BELÜGYI ÉRDEKEGYEZTETŐ TANÁCS

T i t k á r s á g a

Szám: 23-11/4/2005.

JEGYZŐKÖNYV

a Belügyi Érdekegyeztető Tanács

2005. április 6-án megtartott üléséről

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Szeretettel köszöntök mindenkit a mai, vélhetőleg kitűnő hangulatú megbeszélésünkön, a Belügyi Érdekegyeztető Tanács ülésén. Mivel a tervezett napirendet kiküldtük, azzal kezdeném, hogy a tervezett napirendhez képest változtatási igény van-e? Parancsoljon!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Ügyrendi javaslatot szeretnék tenni. Szeretném, ha a 3. napirendi pont kerülne előre, mert a 3. napirendet már szakértői üléseken áttárgyaltuk. Ez gondolom, nem okoz semmiféle tárgyalási problémát. Gyorsításképpen gondoltam előre venni, és utána egységben kerülne a 2., 3. pont tárgyalásra, az üdülők, illetve a galyatetői Andezit Üdülőszálló. Igen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Parancsoljon!

Lipták István úr, alelnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:

Napirend előtti hozzászólást szeretnék tenni a lakáscélú támogatások lecsökkentéséről.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Eddig az ilyen fajta hozzászólásokat az „egyebekben” szoktuk rendezni. Azt szeretném rendezni, hogy az nem járható, mert nem tudja kivárni? Vagy szavazzunk róla valamilyen módon, hogy napirend előtt ez elhangozzék? Napirend előtt, amennyire én ezt tudom, rövid múltamra való tekintettel, tehát napirend előtt nem szoktunk. Ez nem parlamenti plenáris munkaforma, hanem munka-plenáris, és nem is politikai jellegűek szoktak lenni, hanem a napirendet tárgyaljuk.

Lipták István úr, alelnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:

Volt már rá precedens, de rendben van, mert akkor, ahogy néztem a napirendeket, a végére Jenei úr is megérkezik, és azt hiszem, hogy erre részben ő tud válaszolni.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Valóban így van, az értő füleknek nincsen párja ebben a műfajban. Parancsoljon!

Hócza György úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Szeretnénk a tűzoltók munkaidő problémáival, ha foglalkoznánk az „egyebekben”. A megoldásával, hogy történtek-e változások. Mivel nálunk – szeretném bejelenteni –, hogy nálunk új vezetés állt fel, és tegnap kaptam megbízást, hogy ezekről tárgyaljunk a munkaidővel kapcsolatban.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Ehhez tetszene?

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Elnézést. Ugye a múlt heti informális tanácskozáson napirendre került a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok munkaidő problémái, és abban maradtak a tárgyalófelek, az érdekképviselet és a belügy vezetése, hogy április 25-ig a Belügyminisztérium által rendelkezésre bocsátott anyagot az érdekképviseletek külön megtárgyalják, erről egy egységes álláspontot alakítanak ki, és ezt hozzák április 25-e. után újból BÉT ülés elé. A mai napon én úgy tudom, mindenki meg fogja ezt az anyagot kapni. Átadtam egy levelet, amelyben arra kértem az érdekképviseleteket, hogy 19-én találkozzunk, mert különben nem lesz eredménye ennek a tanácskozásnak. Szerintem ott kéne ezt most első lépésben – ne haragudjál – tovább bonyolítani, mert különböző fórumokon már ez megtárgyalásra került.

Hócza György úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Bocsánat, még az idén szeretnénk erre pontot tenni, tehát kérném akkor, hogy az „egyebekben” erről tárgyaljunk, mi a belügy véleménye, szeretném hallani, hogy gondolják ezt a megoldást.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Bocsánat, Ön a Kertész úr utódja?

Hócza György úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Nem a Kertész úr utódja vagyok, a HTFSZ ügyvivője, tegnap változás történt, a Kertész úr utódja a Kajsza Zoltán, és az ő megbízásából, tehát a vezetőség, a küldöttgyűlés megbízásából kérdezem ezt.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Kérem a telefonokat 50 cm-re elhelyezni a mikrofontoktól, az segít!

Azért vagyunk furcsa helyzetben, mert én készséggel szavazásra bocsátom amit Ön szeretne, csak Önnek azt tudnia kell, hogy az Önnel különben egy oldalon ülőkkel eddig – ha nem tévedek – olyan kilenc órát beszélgettünk, többek között erről a kérdésről is. A mai napon van viszonylag sok, különben nehéz napirendünk. Felvehetjük ide, de én attól tartok, hogy ez részben azt fogja jelenteni, hogy a többiek nem fogják támogatni, hogy ez ide most felkerüljön, hiszen alakulófélben van. Tehát az, hogy mondjuk adott esetben a vezetőség kicserélődik, és nincsen átadás-átvétel ezekben az ügyekben, az nagymértékben nehezíti a többiek helyzetét a tanácskozáson. De tőlem szavazhatunk róla, csak kérem, gondolja meg, mert attól tartok, hogyha a mai napon, adott esetben ezt ide felvéve nem történik más, mint az új vezetőség képbe hozása ebben az ügyben, akkor azt hiszem, hogy az összes többiek idejét – mondjuk így, hogy – ellopjuk. De, ha erre külön szükség van, hogy hol tartanak ezek, adott esetben a tűzoltó munkaidő-kedvezmény kérdéskörök, akkor én inkább azt javasolom, hogy oldjuk meg úgy, hogy keresünk egy időpontot, és akkor leülünk, adott esetben az új vezetőségekkel. Amikor idekerültem, minden vezetőséggel találkoztam külön „néhány szemközt” itt a kollégákkal, és akkor beszéljük át. A többieket meg – ha mondhatom így – a mai napon evvel ne terheljük, mert szerintem nem készültek erre lélekben. Van egy viszonylag jó irányú folyamat, hogy aztán mi lesz a vége, azt nem tudjuk, de megteheti, hogy kitart a javaslata mellett, és akkor szavazásra teszem fel, hogy a többiek akarják-e ezt tárgyalni. Melyik utat válasszuk?

Hócza György úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Lehet kitűzni egy másik tárgyalási időpontot. A HTFSZ vezetőség-változásokat majd hivatalosan is be fogjuk jelenteni. De az álláspontunk az mindig is az volt, tehát a munkaidő csökkentéssel kapcsolatban ez maradt, csak szeretnénk tudni, hogy hol tart. Ezért említettem, hogy az „egyebekben” talán meg lehetett volna mondani, hogy vagy nem történt semmi, vagy a belügynek az álláspontja változott-e valamit, vagy nem változott, tehát erre lettünk volna kíváncsiak.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Dolgozunk rajta, és szerintem, ha jól értem itt az arcokból, akik rám néznek ezen a soron, azért az a furcsa helyzet van, hogy, ha nem haragszik, az összes többiek már értik, hogy ebben kb. mi a Belügyminisztérium álláspontja. Ez egy furcsa helyzet. Azt még megkérdezném, hogy van az, hogy adott esetben a szervezetet, aki képviseli, az hoz valamilyen mandátumigazolást, vagy milyen módon történik? Mert mondja a kolléga úr, hogy még nem sikerült abszolválni ezt a dolgot.

Dr. Korbuly András úr, titkár, Belügyi Érdekegyeztető Tanács:

A BÉT ülés előkészítésekor a Kertész úrral személyesen beszéltünk a tegnapi nap folyamán is, és egy szóval nem jelezte, hogy vezetőség váltásra került sor. Az új vezetőségnek természetesen igazolni kell a mandátumot.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Mert ugyan ez most egy „hülye” helyzet, ha be tetszik látni a dologba, mert mandátuma nincs, viszont azt mondja, nem tud arról, amit a Kertész úrékkal eddig ügyintéztünk. Azt nem gondolom, hogy most itt kéne ezzel szőröznünk, hogy van-e mandátumigazolásuk vagy nincs, csak az igények lajstromba vételét legalább mandátumigazoláshoz kössük, az talán egy elvárható dolog. Én inkább azt ajánlanám, hogy, ha ez Önnek megfelel, hogy mivel úgyis új vezetőséget választottak több helyen, akkor azt a fajta beszélgetést, amit a Kertész úrékkal megejtettünk még tavaly ősszel, a Belügyminisztérium vezetői körében, akik foglalkoznak az érdekegyeztető tanáccsal, ezt megejtenénk Önökkel is. Úgy egyrészt kapnának arról egy képet, hogy hogy állnak most az ügyek, másrészt pedig nem terhelnénk vele a mai napot, csak mondjuk így, hogy a saját magam meg a kollégák hátára bevállalnék egy megfelelő idejű eszmecserét, hogy részint megismerkedjünk, részben az Önök céljaival külön is megismerkedjek, részben meg elmondjuk, hogy állnak most a tűzoltókkal kapcsolatos ügyek a Belügyminisztériumban. Elfogadható ez az ajánlat?

Hócza György úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Csak elnökváltás történt, a vezetőség maradt, a célok ugyanazok. Tehát én is maradtam, itt voltam majdnem minden tárgyaláson.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Azt mondja itt a Bárdos Judit, hogy hát akkor!? Most nem tréfálkoznék vele. Két dolgot tehetünk: az egyik, hogy el tetszenek ezt fogadni, és próbálunk nem plenárisan ismerkedni az Önök problémáival, meg a belügy álláspontjával, és nem teszünk úgy, mintha most csöppentünk volna ide teljesen. A másik, hogy ezt a javaslatot fenntartja, és akkor szavazunk róla, és kész. Melyik legyen?

Hócza György úr, ügyvivő, Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete:

Szavazzunk róla!

