BELÜGYI ÉRDEKEGYEZTETŐ TANÁCS

T i t k á r s á g a

Szám: 23-17/3/2005.

JEGYZŐKÖNYV

a Belügyi Érdekegyeztető Tanács

2005. augusztus 2-án megtartott üléséről

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Hölgyek, urak, sok szeretettel köszöntök mindenkit ezen a mai napon. Az eredetileg kitűzött napirendi javaslatot annyiban szeretném kiegészíteni, hogy menet közben Bárdos Judittól kaptunk egy hat pontos, hat kérdést tartalmazó levelet, ezért arra gondoltam, hogyha úgyis megérkezett időben, tegnap, akkor azt az „egyebek” között tárgyaljuk, így nevesítve. Az összes többi napirend tárgyalását javaslom. Kérdezem, hogy van-e kérdés, más napirendi javaslatra? Parancsolj!

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Államtitkár Úr! Én a 3-as napirendi ponttal kapcsolatban érdeklődnék. Az FRSZ kezdeményezte azt, hogy újra tárgyaljuk a Park utcai ingatlan értékesítését. Hozzám nem került olyan írásos dokumentáció, úgy, mint megvalósítási ötlet, ami alátámasztaná, hogy a BÉT újból tárgyalja az ingatlan értékesítését, illetve hasznosítását. Ezért szeretném kérdezni az FRSZ képviselőjét, hogy mi indokolja az újabb tárgyalást?

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Javaslattal most nem készültünk, de mi azt vártuk, hogy kapunk egy tájékoztatót, hogy az értékesítés ügye hogyan áll.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Akkor ezt a tájékoztatást a napirendi pontnál elmondom.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Akkor hát, ha jól értem, ez tájékoztatási igényként szerepel itt. Így értjük. Más, napirendhez kapcsolódó javaslat van-e? Judit, parancsoljon!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

A BRDSZ nevében felajánlom, hogy a szó szerinti jegyzőkönyvet legépeljük.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Köszönjük szépen. Úgy látom, más javaslat nincs. Kérdezem, van-e olyan, akinek nem elfogadható ez a napirend? Nincs. Tartózkodott-e valaki? Akkor úgy tekintjük, hogy úgy döntöttünk egyhangúan, hogy ezeket a napirendeket tárgyaljuk. Így rá is térnénk az 1-es számú napirendre. Szóbeli előadóként Jenei úr és Zsinka úr van itt nekem feltüntetve. Úgy látom, hogy Zsinka úr kezdi.

Zsinka András úr, főcsoportfőnök, BM Humánpolitikai Főcsoportfőnökség:

Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Kollégák! Tehát, a Hszt. pótlék- és illetményrendszerét illetően, valamint a hivatásos tűzoltók munkaidőrendszerét érintő tárgyalásainkat már ez év januárjától gyakorlatilag különböző szakmai munkabizottságban lefolytattuk, egyeztettük, és a legutóbbi BÉT ülésen, július 12-én, Államtitkár Úr javaslatára az érintett szakszervezetek elkészítették azt a megvalósítási javaslatot, elképzelést, amelyet a maguk részéről támogatni tudnának. Egyrészt a különböző Hszt-t érintő pótlékelemek megváltoztatása vonatkozásában, másrészt a hároméves megállapodás tekintetében kezdeményezik, hogy milyen tartalommal, és milyen időszakra vonatkozóan kerüljön ez megkötésre. Körülbelül én ennyit szeretnék a magam részéről első ütemben elmondani.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

A belső összetételét a javaslatnak nem kívánom minősíteni, inkább arról szólnék néhány szót, hogy a költségvetés tervezése, illetve annak a forrásoldala jelenleg hol tart. Nem sok információ állhat rendelkezésre a belügyi intézményeknél arról, hogy a 2006-os költségvetés, illetve ennek a továbbgördülő hatása a jelenlegi tervezés fázisát tekintve hol tart, tekintettel arra, hogy egyelőre a Belügyminisztérium, mint összesített fejezet tárgyal a Pénzügyminisztériummal. Kaptunk már előzetes számokat arról, hogy jövőre milyen tendenciák várhatók, milyen szempontok alapján kell a Belügyminisztérium költségvetését tervezni. Ezt két részre szeretném bontani. Az egyik tárgyalási sík, az a belügyi intézményeknek a jövő évi működtetéséhez szükséges forrás, személyi juttatás, előirányzat járulékai, dologi előirányzat. Ezeknek a bázisképzéshez kapcsolódó előirányzatoknak az egyeztetése zajlik. Ugyanott tartunk egyébként, mint ahogy általában az előző években is ez augusztus elején lenni szokott. A Pénzügyminisztériumnak van egy ajánlata, ami kevesebb, mint a Belügyminisztérium igénye. Ennek az ajánlatnak, és a belügyi igénynek az egyeztetése, és reményeim szerint a közelítése fog zajlani a következő hetekben. A másik szféra pedig, a Belügyminisztérium által jogosnak ítélt fejlesztéseknek a számszerűsítése, ezeknek a képviselete a Pénzügyminisztérium irányába. Ezek között van olyan, ami egy-egy Kormányprogramhoz kapcsolódó fejlesztési tétel, van olyan, ami különféle, minisztérium által szükségesnek ítélt fejlesztéseknek a forintosítása, és ennek az elfogadtatása a Pénzügyminisztérium irányába. És persze vannak olyanok is, amelyeket mi szeretnénk megoldani, és ebbe a kategóriába tartozik a hivatásos állományhoz kapcsolódó pótlékrendszernek, béremelésnek a képviselete is. Tehát, amikor mi a Pénzügyminisztériummal tárgyalunk, amikor a Belügyminisztérium 2006-os költségvetési igényét megfogalmazzuk, akkor ott szerepeltetjük ezt a 7 milliárd forintos tételt. Azt ne várja viszont senki, hogy ennek az összegnek a jogosságáról, mértékéről a következő hetekben végleges döntés születik. Majdnem biztos vagyok abban, hogy ez a parlamenti vita időszakára fog majd esni. Ráadásul elég nagy bizonytalanságot jelent, legalábbis számunkra, nem tudom, hogy a Pénzügyminisztériumnak van-e már friss információja, hogy egyelőre semmilyen adatunk, információnk nincs arról, hogy 2006-tól a különféle bérelemek, az illetményalap, az inflációhoz igazodó béremelés hogyan fog alakulni. Ez egy nagyon komoly, milliárdokban mérhető bizonytalansági pont a költségvetésben, és feltehetőleg összefüggésben lesz majd azzal is, hogy a Belügyminisztériumnak, illetve a rendvédelmi szerveknek ezt a külön 6-7 milliárd forintos igény tételét hogyan tudja támogatni a Kormány. Tehát, egyelőre itt tart most a költségvetés tervezése. A Belügyminisztérium a korábbi igéretének megfelelően képviseli ezt az igényt, de döntés még a következő hetekben nem várható.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Kérdezem a PM képviselőjét, akarja-e kiegészíteni?

Dr. Kővári Gáborné asszony, osztályvezető, Pénzügyminisztérium:

Államtitkár Úr! Tisztelt testület! Két dologgal szeretném kiegészíteni, az egyik azt hiszem, hogy ezt talán még Államtitkár Úr nálam sokkal jobban tudja, hogy nemcsak a két tárca között folyik egyeztetés, hanem a Kormány egyéb tagjaival is. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy a kidolgozott javaslatra vonatkozóan egyetlenegyszer, még tavasszal már jeleztem, most ismét szeretném jelezni, hogy aggályosnak érzem, nem a pénzügyi kihatása tekintetében, mert azt mondjuk végképp nem tudom megítélni most, hogy mibe, hogyan lesz illeszthető. A tekintetben, és most sajnálom, hogy nincs itt az FMM képviselője, tehát egyrészt, hogy a Hszt. teljes egészébe ez, hogy fog illeszkedni, mert az, hogy ez a BM-en belül, a BM-et érintő testületeknél valami koordinált álláspont, az egy dolog, de, ugye a Hszt. ennél egy picit több, ez az egyik, a másik pedig a teljes 2006-os illetményrendszer, bérrendszer, ha így tetszik. Tehát, nem tudom, hogy abba ez így, hogy illeszthető be, és én ezt így addig elfogadásra nem nagyon javasolnám, amíg ez a koordináció nem zajlik le. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Köszönöm szépen. Ami itt felmerült a számoknál, mi mindig számoljuk, hogy rendvédelmi összesenben mit jelent, ez valamennyi tájékoztatóban benne van. Tehát, ez azt jelenti, hogy nemcsak a BM-nél jelentkezik, hanem, akire a Hszt. vonatkozik, az összes többinél is. Tehát, ez esetben ugye, ha összegezni akarjuk, akkor a szakszervezetek által felvonultatott igény, amit eredetileg 7 milliárdra céloztunk, aztán lett belőle 8 egész valamennyi, most úgy tűnik nekem, hogy visszament 7-re, ez azt jelenti, hogy BM fejezeten belül 6,7, Hszt. összesen, tehát rendvédelmi összesenben pedig 7,2, tehát ez olyan 7 körül van, mondjuk így. Tehát, az első felvetésére, hogy a többinél mit jelent, az egy számolható összeg, és itt is van ebben a papírban, amit szerintem kiosztottunk, mert én láttam, hogy itt van bent. Ami a 2006-os illetményrendszert illeti, persze, nyilvánvaló módon december 20-a előtt nem prognosztizálható, hogy háromoldalú érdekegyeztető országosan megállapodás szülessék, de ezt kalkuláltuk is. Ebben ilyen értelemben nem is ez volt a kérdés. Az volt a kérdés, hogy a belügyi fejezetben ezeket a szakszervezeti igényeket akarjuk-e, tudjuk-e érvényesíteni. Ehhez két dolog kell. Az egyik, hogy próbáljunk megegyezni, hogy mik ezek az igények, ez elég szépen halad. Most már nagyságrendjében is ott van, ahol ennek lennie kell, a másik, hogy a költségvetés készítésekor majd nyilván, a szokásos módon, ahogy ez eddig is ment, ezek ne sérüljenek. Biztosan lesz, amiben elbukunk a PM-mel szemben – már bocsánat, hogy ezt mondom – tehát mint tárca, biztosan lesz majd, amit majd megnyerünk valahol. De a dolog lényege mégis az, és erre való azt hiszem az érdekegyeztetés, hogy abból, ami aztán a rendelkezésünkre áll, ezek az igények ki legyenek elégítve. A 2006-os illetményrendszer megállapodást nagyon nehéz félévvel előre megjósolni, senki nem tudhatja, hogy miben lesz majd végül is megegyezés. De az eddigi tapasztalataim is azt mutatták, hogy ez általában az utolsó hat órában szokott ilyen megegyezés közeli helyzetnek, vérmérséklettől függően megállapodás-közeli helyzetté alakulni, az akkor lesz. Tehát, azt nem is gondolom, hogy nekünk az most dolgunk, hogy ezt most prognosztizáljuk valamilyen módon.

Dr. Kővári Gáborné asszony, osztályvezető, Pénzügyminisztérium:

Megengedi Államtitkár Úr? Azt hiszem, egy picit félreértettük egymást. Én csak arra gondoltam, még egyszer mondom, hogy nem a számok tekintetében, mert annak teljesen nem látom egyenlőre értelmét, ugye a kihatásokon, és annak finanszírozhatóságán most itt tárgyaljunk, mert egész egyszerűen nekem sincs erre semmi mozgásterem. Hanem, a struktúráját tekintve, ha ezt, ami összeállt, tehát még egyszer mondom, főleg a munkaügyi tárca, az FMM véleményére lennék én nagyon kíváncsi, hogy pl., hogy ez a szolgálati időpótlék bevezetése című ötlet. Tehát, most nem szeretnék végigmenni, nem gondolom, hogy ennek a fórumnak most ez lenne a feladata, de ilyen tekintetben szerettem volna aggályaimat kifejezni a konstrukciót illetően. Tehát nem az, hogy majd egyszer decemberben megállapodunk, persze, az egy másik operett, de hogy ez a konstrukció így kifejezetten, ez így beleilleszthető-e a teljes közszolgálati illetményrendszerbe. Ennyi lett volna. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Tetszik jelentkezni, Judit? Tessék parancsolni! Aztán Pongó úr.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Azért csodálkozva ülök itt most jelen pillanatban, hiszen, mikor utoljára júliusban tárgyaltunk, akkor az érdekképviseleti oldal kapott egy „házi feladatot”, amely „házi feladatnak” a maga részéről tökéletesen eleget tett. Hiszen, több mint 7 milliárd, 8 egész, akárhány tized milliárd forintra jött ki az első számítási alap, most ezt megpróbáltuk 7 milliárdra lecsökkenteni, sőt, 250 millióval kevesebbre is, amelyre lenne megoldási javaslatunk, hogy hogyan lehetne ezt visszaadni az érintett munkavállalói körnek. Ez volt a szakszervezetek „házi feladata”, és ennek a „házi feladatnak” maradéktalanul az összes itt ülő érdekképviselet eleget tett. A másik, ami a szakértői bizottságnak volt a feladata, és ennek is eleget tett, hogy megpróbálta ezt a 7 milliárd forintot úgy elosztani, amely most már a Belügyminisztériumra hárítja a jogalkotási feladatokat. Mert az egy dolog, hogy decemberben majd dönt a Parlament, hogy mennyi legyen a köztisztviselői illetményalap, és amíg a két rendszer együtt mozog, akkor ez kihatással van ennek a 7 milliárd forintnak a sorsára. Az viszont egy másik dolog, hogy egyáltalán nem hallottuk nyilatkozni még arról a tárcát, hogy hajlandó jogalkotási technikailag befogadni azokat az ötleteket, amelyeket itt a szakértői bizottság mind a két oldala elfogadott, hogy ezeket a jogalkotási feladatokat elkezdi, hiszen ez nem egy 24 órás feladat, hogy a Törvényelőkészítő Főosztály megcsinálja, valahogy a Parlament munkatervébe fel is vegye, és a Parlament tárgyalja is mindaddig, míg bevezetésre, tehát a költségvetést el nem fogadják, és 2006 január 1-jétől bevezetésre kerüljön. Vagy egyáltalán úgy nyilatkozik a Kormány, hogy nem hajlandó ezeket a jogalkotási feladatokat elvégezni. Tehát, mi, a mi szakszervezetünk úgy ítéli meg, hogy most a Belügyminisztérium vezetéséé az a feladat, és már nem pénzügyi oldalról tekintve, hanem jogalkotási oldalról tekintve, hogy, hogyan kívánja ezt, vagy egyáltalán kívánja-e mindezeket a variációkat, amelyeket az érdekképviseletek kidolgoztak, a Kormány elé, a jogalkotási szabályoknak megfelelően bevinni?

Az a válaszom pedig a Pénzügyminisztériumnak, hogy nagyon nagy problémát jelent, és ezt már nem egyszer elmondtuk, hogy a köztisztviselői illetményrendszer, amely ki van szolgáltatva az önkormányzatok kénye-kedvének, együtt kell, hogy mozgassa saját magával a szolgálati viszonyban állók illetményrendszerét. Szívem szerint, akkor is ezt javasoltam, most is ezt javasolom, adott esetben háromfelé lehet választani a rendszert. Lehetne egy önkormányzati illetményrendszer, hiszen „az önkormányzatok azt csinálnak, amit akarnak”, ez a gyakorlat. Lehetne egy központi igazgatási, tehát államigazgatási illetményrendszer, az itt dolgozó 30-40 ezer köztisztviselőnek – bocsánat, én is meghallgattalak – és lehetne a szolgálati viszonyban állók illetményrendszere, amely jelesül a rendvédelmi szerveket öleli fel, és adott esetben ez teljesen eltérő lehet, és ebben az illetményrendszerben a pótlékrendszert is el lehetne tüntetni. Ez, való igaz, ahogy mondtad, nem a belügyminiszter feladata, de nem is a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumé, hanem a Kormánynak a feladata, hogy gyakorlatilag a három rendszert továbbiakban is egymással kívánja mozgatni, vagy pedig végre-valahára felébredünk, és azt mondjuk, volt egy nagyon, nem biztos, hogy jó illetményrendszerünk, de mégis, a szolgálati időpótlék, amelyet mindenki hiányol, hogy eltűnt a rendszerből, amely valahogy jutalmazta azt, hogy az ember 3 évet egy adott munkahelyen eltöltött, vagy 5 évet, valahogy visszaállításra kerül. Én azt kérdezem tisztelettel Államtitkár Úr, hogy mit kíván tenni a jogalkotás területén a Belügyminisztérium, mert ezt december 24-én nem lehet megcsinálni.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

A jogalkotás területén azt kívánja tenni, amit Ön vár tőlünk, hiszen féléve nyűglődünk ezen a problémán. És most ott tartunk, hogy az összeg az körülbelül annyi, amennyinek kell, hogy legyen, a feladatok benne azok, amelyeket a szakszervezetek egymás között meg tudtak állapítani, s gondolom, az a Belügyminisztérium dolga, hogy megpróbálja ezt képviselni. És a megpróbálni képviselni, az a dolog természeténél fogva azt jelenti, amit Ön említett, hogy azokat a jogszabályi területeket elkezdi előkészíteni, leegyeztetni, és mindent megpróbál megtenni azért, hogy a Kormány elfogadja, támogassa, és Parlament elé kerüljön, ez a Belügyminisztérium dolga ebben az ügyben. Az, hogy más tárcáknak erről a véleménye micsoda, az ki fog derülni azoknak az egyeztetéseknek a során, amelyek minden ilyen javaslatnál üzemvitelszerűen rendelkezésre állnak. Tehát, ez előtt vagyunk. Azt szeretném hozzátenni, hogy mások erről adott esetben mit gondolnak, az nem jelenti azt, hogy nekünk ezt előre kéne ilyen értelemben kalkulálni, vagy a véleményünket ettől kéne függővé tenni. Majd meglátjuk, ha oda jutunk, hogy, hogyan lehet ezeket leegyeztetni. Ami a számszaki egyeztetést illeti, abszolút egyetértek Önnel, ez volt a lecke, hogy a 7 legyen 7. A 7 most 7, valóban, az, hogy tetszett említeni, a szakszervezetek ezt a feladatot megoldották. Tehát, én ma nem látok semmi olyan okot, hogy a belügyi tárca, miután a szakszervezetek ezeket a feladatokat kívánják preferálni, ő maga más preferencia kiválasztással éljen ebben a helyzetben. Miért tenném? Úgyhogy én ezt úgy látom, hogy a többinek meg természetesen előtte vagyunk. Úgy látom, hogy a dolognak ez a része lezárult. Tehát, a 7 az 7. Tudjuk, hogy mit kell képviselni, persze nem lesz egy könnyű költségvetési tárgyalásunk. Szeretnék rá emlékeztetni, hogy a tavalyi évben a parlamenti szakaszban, azt hiszem 68 milliárdot, vagy 65 milliárdot kapott még ugye a BM. Tehát, nem kell arra számítani, hogy jelentősebb lobbizás nélkül lezárul a költségvetési tárgyalás. És szeretném, a jelentős lobbizás alatt nem feltétlen a tárca vezetőinek lobbizását értem, hanem itt arra gondolok, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a szakszervezetek mindig is éltek ezzel a lehetőséggel, illetve a kormánypárti frakciók között is volt olyan egyeztetés, aminek ez egy nagyon jelentős összeg, tehát ilyen nagyságrendű pénzösszeg-mozgás lett a végeredménye az elfogadott költségvetésnél. Ezért úgy gondolom, hogy a mostani időben azt tehetjük, hogy konstatáljuk, hogy a szakszervezetek tartották magukat az eddigi ígéreteikhez, kiválasztották a célokat, és összegszerűségben is oda tudtak menni, ami az eredeti elképzelés volt, és ebből a mi feladatunk, mint belügyminisztériumi vezetésé az, hogy a költségvetési tárgyalásokban képviseljük, és elfogadjuk ezt a szakszervezeti álláspontot.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Államtitkár Úr! Ismételni nem szeretném magam. Az én mondandómnak is a tartalma tulajdonképpen ez lett volna, amit a Judit, illetve Államtitkár Úr elmondott. Én egy kicsit azért értetlenül állok az előtt, hogy szinte már pozitív irányba elmozdultunk a legutóbbi BÉT-en, és most valahol mínusz egynél tartunk, legalábbis az elhangzottakból ez derült ki. A szakszervezeti oldal elég komoly munkát letett az asztalra. A 7 milliárdos összegre sikerült visszamenni, ahogy ez elhangzott, és én azt szeretném most hallani ezen a BÉT ülésen, hogy akár pénzügyi fedezete hogyan áll – tehát, hallottam amit hallottam –, valamint a szakmai oldal részéről, hogy ez szakmailag mennyire támogatható, mert erről még nem hallottunk egy szót sem, hogy az előterjesztésben lévő szakmai indokok megfelelnek-e a mi általunk leírtaknak. Úgyhogy, én ezeket nagyon fontos dolognak tartom, és én mindenképpen bízom benne, hogy ez a programcsomag meg fog valósulni, és azt a jogalkotási munkát, illetve utasításokat, intézkedéseket, amely ennek a bevezetéséhez szükséges, azt mindenképpen a belügyi tárcának meg kell tenni. Nem is azért jöttünk most össze augusztus 2-án, hogy ezt aláírjuk, és ebben megegyezzünk, nem is erről volt szó a legutóbbi BÉT-en sem, hanem, hogy előre mozduljunk, és, hogyha egy közös konszenzusos elvi megállapodás megszületik, akkor a gyakorlati irányba el tudunk mozdulni, és év vége felé alá tudjuk írni a megállapodást, hogyha erre a költségvetési fedezet is megvan. Arról nem is beszélve, hogy ez két részből áll. Tehát, ez a 7 milliárd forint az előterjesztésnek csak egy része. A második része, hogy a minimálbérre való ráállás egy 3-4 éves időintervallumon belül, erről még egy szót sem hallottunk.

