, ha e feladattal a képviselő-testület (határozatban) megbízza.

A vizsgálóbiztos kijelölésétől számított 15 napon belül köteles a vizsgálatot lefolytatni és ennek keretében a fegyelmi vétség elkövetésével alaposan gyanúsított jegyzőt meghallgatni.

A vizsgálat időtartama nem odázható el, azt - indokolt esetben - jelenleg csak egy alkalommal (legfeljebb 15 nappal) lehet meghosszabbítani.

Ilyen indokolt esetnek tekinthető az, ha a bizonyítás bonyolultsága az átlagosnál hosszabb időt kíván meg vagy az érintettek meghallgatása, s a bizonyítás körülményei ezt szükségessé teszik.

A jegyző - az eljárás keretében - a vizsgálat során

- észrevételt tehet a kötelezettségszegés elkövetéséhez kapcsolódó megállapításokra;

- további bizonyítást javasolhat;

- megtekintheti az ügy iratait;

- jogi képviselőt vehet igénybe.

Fontos és garanciális szabály az is, hogy kérelmére - a fegyelmi eljárás során - lehetővé kell tenni a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv részvételét, illetve képviseleti jogának gyakorlását. Itt is megjegyzendő, hogy a közszolgálati érdekvédelem megoldásának reális problémája vetődik fel abban, hogy nem minden szervnél működik érdek-képviseleti szerv. Ez elsősorban a községi önkormányzatok jegyzőit, illetőleg a körjegyzőket érintheti hátrányosan.

A törvény természetesen arról is rendelkezik, ha az érintett jegyző személyes meghallgatására tartós akadályoztatása (pl. betegség) miatt a vizsgálat időtartama alatt nem kerülhet sor. Ilyen esetben a megállapításokat és azok bizonyítékait vele írásban köteles a vizsgálóbiztos közölni. A védekezés előterjesztésére legfeljebb 8 napon belül van lehetőség. Ha a jegyző a védekezést önhibáján kívüli okból (pl. a már említett betegség, külföldön történő tartózkodás) nem tudja közölni, a vizsgálatot az akadály megszűnéséig fel kell függeszteni.

A vizsgálóbiztos a vizsgálat lezártától számított 8 napon belül köteles megküldeni az ügy összes iratát a képviselő-testülethez (illetve a polgármesternek). Az iratok megküldésével a vizsgálóbiztos egyben az ügyre vonatkozó saját véleményét is köteles előterjeszteni.

Kiemelendő, hogy a jegyző állásából történő felfüggesztéséről - a vizsgálóbiztos javaslatára - csak a képviselő-testület dönthet. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a jelenléte a tényállás tisztázását gátolná vagy a kötelezettségszegés súlya és jellege a munkahelytől való távolságtartást indokolja. (Ilyen ok lehet pl. az iratok eltüntetésének, a tanúk befolyásolásának vagy a bizonyítási eszközök megsemmisítésének megakadályozása.) A felfüggesztés csak a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig állhat fenn, s azt azonnal meg kell szüntetni, ha annak indoka már nem áll fenn.

A jegyző fegyelmi ügyében a döntéshozatal gyakorlata szintén eltér az általános szabályoktól. Ennek oka az, hogy a már korábban is említett szabály szerint a fegyelmi büntetés kiszabása szintén a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik [Ktv. 6. § (2)]. Mindezek miatt a fegyelmi tanács megalakítását minden esetben mellőzni kell.

A Ktv. szerint a képviselő-testületnek az ügy érdeméről a vizsgálóbiztos előterjesztésétől számított 8 napon belül kell döntenie. Az eljárás során egyébként érvényesíteni kell a Ktv. 53. § (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabályokat, s az 51-58. §-ok rendelkezések szabályai sem mellőzhetők.

Az ügyet a képviselő-testület a Ktv. 54. §-ában foglalt szabályok értelemszerű figyelembevételével és alkalmazása mellett tárgyalja.

Fontos és lényeges jogi garanciát jelent az, hogy a fegyelmi ügyben hozott döntést indokolni kell.

Hivatalvesztés fegyelmi büntetést a jegyzővel szemben a képviselő-testület csak minősített többséggel meghozott határozatban szabhat ki.

A jognyilatkozatok alakiságának általános szabályából következően az ilyen döntéseket a testületi határozat (jegyzőkönyv) mellett a döntést fontos alakszerű határozatba is foglalni. [Munka tv. 6. §; Ktv. 11. §; 71. § (2)]

Amennyiben az összeférhetetlenségi szabályok miatt a fegyelmi határozat meghozatalára a testület határozatképtelenné válik, akkor háromtagú fegyelmi tanácsot kell kialakítani a testület tagjaiból. Ez esetben a testület a fegyelmi tanács határozatát nem változtathatja meg. Mindez azt jelenti, hogy a testület hatáskörébe tartozó köztisztviselők fegyelmi ügyében továbbra is a testület jár el, s ha az összeférhetetlenségi szabályok miatt a testület határozatképtelenné válna, akkor helyette egy háromtagú fegyelmi bizottságot kell tagjai sorából alakítania. A jogbiztonság érdekében a fegyelmi tanács által hozott határozatot a testület nem változtathatja meg. Mindez fontos jogpolitikai érdek és a fegyelmi ügyek érdemi elbírálásának is lényeges garanciája (MK 64. számú állásfoglalás.)

Kártérítési felelősség

57. § (1) A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettség vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.

MK 20. szám

A köztisztviselő fegyelmi és kártérítési felelőssége egymás mellett és egymástól függetlenül érvényesülhet. Ha a köztisztviselő a közigazgatási szervnek anyagi kárt is okozott, és a köztisztviselővel szemben a fegyelmi eljárás rendjén anyagi hátránnyal járó fegyelmi büntetést szabtak ki, ez nem akadálya a köztisztviselő kártérítési felelősségre vonásának.

(2) Gondatlan elkövetés esetén a köztisztviselő háromhavi illetménye erejéig, a tartósan külföldön foglalkoztatott köztisztviselő - a külszolgálata alatt - három havi ellátmánya erejéig felel, amennyiben

a) a közigazgatási szerv gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével,

b) az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével

c) hatósági intézkedés során a jogszabályok megsértésével

kárt okozott, vagy a kár olyan - jogszabályba ütköző - utasítása teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított köztisztviselő előzőleg a figyelmét felhívta.

A köztisztviselő kártérítési felelősségének jogi megítélése

A köztisztviselő anyagi felelőssége szabályozásának az a rendeltetése, hogy a köztisztviselőt kár megelőzésére nevelje, ha pedig a közigazgatási szervet mégis kár érné, hozzájáruljon a felmerült kár részbeni vagy egészbeni megtérüléséhez. Ennek biztosítására vétkességi alapon működő sajátos közszolgálati kártérítési felelősségrendszert alakított ki a jogalkotó általános érvénnyel, amelyet a vagyonkezelés különös, vétkességtől függetlenül funkcionáló felelősségi rendszerével egészített ki.

A köztisztviselő vétkességén alapuló felelősségének alapkérdései

A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik. A felelősség érvényesítésének nélkülözhetetlen eleme, hogy

- közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség megszegését állapítsanak meg;

- a közigazgatási szerv megkárosítása következzék be;

- okozati összefüggés álljon fenn a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség megszegése és a kár bekövetkezése között;

- legyen bizonyított, hogy a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség megszegésében a köztisztviselő vétkes.

Nem lehet a közszolgálati felelősséget érvényesíteni akkor, ha a köztisztviselő más jogviszonyon alapuló kötelezettségét szegte meg. Így a polgári jog általános szabályai szerint kell helytállnia a köztisztviselőnek munkaadójával szemben a közszolgálati jogviszony mellett létesített más jogviszony pl. megbízási, vállalkozási jogviszony eseteiben. Ezért a közszolgálati kárfelelősség feltételeinek megállapításához szükséges, hogy a károkozás alapját képező jogviszony jellegét tisztázzuk. Adott esetben döntő lehet, hogy a köztisztviselő, illetőleg a közigazgatási szerv szándéka milyen jogviszony létesítésére irányult, különösen akkor, ha ehhez a jogviszony tárgyát képező tevékenység jellege nem nyújt megfelelő támpontot. Valójában a vállalt feladat ugyanis különböző jogviszony keretében teljesíthető pl. vállalkozás, vagy közszolgálat keretében. A jogviszonyok elhatárolásának azért van jelentősége, mert károkozás esetén más és más felelősségi szabályok érvényesülhetnek. Például tanulmányi szerződés, illetve illetményelőlegre, lakástámogatásra vonatkozó szerződés megkötése esetén az általános polgárjogi szabályokat kell irányadónak tekinteni.

Nem érinti a köztisztviselő kárfelelősségének alapját, ha feladatát kirendelés kapcsán más munkáltatónál teljesíti. Ilyenkor a két közigazgatási szerv megállapodása az irányadó, ennek hiányában a kirendelő közigazgatási szerv jár el, mivel a kártérítés alapját képező közszolgálati jogviszony e munkáltatóval áll fenn.

Ugyancsak idetartozó kérdés, hogy miként befolyásolja a kárfelelősség megállapíthatóságát, ha az alapjául szolgáló jogviszony érvénytelen, vagy érvénytelenné válik, mert a kinevezés semmis, vagy megtámadható. Akár azért, mert már keletkezésében semmis a kinevezés, törvénysértő volta és utóbb nem orvosolható jellege miatt, akár azért, mert később az arra jogosult fél keresetére a bíróság a kinevezést érvénytelenítette, a közszolgálati jogviszony keretébe tartozó jogok és kötelezettségek szempontjából a kinevezést olyannak kell tekinteni, mintha érvényes lett volna. A köztisztviselő kárfelelőssége tehát érvénytelen kinevezés esetében is fennáll mindaddig, amíg a közszolgálati jogviszonyt a jövőre nézve a közigazgatási szerv fel nem számolja. E szerint kell eljárni abban az esetben is például, ha a köztisztviselő kinevezése nem felel meg a képesítési előírásoknak, mégis munkába állítják, amelynek során kárt okoz.

A kártérítési, illetve anyagi felelősség egységes, valamennyi köztisztviselőre hivatali besorolásától függetlenül azonos feltételekkel és követelményekkel érvényesül. Nincs különbség vezetők és ügyintézők kárfelelőssége között. Attól is függetlenül érvényesül, hogy a köztisztviselőt főállásban, teljes munkaidőben, vagy részmunkaidőben foglalkoztatják. A kárfelelősség szigorúbb viszont a közszolgálati kötelezettségek megszegésének egyes eseteiben, azokban a munkakörökben, amelyek a kárfelelősség érvényesítése szempontjából kiemelt helyet foglalnak el. Pl. az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása, vagy hiányos teljesítése szigorúbb felelősség alá tartozik, s ez a vezetői beosztásokat a kárfelelősség szempontjából az átlag fölé emeli. Ugyanígy fokozott felelősséget von maga után a hatósági intézkedések során a jogszabályok megszegésével okozott kár, ami a hatósági ügyintézői beosztásokat emeli ki az átlagból.

Döntő annak kiemelése, hogy a köztisztviselő kártérítési felelőssége csak a közszolgálati jogviszony fennállása alatt bekövetkezett károkért áll fenn. Ebből az is következik, hogy a jogviszony megszűnése után már nem vetődhet fel a speciális kártérítési felelősség. Ha azonban a köztisztviselő a kárt a közszolgálati jogviszony fennállása alatt okozta, de annak bekövetkeztét csak a közszolgálati jogviszony megszűnése után fedezték fel, a közigazgatási szerv az általános elévülési időn belül érvényesítheti a speciális kártérítési felelősséget, akkor is, ha a közszolgálati jogviszony időközben megszűnt.

Köztisztviselő kárfelelősségét megállapítani csak akkor lehet, ha a kár a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével következett be.

A közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek köre rendkívül széles, kimerítő felsorolásuk szinte lehetetlen. Ezzel már részletesen foglalkoztunk a köztisztviselők fegyelmi felelősségének keretében, ehelyütt visszautalunk az ott leírtakra.

A kártérítési felelősséggel való szoros összefüggése miatt szólni kell viszont arról, hogy a közigazgatási szervet illető kárigény érvényesítésének elmulasztása adott esetben a köztisztviselői jogviszonyból eredő kötelesség vétkes megszegését jelentheti, s így alapja lehet a közigazgatási szervnél bekövetkezett kár megtérítésének. Az a köztisztviselő, akinek munkaköri feladata, hogy a munkavállalói kártérítési igényeket a közigazgatási szerv javára érvényesítse, s ezt elmulasztja, kártérítési felelősséggel tartozik az igények érvényesítésének elmulasztása folytán bekövetkezett kárért. Ez a felelőssége azonban nem terjedhet túl annak a köztisztviselőnek a kártérítési felelősségén, aki tekintetében a mulasztást elkövette.

A munkáltató utasítására végzett tevékenységgel okozott kárt illetően szintén visszautalunk a fegyelmi felelősség keretében leírtakra. Aláhúzzuk, hogy a köztisztviselő általában köteles felettese utasítását végrehajtani. Az utasítás végrehajtásával közszolgálati jogviszonya alapvető kötelezettségét teljesíti. Az utasítás végrehajtását viszont meg kell tagadnia akkor, ha annak teljesítésével bűncselekményt, illetőleg szabálysértést valósítana meg. Ha ezekben az esetekben az utasítást a köztisztviselő végrehajtja, az ekként keletkezett kár megtérítéséért felelős lesz - függetlenül attól, hogy emellett az utasítás kiadójának a felelőssége is fennáll - mert közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét nem teljesítette, az utasítás végrehajtását nem tagadta meg.

Már érintettük, hogy a köztisztviselő az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése az életét, az egészségét, vagy testi épségét közvetlenül súlyosan veszélyeztetné, vagy az érdekeit védő jogszabályba ütközne. Erre köteles felhívni az utasítást adó figyelmét. Az utasításnak való engedelmességi kötelesség ez esetben a köztisztviselő mérlegelési körébe tartozik. Kötelezettségszegés nélkül dönthet az engedelmesség kérdésében.

Ismeretes, hogy a köztisztviselő köteles az utasítást adó figyelmét felhívni, ha az utasítás, vagy annak végrehajtása jogszabályba ütközik, vagy teljesítése kárt idézhet elő és a köztisztviselő a következményekkel számolhatott, vagy az utasítás az érintett jogos érdekeit sérti. Ha az utasítást adó figyelmének felhívása eredménytelen maradt, köteles azt végrehajtani, de egyidejűleg mentesül az ennek kapcsán bekövetkezett kár megtérítésének kötelezettsége alól, mert közszolgálati jogviszonyból folyó kötelezettségének eleget tett, kötelességszegést nem követett el. Ha viszont az utasítást adó figyelmének felhívását elmulasztotta, az utasítás végrehajtásával okozott kárért már felelős. Más kérdés, hogy a felelősség mértéke miként alakul, s hogy mellette az utasítást adó felelőssége az okozott kár megtérítéséért is fennáll.

Mindenképpen meg kell jegyezni azt, hogy a köztisztviselő felelősségének megállapításához az is szükséges, hogy a köztisztviselő az utasítás végrehajtásának következményével számolhasson. Tehát tőle elvárható legyen, hogy a következményeket előre lássa, függetlenül attól, hogy a mulasztást elkövető köztisztviselő ténylegesen előre látta-e mulasztásának következményeit. A köztisztviselő iránt támasztott követelmények e tekintetben bizonyos mértékben tehát objektív jellegűek. Megállapíthatóvá teszik a felelősséget akkor is, ha az utasítás jogszabálysértő, vagy károkozással járó végrehajtásának következményeit az adott esetben a köztisztviselő nem látta ugyan előre, de általában tőle elvárható lett volna, hogy ezt felkészültségénél, helyzetismereténél fogva felismerje.

Teljességgel egyértelmű a köztisztviselő objektív felelőssége abban az esetben, ha az utasítás végrehajtása az érintettek jogos érdekeit sérti. Ez esetben csak akkor mentesül az utasítás végrehajtásával okozott kár megtérítésének kötelezettsége alól, ha erre a körülményre előzetesen felhívta az utasítást adó figyelmét.

A kártérítési felelősség viszont csak akkor állhat fenn, ha a közigazgatási szervnek ténylegesen kára keletkezett a köztisztviselő kötelességszegéséből. Kár alatt vagyoni hátrányt kell érteni. Közszolgálati kárfelelősségről akkor beszélhetünk, ha közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek megszegésének eredménye a vagyoni hátrány. Más felelősségi szabályok vonatkoznak kifejezetten a munkavégzés célját szolgáló jogviszonyokból eredő kötelezettség mellett fennálló jogviszonyokra - mint ahogy ezt már korábban is említettük - pl. a tanulmányi szerződések megszegése esetén a polgári jog szabályai szerint kell eljárni.

Az e körbe tartozó jogi értelemben vett kár fogalmán általában az elmaradt hasznot is érteni kell, vagyis azt a vagyonnövekményt, amelytől a károsult a károkozás miatt esett el. Ezzel a köztisztviselői kárfelelősség általában nem számol, a kötelességszegés eredményeként ténylegesen bekövetkezett kárt tekinti a felelősség megállapítása alapjának.

A köztisztviselő kárfelelőssége megállapításának lényeges feltétele az, hogy a kötelességszegés és a bekövetkezett kár között okozati összefüggés álljon fenn. Ebben a gyakorlat a lényeges elemeket tekinti mérvadónak az olyan összefüggéseket, amelyek objektíve teremtenek kapcsolatot a magatartás és a bekövetkezett kár között.

Elengedhetetlen feltétele a kártérítési felelősség megállapításának az, hogy a károkozó kötelességszegése vétkes legyen. A köztisztviselő akkor vétkes, ha magatartása szándékos, vagy gondatlan. Szándékos elkövetésről akkor beszélünk, ha a köztisztviselő magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Gondatlan a köztisztviselő, ha előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, illetve a következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert elmulasztja a tőle elvárható figyelmet.

Elegendő a kárfelelősség érvényesítéséhez annak bizonyítása, hogy a kötelességszegés elkövetésekor a köztisztviselő nem úgy járt el, ahogy az általában elvárható, függetlenül a köztisztviselő tényleges tudati állapotától. Az általában elvárható magatartás mérlegelésekor egyrészt azt kell figyelembe venni, hogy hasonló beosztású, képzettségű, gyakorlatú köztisztviselő az adott helyzetben hogyan járt volna el, másrészt azt, hogy a károkozó köztisztviselőnek milyen egyéni adottságai vannak. Ugyanakkor a köztisztviselő vétkessége csak korlátozott, vagy egyáltalán nem lesz megállapítható, ha kárt okozó magatartásának elkövetésekor belátási képessége csak részben volt meg, vagy teljesen hiányzott. A vétőképtelen (elmebeteg) személy kártérítésre nem kötelezhető. Ha azonban beszámítási képességének hiányát, vagy korlátozottságát a kárt okozó köztisztviselő maga idézte elő, emiatt vétőképességének hiányát megállapítani nem lehet.

Fontos jogalkalmazási kérdés, hogy a köztisztviselő vétkességének a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelességszegésen túl ki kell-e terjedni a kötelességszegés következtében beálló kárra is? Véleményünk szerint, legalább a köztisztviselő gondatlanságát bizonyítani kell a bekövetkezett kár tekintetében is ahhoz, hogy vele szemben kártérítési felelősség érvényesíthető legyen. Nem elegendő megállapítani csak a munkaköri kötelesség vétkes megszegését, hanem azt is bizonyítani kell, hogy a köztisztviselő előre látta, vagy láthatta volna káros következményeit, s nem tett meg minden tőle elvárhatót annak megelőzése érdekében. Egyébként vele szemben kártérítési igénnyel fellépni nem lehet.

A köztisztviselői kárfelelősség érvényesítésének fontos eleme az is, hogy a kártérítés alapját a kár bekövetkezését, mértékét, az okozati összefüggést a kötelességszegés és a bekövetkezett kár között a károsult közigazgatási szerv köteles bizonyítani. Ennek minden kockázatát, ideértve a sikertelen bizonyítás következményeit, a közigazgatási szerv viseli.

A köztisztviselő vétkességére tekintet nélküli kártérítési felelősség

A köztisztviselő a bekövetkezett hiányért akkor felelős vétkességére tekintet nélkül, ha a visszaszolgáltatási és elszámolási kötelezettséggel vett át dolgokat, feltéve, ha ezeket állandóan őrizetében tarthatta, kizárólagosan használhatta. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiány külső elháríthatatlan ok, vagy annak a következménye, hogy a közigazgatási szerv a biztonságos őrzés feltételeit nem teljesítette. Egyébként sem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, mely a közigazgatási szerv közrehatása következtében állt elő. Leggyakoribb esete ennek az, hogy a közigazgatási szerv nem biztosítja a biztonságos őrzés feltételeit.

A köztisztviselő teljes anyagi felelőssége a hiányért akkor áll fenn, ha a kérdéses dolgot (termék, áru, anyag stb.) jegyzékben, vagy elismervényben vette át. Kivételt képez a pénztárosi, pénzkezelői, vagy értékkezelői feladatokat ellátó köztisztviselő, akit enélkül is az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében teljes anyagi felelősség terhel.

A teljes anyagi felelősség érvényesítése feltételeinek fennállását a közigazgatási szervnek kell bizonyítania (MK 113. számú állásfoglalás).

Más a helyzet a megőrzésre, kezelésre átvett dolgokban, rongálódás folytán bekövetkezett károk esetében. Ezért a köztisztviselő csak vétkessége esetén felelős, de vétlenségét a bekövetkezett kárban neki kell bizonyítania. A sikertelen kimentés tehát a köztisztviselő terhén marad.

Teljesen önálló felelősségi alakzat, de az elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokért való felelősséghez tartozik, a leltárhiányért fennálló felelősség. Leltárhiánynak nevezzük a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiányt. Ha tehát a hiány oka ismert, vagy részben ismert, a köztisztviselő felelőssége a hiányért, a bekövetkezett kárért, jelenleg az általános szabályok szerint alakul részben vagy egészben. Megjegyzendő, hogy a Munka Törvénykönyve vonatkozó szabályai közül a köztisztviselői jogviszonyban a 166. § (2), 167. § (1) és (3), a 168. - 169. §-át, a 171-172. §-át kötelező alkalmazni.

57/A. § A munkáltatói jogkör gyakorlója - vétkességre tekintet nélkül - teljes kártérítési felelősséggel tartozik azért, ha az illetmény megállapítására vonatkozó intézkedése jogszabályba ütközik és ezzel összefüggésben kerül sor kifizetésre. Amennyiben a kifizetést a képviselő-testület jogszabálysértő döntése alapozza meg, a kártérítési felelősség a döntést megszavazó képviselő-testületi tagokat egyenlő arányban terheli.

A kártérítési felelősség szabályainak alkalmazása a munkáltatói jogkör gyakorlója és a képviselő-testület esetében

A Ktv. erőteljesen kihangsúlyozza a munkáltató teljes kártérítési felelősségét az illetmény megállapítására vonatkozó, jogszabályba ütköző intézkedésekkel kapcsolatban, ami a jogalkalmazási tapasztalatok alapján különösen a megalapozatlan munkáltatói és képviselő-testületi döntések egyénenkénti jogkövetkezményének kimondásával válhat visszatartó erejűvé. A kártérítési felelősség ezen alakzatának érvényesítésére a kártérítési eljárás általános szabályait kell irányadónak tekinteni. Az e körbe tartozó szabályokat 2001. július 1-jétől kell alkalmazni.

57/B. § (1) Leltárhiány a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenéssel és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Azon anyagok körét, amelyek után természetes mennyiségi csökkenés, kezeléssel járó veszteség nem számolható el, valamint a csökkenés és a veszteség alsó és felső határát a hivatali szervezet vezetője határozza meg. Egy leltári időszakra a természetes mennyiségi csökkenés, illetve a kezeléssel járó veszteség változó mértékben is megállapítható.

(2) Az a köztisztviselő, akinek kinevezési okiratában rögzített munkaköri feladatai közé tartozik a részére szabályszerűen átadott és átvett anyag, áru (leltári készlet) kezelése, a keletkezett leltárhiányért vétkességére való tekintet nélkül felel.

(3) A leltárhiány miatt való felelősséget csak abban az esetben lehet érvényesíteni, ha

a) a köztisztviselő kinevezési okirata tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét;

b) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént;

c) a leltárhiányt a közigazgatási szerv által meghatározott leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során állapítják meg.

(4) Ha a leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős köztisztviselő olyan munkakörben, illetve olyan munkahelyen dolgozik, ahol az átvett leltári készletet állandóan egyedül kezeli, a leltárhiány teljes összegéért felel.

(5) A leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős, valamint a leltári készletet kezelő többi köztisztviselő a leltárhiányért illetményük arányában felelnek.

(6) Leltározásnál a köztisztviselő, illetve akadályoztatása esetén képviselője jelenlétének feltételét biztosítani kell. Ha a köztisztviselő a képviseletéről nem gondoskodik, a közigazgatási szerv e feladat ellátására szakmailag alkalmas, érdektelen képviselőt köteles kijelölni.

(7) A köztisztviselő a leltárfelvétel során, illetve a leltárfelvétel után a leltározással kapcsolatban észrevételt tehet.

(8) A leltárhiányért fennálló felelősség megállapítására az 58. §-ban foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a felelősséget a leltárfelvétel befejezését követő 60 napon belül el kell bírálni. Büntetőeljárás esetén a határidő a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának kézbesítését követő nappal kezdődik. A 60 nap eltelte után a leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős köztisztviselőt kártérítésre nem lehet kötelezni.

A leltárhiányért való felelősség jogalkalmazási kérdései

A közigazgatás működésének sajátos követelményei mindenképpen indokolttá teszik azt, hogy törvény szabályozza a köztisztviselő leltárhiányért való felelősségét.

E szabályozás tartalmának az alábbiakat lenne célszerű átfognia

a) leltárhiány a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenéssel és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Azon anyagok körét, amelyek után természetes mennyiségi csökkenés, kezeléssel járó veszteség nem számolható el, valamint a csökkenés és a veszteség alsó és felső határát a hivatali szervezet vezetője határozza meg. Egy leltári időszakra a természetes mennyiségi csökkenés, illetve a kezeléssel járó veszteség változó mértékben is megállapítható,

b) az a köztisztviselő, akinek kinevezési okiratában rögzített munkaköri feladatai közé tartozik a részére szabályszerűen átadott és átvett anyag, áru (leltári készlet) kezelése, a keletkezett leltárhiányért vétkességére való tekintet nélkül felelősséggel tartozik,

c) a leltárhiány miatt való felelősséget csak abban az esetben lehet érvényesíteni, ha

ca) a köztisztviselő kinevezési okirata tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét,

cb) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént,

cc) a leltárhiányt a közigazgatási szerv által meghatározott leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során állapítják meg,

d) ha a leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős köztisztviselő olyan munkakörben, illetve olyan munkahelyen dolgozik, ahol az átvett leltári készletet állandóan egyedül kezeli, a leltárhiány teljes összegéért felel,

e) ha a leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős köztisztviselőn kívül a leltári készletet más köztisztviselő is kezeli, a leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős köztisztviselő legfeljebb hat havi, a többi köztisztviselő legfeljebb négy havi illetménye mértékéig felel,

f) a leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős, valamint a leltári készletet kezelő többi köztisztviselő a leltárhiányért illetményük arányában felelnek,

g) leltározásnál a köztisztviselő, illetve akadályoztatása esetén képviselője jelenlétének feltételét biztosítani kell. Ha a köztisztviselő a képviseletéről nem gondoskodik, a közigazgatási szerv e feladat ellátására szakmailag alkalmas, érdektelen képviselőt köteles kijelölni,

h) a köztisztviselő a leltárfelvétel során, illetve a leltárfelvétel után a leltározással kapcsolatban észrevételt tehet,

i) a leltárhiányért fennálló felelősség megállapítására a Ktv. 58. §-ában foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a felelősséget a leltárfelvétel befejezését követő 60 napon belül el kell bírálni. Büntetőeljárás esetén a határidő a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának kézbesítését követő nappal kezdődik. A 60 nap eltelte után a leltárhiányért kinevezési okirata alapján felelős köztisztviselőt kártérítésre nem lehet kötelezni.

58. § A köztisztviselő kártérítési felelősségének megállapítására e törvénynek a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az eljárás megindítására az elévülésre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

IV/A. Fejezet

A kár összegének meghatározása és jogi megítélése

A kártérítési felelősség alapját képező kár összege megállapításánál abból kell kiindulni, hogy a kártérítésnek olyan helyzetbe kell hoznia a károsultat, mintha a károkozás be sem következett volna. Fontos azonban kiemelni, hogy a kártérítés következtében az erre jogosult előnyösebb helyzetbe sem kerülhet a korábbinál. Ennek az felel meg, ha a megrongált dolog kijavítható a kijavítási költségek és a kijavítás után még fennmaradó értékcsökkenés összege a megtérítendő kár. Amennyiben viszont a dolog megsemmisült, illetőleg használhatatlanná vált, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói ár - az avulás figyelembevételével - lesz az irányadó a bekövetkezett kár megállapításánál.

A keletkezett kárösszeg megállapításánál mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy miként befolyásolta a kár nagyságát a közigazgatási szerv közreműködése a kár bekövetkeztében. Közreműködésének mértékével csökkenteni kell a bekövetkezett kár nagyságát, s az így előállott kárösszeg képezheti az alapját a köztisztviselő kárfelelőssége megállapításának.

Indokolt megjegyezni, hogy nem tekinthetjük a közigazgatási szerv károkozásban való közreműködésének az olyan magatartást, amellyel megkönnyítette, vagy elősegítette a köztisztviselő károkozását. Ezek a körülmények, a köztisztviselő javára, a kártérítés összegének megállapításánál tehát nem vehetők figyelembe.

A kártérítés mértéke

A kártérítés mértéke megállapításánál meghatározó jelentősége van a károkozás vétkességi fokának. Szándékos károkozás esetében a köztisztviselő a teljes kárt köteles megtéríteni. Gondatlan károkozás esetén viszont általában csak egyhavi átlagkeresetének 50%-a, legfeljebb azonban három havi illetménye erejéig felel. Különös jelentősége van ezért a károkozás szándékos és gondatlan esetei megkülönböztetésének. Ezen belül is fontos az eshetőlegesen szándékos magatartás elválasztása a gondatlan magatartástól.

A köztisztviselő szándékosan okoz kárt, ha előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit, és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék) [MK 25. számú állásfoglalás]. Gondatlan a károkozás, ha a köztisztviselő előre látja magatartásának következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy magatartásának következményeit azért sem látja előre, mert elmulasztja a tőle elvárható gondosságot.

A gondatlan károkozások néhány esetében, a károkozás fokozott veszélye miatt, a károkozás követelményei szigorúbbak az általánosnál.

A pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a számfejtés körében előidézett, vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával, hiányos teljesítésével okozott teljes kárért felel.

Háromhavi illetménye erejéig felel a köztisztviselő, amennyiben

- a közigazgatási szerv gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével;

- az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával, vagy hiányos teljesítésével;

- a hatósági intézkedés során a jogszabályok megsértésével okozott kárt.

Háromhavi illetménye erejéig felel a köztisztviselő a kárért, ha az olyan - jogszabályba ütköző - utasítása teljesítéséből következett be, amelynek következményeire az utasított köztisztviselő előzetesen a figyelmét felhívta.

A kártérítés összegének törvényben szabályozott korlátozása azt jelenti, hogy a köztisztviselő magasabb összegű kártérítésre - még beleegyezésével - sem kötelezhető. Az ennek ellenére tett jognyilatkozat semmis.

Amennyiben a kárt több köztisztviselő együttesen okozta, felelősségük vétkességük arányában áll fenn, a megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiányért munkabérük arányában felelnek. A vétkességgel arányos felelősség azt jelenti, hogy a károkozásban való részvétel súlya, vétkességük foka lesz a kárviselés alapja. Azok akiket szándékosság terhel nagyobb arányban felelősek azokkal szemben, akik gondatlanul jártak el.

Külön kell megállapítani vétkesség fokán alapuló kármegosztás után az egyes köztisztviselőket terhelő kártérítési hányadot. A szándékos károkozók a rájuk eső teljes kárösszeget kötelesek megtéríteni, a gondatlan károkozókat pedig a törvényben megszabott összeghatárig (pl. havi átlagkeresete 50%-a erejéig) lehet kártérítésre kötelezni.

Igen lényeges, hogy a köztisztviselők együttes szándékos károkozása esetén felelősségük egyetemleges. A közigazgatási szerv tehát bármely károkozó köztisztviselőtől követelheti kára megtérítését. Egymás közötti viszonylatukban a kárfelelősség egyenlően oszlik meg. Bármely fél kérheti a többi károkozótól, hogy az általa megtérített teljes kár arányosan ráeső részéért helyt álljon. Ha a károkozók között vita merül fel, akkor ezt külön eljárásban, a kártérítési alapeljárástól függetlenül kell eldönteni (MK 35. számú állásfoglalás).

A kárfelelősség egyetemlegességének megállapítása szempontjából egyébként nincs jelentősége annak, hogy a károkozásban mily módon vettek részt a köztisztviselők. Ugyanígy annak sem, hogy ki és mennyiben részesült a károkozás esetleges hasznaiból. A kárfelelősség egyetemleges megállapításához azt kell bizonyítania a közigazgatási szervnek, hogy a köztisztviselők károkozása együttesen történt és ebbeli magatartásuk szándékos volt.

Az olyan esetben, ha a köztisztviselő nem köztisztviselővel közösen okozott kárt a közigazgatási szervnek, akár szándékosan, akár gondatlanul, közszolgálati kárigénnyel csak a köztisztviselő ellen lehet fellépni, mivel közszolgálati jogviszonyból származó kötelezettség csak köztisztviselőt terhelhet. Más kérdés, hogy a közigazgatási szerv a károkozó köztisztviselőtől meg nem térült kárának megfizetését a köztisztviselőnek nem minősülő károkozó ellen, az általános szabályok szerint indított perben érvényesítheti.

A köztisztviselői kártérítési felelősség megállapítása

A köztisztviselői kártérítési felelősség megállapítására a Ktv.-nek a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az eljárás megindítására az igényérvényesítés elévülésére vonatkozó általános rendelkezések az irányadók.

A fegyelmi eljárás szabályainak kiterjesztése a kártérítési eljárásra világosan mutatja a két, egymástól funkcionálisan különböző, de több ponton érintkező, sokszor egybe kapcsolódó eljárás sajátos összefüggéseit. Mindez gyakran úgy jelentkezik, hogy a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegéséért a fegyelmi felelősséget is tisztázni kell és fordítva, ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja mellett a vétkes károkozásra nézve is alapos a gyanú, a kártérítési felelősséget is érvényesíteni kell. Gyakorlatilag számos esetben a kárfelelősség megállapítására nem kerül sor anélkül, hogy a fegyelmi felelősség ügyében ne kellene állást foglalni a fegyelmi, illetőleg a kártérítési tanácsnak. Ez egyenesen következik abból, hogy mindkét felelősségi forma érvényesítésének alapja közel azonos.