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Köszönöm szépen! Akkor van összesen a napirend módosítására kettő javaslatunk, hiszen a napirend előtti javaslat abban a reményben, hogy Jenei úr megérkezik – már itt is van –, az az „egyebekbe” betagozható lett. Az egyik napirendhez fűződő javaslat Bárdos Judit javaslata volt, aminek az volt a lényege, hogy a 3-at vegyük 1. napirendre, és az 1-2-t pedig összevontan 2. napirendként tárgyaljuk. Én magam is egyetértek ezzel, hiszen alapos előkészítő munka van. Azt kérném, hogy aki egyetért azzal, hogy ezt a javaslatot a napirendbe beillesszük, az kézfelemeléssel jelezze. Nyolc. Volt-e valaki ellene? Nem volt. Tartózkodott-e valaki? Egy. Akkor megállapítom, hogy egy tartózkodás, 8 igen szavazat mellett a 3-as 1. napirendként kerül tárgyalásra, az 1-2-t összevonjuk, és 2. napirendként, a többi értelemszerűen átsorszámozódik. A következő az 5-ös „egyebek” napirendi ponthoz szólt, az volt a kérés, hogy a tűzoltók munkaidő problémáját tárgyalja ma a Belügyi Érdekegyeztető Tanács. Én a magam részéről azt a viszonyt alakítottam ki hozzá, hogy felajánlottam egy külön tárgyalási menetrendet időkímélés céljából, de ez Önöknek nem felelt meg, ezért kérem, szavazzunk róla. Aki egyetért vele, hogy külön napirendi pontként, c)-ként szerepeljen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. Egy. Kik voltak, akik tartózkodtak? Kik voltak ellene? Megállapítom, hogy mivel egy volt mellette, így ezt most nem vettük fel c) napirendi pontként. Az ajánlatom különben ettől függetlenül is áll, mert az lenne a célunk, hogy foglalkozzunk ezzel a dologgal. Akkor így a napirendhez más javaslat nem érkezett. Úgy tekintem, hogy ezt a napirendet tárgyaljuk a mai érdekegyeztető tanácsülésen, az eredeti napirend szerinti 3-sat akkor így előre vettük: az elidegenítésre javasolt lakások listája – ezzel kezdünk. Kérdezem, hogy ki kíván hozzászólást kezdeni? Nincsen ilyen. Akkor azt hiszem, csak annyi dolgunk van, hogy elfogadjuk az egyeztetett listát. Most úgy látom, hogy ez mindenkinek megfelel. Akkor kérem, aki egyetért vele, kézfelemeléssel jelezze. Nyolc. Ki nem értett vele egyet? Egy nem értett vele egyet (KDSZ). Tartózkodott-e valaki? Megállapítom, hogy egy egyet nem értés mellett a Belügyi Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala elfogadta ezt az előterjesztést.

A következő napirendünk az 1-es, 2-es összevontan. Ez a 2005. évi üdülési férőhely-terv, térítési díjak, és az Andezit Üdülőszálló hasznosítása. Kérdezem, hogy ki kívánja kezdeni a hozzászólásokat?

Pálinkás Györgyné asszony, igazgató, BM Központi Gazdasági Főigazgatóság:

Egy rövid kiegészítést szeretnék tenni a férőhely-tervekkel kapcsolatban. Ez már egy évek óta bevált struktúrában előterjesztett anyag, és az elmúlt öt évben jelentős változás a férőhelyi összetételben, tehát a kereskedelmi, illetve a belügyi üdültetésre rendelkezésre álló férőhelyek között nagy változást nem terveztünk, ebben az évben sem. Ami mégis benne szerepel az anyagban, az Balatonvilágos. Egyértelműen megállapítható, szakértői szakvéleménnyel alátámasztott, hogy az épület életveszélyes, és a szakértő már nem adott engedélyt ebben az évben elhelyezésre, bontásra kerül az épület. Ez a második komfortfokozatba sorolt, fürdőszoba nélküli kis épületet érinti, tehát minimális férőhely csökkenés következik be ennek következtében. A másik pedig, a férőhelyek kihasználtságának ismeretében az egy apartman átcsoportosítása az üdültetésből a kereskedelmi értékesítésbe, a foglaltság ismeretében indokolt, nagy veszteség nem fogja érni a belügyi állományt, ezt kérem, hogy az érdekvédelem vegye figyelembe, és támogasson bennünket ebben.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Az üdültetéshez. Ez egy álságos állapot, amiben a Belügyi Érdekegyeztető Tanács érdekképviseleti oldala van, hiszen ide kell hozni a Belügyi Érdekegyeztető Tanács ülése elé az üdülési térítési díjak emelését, és annak ellenére, hogy az érdekképviseletek adott esetben nem járulnak hozzá a térítési díjak emeléséhez, az emelés mégis megtörténik. Soha nem láttunk egy olyan számítást – és ez most nem az ezévi üdülési térítési díjakra vonatkozik, hanem általánosságban –, hogy, ha és amennyiben, az összes üdülőnek a férőhelyeit piackomforttá tennénk, akkor hogyan történhetne az üdülési hozzájárulással a munkavállalók ellátása. Azt meg kell állapítani, hogy azok a felajánlott csereüdültetések, Horvátország, Ciprus, az utazások kivételével, azonos árban vannak a magyarországi térítési díjakkal. Kvázi, sokkal olcsóbbaknak minősülnek összességében, mint a belföldi üdülések. Nem azt szeretnénk, ha az üdülővagyon eladásra kerülne, vagy elidegenítésre kerülne, hanem igazából az is jó lenne, ha mindenki egyformán részesülne ezekből a javakból. Ez pedig csak egy módon lehetne, ha ez a Cafetária csomag életbe lépne, és a Cafetária csomagon belül, egységesen üdülési hozzájárulást kaphatnának a munkavállalók, és ha akarja, akkor erre költi, vagy elmegy a belügyi üdülőbe, ha akarja, akkor szakszervezeti üdülőbe megy, vagy bármelyik üdülőbe elmehet, bárhova felhasználhatja. Erre szeretnénk majd egyszer egy ilyen számítást kérni.

A másik, hogy arra sem láttunk semmiféle nyomot az előterjesztésekben – de már évek óta nem –, hogy vajh, miért festményekre költi a munkáltató jutalmazásként a pénzeit adott esetben, miért nem vesz ezen a pénzen egy 3 gyerekesnek, vagy 2 gyerekesnek beutalót valamelyik belügyi üdülőbe? Hiszen a festmény sem sokkal olcsóbb, adott esetben. Bár én művészetpárti vagyok, és nagyon szeretem a festményeket, de adott esetben egy 2-3 gyerekes is jobban örülne egy beutalónak, mintha a falra feltesz egy festményt. A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete nevében nem támogatjuk az üdülési térítési díjak emelését, de, ha ezt meglépi a munkáltató, akkor tudomásul vesszük.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Kezdem az Andezit Üdülőszállóval. Azt hiszem, hogy összefügg a két napirendi pont, azért is volt célszerű összevonni. Az Andezit Üdülőszálló sorsáról már nagyon sokat beszélgettünk, akár ezen a fórumon is, akár más fórumokon is. Nem tudom, hogy milyen volt az utolsó pillanatban a kihasználtság, ugyan ki volt mutatva, tehát, ismerhető ez a szám, de meg lehetne nézni, hogy 5-10-15 vagy 20 évvel ezelőtt milyen százalékos kihasználtsága volt ennek az üdülőnek. Ezt csak azért mondom, mert minden mindennel összefügg. Miről is szeretnék beszélni? Arról, hogy nem költöttünk erre az üdülőszállóra hosszú éveken, évtizedeken keresztül, így a színvonal esett. Ez az egyik olyan tény, ami bekövetkezett, és a kihasználtság lecsökkent. A másik, a térítési díja az üdülőnek a korábbi években a fizetéshez való aránya sokkal kedvezőbb volt az állomány számára, mint jelenleg, az utolsó pillanatban. Mindamellett látjuk, hogy mindent megpróbáltunk közösen a BM Andezit Üdülőszálló megmentésére, a bérbeadástól kezdve, nagyon sok variációt. Az is megérthető, hogyha valami már teljesen nem finanszírozható, mert nagyon sokba kerül, a kihasználtság pedig kevés. A kihasználtságnál ez a két adat, amit említettem, mindenképpen hozzájárul ehhez a sorsához. Azért említettem ezt meg, mert ez nemcsak az Andezit Üdülőszállóra vonatkozhat. Lehet, hogy 5-10 éven belül, ha a helyzet így alakul, akkor további üdülőbezárásokra is, eladásokra is fel kell készülni. Ezt semmiképpen nem szeretném, semmiképpen nem lehet érdeke a szakszervezetnek, de azt hiszem a munkáltatónak sem, mert a személyi állománynak szüksége van az üdültetési rendszerre. Azt is meg lehetne vizsgálni, hogy mi lenne az igény a munkavállalók oldaláról.

Mi elkezdtünk, a Független Rendőr Szakszervezet, egy üdülési programot megvalósítani. Természetesen nem ilyen léptékben és mértékben, mint ahogy a Belügyminisztérium azt végzi, de a legutóbbi év tapasztalata alapján 87 %-os volt a kihasználtságunk úgy, hogy még pluszban volt egy-két jutalomüdülés is, amit a jó munkát végző tisztségviselőknek adtunk, tehát ez még azon felül jön a kihasználtságba. Azt akarom ezzel mondani, hogy meg kellene találni azt az igényt, hogy mennyit bír el a dolgozók pénztárcája, mi az az üdültetési forma, amit igénybe tudnának venni, és szeretnének, és erre kéne tervezni, és erre kéne a jövőt felfűzni az üdülőknek az üzemeltetésnél is. Ez lehet akár étkezéssel, étkezés nélkül, félpanzióval, vagy különböző szolgáltatásokkal. Azt is fel lehetne mérni, hogy az állomány mit tud igénybe venni, mit preferál. Azt, hogy egy viszonylag alacsony áron közepes, vagy alacsony színvonalú üdülőkbe megy, vagy pedig, több pénzért, magasabb komfortfokozatú üdülőt vesz igénybe. Ezek nagyon fontos kérdések az üdülők üzemeltetésének a jövőjével kapcsolatosan.