Államtitkár Úr! Felvetetted a legutóbbi BÉT ülésen, hogy jó lenne, hogyha komoly szaktekintélynek örvendő személyt, személyeket tudnánk kiválasztani a szakszervezeti oldal részéről, aki a Belügyminisztérium szakmai szervezetével együtt tud működni, és olyan számításokat tud végezni, amely előrelendíti ezt a folyamatot. Én azt hiszem, hogy a Független Rendőr Szakszervezet megértette ezt az igényt, és mi megtaláltuk azt a személyt, aki erre leginkább alkalmas. A többi szakszervezet, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete, és a többi szakszervezet is egyetértett a személlyel, úgyhogy szeretném, hogyha ez a munka, ez a team munka elkezdődne, és a szakértők elkezdenének dolgozni, és utána mi a szakértők javaslata alapján a döntéseket meg tudnánk hozni. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Így van, valóban négy urat javasoltak is. Nem tudom, hogy jól ejtem-e, Meichl Géza ezredes úr, Brieber István ezredes úr, Bujdosó János alezredes úr, és Kazinczy Ferenc őrnagy úr, őket javasolták, négyről volt szó, a BRDSZ levelét megkaptuk, hogy ők elfogadják. Következésképpen úgy tekintjük, hogy akkor a négy szakértő rendelkezésre áll. Négyben egyeztünk meg? Mert arra itt most pontosan nem emlékszem, de úgy gondolom, vagyis az a munka, ami szerintem ennek a napirendnek a lezárásaként itt el is indítható, ez el is indulhat ezennel, hiszen úgy tekintem, hogy a múltkori ülésünkön kért szakértők, Önök által elfogadott közös szakértők nevét megkaptuk, ezek, gondolom én elfogadhatóak, nem hiszem, hogy lenne bárki esetében kizáró ok. Az, hogy a politikai vezetés akceptálja ezeket a célokat, azt meg nincsen értelme, azt gondolom újra meg újra rögzíteni, ha nem akceptálnánk, gondolják, hogy itt tárgyalnánk erről? Nem tárgyalnánk róla. Akceptáljuk természetesen, és azt a szándékunkat is megerősíthetem ismét, hogy egy kialakuló alkuban igyekszünk ezeket a célokat teljes egészében megvalósítani. Arra valók a szakértők, hogyha valahol ezzel menet közben gond, probléma, vagy módosítási igény, vagy lehetőség, vagy kényszer van, akkor is tudjunk valamit kezdeni, mégpedig, ha lehet úgy, hogy a szakszervezetekkel, illetve a szakértőikkel egyetértésben. Ettől ezt nyíltabban, költségvetési alkuban intézni szerintem soha nem is intézték, meg nem is nagyon lehet. Az, hogy pontosan milyenek lesznek a pozícióink, abban meg ne legyen illúziónk, általában ez az időszak a PM időszaka, és mivel ő kapja azt a leckét, hogy vasalja be a többieken az ilyenkor szokásosat, ez egy rendkívül hálátlan, ámbár nagy szakértelemmel elvégzett feladat, amiben a felek évről évre csiszolódnak, és új technikákkal próbálják meg a másikat rávenni arra, hogy fogadja el az ő elképzeléseiket. Nincs értelme belemenni ezekbe a részletekbe, azt csinálják, akiknek ez dolga. A mi dolgunk annyi, hogy ugye így a változó körülmények között őrizgessük azokat a célokat, amelyekben itt megegyeztünk. Én úgy tekintem, hogy az ehhez a napirendhez szükséges valamennyi kérdéskört áttekintettük, a négy szakértő neve itt van. Jenei úr jelentkezik, parancsolj!

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Köszönöm Államtitkár Úr. Még ehhez a napirendi ponthoz szeretnék néhány mondatot hozzáfűzni. Az egyik, hogy én azért fontosnak, szükségesnek tartanám, hogy az érintett rendvédelmi szervek vezetői véleményezzék ezt az anyagot. Én szeretném bírni az országos főkapitány, a Határőrség Országos Parancsnokságának vezetőjétől, illetve a katasztrófavédelmi vezetőtől az egyetértő szignót. Elképzelhető, hogy van olyan javaslatuk, nem tudom, hogy a szakértői egyeztetés során volt-e ilyen, a nálunk lévő belügyi intézményeknél, de elképzelhetőnek tartom, hogy valamilyen belső hangsúly, átcsoportosításokra tegyenek javaslatot, adjuk meg ezt az egyeztetést. A másik pedig, miután önkormányzati szektort is érinti, az önkormányzati érdekszövetségekkel szintén egyeztetést kell lefolytatnunk, de mindezeknél talán fontosabb, hogy van egy tárcán kívüli egyeztetési kötelezettségünk, hiszen elhangzott már, a Hszt. több tárcát is érint, ebből következően a Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fórumát össze kell hívnunk az én véleményem szerint, hiszen az Igazságügyi Minisztérium, a Tárcanélküli Minisztérium, a szakszolgálatokat felügyelő minisztérium, Pénzügyminisztérium, munkaügyi tárca, akik szintén érintettek a Hszt. hatálya miatt, valószínűleg igényelnék azt, hogy ilyen koncepció összeállításánál legyen egyeztetés. Ez teljesen jogos, hiszen a megállapodás közöttünk erről szól. Tehát, az RSZTÉF-et össze kell hívni. Kétféle formában lehet, erről az anyagról ott tárgyaljunk, és fogadtassuk el, képviseljük közösen ezt a javaslatot, vagy, megfogalmazzuk a Hszt. módosítását, és már egy új módosított törvényi szöveggel, és ennek pénzügyi hatásával hívjuk össze az RSZTÉF-et. De valószínű a következő néhány hétben ezt meg kellene ejteni, mert valóban akkor lehet csak egyáltalán esélyünk a parlamenti vita időszakában ezt elfogadtatni, ha már egy ilyen tárcaközi egyeztetés lezajlott, és konszenzussal képviseljük a Hszt. módosítását. Köszönöm.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Hallgatva helyettes államtitkár urat, a legutolsó felvetésével értek igazából egyet, tehát az RSZTÉF olyan módon történő összehívásával, amikor is a jogszabályról folyik a vita, és nem pedig a 7 milliárdról. És én szeretném akkor, hogy megerősítést nyerjen az az elképzelésünk, hogy ezt a 7 milliárd forintot nem a rendvédelmi szervek költségvetéséből próbálják meg „lecsípni”. Mert, ha ezért kívánják a jóváhagyását az egyes országos parancsnok uraknak, akkor biztos vagyok benne, hogy ez egy nemleges dolog lenne. Tehát, ez a Belügyminisztérium költségvetéséből zárolt pénz, amelyet jövőre valahogy megpróbálnak visszaszerezni, és nem pedig külön a rendvédelmi szervek jövő évi költségvetési terhére történik ennek. Tehát, ez nagyon fontos, mert akkor én el tudom képzelni, hogy azt mondja egy országos rendőrfőkapitány, a Határőrség országos parancsnoka, és a katasztrófavédelmi főigazgató, hogy ő evvel meg evvel a ponttal nem ért egyet, és hiába születne meg a konszenzus az érdekképviseletek és a minisztérium vezetése között, Önök biztosan jobban respektálnák az országos parancsnokoknak a véleményét.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Azt javaslom, hogy zárjuk le azzal a napirendet, hogy a célok Belügyi Érdekegyeztető Tanácson belüli kialakítása az megtörtént. Ezt a Belügyminisztérium vezetésének és adminisztrációjának dolga azt gondolom, egyeztetni a többi tárcával, egyeztetni a parancsnokokkal, mindenkivel egyeztetni kell. Azt hiszem az a helyes kérdésfeltevés, hogy van-e valamilyen kizáró ok, hogy ezt elfogadják, ha egyszer a szakszervezetek ezt akarják? Úgy hiszem, hogy a mindenkori politikai, meg parancsnoki, parancsnokoknak is akceptálni kell azt, hogy a szakszervezetek tettek ebben egymás között komoly kompromisszum-készségről tanúbizonyságot, hiszen ki-ki a maga céljaiból itt-ott engedett annak érdekében, hogy ezek a keretek kialakuljanak. És, ha komolyan gondoljuk, hogy ilyen fajta beáldozásra szükség van a szakszervezeti követelések között, akkor azt is komolyan kell gondolni, hogy ezeket a célokat el kell tudni fogadni, hacsak valami különös kizáró oka nincs. Akkor zárjuk le úgy, hogy ezt a belügyi tárca adminisztrációja ezt a fajta egyeztetést természetesen elvállalja, és amennyiben bárki részéről, akár parancsnok, akár más tárca, úgy tűnik, hogy egy-egy célkitűzés abszolút elfogadhatatlan, akkor erről a kérdéskörről beszéljünk ismét, első körben a szakértőkkel, akiket itt megneveztek, második körben pedig azokkal a szakszervezetekkel, akiket ez érinthet, mert lehet, hogyha egy cél kiesik, akkor egy másik behozatalával a darab az még fenntartható. De ne előlegezzük ezt meg előre, hát várjuk meg, hogy mi a vélemény. De mondom, én úgy tekintem, hogyha a szakszervezetek körében ez mindenkinek elfogadható célkitűzés sorozat, akkor próbáljuk meg ezeket megvalósítani, ha csak valami nagyon nyomós indokunk nincs arra, hogy ne fogadjuk el. Az egyeztetéseket pedig természetesen meg kell kezdeni. Kérdezem, hogy ezzel, mivel én úgy látom, hogy 1-es napirend dolgában, amit meg lehetett tenni, mindenki...

(KAZETTAFORDÍTÁS)

... ezzel lezárhatjuk-e ezt a napirendet? Most úgy tűnik számomra, hogy igen. Akkor ezzel a napirendet lezártnak tekintem.

Áttérünk a 2. napirendre. Ez pedig egyeztetés folytatása a hivatásos tűzoltók munkaidejének csökkentése tárgyában. Szabó Lajos ezredes úr, aki van itt nekem jelezve, és Zsinka András. Úgy látom, ők nyerték meg ezt a kellemes feladatot. Ki kezdi?

Szabó Lajos pv. ezredes úr, főosztályvezető-helyettes, BM OKF Személyzeti és Oktatási Főosztály:

Államtitkár Úr! Tisztelt Érdekegyeztető Tanács! Nagyon röviden szeretném szóban kiegészíteni a kiadott írásbeli anyagot, hiszen, én azt gondolom, hogy a számításokat, illetve ezt az anyagot valamennyi résztvevő megkapta. Az volt a feladatunk, hogy a 2005. június 14-én kelt petícióban foglaltaknak megfelelően, illetve az abban megfogalmazott igényeknek a számszerűsítésével, illetve a jogszabályi háttér bemutatásával próbáljunk egy olyan elemzést hozni, amit csatoltunk az anyaghoz. Azt szeretném itt szóban kiegészíteni, hogy a petícióban megfogalmazott igény, miszerint a heti 40 órás szolgálati rend kerüljön bevezetésre, ez mintegy 2250 fő tűzoltó felvételét jelenti. Ez a heti 40 órás szolgálati rend megköveteli egyben a 24/72-es szolgálati rendre való átállást, és nyilvánvaló, hogy szolgálatvezénylési szempontokból, így a túlóra, túlszolgálat pénzbeli megváltása nem tud működni. A kiküldött anyag második részében korábban megoldási alternatívákat próbáltuk számszerűsíteni, illetve azokat a számításokat tartalmazza, ami azoknak az alternatíváknak mind létszám, mind pedig forintális vonzatát jelenti. A harmadik rész pedig az idekapcsolódó módosítási javaslatokat. Jelentem, ennyivel szerettem volna kiegészíteni.

Zsinka András úr, főcsoportfőnök, BM Humánpolitikai Főcsoportfőnökség:

Igen, köszönöm szépen. Több ütemben tárgyaltunk erről a kérdésről is a tavaszi időszakban, és összességében, amit a Szabó Lajos ezredes úr elmondott, csupán annyival egészíteném ki, hogy a 2003-as 88-as EK Irányelv jelenlegi szövegére, és a hatályos európai uniós szabályozásra is tekintettel tudjuk javasolni a 104 szolgálati napra történő éves munkaidő csökkentést, amelyet egyébként a szakértői tárgyalás folyamán az FMM-ből az uniós képviselőnkkel is a jelenlétetekben megbeszélhettünk. Én azt hiszem, hogy az a javaslat, amit a kedves kollégák megkaptak, egy olyan átmeneti ütemezett megoldást tartalmaz, ami végülis nyugvópontra hozhatja ezt a problémát, amely már sok éve terheli a tűzoltóság vonulós állományát. Köszönöm szépen.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Megkaptuk ezt a számítást, az anyagot, áttanulmányoztuk. Azonban nem igazán arra kaptunk választ, amit kértünk. Ugyanis ez a 104 szolgálatteljesítési nap, ez még mindig az európai uniós irányelv maximális munkaidejét, a heti 48 órát tűzi ki célul, mint alapmunkaidőt a tűzoltóknak. Tehát, itt még mindig van 8 óra heti plusz, ami igazából sehol nem jelenik meg, hogy ez túlóraként, az uniós irányelvnek megfelelően valamilyen szinten kompenzálásra kerülne. Tehát, a mi álláspontunk továbbra is az, hogy ennek az uniós irányelvnek megfelelően, az éves szolgálatteljesítési idő az évi 85 nap, és a többi, ami a 104 és a 85 között van, a 19 nap, ez pedig az uniós irányelvnek megfelelően túlóraként ezt hajlandók vagyunk bevállalni. Tehát, hajlandók vagyunk az uniós irányelvnek megfelelő maximális munkaidőt kidolgozni, de akkor kérjük ennek a plusz heti 8 órának a kompenzálását is. Addig az időszakig viszont, amíg ezt nem tudjuk bevezetni, hiszen tudjuk, hogy a 2200 fő kiképzése, felszerelése, az több évet vesz igénybe, addig mi azt kérjük, hogy az irányelvnek megfelelően ezt a plusz munkaidőt, túlóraként a tűzoltók részére fizessék meg, amíg nem tudják a létszámot feltölteni. Azt el tudjuk képzelni, hogy mondjuk hároméves intervallumban történjen meg ez a létszám feltöltés, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy a túlóráinknak a kifizetése úgy történik, hogy az 1/10-ed részét a túlóráinknak kifizetjük, a többit pedig a tűzoltók vállalják be. Tehát, csak azt tudjuk elfogadni, hogy a törvényes munkaidő az a heti 40 óra, túlórával növelve heti 48, az átmeneti időszakban, erre a 3 évre, pedig a 240-260-ról folyamatosan csökkentve a munkaidőnket, de azt túlóraként maximálisan elszámolva, ezt kérjük. A petícióban azt kértük, hogy július 31-ére, illetve augusztus 1-jére egy olyan konkrét megállapodást kértünk, ami konkrétan, időpontokra lebontva, a pénzügyi fedezetet mellérendelve, biztos garanciát jelent a számunkra, hogy ez 3 éven belül meg fog valósulni. Mert jelen pillanatban ott tartunk, hogy 92 óta beszélünk arról, hogy majd ezt meg kellene oldani, most 2005-ben járunk, 2003-ban már egyszer majdnem megegyeztünk, és most 2005-ben még mindig ott tartunk, hogy valamikor ezt jó lenne elkezdeni. Tehát, igazából én úgy érzem, hogy a tűzoltók maximálisan türelmesek voltak, de most már szeretnénk érvényesíteni európai uniós jogainkat is, hiszen ezért csatlakoztunk Európához, hogy azért a közös jogrendszer előnyeit is élvezzük, ne csak a hátrányait. Ezért mi azt kérjük a minisztérium vezetésétől, hogy igenis, tegye lehetővé a tűzoltók számára, hogy ugyanolyan munkaidő keretben dolgozzanak, mint Európa más országaiban. Egyelőre köszönöm.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

A BRDSZ részéről Koroknai Péter alezredes, Mezőkövesd tűzoltóparancsnoka mondja el a véleményét.