Az előbbiekben említett mindkét esetben a felelősség érvényesítésének az a feltétele, hogy közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség megszegése, a kötelességszegés jogellenessége, a jogellenes kötelezettségszegésben a köztisztviselő vétkessége bizonyítást nyerjen. A kártérítési felelősség megállapításához azonban mindezen felül azt is bizonyítani kell, hogy a köztisztviselő a kötelezettségszegéssel előállt kár bekövetkeztében is vétkes. Ha ezt bebizonyítani nem sikerül, vétkes kötelességszegés esetén csak a fegyelmi vétség megállapítására kerülhet sor - amennyiben annak feltételei egyébként fennállnak -, de kártérítési jellegét, feltételeinek hiánya miatt érvényesíteni nem lehet.

Nem zárható ki, hogy ellenkező eredménnyel is zárulhat a fegyelmi, illetőleg kártérítési eljárás. Ha a kötelezettségszegésért való fegyelmi felelősség megállapítását kizáró körülmény meggátolja [ilyen pl. az elévülés] a fegyelmi eljárás megszüntetése mellett kell a kártérítési felelősség megállapításának feltételeit tisztázni. Ez esetben a kártérítési eljárást a fegyelmi eljárás szabályai szerint folytatják le, csak megfelelően tisztázzák a szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség megszegésének körülményeit, de a fegyelmi vétség elkövetésének megállapítása nélkül, csak a kárfelelősség ügyében döntenek.

Miután a fegyelmi felelősségre vonás kérdéseinél a fegyelmi eljárás egyes mozzanatait részletesen már ismertettük, ehelyütt csak azt jelezzük, hogy a kártérítési felelősség megállapításának követelményével kell a fegyelmi felelősség tisztázása mellett az eljárás egyes fázisait teljesíteni. Nevezetesen, a munkáltatói jogkör gyakorlója

- elrendeli a kártérítési eljárás lefolytatását a vétkes károkozással alaposan gyanúsítható köztisztviselő ellen;

- kijelöli a vizsgálóbiztost, a kártérítési ügy kivizsgálására;

- megalakítja a kártérítési ügy érdemi elbírálására a kártérítési tanácsot.

A kártérítési tanács tárgyaláson tisztázza a köztisztviselő kártérítési felelősségének kérdéseit, érdemben határoz az ügyben; megállapítja a köztisztviselő kártérítési kötelezettségét (MK 26. számú állásfoglalás).

A kártérítési felelősség sajátos funkciója indokolja, hogy a kártérítési eljárás egyes elemeivel külön és részletesen is foglalkozzunk.

A kártérítési eljárás elrendelésének szabályai

Az anyagi felelősséget érvényesítő kártérítési eljárást a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettsége vétkes megszegésével okozott kár alapos gyanúja esetén, a munkáltatói jogkör gyakorlója rendeli el. Az eljárás megindításának elrendelésére a kár bekövetkezésétől számított három éven belül kerülhet sor. Ha a köztisztviselő önként megtéríti a kárt, az eljárás megindítása mellőzhető.

Az elévülés szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a kötelezettségszegés eredményeként bekövetkezett kár, mikor jutott a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomására.

Ha azonban a kárt bűncselekménnyel okozták, az elévülési idő öt év, illetőleg, ha a cselekmény büntethetőségének elévülési ideje ennél hosszabb, az ennek megfelelő idő.

Az elévülési időt egyébként megszakítja

- a kártérítési igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás;

- az igényeknek a bíróság előtti érvényesítése;

- az egyezségkötés, valamint a kárért felelős köztisztviselő elismerő nyilatkozata.

Mindenképpen kiemelendő, hogy a megszakítással az elévülési idő újra kezdődik.

A kártérítési igény érvényesítésének rendszere

A munkáltató közigazgatási szerv a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárának megtérítését a köztisztviselőtől csak a Ktv.-ben szabályozott eljárásban követelheti. Nem fordulhat tehát az ekként okozott kár megtérítése ügyében a bírósághoz. Nem kötelezheti viszont a Ktv.-ben szabályozott rend szerint a köztisztviselőt olyan kártérítésre, amelyet nem a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelessége vétkes megszegésével, hanem egyébként okozott. Utóbbi esetben az általános szabályok szerint a bíróság előtt érvényesítheti igényét (MK-PK-GK-KK 69. számú állásfoglalás).

A vizsgálóbiztos feladata

A vizsgálóbiztos köteles a kijelöléstől számított tizenöt napon belül lefolytatni a kártérítési vizsgálatot. Ennek keretében a köztisztviselő elé kell tárni a közszolgálati jogviszonyából eredő kötelessége megszegésével okozott kárra utaló adatokat, dokumentumokat. Meg kell hallgatni észrevételeit, bizonyítani indítványait a kár okozására és annak összegszerűségére vonatkozóan. A köztisztviselő meghallgatásáról, valamint a lefolytatott bizonyításról - minden esetben - jegyzőkönyvet kell készíteni.

A kártérítési vizsgálóbiztos összegezni és tisztázni köteles azokat a körülményeket, amelyek a kártérítés összegének megállapítása szempontjából jelentősek lehetnek. Így különösen

- a vétkesség fokát a károkozásban;

- az okozott kár összegét;

- a köztisztviselőnek a károkozásból eredő esetleges hasznára utaló adatokat;

- a köztisztviselő közszolgálati kötelezettségét;

- személyi és családi körülményeit.

A vizsgálóbiztos a vizsgálat alapján írásos jelentést készít a munkáltatói jogkör gyakorlójának. Ebben beszámol megállapításairól, és javaslatot tesz a köztisztviselő kárfelelősségének és kártérítési kötelezettségének megállapítására, vagy a kárfelelősség megállapításának mellőzésével a kártérítési eljárás megszüntetésére.

A kártérítési tanács tárgyalása

Az eljárás lefolytatásáért és szabályszerűségéért felelős munkáltatói jogkör gyakorlója a vizsgálóbiztos jelentése és javaslata alapján kitűzi a kártérítési tanács tárgyalásának idejét. A tárgyaláson a munkáltatói álláspontot a vizsgálóbiztos képviseli.

Az erre irányuló tárgyaláson részletesen ismertetni kell a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegésén felül a károkozásra, a károkozásban való részvételre, a kár nagyságára és a kártérítés mértékére vonatkozó adatokat. Lehetőséget kell adni arra, hogy ezekre a kártérítési eljárás alá vont köztisztviselő személyesen, vagy képviselője útján, ha a köztisztviselő kérésére részt vesz az eljárásban a munkahelyi munkáltatói érdek-képviseleti szerv képviselője, észrevételt tehessen, s továbbá bizonyítási indítványt előterjeszthessen. Ha az ügy a tárgyaláson nem tisztázható, további nyolc napon belül újabb tárgyalást kell tartani.

E tárgyalás megtartását nem akadályozza meg, ha a felek szabályszerű értesítés ellenére nem jelennek meg, vagy a tárgyalás megtartását távollétükben kérték. Ez esetben a kártérítési tanács a rendelkezésre álló adatok alapján határoz.

A kártérítési tanács határozata

A kártérítési tárgyalás eredményeként a kártérítési tanács zárt ülésen, szótöbbséggel, az ügy érdemében határozatot hoz, s ebben vagy

- megállapítja a kártérítési eljárás alá vont köztisztviselő felelősségét a terhére rótt kár bekövetkezéséért, és megjelöli a kártérítési kötelezettség összegét, vagy

- felmenti a terhére rótt kárfelelősség alól, mert nem látja bizonyítva a kártérítési felelősség megállapításának feltételeit.

Ilyen esetben a kártérítési tanács határozata alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója intézkedik a kártérítési eljárás megszüntetéséről.

A jövőre nézve a kártérítési tanács határozatának az a következménye, hogy azonos tényállás mellett újabb kártérítési eljárást a köztisztviselő ellen indítani nem lehet. Újabb adatok birtokában viszont - a kártérítési igény elévüléséig - a kártérítési eljárás folytatható.

A kártérítési tanács a kártérítési összeg megállapításakor a Ktv.-ben meghatározottnál magasabb összeget nem állapíthat meg. Ezen belül a károkozó magatartása, társadalmi veszélyessége, vétkessége fokának, az okozott kár nagyságának, a köztisztviselő korábbi magatartásának, a munkahely általános fegyelmi helyzetének, valamint a köztisztviselő személyi és családi körülményeinek figyelembevételével olyan összegű kártérítést állapít meg, amely jól szolgálja a szankció nevelő hatását, és hozzájárul az okozott kár reparálásához. A kártérítést mérsékelni általában nem helyes akkor, ha azt szándékosan, vagy haszonszerzés céljával követik el.

A kártérítési tanács határozata ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az érintett köztisztviselő bírósághoz fordulhat. Ha ez idő alatt a köztisztviselő a határozat ellen nem nyújt be keresetet, illetőleg a benyújtott keresetet jogerősen a bíróság elbírálta, a kártérítési határozat végrehajtóvá válik. Ha a köztisztviselő a határozat jogerőre emelkedése előtt megszünteti közszolgálati jogviszonyát, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik. A kártérítés a köztisztviselő illetményéből való levonás útján érvényesíthető a munkabérből való levonás szabályai szerint.

Jogalkalmazási kérdésként felmerülhet, hogy a kártérítés ügyében a kártérítési tanács által hozott kártérítési határozatot

- a munkáltatói jogkör gyakorlója utóbb módosíthatja-e;

- mérsékelheti-e;

- vagy elengedheti-e a megállapított kártérítést;

- engedélyezheti-e a kártérítés részletekben való megfizetését?

Ellentétben a fegyelmi felelősség érvényesítésével, a Ktv. részletesen szabályozza a fegyelmi büntetés hatályának kérdéseit, és ezzel mintegy megszabja a munkáltató mozgásterét e területen. A kártérítési felelősségre nézve a Ktv. hasonlóan részletes előírásokat nem tartalmaz. A fegyelmi eljárásra irányadó szabályokat egyébként is a Ktv. 58. §-a csak a kártérítési felelősség megállapítására nézve tartja irányadónak, és nyitva hagyja a megállapított kártérítés későbbi kezelésének kérdéseit. Az azonban egyértelműen kitűnik a törvény rendelkezéseiből, hogy a kártérítés összegének megállapítására a kártérítési tanács jogosult, s bár a Ktv. kifejezetten nem tiltja meg, a hatásköri szabályok tiszteletben tartása miatt nem tartjuk lehetőnek azt, hogy a munkáltató jogkör gyakorlója később módosítsa a tanács határozatát vagy akár elengedje a kártérítést. Méltányossági okból viszont megengedhető a részletfizetés a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése alapján.

A közigazgatási szerv kártérítési felelősségének jogi megítélése

A közigazgatási szerv érdeke, hogy a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét a legteljesebb odaadással végezze. Ezt szolgálja a munkáltatói kártérítési felelősség szabályozása is, amelynek értelmében a közigazgatási szerv a köztisztviselőnek a közszolgálati jogviszonyával összefüggésben okozott kárt, vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben köteles megtéríteni. A kártérítési felelősség feltétele tehát az, hogy

- a köztisztviselőt kár érje;

- a kár a közszolgálati jogviszonnyal összefüggésben keletkezzék;

- okozati kapcsolat álljon fenn a bekövetkezett kár és a közszolgálati jogviszony között.

A közigazgatási szerv felelőssége alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy

- a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok, vagy

- a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

A közigazgatási szerv kártérítési felelőssége objektív jellegű. Önmagában az, hogy a közszolgálati jogviszonnyal összefüggésben érte a köztisztviselőt kár, megalapozza a közigazgatási szerv kártérítési felelősségét. Kárigényének érvényesítéséhez a károsult köztisztviselőnek kell bizonyítani, hogy károsodása a közszolgálati jogviszonyával függ össze, s a kár bekövetkezésekor közszolgálati jogviszonyban állt. Más ugyanis a közigazgatási szerv kártérítési felelőssége akkor, ha a károsultat nem közszolgálati jogviszonyával, hanem pl. a közigazgatási szervvel létesített polgári jogi jogviszonyával összefüggően érte a kár. Ebben az esetben a polgári jog szabályai szerint kell a kárt megtéríteni.

Bizonyos esetekben nagy körültekintéssel lehet csak megállapítani a foglalkoztatási jogviszony jellegét. A gyakorlatban különösen a megbízási jogviszonyok elhatárolása a közszolgálati jogviszonytól szokott gondot jelenteni. Ezekben az esetekben, részben a felek valódi szerződési akarata, részben a feladat tényleges megoldásánál érvényesülő kapcsolat a felek között - amely munkavégzés esetén általában kiterjedtebb és folyamatosabb a megbízási viszonynál - lehet döntő fontosságú a jogviszony minősítésénél.

Igen sokszor hasonlóan nagy körültekintéssel teljesíthető feladat annak bizonyítása, hogy a kár a köztisztviselőt a közszolgálati jogviszonyával kapcsolatosan érte-e. Egyértelműnek látszik, hogy a kár akkor is kapcsolatba hozható a közszolgálati jogviszonnyal, ha az nem közvetlenül a közszolgálati feladat ellátása közben, hanem ahhoz illeszkedően, annak elősegítésére irányuló helyzetben érte a köztisztviselőt. Általában azonban azt már nem lehet megmondani, hogy milyen szélesre vonható az a kör, amikor még a közszolgálati jogviszony rendeltetésszerű betöltését szolgáló esetről van szó. A gyakorlat konkrét esetei kell, hogy eligazítsanak abban, hogy hol húzható meg a határ, amelyen túl már a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kárról nem lehet szó. Így pl. fennáll a közigazgatási szerv felelőssége, ha más közigazgatási szervnél lefolytatott szakmai egyeztetésen, értekezleten következik be a káresemény.

A közszolgálati jogviszonnyal összefüggően keletkezett az a kár, amely a köztisztviselőt a munkavégzéséhez szükséges előkészületek, a munka ellátásától el nem vonható személyes szükségletek kielégítése (pl. étkezés), a munka befejezéséhez kapcsolódó teendők ellátása alatt érte. Ugyanilyen jellegű az a kár, amely a köztisztviselőt külszolgálata alatt érte. Közszolgálati jogviszonyával függ össze a károkozás, ha az a köz érdekében, munkakörén túl, öntevékenyen a köztisztviselőtől általában elvárható eljárása során éri. Viszont nem tekinthető a közszolgálati jogviszonnyal összefüggőnek az a kár, amely a köztisztviselőnél a munkahelyén magánmunka végzése kapcsán következik be.

Általában nem tekinthető a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kárnak az a kár, amely a köztisztviselőt munkába menet, vagy munkába jövet elszenvedett közúti balesetből eredően érte. Ha viszont a kárt okozó baleset üzemi járművön történt, a kárt közszolgálati jogviszonnyal összefüggésben keletkezett kárnak kell tekinteni (MK 123. számú állásfoglalás).

A közigazgatási szerv mentesül a kárfelelősség következményei alól, ha bizonyítja, hogy a kárt

- a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy

- kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

A közigazgatási szervnek nem elegendő egyszerűen azt bizonyítani, hogy a károsodás oka túl volt működési körén, illetőleg a kárt kizárólag a károsult okozta, hanem azt is bizonyítani kell, hogy mindezek nem voltak elháríthatóak. Sikertelen lesz a kárfelelősség alóli kimentés tehát akkor, ha történetesen csak annyit bizonyít, hogy pl. nem volt előre látható a szélvihar, amelynek következményeként az irodaépület beázott, és ez kárt okozott az ott közszolgálatot teljesítő köztisztviselő vagyontárgyaiban. Ezen felül azt is bizonyítani kell, hogy eleget tett a közigazgatási szerv az irodaépület rendes karbantartási kötelezettségének, és ennek ellenére történt a köztisztviselő károsodása.

Mind a működési kör, mind az ok elháríthatatlansága fogalmát illetően a bírói gyakorlat kifinomult iránymutatásul szolgál. A munkakör értelmezése tekintetében alapvető, hogy a közszolgálati jogviszony alapján a köztisztviselő munkavégzésre, konkrétan is meghatározott közfeladat ellátására köteles. A munkaadó közigazgatási szerv kárfelelőssége nem terjedhet túl azon a határon, mint amin belül egyoldalú befolyása lehet a közfeladatok megoldására. A közigazgatási szerv működési körébe esnek különösen a köztisztviselő közszolgálati feladatainak ellátására közvetlenül irányuló magatartásokból, az ennek során használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságaiból, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. Amennyiben a kárt kiváltó ok a működési körön belül van, közömbös, hogy ennek bekövetkezését a közigazgatási szerv elháríthatta volna-e. A közigazgatási szerv felelőssége akkor is fennáll, ha a kár elhárítására képtelen volt.

Az elháríthatóság vizsgálata a működési kört meghaladóan jelentkező okok esetében lényeges. A szakirodalom szerint működési körön kívül esik az ok akkor, ha azt a tudomány, a technika, a műszaki adottságok objektíve adott szintje nem teszi kiküszöbölhetővé. Adott esetben tehát nem lesz elegendő a közigazgatási szervnek azt bizonyítani, hogy a kár bekövetkezése érdekében megtett mindent, amit az ide vonatkozó jogi szabályok tételesen előírnak, azt is bizonyítania kell, hogy ezen felül is megtett mindent, ami az adott helyzetben objektíve általában elvárható volt. Pl. önmagában a balesetvédelmi szabályokról való kioktatás nem lesz elegendő ahhoz, hogy az üzemi baleset bekövetkezéséért való felelősség alól a közigazgatási szerv mentesüljön azon a címen, hogy a baleset bekövetkezése elháríthatatlan volt.

Mentesül a kárfelelősség alól a közigazgatási szerv, ha bebizonyítja, hogy a köztisztviselő kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta a kárt. Ebben az esetben nincs jelentősége annak, hogy a köztisztviselő vétkes, vagy vétlen volt-e a kár előidézésében. Lényeges az, hogy magatartása kizárólagosan és elháríthatatlanul idézte elő a kárt. Ha pl. a köztisztviselő váratlan rosszulléte balesetét okozta, s ebből kár keletkezett, kizárólag a köztisztviselő és a közigazgatási szerv részéről elháríthatatlanul következett be a kár (MK 132. számú állásfoglalást).

A köztisztviselő elháríthatatlan magatartásának megítélésénél különös fontossága van annak, hogy az körültekintően, az eset összes körülményeinek értékelésével történjék. Fontos, hogy a köztisztviselőt illető összetevők mellett a munkáltatóra egyidejűleg háruló követelmények teljesítését is figyelembe vegyük. A köztisztviselő váratlanul bekövetkezett rosszulléte összefüggésben lehet pl. az általa végzett munka jellegével, a munkahely adottságaival. Ha viszont ez fennáll, már nem tekinthető a baleset folytán bekövetkezett kár a közigazgatási szerv működési körén kívül esőnek, másrészt olyannak, amely kizárólag a köztisztviselő magatartásának eredményeként állt volna elő.

Enyhíti a közigazgatási szerv kártérítési felelősségét az, hogy nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amelyet a köztisztviselő vétkes magatartása idézett elő. Ennek akkor van jelentősége, ha a köztisztviselő magatartása egyébként elhárítható volt. Ellenkező esetben ugyanis egyáltalán nem áll fenn a közigazgatási szerv kártérítési felelőssége. Ebben az esetben a közigazgatási szervre hárul annak bizonyítása, hogy

- a kárt részben, egészben a köztisztviselő okozta;

- e károkozásban a köztisztviselő vétkes volt, azaz szándékosan idézte elő a kárt, vagy legalábbis gondatlan volt a kár bekövetkezésében, mert nem úgy járt el, ahogy az általában elvárható lett volna.

A közigazgatási szerv kárfelelőssége ebben az esetben alapvetően a károsult köztisztviselő vétkes közreműködésének mértéke szerint alakul. Ilyen esetben a köztisztviselő vétkességének fokát a kár bekövetkezésében figyelembe kell venni. Azonos követelmények teljesítésének elmulasztása esetén pedig a közigazgatási szervnek nagyobb részt kell vállalnia a kárból, mivel felelősségének alapja szigorúbb. (Objektíve felel, ha eredménytelen a kimentése, s emellett vétkességi alapon felel, mert közreműködött a kár előidézésében) [MK 29. számú állásfoglalás].

A közigazgatási szerv felelőssége a köztisztviselő munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett kárért

A közigazgatási szerv vétkességétől függetlenül, teljes mértékben felelős a köztisztviselő által a munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett kárért. E felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Enyhítheti a felelősségét a közigazgatási szerv azzal, hogy előírja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (pl. öltözőben) való elhelyezését, illetőleg a dolgok munkahelyre való bevitelének bejelentését.

A munkába járáshoz, illetőleg a munka végzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a közigazgatási szerv megtilthatja, korlátozhatja, feltételhez kötheti. Amennyiben a közigazgatási szerv ilyen előírásokat tett, a köztisztviselő pedig ezek ellenére cselekedett, a közigazgatási szerv csak akkor felel a munkahelyre bevitt dolgokban bekövetkezett károkért, ha ebben szándékossága megállapítható. A közigazgatási szerv szándékos magatartását ez esetben a köztisztviselőnek kell bizonyítani (MK 22. számú állásfoglalás).

A kár és a kártérítés mértéke

A kár fogalma alatt minden olyan anyagi hátrányt értünk, amely a köztisztviselőt a közszolgálati jogviszonyával összefüggően a káresemény bekövetkezésével érte. A kár magában foglalja

- a köztisztviselő elmaradt jövedelmét;

- a dologi jellegű károsodást;

- a sérelemmel, illetve ennek elhárításával kapcsolatosan felmerült indokolt költségeket;

- a köztisztviselőt ért nem vagyoni kárt.

Az elmaradt jövedelem megállapításánál - mind pénzben, mind természetben megállapított - elmaradt illetményt - ideértve a 13. havi illetményt - kell mindenek előtt számításba venni. Figyelembe kell venni továbbá azon rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét, amelyekre a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya alapján, illetményén felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozást megelőzően rendszeresen igénybe vette. Ilyen lehet pl. az étkezési hozzájárulás. Nem kell viszont megtéríteni azon szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak a munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget. Figyelmen kívül kell ezért hagyni pl. a munkaruha térítést, a munkába járás költségeihez való hozzájárulást.

Elmaradt jövedelemnek számít a közszolgálati jogviszonyon kívül a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres kereset, pl. a közszolgálati tevékenység mellett rendszeresen végzett oktatói munkáért kapott jövedelem. Természetesen ilyen jövedelemként csak a jogszerűen szerzett kereset vehető figyelembe. Az engedély nélkül végzett tevékenységből származó egyáltalán nem. Fontos továbbá, hogy a jövedelemszerzés kellően rendszeres legyen.

Elmaradt jövedelemként kell figyelembe venni azt a jövőbeni változást, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével előre számolni lehet. Ilyennek tekinthető a köztisztviselő besorolási és fizetési fokozatban való előmenetelével járó illetménynövekedés.

A károsult köztisztviselő köteles közreműködni abban, hogy a neki okozott sérelem minél kisebb kárt eredményezzen. A kártérítés megállapításánál figyelembe kell venni azt, hogy mennyiben tett eleget kárenyhítési kötelezettségének (MK 31. számú állásfoglalás). Azt az összeget, amit a köztisztviselő a sérelmet követően megmaradt munkaerejének hasznosításával megkeresett, vagy megkereshetett volna, a kár összegéből le kell vonni. Nem kell viszont káresetként figyelembe venni, tehát kárként megtéríteni, azt az összeget, amelyet a köztisztviselő a sérelemből eredő fogyatkozása ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ért el. Ennek indoka az, hogy a kárenyhítési kötelezettség csak a megmaradt munkaképességgel arányban álló munkavégzési kötelezettségig terjed. Az eset összes körülményeinek, a köztisztviselő személyi adottságainak, az elvégzendő feladat jellegének, a munkahelyi adottságoknak körültekintő mérlegelésével lehet adott esetben megállapítani, hogy a köztisztviselő mennyiben tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, illetőleg a károsodást követően elért keresete mennyiben tekinthető rendkívüli munkateljesítménye eredményének. Mindezt ekként az elért és a kártérítés összege kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni.

Az elmaradt illetmény összegének megállapításakor a munkajogi átlagkereset számítására irányadó szabályok szerint kell eljárni. Átlagkereset számításnál a köztisztviselő illetményét az illetményfizetés esedékességének időpontjában érvényes összegben kell megállapítani.

Az átlagkereset számításának alapjául az utolsó négy naptári negyedévben kifizetett illetmények szolgálnak. Ha a köztisztviselő munkaviszonya ennél rövidebb, a megelőző naptári negyedévben ennek hiányában a megelőző hónapokban (hónapban) kifizetett összegeket kell figyelembe venni. Ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya egy naptári hónapnál rövidebb ideje áll fenn, az átlagkereset számításnál a vele azonos besorolású - ha ilyen nincs a hasonló - munkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú köztisztviselő átlagkeresetét kell alapul venni. Ennek hiányában átlagkeresetnek a besorolás szerinti illetményt kell tekinteni.

Az egy órára, vagy egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a köztisztviselőnek az irányadó időszakban kifizetett illetményének és juttatásainak összegét osztani kell az adott időszakban munkába töltött, valamint a fizetett, de munkában nem töltött órák (munkanapok) számával. Az órák (munkanapok) számításánál a túlmunka és a készenlét időtartamát figyelmen kívül kell hagyni.

A köztisztviselőnek meg kell téríteni minden kárt, amely a sérelem következtében ruházatában, használati eszközeiben és egyéb tárgyaiban bekövetkezett. A dologi kár összegét a fogyasztói ár alapján az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Fontos, hogy a fogyasztói ár megállapításánál nem a károsodás idején, hanem a kártérítés megállapításakor érvényes fogyasztói árral kell számolni. A fogyasztói árat kell figyelembe venni a megtérítendő természetbeni juttatások értékének megállapításánál is.

Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni.

Igen lényeges, hogy a munkahelyre bevitt dologban bekövetkezett kárt a közigazgatási szervnek csak a szándékos károkozás bizonyításakor kell megtérítenie. A közigazgatási szerv szándékos károkozáson felül a köztisztviselőnek kell azt is bizonyítania, hogy a károkozás következtében összegszerűségében mennyi kár érte.

Amennyiben a bekövetkezett kár eredményeként a dolog megsemmisült, vagy megrongálódott és ezért a köztisztviselőnek a biztosító kártalanítást fizet, a kártalanítás összegét be kell számítani a köztisztviselő kárának megállapításánál.

A közigazgatási szerv egyébként köteles megtéríteni a köztisztviselő közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát és indokolt költségeit.

Ilyen szempontból közeli hozzátartozónak minősül a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbefogadott - mostoha - és nevelt gyermek, az örökbefogadó - a mostoha - és a nevelő szülő, a testvér, valamint az élettárs.

Ha a károkozással összefüggésben a köztisztviselő meghal, az eltartott hozzátartozója ezen felül olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségleteinek - a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető munkabérét, jövedelmét is figyelembe véve - a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.

Az erre jogosult hozzátartozók a köztisztviselő halála esetén a károkozással felmerült költségeik megtérítéseként igényelhetik a temetéssel kapcsolatos - társadalmi szolgáltatással, illetőleg önkormányzati támogatással nem fedezett - költségek, a sírhely vásárlása, a sírkő állítása, a halottal eltemetett ruha, a hozzátartozók gyászruhája, a koszorúvásárlás, a temetési szertartás költségeinek megtérítését.

A közigazgatási szerv köteles a károkozással, illetőleg annak elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeket megtéríteni. A költségek indokoltságát az eset összes körülményeinek figyelembevételével, a mindennapi életvitel követelményeit szem előtt tartva, életszerűen kell megítélni. Indokoltnak kell tekinteni pl. a beteg szervezet felépítésére fordított többletkiadásokat, az otthoni ápolással járó többletköltségeket, adott esetben a szükséges otthoni ápolásra fogadott személy alkalmazási kiadásait. Nem lehet költségként figyelembe venni a gyógyintézeti személyzetnek adott hálapénzt. Viszont költségnek lehet tekinteni a beteggel együtt élő hozzátartozók beteglátogatási kiadásait (pl. útiköltség).

Meg kell téríteni a beteg szállításával felmerülő költségeket és azokat a többletköltségeket, amelyek a beteg otthoni ápolásával merülnek fel (pl. fűtési, világítási, mosási kiadások stb.).

Általában járadék formájában kell a kártérítést megállapítani, ha a kártérítés a köztisztviselő, vagy vele szemben tartársra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott biztosítani. Nem kötelező ilyen esetben sem a kártérítés járadék formájában való megállapítása, de leginkább ezekben az esetekben segíti elő a járadék a kár következményeinek lehető orvoslását. Nem indokolt járadékot megállapítani dologi kár esetében, jó lehet, ennek lehetősége sincs kizárva.

Mindenképpen itt említjük meg, hogy a járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenően csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg a közigazgatási szerv a kárigény előterjesztésére vonatkozó felhívási kötelezettségét elmulasztotta. Három évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény ilyen esetben sem érvényesíthető (MK 32. számú állásfoglalás).

Amennyiben a kárnak, vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a közigazgatási szervet általános kártérítésre is lehet kötelezni. Ebben egy összegben, vagy járadék formájában olyan kártérítést kell megállapítani, amely alkalmas a károsult teljes anyagi kárpótlására. A kártérítésnek ez az esete kivételes. Akkor van rá lehetőség, ha az okozott kár mértéke pontosan nem számítható ki és általános kártérítéssel a teljes kárpótlás megoldható. Erre rendszerint akkor kerül sor, ha a köztisztviselő jelentős megsérülésével következett be a kár, kivételesen dologi kár, a kár kapcsán keletkezett költségeken felül még további, pontosan ki nem számítható, az eset összes körülményei alapján viszont kikövetkeztethető kárpótlás megállapítása szükséges. Ez a további kár jelentkezhet többletkiadásokban és jövedelem-kiesésekben egyaránt.

Mindenképpen meg kell téríteni a köztisztviselőnek azt a kárt, amely nem vagyoni kár. Ily módon kell elősegíteni a károsult köztisztviselőt abban, hogy ellensúlyozhassa azokat a nem vagyoni hátrányokat, amelyeket a károsodás következtében el kellett szenvedjen.

Nem vagyoni kár rendszerint a súlyos testi sérülés következményével járó baleset esetében jelentkezik, s az ilyen sérülésből eredő hátrányokat fejezi ki. E hátrányok lehetnek mindazon tényezők, amelyek megnehezítik, vagy akadályozzák a károsult életvitelét, a társadalmi életben való részvételét. Az egész életre kiható torzulás, munkaképesség csökkenés, mozgáskészség beszűkülése, a pszichés károsodás stb. mind elemei lehetnek a nem vagyoni kár megállapításának. Az eset összes körülményei alapján megállapított kártérítés az a kárpótlás, amelyet a nem vagyoni hátrányok ellensúlyozására lehet megállapítani akár egy összegben, akár járadék formájában.

A kártérítést csökkentő tényezők

A kártérítés összegének kiszámításából le kell vonni

- az elmaradt illetményre eső nyugdíjjárulékot;

- az állami egészségügyi és TB ellátás keretében járó ellátást;

- amit a köztisztviselő munkaereje hasznosításával megkeresett, vagy adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna; a köztisztviselő tehát ebben az értelemben kárenyhítésre köteles;

- amihez a köztisztviselő (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával jutott;

- amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadásainak eredményeként jutott

(MK 30. számú állásfoglalás).

A megállapított kártérítés módosítása

A kártérítés megállapítása után a károsult köztisztviselő körülményeiben lényeges változások következhetnek be. Ilyen esetekben mind a köztisztviselő, mind a munkáltató, felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén mind a biztosító, a megállapított kártérítés módosítását kérheti.

A kártérítés módosítására csak a köztisztviselő körülményeinek lényeges változása esetén van lehetőség. Ilyen lényeges változás lehet pl. a köztisztviselő besorolásának alapját képező illetményalap változása, magasabb iskolai végzettség szerzése, amely jogcímet teremt számára magasabb besorolásra stb. A köztisztviselő egészségi állapotában bekövetkező lényeges módosulás, amely az orvosi kezelés és ápolási költségek lényeges változását eredményezi a kártérítés összege növelésének, ellenkező esetben csökkenésének szintén alapja lehet.

Az említett esetekben a közigazgatási szerv, illetőleg a biztosító csak peres úton módosíthatja a kártérítést, egyoldalúan azonban nem szállíthatja le annak összegét.

Fontos kötelessége a közigazgatási szervnek, hogy a köztisztviselőt tizenöt napon belül értesítse, ha a kártérítés mértékének módosítására alapot adó illetményemelést hajt végre. Ennek elmulasztása nemcsak a vonatkozó köztisztviselői igény elévülése alól teremt mentességet a köztisztviselő számára, hanem kártérítési alapul is szolgál, ha a késedelemből a köztisztviselőt kár érné. Ez a kötelezettség akkor is terheli a munkáltatót, ha a jogszabályi rendelkezés írja elő az illetményalap emelését (MK 111. számú állásfoglalás).

A közigazgatási szerv feladatai a kár megtérítésével kapcsolatosan, a kártérítési igény érvényesítésének elévülési ideje

A kártérítési igény elévülésére a közszolgálati jogviszonyból folyó igények elévülésének általános szabályai vonatkoznak. Tehát az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik, időtartama pedig három év. Ha a jogosult igényének érvényesítésében akadályozva van, menthető okból azt érvényesíteni nem tudja, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra. A közigazgatási szerv kártérítési felelősségének elévülésére azonban különös rendelkezések is vonatkoznak. Ha ugyanabból a károkozásból több kártérítési igény keletkezik, ezek elévülési ideje egymástól függetlenné válik és önállóan érvényesíthető és pedig

- az átlagkereset és a táppénz;

- az átlagkereset és a sérelem folytán csökkent kereset;

- az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözetét képező kárigény.

Az elévülési idő a fenti megkülönböztetés szerint az első esetben a táppénz első fizetésének a napjától; második esetben a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség csökkenés okozta jövedelem-kiesés jelentkezésének időpontjától; a harmadik esetben a rokkantsági nyugdíjba helyezés időpontjától kezdődik.

Fontos kötelessége a közigazgatási szervnek, hogy a károkozásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül a károsultat felhívja kárigényének előterjesztésére.

Ha ezt elmulasztja, jogcímet teremt a köztisztviselőnek arra, hogy a kártérítési járadékigényét hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg is érvényesítse, azon túl, hogy a maga helyzetét nehezíti meg a késlekedéssel, a kártérítési felelősséget alapvetően meghatározó kimentési körülmények bizonyításában.