Térítési díjak. A térítési díjaknál nagyon szépen le van itt vezetve úgy a költség, meg az egyéb közüzemi díjak emelkedése – azt hiszem a számokkal vitatkozni nem lehet. Egy számot nem láttam, bár lehet, hogy az is benne van, csak a matematika útvesztőjében elkerülte a figyelmemet, hogy összességében hány százalékos emelkedés van tavalyi évről az idei évre. Ezt a számot szeretném kérni, hogy lássuk, hogy a béremelkedési arányhoz milyen százalékos arányban tér el a béremelkedés és az üdülési díjak emelésének mértéke. Azt hiszem ez nagyon fontos lenne. Összegzésképpen én is azt tudom elmondani, hogy tudomásul vesszük, természetesen támogatni az emelést nem tudjuk, de tudomásul kell vennünk, hiszen semmi sem lesz olcsóbb, csak drágább. De a mondandóm elején, amit elmondtam, mindenképp szeretném, ha a jövőben ezt figyelembe vennénk, és foglalkoznánk ezzel a kérdéskörrel is.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Kíván még valaki véleményt nyilvánítani? Parancsoljon!

Zentai Ferenc úr, főtitkár, Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Olvasom az intraneten, hogy április 12-én összeülnek az üdülési felelősök a szervektől, tehát a Belügyminisztériumban összehívásra kerülnek, és ott tájékoztatják őket a díjakról, többek között. Az volna a kérdésem, hogy vajon milyen jelentősége van annak, hogy mi most erről tárgyalunk? Hiszen, már tavaly is egyszer azt mondtuk a térítések esetében, hogy nem értünk vele egyet, hiszen magasnak tartjuk. Most tízen százalékokat, van, ahol húszon százalékokat emeltek – elképzelhető lenne az, hogy most vajon mi ezt támogatni fogjuk? Nem hiszem, hogy bármelyik kollégám is azt fogja mondani, hogy egyetértene vele, hiszen idáig az elhangzottak szerint senki nem értett vele egyet. Hozzá kell tennem azt, hogy ha ezt 12-én mindenképpen ki fogják hirdetni, akkor gyakorlatilag mondhatunk mi akármit, akkor is ezt végre fogják hajtani. Tehát én ezt nem értem, hogy akkor most miért kell nekünk egyáltalán ezzel időt töltenünk, hiszen van egy tény, amit 12-én kihirdetnek, most mi mondjunk akármit, akkor is ki fogják hirdetni. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Akkor szerintem tisztázzuk a jogalapját, az nagymértékben segít a napirendnek. A napirend jogalapja az 1/2005. (BK 1.) BM utasítás, aminek az üdülés igénybevételének rendjéről, és a térítési díjakról szóló része úgy szól, hogy a Belügyi Érdekegyeztető Tanács véleményének kikérésével, különben a közigazgatási államtitkár hagyja jóvá a térítési díjakat is. Ugyanakkor én szeretném azt hangsúlyozni, hogy egy ilyen napirendnek a tárgyalása nem azzal a szándékkal történik, hogy a szakszervezet helyeselje, hogy felemeljék a térítési díjat – mert, hát, ki helyesli? Senki. Jobb lenne, ha csökkentenék. A kölcsönös belátás, mint az érdekegyeztető tanács szintjén meglévő kölcsönös tájékozódási kötelezettség, a kölcsönös mozgástereknek az ismeretében szerintem nélkülözhetetlen, hogy akkor ezt tárgyaljuk. Nemcsak azért, mert van rá utasítás, hanem azért is, mert az lenne a vágyunk, hogy a munkavállalói oldal is megértse adott esetben – ha nem is támogatja, és ezt el tudjuk fogadni –, hogy a térítési díjak miért pont ilyen mértékben emelkednek, mik vannak mögötte, milyen számok. Tehát, ahogy itt el is hangzott. Erre szerintem a legjobb Önök közül érkező magyarázatot éppen a Pongó úr adta, aki maga is azt a kérdést teszi fel – ami persze, nagy költői kérdés –, hogy vajon az állomány mit szeretne? De szeretném, ha megértenék, hogy a belügyi szakmai vezetésnek a szakszervezetek a partnerei, tehát, hogy mit szeretne az állomány, azt mi Önöktől szeretnénk megtudni. Így aztán ez egy furcsa helyzet, nem tudunk mit tenni, minthogy megosszuk a gondjainkat és dilemmáinkat. Így született ez a két napirend. Az a célja, hogy itt véleménycsere történjen róla, a számokat megismerhessék. Arra nem számítunk, hogy egy térítési díj növekménynél a szakszervezetek azért harcoljanak, hogy magasabb legyen a térítési díj. Ugyanakkor szeretném elmondani azt is, hogy már én elnököltem ezt az ülést, amikor szóba került, hogy mi van akkor azokkal az üdülőkkel, amik „szanaszét” vannak az országban. Nemcsak a BM központé, hanem mások is. Folyik egy olyan munka a szakszervezetek és a szakmai vezetés között, hogy kiderítse, hogy mely üdülőket kívánnak, milyen módon működtetni. Ez a munka, ha minden igaz, a nyáron zárul le. Ha jól emlékszem, az időbeni ütemezését odatettük. Ugyanakkor ez meg egy véleményezési jogosítvány. Mindenesetre az tény, hogy az idén, ha túl leszünk az üdülő áttekintésen, akkor lehet abban stratégiai döntést hozni, hogy mi az, amit szeretnénk inkább: saját üdülőket üzemeltetni, adott esetben a Belügyminisztérium támogatásával, vagy a dolgozóknak valamilyen üdülési csekkeket adni, és akkor mindenki döntse el, hogy hova megy üdülni. Ez két különböző irány. Az egyik az üdülő fenntartás, a másik az üdülési lehetőség támogatása. Ez egy elég nagy kaliberű döntés. Anélkül azt hiszem nem is lehet megtenni, hogy áttekintenénk az üdülőingatlanok sorsát. Tehát, folyik ez a munka, mint ahogy gondolom én, hogy az állomány véleményének a kikérése is folyik, itt pedig konkrétan csak véleménykérésről van szó. Ugyanakkor a véleménykérést rendkívül fontos dolognak tartom, mert így van módunk megismerkedni azzal, hogy Önök hogy gondolkodnak, mint ahogy így van módunk tájékoztatni Önöket a számok kérdésében is. Ha jól tudom, volt is egy konkrét kérdés valamilyen irányszámra vonatkozóan a Pongó úrnak, kérdezem, hogy ki kívánja megválaszolni?

Pálinkás Györgyné asszony, igazgató, BM Központi Gazdasági Főigazgatóság:

Nagyon röviden, de a Bárdos Judit asszonynak a felvetésére is szeretnék válaszolni. Tehát, van erre példa, hiszen a férőhelytervünk tartalmazza az elkülönített nagycsaládos üdültetésre vonatkozó férőhelyeinket is. Természetesen vannak olyan területek, ahol nem tudják ezt teljes mértékben kihasználni. Viszont azt el kell mondanom, hogy az elmúlt években volt arra példa, hogy nem nagy családosok, de jutalomként, számos terület adott már üdülési lehetőséget a dolgozójának, tehát, ez mindenképpen pozitívum. A másik pedig, amiről most nem nagyon beszélgetünk, de az is csak a munkáltatónak egy hozzájárulása, hogy a rekreációs üdültetés két évig eléggé stagnáló szinten volt, az elmúlt évben növekedést tapasztaltunk. Tehát, a munkáltató ilyen módon is próbál a munkavállalójának valamilyen módon segíteni. Végeztünk számításokat természetesen csak abból a számsorból kiindulva, ami nekünk az elmúlt években támogatásként rendelkezésünkre állt. Ha 74 ezer igényjogosultra osztjuk vissza ezt a 400 millió forintot, akkor könnyen ki lehet számítani, hogy azzal sehova sem tud menni. Ha azt vesszük figyelembe, akik ténylegesen elhelyezést nyertek a házainkban, akkor talán már közelítünk egy normál elhelyezési szinthez. Tehát, ez mindig a munkáltató döntése, hogy mit szeretne, mit nem. Ez valóban egy műhelymunka máris, a nyár végére valószínű kiderül, hogy hogyan tovább az üdültetés.

A Pongó úr felvetésére konkrétan: az elmúlt öt évnek a galyatetői kihasználtsága – nagyon szívesen a 15 évet is meg tudjuk mutatni, de az elmúlt 5 évben katasztrófálisan csökkent. Tehát, 5 évvel ezelőtt még 45 %-os éves, átlagos kihasználtsága volt, a bezárás előtti időszakban nyilván a bizonytalanság is rányomta bélyegét, 25 %-os volt a ház kihasználtsága. Azt adottságai nagyon rosszak voltak. Igazán semmi másra nem tudtuk, csak üdültetésre használni, hiszen nem volt megfelelő terem arra, hogy ott kisebb megbeszéléseket tudjunk folytatni. Tudjuk nagyon jól, hogy a havas napok száma Magyarországon nem igazán nagynak mondható, és az érdeklődés a terület irányában csak akkor volt nagy, amikor síelni lehetett. Szerencsétlen egybeesés, hogy Mátraszentimrén most megindult ez a hóágyúval ellátott, és egyébként elég színvonalas síelési lehetőség. Átütő eredményt nem valószínűsítem, hogy hozott volna, de nyílván, hogy valami pozitív elmozdulást a kihasználtságban jelentett volna. A másik, amiről évek óta beszéltünk, valóban felújítás nem volt, viszont azt is el kell ismerni, hogy Magyarországon a legdrágább energiahordozóval fűtöttünk Galyatetőn. A férőhelyek és...