Koroknai Péter tű. alezredes úr, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Tisztelt Érdekegyeztető Tanács! Alapvetően egyetértünk a HTFSZ előbb megszólalt kollégánkkal, annak a véleményével. Valóban, mi is úgy véljük, hogy nem a 48 órát kell megcélozni, hanem induljunk ki abból, ami nem a maximális munkaidő, hanem induljunk ki abból, ami a többieknél is, a többi területen is működik, azaz 40 óra. Tehát ez az 1-es számú észrevétel. A másik, mindenképpen az a véleményünk, hogy bármilyen kompromisszum is alakul ki, vagy bármilyen megállapodás is fog létrejönni, mindenképpen együtt kell mozogni a két dolognak, vagyis folyamatosan csökkenteni a túlszolgálat mértékét, illetve a munkaidő mértékét, és mindaz időre, amíg el nem érjük a végső célt, addig túlóraként ki kell fizetni azt a kollégák részére. Az első lépésként mi támogatnánk azt, hogy 2005 évben az a három szolgálati nap számmal csökkenjen a munkaidő. Ez 2005 évre nem is tartalmazna akkor költségvetési kihatást, hiszen, hogyha ez a munkaidő-csökkenés ez decemberben realizálódna, tehát azt mondanánk, hogy ez decemberben alakul ki ez a plusz három szolgálati nap, akkor ezt ugye, januárban bérszámfejtenék, és februárban fizetnék ki. Tehát, ez 2006-ra vonatkozna csak költségekkel. Mi mindenképpen ezt elfogadhatónak tartjuk, és természetesen, a további ütemezésről pedig további tárgyalást tartunk szükségesnek, és alapvetően egyetértünk a HTFSZ álláspontjával abban, hogy 40 óra legyen a cél, húzzuk meg valahol a jövőben azt a határt, ahol el kell érni ezt, és addig pedig fokozatosan egy tervet betartva, évről-évre közelíteni kell hozzá. Köszönöm.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Egy mondatot csak, hogy a rendőrség is ugyanebben a cipőben járt, ezt már egy párszor elmondtam, 24/48-as munkaidő rendszerével, és 2006. január 1-jén szűnik meg a Magyar Rendőrségnél véglegesen ez a munkaidő rendszer a Köztársasági Őrezrednél, tehát ott volt a legutolsó, ahol ezzel, és még van is egy pár helyen, ahol ezzel foglalkoznak. Ha ott három év alatt meg lehetett oldani, akkor nem igaz az, hogy 10 év alatt nem lehetett volna az önkormányzati tűzoltóságnál is ezt a munkaidő rendszert valamilyen módon felszámolni. Itt a kollégával egyeztettem, azt mondja, hogy körülbelül egy év alatt lehetne kiképezni azokat a hiányzó munkavállalókat, akiknél át lehetne állni a munkaidő rendszerre. Tudom, hogy ez már egy másik Kormánynak a végleges döntése lesz, hogy hogyan és miképpen tudja ezt megcsinálni, de mégis, valamilyen módon el kellene indulni a képzést illetően is. Mert, ha mindig csak beszélünk, és ennek semmiféle kézzelfogható eredménye nincsen, akkor ez a probléma csak állandóan szaporodik, és az egészségtelen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Ami a petíciót illeti, ugye a petíció előtt, tisztelettel jelzem a többieknek is, hogy járt nálam a szakszervezet szinte teljes vezetése, a Felügyelő Bizottsággal együtt. A petíciót azért is vettem át, mert azt gondolom, hogy a belügyi tárca vezetése eddig is próbálkozott, különben ezt a válaszban le is írtuk. Ami volt lehetőség, abban próbáltunk a tűzoltók igényei felé is nyitni. De, abban szerintem nincsen vita, hogy az állami alkalmazottak legnagyobb tömege ugye, a mi tárcánknál van, és szerintem abban sincsen vita, hogy mindegyik erősen rászorulna a munkakörülményei és javadalmazása gyökeres változtatására, és nem is ilyen 104-110 %, hanem, ha mondjuk csak az osztrák sógorok példáját vesszük, akkor ilyen 2,8-3-szor annyi fizetést kéne, hogy kapjon, mert hogy az az európai. De tisztelettel jelezném a petíciót benyújtó szakszervezetnek is, meg a többieknek is, bár úgy látom, hogy a többiek ezt jobbára akceptálják a tűzoltókon kívül, illetve a tűzoltóknak ezen egy szakszervezetén kívül, hogy azért a világ megalkotása is egy hétig tartott. Ezért az a dolog, hogy átnyújtanak egy petíciót szerdán, hogy péntekre legyen válasz, meg megoldás, ha lehet, és hogy nem a maximum, hanem a minimum, merthogy persze, hogy így legyen, meg úgy legyen, és mondjuk ennek a költségkihatása 6-8 milliárd forint, és úgy teszünk, mintha ezt nem tudnánk, majd utána a honlapunkon megjelentetünk egy olyan szöveget, amelyen az van, hogy a százalékos adatok a válaszunkban egyszerűen nem igazak, amire tisztelettel emlékeztetnék. Tehát, vagy az van, hogy az eredendő nyilvántartásaink rosszak, vagy Önök hazudnak. Tehát, ugye egyik sem jó. Én nem hiszem, hogy eredendően a nyilvántartásaink rosszak, tehát, lehet rajta vitatkozni, de mi csak ebből tudunk dolgozni. De, ha Önök azt állítják, hogy hazudunk, akkor mi is csak azt tudjuk mondani, hogy Önök is. És én úgy hiszem, hogy ez a fajta érdekérvényesítési kultúra, ez egy zsákutca, ennek nem lesz vége. Azért vagyunk e körül az asztal körül ennyien, mert pontosan tudjuk, hogy egy-egy célnak a kielégítése, az nem megy egyik napról a másikra, vagy ha igen, akkor az összes többiek céljainak a beolvasztásával megy. Ezért én úgy hiszem, hogy a tűzoltók problémáinak a megoldása sem ragadható ki a közös célok közül, nem sorolható előrébb az összes többiek, különben jogos és égető problémájának a megoldásáról, mint ahogy úgy hiszem, hogy az sem lehet megoldás, hogyha az eddig különben mindenki által elfogadott számszaki adatokra azt mondjuk nemes egyszerűséggel, hogy ezek hazugságok. Nem vezet ez kérem, sehova. Ezért azt tudom mondani felelősséggel, hogy amit a válaszban leírtunk, szerintünk az igaz. Amennyiben ezt vitatják, akkor úgy gondolom, azt a nyilvántartási rendszert kell vitatni, amiből mi itt egyáltalán dolgozunk. De akkor ez azt is jelenti, hogy minden bizonnyal, az összes többi számszaki adatunk is helytelen lehet, mert, hogy ugyanezekből a nyilvántartásokból dolgozik mindenki. De, azért tisztelettel kérem Önöket, mint különben felelős szakszervezeti vezetőket, hogyha lehet, a mindenki által elfogadott triviális adatokat vitatni, azt csak megalapozottan lehet. Azt a szándékot, hogy próbáljuk meg elérni az Önök igényeinek a minimumát, meg a Belügyminisztérium lehetőségeinek a maximumát, ez meg szerintem önmagában is érne annyit, hogy akceptálják valahogy. Ha nem akarnak megegyezni, az viszonylag egyszerű, azt így kell csinálni, ahogy eddig csinálták. Akkor nem kell, hogy érdekelje Önöket, hogy az összes többi szakszervezet mit akar, nem kell, hogy érdekelje Önöket, hogy mondjuk, mire van egyáltalán lehetősége a Belügyminisztériumnak, vagy hogy mi mennyibe kerül, vagy, hogy mondjuk mennyi idő meg mennyi pénz adott esetben 2 ezer tűzoltót kiképezni, meg felszerelni. Nyílván Önök ezt jobban tudják. Azt szeretném elmondani a petíció kapcsán, hogy a mi álláspontunk, az a mi lehetőségeinknek a vége is, az az, amit leírtunk. Ettől egy sokkal szűkszavúbb választ is leírhattunk volna, volt egy ilyen tervezet is, de ezt nem akartam elküldeni, amiben az volt, mintegy 8 sorban, hogy az összes igényüknek ugye, a Belügyi Érdekegyeztető Tanácson belül a rangsorolása a többi szakszervezettel együtt éppen történik, és arra törekszik a belügyi tárca, hogy megegyezzen. De nem tettük ezt, hanem helyette próbáltuk leírni, hogy mégis mi történt eddig, meg mi az, amire számítani lehet. Ezért arra szeretném kérni az illetékes szakszervezetet, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetét, hogy gondolják végig, hogy ez az álláspontjuk marad-e, mert ha marad, akkor teljesen felesleges itt ülni, tehát menjenek el, és a nemzetközi közvélemény előtt próbálják meg a maguk igazát keresni. Ugye, a többiekkel kénytelenek vagyunk egyezkedni, hogy mely célokra lesz pénz, meg melyekre nem. Ha Önöket nem érdekli, hogy a többieknek mely céljaik vannak még, amelyeket be kéne fogadni, mondjuk jövőre, meg azután, akkor nincsen értelme itt ülni. Akkor azt gondolom, akkor érdemesebb adott esetben valamilyen közterületen figyelemfelkeltő tevékenységet folytatni. Ha mégis részt vesznek ebben a munkában, és megpróbálják összehangolni a saját céljaikat mások céljaival, meg a mi lehetőségeinkkel, akkor meg úgy gondolom, annak nincsen értelme, hogy meglehetősen durva válaszban részesítenek egy különben jó szándékú fogadtatását egy petíciónak. Ugyanis a kettő, az nem megy. Tehát, egyik oldalról megalkudni a közös lehetőségek tudatával felelősen a közös célokban, másik oldalról pedig olyanokat követelni, amely ezeket figyelmen kívül hagyja, az úgy gondolom, hogy nem felelős magatartás. Tehát, valamelyik utat kellene választani, ez a lehetőség szerintem adva van. Mi nem tudunk mást tenni, az összes többi szakszervezet felé is igyekszik a belügyi tárca ezt az arcát mutatni, a lehetőségek maximumát közelíteni az Önök követeléseinek minimumához. Hát, ez nem egy egyszerű folyamat, én azt elfogadom. Azzal szeretném lezárni, hogy szerintem, amit írtunk, az betűről-betűre, százalékról-százalékra igaz. Ha Önök ezt vitatják, akkor fel kell ajánlani Zsinka úr, hogy az adatbázisokat ismerjék meg az urak, tehát legalább már ilyen körben tisztázzuk, hogy ha nem fogadják el ezeket a számokat, akkor vagy az van, hogy Önök sem néztek utána, vagy kétségbe vonják az eredendő, vezetett nyilvántartásokat. Az meg számomra elfogadhatatlan, hogy azt írják le egy válaszunkra, hogy egyszerűen nem igaz. Vegyük egymást komolyan, mi eddig igyekeztünk. Úgyhogy, azt kérem Önöktől, hogy vizsgálják meg, hogy akarják-e tartani ezt az irányelvet, amit a petícióra adott válasszal kinyitottak, vagy akarnak-e részt venni ebben a hosszú, fáradságos, és gyötrelmes egyeztetési folyamatban, amit már egy fél éve nyögünk, merthogy a kettő együtt nem megy. Mert, ha majd jól megállapodunk, és valahogy nagy nehezen ezt a 7 milliárdot még tudjuk is tartani, és nyilván ez az Önök petíciós válaszának, az elképzeléseiknek nem súrolja a felső határát sem, meg az alsót sem, és Önök még akkor is azt fogják mondani, hogy ez az egész egy „kutyafül” volt, akkor tényleg azt javaslom, hogy kár itt ülni, menjenek csak bátran, és új zászlókat, új dombokon kell lengetni, nem éri meg a munka. Ha meg benne akarnak ebben lenni, akkor meg kérem Önöket, legalább a realitások talaján próbáljanak a saját maguk tagsága felé is. Van néhány ezer ember, aki nagy figyelemmel kíséri az Önök ténykedését, biztos van olyan is, aki nincsen annak tudatában, hogy ezek a számok, amelyek ezekben megjelennek, hogy azok igazak, vagy nem. Ezek valakinek a mondására adnak, hisznek valamiben. És, hogyha Önök azt írják ezekre a nyilvántartásokra, hogy ezek egyszerűen nem igazak, akkor úgy gondolom, hogy nincs nagyon miről beszélnünk. Mert akkor innentől fogva mi bármit mondunk, ha Önök azt mondják, hogy ez így szerintük nem igaz, akkor nekünk kell majd bizonygatnunk, hogy a nyilvántartásaink jók, meg az eddigi számaink jók, meg hogy ennyi az annyi? Meg amikor egy-egy követelésnek bemutatjuk a számszaki oldalát, akkor Önök mondhatják azt, hogy nem is annyi, hanem 2 milliárddal kevesebb? Hát kérem! Szerintem ez az útválasztás ez most következett el, úgyhogy tisztelettel arra kérném a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetét, hogy gondolja végig. Vagy a petícióra adott válaszból kell visszább venni egy kicsit, és elfogadni a realitásokat, és együttműködni a többi szakszervezettel, vagy abban a munkában egyszerűen nincsen értelme részt venni, amikor a többiek bizony a saját céljaik feladásával próbálnak az összes munkavállalónak valamilyen eredményt elérni, egy anyagi értelemben szorult helyzetben, amihez meg nem férhet kétség, hogy szorult a helyzetünk. Ezek után azt szeretném megkérdezni, hogy a petícióban foglaltak költséghatás és megvalósíthatósági feltétel elemzését, azt hogyan képzelik? Mert úgy hiszem, hogyha itt most nyilatkoznak arról, hogy itt a megállapodásos rendszerben képzelik, akkor van értelme erről valamilyen módon beszélni. A többi szakszervezetnek is el kell fogadni, hogy a tűzoltókra adott esetben egy ilyen megállapodás keretén belül milliárdokat fordítunk. Ha úgy gondolják, hogy az eredeti célkitűzéseiket szeretnék tartani, akkor pedig úgy gondolom, hogy az összes többiek figyelmét nem érdemes, hanem akkor vagy levelezzünk, vagy tárgyaljuk külön. Tehát, ezek a megoldások jöhetnek szóba, hiszen a többiek valószínűleg csak nézői lesznek ennek a dolognak, és nem értik, hogy miért próbálunk megegyezni mindenkivel, ha különben a mindenkiben lévő egyesek nem akarnak megegyezni se a többiekkel, se velünk. Kérnék erre valamilyen választ, az nekem segítene a jövőben eligazodni, hogy, hogy kezeljük ezeket a problémákat. Ki kívánja ezeket megválaszolni, urak?

Nagy Gábor úr, elnök, Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete:

Bocsánatot kérek Államtitkár Úr, és nem az igaz, vagy nem igazra szeretnék reagálni, de Ön úgy állította itt be most, a munkaidő, mert a munkaidőről kezdődött ez a második napirendi pont, mintha ez fél évvel ezelőtt, az január 3-án keletkezett volna, és hozták fel először a tűzoltó, vagy hozták fel a tűzoltó szakszervezetek ezt a problémát. Ez 1992 óta folyik ez a tárgyalás. Köszönöm.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem számítottunk a kioktatásra, de nagyon szívesen válaszolunk. Ezt a lavinát nem mi indítottuk el, hanem a Belügyminisztérium avval, hogy a petícióra adott válasszal egyidőben, a sajtóban egy úgynevezett ellenkampányt indított, amiben felvázolta, hogy a tűzoltók milyen jól keresnek, és milyen sok mindent tett a Belügyminisztérium a tűzoltókért az utóbbi időben. És amit tetszett említeni, ezek a bizonyos százalékok, ezek a pótlékrendszerre valószínűleg igazak, de a sajtóban ez úgy jelent meg, hogy a tűzoltók 28-29, és nem tudom milyen százalékos fejlesztéseket kaptak évről-évre. Ami azért nem fedi a valóságot, hiszen az illetmény, a konkrét illetményemelkedés, ez 7,3, 9,7-8, idén pedig 6 % bruttó illetményfejlesztést takar. Ami valószínűleg igaz, hogy a bizonyos pótlékok visszaadása – tehát a veszélyességi pótlék visszaadása – az a pótlékokhoz képest valóban, egy magasabb emelkedés. Na, de a közvéleményt akkor hitelesen kellene tájékoztatni, vagy az újságírót meg kellene kérni, hogy azokat az adatokat úgy írja le, ahogy esetleg a minisztérium leadja. Mert erre mi csak azt tudjuk mondani, hogy mi nem kaptunk 28 %-os bérfejlesztést, hanem bizony csak hatot. És ebben az esetben ezek a számok valóban nem igazak, vagy legalábbis nem ilyen formában igazak. És mi azért ülünk itt, mert mi szeretnénk megegyezni. És most már 92 óta egyfolytában szeretnénk megegyezni, és nem megint mellébeszélni szeretnénk, hanem végre határidőket, és konkrét számokat szeretnénk hallani úgy a minisztérium, mint a Pénzügyminisztérium részéről, hogy a Magyar Állam mikor hajlandó végre felszámolni azt a hátrányos megkülönböztetést, amit a tűzoltók jelen pillanatban elviselnek? Hiszen, hallottuk, az összes többi ágazati szervezetnél ez a munkaidő rendszer már megszűnt. 2006. január 1-jétől egyedül a tűzoltókat érinti. Nem értem, hogy Államtitkár Úr miért mondja, hogy a többi szakszervezetnek különböző jogosultságáról kell lemondani, a tűzoltók érdekében? Mi is csak annyit kérünk, mint a többiek. Ugyanannyi időt szeretnénk dolgozni. Semmi többet nem kérünk. Nem hiszem, hogy ez egy ilyen különleges kérés lenne. És megígérhetem, hogy amennyiben a minisztérium nem folytat úgynevezett ellenkampányt ez ügyben, mi sem fogunk ellenkezőleg reagálni. Mi is a konkrét, határozott megállapodások hívei vagyunk, de akkor a minisztérium is tartsa hozzá magát. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Nem kioktatás, nem is annak szántam. Csak szerettem volna bemutatni, hogy az a magatartásforma, amit az Önök szakszervezete űz, az nem fér össze avval a munkával, amit különben itt folytatunk, mert ennek a munkának az a lényege, hogy egy meghatározott keretösszegen belül próbáljuk meg a célokat összehangolni. Ha Önök ezekre fütyülnek, akkor nem kell benne részt venni, ezt mondtam, ez kérem, nem kioktatás. Ami a sajtó ellenkampányt illeti, semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy az Önök kérésének megfelelően, annak rendje-módja szerint a Kossuth téren vegyük át. Ugye a Tatár úrral közösen kibaktattunk oda Önökhöz, és az Önök, mondjuk így, hogy média nyilvánosság elképzeléseinek megfelelően átvettük. Ugye nem képzelik, hogy titokban tartjuk az álláspontunkat? Nincs mit titokban tartani. Ha azt mondják, hogy ez ellenkampány, ez nem az. A minisztériumnak van egy sajtórészlege, az a dolga, hogy hírt csináljon abból, amit a minisztérium vezetése csinál. Ez csak így működik, tehát ez a természete, ez nem egy különös ellenkampány volt. Arról van szó, hogy a tűzoltó petíció ez nagy nyilvánosság előtt lesz átvéve, és nagy nyilvánosság előtt lett megválaszolva. Nem több, nem kevesebb. Ha Önök azt mondják, hogy ebben valamelyik szám nem volt igaz, akkor tessék megnevezni, hogy melyik szám volt benne hamis. Az, hogy egy nyilvánosság előtt történő levelezésben ki-ki a meglévő számadatokat a számára kedvezőbb módon szeretné feltüntetni egy vitás helyzetben, az szerintem a közéletiségnek része, abszolút elfogadott, megengedett, és járatos. Ha Ön azt mondja, hogy bármelyik adatunk nem volt benne igaz, akkor viszont azt kell mondani. Ha pedig az egészre azt mondják, hogy hát ez így egyszerűen nem igaz, akkor pedig úgy gondolom, hogy valótlant állítanak, ezt neveztem én hazugságnak, és ilyen értelemben ennek az a felelőssége, hogy a saját tagjaikat hergelik amúgy fölöslegesen, és megalapozatlanul. Ha nem tetszenek haragudni, azt mondják, hogy milyen sokat tettünk, meg milyen jól keresnek, ez a számadatok tükrében, egy bizonyos intervallumban, ha nem tévedek, úgy szólt a mi megfogalmazásunk is, hogy 2001, ha jól emlékszem, meg 2005 között ez ennyi. Lehet, hogy amit Ön mond, ha évenként összeadjuk a 6,3-at, vagy 6,8-at, meg 7,3-at, meg nem tudom mennyit, az is ugyanennyi. De attól ez még igaz. Tehát, az 5 az összeáll úgy is, hogy 4+1, meg úgy is, hogy 2+3, attól az még 5. De tisztelettel kérem, mielőtt minősítenek minket, akkor tessék konkrétan megnevezni, – erre én kényes vagyok – hogy melyik volt az, ami Önök szerint nem igaz! A munkánkat csak nyilvánosság előtt tudjuk végezni, igyekszünk, bár szívós, de korrekt vitapartnerek lenni. Ha a korrektségünket éri szó, arra én meg kényes vagyok, és ez nem kioktatás kérdése, én úgy hiszem. Ha így értelmezték, ezért nagyon szívesen elnézést kérek, lehet, hogy a személyes habitusom ilyen, hogy egy ilyen értelmezésre ad okot, de a szándékom, az nem ez volt. Ugyanakkor nem tudok elmenni amellett szó nélkül, hogy amit leírunk, az úgy van. Tehát, számszakilag alátámasztott, és tárgy szerint pontos. Ha azt mondják, hogy nem tettünk, amiket ott leírtunk, hogy mit tettünk, hogy ezek nem történtek meg, akkor azt kell valamilyen módon kétségbe vonni. És igazándiból a stílusával van problémám, meg azzal van problémám, ezt itt világosan elmondtam, még egyszer nem is nagyon akarnám kifejteni, hogy folyik egy olyan munka, aminek az a lényege, hogy mindenki próbálkozik megegyezni. Ha Önök ezt figyelmen kívül hagyják, nem kell benne részt venni. Mi abba a furcsa helyzetbe fogunk keveredni, ha így dolgozunk, hogy miközben a többiekkel komolyan egyeztetünk annak érdekében, hogy, hogy költsük el azt a kis pénzt, amit próbálunk a Pénzügyminisztériumtól megszerezni, ami önmagában is egy szép feladat szerintem, meg nagy kihívás, mikor ebben próbálunk megegyezni, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy valamelyik szakszervezetünk a 12-ből, az emellett még milliárdokra rúgó követeléseket tesz. Hát a többieknek is lenne még! Biztos vagyok benne, hiszen mindenkinek ismerem a céljait. Ezért bizony, urak, ez egyfajta lemondással jár, ez a dolog. Csak annyiban érdekes, hogy ha túlpörög az ügy, akkor a tagok elégedetlenek lesznek, maguk meg semmilyen célt nem fognak elérni evvel a dologgal, hiszen nyilvánvaló módon nincs meg az anyagi alapja ezeknek a követeléseknek az elfogadására. De ezt Önök is tudják. Ezért gondoltam én, hogy egy ilyen útválasztási lehetőség. Szeretném hozzátenni, hogy nem a miénk, hanem az Önöké, és hát úgy járnak el benne természetesen szabad akaratukból, ahogy jónak látják. Kérdezem, hogy ehhez a ponthoz van-e még valakinek mondanivalója? Parancsoljon!

Koroknai Péter tű. alezredes úr, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Érdekegyeztető Tanács! Végülis nem véletlen, hogy a munkaügyi kapcsolatoknak tartósan konfliktusos terepe a hivatásos önkormányzati...