A köztisztviselő által előterjesztett kárigényre a közigazgatási szerv tizenöt napon belül írásban indokolt választ köteles adni. Ha a közigazgatási szerv elmulasztja megválaszolási kötelezettségét, a köztisztviselő panasszal a munkaügyi bírósághoz fordulhat. Amennyiben a közigazgatási szerv írásbeli válaszát, illetőleg intézkedését sérelmesnek tartja, a köztisztviselő szintén a munkaügyi bíróságtól kérhet orvoslást (MK 3. számú állásfoglalás, MK 112. számú állásfoglalás).

A jegyző kártérítési felelőssége

A jegyző esetében is természetesen alkalmazandók a Ktv.-nek a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai. Ennek alapján gondatlan elkövetés esetén 3 havi illetménye erejéig felel, amennyiben

- a közigazgatási szerv gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével;

- az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével;

- hatósági intézkedés során a jogszabályok megsértésével kárt okozott.

Ugyancsak a fentiek szerint felel akkor, ha a kár olyan - jogszabályba ütköző - utasítása teljesítéséből keletkezett, melynek következményeire az utasított köztisztviselő előzőleg a figyelmét felhívta (Ktv. 57. §).

A jegyző - a már említett módon - a közszolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlójának - a képviselő-testületnek - fegyelmi, kártérítési határozata és egyéb sérelmes intézkedése, illetőleg intézkedés elmulasztása miatt 30 napon belül közvetlenül a munkaügyi bírósághoz fordulhat.

Megjegyzendő, hogy a Munka Törvénykönyve szabályai köréből a köztisztviselői jogviszonyban a 174. § (1)-(5) bekezdését, a 176. § (1)-(2) bekezdését, a 177. § (1)-(2) bekezdését, a 178. § (1)-(5) bekezdését, a 179. § (1)-(2) bekezdését, a 180. § (1)-(2) bekezdését, a 181. § (1)-(2) bekezdését, a 182. § a)-e) pontjait, a 183. § (1)-(2) bekezdéseit, a 184. § (1)-(2)bekezdéseit, a 185. §-t, a 186. § (1)-(3) bekezdését, a 187. § (1)-(2) bekezdéseit kell alkalmazni.

58/A. §

V. fejezet

KÖZSZOLGÁLATI JOGVITA

59. § (1) A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében közvetlenül a bírósághoz fordulhat.

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen a köztisztviselő bírósághoz akkor fordulhat, ha e törvény megengedi.

(3) A keresetet a munkáltatói intézkedésről szóló irat kézbesítésétől számított harminc napon belül lehet a bírósághoz benyújtani

a) a közszolgálati jogviszony megszüntetésével,

b) az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló írásbeli felszólítással,

c) a minősítés és a teljesítményértékelés megállapításaival,

d) a fegyelmi és kártérítési ügyben hozott határozattal,

e) a kinevezés egyoldalú módosításával,

f) a fizetési felszólítással,

g) a 33. § (1) bekezdésében foglalt vezetői pótlék csökkentésével

kapcsolatos ügyekben. Egyéb esetekben a köztisztviselő az igény érvényesítésére vonatkozó elévülési időn belül fordulhat a bírósághoz.

(4) A keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a bírósághoz intézett keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet.

(5) A (3) bekezdés b)-f) pontjaiban foglalt esetekben a sérelmezett intézkedés a bíróság jogerős döntéséig nem hajtható végre.

A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése végett közvetlenül a Munkaügyi Bírósághoz fordulhatott. A Ktv. tételesen felsorolta azokat az ügycsoportokat, amelyekben 30 határidő áll a köztisztviselő rendelkezésére. Egyéb esetekben az igény érvényesítésre nyitva álló elévülési határidőn belül lehet a bírósághoz fordulni. A munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen a köztisztviselő bírósághoz csak abban az esetben fordulhat, ha a törvény ezt megengedi.

A Ktv. értelmében a keresetet csak a munkáltatói intézkedésről szóló irat kézbesítésétől számított harminc napon belül lehet a bírósághoz benyújtani:

a) a közszolgálati jogviszony megszüntetésével,

b) az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló írásbeli felszólítással,

c) a minősítés és a teljesítményértékelés megállapításaival,

d) a fegyelmi és kártérítési ügyben hozott határozattal,

e) a kinevezés egyoldalú módosításával,

f) a fizetési felszólítással,

g) a Ktv. 33. § (1) bekezdésében foglalt vezetői pótlék csökkentésével

kapcsolatos ügyekben. E szabállyal összefüggésben felhívjuk a figyelmet arra, hogy a b)-f) pontokban foglalt esetekben a sérelmezett intézkedés a bíróság jogerős döntéséig nem hajtható végre.

Az előbb említett rendelkezéssel kapcsolatban nem alakult ki egységes gyakorlat abban a kérdésben, hogy a törvényben megjelölt harminc napos határidőben a keresetlevélnek meg kell érkeznie-e a bírósághoz vagy elégséges-e a postára adása. A Legfelsőbb Bíróság 58. számú elvi határozata szerint a keresetindítási határidő olyan eljárásjogi határidő, amelynek elmulasztását nem lehet megállapítani, ha a keresetlevelet a határidő utolsó napján postára adták. Ennek ellenére az alsóbb bíróságok több esetben olyan határozatot hoztak, amelyekben a harminc napot követően a bírósághoz érkezett keresetlevelet elutasították. E probléma megoldásaként 2003. július 1-jétől a jogbiztonságot, és a köztisztviselői érdekek védelmét nagyban előmozdítja a törvény azon rendelkezése, mely előírja, hogy a keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekintetni, ha a bírósághoz intézett keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet.

A munkaügyi vita elbírálására a közigazgatási szerv székhelye szerinti, illetve ha a köztisztviselő nem itt végez munkát, a telephelye szerinti Munkaügyi Bíróság az illetékes. A bíróság döntése ellen fellebbezésnek van helye. A fellebbezést a bíróság székhelye szerinti illetékes megyei bíróság bírálja el (Pp. 358. §).

A közigazgatási szerv - főszabályként - szintén csak közszolgálati jogvita keretében érvényesítheti a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos igényét. Kivételként erre közvetlenül is joga van. Írásbeli fizetési felszólítással - pl. közvetlenül érvényesítheti a jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésével kapcsolatos igényét (MK 132. számú állásfoglalás; BH1996. 344.).

EBH1999. 164. A munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel a polgármester tekintetében az összeférhetetlenség kimondása tárgyában keletkezett vita elbírálására (1992. évi XXIII. tv. 59. §).

BH2005. 122. A munkáltató a köztisztviselővel szemben felmerült kártérítés iránti követelését a kártérítési eljárás szabályai szerint érvényesítheti akkor is, ha a közszolgálati jogviszony már nem áll fenn [1992. évi XXIII. törvény 71. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, 59. §].

BH2001. 39. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek az igényérvényesítésre adott 15 napos határideje nem vonatkozik az alanyi jogon járó anyagi jogosultságok követelhetőségére, amely jogosultságok az elévülési időn belül érvényesíthetőek [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 59. § (1) bek., 71. § (2) bek.].

BH1996. 344. A köztisztviselő a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen akkor fordulhat a bírósághoz, ha azt a törvény megengedi [1992. évi XXIII. tv. 59. § (2) bek.].

60. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a köztisztviselőt - kérelmére - eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni.

(2) A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzheti a köztisztviselő eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a köztisztviselő továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el.

(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés, ha

a) a munkáltató általi felmentés vagy hivatalvesztés fegyelmi büntetés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe (Mt. 4. §), az egyenlő bánásmód követelményébe (Mt. 5. §), illetve a felmentési védelemre, korlátozásra vonatkozó szabályokba [Mt. 90. § (1) bek., e törvény 17. § (3)-(5) bek.] ütközik, vagy

b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselő közszolgálati jogviszonyát az Mt. 28. §-ába ütköző módon szüntette meg.

(4) Ha a köztisztviselő nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a köztisztviselő eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével a köztisztviselő legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.

(5) Ha a köztisztviselő nem kéri, vagy a bíróság mellőzi az eredeti munkakörbe történő visszahelyezést, a közszolgálati jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.

(6) A közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a köztisztviselő elmaradt illetményét, egyéb járandóságait és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni az illetménynek, egyéb járandóságnak, illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.

(7) A köztisztviselőt, ha közszolgálati jogviszonya nem felmentéssel szűnt meg - a (6) bekezdésben foglaltakon kívül - megilleti a munkavégzés alóli mentesítés idejére járó átlagkeresete és a felmentés esetén járó végkielégítés is.

(8) A felmentést nem teszi jogellenessé, ha a közigazgatási szerv e törvényben előírtnál rövidebb felmentési időt állapít meg. Ilyen esetben a közszolgálati jogviszony az e törvény szabályai szerint megállapított felmentési idő utolsó napjáig tart.

Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a köztisztviselőt - kérelmére - eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni. Ugyanakkor a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzheti a köztisztviselő eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a köztisztviselő továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el. Nem alkalmazható a bírósági mellőzés, ha

a) a munkáltató általi felmentés vagy hivatalvesztés fegyelmi büntetés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe (Munka tv. 4. §), az egyenlő bánásmód követelményébe [Munka tv. 5. §], illetve a felmentési védelemre, korlátozásra vonatkozó szabályokba [Munka tv. 90. § (1), Ktv. 17. § (3)-(5)] ütközik, vagy

b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselő közszolgálati jogviszonyát a Munka tv. 28. §-ába ütköző módon szüntette meg.

Abban az estben, ha a köztisztviselő nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a köztisztviselő eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a köztisztviselő legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.

Amennyiben a köztisztviselő nem kéri, vagy a bíróság mellőzi a köztisztviselő eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, az érintett közszolgálati jogviszonya a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.

Fontos kiemelni, hogy a közszolgálati jogviszony munkáltató részéről történő jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a köztisztviselő elmaradt illetményét, egyéb járandóságait és felmerült kárát. Ugyanakkor nem kell megtéríteni az illetménynek, egyéb járandóságnak, illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.

A Ktv. egyértelműen kimondja, hogy a felmentést nem teszi jogellenessé, ha a közigazgatási szerv e törvényben előírtnál rövidebb felmentési időt állapít meg. Ilyen esetben a közszolgálati jogviszony az e törvény szabályai szerint megállapított felmentési idő utolsó napjáig tart.

BH2003. 385. A hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel jogellenesen elbocsátott köztisztviselő elmaradt illetménye megállapításánál a korábban rendszeresen kapott eredményjutalmat is figyelembe kell venni; a jogellenes hivatalvesztés folytán életszerűen felmerült hátrányos következményekre tekintettel nem vagyoni kártérítés is követelhető [1992. évi XXIII. tv. 60. § (3) bek.].

BH2002. 460. Hivatalvesztés fegyelmi büntetés esetén is a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek a jogviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a bíróság megállapítja a fegyelmi határozat jogellenességét, és a köztisztviselő a visszahelyezés mellőzését kéri. Ebben az esetben azonban vizsgálni kell, hogy a köztisztviselő az egészségi állapotára figyelemmel igényt tarthat-e elmaradt illetményre [1992. évi XXIII. tv. 60. § (2)-(4) bek.].

BH2001. 498. Ha a fegyelmi eljárást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnöki jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, a fegyelmi határozatot a fegyelmi vétség érdemi vizsgálata nélkül hatályon kívül kell helyezni [1992. évi XXIII. tv. 16. §, 21-22. §, 51. § (1) bek., 53. § (2) bek., 60. § (4) bek.]

BH2000. 224. Ha a felek a jogviszonyukat rendező szerződésben kizárólag egy meghatározott beosztás betöltése vonatkozásában állapodnak meg annak határozott idejűségét illetően, egyebekben a munkavállaló (a köztisztviselő) jogviszonyát határozatlan idejűnek tekintik, jogellenes a munkáltatónak a jogviszony határozott idejűségére való hivatkozása és a jogviszonynak ennek alapján történő megszüntetése [Mt. 6. (1) bek., 76. § (1) bek., 79. § (1) és (2) bek., 105. §, 106. §, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 15. §, 60. § (2) és (4) bek., 73. § (5) bek.].

BH1999. 233. A köztisztviselő jogviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a köztisztviselőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha a közszolgálati jogviszonya meg sem szűnt volna. A köztisztviselő azáltal hozható a jogszabály által megkövetelt helyzetbe, ha az elmaradt illetményét az átlagkeresete alapján kapja meg. Minthogy az illetményalap évente változhat, az átlagilletményt az egyes évekre külön-külön kell számítani [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 60. § (2) és (3) bek., 71. § (2) bek., 1992. évi XXII. törvény 151. § (2) bek.].

60/A. § (1) A köztisztviselő, ha a közszolgálati jogviszonyát nem az e törvényben előírtak szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a lemondási időre járó illetményének megfelelő összeget megfizetni.

(2) Ha a köztisztviselő a határozott időtartamú közszolgálati jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, az (1) bekezdésben meghatározottakat megfelelően kell alkalmazni. Ha azonban a határozott időből még hátralévő időtartam rövidebb két hónapnál, a munkáltató csak a hátralévő időre járó illetmény megfizetését követelheti.

(3) A munkáltató jogosult az (1), illetve a (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is.

(4) A munkáltató (1)-(3) bekezdés alapján keletkezett igényeinek érvényesítésére, a köztisztviselő által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok az irányadók.

A Ktv. régi hiányt pótolva szabályozza a köztisztviselő által jogellenesen megszüntetett közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos munkáltatói jogosítványokat. Amennyiben a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát a törvénybe ütköző módon szünteti meg, köteles a munkáltató számára a lemondási időre járó illetményének megfelelő összeget megfizetni. Ez a kötelezettség azonban nem mentesíti a köztisztviselőt a kéthavi illetményét meghaladó mértékű kár megtérítése alól, ha jogellenes eljárása a munkáltatónak olyan mértékű kárt okozott.

VI. fejezet

A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONNYAL ÖSSZEFÜGGŐ ADATKEZELÉS EGYES SZABÁLYAI, A KÖZSZOLGÁLATI NYILVÁNTARTÁS

61. § (1) A közigazgatási szerv a köztisztviselőről az e törvény 3. számú mellékletében meghatározott adatkörre kiterjedő nyilvántartást vezet (a továbbiakban: közszolgálati alapnyilvántartás). A 3. számú mellékletben nem szereplő körben - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - adatszerzés nem végezhető, ilyen adatot nyilvántartani nem lehet.

(2) A közszolgálati alapnyilvántartás adatai közül a közigazgatási szerv megnevezése, a köztisztviselő neve, továbbá a besorolására vonatkozó adat nyilvános, ezeket az adatokat a köztisztviselő előzetes tudta és beleegyezése nélkül nyilvánosságra lehet hozni.

(3) A közszolgálati alapnyilvántartás célja a közszolgálati jogviszonyból származó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges adatok kezelésének biztosítása a közszolgálati jogviszony alanyai számára.

(4) A közszolgálati alapnyilvántartásban szereplő személyes adatok védelméért, az adatkezelés jogszerűségéért, valamint a 62. § (1) bekezdésében, a 62/A. §-ban és a 63. § (4) bekezdésében előírt adatszolgáltatásokért - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a köztisztviselőt alkalmazó közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, képviselő-testület hivatala esetén a jegyző, főjegyző felelős.

(5) Közszolgálati adatvédelmi szabályzatban (a továbbiakban: szabályzat) kell meghatározni az iratok, az adatok kezelésének adatvédelmi, adatbiztonsági szabályait, így különösen a köztisztviselő saját adataival történő rendelkezési joga biztosításának, a harmadik személy részére történő adattovábbításnak, a betekintési jog gyakorlásának, valamint az adatkezelésben részt vevő köztisztviselő felelősségének és az adatokhoz történő hozzáférése terjedelmének szabályait. A szabályzathoz a belügyminiszter ajánlást ad.

Mindenütt, ahol napirenden van a közigazgatás reformja, kiemelten foglalkoznak az emberi erőforrás megújításával, hatékonyabb felhasználásával. A cél az, hogy csökkentsék a közszolgálatra fordított költségvetési kiadásokat. A költségvetés takarékosságát azonban nehéz összeegyeztetni a szolgáltatás színvonalának emelésével. A kevesebb pénzből jobb szolgáltatást követelménye csak úgy valósítható meg, ha az emberi erőforrás gazdálkodásának megújítása a meglévő erőforrások hatékonyságának növelésére, valamint az állampolgárok elégedettségének fokozására irányul.

A Ktv. megalkotásával elkezdődött folyamat célja az volt, hogy megteremtődjön a közigazgatás átalakításának személyi feltétele. A folytatás akkor lesz eredményes, ha a közigazgatás reformjában kiemelendő szerepet kap a személyi állomány megújítása, igazgatási rendszerének továbbfejlesztése.

A közszolgálat alapértékei a stabilitás, a tervezhetőség és a kiszámíthatóság. A szervezeti struktúra merevsége, a mobilitás hiánya, a létszám- és bérgazdálkodás pazarló jellege gyengíti a közszolgálat hatékonyságát. Ezek orvoslása csak az alapértékek tiszteletben tartása mellett történhet. Ehhez nyújthat nélkülözhetetlen segítséget egy jól működő információs bázis.

A központilag gyűjtött adatok folyamatos értékelése lehetőséget nyújt a személyi állományon belüli létszám-mozgások, valamint a szervezeti átalakításokkal szükségszerűen együtt járó munkaigények tervezésére. A közszolgálati tervezés információs bázisát jelenleg a központi közszolgálati nyilvántartás (KÖZIGTAD) biztosítja.

A KÖZIGTAD a közszolgálati jogviszonyban álló foglalkoztatottak olyan adatainak, valamint olyan adatokat tartalmazó iratainak a kezelése, amelyek a köztisztviselők és az ügykezelők közszolgálati jogviszonyához kötődnek, illetve e foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggő más jogviszonyokból fakadnak.

A közszolgálati nyilvántartás rendszere több elemet foglal magában, komplex rendszer, amelyek között a legszorosabb, kölcsönös összefüggés áll fenn. A közszolgálati nyilvántartás tágabb értelmezésében ezen elemek közé tartozik a személyi iratok és adatok kezelésének teljes rendszere, továbbá a közszolgálati alapnyilvántartás és a központi közszolgálati nyilvántartás. Az egyes elemek közötti összefüggés alátámasztja és bizonyítja azt, hogy a közszolgálati személyzeti igazgatás és a közszolgálati pragmatika rendszerében nem különböznek egymástól az ún. személyzeti, munkaügyi, oktatási stb. feladatok, hanem összefüggő egységet képeznek.

A KÖZIGTAD a közigazgatási szervek közszolgálati jogviszonyban álló foglalkoztatottjainak központi számítógépes személyzeti információs rendszere. Rövidítése is ezt fejezi ki a közigazgatás köztisztviselőinek adatrendszere. Célja az, hogy biztosítsa azon adatoknak a kezelését (gyűjtését, feldolgozását, archiválását, védelmét, jogszabályi keretek közötti szolgáltatását), amelyekre szükség van a közszolgálat előmeneteli és illetményrendszerének országos működéséhez, a közigazgatási szakemberképzés és továbbképzés koordinálásához, a Kormány közigazgatási tárgyú személyzetpolitikai döntéseinek a megalapozásához.

A KÖZIGTAD-nak, mint nyilvántartási rendszernek a jellege deklaratív, tehát jogi hatást nem idéz elő. Szerepe az, hogy a közszolgálati rendszer működésének megismeréséhez szükséges tájékozódást, elemzést lehetővé tegye, a döntés-előkészítéshez szükséges adatok forrásaként szolgáljon. Működésének jogszerűségét törvényi szintű jogforrás, valamint a végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó végrehajtási jogszabályok biztosítják. Ezeken a jogszabályokon alapulnak a működés - gyakorlat számára nélkülözhetetlen - technikai szabályait tartalmazó útmutatók, kódrendszerek és módszertani anyagok.

A KÖZIGTAD adatai tehát a személyzetpolitikai döntések közül az előmeneteli- és illetményrendszer működtetésével, a közigazgatási szakemberképzéssel, továbbképzéssel összefüggő kormányzati munkához nyújtanak nélkülözhetetlen információkat a köztisztviselői kar létszámáról, képzettségi összetételéről, besorolásáról és illetményéről.

Az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg a köztisztviselői illetményalapot [Ktv. 43. § (1)]. A döntésnek komoly pénzügyi, bérpolitikai kihatása van, ezért a tervezés során feltétlenül tisztában kell lenni azzal, hogy a következő évre javasolt illetményalap mekkora terhet ró a központi költségvetésre, s milyen változást eredményez a különböző foglalkoztatási szektorok jövedelmi arányaiban.

A kiszámíthatóságot biztosító KÖZIGTAD információforrása, adatszolgáltatója a Ktv. hatálya alá tartozó valamennyi közigazgatási szerv. A személyi állomány fejlődéséről (dinamikájáról) a közigazgatási szervek adatváltozás-jelentései alapján nyerhetünk képet.

2002. február végéig e kérdéskört is a 68/1993. (V. 8.) Korm. rendelet, valamint a 16/1993. (XII. 14.) BM rendelet rendezte. 2002. március 1-jétől a problémakört a 233/2001.(XII. 10.) Korm. rendelet és az adatkezelés szakmai, technikai szabályait tartalmazó 7/2002. (III. 12.) BM rendelet szabályozza.

A Ktv. végrehajtása során is érvényesül az a törvényi előírás, hogy személyes adat csak abban az esetben kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt a törvény, illetve - törvény felhatalmazása alapján az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

Adatkezelésének minősül többek között a személyes adatok felvétele és tárolása. A köztisztviselő személyes adatainak kezelésére a Ktv. a közigazgatási szervet, illetve ennek vezetőjét hatalmazza fel. Előírja ugyanis, hogy a közigazgatási szerv a köztisztviselőről a 3. számú mellékletében meghatározott adatkörre kiterjedően vezeti a közszolgálati alapnyilvántartást. A néhány esetben követett gyakorlattól eltérően a felügyeleti szerv tehát nem jogosult az alárendelt szerveinél alkalmazott köztisztviselőnek az adatait kezelni, személyi anyagát tárolni s abba betekinteni.

Ezt támasztják alá a Ktv. 64. § (3)-(4) bekezdései is, amelyek kimondják, hogy a köztisztviselő személyi anyagát a közigazgatási szerv fekteti fel, illetve kéri meg, ha a közérdekű adatokon túl a köztisztviselő nyilvántartott adatairól a közigazgatási szerv vezetője tájékoztatást nem adhat, a köztisztviselő személyi anyagát a törvényben meghatározott kivételtől eltekintve nem adhatja ki.

A Ktv. 61. § (4) bekezdése szerint a közszolgálati alapnyilvántartásban szereplő személyes adatok védelméért, az adatkezelés jogszerűségéért, valamint az adattovábbításért a közigazgatási szerv hivatalának vezetője, az önkormányzat hivatalánál a jegyző, főjegyző felelős. Amennyiben e törvényi szabályt megsérti, a sérelem súlyosságához igazodó szankció állapítható meg.

A személyhez fűződő jogok sérelme esetén Polgári Törvénykönyvünk személyiségi jogvédelmi per indítását teszi lehetővé. Kártérítésre kötelezhető ugyanis az az adatkezelő, aki az adatokkal történő visszaéléssel kárt okozott. A polgári felelősségen túl az adatkezelőnek szabálysértési és büntetőjogi felelősségre vonással is számolnia kell.

A Ktv. betekintési jogot biztosít a köztisztviselőnek saját személyi anyagába. Ennek gyakorlásához feltétlenül szükség van arra, hogy a közigazgatási szervnél mindvégig rendelkezésre álljon a köztisztviselő személyi anyaga, alap-nyilvántartási adatlapja. Nyilvánvaló, hogy ha a személyi anyagokat központilag kezelik, ez a követelmény nem teljesülhet és a köztisztviselő joggal érezheti magát akadályoztatva személyes adatainak védelméhez fűződő jogainak gyakorlásában.

Súlyosabb esete az adatvédelmi szabályok megsértésének, ha az adatkezelő jogosulatlanul, vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, személyes adatot jogellenesen továbbít, vagy nyilvánosságra hoz, a személyes adatok kezelésére vonatkozó bejelentési kötelezettségét nem teljesíti, személyes adatot meghamisít, közérdekű adatot eltitkol vagy meghamisít. Ezekben az esetekben az adatkezelő vétséget követ el (1978. évi IV. törvény 177/A. §). A különleges személyes adatokkal való visszaélés az előzőnél még súlyosabb jogi megítélés alá esik (1978. évi IV. törvény 177/B. §).

A fentiekben bemutatott felelősségi szabályok is azt bizonyítják, hogy egyáltalán nem érdektelen, miként történik a személyes adatok kezelése, az adatszolgáltatás teljesítése.

EBH2001. 516. Az önkormányzati feladatot ellátó szerv hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása, illetve a beosztás változása bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat [Ptk. 83. § (2) bek., 1992. évi LXIII. tv. 19. § (2) bek., 1992. évi XXIII. tv. 61. § (2) bek.].

BH2001. 470. Az önkormányzati feladatot ellátó szerv hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása, illetve a beosztás változása bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat [Ptk. 83. § (2) bek., 1992. évi. LXIII. tv. 19. § (2) bek., 1992. évi XXIII. tv. 61. § (2) bek.].

62. § (1) A közszolgálati alapnyilvántartásnak a 4. számú mellékletben szereplő alapadatairól és változásairól, továbbá a közigazgatási szerv szervezeti adatairól évente a szeptember 1-jei állapotnak megfelelően a Kormány által megállapított rendben a közigazgatási szervek adatszolgáltatást végeznek a központi közszolgálati nyilvántartás részére.

(2) A köztisztviselőknek, valamint a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalóknak az (1) bekezdésben meghatározott időpontra vonatkozó létszám- és illetményadatait, kereseti adatait a központi létszám- és bérgazdálkodási statisztikai információs rendszer a Kormány által meghatározott rendben átadja a központi közszolgálati nyilvántartás számára az (5) bekezdés b) pontjában előírtak, valamint a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalók adatainak elemzése céljából.

(3) A központi közszolgálati nyilvántartás adatkezelője a Belügyminisztérium. A központi közszolgálati nyilvántartás kezeléséért, az adatkezelésre vonatkozó döntésekért, az adatkezelés jogszerűségéért, a kapcsolódó iratok, adatok védelméért és a feldolgozott adatokból történő adatszolgáltatásokért a belügyminiszter a felelős.

(4) A fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok ellenőrzik az illetékességi körükbe tartozó közigazgatási szervek adatszolgáltatását és adatgyűjtői feladatokat látnak el. A Belügyminisztérium - a Kormány által meghatározott rendben - a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok rendelkezésére bocsátja az illetékességi körükbe tartozók adatainak feldolgozott, karbantartott adatállományát. A fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok a közigazgatási szervek adatszolgáltatásának ellenőrzése céljából, valamint a közszolgálati ellenőrzéshez, a törvényességi ellenőrzéshez, a közigazgatási képzési, továbbképzési feladatokhoz, illetve - a Kormány által meghatározott körben - a közvélemény tájékoztatásához hasznosíthatják a rendelkezésükre bocsátott adatállományt, amelyből hivatali adatfeldolgozást kizárólag e célból végezhetnek.

(5) A központi közszolgálati nyilvántartás célja:

a) a Kormány közszolgálati személyzetpolitikájának kialakításához és megvalósításához szükséges, a köztisztviselői életpályával összefüggő adatok és elemzések biztosítása;

b) a köztisztviselői életpálya előmeneteli és illetményrendszerének országos működtetéséhez szükséges létszám- és illetményadatok elemzése az illetményalapra vonatkozó országgyűlési döntést előkészítő illetékes kormányzati szervek, illetve országgyűlési bizottságok részére;

c) a főtisztviselői karra vonatkozó adatnyilvántartás vezetése és a szükséges tájékoztatás biztosítása a Miniszterelnöki Hivatal részére;

d) az európai integrációval összefüggő esetenkénti adatszolgáltatás biztosítása az illetékes szervek számára;

e) a köztisztviselői tartalékállomány információs bázisának működtetése;

f) a Kormány által meghatározott körben a közvélemény tájékoztatása a köztisztviselői életpályával összefüggő adatokról.

(6) A közigazgatási szerv közszolgálati alapnyilvántartási rendszere és a központi közszolgálati nyilvántartás törvény felhatalmazásának hiányában más adatrendszerrel nem kapcsolható össze.

(7) A központi közszolgálati nyilvántartásból - jogszabályban meghatározott módon - a 20/A. §-ban és a 31/A-31/F. §-ban meghatározott célra és jogosult számára személyazonosításra alkalmas módon, statisztikai célra csak személyazonosításra alkalmatlan módon szolgáltatható adat.

62/A. § A tartalékállományba helyezett köztisztviselőknek az 5. számú melléklet szerinti adatairól, valamint az üres álláshelyekről és azok betöltéséről a közigazgatási szerv folyamatos adatszolgáltatást végez a Kormány által meghatározott rendben a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok útján a központi közszolgálati nyilvántartás részére.

63. § (1) A közigazgatási szervnél vezetett közszolgálati alapnyilvántartásba - eljárásában indokolt mértékig jogosult betekinteni, illetőleg a központi közszolgálati nyilvántartáson túlmenően abból adatokat átvenni:

a) saját adataiba a köztisztviselő,

b) a köztisztviselő felettese,

c) a minősítést végző vezető,

d) a törvényességi ellenőrzést végző,

e) a fegyelmi eljárást lefolytató testület vagy személy,

f) munkaügyi per kapcsán a bíróság,

g) feladatkörükben eljárva a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a közszolgálati jogviszonnyal összefüggésben indult büntetőeljárásban a nyomozó hatóság, az ügyész és a bíróság,

h) az ügyészi törvényességi feladatkörében eljárva az ügyész,

i) a személyes adatok kezelésével összefüggésben az adatvédelmi biztos,

j) a személyzeti, munkaügyi és illetmény-számfejtési feladatokat ellátó szerv e feladattal megbízott munkatársa feladatkörén belül, e törvény 3. számú mellékletének I/A., I/B., II., IV., V., VII., VIII. és X. pontokban foglalt adatkörökből a köztisztviselő illetményének számfejtése, illetve annak ellenőrzése céljából,

k) a központi közszolgálati nyilvántartás vezetésével összefüggésben a Belügyminisztérium és a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal köztisztviselője feladatkörében.

(2) A központi közszolgálati nyilvántartásba jogosult betekinteni:

a) saját adataiba a köztisztviselő,

b) a kormányzati döntések megalapozásához szükséges körben a miniszter,

c) a főtisztviselői kar adatállománya tekintetében a miniszterelnök, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és a Belügyminisztérium kijelölt köztisztviselője,

d) illetékességi területének adatai körében a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője.

(3) Kormányrendeletben meghatározott módon a központi közszolgálati nyilvántartásból - személyi azonosításra alkalmas adatokat nem tartalmazó - adatszolgáltatás végezhető.

(4) A főtisztviselői kinevezéssel rendelkező köztisztviselő adatainak változásáról a közigazgatási szerv folyamatos adatszolgáltatást végez a 62. § (1) bekezdésében szereplő központi közszolgálati nyilvántartás számára a Kormány által megállapított rendben. A központi közszolgálati nyilvántartás a főtisztviselő nevét is tartalmazza. A főtisztviselői kar adatállományát a központi közszolgálati nyilvántartáson belül elkülönítetten kell feldolgozni, kezelni és védeni.

(5) A köztisztviselő jogosult a róla nyilvántartott helytelen adat helyesbítését, a jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. Az adatkezelő köteles a helytelen adatot haladéktalanul helyesbíteni, illetve törölni.

64. § (1) A köztisztviselő közszolgálati jogviszonyával kapcsolatos iratok közül a köztisztviselő öt évnél nem régebbi fényképét, a közszolgálati alapnyilvántartás adatlapját, az önéletrajzot, az erkölcsi bizonyítványt, az esküokmányt, a kinevezést és annak módosítását, a főtisztviselői kinevezést, a vezetői megbízást és annak visszavonását, a címadományozást, a besorolásról, illetve a visszatartásról, valamint az áthelyezésről rendelkező iratokat, a teljesítményértékelést, a minősítést, a közszolgálati jogviszonyt megszüntető iratot, a hatályban lévő fegyelmi büntetést kiszabó határozatot, a közszolgálati igazolás másolatát együttesen kell tárolni (személyi anyag).

(2) A személyi anyagba való betekintésre a 63. § (1) bekezdésben foglaltak jogosultak.

(3) A köztisztviselő személyi anyagát a közigazgatási szerv fekteti fel, illetve kéri meg, ha a köztisztviselő korábban közszolgálati jogviszonyban állt.

(4) A 61. § (2) bekezdésében szereplő nyilvános adatokon túl a köztisztviselő nyilvántartott adatairól tájékoztatás nem adható; személyi anyagát a (3) bekezdésben foglalt eset kivételével kiadni nem lehet.

2001. július 1-jétől jelentősen megváltoztak a közszolgálati adatkezelés, adatszolgáltatás, valamint nyilvántartás szabályai. Ez szükségessé tette a közszolgálati nyilvántartással kapcsolatos végrehajtási jogszabályok felülvizsgálatát, majd ezt követően az adatszolgáltatás technikai rendszerének és dokumentációjának (adatlapok, kódszótár stb.) jelentős átalakítását. A felülvizsgálat eredményeként 2002. március 1-jétől a problémakört a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő adatkezelésre és a közszolgálati nyilvántartásra vonatkozó szabályokat tartalmazó 233/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet és az adatkezelés szakmai, technikai szabályait rögzítő 7/2002. (III. 12.) BM rendelet szabályozza.

2002-től az alapnyilvántartás folyamatossága mellett a központi nyilvántartás számára történő adatjelentést évi egy alkalommal - a szeptember 1-ei állapotnak megfelelően - kell teljesíteni. Az adatszolgáltatás módja - attól függően, hogy az alapnyilvántartás papíron vagy számítógépen történik - lehet papíralapú vagy mágneslemezes, esetleg történhet távadat átviteli eszköz igénybevételével. Az adatlapok, illetve a számítógépes nyilvántartáshoz szükséges állományformátum a BM rendelet mellékleteiben találhatók.

Amennyiben az alapnyilvántartás papír alapú, akkor az adatok dokumentálását a központilag rendelkezésre bocsátott - de a későbbiekben megrendelésre küldött - adatlapok kitöltésével kell biztosítani. Számítógépes alapnyilvántartás esetén a szerveknek a BM rendelet 2. sz. függelékében közreadott állományformátumot kell a programozóknak figyelembe venniük, ügyelve arra, hogy a köztisztviselő adatait a papíralapú adatjelentő lap struktúrájának és formájának megfelelően kezeljék.