(KAZETTAFORDÍTÁS)

… az arányszámát ismerve, egyszerűen az önköltség bűvöletéből kilépni nem tudunk, és bizony-bizony a legrosszabb állapotú házunk volt a legmagasabb önköltséggel rendelkező, nem tudtunk mit tenni. Sajnos a vendégek érdeklődése mindenképpen alábbhagyott. Az, hogy mi az igény, négy évvel ezelőtt egyébként csináltunk az állomány körében egy felmérést, amikor is megkérdeztük, hogy mit szeretnének, ennek az volt a végeredménye, hogy komfortos elhelyezést szeretnének. Ez egyértelműen kijött, tehát a komfort nélküli férőhelyek iránt az érdeklődés érthető módon visszaesett. Nem igazolta be azt sem, hiszen azért mi nyitott füllel vagyunk az érdekvédelem felvetéseire, hogy mi lenne, ha elő-, utószezonban mérsékeltebb árat alkalmaznánk, talán javítana a kihasználtságon, sajnos a kérdőívek nem adtak erre pozitív visszajelzést, tehát, itt az nem jött ki, hogy, ha alacsonyabb lenne ebben az ún. holtidényben a térítési díj, akkor többen vennék igénybe.

Ami a kihasználtságainkra az elmúlt két évben igazán negatívan hatott a holt szezonban, az inkább az, hogy a költségvetés szűkössége miatt az egyébként megszokott, és elég szép számban az üdülőházainkban rendezett továbbképzések számában, jelentős csökkenés tapasztalható, ez az, ami most megmutatkozik a kihasználtságban. Én úgy gondolom, hogy talán mindent megpróbáltam érinteni, ha valamit kihagytam, nagyon szívesen válaszolok.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Egy kérdésem volt még, hogy hány százalékos a térítési díjak emelkedése a tavalyihoz képest összességében?

Pálinkás Györgyné asszony, igazgató, BM Központi Gazdasági Főigazgatóság:

Köszönöm szépen. Átlag 10 %. Ha a legutolsó táblázatot megnézzük, ez könnyen nyomon követhető. Zömmel 8-9 %-os az emelés, egy-két kiemelt, igen magas színvonalú apartman térítési díja esik ebbe a 22 %-ba, ott viszont ráfordítások is voltak az elmúlt évben, ami nyílván, hogy a költségben megmutatkozik. De átlag 10 %, és a nyersanyag norma is 10 %-os emelést feltételez.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Kérdezem, hogy van-e még esetleg kérdés? Parancsoljon!

Lipták István úr, alelnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:

Egy javaslatot szeretnék tenni: a munkavállalók részére kiadandó tájékoztatóba mindenféleképpen a döntés függvényében kerüljön bele az, hogy a szakszervezetek egyetértésével, illetve egyetértés mellőzésével született meg a döntés. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Más vélemény? Úgy látom, hogy nincsen. Akkor ezt a napirendet, ami véleményezéssel zárul, azt teljesítettük. Két dolgot tehetünk: az egyik, hogy a dologban véleményt nyilvánítókat feltüntetjük, a másik, hogy esetleg Önök akarnak arról szavazni, hogy nem értenek egyet a térítési díjak emelésével. Melyik legyen? Az ebben a műfajban előadott, különben Ön által előadott szöveg úgy szólt, hogy nem értenek vele egyet, de tudomásul veszik. Kérdezem, hogy más szövegjavaslat van-e? Nincsen. Akkor erről fogunk szavazni: nem értenek vele egyet, de tudomásul veszik. Aki egyetért ezzel, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! Úgy látom, hogy ebben nagy egyetértés volt. Kérem, hogy a dolgozóknak kiadandó papíron tüntessük fel, hogy a BÉT melyik ülésén tárgyalta, hogyan vélekedett róla a szakszervezeti oldal, és akkor úgy tekintem, hogy ezt a napirendet megtárgyaltuk.

Akkor át is térhetünk a következő napirendünkre. Nekem szóbeli előadók címmel, dr. Sipos Gyula úr nyitánya van, ezt a lehetőséget nem is szeretném tőle elvitatni. Parancsolj!

Dr. Sipos Gyula r. dandártábornok, főigazgató úr, ORFK Gazdasági és Igazgatási Főigazgatóság:

Tisztelt jelenlévők! A megküldött anyagban az ombudsman-i jelentés teljes terjedelmében szerepel, ehhez szeretnék egy pár percben kiegészítéseket tenni, illetve arról számot adni, hogy mik történtek az elmúlt időben. Nos, mint pontosan tudják, az ombudsman helyettes 12 szervezeti egységnél végzett vizsgálatot, amelynek a módszere a helyszíni bejárás volt, a szemle, és interjúkat készített a környezetében megtalálható kollegákkal. Itt bizonyos vitára is okot adó körülmény állt elő, hiszen az ombudsman helyettes akkor, amikor az általa végzett munkát jegyzőkönyvezte, akkor olyan véleményeknek is helyet adott abban, amelynek a valós tartalmát nem ellenőrizte. Ily módon, sajnos a részünkről nagyon könnyen cáfolható megállapításokat is tett, azzal egyetemben természetesen, hogy nagyon sok megállapításának teljes mértékben megállapítható a valóságtartalma. Az ombudsman helyettes valamennyi vizsgált szervezeti egységet ebben a jelentésben elmarasztalja. Alapvetően egyes alkotmányos jogok általa közvetlenül veszélyeztetett állapota miatt, hiszen az egészséghez, a testi épséghez, a lelki egészséghez fűzött jogokat vélte nagyban veszélyeztetni. Nyilvánvaló, hogy itt a jogi oldalról két kérdéskör az, ami súlyozottan megjelenik.

Az egyik a szolgálati érdek fogalmának, a rendőri vezetők részéről történő – általa túl szélesnek tartott – felfogása, másfelől pedig az az automatizmus, ami a büntetőeljárás alá vont rendőrök jogviszonyának mérlegelés nélkül és túlságosan hosszú felfüggesztésében jelenik meg.

A megállapítások másik része az alapvetően a pénzügyi forrásokhoz köthető, hiszen azok a hibák, hiányosságok, amortizációs szintek, amelyek a jelentésben is – erre majd kitérek – szerepelnek, ezek nagyban azon múlnak, hogy mily forrásokkal tudunk ebben eljárni, ezen változtatni. Az ombudsman helyettes tett egy megállapítást, ami arról szólt, hogy igazából az ő megállapításait semmilyen módon nem befolyásolhatja az a tény, hogy milyen költségvetési források állnak a rendőri szervezetek vezetőinek rendelkezésre. Ez az „ő szájából” egyfajta kijelentés, másfelől pedig tudomásul kell venni, ez az én megjegyzésem, hogy az államháztartási törvény alapján, hogyha egy rendőr szakmai-vezető, meg a gazdász vezetője nincs tekintettel ugyanezekre a forrásokra, akkor pedig önmaga bűncselekményt követ el. Tehát, ez mindenféleképpen egy elég szerencsétlen szituációt idézett elő.

Nyolc ajánlást tett az eljáró. Ebben a nyolc ajánlásban a közvetlenség elvének megfelelően, ezeket az ajánlásait a vizsgált szervek parancsnokainak címezte, akik természetesen egy belső norma, ami a 14/1998. számú ORFK intézkedés címet viseli, alapján az ORFK-nak ezeket felterjesztették és ezek alapján kerültek ezek egységesen megállapításra. A nyolc ajánlás, amiről szólni kell, az tételesen az alábbiakban foglalható össze; hogy a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál az áthelyezést kérők szolgálatban való visszatartásának a kérdéskörét kellett vizsgálni. Vizsgálni kellett ugyancsak a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál a váltás, a szolgálati munkaidőrendszerek kapcsán a váltás gyakorlatát és a szolgálati törvénynek való meg nem felelését. Ellenőriztetnie kell főkapitány úrnak a pihenőidő biztosításának a rendjét. Meghatározott objektumokban, amelyeket önmaga bejárt, a munkavédelmi követelmények megfeleltetését. Valamennyi rendőri szervnél a rendőrök életét, a testi épségét indokolatlan kockázatnak kitevő felszerelések, védőberendezések meglétét. Ugyancsak a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál az átlagosnál nagyobb rendőri erőt foglalkoztató akciók, egyéb programok kapcsán az állomány fektetésének, pihentetésének a lehetőségét. Meg kell vizsgálni a túlszolgálattal kapcsolatos kérdéseket. Dönteni az ellentételezés nélküli túlszolgálatok kérdését és utolsó sorban pedig a gépkocsi, a rendőrség gépkocsi, illetve járműparkjának műszaki állapotát, illetve az azon való változtatás lehetőségét. Ennek kapcsán főkapitány úr ez év január 4-én egy feladattervet hagyott jóvá, amely feladatterv alapján az elsődleges jelentések és helyzet megállapításoknak március 31-i határidőt adott és ezen anyagokból kelt összesítő anyag elkészítésének végső határideje április 30-a lesz.