(KAZETTACSERE)

... sikerült dűlőre jutni ebben az ügyben, akkor az biztos, hogy terheli a mindenkori kormányokat is. Éppen ezért, talán abból kéne inkább kiindulni, hogy 2010-ig mindenképpen az ügynek a végére kell jutni. Na most, viszont arra tervezni egy munkaidő csökkentést, hogy a maximumra beállítva, az nem tűnik logikusnak, hiszen, hogyha mondjuk, azt mondjuk, hogy 40 óra a heti munkaidő, akkor is mindig be fognak majd következni túlórák, és akkor így fog majd kijönni előbb-utóbb valamilyen tényleges munkaidő. De hogy azt tervezzük, hogy 2008-ban 48 óra legyen, tehát a maximum legyen, az nem egy életszerű dolog, hiszen akkor mi lesz az afölötti túlórákkal, mi lesz a szolgálatteljesítéssel. Tehát, számomra, nekem az tűnik a logikusnak, hogyha az európai irányelveknek megfelelően, egy bizonyos időintervallumon belül eljut odáig a tűzoltóság Magyarországon is végre, hogy 40 óra lesz a munkaideje. És akkor ezt még terhelheti időnként bizonyos rendkívüli eseményekből fakadó túlóra, de az már egy másik kérdéskör. Tehát nem 48, hanem 40.

Az, hogy a Belügyminisztérium mégis tervez egy lépést, ebben az anyagban benne van. Ez a 2005-ben mínusz három nappal történő csökkenés, ami 2006-ban túlmunkaként ki lenne fizetve, ezt részünkről el tudjuk fogadni. Abban az esetben, hogyha 2006-ban a Belügyminisztérium egy jelentős újabb lépést tenne meg, ami együtt járna újabb munkaidő csökkentéssel, illetve az ehhez kapcsolódó létszámnövekedéssel, akkor azt is támogatni tudnánk. Tehát, kompromisszum-készek vagyunk az ügyben. Úgy véljük, valóban nem lehet mindent megoldani egyik napról a másikra, viszont szeretnénk akkor, hogyha ez egy komoly egyeztetésbe menne át, és akkor végre itt egy ilyen egy évtizeden túli ügyet is le lehetne akkor talán zárni belátható időn belül. Köszönöm szépen.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Koroknai úrral annyiban szeretnék picit vitába szállni, hogy megértjük mi azt, hogy persze lassan lehet csökkenteni a tűzoltók munkaidejét, de azért szeretném megkérdezni ezt a 3 napos, úgynevezett túlmunka kifizetést, hiszen 2005-ben a tűzoltó egy nappal nem dolgozna kevesebbet, hiszen a tervezet szerint úgy néz ki, hogy 2006-ban, illetve 2005 végén megállapítják, hogy a tűzoltó mennyivel dolgozott többet, és azt a 3 napot kompenzálnák neki valahogy, túlmunka időben. Ennek a fedezetét ki fogja állni? Én emlékszem, hogy 2003-ban még arról volt szó, szintén erről a 3 napos csökkentésről, hogy ezt majd a parancsnokságok a saját költségvetésük terhére, a saját bérmegtakarításukból fogják kifizetni. Tehát, igazából itt megint nem látok egy olyan fedezetet, ami garantálná azt, hogy ezt a tűzoltóságok, a parancsnokok ezt megkapják. Tehát, igazából itt még nem látok semmiféle munkaidő csökkentésre való lehetőséget. A 2006-os évben, ugye, itt a következő 6 napot, ott már elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg költségvetési forrásokból ezt megtámogatnák. De 2005-ös évre még igazából nem látom, hogy ennek a fedezetét, ezt ki fogja teljesíteni. Az előzőben pedig nem szerettem volna nagy vitát kezdeményezni, de azért a tárgyhoz hozzátartozik, hogy a sajtóban úgy jelent meg, idézem: „az illetmények 26,7, 26,4, illetve 28,5 %-kal nőttek”. Erre mondtuk mi azt, hogy ez így nem igaz. A többi részével nem is foglalkoztunk. Tehát, én arra szeretnék most választ kapni, hogy a 2005 évi munkaidő csökkentésnek a különbözetét azt kinek kell vállalni, és ki fogja finanszírozni? Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Egy mondattal csak ebben a sajtóban megjelent, a sajtó is azt kapta, amit Önök. Tehát, egy válaszunk volt csak, nem volt másik. Az nyilvános. A százalékok azok tól-ig. És azért mondtam az előbb is, ha jól emlékszem, 2001-2005 között, ugye, ez volt. Bocsánat, 2002 és 2005 közöttre vonatkoztak, és ez ennyi. Akkor is ennyi, hogyha Önök nem hiszik el, de ezt szívesen felajánljuk, hogy megpróbáljuk a matematikai modelljét is mellérakni, hogy, hogy jött ki a szám. Tehát, attól minden megoldás jobb, hogy számolás előtt minősítenek. Ami a fedezetet illeti, ha jól értem, akkor a szakszervezetnek az sem mindegy, hogy a dolgozók honnan kapják meg ezt a pénzt. Jól értem ezt?

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Számunkra azért nem mindegy, mert a parancsnokok jelezték, hogy bizonyos parancsnokságok ezt ki tudják gazdálkodni, bizonyos parancsnokságok nem tudják kigazdálkodni. Tehát, számunkra igenis fontos az, hogy az illetékes parancsnok ezt miből tudja év végén a dolgozóinak kifizetni, mert ez egy fontos kérdés számunkra is.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Úgy, ahogy az önkormányzatok különböző módon gazdálkodnak, a parancsnokságok is különböző módon gazdálkodnak, de a családok is különböző módon gazdálkodnak. Tehát, mondjuk van, aki ugyanannyi pénzből jól kijön, van, aki meg ugyanannyiból nem jut egyről a kettőre. Ez egy nehéz válasz. Arra szeretnének választ kapni, hogy aki mondjuk nem képes a saját költségvetéséből kijönni, annak majd mögé tesz a Belügyminisztérium? Vagy mi a kérdés lényege? Ez?

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Nem. A kérdés lényege az, hogy az a parancsnokság, amelyik évközben úgy gazdálkodott munkaerővel, kisebb létszámmal elvégezte ugyanazokat a feladatokat, próbált létszámhiányt tartani, hogy legyen pénze különböző olyan dolgokra, amiket 95 óta egyszerűen nem követik pl. a dologi kiadások automatizmusa nincsen. Ezeket, a különböző ilyen jellegű kiadásokat a személyi juttatásokból fedezik most is a parancsnokok, különböző trükkökkel, ezt mindenki tudja. Abban az esetben, ha még ezt is ráterheljük a parancsnokokra, hogy még ezt a plusz három napot is fizesse ki, bizony, lesznek olyan parancsnokságok, ahol nem fogják tudni ezt kifizetni. Részükre ki fogja fedezni ezeket a plusz költségeket?

Zsinka András úr, főcsoportfőnök, BM Humánpolitikai Főcsoportfőnökség:

Államtitkár Úr! Tisztelettel! Én azt javasolnám, ha jól érzékelem, a kollégák összességében egyetértenek egy ütemezett megoldási javaslattal. Amiről most beszélünk, hogy a 2005. évi túlszolgálat megváltása milyen forrásokból történik, ez már a részletek megbeszélése, ami, én úgy érzem, hogy nem biztos, hogy tételesen érdekli valamelyik másik szakszervezetet, akinek nincs tűzoltó tagja. Tehát, én azt javasolnám, hogy, ha az ütemezésben egyetértünk, valahol közelíteni kellene az álláspontunkat az EU normának megfelelő 48 vagy 40 óra tekintetében is. Egyébként a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium állásfoglalását szeretném felolvasni, amely azt tartalmazza, hogy ennek az EK Irányelvnek a 22. cikke lehetőséget nyújt arra, hogy a munkavállaló és a munkáltató megállapodás útján, – a munkavállalót védő megfelelő garanciák mellett – megegyezzen abban, hogy a 48 órás korlátot esetleg még a munkavégzés ideje meg is haladja. Tehát, még a 48 órán is túlléphetünk az EU norma alapjain. Azt mondják konkrétan a tűzoltókra vonatkozóan a munkaügyi minisztériumi álláspont alapján, hogy álláspontjuk szerint a 48 órára történő beállás, ez a jelenlegi készenléti jellegű munkakörökre vonatkozóban a magyar szabályozás lényegét tekintve fenntartható. Tehát, tulajdonképpen az EU normának, a jelenlegi hatályos EU normának megfelelünk. Az egy másik kérdés, hogy az EU normának a felülvizsgálata jelenleg egyébként folyamatban van. Aki ebben a kérdésben bennünket tájékoztatott, az tagja annak a nemzetközi szakértői bizottságnak, amely éppen ennek az EU normának a felülvizsgálatát hajtja végre. Tehát, én azt kérném, hogy valóban induljunk el azon az úton, hogy szülessen meg egy közeli határidőpont kitűzésével egy megállapodás, amely megállapodás tartalmazza azt az ütemezett javaslatot, amit próbáltunk itt írásban is a szakszervezetek felé terjeszteni, és esetlegesen meglátjuk, hogy milyen új norma keletkezik az elkövetkezendő időszak alatt. Ennek alapján esetleg valamilyen korrekciót is végre lehet hajtani, valamilyen áthidaló megoldással, a megállapodás keretén belül is. Államtitkár Úr, befejeztem.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Köszönöm. Péter, Ön mégiscsak tűzoltóparancsnok, hátha közelebb tudna minket vinni ahhoz a megoldáshoz, hogy akinek évközben nem úgy esett a gazdálkodása, ahogy szerette volna, azzal egy ilyen ügyben mi történik, mert én úgy hiszem, hogy ez esetenként változik, meg parancsnoka válogatja.

Koroknai Péter tű. alezredes úr, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Köszönöm szépen. Nos, valóban, eddig is mindenféle trükköket kell alkalmazni, és valóban, az is igaz, hogy általában nyár közepére, végére a dologi finanszírozás az elfogy. Onnantól kezdve a személyi oldalról kell átcsoportosítani a pénzeket ahhoz, hogy működni tudjon az adott tűzoltó-parancsnokság. Magyarul, a dologi finanszírozás az fél év körül van, és innentől kezdve a tisztelt kollégák béréből, jutalmából, és az ő fizetésükből működik a tűzoltóság, és annak terhére tankoljuk a gázolajat, és oltjuk a tüzet, és mentjük az embereket. Ami a finanszírozását illeti a három napnak, azzal a megoldással, amit az előbb már mondtam, tehát, hogyha egy januári bérszámfejtés keletkezne, és egy februári kifizetés, akkor az már 2005-re nem vonatkozna, a költségvetési hatása az már csak a jövő évi költségvetésben jelentkezne, ott pedig bízom benne, hogy a Belügyminisztérium természetesen ezt lefinanszírozná ezt a költséget. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 2005. januárjában itt ültünk ebben a teremben, és kételyemet fejeztem ki az irányban, hogy az önkormányzatok vajon ki fogják-e pótolni a személyi oldalát a költségvetésének a tűzoltóságoknak. És miután ez nem történt meg az önkormányzatok részéről, a végén mégiscsak a Belügyminisztérium volt az, aki helytállt ebben az ügyben. Feleslegesnek tartanám még egyszer ugyanezt elismételni ezt a módszert. Nem fogják az önkormányzatok ezt kipótolni, ez 100 %, ezt az államnak kell helyt állnia. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Köszönöm szépen. Ha már az emlékeknél tartunk, akkor én is emlékeztetnék rá, hogy amikor januárban azt mondták, hogy már nem lesz pénz nem tudom júniusban vagy októberben, kérdezném, hogy történt-e azóta olyan, hogy valahol egy tűzoltó nem kapott fizetést? Hát persze, ez a kölcsönös fenyegetések országa is, és januárban mindenki avval fenyeget, hogy már júniusban jön az éhhalál, októberben pedig a fagyhalál, de azért élünk jövőre is. Igen, minden bizonnyal így van, van, ahol az önkormányzat kipótolja, mert olyan, van, ahol meg nem pótolja ki, mert olyan, és egy évközbeni alkuban van, amikor az önkormányzatok állnak helyt, van, amikor meg a Belügyminisztérium áll helyt. Megjegyzem, a Belügyminisztérium is olyan összegekből tud ilyenkor helytállni, amelyet más kiadási sorokon megspórolt, mert hogy a PM az olyan, hogy nem szeret évközben pénzt adni senkinek, valószínűleg amiatt, mert nincs miből. Ezért aztán igen, egyszer így, egyszer úgy, de még egyszer szeretnék rá emlékeztetni, hogyha az emlékeknél tartunk, akkor dolgozót méltánytalan érdeksérelem, anyagi természetű, nem ért. És, ha nem tetszenek haragudni, a szakszervezeteknek mindegynek kell legyen, hogy ki állja a számlát, ha állja. És azt hiszem, hogy azért van Kormány, érdekvédők és önkormányzatok háromoldalú megállapodása, azért jött létre az érdekegyeztetésnek ez a rendszere, hogy azokat a problémákat is próbáljuk meg megoldani, amikor bizonytalan az, hogy ki lesz, aki kifizeti a számlát. De mindig kifizetik a béreket. Kérdezném, hogy akkor ezt a napirendet hogyan tudjuk lezárni? Tehát, elfogadható-e az, hogy akkor valami ilyen, az általunk leírt válasznak megfelelően valami tárgyalássorozat elkezdődjön, adott esetben külön a BÉT-től, és akkor ezt lezárhatjuk, vagy nem elfogadható, és akkor megállapodás hiányában zárjuk le ezt a kibeszélt napirendet?

Nagy Gábor úr, elnök, Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete:

Államtitkár Úr! Engedjen meg annyi reakciót Zsinka főcsoportfőnök úr válaszára, hogy ugye arról volt szó, hogy majd 2010-ig kell ez a 48 órás, ez a 93/104-es EGK irányelvre rátérni, vagyis befejezni ezt az egészet. Én szeretnék felolvasni, 2001-ben a magyar Parlamentben, amikor a Munka Törvénykönyvét módosították, és amelynek része volt ez a 93/104-es, ebben azt mondja az expozét tartó, hogy „mert a Magyar Kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy ez év végéig benyújtja az Országgyűlésnek az európai irányelveket”. Na most, én nem tudom, hogy a tűzoltó nem tartozik ebbe az egészbe bele? Tehát, miránk nem vonatkozott ez a 93/104? Csak most? Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

A hiba biztos az én készülékemben van, de nem értettem teljesen a kérdést. Nyilván a tűzoltókra is vonatkozik ez. Lehetne még egyszer? És akkor hátha meg is tudnánk válaszolni, hogy ezek milyen irányelvek voltak? Ezt azért mondom, mert a Magyar Parlament 15 éve folytat jogharmonizációs törekvéseket, amelyben olyan, jogalkotási baklövéseket szoktunk időnként elkövetni, irányelvekre, meg nem létező irányelvekre való hivatkozással, amelyekre most példát nem hoznék, mert itt a belügyben is van néhány, de számtalan személyes konfliktust szedtem ebből már össze. Mindenki ezekre hivatkozik, hogy mennyi az annyi, meg egy irányelv, ami különben senkire nézve nem kötelező, hanem csak úgy született egy irányadó szám, hogy ugye annak a betartásához való ragaszkodás azokon a helyeken, ahol az irányok elmaradtak, ott ugye vérre megy, lásd ez. Ahol pedig ugye már ezen túl vannak, ott pedig a munkavállalókat kimondottan hátrányosan érinti, mert azt szokták mondani, hogy lám-lám az irányelvnek van egy másik oldala is. Ilyenkor szokták ezt a tól-ig, nesze semmi fogd meg jól, típusú számcsoportot kialakítani, hát ennek vagyunk itt a tanúi. Nem is ez a kérdés. Persze, hogy vonatkozik mindenkire. Szeretnénk úgy élni, mint az osztrákok, csak nem megy még. Tehát, ez a problémánk ebben az ügyben. Megkérdezhetném, hogy konkrétan melyik irányelvre gondol? És akkor megkérdezem a kollégákat, hogy ki tud rá válaszolni.

Nagy Gábor úr, elnök, Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete:

Én köszönöm a szót, és legalább megnyugszom egy kicsit a felszólalásban. Tehát, 1999-ben, a csatlakozási tárgyalások során módosították a Csatlakozási Szerződést, amelyben a Magyar Kormányzat kötelezettséget vállalt arra, hogy a középtávú programjában 2001 végéig a foglalkoztatáspolitikai, vagyis az európai munkadirektívákat átülteti a magyar munkajogba. 2001-ben volt ugye a Munka Törvénykönyvének a módosítása, ez, amit én itt az előbb megpróbáltam – bocsánat, érthetetlenül – felolvasni, ez pontosan azért született meg, hogy a 9 európai uniós irányelvet a magyar munkajogba behozza. Ez a törvény, a Munka Törvénykönyvének módosítása, majd utána ez foglalkozik azzal, hogy mely törvényeket kell utána módosítani még, és a jogharmonizációt megteremteni, egyedül a Hszt-t nem sorolja föl. Mindegyik összeset felsorolja, ezt végre is hajtották 2001-ben. Most nem akarom felolvasni az akkori belügyminiszternek a körlevelét ezzel kapcsolatosan. Csak a tűzoltóknál, nem tudom, vagy a Hszt. alá tartozóknak, és azon belül is a tűzoltók munkaideje nem lett a mai napig rendezve. Tehát, most azt a 2001-es magyar kormányzati kötelezettséget most kitoljuk 2010-ig. Erről van szó. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Így egy kicsit nehezebb helyzetben vagyok, mert az én papíromon ő van itt a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumból, de most úgy látom, senki sincs. Ezzel a kérdéssel, én tisztelettel jelzem, elvéreztem. Tehát, fogalmam sincs, hogy 2001-ben, az akkori Kormány akkori minisztere mit értett az alatt, hogy persze, az irányelveket megvalósítjuk, meg hogy melyik irányelveket, meg a vita mely szakaszában, mely paragrafus kapcsán mondta ezt. Egyezzünk meg abban, hogy én készséggel elfogadom, hogy a tűzoltókra is vonatkoznak az uniós irányelvek, meg azt is el tudom fogadni, hogy valamennyi kormány tett már ebben valamilyen ígéretet a tűzoltóknak, és azt is, hogy valamennyi kormány egy-egy ügyben kénytelen volt visszakozni a tűzoltóknak tett ígéreteiből. Ezt én a tényszerűség okán mindegyiket el tudom fogadni. Itt most arra szeretném visszaterelni a kérdést, hogy, hogy zárjuk le a napirendet ebben a tűzoltó munkaidő csökkentés tárgyában? Zárjuk le úgy, hogy a tárgyalások folytatódnak, vagy zárjuk le úgy, hogy Önök mennek nemzetközi közvélemény megértését keresve ebben a dologban, mi meg megvárjuk, míg befejezik ezt a szimpátia-szerző körutat, és akkor utána üljünk le tárgyalni, ezek a lehetőségek vannak.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Ezt értelmezhetem úgy, hogy egyelőre a minisztérium nem kíván ebben az ügyben lépni?

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Hát, dehogyisnem! Sőt mi több, a javaslatainkat már meg is küldtük Önöknek. Ne tessenek már úgy tenni, minthogy az előbb Önök által „leanyázott” véleményünket a petícióra most el nem küldöttnek tekintik. Dehogyisnem, próbálkoztunk eddig is javaslatokat tenni, csak úgy tűnik nekem, hogy a mi javaslatunk olyan mértékig nem találkozott az Önök elképzeléseivel, hogy Önök olyanokat állítottak rólunk, amelyek tárgyszerűségében valótlanok. Ezért kérdezem, hogy, ha ezt a stílust követjük, akkor nincsen értelme tárgyalni. Tehát, ugye, ha nem tetszenek haragudni, azért leülni Önökkel rendszeresen, hogy minket hazugnak nevezzenek, és megalapozatlan számokkal vádoljanak, azt úgy megspórolnánk magunknak. Judit, ehhez tetszik? Parancsoljon!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Szeretnék kérni 5 perc szünetet a munkavállalói oldal részére.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Mindenkinek jól fog esni 5 perc szünet. Öt perc szünetet tartunk.

(SZÜNET)

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Hölgyek, Urak! Megkérnék mindenkit, hogy 5 percnek induló, ám, de közel 20 perces szünetünket, hogyha be tudjuk fejezni, szerintem folytathatnánk a tanácskozást. Megkérnék mindenkit, hogy foglalja el a helyét! Köszönöm szépen, akkor folytatjuk az Érdekegyeztető Tanács ülését. Kérdezem, hogy az 5 perc időkérés vezetett-e valami eredményre? Parancsoljon.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Én kértem az időt, de a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete saját petíciójával kapcsolatban saját maga fog nyilatkozni.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Parancsoljon!