Jelentős változás történt a KÖZIGTADBA való bejelentkezés terén is. A bejelentkezést új közigazgatási szerv létrehozása esetén az alapító okirat aláírásával, illetve a létrehozásról szóló jogszabály kihirdetésével egy időben kell teljesíteni a nyilvántartási rendelet 3. sz. mellékletének kitöltésével. A bejelentkezést közvetlenül a BM Közigazgatás-szervezési és Közszolgálati Hivatalának kell továbbítani, aki a szervi adatok feldolgozását követően a közigazgatási szervet szervazonosító kóddal látja el és azt 3 munkanapon belül közvetlenül megküldi a bejelentkező számára. Amennyiben a személyi adatkezelésre vonatkozóan megállapodás jött létre, akkor a bejelentkező (irányított) szerv 8 napon belül tájékoztatja szervazonosítójáról az irányító szervet, aki a köztisztviselő technikai azonosítójának kialakításánál, illetve a közszolgálati alapnyilvántartás vezetésénél mindezt figyelembe veszi és felhasználja. Amennyiben a KÖZIGTAD-ban nyilvántartott szervi adatok bármelyikében változás történik, abban az esetben az adatszolgáltatónak a 3. sz. melléklet értelemszerű kitöltésével 30 napon belül tájékoztatnia kell a BM Közigazgatás-szervezési és Közszolgálati Hivatalát.

2002-től minden évben - a szeptember 1-ei állapotnak megfelelően szeptember 15-éig - meg kell ismételni a szervi bejelentkezést.

A közigazgatási szerv azonosító kódjának kiemelt szerepe és funkciója van a közszolgálati nyilvántartásban. Egyrészt azonosítja az adatszolgáltató szervet a KÖZIGTAD-ban, másrészt pedig része a köztisztviselőt azonosító technikai azonosító kódnak. Ez utóbbival szoros összefüggésben említést kell tenni a köztisztviselők egy bizonyos körének vagyonnyilatkozat tételi kötelezettségéről (Ktv. 22/A., 22/B. §), melyek részletszabályait a 114/2001. (VI. 29.) Korm. rendelet állapítja meg. E jogszabályokból kitűnik, hogy a vagyonnyilatkozat, illetve annak kezelése, nyilvántartása szintén technikai azonosítóra épül, ezért a munkáltató közigazgatási szerv azonosító kódjának fontos szerepe van. Gyakorta felmerülő kérdés, hogy ki és kinek adhat tájékoztatást a szervazonosítóról? Erre vonatkozóan a kormányrendelet tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor egyrészt maga a közigazgatási szerv, másrészt pedig a Belügyminisztérium adhat tájékoztatást a központi nyilvántartásból, illetve annak címalrendszeréből. A közigazgatási szerv szervazonosító kódjáról az irányító felügyeleti szervének adhat tájékoztatást, amennyiben kettőjük között a személyi adatkezelésre vonatkozóan megállapodás jött létre. Ha megszűnik a közigazgatási szerv, akkor értelemszerűen a jogutód szervének adja át szervazonosítóját. Megkeresés esetén a szervazonosítóról az adatvédelmi biztos is tájékoztatható. A közigazgatási szervvel jogviszonyban álló köztisztviselő - amennyiben a betekintési jogának gyakorlásához igazolást kér - a technikai azonosítójának részeként a szervazonosítóról is értesül. A Belügyminisztérium - mint az előzőekben már említettük - a szervazonosító kódot az érintett közigazgatási szervnek adja ki.

2002. évben a korábbiakhoz képest megváltozott a nyilvántartás szerkezete is. Az új adatkörök miatt új és módosított adatlapok kerültek a nyilvántartásba, ugyanakkor más pl. az IL jelű adatlap kikerült onnan. A nyilvántartás tartalmi elemeit a Ktv. 3., illetve 4. sz. mellékletei határozzák meg. A mellékletekben felsorolt adatkörök mutatják, hogy az alap- és központi nyilvántartásba új elemként kerültek be pl. a főtisztviselők kinevezésével összefüggő adatok, amit részben a KF jelű adatlapon, részben pedig a korábbi évekből már jól ismert különböző jelű adatlap oldalak megfelelő kódjainak alkalmazásával lehet a nyilvántartásban kezelni. Teljes egészében kimaradt a központi nyilvántartásból a köztisztviselők illetményadata, az alapnyilvántartásban viszont a központi létszám- és bérgazdálkodási statisztikai információs rendszer figyelembevételével van mód a személyi juttatások nyilvántartására. A közigazgatási szerveknek az illetményadatokat a KÖZIGTAD felé nem kell külön jelenteni, mivel azt az államháztartási adatszolgáltatás biztosítja. Itt jegyezzük meg, hogy 2003. július 1-jétől az alapnyilvántartás adatköre kiegészült az állami kezességvállalásra vonatkozó adatkörrel.

2002. szeptemberétől fontos változások következtek be a KÖZIGTAD rendszer működésében is.

Az első fontos változás - bár ez kizárólag a 2002. szeptember 1-jei adatjelentésre érvényes -, hogy az adatszolgáltatást a közigazgatási szervvel közszolgálati jogviszonyban álló valamennyi köztisztviselő összes érvényes adatáról kell teljesíteni, függetlenül attól, hogy az egyes adatlap oldalakon történt-e adatváltozás vagy sem.

Papíralapú alapnyilvántartás esetén az adatszolgáltatás módja a következőképpen alakul. A közigazgatási szerv a kitöltött új rendszerű, egy példányos adatlap oldalakat az adatgyűjtőnél biztosított technikai eszközön berögzíti. Ennek érdekében a közigazgatási hivataloknál, illetve a BM Közigazgatás-szervezési és Közszolgálati Hivatalánál - mint a központi közigazgatási szervek adatgyűjtőjénél - a KÖZIGTAD adatrögzítés céljából elhelyezett számítógépek szigorú adatbiztonság mellett és az adatszolgáltató közigazgatási szerv saját jelszó használatával működnek. A rögzítési jelszavakat központilag határozzák meg és arról közvetlenül tájékoztatást kapnak az adatszolgáltató közigazgatási szervek. Mindebből következik, hogy a rögzítés elsősorban az adatszolgáltató szerv által kijelölt köztisztviselő feladata és felelőssége, amelyhez az adatgyűjtő csupán segítséget nyújt. Az adatszolgáltatás - adatrögzítés - határideje minden év október 31-e. Újszerű eleme e nyilvántartási formának, hogy a KÖZIGTAD részére továbbított adatlapokról a kísérő jegyzéket nem az adatszolgáltató készíti el manuálisan, hanem maga a gép nyugtázza.

A változások érintették a közigazgatási hivatalok, mint területi adatgyűjtők közreműködésével még 1998-ban létrehozott és folyamatosan működtetett KÖZIGTAD TARTINFO információs rendszerét is, amely egyrészt felöleli a tartalékállomány jogintézményét (Ktv. 20/A. §), másrészt a Ktv. 10. §-ának (1) bekezdése alapján a közigazgatási szervek által bejelentett megüresedett köztisztviselői álláshelyek nyilvántartását.

Közszolgálati ellenőrzés

64/A. § (1) A Kormány ellenőrzi - a belügyminiszter, és a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok vezetőinek közreműködésével - a közszolgálati jogszabályok végrehajtását. Ennek keretében a belügyminiszter javaslatára évente meghatározza a vizsgálati tárgyköröket (célvizsgálat), valamint a vizsgálat alá vont 1. § (1) bekezdésében meghatározott szerveket (a továbbiakban: vizsgált szervek). A célvizsgálatot a belügyminiszter folytatja le, amelynek tapasztalatairól a Kormányt évente tájékoztatja.

(2) A belügyminiszter jogosult - a cél- és témavizsgálatok keretében - a központi közigazgatási szerveknél:

a) a munkáltatói intézkedést tartalmazó iratokba betekinteni,

b) jogszabálysértés esetén intézkedést kezdeményezni a közigazgatási szerv vezetőjénél vagy - vita esetén - annak felettes szervénél,

c) fegyelmi vagy kártérítési eljárást kezdeményezni.

(3) A (2) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott esetekben a közigazgatási szerv vezetője köteles a belügyminiszter megkeresését érdemben megvizsgálni, és saját intézkedéséről vagy annak mellőzése okáról a belügyminisztert - a megkereséstől számított 30 napon belül - tájékoztatni.

(4) A (2) bekezdésbe nem tartozó vizsgált szervekkel kapcsolatos ellenőrzési jogkört a belügyminiszter koordinálásával a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője gyakorolja.

A közszolgálati ellenőrzés rendszere:

A közszolgálati ellenőrzés rendszere 1998 óta a működik. A törvény értelmében a Kormány, a belügyminiszter, illetve a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok vezetőinek közreműködésével ellenőrzi a közszolgálati jogszabályok végrehajtását, olymódon, hogy a belügyminiszter javaslatára évente meghatározza a vizsgálati tárgyköröket, valamint a vizsgálat alá vont szervek körét. A vizsgálat tapasztalatairól tájékoztató készül a Kormány számára, amely alapján meghozhatók a szükséges intézkedések. Fontos hangsúlyozni, hogy a területi államigazgatási szervek tekintetében már a jelenlegi jogszabályok is teljes körű felhatalmazást adnak a fővárosi, illetve megyei közigazgatási hivatalok vezetőinek a köztisztviselőkkel kapcsolatos munkáltatói intézkedések ellenőrzésére.

A közszolgálati ellenőrzés külön törvényi szabályozására egyébként azért volt szükség, mert szemben a munkaügyi ellenőrzéssel, a munkáltató kizárólag az állam, illetve az önkormányzat lehet, és az államigazgatási hierarchiából következően sajátos felelősségérvényesítő eszközök állnak rendelkezésre (utasítás, fegyelmi felelősség érvényesítése, felügyeleti jogkörben elrendelt vizsgálat stb.).

VII. fejezet

A KÖZTISZTVISELŐI ÉRDEKEGYEZTETÉS

65. § A közigazgatási szervek, a köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, valamint a köztisztviselők országos munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével érdekegyeztetési fórumok működnek.

A központi érdekegyeztetési fórumok

65/A. § (1) Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OKÉT) az e törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény által szabályozott jogviszonyokat együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma.

(2) Az OKÉT-ban a Kormány - az alapszabályban meghatározott - országos szakszervezeti szövetségek és országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek képviselőivel egyeztet.

(3) Az OKÉT az alapszabályában maga határozza meg a szervezetét, a működésének rendjét, az egyeztetés célját és tárgyköreit, valamint a szociális partnereket megillető jogosítványokat.

(4) Az OKÉT működésének feltételeit a Kormány a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium útján biztosítja.

65/B. § (1) A közigazgatási szervek - ide nem értve a helyi önkormányzatokat -, a köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, valamint a köztisztviselők országos munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: KÉT) működik.

(2) A KÉT hatáskörébe az államigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Ezekkel kapcsolatban:

a) a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben,

b) a központi és a társadalombiztosítási költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben,

c) az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben,

ki kell a véleményét kérni;

d) a Köztisztviselői Etikai Kódex szabályait az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanáccsal együtt állapítja meg és adja ki.

(3) A KÉT a hatáskörébe utalt ügyekben tájékoztatáskérésre, illetve javaslattételre jogosult.

(4) A KÉT szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró belügyminiszter és az érdekegyeztetésben részt vevő munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek közötti megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a Belügyminisztérium látja el.

Az érdekegyeztetés a közigazgatásban is véleménynyilvánítási, tájékoztatáskérési, illetve javaslattételi jogot foglal magában. Fontos kiemelni, hogy a szakszervezet tekintetében nincs jelentősége a reprezentativitásnak. Amennyiben a közigazgatási szervnél több szakszervezet is működik, akkor a hivatalvezető - véleményezés céljából - valamennyi köztisztviselői érdekképviselettel le kell, hogy folytassa az egyeztetést.

Már 2001. július 1-jétől új központi érdekegyeztetési fórumok kerültek létrehozásra. Ezek egyike az Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács, amely a helyi önkormányzatokat kivételével a közigazgatási szervek, a köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, valamint a köztisztviselők országos munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével működik. Hatáskörébe az államigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. A Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács véleményét kötelező kikérni a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben, a központi és a társadalombiztosítási költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben, valamint az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben. E kérdésekben a tanács tájékoztatáskérésre, illetve javaslattételre is jogosult.

Fontos kiemelni, hogy az etikai eljárásra vonatkozó szabályok hatályon kívül helyezése miatt a törvény a Köztisztviselői Etikai Kódex szabályainak megállapításával és kiadásával kapcsolatos hatáskört is a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanácsnak és az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanácsnak biztosítja.

A központi érdekegyeztetés másik fóruma az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács. E szervezet célja a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, valamint az általa alkalmazott köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése és megállapodások kialakítása. Munkájában a belügyminiszter, az országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek, illetve az önkormányzati köztisztviselők országos munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja vesz részt.

Az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács hatáskörébe az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. A közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben, valamint a közigazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben véleményezésre és tájékoztatáskérésre jogosult. E testület ajánlást adhat ki a képviselő-testületek, illetve a munkáltatók köztisztviselőket érintő szabályozásának összehangolására.

A Munka Törvénykönyve 2003. júliusi módosítása az érdekegyeztetés központi fórumainak sorát kibővítette az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács intézményével, amely országos szinten foglalkozik a közszféra munkaügyének kérdéseivel. E szervezet a közszférához tartozó különböző törvények által szabályozott jogviszonyokat együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban a Kormány - az alapszabályában meghatározott - országos szakszervezeti szövetségek és országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek képviselőivel egyeztet a közszférát érintő munkaügyi kérdésekben.

65/C. § (1) A helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, valamint az általa alkalmazott köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése és megállapodások kialakítása céljából országos szinten a belügyminiszter, az országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek, illetve az önkormányzati köztisztviselők országos munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OÖKÉT) működik.

(2) Az OÖKÉT hatáskörébe az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. A közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben, valamint a közigazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben véleményezésre és tájékoztatáskérésre jogosult.

(3) Az OÖKÉT ajánlást adhat ki a képviselő-testületek, illetve a munkáltatók köztisztviselőket érintő szabályozásának összehangolására. Így különösen:

a)

b) a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokra, szociális és kegyeleti támogatásokra vonatkozó szabályozásra,

c) a közigazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseire.

(4) Az OÖKÉT szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró belügyminiszter és az érdekegyeztetésben részt vevő felek közötti megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a Belügyminisztérium látja el.

Munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés

66. § (1) A munkahelyi közszolgálati kérdések rendezésére a munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés szolgál. A munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetésben a közigazgatási szerv vezetője és a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdek-képviseleti szerv választott tisztségviselője vesz részt. A tárgyalópartnerek a vitás kérdések egyeztetésébe szakértőket is bevonhatnak.

(2) A közigazgatási szerv vezetője köteles kikérni a helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét a köztisztviselők munkavégzésére, munka- és pihenőidejére, jutalmazására, valamint juttatásaira vonatkozó, a hivatalvezető hatáskörébe utalt szabályozásról.

(3) A helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv tájékoztatást kérhet:

a) a (2) bekezdésben felsorolt tárgykörökben készült tervezetek, statisztikai létszám- és illetményadatok, számítások, elemzések és irányelvek megismerése érdekében,

b) a közszolgálati jogszabályok végrehajtásáról,

c) a helyi megállapodások betartásáról,

d) legalább félévente a részmunkaidős és a határozott időre szóló foglalkoztatás helyzetének alakulásáról.

(4) A helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv javaslatot tehet:

a) a közigazgatási szerv részére a köztisztviselőket érintő intézkedésekre,

b) a köztisztviselőket érintő helyi szabályozás egységes értelmezésére, valamint

c) a köztisztviselőket érintő helyi szabályozási tárgykörökre.

(5) A munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés keretében a képviselő-testület, közgyűlés köteles kikérni a helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét az illetményalap mértékének megállapítása tekintetében.

A Ktv. külön szabályozza a munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés intézményét, amelynek keretében kerül sor a munkahelyi közszolgálati kérdések rendezésére. Az érdekegyeztetésben a közigazgatási szerv vezetője és a közigazgatási szervnél működő munkavállalói érdekképviseleti szerv választott tisztségviselője vesz részt. Emellett a feleknek lehetőségük van arra is, hogy a vitás kérdések egyeztetésébe szakértőket vonjanak be. A munkahelyi érdekképviseleti szervet megillető jogosultságok körével kapcsolatosan általában elmondható, hogy az érdekképviseletet információs, konzultációs és javaslattételi jog illeti meg. Az információs és a konzultációs jogosítvány között az a különbség, hogy míg az első esetben a munkáltatói intézkedésnek nem feltétele az érdekképviseleti szerv megkeresése, addig a második esetben az intézkedés meghozatala szempontjából nélkülözhetetlen.

A köztisztviselők munkavégzésére, munka- és pihenőidejére, jutalmazására, valamint juttatásaira vonatkozó, a hivatalvezető hatáskörébe utalt szabályozásról a közigazgatási szerv vezetője köteles kikérni a helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét. Ugyanakkor a helyi önkormányzatoknál a képviselő-testület, illetve a közgyűlés a munkahelyi köztisztviselői érdekegyeztetés keretében köteles kikérni a helyi munkavállalói érdek-képviseleti szerv véleményét az illetményalap mértékének megállapítása tekintetében is. Természetesen az érdekképviselet véleménye nem köti a munkáltatói jogkör gyakorlóját, de jelentősen befolyásolhatja a végleges döntés kialakítását.

VIII. fejezet

AZ ÜGYKEZELŐK KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONYÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

67. § (1) Az ügykezelők közszolgálati jogviszonyában az e törvény 4-7. §-aiban, 9. §-ában, 11. §-ában, 11/B. §-ában, 12-19/A. §-aiban, 21-22/B. §-aiban, 33. §-ában, 37-40/B. §-aiban, 41. § (7)-(9) bekezdésében, 41/A-42. §-aiban, 43. § (1)-(3) és (7) bekezdéseiben, 47. §-ában, 48. § (1)-(5) bekezdésében, 49-49/N. §-aiban, a IV., V., VI. és IX. fejezetében, továbbá az e fejezetben foglalt rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni. A 44. § (1)-(3) és (5) bekezdésében meghatározott szerveknél kinevezett ügykezelő a középiskolai végzettségű köztisztviselőre irányadó illetménykiegészítésre jogosult. A 44/A. § (2) és (4) bekezdésében meghatározott önkormányzatoknál kinevezett ügykezelő részére a középiskolai végzettségű köztisztviselőre irányadó szabályok szerint állapítható meg illetménykiegészítés.

(2) Az ügykezelők szabadságának mértékére a Munka Törvénykönyve 131. §-ában foglaltak az irányadók.

68. § (1) Az ügykezelőt a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejének megfelelően kell a fizetési fokozatba besorolni. Az ügykezelőnek a közszolgálati jogviszony keletkezésétől számított hat hónapon belül ügykezelői alapvizsgát kell tennie. Ha az ügykezelő az alapvizsgát az előírt határidőt követő hat hónapon belül nem teszi le, közszolgálati jogviszonya megszűnik.

(2) Nem kell ügykezelői alapvizsgát tennie annak, aki közgazdasági szakközépiskola igazgatás ügyviteli szakán szerzett képesítéssel, illetőleg közigazgatási alap- vagy szakvizsgával rendelkezik.

(3) Az ügykezelő - a 31. § (1), (5)-(9) bekezdésében foglaltak értelemszerű alkalmazásával - ügykezelőkből álló szervezeti egység vezetésére osztályvezetői megbízást kaphat.

(4) Az ügykezelő osztályvezető alapilletménye az illetményalap három és félszerese.

69. § Az ügykezelő tevékenységét legalább ötévenként értékelni kell. Az értékelés szempontjait - a 34/A-36. §-okban meghatározott minősítési szabályok alapulvételével - a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg.

70. §

A Ktv. hatályba lépésétől 2001. június 30-áig az ügykezelők a törvény hatálya alá tartoztak, de nem voltak köztisztviselők. 2001. július 1-jétől a közigazgatásban foglalkoztatott ügykezelők az általános munkajogi szabályok hatálya alá kerültek. Az ügykezelők ismételt jogviszonyváltására, közszolgálati jogviszonyuk helyreállítására 2003. július 1-jén került sor, ugyanakkor továbbra sem minősülnek köztisztviselőnek. Ezt mutatja, hogy korábban is és most is a törvény önálló fejezete rendelkezett, s rendelkezik az ügykezelők közszolgálati jogviszonyáról.

Az ügykezelő fogalmának lényegi tartalma a jogszabályváltozások következtében alapvetően nem változott meg. A Ktv. értelmében ügykezelő az, aki a közigazgatási szervnél közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatot lát el [Ktv. 1. § (7) bek. b) pont]. E jogszabályi rendelkezésekből, illetőleg az időközben bekövetkezett változásokból az a következtetés vonható le, hogy az ügykezelő fogalma tartalmilag ugyanazt fedi le, mint a korábbi szabályozás, mert ott is, itt is ügyviteli feladat ellátásáról van szó. A hatósági jogalkalmazás tekintetében érdemi döntés-előkészítő tevékenységet az ügykezelők nem láthatnak el.

Az ügykezelők alkalmazási feltételeinek a vizsgálata során megállapítható, hogy a Ktv. hatálya alá való visszahelyezésük, a munkaviszonnyá történő átalakítás előtti feltételeket állítja vissza. Az alkalmazási feltételek közül az ügykezelő esetében először a megkívánt iskolai végzettség előírásával indokolt foglalkozni.

2003. július 1-től az ügykezelők esetében általános alkalmazási feltétel - többek között - minimálisan legalább középfokú szakképesítés megléte. A hatályos közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kot.) szerint a középfokú nevelés-oktatás szakasza a kilencedik évfolyamon kezdődik és az iskola típusától függően a tizedik, illetőleg a tizenkettedik vagy a tizenharmadik évfolyam végén fejeződik be [Kot. 8. § (1) bek. c) pont, (4) bek.]. Az iskolai nevelés-oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasza a középfokú nevelés-oktatás szakasza után kezdődik, és az OKJ-ben meghatározott szakképzési évfolyamon fejeződik be [Kot. 8. § (5) bek.]. Az OKJ-ben meghatározott szakképesítések megszerzésére szervezett szakmai vizsga állami vizsga. A tanuló a szakképzés utolsó évfolyama követelményeinek teljesítése után szakmai vizsgát tehet [Kot. 8. § (9) bek.]. Ennek megfelelően ügykezelővel érvényesen közszolgálati jogviszonyt csak a felsorolt végzettséget követően lehet létesíteni. Az ügykezelők alkalmazási feltételeként előírt legalább középfokú szakképesítéssel összefüggésben indokolt kitérni a Kot. hatályba léptető és átmeneti rendelkezésére is, miszerint a törvény hatályba lépése - 1993. szeptember 1-je - nem érinti a szakközépiskolában, szakmunkásképző iskolában, szakiskolában szerzett szakképzettség, továbbá a gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítvány érvényét, továbbá a középiskola negyedik osztályának elvégzésével - 1974 és 1986 közötti időszakban - szerzett középiskolai végzettség érvényét [Kot. 123. § (10) bek. c) és d) pont].

Az idézett jogszabályi rendelkezésekből következően az ügykezelői feladatot ellátónak elégséges iskolai feltétel a középfokú szakképesítés megléte. A minimálisan megkövetelt iskolai végzettség szintje nem jelenti azt, hogy ettől magasabb iskolai végzettségű személlyel ne lehetne érvényesen ügyviteli feladat ellátására közszolgálati jogviszonyt létesíteni. Természetesen lehet akár felsőfokú iskolai végzetséggel, rendelkezővel is ügyviteli feladat ellátására közszolgálati jogviszonyt létesíteni, de önmagában az iskolai végzettség szintje még nem szolgál alapot arra, hogy köztisztviselőként kellene őt besorolni. Az ügykezelő és köztisztviselő megkülönböztetés alapja a tevékenység jellege, s nem az iskolai végzettség szintje a meghatározó. Ez egyébként összhangban áll a személyi hatályra, illetve a köztisztviselő és ügykezelő fogalmára vonatkozó törvényi rendelkezésekkel.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig kizárólag magyar állampolgárt lehetett ügykezelőként közszolgálati jogviszonyba kinevezni. 2004. május 1-jétől az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgáraival, valamint e személyeknek az 1612/68/EGK rendelet 11. cikkében meghatározott családtagjaival is létesíthető ügykezelői feladatkör ellátásra közszolgálati jogviszony. A létesítésnek azonban vannak garanciális feltételei is. Általános feltétel, hogy csak olyan az előzőekben említett körbe tartozó külföldi személlyel létesíthető közszolgálati jogviszony, aki a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel rendelkezik. Emellett további garanciális szabály az, hogy nincs lehetőség külföldi személlyel jogviszonyt létesíteni ügykezelő osztályvezetői, valamint fontos és bizalmas - nemzetbiztonsági ellenőrzés körébe tartozó - munkakörökben. Az előbb említett feltételek alól a munkáltató nem adhat felmentést.

A büntetlen előélet és a biztonsági feltételeknek való megfelelés, mint alkalmazási feltétel mindig törvényi előírásként szerepelt az ügykezelők jogviszonyának létesítésekor.

Az ügykezelői vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség a többi alkalmazási feltételek közül az ügykezelőknél újként merülhet fel akkor, ha a hivatali szervezet vezetője a munkakört fontos és bizalmassá minősíti. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség megtagadása a jogviszony létesítését megakadályozza, a már közszolgálati jogviszony fennállása esetén ugyanez a magatartás a jogviszony megszüntetésére vezet. Az ügykezelők esetében is ugyanúgy kell eljárni, ahogyan ez a köztisztviselők esetében történik.

A köztisztviselői törvény illetményrendszerébe történő beillesztés érdekében az ügykezelőket is be kell sorolni. Az alapilletmény megállapítása érdekében az ügykezelő a III. besorolási osztályba tartozik, mely besorolási osztály csak fizetési fokozatokra tagozódik. Az ügykezelők 2001. július 1-je előtti és a Ktv. jelenlegi szabályai szerinti illetménytáblája közötti legjelentősebb különbségek az alábbiak:

- eggyel csökkent a fizetési fokozatok száma;

- a -tól-ig rendszerű alapilletmény meghatározás fix szorzószámosra változott;

- a szorzószámok mértéke emelkedett;

- a jelenlegi minimálbér az alapilletmény szintjén már az első fizetési fokozatban biztosított.

A köztisztviselői életpálya 2001. évi bevezetésekor a köztisztviselők körében is átalakult az illetménytábla, csökkentek a besorolási fokozatok, s azokon belül a fizetési fokozatok száma. Ugyanerre az átalakításra került most sor az ügykezelők esetében, a fizetési fokozat számának csökkentése egyúttal azzal járt, hogy megváltozott a fizetési fokozatokhoz előírt közszolgálati jogviszonyban töltött idő mértéke. A változás miatt az ügykezelői illetménytábla belső arányai kisebb mértékben módosultak.

A köztisztviselői illetményrendszer egységessége szükségessé tette azt is, hogy megszüntetésre kerüljön a -tól-ig rendszer, s helyét a fix szorzószámos illetmény-megállapítás váltsa fel. A módosítás eredményeként a köztisztviselőknél és az ügykezelőknél az alapilletmény meghatározása ugyanolyan módszer szerint történik.

A 2001. évi törvénymódosítás a köztisztviselőknél jelentős szorzószámemelést vezetett be, ami az ügykezelőkre - éppen a jogviszonyváltásuk miatt - nem vonatkozott. Ennek érthető oka, illetőleg magyarázata a munkaviszony keretében történő foglalkoztatásuk volt. A 2003. évi törvénymódosítás a köztisztviselők korábbi szorzószámemeléséhez hasonló mértékben megemelte az ügykezelőkre vonatkozó szorzószámokat.

A köztisztviselők és az ügykezelők azonos elbírálását jelenti az, hogy az utóbbiaknál is az illetményrendszer szerinti alapilletmény nagyságában biztosított a minimálbér elérhetősége. A jelenleg hatályos a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) megállapításáról szóló 316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb összege a teljes munkaidő teljesítése és havibér alkalmazása esetén 62 500 forint. Azzal, hogy a szorzószámok alapján számított alapilletmény eléri a minimálbér nagyságát a korábbiakhoz képest az ügykezelők kedvezőbb helyzetbe kerültek, s amennyiben illetménykiegészítésre is jogosultak, akkor azt ezen felül kell, hogy megkapják.

A munkaviszony közszolgálati jogviszonnyá alakításának időszakának 2003. július 1-től az ügykezelők jogviszonyának ismételt átalakításánál a jogalkotói cél az volt, hogy lehetőleg olyan helyzetbe kellett hozni őket, mintha a korábbi jogviszonyváltásra nem került volna sor. A korábbi szabályozással megegyezően e törvénymódosítás során is felsorolásra kerültek azok a köztisztviselőkre vonatkozó rendelkezések, amelyeket az ügykezelőkre is megfelelően alkalmazni kell. Természetesen nem lehetett egy az egyben megismételni a korábbi felsorolást, mivel a köztisztviselőkre vonatkozó rendelkezések is módosultak, melyek közül azonban nem mindegyik alkalmazható e személyi körre. A 2001. évi jogviszonyváltást megelőző időszakra vonatkozó szabályozás és a jelenlegi közszolgálati jogviszonyba kerülésük során alkalmazandó szabályok közül csak azokra indokolt a figyelmet ráirányítani, amelyek az előző időszakhoz képest változást eredményeznek az ügykezelők helyreállított jogviszonyában.

A Ktv. 2001. évi, valamint az Mt. 2003. évi módosítása érintette a kinevezésre vonatkozó szabályokat, ezért a korábbiakhoz képest eltérő rendelkezések vonatkoznak az ügykezelőkre is. Változott, illetőleg pontosításra került a kinevezésnél a határozott idő tartamának a megjelölése, megszűnt a nyugdíjasként történő alkalmazásnál a kötelezően előírt határozott idejű kinevezés, módosult a kinevezési okmány tartalmi elemeinek a felsorolása, a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályozásba beépült a jogviszony létesítésekor a munkáltatói jogkör gyakorlója tájékoztatási kötelezettsége. A jelzett törvényi rendelkezések a jogalkalmazás során a köztisztviselőkkel kapcsolatos munkáltatói intézkedések során a gyakorlatban már megfelelően hatályosulnak. [Ktv. 11. §]

A köztisztviselői életpálya bevezetésekor megváltozott az eskü szövege, törvényi szinten került szabályozásra az eskü letételének módja, kimondásra került, hogy az eskü elmaradása érvénytelenségi oknak számít, s annak hiányában a köztisztviselő nem állítható hivatalba. Ugyanezeket a szabályokat az ügykezelőknél is érvényesíteni szükséges a jogviszonyváltás során. [Ktv. 12-13. §]

Az ügykezelők esetében is számolni kell a 2001-ben megváltozott kinevezés módosítás szabályaival, illetve a bevezetésre került átirányítás lehetőségének jogintézményével. Indokolt megjegyezni, hogy az ügykezelők munkaszerződése is egyoldalúan módosítható volt, de annak esetkörei szűkebben érvényesülhettek. Az átirányítás Ktv.-beli szabályai harmonizáltak a munkajogi szabályokkal, emiatt alkalmazásuk az ügykezelők esetében különösebb problémát nem vethet fel. [Ktv. 14. §]

Az ügykezelő is jogosult az öregségi nyugdíjjogosultsága elérésekor - kérelmére - a kötelező felmentésre. Az ügykezelőkre is alkalmazni kell a rokkantsági nyugdíjazással kapcsolatos megváltozott szabályokat. A létszámcsökkentés csoportosnak minősítésénél az ügykezelőket is számításba kell venni csakúgy, mint a munkaviszony keretében foglalkoztatottakat. Az ügykezelőkre az ún. kiszervezésüket megelőző időszakban a tartalékállományba helyezésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kellett, a mostani jogviszonyváltásuk után erre nem kerül sor. [Ktv. 15-20/A. §]

Az ügykezelőkre, amíg a köztisztviselői törvény hatálya alá tartoztak, a köztisztviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok teljes egészében kiterjedtek. A munkaviszonyuk ideje alatt esetükben csak korlátozott mértékű összeférhetetlenséggel kellett számolniuk, mert az ügykezelő nem lehetett helyi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely őt alkalmazta. Közszolgálati jogviszonyuk helyreállítását követően esetükben a köztisztviselőkre vonatkozó rendelkezések teljes körét is alkalmazni kell. Az ügykezelőkre a köztisztviselőkkel megegyező szabályok vonatkoznak az összeférhetetlenség bejelentésére, felszámolására. Ennek megfelelően a jelenlegi jogviszonyváltásukkor egyénileg vizsgálva, körültekintően kell eljárni az esetlegesen fennálló összeférhetetlenség megszüntetésénél. [Ktv. 21-22. §]

Az ügykezelőket a munkaviszonyuk fennállása alatt alapvetően nem érintette a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség. Az ügykezelőket e kötelezettség közszolgálati jogviszonyba kerülésük miatt általános jelleggel továbbra sem érinti. Ugyanakkor külön is fel kell hívni a figyelmet a Ktv. 22/A. § (8) bekezdésének h) pontjára, amely szerint a nemzetbiztonsági ellenőrzésre kötelezett köztisztviselőnek is kétévente kell vagyonnyilatkozatot tennie. Ha az ügykezelők körében lesz olyan személy, aki nemzetbiztonsági ellenőrzésre lesz kötelezett, akkor neki is tennie kell vagyonnyilatkozatot. Minderre csak akkor kerülhet sor, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok megfelelő tartalommal módosulnak. Természetesen annak sincs semmi akadálya, hogy az ügykezelők önkéntesen vagyonnyilatkozatot tegyenek. [Ktv. 22/A-22/B. §]

A képzés, továbbképzés, a munkavégzés, pihenőidő, a munkaközi szünet szabályai körében a köztisztviselői törvény alapvetően nem módosult, ezért az ügykezelők jogviszonyában a korábbiakhoz képest eltérés nem következik be. [Ktv. 33-39. §-ok; 40/A. §]

A rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok kisebb mértékben, 2001-ben módosultak, ehhez képest az ügykezelők jogviszonyváltása a korábbi szabályokhoz képest lényeges eltérést nem mutat. A munkaviszony fennállása ideje alatt az ügykezelőkre - eltérő szabályozás hiányában - az Mt.-t kellett alkalmazni, ami azzal is járt, hogy a rendkívüli munkavégzés ellentételezése a köztisztviselőkre vonatkozó szabályoktól eltért. Ezért az ügykezelő, ha rendkívüli munkaidőben végez munkát, akkor szabadidőre, ha rendszeresen így végez munkát, akkor szabadidő-átalányra lesz jogosult a jövőben. A szabadidő pénzben történő megváltására csak akkor kerülhet sor, ha azt a munkáltató a munkavégzést követően legkésőbb harminc napon belül nem adta ki. A rendkívüli munkavégzés fogalmi definíciója a Munka Törvénykönyvében található, ami 2003. július 1-jei hatállyal ugyancsak módosult. Emellett módosul az ügyelet és készenlét szabálya is. Az ügykezelők a jogviszonyváltással összefüggésben az elrendelhető rendkívüli munkavégzés törvényi felső határa szempontjából kedvezőbb helyzetbe kerültek, mert a Munka Törvénykönyve szerinti 200 órához képest a Ktv. 160 órában maximálja éves szinten az elrendelhető rendkívüli munkavégzést. Az ügykezelők korábbi jogviszonyváltásával egyidejűleg került be a Ktv. szabályai közé a kirendelés jogintézménye. Hasonló szabályozással az ügykezelők a munkaviszonyuk keretében is találkoztak már, ami azonban különbség ahhoz képest az, hogy az ügykezelő a közigazgatási szervek közötti megállapodás alapján másik közigazgatási szervhez, akár más helységbe is kirendelhető. A közigazgatási szervekre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával az ügykezelő a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervhez ugyancsak kirendelhető. [Ktv. 40. §; 40/B. §]

Az ügykezelőket az ún. kiszervezésüket megelőzően is ugyanazok a pótszabadságok illették meg, ezekben a törvényi rendelkezésekben semminemű változás nem következett be. [Ktv. 41. § (7)-(9) bek.]