És akkor, ha szabad röviden szólni a feladattervben szereplő, illetve az ombudsman által, az ombudsman helyettes által tett megállapításhoz, ha egy pár szót, ha fűzhetek. A mi szemüvegünkön keresztül ez, hogy néz ki. Nos, megvizsgáltuk azt a közbiztonsági főigazgató úr közbenjárásával, hogy a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál az áthelyezési kérelmek, illetve ezeknek a bonyolítási gyakorlata, hogy alakul. Ugye, az alapvető kifogás az volt, hogy indokolatlanul nagy esetben él az eljáró parancsnok a hat havi visszatartás intézményével. A vizsgált időszakban 75 beosztott áthelyezéséhez járult hozzá a Rendészeti Biztonsági Szolgálat parancsnoka és itt mindösszesen hat hónapra hét munkatárs visszatartása mellett döntött a szolgálati törvény alapján, ez az érintett állomány 9 %-a volt. Úgy gondolom, hogy azok a szolgálati feladatok, amik a REBISZ-re e körben vonatkoznak, belátható módon ezt egy elfogadható nagyságrendben hozzák. A szolgálatba lépés és a váltás gyakorlata volt kifogás tárgya egy következő ajánlásban, ezt említettem az előbb. Tudni kell, hogy a Rendészeti Biztonsági Szolgálat korábbi parancsnoka még a Készenléti Rendőrség parancsnokaként hozott egy olyan döntést, amely azt tartalmazta, hogy minden szolgálati csoportnak nulla 7 és 19.00 órakor, tehát a szolgálati munkaidőrendszerek kezdetekor már a közterületen szolgálatban kell lenni. Ez akkor nem volt egy szabályos és jó döntés. A REBISZ mostani parancsnoka, Dobozi József ezredes úr ezt a gyakorlatot megváltoztatta és visszaállt ebben a rend. Azzal együtt azt is el kell mondani, hogy ezek a szolgálati csoportok, akik jellemzően Budapesten a rendes szolgálati idő intervallumokban a kapitányságoknál utalt erőként adnak segítséget, a saját szolgálatukat egy órával korábban ezeken a kapitányságokon befejezik, megteszik a jelentésüket és ezt követően leszerelnek. Tehát, gyakorlatilag ebben az a fajta feszültség, amit az ombudsman helyettes jelzett, nem érhető tetten.

Problémásabb már a rendőrök pihenőidejének a biztosítása azokban az esetekben, amikor önkéntesen és ellenérték fejében végeznek szolgáltatást a rendőrök. Három helyen tartottunk vizsgálatot e körben, ugye, Budapest főkapitányság XIX. kerülete, a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata által támogatta Győri Városi Kapitányságon és a Kapuvári Kapitányságon. Az előző kettőnél azok a fajta támogatások, illetve források, amiket az önkormányzatok biztosítanak, tehát, ahol valamiféle ellenérték fejében teljesítendő szolgáltatást várnak el, az alapvetően közterületi járőrözésben és reagáló erő biztosításában jelenik meg. Itt bizony előfordul az, hogy ennek a munkamódszernek, vagy ennek a forrásnak az oldalán végzett feladat és a szolgálati időrendszerben végzett feladat közt valóban nem egyszer előfordult, hogy nem volt meg a kötelezően biztosítandó pihenőidő. Erre nyilvánvalóan oda kell figyelni és ezen változtatni kell és lehet erre az ORFK közbiztonsági főigazgatója április 8-val tűzött határidőt ennek a megváltoztatására. Kapuvár kapcsán azt kell elmondanom, ahol szintén vizsgálat volt, hogy itt a dolog más. Itt az ellenérték fejében végzendő szolgáltatatásért nyújtandó, illetve szolgálat, jellemzően nem egy plusz, a szolgálaton felüli teljesítményt vett alapul, hanem itt a pénz mindenkor a túlmunkára, ami a forró nyomok kapcsán és egyéb rendkívüli események kapcsán állt elő, fordítódott.

A negyedik ajánlás, ami a munkavédelem minimális szintjének biztosítása volt a kifogása, az adott rendőri szervezeteknél szintén megvizsgálásra került. Ezt az ORFK Humánigazgatási Főosztály Egészségügyi Osztálya végezte el, és meg kellett állapítani, hogy itt azért a probléma alapvetően az épületek meglehetősen leromlott állapotában keresendő, és nem igazán a parancsnoki magatartásban, vagy egyébként mondjuk úgy, hogy a rendőrség gazdálkodásáért felelős vezetők hozzáállásában. Tudni kell azt, hogy a Rendőrség ingatlanvagyona nagyságrendjét tekintve 72-75 milliárd forint nagyságrendű, és ahhoz, hogy ez az ingatlanállomány ma egy új értéken való létrehozásakor, mondjuk megvalósítható legyen, az egy 150 milliárdot közel meghaladó, vagy azt közelítő, vagy éppen meghaladó nagyságrendű programmal volna tehető. Egy ilyen nagyságrendű ingatlanállománynak a karbantartása, az amortizációs csapdák elkerülése, átlagosan ennek a 3 %-át igényelné minden évben ráfordításként. Ez 4,5-5 milliárd forintot jelentene, ezzel szemben pedig valamennyien tudják, ismerik, hogy a magyar Rendőrségnek ezek a lehetőségei lényegesen korlátozottabbak, hiszen az elmúlt években rendre 1 milliárd forint körüli volt az az előirányzat, amelyből sáfárkodhatott, és jellemzően ez az előirányzat volt az, ami pedig a nem várt eseményeknél egyfajta tartalékként is működött, tovább csökkentve az amúgy rendelkezésre álló lehetőségeket.

Kifogás tárgya volt a technikai felszerelések és az egyéni védőeszközök állapota. Megvizsgáltuk a szerveket. Igazából azt kell mondani, hogy a szervek egy részénél a mennyiséggel valóban lehetett kifogás, egy kisebb részében a minőséggel is, azonban az élet védelmével kapcsolatban felmerült, és itt döntően a golyóálló mellények kapcsán tett megállapítások, egyszerűen nem igazak. Gyakorlatilag tételesen ellenőriztük. Tudni kell, hogy minden golyóálló mellénynek van egy azonosító kis táblája, ami megadja a védelmi fokozatát, illetve azt a szavatossági időt, amin belül ez a mellény használható. Tételesen megnéztük valamennyi mellényt. Olyan mellény szolgálatban, embereknél kinn, amelynek lejárt volna a szavatossága, nincsen. Egyebekben pedig olyan mellény, amit az ombudsman helyettesnek bemutattak volna, nem volt fellelhető. Tehát, úgy gondolom, hogy ezzel ezt a kérdést nagyjából letudhatjuk. Tájékoztatásul azt azért jelentem, illetve elmondom Önöknek, hogy a Rendőrség készletében külső viselésű mellényekből 18 %-os a feltöltöttség, míg a rejtett viselésűből 40 %-os.

A hatodik észrevétel, illetve problémakör a Rendészeti Biztonsági Szolgálat fekvőhelyekkel és fürdőhelyiségekkel való ellátottságának a vizsgálata volt. Tételes ellenőrzés alá került ez a probléma. Meg kellett állapítani azt, hogy a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál az elmúlt évben a fekvőhelyek felét kicserélték, a meglévőket rendszeresen gőzöléssel, porszívózással fertőtlenítik. Az állomány tagjai, amikor igénylik, ágyneműt kérhetnek. Tehát, bármikor kérhet a bennalváshoz friss ágyneműt, ezzel probléma nincs. A fürdő kapcsán a tételes ellenőrzés kiterjedt arra, hogy a férfiak és nők tekintetében teljesen különálló fürdők vannak, ezek a fürdők korszerűek, ezek a fürdők mosógéppel, centrifugával, vasalóval, vasalódeszkával, tükörrel felszereltek. Az is megállapítódott, hogy az a központi fürdő, ami a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál évek óta rendelkezésre áll, 10 éve az érintett állomány részéről még használva sem volt, egyszerűen nem is volt rá igény. Tehát, olyan fürdőkapacitások vannak, hogy még a megnövekedett állomány elhelyezésekor is kielégítik az egyébként teljesen racionális igényeket.

A hetedik ajánlás a túlszolgálat ellentételezésével kapcsolatban volt. Tudni kell, hogy az elmúlt évben mintegy másfél millió órányi túlszolgálat került elrendelésre, ami 182.505 napnak felelt meg, aminek a 68 %-át szabadidőben, 27 %-át pedig pénzben ellentételezték. Ha összeadjuk, akkor 5 % hibádzik, gyakorlatilag ez a költségvetési év fordulása okán a januári váltással áll elő. Ennek a következménye volt az, hogy az általunk végzett ellenőrzéskor 152 ezer meg nem váltott túlóra volt a magyar Rendőrségen, aminek 230 millió forint körüli a forrásigénye. Azonban ezen a problémán annyiban vagyunk túl – és ezt jelenthetem –, hogy főkapitány úr döntésének megfelelően az érintett állomány „rendőrnapig” a számláján fogja tudni az elmaradást. Úgy gondolom, hogy ez megnyugtató módon nyert megoldást.

Az utolsó ajánlás, ami a gépkocsik műszaki állapotával kapcsolatos, valamennyien ismerik, valamennyien tudják, ez a kör bizonyos vonatkozásban egyrészt a Rendőrség akaratán most kívül áll, hiszen az a fajta amortizációs szint, ami a személygépkocsiknál most már 67 %-os, valóban igen magas. De hitünk és reményeink szerint az az ez év végén megvalósuló 1.000 darabos járműkontingens cseréje, vagy ennek a Rendőrségnél való megjelenése ezt mindenféleképpen alapvetően javítja. És, ha még az is valósággá lehet, hogy az elkövetkezendő években is ez a fajta nagyságrend csereként évi 1.000-1.000 darabbal mondjuk három éven keresztül megvalósul, akkor ez a kérdés is megnyugtató módon rendezhető. Köszönöm a figyelmüket.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Köszönöm szépen. Kérdezném, hogy Tremmel György ezredes úr, illetve Roland Péter úr kíván-e bármit hozzáfűzni ehhez előzetesen?