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Megtárgyaltuk az előterjesztéseket, és arra jutottunk, hogy ezt így ilyen formában itt ma úgysem tudjuk eldönteni. Tehát, amit a Zsinka úr javasolt, hogy vigyük vissza ezt ilyen bizottsági szintre, szeretném javasolni, hogy egy olyan számítást szeretnénk kérni a Belügyminisztériumtól, hogy ugyanezen ütemezés intervallumában, de 85 szolgálati napra, tehát a heti 40 órás munkaidőre kiszámolva, és belekalkulálva azt, hogy addig is az átmeneti időszakban a 40 óra, és a többlet munkaidő közötti teljes túlóra kifizetésével számolva, ez milyen vonzatot hoz. És szeretnénk, ha a minisztérium ezt kormányzati szintre terelné, hiszen látjuk, hogy a minisztérium ezt önmagában nem tudja megoldani, és erre úgy gondoltuk, hogy körülbelül egy hónapos, ilyen bizottsági tárgyalások elegendőek lesznek, és egy hónap múlva vissza tudunk térni erre az ügyre, és akkor további lépéseket meg tudjuk tenni. Ez volna a mi javaslatunk. Tehát, mi ragaszkodunk ahhoz, hogy a törvényes munkaidő legyen 40 óra, valamint itt a végén, amit írtak, hogy itt a Hszt. módosításában a 24/48-as váltásos rendben dolgozók évi szolgálati napjainak száma 2005. január 1-jétől legfeljebb 114 nap legyen, ezt mi javasoljuk 85-re módosíttatni, hiszen minden évben teljesen fölösleges jogszabályt módosíttatni azért, mert újabb két nappal, három nappal csökkentjük esetleg a munkaidőket. Tehát, ez a mi javaslatunk. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Köszönöm szépen. Szerintem ez a javaslat elfogadható. Egyetlen egy van, amit megfontolásra ajánlanék, szeptember 1-jén nem leszünk érdemben okosabbak a jövő évi költségvetést illetően, csak szeptember 30-a felé leszünk érdemben okosabbak. Az, hogy ezeket a számtani leckéket megcsináljuk, és különböző olyan verziókat számoljunk ki, amely a szakszervezet igényének megfelelő, ennek semmi akadálya nincsen, legalább tudjuk, hogy melyik verzió mennyibe kerül. Ugyanakkor azt szeretném javasolni, hogy nyilván nem javaslom azt, hogy 60 napra emeljük a 30 napos szakértőit, de, hogy mégis közelebb kerüljünk, hogy legalább mi tudjuk, hogy a Belügyminisztérium hogyan áll a költségvetés dolgában, ezért azt javaslom, hogy szeptember közepe legyen az, amikor erre visszatérünk. És akkor készüljön minden olyan alternatíva számszaki megalapozása el erre az időre, amit a szakszervezet szeretne, és akkor meglátjuk, hogy ezekből melyek azok, amelyek szóba kerülhetnek, és bevállalhatóak. Úgy hiszem, hogy szeptember közepén, legalább a vezetők informálisan, nagyjából képesek lesznek azt látni, hogy, hogy áll a tárca költségvetése. Addig, míg a Kormány el nem fogadja, addig nem lesznek végleges számok, ezért, természetes módon semmi véglegesben meg sem lehet egyezni. Ezért, én elfogadom azt a javaslatot, hogy számoljuk ki, de az időpontját, amikor visszatérünk, azt szeptember 15-re javaslom, hogy legalább az itt ülő vezetőknek legyen arról elképzelése, hogy mennyi az annyi. Formálisan még akkor sem lesznek számok ugyanis, amelyek nyilvánosak. Tehát, a Kormány döntése előtt csak szóbeszédek lesznek, bár ez is ok arra, hogy összehívjunk érdekegyeztető tanácsülést ahogy látom, de a szóbeszédek már csak ilyen dolgok, ahol emberek vannak, ott utána is folyik vagy valós, vagy valótlan számokról ilyenkor találgatás. Kérdezem, hogy elfogadható-e ez a szeptember 15?

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Véleményem szerint ez megint csak egy ilyen időhúzási taktika, hiszen a számok ismertek, ki van számolva, az I. fejezet ez erről szól, 6,1 milliárd forint ami szükséges ehhez. Igazából ezért kértük Államtitkár Urat, hogy kormányzati szintű döntést próbáljunk egy hónapon belül megvalósítani annak érdekében, hogy ez a jövő évi költségvetésben biztosan szerepeljen. Ezért kértük azt, hogy egy hónapon belül, hiszen ez már a harmadik hónap lesz.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Az Isten áldja meg magukat, nem az nem ismert, amit Önök akarnak, hanem azt nem tudjuk, hogy mi mennyiből, tehát ehhez kell a két hét. Az, hogy Önök mennyit akarnak, azt ki tudjuk számolni egy perc alatt most is, ezzel nincsen baj. Azt nem tudjuk, hogy van-e megállapodás-közeli helyzet, mit tudunk belőle bevállalni, ehhez kell nekünk idő, hogy legalább azt lássuk, hogy a tárcák közötti elosztásban a BM fejezet hogyan áll. Ez ettől előbb nem lesz. Leülhetünk, én késznek mutatkozom, de semmivel sem leszünk közelebb, mert nem tudjuk a saját oldalunk számait.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Államtitkár Úr! Evvel kapcsolatban csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a tűzoltóságok költségvetése az az önkormányzati fejezetben jelenik meg. Tehát, hogy a Belügyminisztérium fejezetében milyen számok jelentkeznek, az igazából nem biztos, hogy a kettő együtt kompetens. Vagy rosszul tudom?

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Azt javaslom, Jenei úr elmondja, hogy ez hogy megy, vagy a pénzügyes kollegina, úgy is jó lesz, mindegy. Az a helyzet van, higgyék meg, az önkormányzatokét is mi tervezzük, Jenei úr, és mi is alkuszunk rá, sajnos. Ezért a szeptember 15-e is különben, tessék elhinni, egy nagyon gáláns ajánlat, mert még az is egy merő találgatás lesz, nem lesznek számaink. De szerintem mondjuk el, hogy, hogy terveződik a költségvetés, és az segít. A többieknek az a büntetése, hogy végig kell hallgatniuk, persze.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Ha ez büntetés, akkor visszanyúlnék a 90-es évek elejére. Tehát, ugyanúgy, ahogy az elmúlt években, idén is a Belügyminisztérium tervezi az Önkormányzati Gazdasági Főosztály keretein belül azokat a tételeket, amelyek egyébként régi hagyományoknak, szabályozóknak megfelelően itt tervezendők. Tehát, a tűzoltóságokat érintő juttatásokat a Bujdosó úr féle szervezet, illetve Deli Erikáék képviselik. És a Pénzügyminisztériummal, amikor alkudozunk, ugyanúgy, mint tavaly, tavalyelőtt, idén is szerepelni fog ez az igény. Tehát, ez nem azt jelenti, amit Államtitkár Úr mondott, hogy nem fogjuk ott hozni a belügyi elképzelések, javaslatok, fejlesztések igényei között ezt a tételt is, mint ahogy ezt megtettük tavaly is a béremelésnél, és sok minden máshol, csak visszajelzésünk nem lesz még a PM-től, illetve a Kormánytól, hogy ez keresztülment, vagy pedig nem. De ettől mi ezt még tervezzük.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Kollégáim véleménye alapján úgy döntöttünk, hogy ez a határidő, ez hosszú nekünk.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Hát, urak, akkor ezt megbeszéltük. Akkor úgy hiszem, hogy a kérdést avval levehetjük napirendről, hogy Önök ragaszkodnak hozzá, hogy szeptember elején legyen ebben a szakértői megbeszélések vége, én tisztelettel tájékoztatom Önöket, hogy a belügyi vezetés …

(KAZETTAFORDÍTÁS)

... semmilyen felelősségteljes vállalásnak ismeret birtokába azért, mert a költségvetés tárgyalásának a menete – bármennyire is szeretnék Önök – időben odébb van. Akkor úgy gondolom, hogy egy hónap alatt ezek a számítások el tudnak készülni, és a végén majd meg fogjuk tudni állapítani, hogy ezek milyen végeredménnyel zárultak. De azt szeretném Önöknek mondani már most, hogy majd akkor is azt fogjuk mondani, amit már most is, hogy nem tudjuk. Így ez a kérdés úgy hiszem, hogy valamilyen módon elmozdult a holtpontról, és akkor ezeket a számításokat meg el kell végezni, és visszatérünk rá, akkor ezek szerint szeptember elején Önökkel. Kérdezem, hogy a 2-es napirendet megtárgyaltnak tekinthetem-e? Mivel ellenvetés nem érkezett, a napirendet lezárom, áttérünk a 3-as napirendre. Ez a Park utcai ingatlan értékesítés helyzetéről egy tájékoztatás. Jenei úr!

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Köszönöm Elnök Úr! Szeretném tájékoztatni az Érdekegyeztető Tanács ülésén valamennyi résztvevőt, hogy a legutolsó kísérletünk sem vezetett eredményre, nem volt érvényes ajánlattevő a Park utcai ingatlan megvásárlására. Tekintettel arra, hogy az elmúlt hónapokban semmilyen új alternatíva, vagy ésszerű elképzelés, teljesíthető ötlet nem vetődött fel, ezért kértem a Műszaki Fejlesztési Főosztályt, hogy ismét indítsuk el az értékesítési folyamatot, egyeztessen a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal, hiszen új értékbecslés, új papírok, új adatok szükségeltetnek, és ezt követően néhány hónap múlva remélhetőleg gyorsított eljárásban ismét meg fog jelenni a Park utca értékesítésére a felhívás. Egy dolog színesíti a képet, és szerintem arra ösztönöz bennünket, hogy gyorsítsuk amennyire csak lehet, a helyi önkormányzat bejelentette igényét arra, hogy térítésmentesen átvenné az ingatlant, más célra szeretné hasznosítani, és ez nem belügyi, rendvédelmi cél. Köszönöm szépen.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Kérdés nincsen, hanem egy vélemény lenne. A mai BÉT ülés első szakaszában beszéltünk róla, hogy készítettünk-e szakértői véleményt, esetleg van-e javaslatunk azzal kapcsolatosan, hogy, hogyan lehetne hasznosítani. Én vártam a választ, hogy mi lesz a Park utca sorsa, és a legutóbbi BÉT-hez képest annyit ugrottunk előre, hogy tudjuk, hogy jelen pillanatban nincsen vevő, és nem került eladásra az elmúlt pár hét alatt, amióta ebben a körben összeültünk. Énnekem az lenne a kérésem, hogy akkor függesszük fel ennek az objektumnak az eladását, hogyha lehet, és akkor a Belügyminisztérium is, és mi, az FRSZ is, mivel mi vagyunk az előterjesztői ennek, akár orvosszakértői, akár közgazdasági szakértői javaslatokkal készülnénk arra, hogy, hogyan lehetne ezt az objektumot hasznosítani a jövő számára. Mert, hogyha ez most eladásra kerül, akkor biztos, hogy azt a funkciót, amelyet szeretnénk, hogy betöltsön, nem fogja betölteni, hogyha eladásra kerül. Tehát, a kérésünk a következő röviden, hogy egyelőre ne adjuk el, és mind a két fél részéről készüljünk fel arra, hogy, hogyan lehetne ezt megtartani, hogyan lehetne ezt a belügyi munkavállalóknak a hasznára haszno-sítani, főleg egészségügyi centrumként. Bármilyen megoldási lehetőséggel, akár belső forrásból, akár pályázati forrásból, vagy akár civil forrás bevonásával. Mi erre a magunk szakértőivel fel fogunk készülni, és ha kell, akkor valamelyik BÉT-re, ha nem is a következőre, de valamelyikre tűzzük napirendi pontra, és addig fel fogunk erre készülni. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Volt már arra példa, hogy a BÉT valamilyen döntését utána néhány hónappal, vagy egy-két évvel megváltoztatta? Ezt én kérdezem. Volt? (Közbeszólás.) Az FRSZ-nek van valami konkrét elképzelése, hogy mit kéne tenni?

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Még egyszer mondom, hogy fel fogunk erre készülni, és szakértői véleményeket le fogjuk tenni az asztalra. Tehát, szeretnénk, hogyha megmaradna ez az objektum, és azt a funkciót szolgálná, amit az előző BÉT-en is felvetettem, hogy a jelenlegi szanatóriumnak a kiszélesítésére használjuk fel, azt, hogy, hogyan, mi módon, ezekre készítenénk számításokat, és megnéznénk a lehetőségeket. Mivel az előző döntés, tehát az előző BÉT-en is beszéltük, az előző döntés öt évvel ezelőtt történt. Öt éve nem került értékesítésre, akkor most már hagyjunk egy kis időt arra, hogy hátha sikerülne megmenteni ezt az objektumot, és ezt szeretnénk.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Parancsoljon!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Nem tudom, hogy, hogyan fognak dönteni, a döntés függvényében, egy tervdokumentációt kaphatnánk-e, vagy egy dokumentációt, egy építésügyi dokumentációt, hogy miből áll, és hogyan áll ez a ház, szeretnénk a saját ingatlan szakértőinkkel megnézetni, mert ilyennel rendelkezünk, és adott esetben megnézni, hogy, hogyan történhetne szakszervezeti hasznosítása.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Ez egy öt éve álló romos épület nem, a múltkori emlékképeim. Nem tudom, hogy hol van fizikailag, de ez így van. Kérdezem, hogy van-e annak valami akadálya, hogy kapjanak valami leírást róla, vagy az elképzeléseket meghallgassuk?

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Annak semmi akadálya nincsen, hogy alaprajzokat, fényképeket, dokumentációkat eddigi kísérletekről, okmányokat megmutassunk bármelyik érdeklődő szakszervezetnek, de teljes szakmai meggyőződésem, hogy azzal az ingatlannal nem lehet kezdeni semmit a következő néhány évben. A Belügyminisztériumban a Műszaki Főosztály, a Kórház minden egyes lehetséges törvényes kísérletet megpróbált. Egyik sem vezetett eredményre. Ezért kellett az öt év egyébként. Miközben, már rögtön az elején el lehetett volna adni, de én magam is azt javasoltam, hogy tegyünk kísérletet másfajta hasznosításra. Mindegyik kudarcba fulladt. Tehát, nem arról van szó, hogy egy üres területen fel kellene építeni néhány 10 millió forintból egy kis objektumot, vagy egy viszonylag jó állapotban lévő házat át kellene alakítani, és utána pörgessük be a Hévízi Szanatórium munkájába, ott a betegszolgáltatásba. Hanem arról, hogy van egy totálisan lepusztult ingatlan, mint a múlt alkalommal beszéltünk erről, bármikor, bárkinek szívesen meg tudjuk mutatni, be lehet járni, azt az épületet onnan el kell tüntetni, gyakorlatilag a földterületet veszi meg bárki, s ezt követően épít rá. Ez, becslések szerint, attól függően, hogy milyen funkciót akar, 600 milliótól 1 milliárdig, 1,2 milliárdig terjed. A Belügyminisztériumnak erre költségvetési forrása a közeljövőben biztos, hogy nem lesz. Alapfeladatokat ellátó ingatlanokat kellene építeni, felújítani, sajnálatos módon ilyenkor vonal alá kerülnek a jóléti intézmények. Tehát, költségvetési forrás lehetőségét én nem látom, meg lehet nézni mindenféle változatot, adatokat, bejárást tudunk biztosítani. Én azt javasolom, hogy határoljuk be ezt a türelmi időszakot. Ha valamilyen ésszerű javaslat kidolgozható, ez szerintem egy hónap alatt előállítható, ennél tovább ne húzzuk, mert mindannyian azzal fogunk szembesülni, hogy az önkormányzat a saját csatornáin el fogja érni, hogy ez a földterület, mert igazából nekik is csak az kell, ez a földterület térítésmentesen, Kormánydöntés alapján kerüljön át hozzá. Akkor pedig már az értékesítésből származó bevétellel sem számolhat a Belügyminisztérium.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Azt javaslom, zárjuk le a napirendet úgy, hogy a Jenei úréktól az érdeklődő két szakszervezet szakértői számára minden olyan anyag átvehető, amely az ingatlan helyzetével kapcsolatos képet erősíti, és 30 napon belül kérünk rá javaslatot, hogy van-e ötlet a hasznosításra, és amennyiben ezek a megoldást segítik, akkor elkezdődik a megoldás. Amennyiben ezek sem hoznak megoldást, akkor minden marad a régiben, próbálunk rá vevőt keresni. Ha ez így elfogadható, az ugye, azt jelenti, hogy gyakorlatilag szeptember 1-jéig lehet benyújtani javaslatokat arra nézve, hogy mi legyen, de természetesen avval az igénnyel, hogy a finanszírozás részére is valamilyen javaslat lesz. Tehát, nem hasznosítási igényről van szó, hogy mire szeretnénk használni, hanem ugye az ingatlan sorsának megoldására várnánk javaslatokat.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Én a magam részéről elfogadhatónak tartom, csak, amint az előző napirendi pontban, én is szeretném egy kicsit több időt kérni erre a célra. Legalább egy 60 nap. Nyár közepén vagyunk, és szabadságolások időszaka van, ezért szeretném, hogyha csúszna egy kicsit. 60 nap azt hiszem, hogy egy hónap vagy két hónap, most már nem fogja a világot megváltani.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Víz alatt még két perc is nehéz. Tehát, egy például sokkal könnyebb, mint kettő, háromról már nem is beszélve. Én azt javaslom, hogy maradjon ez a 30. Ha valóban van arról elképzelés, meg szakértő, aki ért hozzá, ha nem haragusztok, akkor az egyszer odamegy, megnézi, és körülbelül egy óra alatt erről véleményt tud alkotni. Ez a helyzet van. Ha egy hónap alatt ezt nem lehet elérni, akkor meg valójában nincsen ötletünk ebben a dologban. Én kérném, hogy fogadjuk el a 30 napot, hogy legalább azt ne akadályozzuk, ami a dolog, ilyen értelemben, ha halad egyáltalán bárhová, ha meg van rá ötlet, akkor úgyis lesz. Tehát 30 nap alatt egy ingatlan szakértő képes megnézni egy hévízi ingatlant, én azt hiszem.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Nemcsak az ingatlan állapotáról van szó, hanem esetleges beruházónak a felkutatásáról is, ha esetleg arról lenne szó. Mert az ingatlan állapotát azt szerintem ismerjük közösen, én személyesen is voltam ott, tehát én láttam, hogy, hogy néz ki. Természetesen én nem vagyok szakértő, sem műszaki, sem közgazdasági, de ilyen szakértők is meg fogják akkor ezt vizsgálni. Még egyszer az a kérésem, hogy ha a 60 nap nem megy, akkor maradjunk a szeptember közepében, és akkor kompromisszumos megoldásnak szerintem tökéletes lenne.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Ha a tűzoltók is elfogadják a költségvetésnél a szeptember közepét, akkor mi is tudunk rugalmasak lenni, persze. Pénzkérdés, pénzkérdés nem? Elfogadható a szeptember 15? Akkor megbeszéltük, elfogadjuk ezt a szeptembert, mert mi ilyenek vagyunk. Elfogadjuk. Ez ugye, azt jelenti, hogy ez a javaslattételi lehetőség az ingatlanértékesítést, ha egyáltalán van érdeklődő, csak annyiban veti hátra, hogy addig nem írunk alá adásvételi szerződést, de különben semmibe. Az meg, hogyha valóban, kvázi most kezdünk neki beruházót keresni, akkor azt gondolom, hogy nem a 60 nap is kevés, meg a 80 nap is kevés, mert, hogyha nem tévedek, akkor már 5 éve próbálkozunk ezzel, ilyen váltakozó sikerrel. Egy szakértőnek pedig elég szerintem két hét is, hogy megnézze. De, megegyeztünk abban a szeptember közepében. Ezt a napirendet így lezárhatjuk?