Az ügykezelő illetménye, illetmény elemei, besorolása közszolgálati jogviszonyba történő visszakerüléssel a munkaviszonyban lévő munkabérhez képest változik ugyan, de ugyanolyan helyzetbe kerül, mintha a korábbi jogviszonyváltásra sor sem került volna. Az ügykezelő illetménye is alapilletményből, - feltéve, hogy jogosult rá - illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll, s ezt az illetményt száz forintra kerekítve kell megállapítani. [Ktv. 42. §; 43. § (1)-(3) és (7) bek.; 44. § (1)-(3) és (5) bek.; 44/A. § (2) és (4) bek.; 47. §; 48. § (1)-(5) bek.; 49-49/D. §]

Az ügykezelők mindazokra a juttatásokra jogosultságot szereznek vagy megfelelő helyi szabályozás mellett jogosultságot szerezhetnek, amelyeket a köztisztviselők megkapnak vagy megkaphatnak. [Ktv. 49/E-49/N. §]

A fegyelmi és kártérítési felelősségre, a közszolgálati jogvitára vonatkozó rendelkezések ügykezelőket érintően nem módosultak, így a közszolgálati jogviszonyba történő visszakerülésüknél különösebb problémák nem vetődhetnek fel. Ezzel szemben a közszolgálati alap- és központi nyilvántartás szabályai módosultak, s mint munkaviszonyban állókra ezeket alkalmazni nem kellett. A közszolgálati jogviszonyba visszakerülés alkalmával ezeket a nyilvántartásokat fel kell fektetni, s a szükséges adatszolgáltatásokat teljesíteni kell. A közigazgatási szerveknél 2003. június 30-án munkaviszony keretében foglalkoztatott ügykezelő jogviszonya 2003. július 1-jei hatállyal közszolgálati jogviszonnyá alakult át. E rendelkezéshez azonban néhány megjegyzést indokolt fűzni. A Ktv. a személyi hatályról szóló rendelkezésében a közigazgatási szervnél foglalkoztatottakat a tevékenységük jellege szerint csoportosítja, s megkülönbözteti a köztisztviselőt és az ügykezelőt. A törvényi rendelkezés értelmében csak a munkaviszonyban álló ügykezelő jogviszonyváltásáról van szó. Nem tárgya e módosításnak azon II. besorolási osztályba sorolt köztisztviselők kinevezésének a módosítása, akiket 2001. július 1-jével bár ügykezelők voltak korábban, de a munkaköri feladataik bővítése miatt, köztisztviselői kinevezést kaptak, ezáltal elkerülték a közszolgálati jogviszonyuk munkaviszonnyá történő átalakítását. A mostani törvénymódosítás nem ad lehetőséget arra, hogy a köztisztviselői kinevezést ilyen szempontból felülvizsgálják, és azt ügykezelőire módosítsák. A 2003. június 30-án ügykezelői feladatkörben munkaviszony keretében foglalkoztatottak három csoportba sorolhatók, s a csoportosításnak megfelelően részben eltérően alakul az ügykezelők jogviszonyváltása. Az alábbi csoportok alakíthatók ki:

a) azok az ügykezelők tartoznak az egyik csoportba, akik 2001. július 1-jét megelőzően közszolgálati jogviszony keretében láttak el ilyen feladatokat, de a köztisztviselői életpálya bevezetésével az Mt. hatálya alá kerültek, az ún. szerzett jogaikat a munkaviszony keretében is biztosítani kellett;

b) a másik csoportot azok az ügykezelők alkotják, akikkel a közigazgatási szerv 2001. július 1-jét követően munkaszerződést kötött, így az előző csoporthoz képest ún. szerzett jogokkal nem rendelkeztek, ami egyúttal nem jelentette azt, hogy az előző csoporttal megegyező jogosultságokra ne tehettek volna szert a munkaviszony keretében;

c) a harmadik csoportba azok az ügykezelők sorolhatók, akik a jelen törvénymódosítás hatálybalépésekor már a felmondási idejüket töltik, mert akár a munkáltató részéről, akár saját akarat-elhatározásukból a jogviszony megszüntetésre kerül. E csoport esetében a jogviszony átalakításáról - a törvény kifejezett rendelkezése értelmében - intézkedni nem kell. A jogviszony megszüntetésére az Mt. szabályai alapján kerül sor [2003. évi XLV. tv. 131. § (10) bek.].

A jogviszonyváltásra 2003. július 1-jei hatállyal, a törvény hatálybalépését követő harminc napon belül kell intézkedni. A jogviszony átalakulásának tényéről a munkáltatói jogkör gyakorlója kinevezési okiratban rendelkezik. Ez azért szükséges, mert a munkaviszony és a közszolgálati jogviszony közötti átjárhatóságot egyik jogszabály sem ismeri. A jogviszony átalakulása kifejezés ez esetben azt jelenti, hogy bár megszűnik a munkaviszony és egyidejűleg keletkezik a közszolgálati jogviszony, de a folyamatosság nem szakad meg. Ezt erősíti meg a 2003. évi XLV. tv. 131. § (6) bekezdésének rendelkezése is, miszerint az ügykezelő esetében a jogviszony átalakulását megelőzően a közigazgatási szervnél munkaviszonyban töltött időt úgy kell tekinteni, mint ha azt az ügykezelő az átalakítással létesített közszolgálati jogviszonyban töltötte volna el. Önmagában az átalakulás ténye egyformán érinti az a) és b) pontban megjelölt ügykezelői csoportot.

Ahhoz azonban, hogy a munkaviszony közszolgálati jogviszonnyá átalakuljon még az is szükséges, hogy az érintett ügykezelő a törvényi alkalmazási feltételeknek is megfeleljen. Ebből a szempontból vizsgálva az ügykezelőket, akkor a két csoport között már különbség van.

Az a) csoportba tartozó ügykezelők esetében, akik 2001. július 1-jét megelőzően már álltak közszolgálati jogviszonyban, a jogviszonyváltás az általános alkalmazási feltételek szempontjából különösebb problémát nem vethet fel, mert az alkalmazási feltételek tartalmilag alapvetően nem módosultak. Mindez akkor igaz, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az ügykezelő jogviszonyának létesítésekor az akkor hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el. Ezt részletezve lásd a 2. pontban írtaknál. E csoport esetében is indokolt az alábbiakra a figyelmet felhívni, ami esetlegesen az átalakulást meg is akadályozhatják, illetőleg nem minden ügykezelői munkakör esetében jelenthet problémát:

- a vonatkozó jogszabályok alapján az ügykezelői munkakör is minősíthető fontos és bizalmas munkakörnek. Ilyenkor természetesen kezdeményezni kell a megfelelő típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés lefolytatását. Az ellenőrzéshez az érintett ügykezelőnek hozzá kell járulnia. Ellenkező esetben a munkaviszonya csak akkor alakul át közszolgálati jogviszonnyá, ha olyan ügykezelői munkakört tölt be, amely nem minősül fontos és bizalmas munkakörnek;

- ha az ügykezelői munkakör fontos és bizalmas munkakörnek minősül, akkor az egyúttal vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel is jár. Ha az ügykezelő e kötelezettségét nem teljesíti, akkor a jogviszony átalakulása nem következhet be, a munkaviszonyát meg kell szüntetni, ami rendes felmondás vagy közös megegyezés lehet;

- az e csoportba tartozó ügykezelő esetében is vizsgálni szükséges az összeférhetetlenségi szabályokat [Ktv. 9. § és 21. §], miután a munkaviszony keretében több olyan magatartás is megengedett volt, amit viszont a Ktv. összeférhetetlennek minősít. Ilyenkor is körültekintően kell a munkáltatói jogkör gyakorlójának eljárnia, ha fennáll valamely összeférhetetlenségi eset, akkor fel kell szólítani az érintett ügykezelőt annak megszüntetésére, s ha a felszólításnak nem tesz eleget, akkor a munkaviszony közszolgálati jogviszonnyá átalakulásáról szó sem lehet. Ez esetben is az ügykezelő munkaviszonyát meg kell szüntetni, ami rendes felmondás vagy közös megegyezés lehet.

A b) csoportba tartozó ügykezelőknél, akiket a közigazgatási szerv 2001. július 1-jét követően ügykezelői feladatkörre munkaszerződéssel létesítettek munkaviszonyt, az előzőkben írtak mellett az általános alkalmazási feltételek közül a magyar állampolgárság meglétének a vizsgálata is szükséges. Ez azért kell, mert az Mt. a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott ügykezelők esetében e feltételt nem tartalmazta. Ezért előfordulhat, hogy nem magyar állampolgárral is létesítettek munkaviszonyt. Amennyiben rövid időn belül e feltétel hiánya nem pótolható, akkor a munkaviszony sem alakulhat át közszolgálati jogviszonnyá. Ilyenkor is meg kell szüntetni, ami rendes felmondás lehet, mert a Ktvm. 131. §-ának (7) bekezdése tulajdonképpen erre az esetre így rendelkezik. Álláspontom szerint ebben az esetben sem zárható ki a közös megegyezés sem, feltéve, hogy a munkaviszonyban álló ügykezelőnek is a jogviszony megszüntetése a szándéka. A törvénymódosítás a jogviszony megszüntetésének határidejeként a hatálybalépéstől számított harminc napot határozza meg. A jogviszony megszűnéséig magától értetődően fennáll a munkaviszony, s az nem alakulhat át közszolgálati jogviszonnyá.

Az e csoportba tartozó ügykezelőnél a jogviszonyváltásnál gyakorlatban - többek között - felmerülhet az erkölcsi bizonyítvány bekérésének a kérdése, a próbaidő kikötésének a lehetősége, valamint az ügykezelői alapvizsga letételére kötelezésnek a kérdése.

Az ügykezelő kinevezésének egyik feltétele a büntetlen előélet, melyet erkölcsi bizonyítvánnyal kell igazolni. Miután e törvényi feltétel a közszolgálati és a munkaviszony esetében is érvényesült, ezért a mostani jogviszonyváltásnál az ügykezelőtől újabb erkölcsi bizonyítvány bekérésére nincs szükség.

A jogviszonyt váltó ügykezelők között lehet olyan személy is, akivel a közigazgatási szerv munkaviszonyt létesített, s a jogviszony létesítésekor próbaidőt kötöttek ki, melynek mértéke az Mt. 81. §-ának (2) bekezdése értelmében három hónapnál hosszabb nem lehet, s ha kevesebb időtartamot kötöttek ki, akkor az meg sem hosszabbítható. A Ktv. is ismeri a próbaidő intézményét, de mértékét tekintve az Mt.-től eltér, mert hat hónapban maximálja azt. Most a jogviszonyváltásnál sem lehet a próbaidő tartamát meghosszabbítani csupán azon oknál fogva, mert a Ktv. hat hónapban maximálja azt. A jogviszony átalakulásáról rendelkezik a törvénymódosítás, ezért a keletkezésnél kikötött feltételek nem módosíthatók.

Az ügykezelői alapvizsga letételére kötelezés is csak azoknál az ügykezelőknél jöhet szóba, akik ügykezelői feladatkörre 2002. július 1-jét követően létesítettek a közigazgatási szervvel munkaviszonyt és a vizsgát még nem tették le. Az Mt. keretében foglalkoztatottak esetében is előírás az ügykezelői alapvizsga letétele, melynek határideje egy év volt. A jogviszonyváltás e határidőt sem módosítja annak ellenére, hogy a Ktv. az ügykezelői alapvizsga letételére hat hónapot ír elő, de vizsga hiányában a jogviszony megszüntetésére további hat hónapot állapít meg.

Az ügykezelők eskütétele

Az ügykezelőnek az e törvény hatálybalépésétől számított harminc napon belül esküt kell tennie. Az eskü szövege megegyezik a köztisztviselőre vonatkozóéval, ezért attól eltérő esküokmányt nem kell külön készíteni. A munkáltatói jogkör gyakorlójának alapvető feladata, hogy az eskü letételét, illetve kivételét biztosítsa. Természetesen előfordulhat, hogy az ügykezelő - önhibáján kívüli okból - e kötelezettségét határidőre nem tudja teljesíteni, akkor az akadály megszűnését követően a lehető legrövidebb idő alatt biztosítani kell az eskü letételének lehetőségét. Az eskü letételének módja, körülményei a köztisztviselőre vonatkozó szabályok szerint kell, hogy történjen. Az eskütétel elmulasztásának a törvényi következménye, hogy a munkaviszony nem alakul át közszolgálati jogviszonnyá, a munkaviszony, pedig a törvény erejénél fogva megszűnik. Tehát ilyen esetben a rendes, vagy rendkívüli felmondás szabályai nem alkalmazhatók. [Ktvm. 131. § (5) bek.]

Az ügykezelő vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége

Az ügykezelő akkor kötelezett vagyonnyilatkozat-tételre, ha az általa betöltött munkakört a vonatkozó jogszabályok alapján fontos és bizalmasnak minősítették. Ebből következik, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség az ügykezelő esetében csak akkor írható elő, ha előtte a munkakört fontos és bizalmasnak minősítették, s a munkakört a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében vagyonnyilatkozat-tételre kötelezettként feltűntették. Erre vonatkozóan a törvénymódosítás határidőt nem állapított meg, de az egyéb törvényi rendelkezésből következően halaszthatatlan feladat. Ha a munkakört vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettnek minősítették, akkor a jogviszony átalakulásáig - melyre 30 nap áll a rendelkezésre - az ügykezelőt kötelezni kell. Amennyiben az ügykezelő, vagy a vele közös háztartásban élő vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett hozzátartozója a vagyonnyilatkozat-tételt vagy a személyes adatai kezeléséhez a hozzájárulását megtagadja, akkor ez a közszolgálati jogviszony törvény erejénél fogva történő megszűnését eredményezi. Ellenkező esetben az ügykezelőnek a törvény hatálybalépésétől számított 120 napon belül - 2002. december 31-i állapotra vonatkozóan - vagyonnyilatkozatot kell tennie. Ügykezelő esetében is a köztisztviselőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. [Ktvm. 132. § (1) bek.]

Az ügykezelők jubileumi jutalma

Az ügykezelő jubileumi jutalomra jogosultságánál is különbséget kell tenni azok között, akiknek a jogviszonyváltására 2001. július 1-jével sor került és azok között, akikkel a közigazgatási szerv ez időpont után munkaszerződést kötött. Az előbbi csoport a munkaviszony keretében is jogosult volt a 25, 30 és 40 év után járó jubileumi jutalomra, míg az utóbbiak a jubileumi jutalomra jogosultságot nem szerezhettek. Ez okból a jelenlegi jogviszonyváltás során az ügykezelőket eltérően érinti a jubileumi jutalomra jogosultság kérdése. A korábban már közszolgálati jogviszonyban állt ügykezelők esetében csak a 35 év után járó jubileumi jutalom jöhet számításba, mert csak erre a fokozatra nem szerezhettek jogosultságot. Ezért az átmeneti szabályok úgy rendelkeznek, hogy amennyiben az ügykezelő erre a fokozatra a munkaviszonyban állás időszaka alatt szerzett jogosultságot, akkor azt részére 30 napon belül ki kell fizetni. Erre már az ügykezelő részére megállapított új illetmény alapulvételével kerülhet sor. A 2001. július 1-jét követően munkaviszony keretében foglalkoztatott ügykezelő a jubileumi jutalomra jogosító idő számítása alapján tulajdonképpen bármelyik fokozatra jogosultságot szerezhet, feltéve, hogy azt korábban még nem kapta meg. Az ugyanazon jubileumi fokozat elérésére a különböző jogszabályok által alkalmazott eltérő számítási szabályok miatt kerülhet sor. A jubileumi jutalom valamely fokozatára jogosultságszerzés esetén a kifizetésre 30 nap áll a rendelkezésre, s ugyancsak az ügykezelő új illetményét kell alapul venni.

A jubileumi jutalomra jogosító idő számítása a köztisztviselőre vonatkozó szabályok [Ktv. 49/E. § (2) bek., valamint 72. § (1)-(2) bek.] alapján történik azzal az eltéréssel, hogy ügykezelő esetében a 2001. július 1. és 2003. június 30. között a közigazgatási szervnél munkaviszonyban töltött időt is jogszerző időként kell figyelembe venni. Ezek alapján a jubileumi jutalomra jogosultság elbírálásához a következő időtartamok vehetők figyelembe [Ktv. 49/E. § (3) bek.]:

- közszolgálati jogviszonyban töltött idő;

- közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő;

- bírósági szolgálati-, illetve munkaviszonyban töltött idő;

- ügyészségi szolgálati jogviszonyban töltött idő;

- hivatásos (szerződéses) szolgálati jogviszonyban töltött idő;

- ösztöndíjas foglakoztatási jogviszonyban töltött idő;

- 1992. július 1-jéig munkaviszonyban töltött idő, ügykezelő esetében a 2001. július 1-je után közigazgatási szervnél munkaviszonyban töltött időt;

- munkavégzési kötelezettséggel nem járó időtartamból 6 hónap;

- 14 éven aluli gyermek ápolására, gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama;

- sor-, tartalékos katonai, polgári szolgálatban töltött idő;

- tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama;

- hivatásos nevelőszülői munka- illetőleg közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejét feltéve, ha a jogviszony megszűnését követően az érintett közszolgálati jogviszonyt létesít.

A jubileumi jutalomra jogosultság megállapításánál a következő időtartamokat viszont figyelmen kívül kell hagyni:

- 1992. július 1-je utáni munkaviszonyban töltött időt, kivéve a közigazgatási szervnél ügykezelői munkakörben munkaviszonyban töltött időt;

- munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt;

- a munkavégzési kötelezettséggel nem járó időtartam 6 hónap feletti részét. [Ktvm. 131. § (8) bek.]

Az egyéb juttatások kérdése [Ktvm. 131. § (9) bek.]

A ruházati költségtérítés

A Ktv. 67. § (1) bekezdésének rendelkezése értelmében az ügykezelő is alanyi jogon lesz jogosult a ruházati költségtérítésre. A köztisztviselőkre vonatkozóan a ruházati költségtérítés mértéke 2003. január 1-jére visszamenő hatállyal az illetményalap 200%-ára emelkedett, s a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint adómentes juttatás lett. Ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni az ügykezelőre is. Amíg az ügykezelő munkaviszonyban állt, addig a ruházati költségtérítés csak adható juttatás volt, a mértéke az illetményalap 100-150%-ának megfelelő összeg lehetett, s nem volt adómentes juttatás.

Az ügykezelők jelenlegi jogviszonyváltásával 2003. január 1-jei hatállyal, alanyi jogon, az illetményalap 200%-os mértékű ruházati költségtérítésre jogosultak. Ez azzal jár, hogy ahol ilyen juttatásban 2003. július 1-jét megelőzően nem részesültek, ott az egész évre járót, ahol a jelenlegi mértéknél alacsonyabb mértékűre voltak jogosultak, ott a különbözetet meg kell, hogy kapják, s mindezt adómentes juttatásként. Erre a Ktvm. 131. §-ának (6) bekezdése ad lehetőséget, miszerint az ügykezelő esetében a jogviszony átalakulását megelőzően a közigazgatási szervnél munkaviszonyban töltött időt úgy kell tekinteni, mint ha azt az ügykezelő az átalakítással létesített közszolgálati jogviszonyban töltötte volna.

Az ügykezelők azonos mértékű, de eltérő összegű ruházati költségtérítésre lesznek jogosultak. Az összegszerűségben meglévő különbség az eltérő önkormányzati illetményalapok következménye, ugyanis a ruházati költségtérítést az önkormányzatok esetében nem az államigazgatásban érvényes illetményalap, hanem az önkormányzat illetményalapjával számítva kall megállapítani.

Az egyéb juttatások

Az ügykezelők 2003. július 1-jével - a köztisztviselőkkel megegyező módon - jogosultságot szereznek a visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokra, üdülési hozzájárulásra. Ahhoz azonban, hogy ezeket a juttatásokat a közigazgatási szerv a jogviszonyt váltó ügykezelőknek biztosítani tudja, az is szükséges, hogy a vonatkozó szabályokat a szükséges mértékben módosítsa. Minderre a Ktvm. 137. §-a értelmében 120 nap áll a rendelkezésre.

Az ügykezelőket megillető egyéb juttatások biztosításánál a Ktvm. 131. §-ának (9) bekezdése sajátos rendelkezést tartalmaz, miszerint a közigazgatási szervnél az ügykezelő közszolgálati jogviszonya fennállásáig továbbra is biztosítani kell részére azokat a juttatásokat és egyéb jogosultságokat, amelyekre e törvény hatálybalépése előtt a közigazgatási szervnél munkaviszonyban állóként a kollektív szerződés alapján jogot szerzett. A törvénymódosítás e rendelkezéséhez több megjegyzést is szükséges tenni:

- a jogviszonyt váltó ügykezelőkre vonatkozik, tehát akivel 2003. július 1-jét követően létesítenek közszolgálati jogviszonyt, azokra e rendelkezést nem lehet alkalmazni;

- ezek a juttatások is csak addig illetik meg az ügykezelőt, amíg a jogviszony alanyaiban nem következik be változás, ha az ügykezelő a jogviszonyát megszünteti és ismételten közszolgálati jogviszonyt létesít, akkor ezekre a juttatásokra a jogosultságát elveszíti, ugyanez a helyzet áll elő akkor is, ha az ügykezelő áthelyezésére kerül sor, bár itt kivételt jelenthet az az eset, amikor e juttatások biztosításában a fogadó közigazgatási szervvel az ügykezelő megállapodik;

- csak és kizárólag a kollektív szerződésben biztosított juttatások vehetők figyelembe;

- ha a kollektív szerződésben biztosított juttatás a köztisztviselőkre vonatkozó szabályozáshoz képest kedvezőbb, akkor a jogviszonyt váltó ügykezelő ezekre a kedvezőbb juttatásokra a jogviszonya fennállásáig lesz jogosult.

Az ún. félárú utazási kedvezmény

A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendelet biztosította a korlátlan számú utazásra érvényes 50%-os kedvezményű menetjegy igénybevételére jogosultságot a közszolgálati jogviszonyban állók részére. A rendelet 7. § (1) bekezdésének e) pontja szerint az ún. félárú utazási kedvezményre a költségvetési szervek és intézmények - beleértve az önkormányzati költségvetésből gazdálkodó szerveket is - közalkalmazotti vagy közszolgálati jogviszony (ideértve a bírói, az igazságügyi és az ügyészségi szolgálati viszonyt is) keretében foglalkoztatott - valamint a közigazgatási szerveknél 2001. június 30-ig ügykezelőként, illetve fizikai alkalmazottként foglalkoztatott és 2001. július 1-jétől munkaviszony keretében továbbfoglalkoztatott - dolgozója jogosult. A rendelkezés nem vonatkozott azokra, akikkel a közigazgatási szerv ügykezelői, vagy fizikai munkakörre munkaszerződést kötött. A fizikai alkalmazottakra vonatkozóan a jelen törvénymódosítás változást nem eredményezett csakúgy, mint azon ügykezelők esetében, akik korábban már álltak közszolgálati jogviszonyban. Az ügykezelők azon csoportját illetően, akikkel 2001. július 1-jét követően kötöttek munkaszerződést, most a jogviszonyváltással erre a juttatásra is jogosultságot szereztek. A kormányrendelet 7. §-ának (4) bekezdése szerint a jogosultságot a munkahely útján igényelhető igazolvány alapján lehet megszerezni, ha a jogosult legalább egyéves - bármely munkáltatónál eltöltött - munkaviszonnyal rendelkezik. Az igényjogosultság alapjául szolgáló munkaviszony számításához a részidőket össze kell adni. Álláspontom szerint a jogosultság igazolható azon munkaviszony keretében foglalkoztatott ügykezelőnél is, akik egy évet munkaszerződés alapján a közigazgatási szervnél már eltöltöttek, miután a Ktvm. 131. §-ának (6) bekezdése értelmében a munkaviszonyukat olyannak kell tekinteni, mintha közszolgálati jogviszonyban töltötték volna el. Egyebekben ilyen juttatásra jogviszonyváltás hiányában az ügykezelő jogosultságot nem szerezhetett volna.

Az ügykezelő leltárfelelőssége [Ktvm. 136. §]

A törvénymódosítás az átmeneti szabályok körében a jogviszonyt váltó ügykezelő leltárhiányért fennálló felelősségére vonatkozóan tartalmaz rendelkezést. A szabályozás alapvetően megegyezik a 2001. évi törvénymódosítás szabályaival, azzal az eltéréssel, hogy akkor a Ktv. hatálya alól kikerült leltárhiányért fennálló felelősséggel tartozó ügykezelő és fizikai alkalmazott esetében biztosítani kellett az Mt. szabályainak az alkalmazhatóságát, a jelen törvénymódosítás viszont az Mt. hatálya alól kikerülő ilyen felelősséggel tartozó ügykezelőre vonatkozóan biztosítja a Ktv. szabályainak az alkalmazhatóságát. A szabályozás lényege abban áll, hogy bár 2003. július 1-jei hatállyal az ügykezelő munkaviszonya közszolgálati jogviszonnyá alakul át, 2003. december 31-ig mégsem a Ktv., hanem az Mt. szabályai szerint felel a leltárhiányért, azzal az eltéréssel, hogy a munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti. Tehát nem alkalmazhatja, még ha korábban szabályozásra került is, a közvetlen kártérítésre kötelezés lehetőségét. Ahhoz, hogy a jogviszonyt váltó ügykezelő esetében a Ktv. leltárhiányért fennálló felelősség szabályait lehessen alkalmazni az is szükséges, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója leltározást rendeljen el. Erre a törvény értelmében 2003. október 31-ig kell sort kerítenie. E leltározást követően keletkezett leltárhiányért az ügykezelő már a köztisztviselői szabályok szerint felel. Leltárhiányért csak az az ügykezelő felelhet, akinek kinevezési okiratában rögzített munkaköri feladatai közé tartozik a részére szabályszerűen átadott és átvett anyag, áru (leltári készlet) kezelése [Ktv. 57/B. § (2) bek.]. A leltárhiány miatti felelősséget csak abban az esetben lehet érvényesíteni, ha

- az ügykezelő kinevezési okirata tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét;

- a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént;

- a leltárhiányt a közigazgatási szerv által meghatározott leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során állapítják meg.

A jogviszony átalakulásáról szóló munkaáltatói intézkedésben, amennyiben az ügykezelő leltári készletet kezel, a fentiekről mindenképpen rendelkezni kell.

Az ügykezelők személyzeti nyilvántartása [2003. XLV. tv. 132. § (2)-(3) bek.]

Azzal, hogy az ügykezelők a munkaviszonyból közszolgálati jogviszonyba kerülnek, esetükben is alkalmazni kell a közszolgálati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket. A törvény átmeneti szabályai az ügykezelőkkel kapcsolatos nyilvántartási feladatok teljesítésére különböző határidőket állapított meg:

- az átalakulás tényéről rendelkező okirat elkészítésére [30 nap],

- az alapnyilvántartás felfektetésére [60 nap],

- első alkalommal történő adatszolgáltatásra a KÖZIGTAD részére [90 nap], majd

- a további adatszolgáltatásra, a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint - évente egy alkalommal a szeptember 1-jei állapotnak megfelelően - kerül sor. A nyilvántartásra meghatározott különböző határidők egy logikailag összekapcsolódó feladatok teljesíthetőségével kapcsolatosak. Először a jogviszony átalakításának kell megtörténnie, s csak ezt követően kerülhet sor az alapnyilvántartás felfektetésére, majd a KÖZIGTAD-ba történő adatszolgáltatásra. A törvényi szabályok mellett szükséges még a vonatkozó kormányrendelet és belügyminiszteri rendelet módosítása is, mely az ügykezelőkre vonatkozóan a nyilvántartás technikai kérdéseit rendezi majd.

Külön említést érdemel, hogy ez évben a KÖZIGTAD-ba az ügykezelőkről önálló adatszolgáltatást kell a közigazgatási szerveknek teljesítenie annak érdekében, hogy az adatbázis e személyi kört érintően feltöltésre kerüljön, s a szükséges hibajavítások után - hasonlóan a köztisztviselőkhöz - egy meglehetősen pontos induló adatbázis alakuljon ki.

Az ügykezelőkkel kapcsolatos folyamatban lévő munkaügyi perek. [Ktvm. 133-135. §]

A jogviszonyt váltó ügykezelőknél előfordulhat, hogy munkaviszonyukkal összefüggésben munkaügyi per van folyamatban, ezért az átmeneti rendelkezések megfelelő szabályokat tartalmaznak ezekre az esetekre. E jogszabályi rendelkezések részletes bemutatása ezúttal nem indokolt, mert azok az egyedi jogesetek ismerete birtokában lehetséges.

IX. fejezet

VEGYES RENDELKEZÉSEK

71. § (1) A közszolgálati jogviszonyra a Munka Törvénykönyve szabályait akkor kell alkalmazni, ha e törvény kifejezetten elrendeli.

(2) A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:

a) 3. §-ának (1)-(4) bekezdését, 4. §-át, 5-12. §-át, 15-19/A. §-át, 21-28. §-át, 70/A. §-át, 74. §-át, 77. §-át, 84/A. §-át, 85. §-át, 86/B-86/D. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3) bekezdését, 103. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)-(5) bekezdését, 107. §-át, 117. §-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A. §-ának (4)-(5) bekezdését, 119. §-ának (1)-(2) bekezdését és az (5) bekezdését, 120-121. §-át, 123-126. §-át, 127. §-ának (1)-(2) és (6)-(7) bekezdését, 128. §-ának (1) bekezdését, 129. §-át, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)-(3) bekezdését, 133. §-át, 135-140/A. §-át, 142/A. §-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 144/A. §-át, 151. §-ának (2)-(4) bekezdését, 152-153. §-át, 154. §-a (1) bekezdésének első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-ának (2) bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167. §-ának (1) és (3) bekezdését, 168-169. §-át, 171-172. §-át, 174. §-át, 176-183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át, 192/C-192/G. §-át, 193-193/A. §-át, 204-205. §-át, 207. §-át;

b) 90. §-ának (1)-(2) bekezdését - kivéve a jogutód nélküli megszűnés esetét - azzal, hogy a védelem nem vonatkozik arra a köztisztviselőre, aki a vezetői megbízás visszavonása esetén a felajánlott munkakört nem fogadta el, s emiatt kerül sor a felmentésére, továbbá ha öregségi nyugdíjasnak minősül [e törvény 19/A. § (1) bekezdés], továbbá a 90. § (4) bekezdését azzal, hogy a felmentés közlésének, illetve a csoportos létszámcsökkentés esetén az e törvény 17/B. §-ának (4) bekezdésében meghatározott tájékoztatás időpontja az irányadó;

c) 110-115. §-ának rendelkezéseit azzal az eltéréssel, hogy a köztisztviselő más közigazgatási szervvel, illetőleg más munkáltatóval tanulmányi szerződést csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével köthet;

d) 158. §-át azzal, hogy az (1) bekezdés első mondatának rendelkezésétől az e törvény 49/A. §-ában szabályozott fizetési módok esetén lehet eltérni.

(3) Eltérő rendelkezés hiányában, ahol jogszabály

- munkaviszonyt említ, ott közszolgálati jogviszonyt,

- munkáltatót, ott közigazgatási szervet,

- munkavállalót, ott közszolgálati jogviszonyban állót,

- munkaszerződést, ott kinevezést,

- munkáltatói rendes felmondást, ott felmentést,

- munkaügyi vitát, ott közszolgálati jogvitát,

- munkabért vagy távolléti díjat, ott illetményt,

- hátrányos jogkövetkezménnyel járó intézkedést, ott fegyelmi eljárást,

- személyi alapbért, ott a köztisztviselő alapilletményét, illetménykiegészítését, valamint a vezetői illetménypótlékát, főtisztviselőnél a főtisztviselői alapilletményt és a főtisztviselői illetménypótlékot

is érteni kell.

A köztisztviselői jogviszonyban állók jogosultságait és kötelezettségeit fő szabályként a Ktv. szabályozza. Azokban az esetekben, amikor nincs szükség a speciális szabályozásra, a Munka tv. szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ennek az az oka, hogy a jogalkotó nem tartotta célszerűnek a Munka Törvénykönyvében szereplő egyes jogintézmények megismétlését, hanem elegendőnek ítélte az ezekre történő visszautalást. A munkaügyi rendelkezések kizárólag akkor alkalmazhatók, ha a Ktv. ezt kifejezetten elrendeli. E rendelkezések értelmezését a korábbi szakaszokhoz fűzött magyarázattal már döntően elvégeztük, így az ismétlések elkerülése érdekében, itt azoktól most eltekintünk (BH1996. 67.).

EBH1999. 151. 1995. szeptember 1. napjától kezdődően a köztisztviselőnek a felmentési idejére távolléti díjként illetménye jár [Ktv. 71. § (3) bekezdése, Ktv. - 1997. évi CI. törvénnyel megállapított - 18. § (3) bekezdése].

BH2005. 122. A munkáltató a köztisztviselővel szemben felmerült kártérítés iránti követelését a kártérítési eljárás szabályai szerint érvényesítheti akkor is, ha a közszolgálati jogviszony már nem áll fenn [1992. évi XXIII. törvény 71. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, 59. §].

BH2001. 39. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek az igényérvényesítésre adott 15 napos határideje nem vonatkozik az alanyi jogon járó anyagi jogosultságok követelhetőségére, amely jogosultságok az elévülési időn belül érvényesíthetőek [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 59. § (1) bek., 71. § (2) bek.].

BH2000. 176. A közszolgálati jogviszonynak a munkáltató által történt megszüntetése önmagában nem szünteti meg a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségeket [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 71. § (2) bek. c) pont, Mt. 113. § (1) bek.].

BH2000. 126. I. Az egyébként járó végkielégítés összegének a felére jogosult a köztisztviselő, ha a felmentésére azért került sor, mert a képzettségének, a besorolásának és az egészségégi állapotának megfelelő betöltetlen munkakörbe történő áthelyezéséhez alapos indok nélkül nem járult hozzá [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (6) bek., 17. § (3) és (4) bek., 71. § (2) bek., Mt. 97. § (2) bek.].