Tremmel György r. ezredes úr., gazdasági igazgató, parancsnokhelyettes, Rendészeti Biztonsági Szolgálat:

Röviden, hiszen néhány olyan kérdés is felvetődött a jelentésben, amelyre az ombudsman egyébként nem kért a jelentés végén választ. Ezekre szeretnék kitérni.

Körletszemle. A Készenléti Rendőrségnél, és a jogutódjánál, a REBISZ-nél is rendszeresen tartunk, hiszen kialakítottunk egy olyan munkahelyi környezetet, amelyre – úgy gondolom – méltán lehetünk büszkék, hiszen nagyon sok munka és energia és pénz van benne. Ennek a fenntartása szemlékkel, az akkori parancsnok úr elrendelése alapján fenntartható volt. Ebben bizony részt vett a szabadidőben bent lévő állomány is, de nem parancsra. Tehát, nem kapott olyan utasítást, hogy ő szedjen csikket, hiszen arra ott volt a segédmunkás, annak ellenére természetesen, hogy talán ő is éppen eldobta. Ezt azóta még szigorúbban ellenőrizzük, és teljes mértékben megszüntettük, a körletszemlére csak a segédmunkás állomány készül fel, amennyiben nem elég, akkor külső vállalkozásokkal ezt pótoljuk.

A védőfelszerelések állapota, higiénés állapota. A védőfelszerelések személyre lettek kiadva. A jelentésben elsősorban a testvédő, a protekt testvédő szerepel, de azt sem a testre, hanem test fölött bizonyos ruha, póló, vagy egyéb ruházati anyagra rakja fel. De személyre kiadott. Amennyiben váltás van abban a beosztásban – a támogató kommandó részesül ebben a felszerelésben, ez bokától egészen a könyökig, nyakig védi a viselőjét – természetesen ezt fertőtlenítjük. Van vegyszeres, egy szobát kialakítottunk, de ez már évekkel ezelőtt is így történt, hiszen a védősisakok is hasonló fertőtlenítésben részesültek, mielőtt kiosztottuk volna.

Sportolás, önvédelem. Néhányan nehezményezték, hogy nincs mindenki részére biztosítva. Valóban nehézséget okozott a váltásos szolgálati állomány részére, de a parancsnok úr úgy intézkedett, hogy a szolgálati idő terhére a kettő órás testnevelést, sportolást mindenkinek biztosítani kell. Ezen kívül az iskola területén, amit átvettünk, kialakítottunk egy küzdő sporttermet, aminek nagyon magas a kihasználtsága. Többfajta stílus képviselteti ott magát szabadidőben, valamint szolgálati időből is. Elsősorban a terrorelhárító szolgálat, illetve a támogató kommandó vesz részt ezeken a foglalkozásokon, de ugyanakkor a normál közterületi állomány részére is szervezünk önvédelmi, és egyéb küzdősport foglalkozásokat.

Ügyintéző gépkocsivezetők pótlékban nem részesültek. Azóta erre intézkedés történt, és minden olyan személy, aki ügyintéző gépkocsit vezet, megkapja a részére járó pótlékot.

A fekvőhelyekhez még néhány gondolatot szeretnék elmondani. Több mint ezer fekvőhelyet alakítottunk ki, de nem az ombudsmani jelentés óta, hanem már azelőtt. Ami a jelentésben szerepel, mint negatívum, hogy a folyosón öltözködnek, valóban, a folyosóra helyeztünk ki szekrényeket, éppen annak érdekében, hogy minél több ágyat tudjunk vásárolni és biztosítani az állomány részére. Annak ellenére, hogy a Készenléti Rendőrség akkor, de most a REBISZ sincs elhelyezési kötelezettséggel terhelve, ezen a területen csak annak a részére kell biztosítani, aki 24 órás szolgálatot lát el. Az ő részükre – mintegy 30-40 fő – a pihenőszoba természetesen mindig biztosított volt. Ezen felül több mint ezer ágyat állítottunk be. Március 12-én volt egy riadó gyakorlatunk, 1.400 főt kellett behozni, mindössze 80 helyet kellett bérelni az Expo Szállón, nem messze van tőlünk, a BNV területén, a többit el tudtuk helyezni saját körletekben.

A zuhanyzókkal kapcsolatban tábornok úr említette, hogy nem merült fel olyan probléma, hogy nem lett volna elég. Kihasználatlan az a központi zuhanyzó, amit nagyon sok évvel ezelőtt kialakítottunk.

A szolgálatkezdést az új parancsnok úr azonnal áttette 7 órára, tehát 7 órakor megy ki az állomány. Ugyanakkor az ombudsman-i jelentés nem vizsgálta, hogy mikor érkezett be az állomány. Tehát, a gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy félórával eltolódott a kezdés, és a végzés is. Tehát a fél hetes vonatot általában az állomány nagy része elérte, annak ellenére, hogy 7 órakor lett volna a váltás.

Az ombudsman-i jelentés nehezményezte, hogy a munkavédelmi előadást nem minden esetben szakember tartja, tehát, nem szakképzett, hanem csak felkészített. A parancsnoki állomány részére minden évben tartunk felkészítést munkavédelmi oktatásból. A munkavédelmi, pontosabban a munkabiztonsági főfelügyelő, aki főállásban látja el ezt a beosztást, ezen felül még van két középfokú munkabiztonsági felügyelő, és még további kettő megbízással részmunkaidős feladatot lát el. Tehát, a szakértelem ezen a területen biztosított. Ugyanakkor a parancsnokok valóban hozzáteszik a rendőri munka sajátosságaihoz tartozó munkavédelmi felkészítést, de ez a munkavédelmi előadó részére biztosított kereten túl történik.

Túlszolgálatot a Készenléti Rendőrség éveken keresztül nagyon jelentős mértékben fizetett. Mintegy 200-250 millió forint értékben 2002-2003-ban. Sajnos, 2004-ben megváltoztak a gazdálkodás körülményei, vissza kellett fogni. Ennek ellenére megváltatlan túlóra nagyon kevés keletkezett: 150 óráig szabadidőben adtuk ki, és 150 óra felett viszont mindenki részére kifizettük. Ez mintegy 12 millió forintot jelentett az elmúlt évben, ellentétben a 2002-2003. közel 200-220 millió forintos összeggel. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Dr. Roland Péter úr, BM Jogi Főcsoportfőnökség:

Én meg tájékoztatnám a jelenlévőket a miniszter asszony által adott válaszról, illetve az arra történő reflektálásról.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Bocsánatot kérek. Az úr dr. Roland Péter.

Dr. Roland Péter úr, BM Jogi Főcsoportfőnökség:

A belügyminiszternek az ombudsman helyettes úr 5 javaslatot, és 6 ajánlást tett. Az ajánlásokkal kezdem, mert abból gyakorlatilag mindet elfogadta a belügyminiszter asszonynak a tájékoztatása alapján az ombudsman helyettes úr.

A javaslatok tekintetében a szolgálati érdekre vonatkozóan, a túlórára vonatkozóan nem fogadta el, illetve az osztályvezetők és annál magasabb vezető beosztásúak felmentésére vonatkozóan elfogadta, és a büntetőeljárás alá vont rendőrök szolgálati viszonyának felfüggesztésére vonatkozóan szintén nem fogadta el a belügyminiszter asszonynak a tájékoztatását. Tekintettel arra, hogy ez még folyamatban van, ezért az álláspontok közelítése tekintetében ezen még a Jogi Főcsoportfőnökség dolgozik.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Első körben kérdések. Ki az, aki kérdezni szeretne? Nincsen ilyen. Akkor véleménynyilvánítások. Judit, parancsoljon!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Nem kívánok teljes részleteiben belemenni az ombudsman-i jelentésbe, három, most már Önt meghallgatva, négy megjegyzésem lenne. Az egyik, hogy ugye, alapvetően az ombudsman-i vizsgálatnak is az a végső konklúziója, hogy a probléma 80 %-a költségvetési okokra vezethető vissza. Azt azért megfontolás tárgyává tenném, hogy – a Belügyminisztérium vezetése helyében –, hogy erről a vizsgálatról a költségvetési oldalát megvilágítva kéne a Kormány felé egy tájékoztatást adni. Pontosan azért, mert most kezdődik el a 2006. évi költségvetésnek az összeállítása, és bizony-bizony vannak olyan megállapításai az ombudsmannak, amelyet adott esetben a 2006. évi költségvetésben orvosolni lehetne. És ebbe nem is akarok mélyebben belemenni, csak egyetlenegy oldalára szeretnék egy megjegyzést tenni. Sípos úr mondta, hogy mintegy 150 ezer óra kifizetetlen túlórája volt a rendőrségnek, és úgy rendelkezett az országos rendőrfőkapitány, hogy ezt „zsarunapra” ki kell fizetni. Nagyon helyesen rendelkezett az országos rendőrfőkapitány, már előbb ki kellett volna fizetni. Tehát, itt tévedés ne legyen, nem attól vagyunk boldogok, hogy végre rendelkezett az országos rendőrfőkapitány, hanem azt tesszük fel, nagyon reméljük, hogy más rendvédelmi szerveknél ezek a problémák nem halmozódnak ugyanígy fel, és nem kell ahhoz egy ombudsman-i vizsgálat, hogy adott esetben a Határőrségnél, vagy a katasztrófavédelemnél a ki nem fizetett túlórák miatt kezdeményezzünk ilyen eljárást.