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Igen, köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Akkor a napirendet lezártnak tekintem, e szerint járunk el. Áttérünk a 4-es napirendi pontra. A 4-es napirendi pont a BRDSZ kezdeményezésére született, híresztelések témában, és azt hiszem, hogy Jenei úr lesz, aki a híresztelésekre valamilyen szóbeli tájékoztatással szolgálhat.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Nem szoktam ilyet tenni Államtitkár Úr, de nem tudom pontosan, milyen híresztelésekről van szó, úgyhogy én szeretném kérni Főtitkár Asszonyt, hogy kicsit fejtse ki ezeket a híreket.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

A Kormány nehéz anyagi helyzetére hivatkozva megkezdődött a közigazgatás, és jelesül a központi közigazgatás létszámhelyzetének a felülvizsgálata, és a magyar hiteles sajtóban, a Népszabadságtól kezdve, a további napilapokat is felsorolhatnám, de teljesen felesleges, megjelent az a statisztikai szám, hogy hogyan érintettek az egyes minisztériumok a létszámcsökkentésben. Én ezt neveztem, és idézőjelbe tettem a híresztelést, hogyha elolvasta. Parancsoljon, mi gondoskodtunk róla. Hideg.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

A szakszervezet vize mindig jobban esik.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Ez, mint, igen, itt nyitottam ki. Tehát, akkor valahogy árba került vele. És gondoltak arra, hogy Államtitkár Úr fog belőle inni. Tehát, itt ezer fő elbocsátását prognosztizálták, nem magából a minisztérium szervezetéből, hanem a minisztérium és háttérintézményeiből. Ez alól nem zárták ki, meg kell, hogy mondjam, sem a Határőrséget, sem a Rendőrséget, sem pedig a katasztrófavédelmet, hanem összességében a miniszter irányítása alatt álló, mintegy 60 ezer munkavállaló közül prognosztizálták az ezret. Én tudom, hogy kényelmetlen a kérdés, hiszen a költségvetés összeállítására most kezdődnek, vagy én szerintem már 99 %-ban ez készen van, de tudomásul veszem, amit Önök mondanak, hogy majd talán szeptember 15-ére tudnak végleges számokat mondani, és a 2006 évi költségvetés ismeretében azt is tudják, hogy a személyi juttatásokból ez, tehát a tervezett személyi juttatásokból hány fő munkavállaló finanszírozható ebből meg. Nem véletlen, hogy ezt a kérdést összekapcsoltam a Központi Gazdasági Főigazgatóság által tervezett központi logisztikai elgondolásokkal, hiszen az a kör is magában foglal egy létszámcsökkentést, mert ha Budapesten elveszem, bizonyos tevékenységi köröket elveszek az önálló háttérintézményektől, és egy szervezetbe tömörítem, akkor ott létszám-csökkentés, itt minimális létszámnövekedés, de igazából a létszámcsökkentés javára billen a mérleg. Tehát, erre gondoltam a híresztelésekkel, amely nem igazából híresztelés, mert ha a KSH adatait is figyelembe véve, meg Kormány-nyilatkozatokat figyelembe véve, ha ezt elfogadom, amit Ön mondott, akkor ma Magyarországon akkor minden csak híresztelés, semmiféle valóságalapja nincs.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Költségvetés tervezésről akkor néhány szót. Nem igaz az, hogy közel vagyunk a végleges számokhoz. A következő forduló, ha minden igaz, augusztus 15-16-án lesz, első vezetői szinten, amikor a Pénzügyminisztérium ajánlata, és a belügyi igények közötti újabb közelítési szándék fog megesni. Semmilyen előirányzatonkénti bontás egyelőre nincsen, a Belügyminisztérium főszámai nincsenek egyelőre szétosztva belügyi intézményekre, nem tudjuk még megmondani, és nem is hiszem, hogy ennek itt az ideje, hogy személyi juttatás előirányzat végleges számait, ennek a járulék vonzatát, a dologi előirányzatnak a jövő évi hatásait már ki lehetne mutatni. Tekintettel arra, hogy a mi reális esélylatolgatásaink alapján a jövő évi támogatási előirányzatok, a várható bevételi lehetőségek elmaradnak attól, mint, amit valamennyien szeretnénk, hiszen a feladatok folyamatosan bővülnek, egyre nagyobb mindenkivel szemben a követelmény, tehát egyre magasabb költségvetési mozgástér is kellene. Ha ez nem biztosítható központi költségvetési támogatásból, vagy úgy érezzük, hogy a mostani bevételi források ehhez kevesek, akkor valamit tenni kell. Ebből következően az a része igaz, mint, ahogy a másik anyagában is szerepel, hogy vannak olyan területek, amelyekre intézkedési csomagot fogunk összeállítani. Ez első körben mindig átvilágítás, elemzés, hatásvizsgálat, döntés-előkészítés, túlnyomó többségében egyébként egyszemélyben a belügyminiszter jogosult arra, hogy a végleges döntést meghozza. Ez az előkészítő szakasz, ugyanúgy, ahogy a költségvetési alkudozás halad, szépen megy a maga útján. Az én becslésem szerint, valamikor – ugyanúgy, ahogy ma már itt jó néhányszor elhangzott – szeptember közepén fog összeállni egy olyan anyag, amelyből dönthet, választhat és dönthet a belügyminiszter asszony, hogy mi az, amit meg kell valósítani, mert olyan pénzügyi hatása van, hogy igenis meg kell tenni annak érdekében, hogy jövő évben a működőképesség biztosítható legyen, igenis meg kell lépni annak érdekében, hogy a fejlesztéseket végre tudjuk hajtani, vagy legalább el lehessen kezdeni. Ezek pedig a klasszikus értelemben vett intézkedések, semmilyen meglepetés nem lesz benne. Hol lehet a különféle szervezetek munkájában tapasztalható párhuzamosságokat összevonni, hol lehet ezt racionalizálni, hogyan lehet ebből hatékonyság javítása mellett státuszokat „kinyerni”, ami, ahogy mondta, együtt járhat létszámcsökkentéssel is. Vannak olyan területek, ahol önálló intézményi jogosultság nem védhető szakmailag, integrálható úgy, ahogy van, az a szervezeti egység egy másikba. Van-e olyan terület, ahol a kiszolgáló állományt, funkcionális területeken dolgozó létszámot megfelelő versenyeztetéssel lehet szűkíteni. Tudjuk, hogy elég nagy a pazarlás az ingatlanvagyonban, hol vannak szabad kapacitások, kit lehet esetleg máshol elhelyezni, annak érdekében, hogy az értékesítésből, hasznosításból származó bevételt vissza tudjuk forgatni a működtetésre. Ha abban kell döntést hozni, ami folyamatosan szűkülő költségvetés mellett, emelkedő juttatásokat biztosítani kell, hiszen a törvény ezt előírja a miniszter, az intézményvezetők számára, bért, járulékokat, közterheket fizetni akarunk, a dologi előirányzat területén a működtetést biztosítani akarjuk, akkor pénzhez kell jutni. Mit lehet tenni? Két változat van, a bevételeket emelni, a másik pedig a kiadási oldalt szűkíteni. A kiadási oldalon pedig valamennyien tudjuk, a legerősebb a személyi juttatás előirányzatban a kiáramlás. Tehát, meg kell nézni, kicsit átvilágítani saját működési rendszerünket, hol, milyen döntést lehet előkészíteni. És minél előbb, mert, hogyha ez a döntés valamikor év végén, jövő év elején születik meg, akkor – ugye erről is elég sokat beszéltünk az elmúlt években – nincs akkora költségvetési megtakarító ereje, ebből következően még súlyosabb lehet a döntési helyzet. Vagyis, annak érdekében, hogy ennek megfelelő hatása, pénzügyi hatása is legyen a 2006-os költségvetésre, annak érdekében szeptember közepére nekünk pénzügyeseknek, személyzeti területen dolgozóknak különféle verziókban javaslatot kell letenni a Miniszter Asszony számára. Ez érint ingatlanokat, érint szervezeteket, érint különféle területeket, de most semmilyen titok nincsen, nem hiszem, hogy érdemes lenne ezt bárki előtt elhallgatni, mert ez roppant nehéz, bonyolult, különféle változatokat, és különféle pénzügyi, szervezeti, személyi hatásokat is tartalmazó az előterjesztés lesz. Amennyiben ezeknek lesz olyan része, és majdnem biztos vagyok benne, hogy van ilyen, amely a szakszervezetekkel történő egyeztetést is igényli, természetesen abban a pillanatban, hogy az előkészített anyagok közül Miniszter Asszony kiválasztja azt, ami az ő számára elfogadható, végleges döntés előtt a BÉT elé ezeket be fogjuk hozni. Tehát, mondom, még egyszer, ebben semmi titok nincsen, én nem tudok ezer főről, nem tudok sem ötszázról, sem háromezerről, mert nincsen még olyan elemző anyag, amiből matematikailag vissza lehetne vezetni, a jövő évi számok, hiszen azokat sem ismerjük még, hány embernek a bérére, juttatásaira nem áll rendelkezésünkre a fedezet. Tehát, a kettő egymást fogja párhuzamosan kísérni, szűkülni fog a rés, és valamikor, mondom, szeptember közepére lesz egy olyan állapot, amikor ezeket a döntéseket meg lehet hozni. Köszönöm.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Jenei úr igazából tudja, hogy nem szoktam jelzőket használni, de komolytalannak tűnik amit mond, és elmondom, hogy miért. Mert nem hiszem, hogy a Kormány egyik napról a másikra dönt bizonyos kérdésekben, létszámkérdésekben, és azt sem hiszem, hogy a költségvetés is, bármilyen nagy úr is ma a pénzügyminiszter, a mindenkori pénzügyminiszter, maradjunk ennyiben, és bármennyire is az ő kezében van a kincsesládának a kulcsa, de azért azt tudniuk kell, hiszen nem másfél hónap áll az Önök rendelkezésére különböző hatásvizsgálatokra, és az előterjesztett anyagok ezt igazolják, hogy tudják is, mert én szerintem a minisztériumnak az adattára az egy tökéletes adattár ilyen szempontból. Tehát, tisztában vannak azzal, hogy ennyi ember foglalkoztatásához ennyi költség kell, ha ennyivel csökkentem a létszámot, akkor ennyit takarítok meg. Tehát, az a baj, hogy nem ma kezdtük ezt a munkát egyik oldalon sem, tehát ezért mondom, hogy komolytalan, amit mond. Túlságosan is hosszú határidőnek tartom a szeptember 15-ét. És ezt azért tartom hosszú határidőnek, mert a munkabéke megőrzése most jelen pillanatban az Önök kezében van. Tehát, ha érintett egy munkavállalói kör, és itt 60 ezer munkavállaló érintett ebben a kérdésben, és bizonytalannak látszik a foglalkoztatása, és az egyebekben felvetett, amit az Államtitkár Úr az „egyebek” kategóriájába sorolt hat kérdésemből öt, az létszámcsökkentéshez kapcsolódik egy meghatározott országos parancsnokságon, és ha itt, egy rendvédelmi szervnél eluralkodik egy olyan bizonytalansági tényező, hogy az országhatár mellett három komoly Igazgatóságon nem tudják a munkavállalók, hogy 2006. január 1-jétől lesz-e munkahelyük vagy nem lesz, akkor ez a munkavállalói bizonytalanság, ez visszaüt valahol. És ugyan a mi feladatunk. Tehát, a szakszervezetek feladata is lenne kezelni ezeket a kérdéseket, de adatok hiányában nem tudja kezelni, vagy nem is tudjuk, és nem is akarjuk így kezelni. Ez nem ugyanaz a probléma, hogy a tűzoltók – elnézést, a kollégám már elment, de én ezt vele megbeszéltem – kapnak-e túlórapénzt, vagy nem kapnak. Ez a kérdés odáig jut el, hogy háromezerrel, vagy akárhány ezerrel több rendvédelmi szerves kolléga a helyén marad január 1-jétől, vagy pedig valamilyen szinten megszüntetik őket, és plusz még hozzáteszem, azt az ismeretlen eredetű számadatot, amely a Belügyminisztérium és háttérintézményeit jellemzi, hogy várható-e ennek a pénznek a kigazdálkodása elbocsátásra. Tehát, ez egy nehéz ügy. És éppen ezért én azt kérem Öntől, és itt ezen nem is tudunk most vitatkozni gyakorlatilag, mert Önöknek nincsen adat most állítólag a kezükben. Tehát, csak erről a 4-es pontról beszélek, és nem az „egyebek” kategóriájáról, hogy egy 2-3 héten belül, legkésőbb szeptember 1-jéig én azért toleráns vagyok, tehát szeptember 1-jéig tájékoztassanak először is minket, mint kérdésfeltevőt, hogy, hogyan néz ki a létszámleépítés a Belügyminisztériumnál, és a háttérintézményeinél. És miután szeptemberben úgyis BÉT ülést kell összehívni, akkor a következő lépcsőben pedig mi elmondjuk a véleményünket, és akkor hozzuk ezt a kérdést BÉT elé. Mert az nem igaz, hogy csak abban a pillanatban kell tájékoztatni az érdekképviseleteket, amikor már a miniszter elé kerül a döntés, vagy mielőtt a miniszter elé kerül a döntés. Lehet, hogy a tárgyalási szakban, amikor még 2-3 variáción dolgoznak a szakértői szinten, azért meg lehetne azt beszélni. Az érdekképviseletek adott esetben, ha nehéz szívvel is, de a variációk közül melyiket tudják igazából támogatni. Mert egészen más az a helyzet, ha úgy kerül egy miniszter elé egy kérdés, vagy BÉT ülés elé egy kérdés, hogy már a szakértők valamilyen kérdésben, ebben egyetértenek. Márpedig ez idevaló kérdés. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Zárjuk le úgy ezt a napirendet szerintem, ha ez elfogadható Önöknek is, hogy egyrészt szeretném leszögezni, hogy amit a Jenei úr mond, az úgy van. Tehát, sokkal többet és részletesebbet nem tudok erről mondani én sem, tervezés-közi, nagy összegű eltérésekkel a lehetőségek, meg az igények dolgában. Ami az ezret illeti, én csak szeretnék rá emlékeztetni, hogy az idei évben, a Határőrségtől mintegy 700-an mentek el vagy nyugdíjba, vagy el. És, ha rá tetszik nézni a térképre, hogy a schengeni csatlakozás után mely határszakaszokat kell őrizni, és melyeket nem nagyon, akkor abból az elég világosan látszik, amit valamennyi határőr érez, meg tud, hogy nagy, és jelentős átszervezéseknek kell történni ahhoz, hogy különben költséghatékonyan az európai uniós csatlakozásnak ezt az ilyen értelemben anyagi előnyét használni tudja az ország. A kérdés csak az, hogyan oldható meg, vagy megoldható-e az az igény, amelyben különben teljesen azonos véleményt képviselünk, már úgy értem, hogy Ön is meg én is, hogy közös humánstratégia kéne, hogy a Rendőrség és a tűzoltósági létszámigényeket azt próbáljuk meg a Határőrség kötelékébe tartozó munkavállalókból, amennyiben lehet, ők maguk vállalják minden ódiumával együtt, hogy onnan próbáljuk meg átcsoportosítani. De ezzel én csak annyit szeretnék mondani, hogy minden belügyi munkavállaló tudja, hogy nagy változások lesznek. Ezt évek óta tudjuk. A pontos mikéntjét, ami bizonyos értelemben minden változástól való félelem egyfajta lezárása, a pontos mikéntjét még nem tudjuk megmondani, és a létszám-prognózist sem tudjuk megoldani, azzal együtt, hogy úgy hiszem, hogy az bevállalható, hogyha erre nézve pontosabb elképzelés, verziók vannak, akkor azt megbeszéljük a szakszervezetekkel, legalábbis egy tájékoztatást, egy véleménykérést adunk. Szeretném hozzátenni azt is, hogy a vezetésnek nem célja, hogy a munkavállalók ellenére oldja meg ezeket a problémákat. Az lenne a célja, hogy amennyiben lehet, a munkavállalókkal együtt oldja meg a problémákat. De Önök is beláthatják, hogy ennek vannak bizonyos korlátai. És ugye, részben ezek a korlátok azok a fajta problémák, amelyeket Ön adott esetben a hat kérdésében feltesz, mert ez ugye a Határőrségre vonatkozik a hatból öt, egy meg régi vesszőparipája a Sínai félszigeten szolgálatot teljesítők bérezés különbsége, csak hogy bemelegítsek ebbe a témába is. De mielőtt lennének legalább a nagy számok vonatkozásában döntések, addig tájékozódni sem lehet, beszélni lehet. De annak meg sok beszédnek sok az alja, ezért én úgy gondolom, hogy bármilyen furcsa, augusztus vége, szeptember elejétől előbb még a nagy számok dolgában sem leszünk okosabbak. Azt várjuk, hogy augusztus hónapban készül el a Rendőrség és a Határőrség közös humánstratégiája, ahol ugye a határőrök önmaguk szemébe nézve tennének vallomást arról, hogy vajon, a megváltozó határőrizeti viszonyok mellett tudnak-e segíteni a rendőröknek, egy körülbelül 400 fős létszámigény átcsoportosításában, ami kéne az Autópálya Rendőr-séghez, kéne a repterekhez, meg ide-oda. Ez mind-mind ebben a hónapban van, úgy, hogy különben az összes vezető szabadságon van, tehát minden bizonnyal ebből papír, amit meg lehet osztani, csak szeptemberben lesz. Ezért, amit a Jenei úr mondott, az ilyen értelemben helytálló akkor is, ha azt tetszik mondani, hogy valószínű az nem igaz. Így állunk. Komolytalan. A helyzetünk nevetséges. De ez csak a szakszervezeti szempontból tekinthető annak. Tény, ha áttekintem, az van, azt tudjuk vállalni, hogyha döntésközeli alternatívák vannak, amelyek szóba jöhető valóságos alternatívák, akkor ezeket a szakszervezetekkel megbeszéljük. Ez minden olyan kérdésre igaz, amely nagy számú munkavállalót érint. Egyezzünk meg ebben, és megjelenünk magunktól. Ezzel a szóbeszédek, meg az újságcikkek megjelenését természetesen semmilyen formában nem gátolja, és nem is szabályozza. De annyit várnánk, hogy megígérjük, hogyha van konkrét elképzelés, akkor megpróbáljuk ezt időben megosztani, cserében nem kell felülni minden újsághírnek, mert az újságok olyanok, hogy őket a hírek és a szenzációk tartják el, ami ilyen emberi sorskérdések, abban meg úgy gondolom, hogy csak megalapozott döntést lehet hozni akkor is, ha adott esetben sok döntési alternatíva minden szempontból nem tekinthető megalapozottnak. Ezt tudjuk vállalni. Lezárhatjuk így? Igen. Keller úr pedig itt ül, és alig várja, hogy mondhasson valamit a Központi Gazdasági Főigazgatóságról.

Dr. Keller József úr, főigazgató, Központi Gazdasági Főigazgatóság:

Köszönöm a szót Államtitkár Úr! A KGF-fel...