BH2000. 78. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény nem tartalmaz speciális rendelkezést a munkavégzés alól történő mentesítés időtartamára járó díjazásról, ezért erre az esetre is a Munka Törvénykönyve szabályai az irányadók, amelyek meghatározott esetekben távolléti díj fizetését írják elő munkavégzés nélkül. Így - többek között - a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alól történő felmentés idejére távolléti díj illeti meg a munkavállalót. A köztisztviselői jogviszonyban távolléti díjon illetményt kell éretni, ezért a köztisztviselőnek a munkavégzés alól történt felmentése idejére az illetménye jár, ami az alapilletményből, az illetménykiegészítésből és az illetménypótlékból áll [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 42. §, 71. § (2) bek. a) pont, (3) bek., Mt. 151. § (2) bek. g) pont].

BH2000. 77. Ha a köztisztviselő nyilvánvalóan tudja, hogy a felmentésében megjelölt jogszabály mire vonatkozik, és az ennek megfelelő iratot (minősítést) rövid idővel a felmentés előtt kézhez veszi és vitatja, nem hivatkozhat a jognyilatkozat jogellenességére az indokolás hiánya miatt [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 17. § (1) bek. e) pont, 71. § (2) bek., Mt. 4. § (1) bek.].

BH1999. 233. A köztisztviselő jogviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a köztisztviselőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha a közszolgálati jogviszonya meg sem szűnt volna. A köztisztviselő azáltal hozható a jogszabály által megkövetelt helyzetbe, ha az elmaradt illetményét az átlagkeresete alapján kapja meg. Minthogy az illetményalap évente változhat, az átlagilletményt az egyes évekre külön-külön kell számítani [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 60. § (2) és (3) bek., 71. § (2) bek., 1992. évi XXII. törvény 151. § (2) bek.].

BH1998. 400. A köztisztviselőt a felmentés időtartamának a felére mentesíteni kell a munkavégzés kötelezettsége alól. A mentesítés időtartamára a Munka Törvénykönyvében meghatározott távolléti díjazásnak megfelelő mértékű díjazás illeti meg. A köztisztviselői jogviszonyban távolléti díjon illetményt kell érteni, ami az alapilletményből, az illetménykiegészítésből és az illetménypótlékból áll [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 18. § (3) bek., 19. § (2) bek., 42. §, 71. § (1), (3) bek., 1992. évi XXII. törvény 151. § (2) bek. g) pont].

BH1998. 300. A szakszervezeti tisztségviselő védelmét szolgáló rendelkezések alkalmazása nem függ attól, hogy az illetékes szakszervezet vagy annak szerve tájékoztatta-e a munkáltatót, kik azok a munkavállalói, akik választott tisztséget töltenek be [Mt. 3. § (1) bek., 28. §, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 71. § (2) bek.].

BH1996. 67. A köztisztviselőnek az előírt felmentési idejére - a közalkalmazottakhoz és a munkaviszonyban állókhoz hasonlóan - az átlagkeresetnek megfelelő díjazás jár, és ezt nem zárja ki az, hogy a Ktv.-nek a végkielégítésről szóló szabálya a köztisztviselőt megillető díjazás mértékére a végkielégítés szabályozása kapcsán nem az átlagkereset műkifejezéssel, hanem illetmény szóval utal [1992. évi XXIII. tv. 19. § (1) bek., 71. § (2) bek., 1992. évi XXII. tv. 151. § (2) bek. g) pont].

71/A. § A Köztisztviselők Napja július 1-je, amely a közigazgatási szerveknél - a munkaviszonyban állókra is kiterjedően - munkaszüneti nap.

1998-tól július 1-je - a Ktv. hatálybalépésének napja - a Köztisztviselők Napja. 2001. július 1-jétől a Köztisztviselők Napja munkaszüneti nap. A közigazgatási szerveknél jellemző munkatevékenység egységességét fejezi ki az, hogy e nap nemcsak a köztisztviselőknek és az ügykezelőknek, hanem a fizikai alkalmazottaknak is munkaszüneti nap.

72. § (1) A köztisztviselő besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos (szerződéses) szolgálati jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A sor- és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálat, a 14 éven aluli gyermek ápolására, gondozására, illetve a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát figyelembe kell venni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból - tekintet nélkül arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre irányuló jogviszony fennállt-e vagy ilyen jogviszony fennállása esetén érvényesült-e munkavégzési kötelezettség - hat hónapot be kell számítani.

(3) E törvény alkalmazása során munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak tekintendő különösen a bedolgozói munkaviszony és a munkavégzési kötelezettséget magában foglaló szövetkezeti tagsági viszony, a szakcsoporti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági, ügyvédi és az egyéni vállalkozói tevékenység.

(4) Az országgyűlési, az európai parlamenti, az önkormányzati képviselői és a polgármesteri megbízatás időtartamát - ha e megbízatás megszűnését követően a köztisztviselő ismételten közszolgálati jogviszonyt létesít - a közszolgálati jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni.

(5) E törvény alkalmazásában hozzátartozó:

a) az egyeneságbeli rokon és annak házastársa,

b) az örökbe fogadó és a nevelőszülő,

c) az örökbe fogadott és a nevelt gyermek,

d) a testvér, a házastárs, az élettárs,

e) a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa.

(6) Ahol jogszabály

a) államigazgatási szervet említ, azon közigazgatási szervet;

b) államigazgatási vezetőt vagy ügyintézőt említ, azon köztisztviselőt;

c) ügyviteli dolgozót említ, azon ügykezelőt;

d) államigazgatási dolgozót említ, azon köztisztviselőt és ügykezelőt

kell érteni.

(7) E törvény alkalmazásában közigazgatási gyakorlatnak kell tekinteni a közigazgatási szervnél, illetve annak jogelőd szervénél közszolgálati jogviszonyban, valamint államigazgatási munkaviszonyban töltött időt tekintet nélkül arra, hogy a jogviszony folyamatosan fennállt-e vagy sem.

BH1994. 291. A köztisztviselők jogállásáról szótó törvény kizárólag a munkaviszonyban, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt rendeli közszolgálati jogviszonyként alapul venni, és ezekből kell figyelmen kívül hagyni a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamot. A köztisztviselőt e jogszabályra figyelemmel illetik a törvényben meghatározott anyagi juttatások [1992. évi XXIII. tv. 72. § (1) bek.].

73. § (1) E törvény 21. § (1) bekezdésében foglaltakat csak a törvény hatálybalépése után kiírt választásnál kell alkalmazni.

(2) Az e törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékét a Kormány teszi közzé.

(3) E törvény hatálybalépését követően a közigazgatási szerv létrehozásakor rendelkezni kell vezetőjének és alkalmazottainak jogállásáról.

(4) E törvény alkalmazásában a kormánybiztos államtitkárnak; a Kormány által irányított országos hatáskörű közigazgatási szerv vezetője államtitkárnak; miniszter felelősségi körén belül működő központi közigazgatási szerv vezetője - a miniszter döntésétől függően - főosztályvezetőnek vagy helyettes államtitkárnak minősül.

(5) E törvény hatálybalépésével az 1. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt szerveknél foglalkoztatottak munkaviszonya közszolgálati jogviszonnyá alakul át. Az érintetteket e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül - a közszolgálati idő és az iskolai végzettség alapján - be kell sorolni. Aki az e törvényben előírt feltételeknek nem felel meg, csak ideiglenes besorolást kaphat.

(6)-(7)

BH2000. 224. Ha a felek a jogviszonyukat rendező szerződésben kizárólag egy meghatározott beosztás betöltése vonatkozásában állapodnak meg annak határozott idejűségét illetően, egyebekben a munkavállaló (a köztisztviselő) jogviszonyát határozatlan idejűnek tekintik, jogellenes a munkáltatónak a jogviszony határozott idejűségére való hivatkozása és a jogviszonynak ennek alapján történő megszüntetése [Mt. 6. (1) bek., 76. § (1) bek., 79. § (1) és (2) bek., 105. §, 106. §, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 15. §, 60. § (2) és (4) bek., 73. § (5) bek.].

BH1993. 204. A köztisztviselő pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat. Ha a köztisztviselő az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30 napon belül nem szünteti meg, a közszolgálati jogviszonya megszűnik [1992. évi XXIII. tv. 21. § (4) bek. b) pont, 22. § (1) bek., 49. § (1) bek., 73. § (5) bek., 75. § (7) bek.].

74. § (1) E törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő fegyelmi eljárást e törvény szabályai szerint kell lefolytatni. A fegyelmi határozattal összefüggő munkaügyi pert meg kell szüntetni, és a munkáltatói jogkör gyakorlója a megszüntetésről szóló határozat kézbesítését követő 30 napon belül indíthatja meg a fegyelmi eljárást.

(2) Amennyiben a fegyelmi határozatban nem elbocsátás büntetés került kiszabásra, az újonnan lefolytatott fegyelmi eljárásban hivatalvesztés büntetés nem szabható ki.

75. § (1) E törvény által előírt közigazgatási alapvizsga kötelezettségnek 1995. december 31-ig kell eleget tenni. E határidő eredménytelen elteltével - a 25. § (7) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel - a közszolgálati jogviszony megszűnik.

(2)

(3) A köztisztviselő véglegesen csak akkor sorolható be, ha a besoroláshoz szükséges, a törvényben előírt vizsgafeltételeknek eleget tett, kivéve, ha 1992. július 1-jén a nyugdíjkorhatár eléréséhez

a) közigazgatási alapvizsga esetén öt évnél

b)

kevesebb idő van hátra.

(4)

(5) E törvény hatálybalépésekor központi közigazgatási szerv alaptevékenységét ellátó szervezeti egységében dolgozó középfokú végzettségű köztisztviselő közszolgálati jogviszonya - a 7. § (5) bekezdésében meghatározott feltétel hiánya miatt - nem szüntethető meg, ha

a) az öregségi nyugdíjkorhatára eléréséig kevesebb mint öt év van hátra, vagy

b) felsőfokú oktatási intézményben alapképzésben legkésőbb az 1993/94-es oktatási tanévben megkezdi tanulmányait és az előírt idő alatt a képesítést megszerzi.

(6) A (5) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek hiányában nem lehet megszüntetni a közszolgálati jogviszonyt, ha központi közigazgatási szerv alaptevékenységéhez nem tartozó feladatot ellátó szervezeti egységében történő alkalmazásra lehetőség van. Ha a köztisztviselő ehhez az alkalmazáshoz nem járul hozzá, akkor a közszolgálati jogviszonya e törvény erejénél fogva megszűnik.

(7) A 25. § (3)-(4) bekezdéseinek rendelkezései és a 68. § (1) bekezdésének az ügykezelői alapvizsgára vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók azzal a köztisztviselővel és ügykezelővel szemben, aki kinevezésekor vagy a közalkalmazotti jogviszonyt, hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervektől történő áthelyezésekor az öregségi nyugdíjra már jogosultságot szerzett.

(8) A köztisztviselő az összeférhetetlenségi okot e törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül köteles megszüntetni. E határidő elmulasztása esetén a 22. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(9) E törvény hatálybalépése előtt vezetett adatnyilvántartást az új nyilvántartás bevezetéséig - az e törvényben meghatározott adatok körére kiterjedően - folyamatosan vezetni kell.

(10) E törvény hatálybalépése előtt elnyert főtanácsosi és tanácsosi cím a végleges besorolással megszűnik, de a címmel járó pótlékot az illetménybe be kell építeni.

76. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 1992. július 1-jén lép hatályba.

(2) Az illetményrendszer szabályai e törvény kihirdetésének napján lépnek hatályba. E szabályokat - kivéve az illetményrendszer szerinti illetményeket - 1992. január 1-jétől alkalmazni kell. Az illetményrendszer szerinti illetményeket 1995. január 1-jéig kell elérni. Az illetményrendszerre és a miniszteri illetményhez kötődő külön jogszabályokban meghatározott juttatásokra vonatkozó kedvezőbb szabályok 1992. január 1-jétől alkalmazhatók azon szerveknél, ahol ennek feltételeit bérmegtakarításból, illetve költségvetési fedezetből (címzett tartalékból) tudják biztosítani. Az illetményalap mértéke 1997. évben 23 400 Ft.

(3) E törvény hatálybalépése után létesített közszolgálati jogviszonyban a köztisztviselő számára megállapított illetmény nem lehet magasabb az e törvény szerint járó illetménynél.

(4) E törvény hatálybalépésével közszolgálati jogviszonyba kerülő köztisztviselő illetménye - az új illetményrendszer bevezetése miatt - nem csökkenhet.

(5) E törvény alapján végkielégítésre e törvény hatálybalépését követő időpontban felmentett köztisztviselő jogosult.

BH1994. 703. I. A köztisztviselőkre vonatkozó, az illetményrendszerüket szabályozó rendelkezések a törvény kihirdetése napján, 1992. május 5-én léptek hatályba. Az azokban meghatározott illetményeket 1995. január 1-jéig kell elérni [1992. évi XXIII. tv. 76. § (2) bek.].

BH1994. 703. II. A köztisztviselőt az új illetményrendszerre való áttérésnél nem érheti hátrány, minthogy a törvény hatálybalépésével közszolgálati jogviszonyba kerülő köztisztviselő, ügykezelő és fizikai alkalmazott illetménye - az új illetményrendszer bevezetése miatt - nem csökkenhet [1992. évi XXIII. tv. 76. § (4) bek.].

77. § (1) Ha e törvény hatálybalépését követően jogszabály által meghatározott fontos és bizalmas munkakörben foglalkoztatott köztisztviselő nem felel meg az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek, a hivatali szervezet vezetője kezdeményezi a köztisztviselő - vezető esetében a vezetői megbízás, kinevezés visszavonásával együtt - képzettségének és iskolai végzettségének megfelelő enyhébb megítélésű fontos és bizalmas munkakörbe vagy fontos és bizalmasnak nem minősülő munkakörbe történő áthelyezését.

(2) Ha a köztisztviselő az áthelyezést nem fogadja el, a hivatali szervezet vezetője kezdeményezi a közszolgálati jogviszony megszüntetését közös megegyezéssel. Ha a köztisztviselő ehhez nem járul hozzá, a közszolgálati jogviszonyt az 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbt.) 72. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatás időpontjával azonnali hatállyal meg kell szüntetni.

(3) Ha a köztisztviselő úgy nyilatkozik, hogy a fontos és bizalmas munkakörrel együttjáró kötelezettségeknek nem kívánja magát alávetni, úgy kell tekinteni, mint aki a biztonsági feltételeknek nem felel meg, s közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

(4) Ha a hivatali szervezet vezetője a nemzetbiztonsági szolgálattól kapott tájékoztatás alapján úgy dönt, hogy a fontos és bizalmas munkakörben foglalkoztatott köztisztviselő nem felel meg az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek, de a köztisztviselő az Nbt. 72. §-ának (3) bekezdése alapján panasszal él a biztonsági szakvéleményben szereplő megállapításokkal kapcsolatban, a tájékoztatás időpontjától kezdődően a panasz elbírálásáig a köztisztviselőt a munkavégzés alól fel kell menteni. A felmentés idejére a köztisztviselő illetményre jogosult.

(5) Az Nbt. 72. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szakvéleményről szóló tájékoztatást a titkos ügykezelés szabályai szerint kell kezelni.

78. § (1) A hivatali szervezet vezetője megállapodást köthet a köztisztviselővel - ide nem értve a helyettesítést - többletfeladat ellátására. A hivatali szervezet vezetője a többletfeladat ellátásáért - a köztisztviselő illetményén felül - céljuttatást határoz meg a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül.

(2) A megállapodásnak tartalmaznia kell különösen a többletfeladat meghatározását, a teljesítés határidejét, a teljesítés értékelésének szempontjait és módját, valamint a céljuttatás mértékét.

(3) A köztisztviselő számára tárgyévben megállapított céljuttatások együttes összege nem haladhatja meg a köztisztviselő egyévi illetményének 50%-át.

(4) A köztisztviselő a céljuttatásra akkor jogosult, ha - a megállapodás szerint - a többletfeladatot teljesítette és azt a hivatali szervezet vezetője igazolta.

(5) A hivatali szervezet vezetője alatt, az (1)-(4) bekezdés szerint megillető jogosultság gyakorlása szempontjából, a 43. § (4)-(5) bekezdésében foglaltakat kell érteni.

79. §

80. § (1) A Kormány rendeletben határozza meg

a) a képesítésre, továbbképzésre, közigazgatási alap- és szakvizsgára, az ügykezelői alapvizsgára, a közigazgatási vezetőképzésre,

b) a közszolgálati nyilvántartásra,

c) a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő személyi iratokra,

d) a nemzeti szakértőként az Európai Unió intézményeiben alkalmazott köztisztviselők közszolgálati jogviszonyára, sajátos jogállására,

e) a tartósan külföldön foglalkoztatott köztisztviselők, ügykezelők közszolgálati jogviszonyára, a munkavégzés sajátosságaira,

f) a köztisztviselők, ügykezelők ideiglenes (három hónapot meg nem haladó) külföldi kiküldetésére,

g) a tartalékállományba helyezésre,

h) a főtisztviselői kar működtetésére,

i) a vagyonnyilatkozat átadására, kezelésére és az abban foglalt adatok védelmére

j)

k)

vonatkozó további szabályokat.

(2) A belügyminiszter szervezi, összehangolja a köztisztviselők képzését, továbbképzését, átképzését, ellátja a közigazgatási vezető-képzéssel kapcsolatos feladatokat.

EBH1999. 61. Ugyanazon fokozatú jubileumi jutalomra a jogszabályok megváltozása és ezáltal a jogosító idő számítására vonatkozó szabályok módosulása következtében nem lehet még egyszer jogot szerezni. Ugyanez vonatkozik a jubileumi jutalom kifizetésére vonatkozó kedvezményre is, ha a kedvezmény jogcíme ugyanez [Ktv. 80. §, 170/1992 (XII. 22.) Korm. rendelet 4. §].

81. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról szóló, a Tanács 93/104/EK irányelvével,

b) a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeiről való tájékoztatási kötelezettségéről szóló, a Tanács 91/533/EGK irányelvével,

c) az UNICE, az ETUC és a CEEP által a határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatosan kötött keretmegállapodásról szóló, a Tanács 1999/70/EK irányelvével,

d) az UNICE, az ETUC és a CEEP által a részmunkaidőről kötött keretmegállapodásról szóló, a Tanács 97/81/EK irányelvével

az Mt. irányadó rendelkezéseivel együtt.

A közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál főszabályként csak azok a jogviszonyok vehetők figyelembe, amelyek munkavégzési kötelezettséggel járnak. A munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamot - a 14 éven aluli gyermek ápolásának, gondozásának kivételével - figyelmen kívül kell hagyni. Az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán töltött idő nem tekinthető munkavégzési kötelezettséggel járó időnek, ezért abból csak hat hónapot lehet beszámítani a közszolgálati jogviszonyba. Hasonló eljárást kell követni a sorkatonai szolgálat számítása esetén is. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy az Alkotmánybíróság a sorkatonai szolgálat időtartamának figyelmen kívül hagyása miatt 1997. november 2. napjával megsemmisítette a Ktv. 25. §-ának (2) bekezdését, illetve a 72. §-ának (1) bekezdését. E döntéssel összhangban a beszámolásnál és a magasabb besorolási fokozatba sorolásnál figyelembe vehető közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítását a Ktv. az Alkotmánybíróság erre vonatkozó határozatának megfelelően kiegészítette, s ebbe az időbe be kell számítani a sor- és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálatban eltöltött idő teljes tartamát. 2003. július 1-jétől a törvény a szerződéses jogviszonyban töltött idő beszámítását is elrendeli. Más megfontolásból ugyancsak figyelembe kell venni a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát.

A közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítása szempontjából egyébként nincs jelentősége annak, hogy valaki áthelyezéssel, vagy más módon változtatott munkahelyet, az folyamatos volt e vagy sem.

Az értelmező rendelkezésekre azért van szükség, mert a Ktv. a közigazgatás sajátosságainak figyelembe vételével az eddigi jogszabályokhoz képest eltérő elnevezéseket alkalmazott. Ez indokolja a korábbi és a Ktv. szerinti fogalmak közötti összhang megteremtését (pl. államigazgatási szerv helyett közigazgatási szerv) (BH1994. 291.).

A törvényben átmeneti szabály megalkotására volt szükség a 21. § (1) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi rendelkezés végrehajtásához. Ennek értelmében ezt az összeférhetetlenségi okot csak a Ktv. hatálybalépése után kiírt választásnál kellett alkalmazni.

A Ktv. hatálya alá tartozó szervek jegyzékét az 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat tartalmazza. S bár kötelező erővel nem bír, fontos eligazítást nyújt a Ktv. hatálya alá tartozó szervek teljes körét illetően. A határozat célja, hogy aktualizálja, illetve pontosítsa a Ktv. hatálya alá tartozó szervek jegyzékét, figyelemmel az időközben bekövetkező változásokra is.

A vezetők jogállásának rendezése mellett kötelező az alkalmazottak jogállásának rendezése is akkor, ha új közigazgatási szervet hoznak létre. E kötelezettség a közigazgatási szerv alapítóját terheli. Mind a vezetők, mind az alkalmazottak szempontjából rendkívül fontos, hogy már a szerv létrehozásakor tisztában legyenek jogállásukkal, köztisztviselői jogaikkal, illetve kötelezettségeikkel.

A miniszter döntésétől függ, hogy a felelősségi körén belül működő központi közigazgatási szerv vezetője főosztályvezetőnek, vagy helyettes államtitkárnak minősül. A döntés általában a szerv nagyságától, illetve az államszervezet működésében betöltött szerepétől függ. A Ktv. 75. §-ában meghatározott rendelkezések értelmezését, illetve alkalmazási követelményeit a törvény közigazgatási vizsgákra (Ktv. 25. §) vonatkozó rendelkezéseinél már ismertettük, így azoktól itt most eltekintünk. A Ktv. külön rendelkezést tartalmaz a jogvitás ügyek lezárására, illetve azok továbbfolytatására. Ennek oka az, hogy a korábbi szabályozáshoz képest a fegyelmi eljárás rendje megváltozott, s megszűnt a munkaügyi döntőbizottsági eljárás. Új intézményként került bevezetésre a vizsgálóbiztos, valamint a háromtagú fegyelmi tanács működése (BH1993. 204., BH1994. 703. I-II.).

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény bevezette a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek biztonsági ellenőrzését, ugyanakkor nem rendelkezett a biztonsági ellenőrzés eredményéhez kapcsolódó munkajogilag releváns intézkedésekről. Ezért az Országgyűlés a már közszolgálati jogviszonyban álló, fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek biztonsági ellenőrzésével kiegészítette a szabályozást. Ennek megfelelően a fontos és bizalmas munkakörben a köztisztviselő a továbbiakban csak akkor foglalkoztatható, ha az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek megfelel. A módosítás a közszolgálati jogviszonyban állónak választási lehetőséget biztosít azzal, hogy eldöntheti aláveti-e magát a fontos és bizalmas munkakörrel együtt járó kötelezettségeknek vagy sem. Ha a köztisztviselő a biztonsági feltételeknek nem felel meg, akkor a képzettségének és iskolai végzettségének megfelelő enyhébb megítélésű fontos és bizalmas munkakörbe vagy fontos és bizalmas munkakörnek nem minősülő munkakörbe kell áthelyezni. Ha a köztisztviselő a nemzetbiztonsági ellenőrzésnek nem kívánja magát alávetni, akkor úgy kell tekinteni, mint aki a biztonsági feltételeknek nem felel meg, ha pedig az áthelyezéséhez nem járul hozzá, akkor a közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

A közigazgatási szerv vezetőjének lehetősége van arra, hogy a köztisztviselőt a Kormány irányelvei alapján kiemelt többletfeladat (célfeladat) ellátására kötelezze. Az így meghatározott célfeladat elvégzése idejére a köztisztviselőnek céljuttatás állapítható meg. A céljuttatás forrásáról és a célfeladatot ellátó közigazgatási szervek köréről, valamint az előirányzat felhasználásának módjáról a Kormány külön rendelkezik.

A Ktv. rendszeréből következik, hogy a köztisztviselők alapvető jogosultságait és kötelezettségeit - garanciális okokból - csak a törvény határozhatja meg.

A törvény 80. §-a felhatalmazást ad a Kormánynak arra, hogy mely jogintézmények és tárgykörök tekintetében van lehetőség a kormány-rendeleti szintű szabályozásra. Mindez azt jelenti, hogy a felhatalmazó szabályban nem érintett tárgykörökben még a Kormány sem jogosult jogszabályt alkotni.

A Kormány eddig a következő tárgykörökben alkotott végrehajtási jellegű jogszabályokat

- közszolgálati képesítés;

- közigazgatási alap- és szakvizsga;

- közszolgálati nyilvántartás;

- közszolgálati személyi iratok;

- a tartósan külföldön foglalkoztatott köztisztviselők közszolgálati jogviszonya;

- a közigazgatási képzés, továbbképzés, vezetőképzés;

- a tartalékállomány;

- a főtisztviselői kar működtetése;

- a köztisztviselők tartós külszolgálata;

- vagyonnyilatkozati eljárás.

A közszolgálati jogviszony fennmaradásával összefüggő intézkedések körében végrehajtandó intézkedések az alábbiak:

a) Eskütétel biztosítása, az eskü kivétele

A feladat eredményes végrehajtása érdekében a 2001. évi XXXVI. törvény bevezette az új típusú eskü jogintézményét. Ez nemcsak a 2001. július 1-je után kinevezendő köztisztviselők eskütételét érintette, hanem az ún. bent lévő állományét is. Ugyanis a 2001. évi XXXVI. törvény 102. §-ának (8) bekezdése értelmében a módosítás hatályba lépésekor már közszolgálati jogviszonyban állt köztisztviselő 2001. július 1-jétől kezdődően 60 napon belül volt köteles esküt tenni az új eskü szöveggel. Az eskütétel elmulasztása a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyának megszűnését eredményezte. Az eskütétel tanúsításaként az esküokmányt a köztisztviselővel alá kellett íratni.

b) A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség teljesítésének biztosítása, ellenőrzése

A feladat eredményes végrehajtása érdekében a Ktv. 22/A. §-a bizonyos köztisztviselői kör számára bevezette a vagyonnyilatkozat jogintézményét. A 2001. július 1-jén közszolgálati jogviszonyban álló és vagyonnyilatkozat-tételére köteles köztisztviselő a 2001. évi XXXVI. tv. hatályba lépését követő 120 napon belül - a 2000. december 31-ei állapotnak megfelelően - volt köteles vagyonnyilatkozatot tenni. Ennek elmulasztása miatt közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnt [2001. évi XXXVI. törvény 106. § (3)].

A vagyonnyilatkozat anonimitásának biztosítása érdekében a nyilatkozatok azonosíthatóságát a közszolgálati alapnyilvántartásban alkalmazott azonosító kódok szolgálják. Ennek érdekében a közigazgatási szerv köteles ellenőrizni a vagyonnyilatkozatra kötelezett köztisztviselők számára megállapított azonosító kódok rendszerét, mert csak így biztosítható a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség teljesítése során alkalmazható azonosító kód érvényessége és pontossága.

Bár a Ktv. taxatíve felsorolja azokat, akik vagyonnyilatkozat-tételére kötelesek, a hivatali szerv vezetője köteles volt megállapítani a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel járó munkaköröket, és erről, valamint a kötelezettség teljesítésének határidejéről soron kívül írásban kellett tájékoztatni őket.

c) A munkáltatói jogkör gyakorlójának a köztisztviselőt be kellett sorolnia a 2001. évi XXXVI. tv. szabályai szerint 2001. július 1-jei hatállyal

A feladat eredményes végrehajtása érdekében a 2001. évi XXXVI. törvény 103. §-a szabályozza a köztisztviselők átsorolását az új besorolási, illetve illetmény megállapítási szabályok szerint. Fontos kiemelni, hogy az új besorolást 2001. július 1-jei hatállyal kellett elvégezni. Ez abból a szempontból vethet fel kérdéseket, hogy mit kellett tenni abban az esetben, ha - figyelemmel a 120 napos határidőre - a besorolásra nyitva álló határidőn belül a köztisztviselő fizetési fokozatot váltott. Természetesen ez sem változtatta meg a törvénynek azt a rendelkezését, hogy a besorolást július 1-jei időpontra vonatkozóan kellett elvégezni. Legfeljebb, ha utóbb a köztisztviselő magasabb fizetési fokozatba került ismételten intézkedni kellett a július 1-jére vonatkozó besorolás módosításáról.

d) A munkáltatói jogkör gyakorlójának a köztisztviselő személyi illetményét meg kellett szüntetnie, és 2001. július 1-jei hatállyal illetményét az új szabályok szerint kellett megállapítania

Ha a köztisztviselő a 2001. évi XXXVI. tv. hatálybalépésekor személyi illetményre volt jogosult, személyi illetményét meg kellett szüntetni és illetményét az átmeneti szabályok alapulvételével [2001. évi XXXVI. törvény 103. § (2)-(5)] kellett megállapítani azzal a feltétellel, hogy illetményét nem lehetett csökkenteni azon közszolgálati jogviszonya fennállásáig, amely alapján a személyi illetményre jogosultságot szerzett.

e) A közigazgatási szakvizsgapótlékkal rendelkező köztisztviselő szakvizsga-pótlékát meg kellett szüntetni és annak összegét a köztisztviselő alapilletményébe be kellett építeni. A munkáltatónak a 2001. évi XXXVI. törvény hatálybalépésekor közigazgatási szakvizsgapótlékkal rendelkező köztisztviselő szakvizsgapótlékát meg kellett szüntetnie, s annak összegét a köztisztviselő alapilletményébe be kellett építeni. [2001. évi XXXVI. törvény 103. § (12)] Erről a 120 napon belül elkészítendő új besorolásban kellett intézkedni.

f) A 2001. évi XXXVI. tv. hatálybalépésekor fennálló politikai (fő)tanácsadói kinevezések esetében a besorolástól független illetmény megállapítása

Az önkormányzati főtanácsadó, önkormányzati tanácsadó, politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó (politikai főtanácsadó, tanácsadó) - tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére -

- vezető-főtanácsos, vagy főtanácsos, illetve

- főtanácsos, vagy vezető-tanácsos besorolást kapott, attól függően, hogy a munkakört milyen közigazgatási szervnél töltötte be.

A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó illetményét a besorolásától függetlenül a munkáltatói jogkör gyakorlója állapította meg oly módon, hogy az független az előbb említett besorolástól. Mindezekről szintén a 120 napon belül meghozandó besorolási intézkedésben kellett rendelkezni.

2001. július 1-jét követően a politikai főtanácsadók, tanácsadók létszámát a Ktv. korlátozza, a korlátozás azonban nem érinti a 2001. évi XXXVI. törvény hatálybalépésekor fennállt politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói kinevezéseket.

g) A munkáltatónak meg kellett állapítania a köztisztviselő 2001. évre járó szabadságát, továbbá a 2001. július 1-ig ki nem adott szabadságnapok számát

A köztisztviselő 2001. évre járó szabadságát a Ktv. alapján 2001. július 1-jétől számított 60 napon belül kellett megállapítani azzal, hogy a 2001. évi XXXVI. tv. hatálybalépése előtt reá irányadó pótszabadság nem csökkenhetett. Ezzel egyidejűleg meg kellett állapítani a köztisztviselőnek a 2001. évi XXXVI. tv. hatálybalépése előtt ki nem adott szabadságnapok számát. A ki nem adott szabadságot 2002. december 31-ig kell kiadni. A szabadságnapok számát az új besorolási fokozatok szerint kellett megállapítani. A munkáltatói jogkör gyakorlójának a szabadság kiadása szempontjából az eddigiekhez képest ütemezettebben és tervszerűbben kell eljárnia. Az erre vonatkozó új szabályokat már figyelembe kellett venni ahhoz, hogy a ki nem adott szabadságok 2002. december 31-éig kiadhatóak legyenek. A ki nem adott szabadságok megváltására - fő szabály szerint, az Mt.-ben meghatározott kivételektől eltekintve - továbbra sincs lehetőség.

h) A munkáltatónak meg kellett állapítania a köztisztviselő közigazgatási szakvizsga-kötelezettségét és a szakvizsga letételének határidejét (figyelemmel a 2001. évi XXXVI. tv. hatálybalépésére), illetve meg kellett állapítania a köztisztviselő közigazgatási szakvizsga-kötelezettség alóli mentesülését.

Az új besorolási és illetményrendszer bevezetése magával vonta a közigazgatási szakvizsga általános kiterjesztését valamennyi köztisztviselőre. A 2001. évi XXXVI. tv. azonban sajátos szabályokat állapított meg a 2001. július 1-jén közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőkre. Ezek értelmében, ha a 2001. évi XXXVI. tv. hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló I. besorolási osztályba sorolt köztisztviselő nem rendelkezett közigazgatási szakvizsgával, a közigazgatási szakvizsgát a törvény hatálybalépésétől számított 3 éven belül kell letennie. A határidő számításakor az általános szabályok szerint kellett eljárni, vagyis a határidőbe nem számít be a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, a sor- és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálat, a keresőképtelenség, továbbá a 30 napot meghaladó hivatalos kiküldetés időtartama.

Ennek megfelelően az új besorolásról szóló munkáltatói intézkedésben - amelynek határideje 120 nap - rendelkezni kellett a közigazgatási szakvizsga kötelezettségről, illetve annak határidejéről, és természetesen elmulasztásának jogkövetkezményéről.