A másik része, amire szeretnék utalni, hogy nem véletlen, hogy a rendvédelmi szervekhez a külső munkabiztonsági főfelügyeletek nem mehetnek be, a munkavédelmi, Munkabiztonsági Főfelügyelet. Amikor ezt a jogszabályt alkották, már akkor azért rendelkeztek így, mert nem akarták szabadon beengedni a problémás területekre a közegészségügyi és járványügyi ellenőröket sem, a munkavédelmi főfelügyeletet sem, mert az nem ennyire toleráns a hibákkal kapcsolatban, mint amennyire toleráns a minisztérium vezetése és el kell következnie egy ombudsman-i vizsgálatnak, hogy azt mondja, hogy itt már ne. Ha pedig a Rendőrség épületei azért rosszak, mert nem kap rá felújítási keretet, és ez veszélyezteti az ott lévő kollégáknak a testi épségét és az egészségét, akkor bizony-bizony azzal a javaslattal kell előállni a minisztérium vezetése irányába, hogy kérem szépen, ezt az objektumot be kell időlegesen zárni, és adjon a minisztérium vezetése pénzt ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére.

A harmadik, amiről nem tehet a Rendőrség vezetése, ezt én úgy fogalmazom, hogy von Haus, hogy az emberek mit hoznak otthonról, milyen tisztasági követelményeik vannak saját magukkal szemben, ezt nem lehet befolyásolni. De azt igen, egy parancsnoki gondoskodással, hogy bizony, ez az állomány nagyon fiatal, tehát, rá lehet őket szép csendesen arra vezetni, hogy mondjuk naponta illik megmosakodni, és nem úgy kimenni szolgálatba, hogy az ne legyen kellemes mások részére.

Nagyon boldog vagyok, hogy végre idáig eljutottunk, hogy erről ma már igen nyíltan lehet beszélni. De azért én javasolnám, hogy itt ne zárjuk le ezt az ügyet, mert ahogy nyitott kérdések maradtak a Jogi Főosztályon, ez nagyon lényeges, ezt elmondtam a múltkor a főkapitányi értekezleten is, és már nem először és nem utoljára szeretném felhívni a figyelmet, azok a hivatásos állományú kollégák, akik fel vannak büntetőeljárás miatt függesztve az állásukból, és a munkáltató nem engedi meg részükre, hogy más kereső foglalkozást végezzenek, ...

(KAZETTACSERE)

... és csak a munkabérüknek az 50 %-át folyósítják, előbb, vagy utóbb tényleg a bűn útjára lépnek. Mert a fizetésük 50 %-ából nem lehet családot eltartani. Na most, nyugodtan mondhatja valaki, hogy rúgjuk ki őket – ahogy mondta az egyik főkapitány –, de addig, míg a bíróság ítéletében jogerősen meg nem állapítja, hogy valaki elkövette azt a bűncselekményt, addig csak érvényesülni kéne már mindenhol az ártatlanság vélelmének, és nemcsak a szakszervezetnek kéne azt mondani, hogy addig ez az ember – hacsak a tettenérés nem következett be – ártatlannak minősül. Akkor pedig nem nekem kellene szociális segéllyel traktálnom a családot, hogy el tudja tartani, hanem valamilyen módon olyan tevékenységi kört kellene engedélyezni a részükre, kereső foglalkozást, amiből el tudja a családját – legalábbis minimális szinten – tartani. Köszönöm.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Ez egy nagyon szép témakör, ez a mostani, és azt hiszem, hogy ezzel foglalkozni kell, és a mai napon ezt nem tudjuk befejezni, lezárni. Én azt hiszem, hogy az ombudsman-i vizsgálat egy szeletet mutat a 2004. éves magyar Rendőrség állapotairól. Egy szeletet, hiszen itt a rendőrségnek csak egy nagyon szűk szegmensét vizsgálta, szűk területeket, de szerteágazó, és levonatkoztatható más területekre is a Rendőrségen. Én is azt tudom mondani, amit a Sípos főigazgató úr mondott, hogy nem tudom elképzelni, hogy bármelyik parancsnok felelőtlenül hozna döntéseket és felelőtlenül tenne az állomány érdekében. De ezek az állapotok igazak, és ez visszavezethető a költségvetési forrásokra. Mindenképpen ezeket a tényeket Kormány elé célszerű vinni a Belügyminisztériumnak, mert ezek az állapotok tarthatatlanok. Nagyon sok helyen javultak a viszonyok, sok helyen kimondottan jók a viszonyok, de nagyon sok területen nagyon rossz, középkorú épületek vannak, helyiség-részek, illetve a munkakörülmények is olyanok. Tehát, ezen mindenképpen változtatni kell. Az ombudsman által leírtakban egyébként nagyon sok olyan pont szerepel, amellyel a Független Rendőr Szakszervezet már a korábbi években is foglalkozott, és akár az Országos Rendőr-főkapitányság, akár a Belügyminisztérium vezetése elé tárta ezeket a problémákat, hogy meg kell oldani. A megoldása, sajnos a mai napig nagyon sok mindennek nem történt meg.

Egy pár konkrét dologba, témakörbe is bele szeretnék menni, amely az ombudsman-i megállapítás során, illetve az adott válaszban szerepel. De mielőtt ezt elkezdeném, addig hadd mondjam, hogy úgy látom, nemcsak a Rendőrségen van megszorító intézkedés, és hol van ez párhuzamban, hogy, ha a magyar Rendőrség arra kényszerül, hogy megszorító intézkedést hozzon, párhuzamosan meg le van írva, hogy milyen rossz a Rendőrség helyzete. Tehát, nem megszorítani kellene a Rendőrség költségvetését és a különböző működési feltételeket, hanem igenis bővíteni kéne, hogyha ilyen állapotok vannak. De, látom ez a Belügyminisztériumra is paralel igaz, mert a lap mindkét oldalára nyomtatva van, tehát már itt is egy takarékosság beindult, ami nagyon örvendetes.

Tehát, foglalkozik a vizsgálat és a teljesség igénye nélkül, mert minden ponton azért nem szeretnék én sem végigmenni, és szeretném, ha végigmennénk, nem most, hanem más alkalmakkor, akár BÉT fórumokon, akár más fórumokon. Amit még nem mondtam, azért én azt meg szeretném köszönni, és nagyon üdvözlendő tény, hogy amikor ez az ombudsman-i vizsgálat megjelent, és mi szakszervezeti oldalról is kértük, de azt hiszem, hogy ezt megtette volna önállóan is akár az Országos Rendőr-főkapitányság vezetése, akár a belügy vezetése, hogy ezzel foglalkozzunk, és napirendre tűztük akár a RÉT üléseken, akár a BÉT ülésen jelen pillanatban, úgyhogy ezt mindenképpen egy pozitív folyamatnak tekintem.

Tehát a részletek. Túlóra kérdése. A túlórát sem lehet másra visszavezetni, csak a pénztelenségre. A legutóbbi országos rendőr-főkapitányi értekezleten elhangzott egy szám, ami engem nagyon megdöbbentett. Az egyik megyei főkapitány vetette fel, hogy náluk 500 %-os előrelépés van az elmúlt esztendőhöz képest a túlóra tekintetében. Miről is van szó? 2004-ben 0,4 túlóra volt /fő/hónap, és most talán 2 órára lesz lehetőség. Ez 500 %, a matematika alapján, ez igaz. De, hogyha mögé nézünk a tartalomnak, akkor ezen lehet mosolyogni, és nevetni, de sajnos ez siralmas, mert az állományt ez „húsbavágóan” érinti. És hol van összhangban ez a helyzet azzal, hogy a „Látható Rendőrség” programot meghirdettük, a „Közösségi Rendőrséget” meghirdettük. Nagyon fontos momentumok ezek, és nagyon szép törekvések, célok, de ehhez a pénzügyi forrást is biztosítani kell. Az elmúlt esztendőkben, hogyha végignézünk az állománytáblán, ezt a humánpolitikai oldalról le lehet vezetni, én azt hiszem, hogy nem nőtt, hanem csak csökkent az összrendőri létszám az elmúlt esztendőkben. Biztos, hogy változtatni kell nagyon sok mindenen, és ez a jövő feladata lesz, a tiszti, tiszthelyettesi arányon, végrehajtói állomány, parancsnoki állomány arányán, amely részben elkezdődött, vagy megvalósult, nem tudom, hogy, hogy fogalmazzak, pl. az ORFK-n a vezetői szintek lecsökkentésével. De még mindig biztos, hogy van javítanivaló a végrehajtói állomány létszámának az arányán, és nagyon fontos, a bérezésén. Tehát túlóra: a törvény egyértelműen leírja, hogyan kell rendelkezni, mennyit túlórázhat egy rendőr, mennyit lehet abból kifizetni, mennyit kell kiadni neki szabadidő megváltásban. Igen ám, de hogyha, ez is szép, mert le van sok minden írva, de, hogyha a dolgok mögé nézünk, és kimegyünk igazán a végrehajtói állományhoz, főleg ez a bűnügyi területen jelentkezik, nem azt mondom, hogy a közrendvédelmire nem, de ott azért kicsit másabb a helyzet, mert ott azért ezek a pontos órák, teljesített szolgálat teljesen másképp jön ki, mint egy bűnügyi állománynál. Tehát, meg lehet nézni, hogy szinte lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nagy falakba ütközik a lehetősége akár a szabadidőbeli megváltásnak. Mert egy bűnügyi munkatársnak, nyomozónak ügyei vannak, nem lehet 4 napra, 5 napra, 10 napra elküldeni, hogy kivegye szabadnapban, amit túlszolgálatban teljesített, hiszen neki a feladatát senki nem veszi el, és azt folyamatosan a határidők kötik. Tehát, itt óriási falak vannak, és ezért is lenne fontos vagy a létszámhelyzeten javítani, vagy a túlórahelyzeten javítani, hogy a szakmaiság érvényesüljön ezen a területen.