(KAZETTACSERE)

... kapcsolatban csak olyat tudok mondani, amit az Államtitkár Úr már az előbb elmondott, hogy folyik az a munka, amiről egyébként én a két nagy szakszervezetet menetközben, körülbelül egy hónappal ezelőtt tájékoztattam egyébként, hogy ez a fajta előkészítő műhelymunka – ahogy az Államtitkár Úr mondta – folyamatban van. Én más területekről nem tudok nyilatkozni. Azt tudom mondani, hogy a KGF-é viszonylag már egy előrehaladottabb állapotban van, tekintettel arra, amit szintén tudnak a szakszervezeti vezető kollégák, hogy ez folyik már körülbelül egy éve. Tehát, ez egy kicsit régebben kezdődött, legalábbis ahhoz képest, ahol most tart. És azt gondolom, hogy arra a határidőre, amit itten az Államtitkár Úr mondott, reményeink szerint egy olyan állapotba fog kerülni ez a műhelymunka, amikor olyanokat tudunk mondani, olyan adatokat, vagy olyan fázisba érkezik, ami valóban elejét veszi azoknak a szóbeszédeknek, amit a Főtitkár Asszony mondott, ami valóban nem egy helyes dolog, azt gondolom, tényleg, hogy az embereket bizonytalanságban tartani, ha egyáltalán létezik ilyen bizonytalanság. Mindenesetre erről az ellátó központ szervezésről csak azt tudom mondani, amit az Államtitkár Úr is mondott, hogy a műhelymunka a végéhez közeledik, és hamarosan reményeink szerint tényleg elkészül az az anyag, amit a Miniszter Asszony elé lehet terjeszteni arra vonatkozóan, hogy, hogy fog ez az ellátó központ reményeink szerint kinézni. Illetve, ennek az a vonatkozása, amit a Főtitkár Asszony itt alapvetően ezzel kapcsolatban pedzegetett, nevezetesen, hogy ez hány embert érint pluszban, mínuszban, egyébként az arányok azok egy kicsit pozitívabbak annál, mint amit, legalábbis elvileg egyelőre a jelenlegi állás szerint, mint amit a Főtitkár Asszony említett. Csak azt tudom mondani, hogy csak akkor tudunk tényleg ezzel olyan, még egy lépéssel közelebb menni a tájékoztatásban, ahogy az Államtitkár Úr mondta, ha olyan információk és adatok lesznek a birtokunkban, amik már nem a pletyka szinten, hanem a megvalósításhoz közelálló tényszinten fognak állni. Úgyhogy, én egyelőre evvel kapcsolatban csak ezt tudom mondani.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Ezt a választ nehezen tudom elfogadni, annak ellenére, hogy való igaz, hogy a Főigazgató Úr a második fordulóban már külön tájékoztatta a BRDSZ-t, mert ez a munka közel egy éve tart. Az egy év alatt már lassan szerződéskötési fázisba is elkerültek a szervekkel a Központi Gazdasági Főigazgatóság, sőt az egyes szervek alá is írtak bizonyos kötelezettségvállalásokat a KGF-fel szemben. Ha nem igaz, akkor elnézést kérek, akkor rossz informátortól érdeklődtem, amelyben vállalták azt, hogy átadnak bizonyos logisztikai tevékenységet a KGF-nek, és ezt a maguk részéről a továbbiakban nem fogják, vagy egész csökkentett létszámmal fogják üzemeltetni. Na most, ez érint körülbelül 10-12 szervet. Na most, ha idáig már eljutott a hír, akkor ez már nemcsak hír, hanem ez egy tényleges valóság, amely a megvalósulás útján van. Erre már nemcsak az i-re kell rátenni a pontot, hanem ugye, ezek az alapszerződések azok azt kívánják meg, hogy maga a szervezet, amely 2006. január 1-jétől kíván így működni legjobb tudomásom szerint ugye, azokat a bizonyos munkáltatói intézkedéseket mindenhol meg kell tenni, amelyre a jogszabály az egyes munkáltatókat kötelezi. Tehát, ezért az Ön válaszát, ne haragudjon, így nem tudom elfogadni. Azt viszont felajánlom, hogy 2005. szeptember 1-jével, amikor a másik kérdésre visszatérünk, egészen konkrét, írásbeli anyagot szeretnék látni ennek a logisztikai központnak a létrehozásáról, mely szerveket érint, hány fővel, akár pozitív, akár negatív irányban, milyen feladatokat vesz át a Központi Gazdasági Főigazgatóság, és ezek a feladatok hogyan végződnek a többi szerveknél, hiszen ugye, ez a rendvédelmi szerveket ma még nem érinti, de kérdés, hogy a jövőben ki mit fog kitalálni, és 2006-tól – én magát ismerem, ne haragudjon, tudom, hogy merre gondolkodik – vagy 2007. január 1-jétől hogyan kíván a rendvédelmi szervek környékére is befurakodni ezzel a tevékenységgel, és egy központi budapesti ellátást létrehozni. Igen, lehet azt is mondani, de szerintem ez a végső elképzelés, amely nem biztos, hogy önmagában rossz, csak azt kell megnézni, hogy, hogyan lehet a munkavállalókat a továbbiakban is ott foglalkoztatni, ahol kell, és ez a legkisebb véráldozattal kell, hogy járjon. Tehát, szeptember 1-jét ajánlom fel. Mert így nem tudunk arról vitatkozni Főigazgató Úr, amit senki nem lát. Ön látja, mert Önnek a kezében van az előterjesztés, ismeri a belügyi vezetés, és egyetlenegy írásbeli anyagot nem ismer a munkavállalói oldal. Köszönöm.

Dr. Keller József úr, főigazgató, Központi Gazdasági Főigazgatóság:

Elnézést, egy pillanat, azt szeretném mondani, hogy ilyen szerződések nem léteznek, amikről a Főtitkár Asszony beszélt. Én a múltkor többször is kértem Önt, más ügyek kapcsán, ha ilyen információk eljutnak Önhöz, BÉT előtt is persze meg lehet ezt kérdezni, tegye meg, hogy, mint ahogy megtette egyébként, volt már rá példa erre is természetesen, hogy felhív és megkérdez engem, hogy ezt hallotta, és akkor talán meg lehet egy ilyet előzni. Tehát, mondom, ilyen szerződések, amikről Ön itt beszél evvel a logisztikai ellátó központtal – nevezzük most ennek a munka nevén – jelen pillanatban egyetlen egy szervvel nem kerültek aláírásra semmiféle munkaerő átadásról, semmiféle feladat átadásról. Jelen pillanatban az a műhelymunka folyik, amiről utoljára Önöket is, itt most a BÉT ülést is tájékoztattam. Tehát, ez nincs abban a stádiumban, amelyre Ön itt utal. Nem tudom ki volt az informátora, de mondja meg neki, hogy akkor mutassa meg ezeket a szerződéseket, én is nagyon kíváncsi lennék rá, mert én ilyeneket nem írtam alá. Köszönöm szépen.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Csak nagyon röviden Államtitkár Úr. A Fővárosi Logisztikai Központ létrehozása, – nézek a Gézára – ha jól emlékszem, hat évvel ezelőtt fogalmazódott meg először, ugye? Tehát, hat éve van olyan tanulmány, ami erről a koncepcióról szól, tehát semmilyen friss gondolatról itt nincsen új elképzelés. A másik pedig az, hogy a KGF-nek most is vannak központi szolgáltató funkciói, tehát most is fővárosi és talán vidéki belügyi szervek számára végez ilyen feladatot, ezt szeretnénk egy kicsit bővíteni, amennyiben ez megéri, hatékonyabb lesz, olcsóbb lesz, és így tovább. Erről néhány alkalommal már egyeztettünk. Az a megállapodás, amiről hallhatott, vagy megállapodás-tervezet, és való igaz, hogy nem került aláírásra eddig, az egy korábbi időszaknak a féltermése volt, és elmondtam az elmúlt BÉT alkalommal, két oka volt annak, hogy ez felfüggesztésre került. Az egyik a KGF-nél a vezetőváltás, illetve néhány dolgot az előkészítésnél másképp szeretnénk megvalósítani. Tehát lehet, hogy itt valami időbeni eltérés van csak. Azok a szerződések nem léteznek. Az részemről vállalható, gondolom, Keller úr ezzel egyetért, hogy szeptember elejére egy ilyen anyag lesz, addigra én szakmai hitem szerint is kell, hogy készüljön egy ilyen tanulmány, erről tudunk egyeztetni, ezt követően pedig akkor vihetjük Miniszter Asszony elé a döntést.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Mivel ezt a kitűnő választ a kérdésfeltevő elfogadta – ugye, Judit? – én úgy tekintem, hogy ezt a napirendet megtárgyaltuk. És akkor így áttérünk az „egyebek” napirendi pontra. Az „egyebek” napirendi pontban, ahogy én jeleztem, nekünk egy Bárdos Judit által írt levelünk van. Kérdezem, hogy másoknak van-e javaslata „egyebek” napirendi pontra? Parancsoljon!

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Nekem bejelenteni valóm lenne az „egyebek”-ben, illetve kérdésem lenne majd.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Nekem is egy kérdésem lenne az „egyebek”-ben még.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Másnak nincsen? Azt javaslom, mivel nem tudom Judit, a többieknek meg tetszett küldeni a kérdéseket? Mert ez 6. A többieknek úgy látom. Kezdjük a bejelentésekkel. Jó? Az segít.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Kezdeném. A Független Rendőr Szakszervezet elhelyezése eddig a Király u. 71. szám alatt volt, ott működtünk. Olyan vezetői döntés született az Országos Rendőr-főkapitányságon, hogy ezt az objektumot el kell hagynunk. Egyhetes komoly, nevezzük párbeszédnek, egy hét után megszületett a szóbeli megegyezés a gazdasági főigazgató úrral, és az elhelyezésünk a Visegrádi u. 116. szám alatt lesz, a volt Szikra Lapnyomdának az irodaházában, ahol korábban a polgári védelem és a tűzoltó szakszervezet működött azon a szinten. Jelenleg azt hiszem az Oktatási Főigazgatóság is ott ténykedik. Tehát, hogyha a jelenlévők közül bárki keresne, nem tudom, hogy a telefonszámunk, egyéb elérhetőségünk hogy fog változni, de a helyszín Visegrádi u. 116. lesz. Ez körülbelül 1,5-2 hét múlva fog bekövetkezni.

A kérdésem pedig, két kérdésem lenne. Az egyik, hogy van-e kormányzati koncepció vagy döntés az egységes közszolgálati törvénnyel kapcsolatosan, amelyet korábban már tárgyaltunk, mert ez a munkavállalókat nagyon érdekli, hogy ebből lesz-e valami vagy nem. A másik pedig, korábban elhangzottak alapján a Rendőrség ebben az évben kapna ezer db gépkocsit. Az ezer db gépkocsi beszerzésének az ügye hogyan áll? Meg fogja-e kapni a Magyar Rendőrség ebben az esztendőben? Ha igen, akkor mily módon, milyen technikával? Köszönöm szépen.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Nekem csak egy kérdésem lenne Államtitkár Úr. A Belügyminisztérium mikor kíván érvényt szerezni az 59/95-ös Kormányrendeletnek, miszerint a megyei igazgatóságoknak át kell adni az önkormányzatok tulajdonába a tűzoltó vagyont? Ez ugyanis még mindig problémát jelent bizonyos parancsnokságokon, ahol a megyei és az önkormányzati vagyon keveredik, a tulajdonviszonyok nem rendezettek, és ez nagyon nagy gátja pl. a laktanya-felújításoknak. Egyik szervezet sem hajlandó költeni az épületre, hiszen egyik sem vallja magát jogos tulajdonosnak, és ezeket a tulajdonviszonyokat így 10 év után most már illő lenne valamilyen szankciókkal, ha másképp nem, rendezni, hogy elindulhassanak ezek a felújítások, hiszen nagyon nagy problémák vannak e téren tudomásom szerint. Köszönöm. Pécsett biztos, hogy gond, de gondot jelent ez minden olyan intézménynél, ahol a megyei, és az önkormányzati, tehát majdnem minden megyei jogú városban, mert közös tulajdonúak az épületek, és nem történtek meg ezek a vagyonátadások.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Az az igazság, hogy ugye a telekár, az legtöbbször ezeknél a tűzoltó-laktanyáknál, annyi, amennyiből két kitűnő városszéli tűzoltóságot lehet, és az egyikből nem vitás, hogy ezt akarnak építeni, a vita mindig azon van, hogy az a másik, az kié lesz. A legtöbb ilyen, azért kérdeztem, konkrétum van-e, hogy a legtöbb ilyennél az a helyzet van, hogy csak helyi megegyezés segítene, tehát a megyeiek és a városiak megegyezése. És ahol ez a megegyezés nem születik meg, ott rendeleti szóval, vagy törvényerővel eddig senki nem próbálkozott rendezni ezt a problémát, és kétlem, hogy a jövőben tennénk erre kísérletet. Ha konkrétan van, adott esetben felsorolva mind a 19-et, akkor nyilván ebben konkrétan is tudunk valamilyen választ adni, de ettől a helyzet nem fog megváltozni jogi értelemben, hiszen a tulajdonosok adottak.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Akkor teszek egy konkrét, mondjuk Pécs tűzoltó laktanyáját, ahol ezek a tulajdonviszonyok nem rendezettek. Belügyminiszter Asszony már járt az épületben idén tavasszal is, megígérte a költségvetési támogatást az épület felújításához, a mai napig semmiféle válasz nem érkezett ez ügyben. Az épület rettentő rossz állapotban van, a nyílászárókon beesik az eső, befúj a szél, a fűtési költségek az egekbe szöknek, egyszerűen nem lehet kigazdálkodni már jelen körülmények között a működtetést. Tehát, erre szeretnék valami konkrét választ, hogy, hogy lehetne megoldani ezeket a rendezetlen tulajdonviszonyokat, lehetőleg záros határidőn belül. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Abban kérnék segítséget, hogy gyűjtsük be a miniszteri titkárságtól, hogy mit mondott a társaság szerint a miniszter Pécsett a tűzoltó laktanyában, mire tett elkötelezettséget, és nyilván, a tűzoltó laktanya helyzetét mi is tudjuk értékelni, nézzük meg, hogy, hogyan lehet kimozdítani adott esetben a holtpontról.

Az 59/95-ös Kormányrendeletnek való érvényt szerzés kérdéskörében pedig egy feljegyzést szeretnék, amit aztán megküldünk nekik hivatalból, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e. Tűzoltóság ügyben néha még a miniszteri rendeleteknek sem tudunk érvényt szerezni. Erről készült egy kigyűjtés, ezt csak ilyen érdekességképpen mondom, azt hiszem, hogy talán 16 olyan tűzoltó parancsnokság volt, a leghosszabb talán két év volt, akik nem hajtották őket végre. Tehát, ezeknek a rendeleteknek a végrehajtathatósága problémás, ezt én is így látom. Kérdezem, hogy a kérdésre ez a fajta válaszadási kísérlet, az jó-e? Tehát, prompt szerintem nem tudunk ettől többet.

Kajsza Zoltán úr, elnök-ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Én elfogadom.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Köszönöm. Pongó úr kérdésére. A gépkocsi tenderről való tájékoztatás, illetve az egységes közszolgálati törvény kérdéskörében azt hiszem, hogy Jenei úr, gépkocsi ügyben mindenképpen.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Így van. Köszönöm szépen. Az előzőhöz csak annyit, hogy ezek az ingatlanok egyébként tulajdonjogilag nem rendezetlenek, csak az önkormányzatok szeretnék átvenni. És a mostani vegyes tulajdonra is lehet egyébként állami önkormányzati beruházási pénzt terhelni, csak ugye a hozzáállásuk olyan, hogy ha már egyszer pénzt áldozunk erre, akkor szeretné az önkormányzat véglegesen megszerezni a vagyont is. Ezt csak zárójelben teszem hozzá. Tehát, mostani körülmények között is lehetne beruházási pénzt oda használni.

Gépjármű beszerzés. A vonatkozó Kormányhatározat értelmében zajlik a gépjármű beszerzési tender. Ahogy ott szerepel, a költségvetési fedezetet ezer db autó beszerzésére garantálni fogja, a költségvetés, a Rendőrség, a Belügyminisztérium, majd meglátjuk, hogy milyen konstrukcióban. És, ahogy ott szintén szerepel, a Miniszterelnöki Hivatallal kötött a Rendőrség megállapodást arról, hogy a lebonyolításban kinek milyen hatásköre, jogosultsága, kötelezettsége van. Az első ötkörös felhívás lezajlott, a piac gőzerővel érdeklődik. A szakértői munkában augusztus 18-ára – ha jól emlékszem – lesz meg a végleges követelményrendszer, ezt követően fordulunk át egy tárgyalásos eljárásba az összes érdeklődő ajánlattevő céggel, és reményeink szerint, ha nem akad meg sehol az eljárás, nem függeszti fel a Döntőbizottság, nem nagyon panaszolják meg, és így tovább, tehát, amit ti is ismertek, tehát amennyiben szépen minden a mi általunk elképzelt menetrend szerint halad, akkor év végéig meg fog kezdődni az ezer db autó szállítása. Bérleti konstrukcióról döntött a Kormány, ebből következően erre készülünk mi is.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Egységes közszolgálati törvény ügyben tud valaki felvilágosítást adni, hogy most a legújabbak szerint hogy áll? Tessék parancsolni!

Dr. Magyariné dr. Nagy Edit asszony, főosztályvezető-helyettes, Jogi Főcsoportfőnökség:

Pillanatnyilag a Vadász úrral tárgyalások folynak, tárcaegyeztetés zajlik. Ennyi információt tudok mondani azért, mert ebben a tárcaegyeztetésben veszünk részt. Hogy ennek a kihatása, illetve a beterjesztés mikorra várható, ezt csak jósolgatni lehetne.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Tájékoztatásul közlöm, hogy a belügyi vezetés álláspontja nem változott ebben a kérdéskörben év eleje óta, de módszeresen, erőnket nem kímélve valamennyi tervezetet megküldünk Önöknek, hogy figyelemmel tudják kísérni, és azokat a véleményeket, amelyeket meg szoktunk Önöktől kapni, köszönjük, azokat szoktuk képviselni. Nem vagyunk vele nagyon népszerűek Vadász úrnál, de a hadi szerencse az egyeztetések folyamán forgandó. Ezért a múltkori, ilyen levelezés az annyi volt, hogy egy 137 oldalasat kiküldtünk, Önök ezt véleményezték, véleményüket továbbítottuk úgy, mint a saját véleményünkkel megegyező véleményt, erre ő azt írta, hogy ez nem is az volt, amit ő akart, mert az egy 200 oldalas volt. Erre újra elkértük, és kiderült, hogy a 137 oldal plusz mellékletek, tehát így kellett érteni. De azt hiszem, azt újra kiküldtük. Tehát, szerintem ez a komoly egyeztetés határán áll, ez a kérdés, de az álláspontunk nem változott, tehát a Belügyminisztérium eddig ezeket az elkészült változatokat nem támogatja, az egyeztetésbe is ezt képviseli, hiszen a munkavállalóinknak az Önök állítása szerint, és nyilván igazuk van, ez kedvezőtlen. Parancsoljon!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Magyari asszonyhoz tennék fel egy kérdést, hogy ebben az anyagban szerepelt a honvédségi különös rész, de nem szerepelt a rendvédelmi különös rész, hogy Önök látták-e a rendvédelmi különös részt már?

Dr. Magyariné dr. Nagy Edit asszony, főosztályvezető-helyettes, Jogi Főcsoportfőnökség:

Nem láttuk a rendvédelmi különös részt, ugyanis nincs. Ez azért nincs, mert mint, ahogy, ha a szakszervezetek megkapták a Vadász úr anyagát, rögtön a tetején úgy indul, hogy ez egy prezentációs, tehát, egy bemutató jellegű különös rész-tervezet, vagy én nem is tudom, minek nevezzem, aminek alapján esetleg majd el lehet készíteni a különös részek különös részeit. De, itt sajnos még nem tartunk. Ugyanis még az általános rész vitája zajlik.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Szerintem maradjunk annyiban, hogy akkor a tervezet jelenleg az általános rész vitájánál zajlik, a ránk vonatkozó részek megírása még nem kezdődött el. Ezért azt javaslom, hogy erre a kérdésre ezt a választ fogadjuk is el.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

A választ elfogadom, mindenki megértette ebből, hogy hogyan áll az ügy, az egyeztetések azok már tulajdonképpen három éve folyamatban vannak, döntés nem született, és nem is várható, ha lehet ezt így megfogalmazni. Az előző kérdésemmel kapcsolatosan akkor ez év végéig kezdődik meg az ezer kocsinak a rendszerbe állítása? Kezdődik, vagy befejeződik ebben az esztendőben?

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Nem tudom neked megmondani Géza, mert a bírálati szempontok között a szállítási határidő is szerepel. És mint említettem, augusztus második felében lesz minden egyes, első körben jelentkező és alkalmas céggel a tárgyalás, ott fog eldőlni, ki mit tud bevállalni. Tehát, lesz egy írásos ajánlata, hogy én le tudok szállítani 800 darabot december 25-ig, de a másik meg lehet, hogy azt mondja, hogy ő meg január 15-ig. Elkezdünk alkudozni, és akkor könnyen lehet, hogy majd olyan módosított ajánlattal jön a következő tárgyalási napra, hogy mégiscsak át fogom állítani a gyárat, és én is le fogom szállítani december 25-ig. Tehát, ezt most még nem tudom megmondani, miután ajánlattételi feladat, utána bírálati szempont, ebből következően mindenki arra fog törekedni, hogy a szállítás minél előbb megkezdődjék. Én nagyon remélem, hogy akár az ezer darab megérkezik ebben az évben, de most még erre nem lehet garanciát adni.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

És kérdésem még ezzel kapcsolatosan, hogy a bérleti konstrukció, ez mit jelentene. Mennyi ideig lennének rendszerben ezek a kocsik, tehát utána csere lenne, vagy mi lenne utána a jövőben ezekkel a gépkocsikkal?