A 2001. évi XXXVI. tv. 105. §-ának (2) bekezdése értelmében ha a 2001. évi XXXVI. tv. hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő - ide nem értve a vezetőt, a jegyzőt és a főjegyzőt - betöltötte az ötvenötödik életévét, mentesül a közigazgatási szakvizsga letétele alól, s számára a besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó illetményt kell megállapítani. Hasonlóan kellett eljárni, ha e köztisztviselőt a 2001. évi XXXVI. tv. hatálybalépése után másik közigazgatási szervhez áthelyezik mindaddig, amíg a közszolgálati jogviszonya meg nem szűnik.

i) Az egynél több további közszolgálati jogviszonyt másik jegyző helyettesítése céljából fenntartó jegyző e jogviszonyokat - egy kivételével - köteles megszüntetni

A Ktv. 21. §-ának (4) bekezdése értelmében másik jegyző helyettesítés céljából - a képviselő-testület megállapodása alapján - a jegyző további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet. Ez a korábbi szabályokhoz képest korlátozást jelent, hiszen eddig másik jegyző helyettesítése céljából a jegyző bármennyi további közszolgálati jogviszonyt létesíthetett. Az átmenet megfelelő szabályozása érdekében, ha a 2001. július 1-jén a jegyző másik jegyző helyettesítése céljából egynél több további közszolgálati jogviszonyt tart fenn, e jogviszonyokat egy kivételével 120 napon belül köteles volt megszüntetni.

j) A munkáltatói jogkör gyakorlójának a közszolgálati jogviszony megszűnésével összefüggésben intézkednie kellett, ha a köztisztviselő 70. életévét betöltötte. A 2001. évi XXXVI. törvény 102. §-ának (5) bekezdése alapján ezt a rendelkezést csak 2002. július 1-je óta kellett alkalmazni.

k) Munkáltatói szabályozással összefüggő feladatok

- a képviselő-testület 2001. október végéig köteles volt a az új törvényi szabályoknak megfelelően felülvizsgálni és módosítani önkormányzati rendeleteit;

- a képviselő-testület rendeletben évente a tárgyévre vonatkozóan vezetői illetménypótlékot állapíthat meg a vezetői megbízású köztisztviselők számára

Az erre vonatkozó döntés csak tárgyévre szólhat és normatív jelleggel. A mértékre és a vezetői szintekre vonatkozóan figyelembe kell venni a Ktv. szabályait;

- a hivatali szervezet vezetőjének (munkáltatói jogkör gyakorlójának) át kellett tekintenie a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő, saját hatáskörébe tartozó rendelkezéseket (jogszabályok, állami irányítás egyéb jogi eszközei, szabályzatok, SZMSZ, ügyrend stb., különös tekintettel az egyéb juttatások területére) és az új rendelkezésekhez kell azokat igazítania. A hivatali szervezet vezetőjének az általános szabályozási hatáskörébe tartozó tárgykörökről 2001. október végéig egységesen a közszolgálati szabályzatban kellett rendelkezni;

- a hivatali szervezet vezetője 2001. augusztus végéig köteles volt felülvizsgálni és a módosult szabályok szerint megállapítani a munkarendre, munkaidőkeretre, munkaidő-beosztásra és munkavégzésre vonatkozó szabályokat;

- a hivatali szervezet vezetőjének gondoskodnia kellett a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő adatkezelés jogszerűségéről, és ehhez kapcsolódóan aktualizálnia kellett a Közszolgálati Adatvédelmi Szabályzatot.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal összefüggésben a Kormány felhatalmazást kapott arra, hogy rendeletben határozza meg a nemzeti szakértőként az Európai Unió intézményeiben alkalmazott köztisztviselők közszolgálati jogviszonyára, sajátos jogállására vonatkozó szabályokat. A nemzeti szakértők az Európai Unió egyes intézményei, elsősorban az Európai Bizottság és a Miniszterek Tanácsának a Főtitkársága által ideiglenesen foglalkoztatott személyek. Foglalkoztatásukra a közösségi jogszabályokban meghatározott feltételek az irányadóak. Ugyanakkor foglalkoztatási jogviszonyuk a nemzeti szakértőként történő foglalkoztatásuk ideje alatt is folyamatosan fennmarad eredeti munkáltatójuknál.

Hatálybaléptető, záró és átmeneti rendelkezések a köztisztviselők jogállásáról szóló
1992. évi XXIII. törvény módosításaihoz

1997. évi CI. törvény a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról 72. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 1998. január hó 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény

- 7. §-a, 20. §-a a törvény kihirdetését követő 8. napon,

- 23. §-ával megállapított 25. § (2) és (4) bekezdése, 67. §-ának (1) bekezdése, a 74. § (4) bekezdésének d) pontja és (7) bekezdése 1997. november 1-jén,

- 8. §-a, 19. §-a 1998. szeptember 1-jén

lép hatályba.

74. § (1)

(2) E törvény hatálybalépését követően a Ktv. 11/A. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott feladat ellátására adott kinevezés csak politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakör betöltésére szólhat.

(3) A Ktv. 32. § (1) bekezdésében meghatározott főtanácsadói, tanácsadói megbízás e törvény hatálybalépésétől számított három évig annak is adható, aki közigazgatási szakvizsgával nem rendelkezik.

(4) E törvény hatálybalépését követő három hónapon belül, e törvény hatálybalépése napjával

a)-d)

e) a szakmai tanácsadó, főtanácsadó illetményét a Ktv. 30/A. §-ának (4) bekezdése alapján úgy kell megállapítani, hogy a törvény hatálybalépésekori illetménye nem csökkenthető;

f) a főtanácsadói, tanácsadói munkakörben foglalkoztatott köztisztviselőt a Ktv. 32. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően át kell sorolni.

(5) A törvény hatálybalépésekor szakmai (fő)tanácsadói címmel rendelkező köztisztviselő illetménye nem csökkenthető a Ktv. 30/A. § (3) bekezdésében foglaltak miatt.

(6) A törvény hatálybalépésekor vezetői megbízással, kinevezéssel, illetve szakmai (fő)tanácsadói címmel rendelkező köztisztviselőtől a vezetői megbízás, kinevezés, illetve szakmai (fő)tanácsadói cím a törvény hatálybalépését követő három évig közigazgatási szakvizsga hiánya miatt nem vonható vissza. Közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező köztisztviselőnek 1999. december 31-ig adható vezetői megbízás, kinevezés, illetve szakmai (fő)tanácsadói cím, közigazgatási szakvizsga-kötelezettségüknek a vezetői megbízás, kinevezés, illetve szakmai (fő)tanácsadói cím adományozásától számított egy éven belül kell eleget tenniük. A határidő számításánál a Ktv. 25. § (4) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(7)-(8)

2001. évi XXXVI. törvény a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról 102. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - 2001. július 1-jén lép hatályba, és ezzel egyidejűleg

a) a Ktv. 10. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata; a 20. §-a, a 20/A. §-ának (8)-(11) bekezdése; a 30/A. §-ának (4) bekezdésében az „és a szakvizsga-pótlékra” szövegrész; a 42. §-a (4) bekezdésében az „az ügykezelőt a III., a fizikai alkalmazottat a IV.” szövegrész és az (5) bekezdése; a 43. §-a (5) bekezdésének b) pontjában a „44. § (2) bekezdésében említett” szövegrész; a 48. §-ának (1) bekezdésében a „- feltéve, ha az nem munkaköri kötelezettsége -” szövegrész; a 49/A. §-ának (3) bekezdése; az 50. §-a (2) bekezdésének f) pontja, (5) bekezdése harmadik francia bekezdésében az f) pontra utalás; VIII. fejezete; a 72. §-a (6) bekezdésének d) pontja; a 73. §-ának (6)-(7) bekezdése; a 75. §-ának (1) bekezdésében az „ügykezelői” szövegrész; a (3) bekezdésének bevezető mondatában az „és az ügykezelő” szövegrész, az a) pontjában az „illetve ügykezelői” szövegrész és a (7) bekezdésében az „és a 68. § (1) bekezdésének” szövegrész; a 76. §-ának (4) bekezdésében az „ügykezelő és fizikai alkalmazott” szövegrész; a Ktv. 5. számú melléklete IV. pontjának második francia bekezdése és a jelenlegi V. pontja; a jelenlegi VI. pontjának ötödik francia bekezdése,

b) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CI. törvény 74. §-ának (1) bekezdése, (4) bekezdésének a)-d) pontja, (7)-(8) bekezdése,

c) a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény 5. §-ának (5) bekezdéséből „a közigazgatási és a helyettes” szövegrész,

d) a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 128. §-a (8) bekezdésének és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló 1999. évi LXVIII. törvény 58. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata,

e) a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 112. §-ának (5)-(6) bekezdése,

f) az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 14. §-ának (9)-(10) bekezdése,

g) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 4. §-ának (2) és (4) bekezdése,

h) a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet

hatályát veszti.

(2) Az e törvénnyel módosított Ktv. 7. §-ának (2) bekezdésében a nyelvvizsgára vonatkozó rendelkezést 2008. január 1. után adott köztisztviselői kinevezésre kell alkalmazni, valamint a Ktv. 7. §-ának (5) bekezdése 2004. január 1-jén hatályát veszti.

(3) Az e törvény 8. §-ának (2) bekezdése 2004. január 1-jén lép hatályba.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Ktv. 7. §-ának (4) bekezdésében „a (4) bekezdésben,” hivatkozás „az (5) bekezdésben,” hivatkozásra változik; a 11/A. §-ának (1) bekezdésében a „Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára” szövegrész helyébe a „Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter” szövegrész lép; 17/A. §-ának (1) bekezdésében a „17. § (1) bekezdésének a) pontjában” hivatkozás a „17. § (2) bekezdésének a) pontjában” hivatkozásra változik; 17/A. §-ának (4) bekezdésében a „17. § (1) bekezdésének a) pontjában” hivatkozás a „17. § (2) bekezdésének a) pontjában” hivatkozásra változik, a (6) bekezdésében az „e törvénynek az (1) bekezdésében meghatározott időpontban irányadó szabályai” szövegrész helyébe „az (1) bekezdésben meghatározott időpontban irányadó szabálya” szövegrész lép; a 19. § (6) bekezdésében a „17. § (3)-(4) bekezdése” hivatkozás a „17. § (4)-(5) bekezdése” hivatkozásra változik és e bekezdés utolsó mondatában a „személyi illetményben,” szövegrész helyébe a „besorolása szerinti illetményénél magasabb illetményben,” szövegrész lép; a 19/A. § (1) bekezdésében a „17. § (1) bekezdés f) pontja” hivatkozás a „17. § (1) bekezdés d) pontja” hivatkozásra változik és a (4) bekezdésében a „17. § (6) bekezdés” hivatkozás a „17. § (7) bekezdés” hivatkozásra változik; a 20/A. §-ának (2) bekezdésében a „(62. §)” hivatkozás a „(62/A. §)” hivatkozásra változik; a 25. § (2) bekezdésében „a 10 éven aluli” szövegrész helyébe „a 14 éven aluli” szövegrész lép és a (6) bekezdésében „okleveles közgazda” szövegrész helyébe „okleveles közgazdász” szövegrész lép; a 27. §-ának (1) bekezdésében a „legmagasabb fizetési fokozatába” szövegrész helyébe a „legalacsonyabb fizetési fokozatába” szövegrész lép; a 29. § (4) bekezdésében a „11. § (2) bekezdése” hivatkozás a „11. § (2)-(3) bekezdése” hivatkozásra változik; a 32. § (2) bekezdésének a harmadik és negyedik mondatában a „szak-főtanácsosi” szövegrész helyébe a „vezető-főtanácsosi” szövegrész lép; a 37. §-ának (1) bekezdésében a „kultúrált” szövegrész helyébe a „kulturált” szövegrész lép, a (2) bekezdésében az „állami” szövegrész helyébe az „állam-” szövegrész lép; a 48/A. §-ának (5) bekezdése második mondatában a jelenlegi „a)-c)” pontra hivatkozás „a)-d)” pontra és a (6) bekezdésben a „c)” pontra hivatkozás „d)” pontra változik; a 49. §-ának (1) bekezdésében az „a tárgyévet követő első hónap 15-éig” szövegrész helyébe az „a tárgyév december 31-éig” szövegrész lép; a 61. §-ának (2) bekezdésében a „közérdekű” szövegrész helyébe „nyilvános” szövegrész lép; a 72. § (1) bekezdésének második mondatában „a 10 éven aluli” szövegrész helyébe „a 14 éven aluli” szövegrész lép; a 75. §-ának (7) bekezdésében az „öregségi nyugellátásra” szövegrész helyébe „öregségi nyugdíjra” szövegrész lép; a Ktv. 5. számú melléklete VI. pontjának számozása V. pontra változik.

(5) Az e törvény

- 9. §-ának (1) bekezdésével megállapított Ktv. 10. §-ának (2) bekezdésében meghatározott rendelkezést az e törvény hatálybalépését követően,

- 10. §-ának (2) bekezdésével megállapított Ktv. 11. § (3) bekezdésben meghatározott rendelkezést az e törvény hatálybalépését követően adott kinevezésekre,

- 11. §-ának (1) bekezdésével megállapított Ktv. 11/A. § (4) bekezdését az e törvény hatálybalépését követően megállapított munkakörökre, illetve adott kinevezésekre,

- 15. §-ával megállapított Ktv. 15. § (1) bekezdése f) pontját e törvény hatálybalépését követő egy év eltelte után,

- 55. §-ával megállapított Ktv. 49/G. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést 2002. január 1-jét követően

kell alkalmazni.

(6) Az e törvény 36. §-ával megállapított Ktv. 34. §-ában foglaltakat 2002. január 1-jétől kell alkalmazni. 2002. december 31-ig a Ktv. 43. §-ának (4) bekezdése alapján teljesítményértékelés nélkül is el lehet térni az alapilletménytől.

(7) E törvény hatálybalépését követő 30 napon belül a hivatali szervezet vezetője - 2001. július 1-jei hatállyal - megszünteti a vezetői megbízás visszavonása miatti, valamint az ügykezelő és fizikai alkalmazott tartalékállományba helyezését. Az ügykezelő és fizikai alkalmazott részére intézkedni kell a még hátralévő felmentési időre járó illetménynek, valamint a végkielégítésnek a Ktv. 19. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelő kifizetésére.

(8) A törvény hatálybalépésekor már közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő az e törvény 12. §-ával megállapított Ktv. 12. § (2) bekezdése szerint esküt tesz a törvény hatálybalépését követő 60 napon belül. Eskütétel hiányában a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

(9) Ha a törvény hatálybalépésekor a jegyző másik jegyző helyettesítése céljából egynél több további közszolgálati jogviszonyt tart fenn, e jogviszonyokat egy kivételével a törvény hatálybalépésétől számított 120 napon belül köteles megszüntetni.

103. § (1) A törvény hatálybalépésétől számított 120 napon belül a munkáltatói jogkör gyakorlója - 2001. július 1-jei hatállyal - köteles e törvény szabályai szerint a köztisztviselőt besorolni és illetményét megállapítani.

(2) A köztisztviselőt - kivéve a vezetőt, jegyzőt, főjegyzőt - a Ktv. 23. §-ában foglaltak alapján az e törvény 73. §-ának (2) bekezdésével módosított Ktv. 2. számú melléklete szerinti fizetési fokozatba kell sorolni, és alapilletményét 2001-ben - az államigazgatásban érvényes illetményalappal - az e törvény 4. számú mellékletében meghatározott szorzószámok szerint kell megállapítani.

(3) 2001. december 31-ig külön törvény határozza meg az e törvény 73. §-ának (2) bekezdésével módosított Ktv. 2. számú melléklete szerinti fizetési fokozathoz tartozó szorzószámok teljes mértékű egy vagy több szakaszban történő bevezetésének időpontját oly módon, hogy legkésőbb 2003. július 1-jétől a köztisztviselő az e törvény 73. §-ának (2) bekezdésével módosított Ktv. 2. számú melléklete szerinti fizetési fokozathoz tartozó szorzószám alapján számított alapilletményre jogosult. A vezető és a jegyző, főjegyző alapilletményét legkésőbb 2003. július 1-jétől az e törvény 48. §-ával módosított Ktv. 45. §-ában megállapított szorzószám alapján kell megállapítani.

(4) A vezető és a jegyző, főjegyző - a minisztert, politikai államtitkárt kivéve - alapilletményének megállapítására a (2)-(3) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(5) Az e törvény hatálybalépése után hozott, a köztisztviselői besorolást érintő munkáltatói intézkedések - ideértve a kinevezést is - esetében az alapilletmény megállapítása szempontjából a (2)-(4) bekezdés figyelembevételével kell eljárni.

(6) Ha e törvény hatálybalépésekor a helyi önkormányzat képviselő-testülete által megállapított illetményalap meghaladja az e törvény hatálybalépésekor az államigazgatásban érvényes illetményalapot, s a helyi önkormányzattal közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő korábbi szorzószám alapján megállapított alapilletménye meghaladja a (2)-(4) bekezdések alapján megállapított alapilletményt, a már megszerzett alapilletmény összege nem csökkenthető, s az 2002. január 1-jétől a Központi Statisztikai Hivatal adatainak figyelembevételével legfeljebb az előző évi infláció mértékével és a bruttó hazai össztermék együttes százalékos növekedésének felével emelhető. E szerint kell eljárni mindaddig, amíg a helyi önkormányzat képviselő-testülete által megállapított illetményalap meghaladja az államigazgatásban érvényes illetményalapot.

(7) A törvény hatálybalépésekor körjegyzői vezetői illetménypótlékra jogosult körjegyző, illetve körjegyzői feladatot ellátó nagyközségi, városi (megyei jogú városi) jegyző vezetői illetménypótlékát meg kell szüntetni és annak összegét az alapilletményébe be kell építeni. Ez az e törvény 49. §-ával megállapított Ktv. 46. §-ának (4) bekezdésében meghatározott vezetői illetménypótlékra való jogosultságát nem érinti.

(8) E törvény hatálybalépésével a Ktv. 43. §-ának (4)-(5) bekezdésében foglaltak alapján megállapított alapilletmény eltérítések megszűnnek és az alapilletményt a (2)-(4) bekezdés alapulvételével kell megállapítani azzal a feltétellel, hogy a már megállapított alapilletmény összege nem csökkenthető. Ha az meghaladja az ily módon számított alapilletményt, az 2002. január 1-jétől a Központi Statisztikai Hivatal adatainak figyelembevételével legfeljebb az előző évi infláció mértékével és a bruttó hazai össztermék együttes százalékos növekedésének felével emelhető.

(9) E törvény hatálybalépésével a Ktv. 27-28. §-ai alapján hozott munkáltatói intézkedések érvényüket vesztik, emiatt azonban a már megállapított alapilletmény összege nem csökkenthető. A feltételek megléte esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója ismételten intézkedhet a Ktv. 27-28. §-ai szerinti besorolásról és annak megfelelő alapilletmény megállapításáról azzal a feltétellel, hogy a Ktv. 28. §-a szerinti várakozási idő meghosszabbítása nem haladhatja meg azt az időtartamot, amennyi az e törvény hatálybalépése előtt hozott várakozási idő meghosszabbítására vonatkozó intézkedés határidejéből e törvény hatálybalépésekor még hátra volt.

(10) Ha e törvény hatálybalépésekor a köztisztviselő a Ktv. 26. §-ának (1) bekezdése alapján eggyel alacsonyabb besorolási fokozatban van, a fizetési fokozathoz tartozó közszolgálati jogviszonyban töltött időnek megfelelően kell őt besorolni, amíg a képesítési előírásnak megfelelő iskolai végzettséget, illetve szakképesítést meg nem szerzi.

(11) Ha e törvény hatálybalépésekor a köztisztviselő a Ktv. 50. § (2) bekezdésének b), d), e) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés hatálya alatt áll, őt a fegyelmi büntetésben megállapított besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó közszolgálati jogviszonyban töltött időnek megfelelő fizetési fokozatba kell sorolni, amíg a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. Azt követően a közszolgálati jogviszonyban töltött idő alapján kell besorolni.

(12) A törvény hatálybalépésekor közigazgatási szakvizsgapótlékkal rendelkező köztisztviselő szakvizsgapótlékát meg kell szüntetni, s annak összegét a köztisztviselő alapilletményébe be kell építeni.

(13) Az Állami Számvevőszék és a Gazdasági Versenyhivatal külön törvény szerint besorolt köztisztviselői esetében a besorolást és az alapilletmény megállapítását az (1)-(12) bekezdések megfelelő alkalmazásával kell elvégezni.

(14) A hivatali szervezet vezetője 2001. évben ruházati költségtérítést állapíthat meg, amelynek mértéke az illetményalap 100-150%-áig terjedhet.

(15) A törvény hatálybalépésekor fennálló politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói kinevezéseket az e törvény 11. §-ának (1) bekezdésével megállapított Ktv. 11/A. § (4) bekezdésében meghatározott létszámkorlát nem érinti.

(16) Az e törvény 97. §-ában az országgyűlési képviselőcsoportok köztisztviselőire megállapított illetménykereteket a Ktv., illetve annak 2. számú melléklete alapján számított illetmények figyelembevételével kell a törvény hatálybalépésétől biztosítani.

104. § Ha a köztisztviselő e törvény hatálybalépésekor személyi illetményre jogosult, személyi illetményét meg kell szüntetni és illetményét a 103. § (2)-(5) bekezdés alapulvételével kell megállapítani azzal a feltétellel, hogy illetménye nem csökkenthető azon közszolgálati jogviszonya fennállásáig, amely alapján a személyi illetményre jogosultságot szerzett. Ha a személyi illetmény összege meghaladja az ily módon számított illetményét, az 2002. január 1-jétől a Központi Statisztikai Hivatal adatainak figyelembevételével legfeljebb az előző évi infláció mértékével és a bruttó hazai össztermék együttes százalékos növekedésének felével emelhető.

105. § (1) Ha a törvény hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló I. besorolási osztályba sorolt köztisztviselő nem rendelkezik közigazgatási szakvizsgával, a közigazgatási szakvizsgát a törvény hatálybalépésétől számított 3 éven belül kell letennie. A határidő számítására a Ktv. 25. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. A határidő eredménytelen eltelte esetén magasabb fizetési, illetve besorolási fokozatba nem sorolható. Ha később a közigazgatási szakvizsgát megszerzi, a Ktv. 23. § rendelkezéseinek megfelelően kell besorolni és illetményét megállapítani.

(2) Ha a törvény hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselő - ide nem értve a vezetőt, a jegyzőt és a főjegyzőt - betöltötte az ötvenötödik életévét, mentesül a közigazgatási szakvizsga letétele alól, s számára a besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó illetményt kell megállapítani. Hasonlóan kell eljárni, ha e köztisztviselőt a törvény hatálybalépése után másik közigazgatási szervhez áthelyezik mindaddig, amíg a közszolgálati jogviszonya meg nem szűnik.

(3) A törvény hatálybalépése előtt adományozott címzetes tanácsosi és címzetes szak-főtanácsosi címet címzetes főtanácsosi és címzetes vezető-főtanácsosi címnek kell tekinteni. A törvény hatálybalépésekor e címekkel, valamint címzetes főtanácsosi és címzetes főmunkatársi címmel rendelkező köztisztviselőtől a címeket akkor sem lehet visszavonni, ha a köztisztviselő a címadományozás feltételeként e törvényben megállapított közszolgálati jogviszonyban töltött idővel, illetve közigazgatási szakvizsgával nem rendelkezik. A törvény hatálybalépése előtt a címzetes tanácsosi címmel rendelkező köztisztviselőt a főtanácsosi besorolási fokozat 13. fizetési fokozatába, a címzetes főtanácsosi címmel rendelkező köztisztviselőt a vezető főtanácsos besorolási fokozat 15. fizetési fokozatába, a címzetes szak-főtanácsosi címmel rendelkező köztisztviselőt a vezető-főtanácsosi besorolási fokozat 17. fizetési fokozatába, a címzetes főmunkatársi címmel rendelkező köztisztviselőt a főmunkatárs besorolási fokozat 16. fizetési fokozatába kell sorolni.

(4) 2002. december 31-ig az e törvény 31. §-ával megállapított Ktv. 30/B. § (1) bekezdésében meghatározott címzetes főjegyzői cím annak a körzetközponti jegyzőnek is adható, aki folyamatosan legalább 3 éve körzetközponti jegyzői tisztséget tölt be.

106. § (1) A köztisztviselő 2001. évre járó szabadságát az e törvény 42. §-ának (2) bekezdésével megállapított Ktv. 41. §-ának (3)-(4) bekezdése alapján a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül kell megállapítani azzal, hogy a törvény hatálybalépése előtt reá irányadó pótszabadság nem csökkenhet. Ezzel egyidejűleg meg kell állapítani a köztisztviselőnek az e törvény hatálybalépése előtt ki nem adott szabadságnapok számát. A ki nem adott szabadságot 2002. december 31-ig kell kiadni.

(2)

(3) Az e törvény hatálybalépését követő 120 napon belül - a 2000. december 31-i állapotnak megfelelően - vagyonnyilatkozatot kell tennie a törvény hatálybalépésekor közszolgálati jogviszonyban álló vagyonnyilatkozat tételére köteles köztisztviselőnek. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

(4) Az e törvény 26. §-ával megállapított Ktv. 26. §-ának (2) bekezdésében, valamint az e törvény 51. §-ának (2) bekezdésével megállapított Ktv. 48. §-ának (9) bekezdésében meghatározott rendelkezést az e törvény hatálybalépése után megkezdett tanulmányok, illetve nyújtott pénzügyi támogatás esetében kell alkalmazni.

(5) Az e törvény 18. §-ának (1) bekezdésével megállapított Ktv. 18. §-ának (3) bekezdésében, 19. §-ának (4) bekezdésével megállapított Ktv. 19. §-ának (7) bekezdésében meghatározott átlagkeresetre vonatkozó rendelkezést, 19. §-ának (1) bekezdésével megállapított Ktv. 19. §-ának (2) bekezdésében szereplő emelt összegű végkielégítésre vonatkozó rendelkezést, 32. §-ával megállapított Ktv. 31. §-ának (5)-(9) bekezdéseiben meghatározott vezetőkre vonatkozó rendelkezést, 35. §-ának (2) bekezdésével megállapított Ktv. 33. §-a (4) bekezdésének utolsó mondatát, 53. §-ával megállapított Ktv. 49/B. § (1) bekezdésének utolsó két mondatát, 57. §-ával megállapított Ktv. 57/A. §-át az e törvény hatálybalépését követően meghozott munkáltatói intézkedésekre kell alkalmazni.

(6) A hivatali szervezet vezetőjének általános szabályozási hatáskörébe tartozó tárgykörökről egységesen a közszolgálati szabályzatban kell rendelkezni. A közszolgálati szabályzatot e törvény hatálybalépésétől számított 120 napon belül kell elkészíteni. A szabályzatban foglaltakról a köztisztviselőket tájékoztatni kell.

(7) Az e törvény hatálybalépését követő 120 napon belül a képviselő-testület köteles felülvizsgálni, s e törvény szabályainak megfelelően módosítani a Ktv. alapján hozott rendeleteit.

(8) Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az e törvény hatálybalépésekor fennálló közszolgálati jogviszony tekintetében nem az e törvény 10. §-ának (4) bekezdésével megállapított Ktv. 11. § (7)-(8) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően járt el, az e törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül köteles a tájékoztatást írásban megadni.

(9) Az e törvény 14. §-ának (3) bekezdésével megállapított Ktv. 14. §-a (5)-(6) bekezdésének, az e törvény 41. §-ával megállapított Ktv. 40/B. §-ának, az e törvény 54. §-ával megállapított Ktv. 49/C. §-ának rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően elrendelt átirányításra, kirendelésre, kiküldetésre kell alkalmazni.

(10) E törvény hatálybalépésének évében az e törvény 14. §-ának (3) bekezdésével megállapított Ktv. 14. §-a (6)-(7) bekezdésében, az e törvény 41. §-ával megállapított Ktv. 40/B. §-a (2) bekezdésében, az e törvény 54. §-ával megállapított Ktv. 49/C. §-a (3) bekezdésében meghatározott időbeli korlátozást - a hatálybalépés időpontjától kezdődő, december 31-ig tartó időszakra figyelemmel - arányosan kell megállapítani és alkalmazni.

(11) A hivatali szervezet vezetője e törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül köteles felülvizsgálni és az e törvény szabályai szerint megállapítani a munkarendre, munkaidőkeretre, munkaidő-beosztásra és munkavégzésre vonatkozó szabályokat.

107. § (1) E törvény hatálybalépésekor a Ktv. hatálya alá tartozó közigazgatási szerveknél foglalkoztatott ügykezelők és fizikai alkalmazottak közszolgálati jogviszonya 2001. július 1-jén munkaviszonnyá alakul át. Az átalakulás tényéről a munkáltatónak intézkedni kell.

(2) A munkáltatói intézkedésben rendelkezni kell a közszolgálati jogviszony munkaviszonnyá történő átalakulásáról azzal, hogy a személyi alapbér nem lehet alacsonyabb az átalakulás időpontjában érvényes alapilletmény és - ha erre az ügykezelő és fizikai alkalmazott jogosult volt - illetménykiegészítés együttes összegénél.

(3) A közigazgatási szervnél a munkaviszony fennállásáig, illetve, ha a közigazgatási szerv közfeladata ellátására új szervezetet alakít és a munkaviszonyban álló e szervezetben a továbbfoglalkoztatást vállalja, továbbra is biztosítani kell részére azokat a juttatásokat és egyéb jogosultságokat, amelyekre e törvény hatálybalépése előtt közszolgálati jogviszonyban állóként jogot szerzett. A jubileumi jutalomra való jogosultság megszerzése szempontjából a munkaviszonyban töltött időt olyannak kell tekinteni, mintha a munkavállaló közszolgálati jogviszonyban töltötte volna el.

(4) A közszolgálati jogviszonyból átalakult munkaviszonyt munkáltatói rendes felmondással csak a 2001. június 30-án hatályos Ktv. 17. § (1) bekezdésének a)-f) pontjaiban meghatározott okok alapján lehet megszüntetni, és a felmondási idő, valamint a végkielégítés mértékének megállapítására a 2001. június 30-án irányadó szabályok szerint számított felmentési időt és a végkielégítés mértékét kell figyelembe venni, ha az érintett számára kedvezőbb.

108. § (1) 2001. június 30-án az ügykezelő és fizikai alkalmazott ellen folyamatban lévő, vagy általuk kezdeményezett fegyelmi eljárást, illetve a munkáltató fegyelmi határozatával összefüggő munkaügyi pert - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - meg kell szüntetni.

(2) Ha a per hivatalvesztés tekintetében folyik, a kereset elbírálásánál - a jog gyakorlására nyitva álló határidők kivételével - a rendkívüli felmondás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A hivatalvesztés tekintetében folyamatban lévő perben a Ktv. 54-56. § szabályait is alkalmazni kell. A hivatalvesztés végrehajtására vonatkozó, a Ktv. 59. §-a (4) bekezdésének rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az ügykezelő, fizikai alkalmazott jogviszonya a per tartama alatt e törvény erejénél fogva munkaviszonnyá alakul át.

109. § (1) A határozott időre szóló fegyelmi büntetések végrehajtását az ügykezelő és fizikai alkalmazott esetében 2001. június 30. napjával meg kell szüntetni.

(2) A fegyelmi büntetéshez fűződő hatály az ügykezelő és fizikai alkalmazott esetében 2001. június 30. napjával megszűnik.

(3) Az ügykezelő és fizikai alkalmazott közszolgálati jogviszonyával kapcsolatban 2001. július 1-jét megelőzően keletkező igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésére a 2001. július 1-jén hatályba lépett szabályok az irányadóak.

(4) Amennyiben az ügykezelő és a fizikai alkalmazott közszolgálati jogviszonyának megszüntetése tárgyában 2001. június 30-án munkaügyi per van folyamatban, és a jogviszony a per tárgyát képező jognyilatkozat folytán a fenti időpont előtt már megszűnt, a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása esetén

- ha az ügykezelő, fizikai alkalmazott a perben visszahelyezést kér, visszahelyezése esetén jogviszonyára a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell;

- ha az ügykezelő, fizikai alkalmazott a perben visszahelyezését nem kéri, a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit illetően a Ktv. 60. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.

110. § Amennyiben az ügykezelő és fizikai alkalmazott közszolgálati jogviszonyának megszüntetése tárgyában 2001. június 30-án munkaügyi per van folyamatban, és a jogviszony a per tárgyát képező jognyilatkozat folytán a fenti időpont előtt még nem szűnt meg, a jogviszony tekintetében a munkaviszonnyá alakulásra vonatkozó szabályokat az e törvényben meghatározott eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell.

111. § (1) A Ktv. 57/B. §-ának szabályai szerint leltárhiányért felelős ügykezelő és fizikai alkalmazott munkaviszonnyá alakult jogviszonya tekintetében a Ktv. 57/B-58. §-ainak rendelkezéseit 2001. december 31-ig lehet alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a leltárhiányért való kártérítési igényt közvetlen kártérítésre kötelezés helyett, az Mt. 173. §-a szerint kell érvényesíteni.

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb 2001. szeptember 30-ig köteles gondoskodni a leltározás elrendeléséről. A leltározást követően kezdődő leltáridőszak tekintetében az Mt. szabályait kell alkalmazni.

112. § Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a kihirdetést követő hatvan napon belül a Magyar Közlönyben közzétegye.

2003. évi XLV. törvény a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról 127. § (1) Ez a törvény a (2)-(5) bekezdés kivételével 2003. július 1-jén lép hatályba.

(2) Az e törvény 28. §-ával megállapított Ktv. 49/G. §-ának (1) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba.

(7) Az e törvény

- 7. §-ával megállapított Ktv. 17. § (2) bekezdésének e) pontját az e törvény hatálybalépése után kezdeményezett kérelmekre,

- 16. §-ával megállapított Ktv. 31. § (6)-(8) bekezdését az e törvény hatálybalépése után közölt vezetői megbízásról lemondásra, vezetői megbízás visszavonására,

- 23. §-ával megállapított Ktv. 44/A. §-a (1)-(2) és (5) bekezdésének, valamint az e törvény 25. §-ának (2) bekezdésével megállapított Ktv. 46. §-a (5) bekezdésének rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően megállapított illetménykiegészítésre, illetve vezetői illetménypótlékra,

- 27. §-ával megállapított Ktv. 48. § (5)-(8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az e törvény hatálybalépésétől,

- 30. §-ával megállapított Ktv. 49/I. §-ában foglalt rendelkezéseket az e törvény hatálybalépése után igényelt kezességvállalásokra

kell alkalmazni.

129. § (1) E törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül a munkáltatói jogkör gyakorlója - 2003. július 1-jei hatállyal - köteles e törvény szabályai szerint a köztisztviselő illetményét megállapítani.

(2) A köztisztviselő alapilletményét az államigazgatásban érvényes illetményalap és a Ktv. 2. számú melléklete szerinti fizetési fokozathoz tartozó szorzószám alapján kell megállapítani.

(3) E törvény hatálybalépésével a Ktv. 43. §-ának (4)-(5) bekezdésében foglaltak alapján megállapított illetményeltérítésekről a hivatali szervezet vezetője a (2) bekezdés szerint megállapított alapilletmény alapulvételével az alapilletmény eltérítéséről ismételten határoz.

(4) A vezető - a minisztert, politikai államtitkárt kivéve - alapilletményét az államigazgatásban érvényes illetményalap és a Ktv. 45. § (1) bekezdésében megállapított szorzószám alapulvételével kell megállapítani. Vezető esetében a (3) bekezdésben foglaltakat megfelelően kell alkalmazni.

(5) Ha a vezető és a köztisztviselő 2001. július 1-jét megelőzően megállapított személyi illetménye - figyelembe véve az azóta bekövetkezett emeléseket is - magasabb, mint az e törvény szerint megállapítható illetménye, akkor a korábbi illetményére jogosult, s az nem csökkenthető azon közszolgálati jogviszonya fennállásáig, amely alapján a személyi illetményre jogosultságot szerzett. Ez esetben az illetményemelés mértékét (%-át) az éves költségvetési törvény állapítja meg. Az illetménymegállapítás során mindaddig így kell eljárni, ameddig a korábban megállapított személyi illetmény összege az illetményrendszer szerint megállapítható illetményét el nem éri.