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Az ajánlattétel 3 ezer darab autóra szól, autónként hároméves bérleti időszakkal, és amennyiben úgy alakul a költségvetés, és olyan döntés születik, és ez egy bevált módszer, ilyet még senki nem indított el a közigazgatásban Magyarországon, akkor ez akár göngyölítve mehet tovább. Ha nem, akkor pedig akár vissza lehet állni néhány év múlva a vásárlásra. Amire most a garanciát vállaljuk, az ezer darab autó bérlete, legalább három évre, és menetközben lehet tárgyalni akár a folytatásáról is.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Valamennyi kérdésre válaszoltunk, kivéve a Bárdos Judit írásban feltett kérdéseire. Van még újabb? Tessék parancsolni!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Államtitkár Úr, én a kérdést, kértem, hogy hozzák BÉT ülése elé, és a Belügyminisztérium vezetésétől várom a választ. Előre szólok, és nem kívánok senkit megbántani, hogyha Ön a Határőrség jelenlévő képviselőjét kéri fel válaszadásra, akkor ettől eltekintek a szakszervezet nevében, és ismételten felteszem a kérdést a belügy vezetésének. Tudniillik, nem a Határőrség kompetens ebben a kérdésben válaszolni, hanem a minisztérium vezetése.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Mivel nem tetszett elküldeni írásban a többieknek, ezért azt a lehetőséget akkor felajánlanám, hogy válaszoljak rá írásban, vagy meg tetszik nagyjából azzal elégedni, amit különben megírtak a határőrök, én bevallom őszintén. És abban benne van az is, hogy ki utasítására, milyen határidővel, mit csinálnak, és egyszerűen elmondom, ami többé-kevésbé hasonlítani fog arra, mintha felolvasnám.

Akkor a Bárdos Judit főtitkár asszony által írt hat kérdésből az első kérdés úgy szól, hogy igaz-e, hogy a Határőrség által szakmailag elkészített, az érdekképviseleti szervekkel egyeztetett humán tervben megfogalmazottakkal, amely a Kormányprogramban, akciótervben, valamint a BM Intézkedési tervben meghatározottakkal összhangban lett elkészítve, tehát ezzel ellentétben a teljes jogú Schengen tagság elnyerését megelőzően a minisztérium vezetése döntött három határőr igazgatóság teljes felszámolásáról? Illetve a második kérdés ezzel szorosan összefügg. Igaz-e, hogy a három igazgatóság, ez Balassagyarmat, Szombathely, Nagykanizsa, felszámolását, és az objektumok értékesítését 2005. december 31-ig végre kell hajtani?

A válasz az úgy hangzik, hogy a belügyminiszter utasításának megfelelően 2005. augusztus 31-ig javaslatot kell kidolgozni a leendő belső határon működtetett Balassagyarmat, Szombathely és Nagykanizsai határőr igazgatóságok 2006. január 1-jétől történő megszüntetésére, a területi szervek diszlokációjának módosítására. Jelenleg folyamatban van a megjelölt feladatra vonatkozó konkrét, szakmailag megalapozott elgondolás, valamint a megvalósíthatóság személyi, tárgyi, pénzügyi, jogi feltételeinek kidolgozása. Sem a megszüntetésre, sem a felszabaduló objektumok értékesítésére vonatkozóan a Belügyminisztérium részéről döntés jelenleg nincs. Vagyis, a kérdésre megalapozott, mind a két kérdésre egyértelmű nem válasz adható. A dátumok pedig nem stimmelnek, mint tetszik látni, de a folyamat az nagyjából az, amire tetszett rákérdezni. Végleges döntés pedig nincs.

Ami a harmadik kérdése volt. Milyen szakmai indokok támasztják alá, hogy a Határőrség jelenlegi szervezetét és diszlokációját a teljes jogú Schengen tagság elnyerése előtt meg kell változtatni? Arra az a válasz, hogy a teljes jogú Schengen tagság elérését követő határőrségi feladatrendszerre, létszámra vonatkozó szakmai javaslat elkészült a Belügyminisztérium részére. A jövőre vonatkozó koncepcióban a megvalósítás végső határidejeként a schengeni csatlakozást követő időszak került megjelölésre. Az időpont kiválasztásában kiemelt szerepe volt a belső határon a határforgalom ellenőrzés megszüntetésé-nek, a felszabaduló állomány tovább foglalkoztatási lehetőségének előkészítése, az új helyzethez igazodó vezető, irányító tevékenység új koncepciójának bevezetése. De nincsen arról szó, hogy Schengen tagság előtt változtatnánk.

A 4. kérdése az volt, hogy szakmailag mi indokolja, hogy a Schengen tagság elnyerését követően továbbra is külső határos igazgatóságként funkcionáló horvát határszakasz, valamint nemzetközi repülőtér Sármellék, és külső határos autópályával bővülő Letenye, Nagykanizsai Határőr Igazgatóság megszüntetésre kerüljön? A Nagykanizsai Határőr Igazgatóság jelenleg külső és belső határszakasszal rendelkezik, írják a határőrök. A horvátországi külső határszakasz jelentős vízi határszakaszból áll, működését tekintve a migrációs főiránytól távol esik, Horvátország uniós csatlakozásáig, illetve azt követően a határőrizeti kirendeltségek működése más vezetésirányítási rendszerben kijelölt határőr igazgatóság alárendeltségében is megvalósítható.

És az 5-ös kérdése az volt, hogy a Labanc utcai épület eladásáról döntött-e a Belügyminisztérium, és ha igaz, akkor milyen indokok alapján? Erre ők azt válaszolják, hogy döntés nem született az ingatlan értékesítésére, illetve az ott dolgozók elhelyezésére vonatkozó alternatív lehetőségek felkutatása, a megvalósíthatóság, és a felmerülő költségtényezők kidolgozására tanulmány készül 2005. szeptember 15-ig. Ezek voltak a Határőrség által idehozott válaszok. Amennyiben – gondolom én – a szakszervezet azzal az igénnyel kérdezte ezeket, mert véleménye is van ezekben az ügyekben, akkor én megfontolásra ajánlanám, hogy ezt a véleményt ezen válaszok függvényében, írásban tessék eljuttatni. Úgy van mód ezeket kimunkálni, meg ha vannak javaslatok, akkor ezeket a javaslatokat leírni, és talán az érvényesítés lehetősége is ilyen értelemben még a döntések megszületése előtt nagyobb lehetőséggel bír.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Ezt a megoldási javaslatot elfogadom a szakszervezet nevében, viszont azért lenne egy megjegyzésem. Ez a történet már régen nem arról szól, hogy a munkavállalók nem veszik tudomásul, hogy bizonyos társadalmi folyamatok lezajlása után, bizonyos változások lezajlása után, ők érintetlenül maradnak megfelelő munkahelyeken, illetve a munkahelyeket ezek a változások nem érintik. Itt az átmenet, és ez nagyon fontos, tehát egyik napról a másikra elhatározni, mert ebben a válaszban egyáltalán nem vagyok, nem látom azt az ellentmondást, amit Ön az irányunkban föltett. Én biztos vagyok benne, hogyha szeptemberben dönt a miniszter bizonyos kérdésben, akkor ezt megkísérlik 2006. január 1-jétől végrehajtani, érintsen akár ezer, vagy kétezer munkavállalót, ha egy miniszteri döntés erről szól, akkor ezt meg is teszi a Határőrség, mert fegyelmezett katonákkal van tele, és nem igazán mondanak ellent. Mi azt reméljük...

(KAZETTAFORDÍTÁS)

... hogyha 2007-2008-ban történik meg a végleges schengeni beállás, akkor lesz 2-3 év adott esetben a Határőrség munkavállalói részére, hogy az életüket, a sorsukat valamilyen formában rendezni tudják. És a mindenkori kormányról beszélek, nem a jelenlegiről egyébként, tudja, hogy ezek a határőr igazgatóságok valamikor érintettek lesznek, vagy érintettekké váltak, akkor talán a munkavállalók irányában nagyobb felelősséggel kellett volna rendelkezniük. Ne vegyenek fel kölcsönöket, próbálják meg máshogy a letelepedésüket megoldani és a többi, tehát a háttér humánpolitikai intézkedések, azok, nem annak a birtokában történtek meg, hogy tudták, hogy előbb, vagy utóbb, itt nagyon komoly változások fognak történni. Mert a változások ellen egyetlenegy érdekképviselet sem tud fellépni, ezek törvényszerűen bekövetkeznek. A mikéntje és a hogyanja, az viszont pedig ugyanolyan felelősséggel tartozik ezért a munkáltató is, és a munkavállaló. Mi szeptember 1-jére le fogjuk tenni ezt a megoldási javaslatot. Viszont mi azt pedig kérjük, hogy azt a stratégiai tervet, amit a Rendőrség és a Határőrség közösen dolgoz ki, humánstratégiai tervet, azt az érintett érdekképviseleteknek, és már itt már nemcsak a BRDSZ érintett benne, hanem a Független Rendőr Szakszervezet is a Rendőrség oldaláról, akkor szíveskedjenek rendelkezésünkre bocsátani.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Ugye ez a kérdés két oldalról ragadható meg. Az egyik, hogy a nyolcvanas évek közepének akkori vezetői mennyire okolhatók azért, hogy elhagytuk a Varsói Szerződést, sőt, mi több, ugye ezt a blokkot, most itt kötöttünk ki, ahol kikötöttünk, és ebből adódóan valamilyen módon előre kellett volna a munkavállalókkal készülni, hogy jó ember, a következő 20 évben a te munkahelyed az „billeg”. Úgy hiszem, hogy ez érvnek jó, a mostani helyzet leírására meg nem. Hiszen, amit ma tehetünk ebben a helyzetben, az inkább az, hogy azoknál a sorsoknál, ahol ezek a problémák jelentkeznek, valamilyen módon megoldási javaslatokkal állunk elő. És szeretném mondani, hogy nem véletlen az, hogy az állami munkavállalók egy jelentős részénél ugye, az állam kezesként jelenik meg adott esetben a lakáshiteleiknél. Tehát, korántsem arról van szó, hogy ezek teljesen kiszolgáltatott, vagy földönfutóvá váló emberek, mint ahogy azt a szándékot is elég világosan elmondtuk, hogy szeretnénk mindenkinek valami olyan megoldást találni, ami neki jó. Ezt előre nem lehet, ugyanakkor kétlem, hogy aki ma adott esetben a Vám- és Pénzügyőrség valamelyik iskolájába, a Rendőrség valamelyik iskolájába, vagy a Határőrség valamelyik képzésére jár, az ne tudná, hogy a következő 10 évben mi fog itt történni. Mindenki tudja ezt. S így, előre gondolkodni ezekről nem feltétlenül tudtunk, de abban egyetértünk, hogy mindent el kell követni annak érdekében, hogy a felmerülő problémák megoldásából, ha lehet, akkor az állam minél többet vállaljon, és a munkavállaló ebből minél könnyebben, és ha lehet, számára anyagi értelemben kedvezőbben kerüljön ki. Azt szerintem meg tudjuk oldani, hogy amennyiben ilyen humánstratégia elkészül, azt a két szakszervezettel megismertetjük. Minden bizonnyal azt is meg tudjuk tenni, hogy a vezetői döntés-előkészítés részeként a határőrök által írt válaszok mellé oda tudjuk tenni a szakszervezetek véleményét egy-egy ilyen körből. Az, hogy ezt a három határőr igazgatóságot, illetve a szervezeti felépítését, a szakmai berendezkedését hogyan változtatja meg a parancsnokság, az úgy gondolom, nem szakszervezeti téma. Az, hogy a munkavállalókkal ott hogyan, és mi történik, azt tudjuk vállalni, hogy a szakszervezettel egyeztetjük, szerintem minden eddigi esetben is ez így történt. Az, hogy a szakszervezetek ezt szeretnék előbb megtudni, mint a munkavállalók, a munkáltatók pedig általában maximum egy időben szeretnék ezt elmondani, ez pedig egy teljesen természetes törekvés. Mindkét oldalról természetes törekvés, úgy tekintem.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Megjegyzésem lehet. Először is, a Határőrségen a sorkatonákat 97-ben cserélték le, tehát akkor változott az állomány, és ők nagyon fiatalok, másrészt a Határőrség átlagéletkora azért 30 év körüli, tehát a 80-as évekről szó sem volt. Lehet, hogy a munkáltatói oldal tudott a 80-as években.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Gondolod, hogy kiugrunk a Varsói szerződésből?

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Az ifjúság az mondjuk nem evvel a gondolattal foglalkozott, hiszen körülbelül 10 éve teljesít szolgálatot a Határőrségnél, tehát ennyi összesen a megjegyzésem.

Hogy miért szeretnénk előbb tudni ezekről a döntésekről, mint a munkavállaló pedig, annek az az indoka, hogyha nem tudjuk kezelni. Tehát, ha egy időben értesül a szakszervezet és a munkavállaló ezekről a döntésekről, akkor adott esetben kezelhetetlenné válik a szakszervezet részére a probléma. És ez lehet, hogyha ez így történik meg, hogy egyidőben fogunk értesülni, akkor kezelhetetlen problémával állunk szemben, már ami, a magatartást jelenti. Köszönöm.

Zsinka András úr, főcsoportfőnök, BM Humánpolitikai Főcsoportfőnökség:

Elnök Úr, tulajdonképpen van egy hatályos megállapodás, amit egyébként a Belügyminiszter Asszony is megerősített, amely még 1999-ből keletkezett, ennek tételes betartásával minden szempontból azt hiszem, hogy ez a kérdés rendezett. Úgyhogy én azt javaslom, hogy ezt vegyük elő, elemezzük, és mindenképpen a humánstratégia ismeretében ez a dolog kezelhető, és egyértelműen egységesen végrehajtható. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Akkor most úgy látom, hogy ezt a kérdéssort is annyiban megbeszéltük, hogy a kérdés írásbeli megválaszolásához minden válasz elhangzott. A 6. kérdése, amely a Sínai félszigeten szolgálatot teljesítő katonák, és rendőrök között meglévő bérezési anomáliára utal, minden jelzésük ellenére továbbra is fennáll, tetszettek írni. Igen. Azt szeretném megkérdezni, van-e mód arra, hogy ugye nyilván szerződéssel mentek oda, szerződésben vállalt feltételek mellett. Tessék parancsolni!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Mi a kérdés lényege? A kérdés lényege az, hogy a Sínai félszigeten x számú honvédségi hivatásos szolgálati viszonyban álló, és y számú rendőr dolgozik, ugyanazokat a feladatokat látják el, eltérő nagyságú bérezésért. Ami annyit jelent, hogy amikor kimentek, egyenlő volt a bérezésük, és 2004-ben a Honvédelmi Minisztérium pedig, tájékoztatva a Belügyminisztériumot, azért ezt hozzáteszem, mert az írásos dokumentáció a rendelkezésünkre áll, felemelte a honvédek bérét, és a rendőrök bérét pedig otthagyta azon a szinten. Magyarul, ugyanazért a feladatért eltérő bérezés van. Most ez elég komoly összeget is jelent, ez az egyik oldala. A másik pedig, nagyon negatív hatása van, hiszen a minisztérium tájékoztatása szerint éves szinten ez 25 millió forintba került volna a Belügyminisztériumnak, visszamenőleges hatállyal is, meg egyébként is. És azon csodálkozik mindenki, hogy 25 millió forintot nem tud előteremteni, amikor adott esetben más célra sokkal többet is elköltenek. Szakszervezeti tagjaink vannak ott, és ezért voltam kénytelen a BÉT ülés elé hozni. Államtitkár Úr ismeri ezt a problémát, hiszen hónapokkal ezelőtt már írásban kértük, hogy oldják meg, ezt a mai napig nem sikerült megoldani. A válasz az, hogy a minisztérium vezetésének nincs 25 millió forintja, meg egyébként sem kívánja felemelni az ott lévők bérét.

Zsinka András úr, főcsoportfőnök, BM Humánpolitikai Főcsoportfőnökség:

Elnök Úr! Kedves Kollégák! Azért néhány apró pontosítást hadd tegyek. Tíz éve veszünk részt ebben a „Camp Davidi” egyezmény fenntartásán, őrzésén, végrehajtásán működő békemisszióban, nem ENSZ keretekben, hanem egy speciális nemzetközi, több nemzetiségű egység keretében. 42 katona van, úgymond katonai rendész, ebből 15 rendőr dolgozik itt együtt. A javadalmazás két forrásból történik. Egyik, az MFO központból kapott napidíj, a másik pedig a külszolgálati pótlék. 2004-ig csak az MFO napidíjat kapták a katonák is és a rendőrök is. Viszont, nem egységesen. A rendőrök az ENSZ filozófia mentén, a misszióban elfoglalt funkciótól függetlenül, egységesen 833 dollár/hó napidíjban részesültek, természetesen itthon az illetményüket, a kétszeres pótidőt megkapták, és mindezt önkéntes vállalással tették. A katonák napidíja viszont a misszióban elfoglalt beosztás orientáltságában eltérő volt korábban is, amit egyébként az MFO központ biztosított forrásként. A Magyar Honvédség parancsnoka, pontosabban a honvédelmi miniszter egy rendelettel 2004-ben külszolgálati pótlékot rendelt el. Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy 2001-től már nem azonos törvény hatálya alá tartozunk. A külszolgálati pótlék tekintetében Jenei úrral több ütemben egyeztettünk, sajnos tárgyalásaink elsődlegesen forráshiány miatt nem vezettek eredményre. Viszont figyelemmel kell lennünk arra a speciális körülményre, azért az európai uniós tagsággal járnak egyéb feladatok, pl. az „Altea” misszióba kell küldeni kollégákat, másrészt figyelemmel kell lennünk arra a körülményre is, hogy jelenleg pl. Koszovóban is teljesítenek külszolgálatot kollégák, vagy éppen Grúziában. Tehát, ezt a kérdést komplexen kell kezelni, megközelíteni, jelen pillanatban nem tudjuk szerintem a jelenlegi körülmények között ezt a problémát feloldani. Egyébként megjegyzem zárójelben, ez a misszió az a békefenntartó misszió, amely a magasabb szintű nemzetközi feladatokra való felkészülést szolgálja. Tehát, ez a békefenntartás iskolájaként működik 10 éve a rendvédelmi szervek tekintetében. Köszönöm.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Akár hiszed, akár nem, Főcsoportfőnök Úr, nem hittem, hogy pozitív választ fogok ma kapni. Hiszen, igazából egyetlen olyan kérdés nem oldódik meg pozitív irányban, amely valamilyen módon a költségvetéssel összefügg. De nagyon szomorú vagyok. Azért vagyok szomorú, mert, ha 10 éven keresztül ez jól működött, és 2004-ben előre jelezve a honvédelmi miniszter, hogy ő ezt meg fogja emelni, semmi gond, a jogszabály szerinti juttatást kapják meg a rendőrök, én meg fogom nekik írni. De nem lennék egyébként ellene, hogyha a Belügyminiszter Asszony megírná ezeknek az embereknek, hogy miért nem emeli fel ugyanarra a szintre a javadalmazásukat, mint amelyet a katonák kapnak. És ez nem az eltérő Hszt-nek a jogi következménye kell, hogy legyen, hiszen nem lehet olyan szegény egy 60 ezer munkavállalót foglalkoztató minisztérium, de még a Rendőrség sem, és ezt most üzenem itt az országos rendőrfőkapitány úrnak, hogy 25 millió forint kiadása ekkora ellentétet szüljön. Ezek az emberek már nem várják ettől a Kormánytól – elnézést kérek, ez az igazság –, hogy ez a problémájuk megoldódjon, mert nem az első eset, hogy ezt jelezték. Azért, több mint másfél év telt el a bevezetése óta, és a levelezés is másfél éve tart, vagy egy éve tart a Helyettes Államtitkár Úrral, és a Helyettes Államtitkár Úr mindig költségvetési fedezeti hiányra zárkózik el ettől a kérdéstől. Megértem Önt, de nem tudom a választ elfogadni. Úgyhogy, ennyi.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Ezek tipikusan nehezen megoldható problémák. Melyikünk ne szeretne kicsivel több fizetést? Ez nyilván így van, mint, ahogy az egyenlő munkáért egyenlő bér kérdésköre is így van. Kérdezem, hogy „egyebek”-ben maradt-e még olyan, amelyről beszélnünk kellene? Úgy látom, hogy akkor már csak egy maradt. Az én kedves kötelességem az, mivel Judit nap nemrégiben volt, és az elejére meg nem érkezett ide a virág, amikor én jöttem, most így a végén kérem, engedje meg, hogy mindnyájunk nevében nagyon boldog névnapot, jó egészséget kívánjak. Hölgyeim és uraim, köszönöm szépen, a mai napi ülést berekesztem.

Budapest, 2005. augusztus 9.

Dr. Korbuly András

titkár

Legépelte: Antal Katinka Beatrix