(6) Ha e törvény hatálybalépésekor a helyi önkormányzat képviselő-testülete által megállapított illetményalap meghaladja az e törvény hatálybalépésekor az államigazgatásban érvényes illetményalapot, akkor annak mértéke nem csökkenthető, s mindaddig érvényesnek kell tekinteni, amíg az államigazgatásban megállapított illetményalap azt el nem éri.

(7) Az e törvény hatálybalépésétől a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalában a jegyző, vezető és köztisztviselő alapilletményét - a (8)-(9) bekezdés esetét kivéve - az államigazgatásban érvényes illetményalappal, az illetményalaphoz kötődő illetményelemeket és juttatásokat a (6) bekezdés szerinti illetményalap figyelembevételével kell megállapítani.

(8) Ha e törvény hatálybalépésekor a jegyző, vezető és köztisztviselő a (6) bekezdés szerinti illetményalap és a 2001. június 30-án hatályos Ktv. 45. §-a és a 2. számú melléklete szerinti szorzószámmal számított alapilletménye - figyelembe véve az azóta bekövetkezett emeléseket is - magasabb az e törvény szerint megállapítható alapilletményénél, akkor a magasabb alapilletményre jogosult. Ez esetben az illetményemelés mértékét (%-át) az éves költségvetési törvény állapítja meg. Az alapilletmény-megállapítás során mindaddig így kell eljárni, ameddig a korábban megállapított alapilletmény összege az illetményrendszer szerint megállapítható alapilletményt el nem éri.

(9) Ha a jegyző, vezető és a köztisztviselő 2001. július 1-jét megelőzően megállapított személyi illetményre jogosult, illetményének megállapításánál az (5) bekezdésben foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával kell eljárni.

130. § Felhatalmazást kapnak a fejezet felügyeletét ellátó szervek vezetői, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelői arra, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozók ruházati költségtérítési, illetve az étkezési hozzájárulás összegének emelésével összefüggésben keletkező kiadási többletek miatt saját hatáskörben - ezen összegek erejéig - átcsoportosítást hajtsanak végre a kiemelt előirányzatok között.

131. § (1) A 2001. június 30-án a Ktv. hatálya alá tartozó közigazgatási szervnél foglalkoztatott ügykezelő munkaviszonya 2003. július 1-jén közszolgálati jogviszonnyá alakul át. Az átalakulás tényéről a munkáltatói jogkör gyakorlója kinevezési okiratban - e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül - intézkedni köteles.

(2) Az (1) bekezdés szerint alakul át a munkaviszonya közszolgálati jogviszonnyá annak a Ktv. hatálya alá tartozó közigazgatási szervnél 2001. július 1. és e törvény hatálybalépése között munkaviszonyt létesített ügykezelőnek is, aki a Ktv.-ben foglalt alkalmazási feltételeknek megfelel.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti kinevezésben rendelkezni kell a munkaviszony közszolgálati jogviszonnyá történő átalakulásáról azzal, hogy az átalakulás időpontjában érvényes alapilletmény és - ha erre jogosult - az illetménykiegészítés összege a személyi alapbérnél nem lehet kevesebb. Az ügykezelő alapilletményét az államigazgatásban érvényes illetményalap és az e törvény 2. számú mellékletében meghatározott szorzószámok figyelembevételével kell megállapítani. A helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalában az illetményalaphoz kötődő illetményelemeket és juttatásokat az e törvény 129. § (6) bekezdés szerinti illetményalap figyelembevételével kell megállapítani. Ha az ügykezelő 2003. június 30-án érvényes személyi alapbére magasabb az e törvény szerint megállapítható illetményénél, az illetményemelés mértékét (%-át) az éves költségvetési törvény állapítja meg. Az illetménymegállapítás során mindaddig így kell eljárni, ameddig a korábban megállapított személyi alapbér összege az illetményrendszer szerint megállapítható illetményt el nem éri.

(4) Az e törvény hatálybalépésétől a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalába kinevezett ügykezelő alapilletményét az államigazgatásban érvényes illetményalappal, és az e törvény 2. számú mellékletében meghatározott szorzószámok figyelembevételével, az illetményalaphoz kötődő illetményelemeket és juttatásokat az e törvény 129. § (6) bekezdés szerinti illetményalap figyelembevételével kell megállapítani.

(5) Az (1) és (2) bekezdés szerint kinevezett ügykezelő a Ktv. 12. § (2) bekezdése szerint a törvény hatálybalépését követő 30 napon belül esküt tesz. Ha az ügykezelő az esküt - önhibáján kívüli okból - határidőre nem tudja letenni, akkor a határidőt az akadály megszűnésétől kell számítani. Eskütétel hiányában a munkaviszony közszolgálati jogviszonnyá nem alakul át, s a munkavállaló munkaviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg.

(6) Az (1) és (2) bekezdés szerint kinevezett ügykezelő esetében a jogviszony átalakulását megelőzően a közigazgatási szervnél munkaviszonyban töltött időt úgy kell tekinteni, mint ha azt az ügykezelő az átalakítással létesített közszolgálati jogviszonyban töltötte volna.

(7) Ha az ügykezelő nem felel meg a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek, akkor a munkaviszonyát az e törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül rendes felmondással meg kell szüntetni.

(8) Ha az (1) és (2) bekezdés szerint kinevezett ügykezelő 2001. július 1. és e törvény hatálybalépése között a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítása alapján a jubileumi jutalom valamely fokozatát elérte, azt e törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül, a kifizetéskor esedékes illetménye alapulvételével ki kell fizetni. Nem jogosult a jubileumi jutalomra, ha azt ez alatt az idő alatt már megkapta. A jubileumi jutalomra való jogosultság megszerzése szempontjából a munkaviszonyban töltött időt olyannak kell tekinteni, mintha a munkavállaló közszolgálati jogviszonyban töltötte volna el.

(9) A közigazgatási szervnél az ügykezelő közszolgálati jogviszonya fennállásáig továbbra is biztosítani kell részére azokat a juttatásokat és egyéb jogosultságokat, amelyekre e törvény hatálybalépése előtt a közigazgatási szervnél munkaviszonyban állóként a kollektív szerződés alapján jogot szerzett.

(10) Az e törvény hatálybalépése napján felmondási idejét töltő ügykezelőt a közszolgálati jogviszonnyá alakulásra vonatkozó szabályok nem érintik, a jogviszonya megszüntetésére a Munka Törvénykönyve rendelkezései az irányadók.

132. § (1) Az e törvény hatálybalépését követő 120 napon belül - a 2002. december 31-i állapotnak megfelelően - vagyonnyilatkozatot kell tennie a törvény hatálybalépésekor munkaviszonyból közszolgálati jogviszonnyá átalakult vagyonnyilatkozat tételére kötelezett ügykezelőnek. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

(2) Az e törvény hatálybalépését követő 60 napon belül a munkáltatói jogkör gyakorlója az e törvény 131. § (1) és (2) bekezdés szerint kinevezett ügykezelőről a Ktv. 61. §-a szerinti közszolgálati alapnyilvántartást köteles felfektetni.

(3) A közigazgatási szervek az e törvény 131. § (1) és (2) bekezdés szerint kinevezett ügykezelő alapadatairól első alkalommal az e törvény hatálybalépését követő 90 napon belül, ezt követően a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok alapulvételével adatszolgáltatást végeznek a központi közszolgálati nyilvántartás részére.

133. § (1) Az e törvény hatálybalépése napján az ügykezelő ellen folyamatban lévő hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásával összefüggő munkaügyi pert - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - meg kell szüntetni.

(2) Ha a per rendkívüli felmondás tekintetében folyik, a kereset elbírálásánál - a jog gyakorlására nyitva álló határidők kivételével - a rendkívüli felmondás szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha az ügykezelő jogviszonya a per tartama alatt e törvény erejénél fogva közszolgálati jogviszonnyá alakul át.

134. § (1) Az ügykezelő munkaviszonyával kapcsolatban e törvény hatálybalépését megelőzően keletkező igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésére a Ktv. szabályai az irányadóak.

(2) Amennyiben az ügykezelő munkaviszonyának megszüntetése tárgyában az e törvény hatálybalépésének alapján munkaügyi per van folyamatban, és a jogviszony a per tárgyát képező jognyilatkozat folytán a fenti időpont előtt már megszűnt, a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása esetén

- ha az ügykezelő a perben visszahelyezést kér, visszahelyezése esetén jogviszonyára a Ktv. rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell;

- ha az ügykezelő a perben visszahelyezését nem kéri, a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit illetően a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni.

135. § Amennyiben az ügykezelő munkaviszonyának megszüntetése tárgyában az e törvény hatálybalépése napján munkaügyi per van folyamatban, és a jogviszony a per tárgyát képező jognyilatkozat folytán a fenti időpont előtt még nem szűnt meg, a jogviszony tekintetében a közszolgálati jogviszonnyá alakulásra vonatkozó szabályokat az e törvényben meghatározott eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell.

136. § (1) Az Mt. 170-170/D. §-ának szabályai szerint leltárhiányért felelős ügykezelő közszolgálati jogviszonnyá alakult jogviszonya tekintetében az Mt. 170-170/D. §-ainak rendelkezéseit 2003. december 31-ig lehet alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a leltárhiányért való kártérítési igényt közvetlen kártérítésre kötelezés helyett, az Mt. 173. §-a szerint kell érvényesíteni.

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb 2003. október 31-ig köteles gondoskodni a leltározás elrendeléséről. A leltározást követően kezdődő leltáridőszak tekintetében a Ktv. szabályait kell alkalmazni.

137. § (1) A hivatali szervezet vezetőjének általános szabályozási hatáskörébe tartozó tárgykörökről egységesen a közszolgálati szabályzatban kell rendelkezni. A közszolgálati szabályzatot e törvény hatálybalépésétől számított 120 napon belül kell elkészíteni. A szabályzatban foglaltakról a köztisztviselőket tájékoztatni kell.

(2) A képviselő-testület a Ktv. alapján hozott rendeleteit az e törvény hatálybalépését követő 120 napon belül köteles felülvizsgálni.

2004. évi CXXXV. törvény a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről 120. § (1) E törvény hatálybalépése nem érinti a 2004. évre vonatkozó szabadságolási tervben, a rekreációs szabadsággal kapcsolatban megtett munkáltatói intézkedéseket azzal, hogy e törvény hatálybalépését követően rekreációs szabadság kiadására nem kerülhet sor. A rekreációs szabadságról szóló 136/2003. (IX. 4.) Korm. rendelet alapján a 2005. évre vonatkozóan elkészített ütemezési terv, illetve meghozott munkáltatói döntések nem hajthatók végre.

(2) Az e törvény 93. §-ával megállapított, az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 69/A. §-a (6) bekezdésének rendelkezéseit e törvény hatálybalépését megelőzően átadott ingatlanok tekintetében is alkalmazni kell.

(3) a) Az e törvény 86. §-ával megállapított, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 15. §-a (1) bekezdése f) pontjának hatálybalépését megelőzően az a köztisztviselő, valamint

b) az e törvény 87. §-ával megállapított, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 25. §-a (1) bekezdése e) pontjának hatálybalépését megelőzően az a közalkalmazott,

aki a 65. életévét betöltötte vagy 2005. július 1-jéig tölti be, annak jogviszonya 2005. július 1-jén szűnik meg.

(4) Az e törvény 86. §-ával megállapított, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 23. §-ának és a 26. §-a (2) bekezdésének rendelkezéseit a saját munkáltatójával tanulmányi szerződést kötött köztisztviselő esetén első ízben a felsőfokú oktatási intézményekben 2005/2006. tanévben megszerzett felsőfokú iskolai végzettségek esetén kell alkalmazni.

(5) Az e törvény 86. §-ával megállapított, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 11/A. §-a (5) bekezdésének második mondatában és (9) bekezdésében foglalt rendelkezéseket azon politikai főtanácsadókra, politikai tanácsadókra is alkalmazni kell, akiknek politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyuk e törvény kihirdetésekor fennáll.

(6) Az e törvénnyel megállapított, az (5) bekezdésben nem említett rendelkezéseket azokra a politikai főtanácsadókra, politikai tanácsadókra is alkalmazni kell, akik e törvény hatálybalépését megelőzően, jogviszonyuknak a Ktv. 11/A. § (8) bekezdése alapján történő megszűnését követő 30 napon belül újabb politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyt létesítettek és végkielégítésben nem részesültek, amennyiben politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyuk e törvény kihirdetésekor fennáll.

1. számú melléklet az 1992. évi XXIII. törvényhez

MINŐSÍTÉSI LAP

1.	Személyi adatok:
	Név (leánykori név):
	Anyja neve:
	Születési hely:
	Születési idő:
	Besorolás:
	Vezetői megbízatás:
2.	a)		Az adott pályaszakasz kezdete:
	b)		A minősítés időpontja:
	c)		Az előírtnál rövidebb vagy hosszabb várakozási idő indoka:
3.	A jogszabályban előírt, a kormányprogramban, a Kormány munkatervében és törvényalkotási programjában, az önkormányzat ciklusprogramjában és munkatervében és a közigazgatási szerv munkatervében, valamint a munkáltató által meghatározott feltételek, feladatok: ...........................
4.	Szempontok a feltételek és feladatok teljesítésének megítéléséhez:
	a)		Szakmai ismeret és jártasság
			1. Kiemelkedő
			2. Átlag feletti
			3. Átlagos
			4. Átlag alatti
			5. Nem kielégítő
	b)		Elemzőkészség
				1. Kiemelkedő
				2. Átlag feletti
				3. Átlagos
				4. Átlag alatti
			5. Nem kielégítő
	c)		Ítélőképesség
				1. Kiemelkedő
				2. Átlag feletti
				3. Átlagos
				4. Átlag alatti
				5. Nem kielégítő
	d)		Pontosság
			1. Kiemelkedő
			2. Átlag feletti
			3. Átlagos
			4. Átlag alatti
			5. Nem kielégítő
	e)		Írásbeli kifejezőkészség
			1. Kiemelkedő
			2. Átlag feletti
			3. Átlagos
			4. Átlag alatti
			5. Nem kielégítő
	f)	Szóbeli kifejezőkészség
				1. Kiemelkedő
				2. Átlag feletti
				3. Átlagos
				4. Átlag alatti
				5. Nem kielégítő
	g)		Felelősségérzet
				1. Kiemelkedő
				2. Átlag feletti
				3. Átlagos
				4. Átlag alatti
				5. Nem kielégítő
	h)		Hivatástudat
				1. Kiemelkedő
				2. Átlag feletti
				3. Átlagos
				4. Átlag alatti
				5. Nem kielégítő
	i)		Kapcsolatteremtő, -fenntartó készség
			1. Kiemelkedő
			2. Átlag feletti
			3. Átlagos
			4. Átlag alatti
			5. Nem kielégítő
	j)		Szorgalom, igyekezet
			1. Kiemelkedő
			2. Átlag feletti
			3. Átlagos
			4. Átlag alatti
			5. Nem kielégítő
Vezető esetében (amennyiben több köztisztviselőt, illetve ügykezelőt irányít):
	k)		A vezetett csoport munkájának színvonala
				1. Kiemelkedő
				2. Átlag feletti
				3. Átlagos
				4. Átlag alatti
				5. Nem kielégítő
	l)		A munka szervezettsége
			1. Kiemelkedő
			2. Átlag feletti
			3. Átlagos
			4. Átlag alatti
			5. Nem kielégítő
5.	A minősítő által lényegesnek tartott egyéb szempontok:
6.	A minősített alkalmasságának megítélése (a 4-5. pontban megjelölt szempontok alapján)
	1. Kiválóan alkalmas
	2. Alkalmas
	3. Kevéssé alkalmas
	4. Alkalmatlan

A minősítést a minősítettel ismertettem.

minősítő neve, aláírása:

beosztása:

A minősítés tartalmát megismertem.

Észrevételeim:

minősített aláírása

Az érdekképviseleti szerv észrevételei:

2. számú melléklet az 1992. évi XXIII. törvényhez

ILLETMÉNYRENDSZER

I. BESOROLÁSI OSZTÁLY (felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők)

Besorolási fokozat megnevezése	Fizetési fokozat	Közszolgálati jogviszony időtartama (év)	Szorzószám
Gyakornok	1	0-1	3,1
Fogalmazó	2	1-2	3,2
	3	2-3	3,3
Tanácsos	4	3-4	3,5
	5	4-6	3,7
	6	6-8	3,9
Vezető-tanácsos	7	8-10	4,2
	8	10-12	4,4
	9	12-14	4.6
	10	14-16	4,8
Főtanácsos	11	16-19	5,1
	12	19-22	5,2
	13	22-25	5,3
Vezető-főtanácsos	14	25-29	5,6
	15	29-33	5,7
	16	33-37	5,8
	17	37 év felett	6,0

II. BESOROLÁSI OSZTÁLY (középiskolai végzettségű köztisztviselők)

Besorolási fokozat megnevezése	Fizetési fokozat	Közszolgálati jogviszony időtartama (év)	Szorzószám
Gyakornok	1	0-2	1,6
Előadó	2	2-4	1,9
	3	4-6	2,0
	4	6-8	2,2
	5	8-10	2,25
	6	10-12	2,3
Főelőadó	7	12-15	2,5
	8	15-18	2,6
	9	18-21	2,65
	10	21-24	2,7
	11	24-27	2,8
	12	27-29	2,85
	13	29-31	2,9
Főmunkatárs	14	31-33	3,3
	15	33-35	4,0
	16	35-37	4,2
	17	37 év felett	4,4

III. BESOROLÁSI OSZTÁLY (ügykezelők)

Besorolási fokozat megnevezése	Fizetési fokozat	Közszolgálati jogviszony időtartama (év)	Szorzószám
Ügykezelő	1	0-2	1,55
	2	2-10	1,85
	3	10-20	2,0
	4	20-30	2,25
	5	30-37	2,5
	6	37 év felett	2,75

3. számú melléklet az 1992. évi XXIII. törvényhez

A KÖZSZOLGÁLATI ALAPNYILVÁNTARTÁS ADATKÖRE

A köztisztviselő

I/A.

- neve (leánykori neve)

- születési helye, ideje

- anyja neve

- lakóhely, lakáscím, tartózkodási hely, telefonszám

- családi állapot

- adóazonosító jele

- társadalombiztosítási azonosító jele

- bankszámlaszáma (49/A. § (1) bek.]

I/B. eltartott gyermeke(i)

- neve

- születési helye, ideje

- anyja neve

- lakóhely, lakáscím, tartózkodási hely

- adóazonosító jele

- társadalombiztosítási azonosító jele

II.

- legmagasabb iskolai végzettsége (több végzettség esetén valamennyi)

- szakképzettsége(i)

- iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett szakképesítése(i), valamint meghatározott munkakör betöltésére jogosító okiratok adatai

- tudományos fokozata

- idegennyelv-ismerete

- képzésre, továbbképzésre, vezetőképzésre, átképzésre vonatkozó adatai

III.

- korábbi munkaviszonyban [72. § (1) bek.] töltött időtartamok

megnevezése

a munkahely megnevezése

beosztás

besorolás

a megszűnés módja

IV.

- a közszolgálati jogviszony kezdete, a kiszámításánál figyelmen kívül hagyandó időtartamok

- állampolgársága

- erkölcsi bizonyítvány száma, kelte

- közigazgatási alapvizsga adatai

- közigazgatási szakvizsga adatai

- a jubileumi jutalom és a végkielégítés mértéke kiszámításának alapjául szolgáló időtartamok,

- esküokmány száma, kelte.

V.

- az alkalmazó közigazgatási szerv neve, székhelye, statisztikai számjele

- e szervnél a közszolgálati jogviszony kezdete

- köztisztviselő jelenlegi besorolása, besorolásának időpontja

- munkakör(ök) megnevezése és a betöltés időtartama, FEOR szám

- vezetői megbízása, a megbízás megszűnésének adatai

- címadományozás, jutalmazás, kitüntetés adatai

- a minősítések időpontja

- hatályos fegyelmi büntetés

VI.

- személyi juttatások nyilvántartása a központi létszám- és bérgazdálkodási statisztikai információs rendszer figyelembevételével

VII.

- a köztisztviselő munkából való távollétének jogcíme és időtartama

VIII.

- a közszolgálati jogviszony megszűnésének, valamint a végleges és határozott idejű áthelyezés időpontja, módja, a végkielégítés adatai.

IX.

- a 21. § (5) bekezdés c) pontjában foglaltakkal összefüggő adatai (a köztisztviselő bejelentése gazdasági társaságnál vezető tisztségviselői, illetve felügyelő bizottsági tagságával kapcsolatos megbízásáról)

X.

- a főtisztviselői kinevezés elnyerésével összefüggő adatok (jogosultság, díjazás, időtartam, az áthelyezés időpontja, célja, időtartama, a főtisztviselői továbbképzés adatai, a rendelkezési állomány adatai, a főtisztviselői kinevezés megszűnésének módja, időpontja).

XI.

- az állami készfizető kezességvállalással összefüggő adatok (a hitelszerződést kötő pénzintézet neve, címe; az állami kezességvállalással biztosított hitel nagysága; a hitel lejártának időpontja).

4. számú melléklet az 1992. évi XXIII. törvényhez

KÖZPONTI KÖZSZOLGÁLATI NYILVÁNTARTÁS
ADATKÖRE

A köztisztviselő

I.

- technikai azonosító kódja

II.

- neme, a főtisztviselő neve

- születési ideje

- ügykezelő állampolgársága

III.

- legmagasabb iskolai végzettsége (több végzettség esetén valamennyi)

- szakképzettsége(i)

- iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett szakképesítése(i)

- tudományos fokozata

- idegennyelv-ismerete

IV.

- a közszolgálati jogviszony kezdete

- a közigazgatási alapvizsga adatai

- a közigazgatási szakvizsga adatai

- a jubileumi jutalom és a végkielégítés mértéke kiszámításának alapjául szolgáló időtartamok adatai

V.

- az alkalmazó közigazgatási szerv neve, székhelye, statisztikai számjele

- e szervnél közszolgálati jogviszonyának kezdete

- jelenlegi besorolása, vezetői megbízatása, FEOR száma

- címadományozásra vonatkozó adatok

VI.

- képzéssel, továbbképzéssel, vezetőképzéssel, átképzéssel összefüggő adatok

VII.

- a közszolgálati jogviszony megszűnésének, valamint a végleges és határozott idejű áthelyezés időpontja, módja, a végkielégítés adatai

VIII.

- a főtisztviselői kinevezés elnyerésével összefüggő adatok (jogosultság, díjazás, időtartam, az áthelyezés időpontja, célja, időtartama, a főtisztviselői továbbképzés adatai, a rendelkezési állomány adatai, a főtisztviselői kinevezés megszűnésének módja, időpontja).

5. számú melléklet az 1992. évi XXIII. törvényhez

A tartalékállományba helyezett közszolgálati jogviszonyban állók
nyilvántartásának adatköre

A köztisztviselő

I.

- neve

- technikai azonosítója

- születési ideje

- lakcím adatai (lakóhelye, tartózkodási helye), telefonszáma

II.

- legmagasabb iskolai végzettsége (több végzettség esetén valamennyi)

- szakképzettségei

- iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett szakképesítései

- tudományos fokozata

- idegennyelv ismerete

III.

- korábbi munkaviszonyban töltött időtartamok

megnevezése

a munkahely megnevezése

beosztás

besorolás

a megszűnés módja

IV.

- az alkalmazó közigazgatási szerv neve és címe

- a tartalékállományba helyezés időpontja

- a tartalékállományba helyezés időtartama

V.

- közszolgálati jogviszonyának időtartama

- besorolási osztálya, fokozata

- fizetési fokozata

- illetménye

- adományozott címe

6. számú melléklet az 1992. évi XXIII. törvényhez

VAGYONNYILATKOZAT

SZEMÉLYI RÉSZ

A nyilatkozatot adó személyi adatai

A köztisztviselő

neve: ..........................................................................................................................

szül. ideje: .......................... szül. helye: ......................................................................

anyja neve: .................................................................................................................

állandó lakásának címe: ..............................................................................................

munkáltató megnevezése, címe: ...................................................................................

technikai azonosító kódja: ______ _____ __

A köztisztviselővel közös háztartásban élő házas-, illetve élettárs

neve: ..........................................................................................................................

szül. ideje: .......................... szül. helye: ......................................................................

anyja neve: .................................................................................................................

állandó lakásának címe: ..............................................................................................

technikai azonosító kódja: ______ _____ __

A köztisztviselő

neve: ..........................................................................................................................

szül. ideje: .......................... szül. helye: .......................................................................

anyja neve: ..................................................................................................................

állandó lakásának címe: ................................................................................................

munkáltató megnevezése, címe: ....................................................................................

technikai azonosító kódja: ______ _____ __

A köztisztviselővel közös háztartásban élő gyermek

neve: ..........................................................................................................................

szül. ideje: .......................... szül. helye: .......................................................................

anyja neve: ..................................................................................................................

állandó lakásának címe: ................................................................................................

technikai azonosító kódja: ______ _____ __

______ _____ __

(technikai azonosító kód)

VAGYONI RÉSZ

I. Rész

A nyilatkozatot adó éves jövedelme:

........................... év ............................... Ft.

........................... év ............................... Ft.

........................... év ............................... Ft.

........................... év ............................... Ft.

........................... év ............................... Ft.

........................... év ............................... Ft.

II. Rész

Vagyoni nyilatkozat

A) Ingatlanok

1. Lakástulajdon és lakótelek-tulajdon (vagy állandó, illetve tartós használat, haszonélvezeti jog):

a) címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

......................................................................................................................................

b) címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

.....................................................................................................................................

c) címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

.....................................................................................................................................

2. Üdülőtulajdon és üdülőtelek-tulajdon (vagy állandó, illetve tartós használat, haszonélvezeti jog):

a) címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

...................................................................................................................................

b) címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

.....................................................................................................................................

c) címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

.....................................................................................................................................

3. Egyéb, nem lakás céljára szolgáló épület-(épületrész-)tulajdon (vagy állandó használat, haszonélvezeti jog):

a) megnevezése (zártkerti építmény, műhely, üzlet, műterem, rendelő, garázs stb.):

........................................................................................................................................

címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

...................................................................................................................................

b) megnevezése: ..............................................................................................................

címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

...................................................................................................................................

c) megnevezése: ..............................................................................................................

címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

...................................................................................................................................

d) megnevezése: ..............................................................................................................

címe: ...................................... város/község .................................. út/utca ...... hsz.

alapterülete: .......................................... m², tulajdoni hányad: ......................................

a szerzés ideje, jogcíme: ...............................................................................................

...................................................................................................................................

4. Termőföldtulajdon (vagy állandó használat, haszonélvezeti jog):

a) megnevezése: ..........................................................................................................

címe: ............................................ város/község .............. hrsz., alapterülete: .......... m²,

művelési ága: .....................................................tulajdoni hányad: .................................

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

....................................................................................................................................

b) megnevezése: ..........................................................................................................

címe: ............................................ város/község .............. hrsz., alapterülete: .......... m²,

művelési ága: .....................................................tulajdoni hányad: .................................

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

....................................................................................................................................

c) megnevezése: ..........................................................................................................

címe: ............................................ város/község .............. hrsz., alapterülete: .......... m²,

művelési ága: .....................................................tulajdoni hányad: .................................

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

....................................................................................................................................

d) megnevezése: ..........................................................................................................

címe: ............................................ város/község .............. hrsz., alapterülete: .......... m²,

művelési ága: .....................................................tulajdoni hányad: .................................

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

....................................................................................................................................

B) Nagy értékű ingóságok

1. Gépjárművek:

a) személygépkocsi: ............................................ típus ................................. rendszám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

........................................................................... típus ................................. rendszám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

........................................................................... típus ................................. rendszám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

b) tehergépjármű, autóbusz: .................................. típus ................................ rendszám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

........................................................................... típus ................................. rendszám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

........................................................................... típus ................................. rendszám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

2. Védett műalkotás, védett gyűjtemény:

a) egyedi alkotások:

............................................ alkotó ................................ cím ......... nyilvántartási szám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

............................................ alkotó ................................ cím ......... nyilvántartási szám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

............................................ alkotó ................................ cím ......... nyilvántartási szám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

b) gyűjtemény

............................................ megnevezés ................ db .................. nyilvántartási szám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

............................................ megnevezés ................ db .................. nyilvántartási szám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

............................................ megnevezés ................ db .................. nyilvántartási szám

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

3. Egyéb, darabonként vagy készletenként (gyűjteményenként) a mindenkori köztisztviselői illetményalap tízszeres összegét meghaladó értékű ingóság:

a) ............................................................. megnevezés ........................... azonosító adat

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

b) ............................................................. megnevezés ........................... azonosító adat

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

c) ............................................................. megnevezés ........................... azonosító adat

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

d) ............................................................. megnevezés ........................... azonosító adat

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

e) ............................................................. megnevezés ........................... azonosító adat

a szerzés ideje, jogcíme: ................................................................................................

4. Értékpapírban elhelyezett megtakarítás (részvény, kötvény, részjegy, kincstárjegy, vagyonjegy stb.):

.............................................. megnevezés ............................ szám .................... érték

.............................................. megnevezés ............................ szám .................... érték

.............................................. megnevezés ............................ szám .................... érték

.............................................. megnevezés ............................ szám .................... érték

.............................................. megnevezés ............................ szám .................... érték

5. Takarékbetétben elhelyezett megtakarítás:

........................................ pénzintézet ........................ betétkönyv száma ............ összeg

........................................ pénzintézet ........................ betétkönyv száma ............ összeg

........................................ pénzintézet ........................ betétkönyv száma ............ összeg

........................................ pénzintézet ........................ betétkönyv száma ............ összeg

........................................ pénzintézet ........................ betétkönyv száma ............ összeg

6. A mindenkori köztisztviselői illetményalap tízszeres összegét meghaladó készpénz:

..................................................................................................................................Ft

7. Az összességében a mindenkori köztisztviselői illetményalap tízszeres összegét meghaladó pénzintézeti számlakövetelés vagy más, szerződés alapján fennálló pénzkövetelés:

........................................ pénzintézet ........................ számlaszám ................... összeg

........................................ pénzintézet ........................ számlaszám ................... összeg

........................................ pénzintézet ........................ számlaszám ................... összeg

........................................ pénzintézet ........................ számlaszám ................... összeg

........................................ pénzintézet ........................ számlaszám ................... összeg

A pénzkövetelés jogcíme	A kötelezett neve, lakcíme	A követelés összege	A szerződés (követelés)
			kelte	lejárati ideje

8. Más, jelentősebb értékű - közölni kívánt - vagyontárgyak, ha azok együttes értéke a mindenkori köztisztviselői illetményalap tízszeres összegét meghaladja:

.................................................................... megnevezés ......................... azonosító adat

.................................................................... megnevezés ......................... azonosító adat

.................................................................... megnevezés ......................... azonosító adat

.................................................................... megnevezés ......................... azonosító adat

.................................................................... megnevezés ......................... azonosító adat

III. Rész

Ebbe a rovatba kérjük feltüntetni a pénzintézettel, magánszemélyekkel szemben esetlegesen fennálló tartozásait

1. Pénzintézettel szemben:

A hitel megnevezése	A tartozás összege	A tartozás
		kelte	lejárati ideje

2. Magánszemélyekkel szemben - feltéve, ha a hitelező magánszemély írásban hozzájárult e pontban meghatározott adatai közléséhez -:

A hitelező neve, lakcíme	A tartozás összege	A tartozás
		kelte	lejárati ideje

IV. Rész

Egyéb közlendők

Gazdasági érdekeltségi nyilatkozat

1. Gazdasági társaságban (közkereseti társaság, betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság) fennálló tisztsége (a társaság vezető tisztségviselője, felügyelő bizottságának tagja, könyvvizsgálója) vagy érdekeltsége:

I.

1. cégbejegyzés száma: ...............................................................................................

2. gazdasági társaság neve, formája: ............................................................................

3. székhelye: ...............................................................................................................

4. az érdekeltség formája (tulajdonos, részvényes, Bt. esetén beltag/kültag stb.): ..........

.........................................................................................................................................

5. a tulajdoni érdekeltség keletkezésekori aránya: ...................................................... %

6. a tulajdoni érdekeltség jelenlegi aránya: ................................................................. %

7. nyereségből való részesedése: .............................................................................. %

8. a gazdasági társaságban viselt tisztsége: ....................................................................

II.

1. cégbejegyzés száma: ...............................................................................................

2. gazdasági társaság neve, formája: ............................................................................

3. székhelye: ...............................................................................................................

4. az érdekeltség formája (tulajdonos, részvényes, Bt. esetén beltag/kültag stb.): ..........

........................................................................................................................................

5. a tulajdoni érdekeltség keletkezésekori aránya: ...................................................... %

6. a tulajdoni érdekeltség jelenlegi aránya: ................................................................. %

7. nyereségből való részesedése: .............................................................................. %

8. a gazdasági társaságban viselt tisztsége: ....................................................................

III.

1. cégbejegyzés száma: ...............................................................................................

2. gazdasági társaság neve, formája: ............................................................................

3. székhelye: ...............................................................................................................

4. az érdekeltség formája (tulajdonos, részvényes, Bt. esetén beltag/kültag stb.): ..........

........................................................................................................................................

5. a tulajdoni érdekeltség keletkezésekori aránya: ...................................................... %

6. a tulajdoni érdekeltség jelenlegi aránya: ................................................................. %

7. nyereségből való részesedése: .............................................................................. %

8. a gazdasági társaságban viselt tisztsége: ....................................................................

IV.

1. cégbejegyzés száma: ...............................................................................................

2. gazdasági társaság neve, formája: ............................................................................

3. székhelye: ...............................................................................................................

4. az érdekeltség formája (tulajdonos, részvényes, Bt. esetén beltag/kültag stb.): ..........

........................................................................................................................................

5. a tulajdoni érdekeltség keletkezésekori aránya: ...................................................... %

6. a tulajdoni érdekeltség jelenlegi aránya: ................................................................. %

7. nyereségből való részesedése: .............................................................................. %

8. a gazdasági társaságban viselt tisztsége: ....................................................................

V.

1. cégbejegyzés száma: ...............................................................................................

2. gazdasági társaság neve, formája: ............................................................................

3. székhelye: ...............................................................................................................

4. az érdekeltség formája (tulajdonos, részvényes, Bt. esetén beltag/kültag stb.): ..........

........................................................................................................................................

5. a tulajdoni érdekeltség keletkezésekori aránya: ...................................................... %

6. a tulajdoni érdekeltség jelenlegi aránya: ................................................................. %

7. nyereségből való részesedése: .............................................................................. %

8. a gazdasági társaságban viselt tisztsége: ....................................................................

Kelt: ....................................., .................. év .................. hó ......... nap

..............................................

aláírás

(csak munkáltatónak átadott példányon)