Védőfelszerelések kérdése. Nagyon sajnálatos ténynek tartom azt, hogy az elmúlt időszakban rendőr kollégának kellett meghalni, hogy foglalkozzunk akár a védőfelszerelések, vagy a golyóálló mellények kérdésével. Akkor ezt megtettük, több hétig, több hónapig foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel. Nemcsak mi, de a sajtó is azt hiszem, hogy nagyon „ráharapott”, és akkor készültek felmérések, intézkedések, és nagyon sok más egyéb dolog. A főigazgató úr mondta ezt a 18, illetve 40 %-os arányt, akkor majd megkérdezem, hogy ez azt jelenti, hogy 58 %-a az állománynak van golyóálló mellénnyel felszerelve? Mert, ha ez igaz, akkor ez jobb arány, mint amire én gondoltam, de az ideális természetesen a 100 %-os feltöltöttség lenne ezen a téren is. Ez is anyagi okokra vezethető vissza. De ne ragadjunk le itt a golyóálló mellények kérdésénél. Vannak itt más egyéb védőfelszerelések is, amely nem lehet pénzkérdés. És ezt ki kell hangsúlyozni, és jelentsük ki itt a BÉT-en, és kérjük a minisztérium vezetésének a támogatását ebben, hogy nem lehet pénzkérdés egy védőfelszerelés egy rendőrnél, akár egy veszélyhelyzeti intézkedésre gondolok. Ma itt most ezek a vizsgálatok – ugyan vidéken is történtek – de főleg a REBISZ-re vonatkoznak. Én azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy a REBISZ-nél egy katonás rend, fegyelem van, összességében az össz rendőrséghez képest. Az ellátottsága biztos, hogy sok területen sokkal jobb és kiemeltebb, mint egy vidéki rendőri területen, akár kapitányságon, őrsön. Tehát, ezek az állapotok vidéken talán még rosszabbak. Ha egy ügyeletes tiszt, vagy egy ügyeletes kap egy bejelentést – itt ülnek most polgárvédelmis kollégák is –, hogy felborul egy olyan kamion, amely veszélyes anyagot szállít, nincs a rendőrnek védőruházata. Rögtön intézkedni kell. A felelős parancsnokok hogy tudják kiküldeni intézkedésre a kollégákat nyugodt szívvel, hogyha nincsenek meg ezek az eszközök, illetve nagyon minimálisan vannak meg. Azt hiszem, hogy itt is fejlődésre van szükség a jövőben.

Vezetői felmentés kérdése. A Független Rendőr Szakszervezetnek működik egy Vezetői Tagozata, ez mindenki számára ismert. Több évvel ezelőtt, több fórumon is foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel, és nem került megoldásra. Én kérem most Államtitkár Urat, hogy tegyük ezt ismét napirendi pontra, már csak azért is, mert az ombudsman-i vizsgálat is foglalkozik vele, és a válaszban is benne van, hogy „elfogadhatónak tartom”. De mit? Azt, ami a miniszter asszony aláírásával visszament az ombudsmannak? Tehát, ez azt jelenti, hogy ő támogatja, hogy a vezetői felmentés megszűnjön indokolás nélkül, vagy pedig a jelenlegi helyzet fenntartását javasolja? Ezt azért nagyon fontos leszögezni. Azt hiszem, hogy a magyar Rendőrségen a különböző vezetői beosztások, szakmai beosztások. Ezek a szakmai beosztások, hogyha valaki szakmailag rosszul végzi a feladatát, akkor igenis meg lehet találni azokat a pontokat, hogy miben hibázott, és akkor fel kell menteni természetesen. De abban már mindig van egy kis hátsó gondolat – még ha nem is igaz -, hogy valakit miért mentettek fel, hogyha indokolás nélkül történt meg. Hiszen, ha tényleg hibázott, vagy tényleg olyan dolgokat követett el, azt meg lehet mondani, és ezáltal is fel lehet menteni. Itt akkor teljesen kizárnánk a politikai befolyásoltságot a rendőri vezetésnél. Most nemcsak a felső vezetőket értem én, mert itt rendőri vezetői címen fel lehet menteni akár egy őrsparancsnokot is, aki egy kis faluban őrsparancsnok, és mondjuk, hogyha ott az adott polgármesterrel nem olyan a kapcsolat, akkor már ilyen irányból is meg lehet közelíteni, és akkor utána egy tüske maradhat abban a felmentett vezetőben, hogy akkor ez most politikai döntés volt, szakmai döntés, vagy mi volt? Tehát száz szónak is egy a vége: a vezetői állomány igényli azt, hogy egy ilyen garanciát kapjon, hogy indokolás nélkül ne lehessen felmenteni, és erre jogszabály módosításokat javasolt, hogy megtegyen a Belügyminisztérium.

A szolgálati érdek kérdése. Itt szintén ugyanaz van, hogy elképzelhetőnek tartom, most nem olvasom fel a pontos szöveget. Itt a következő a javaslatom. Itt akár egy szakértői bizottságot is, a szakszervezetek jogászai, illetve a Belügyminisztérium jogászai létrehozhatnának, és ez ügyben tovább lehetne lépni, és megtalálni azokat a jogi eszközöket, hogy, hogyan lehetne ebben előre lépni, illetve a megoldást megtalálni, és a Belügyminisztériumnak utána javaslatot tenni a Parlament irányába, hogy hogyan lehetne megszüntetni ezt a jelenlegi állapotot.

Etikai kódex kérdése. Azt hiszem, hogy ez sem új keletű, amit itt az ombudsman leírt. Az etikai kódex-szel is már hosszú-hosszú évek óta foglalkozunk, hogy szükséges lenne, és egy zsinórmértéket szabni akár az állománynak is, hogy mik azok a viselkedési módok, magatartás módok, etikai kérdések, amelynek egy hivatásos állományú tagnak igenis meg kell felelni, és abban a szellemben kell élni. Tehát, ezt mindenképpen támogatom, és hogyha odakerül a sor, akkor a Független Rendőr Szakszervezet, illetve azon belül a jogászok segítségét itt is fel tudom ajánlani.

Egyenruházat kérdése. Ez szintén egy nagyon érdekes kör. Itt volt az a Kermi vizsgálat, amire mi is meghívást kaptunk. Én nagyon csodálkoztam azon, hogy szinte már majdnem odáig ment el a dolog, hogy a Belügyminisztérium képviselője, aki akkor jelen volt, azt mondta, hogy szinte majdnem azt mondta, de ki is mondta úgy emlékszem, hogy az állomány kérte, hogy új egyenruhája legyen. Nem is ezzel van a gond, hanem a finanszírozás kérdésével. Annak idején, az elmúlt kormányzat alatt, amikor ezek a kérdések eldőltek, akkor egy, az állomány nem kérte, hogy legyen új egyenruhája, azt meg főleg nem, hogy a saját utánpótlási ruhapénzéből legyen ez teljesítve. De ebbe most nem akarok belemenni, mert ezeket már nagyon sok fórumon megtárgyaltuk, illetve megbeszéltük. Csak ezek kérdések maradnak továbbra is. Azért mondom ezt, mert itt írja az anyag a Kermi vizsgálatot. A Kermi vizsgálat, mi is végeztettünk már, és azt hiszem az Országos Rendőr-főkapitányság szintén partner volt ebben, hogy volt olyan ruhadarab, most a garbót nevezem meg, amelyet mi már a Kermivel bevizsgáltattunk, és meg is állapította azokat a hiányosságokat, ami ennél az egyenruha darabnál volt. Ezzel kapcsolatos intézkedések is megszülettek. De ez a többi egyenruhára is elmondható. De Kermi vizsgálat nem általános igényt fog megfogalmazni, illetve észrevételt, hanem csak arra az egy ruhadarabra. Ez itt már egy kicsit veszélyes, minden ruhát meg úgysem lehet soha bevizsgáltatni, ami az állománynál kint van.

A másik ilyen kérdés, most egy ruhadarabra hadd utaljak vissza, mert nagyon sok gondot láttam én, illetve nem én láttam, hanem hallottam, illetve észleltem az állomány részéről, pl. a bőrkabáttal kapcsolatosan. Egy oknyomozó túrára elindultunk a Független Rendőr Szakszervezet részéről, és elmentünk, megkerestük a gyártót. Megnéztük a technológiai folyamatot: milyen anyagból készítik, hogyan csinálják. A mostani megjelenő FRÁSZ-ban egyébként ez az oknyomozó riport benne lesz, mindenki elolvashatja. Megállapítottuk, hogy a technológia nagyon jó, az anyag nagyon jó. Minden ugyanaz, ugyanazok az emberek gyártják, ugyanazzal a technológiával, mint a németeknek a bőrkabátját, tehát, semmi különbség nincs. Egy kis különbség van a szabásában, mert az egyik denevér ujjú, a másik meg nem. De másban mindenben ugyanaz. Az állomány mondja, hogy nem jó, valaki azt mondja, jó. Azt hiszem, a gyártási technológiában, anyagban nem lehet probléma. Az lehet, hogy az időjárásnak nem úgy viselkedik ez az egyenruha, hogyha esőben felveszik, mert ott is le van írva, hogyha szakad az eső, akkor egy esőgallért rá kell venni – elnézést, hogy egy kicsit bővebben fogalmazok, de hozzá tartozik – és utána nem lesz probléma a bőrnek a minőségével. De ami fontos dolog, mi összeállítottunk egy hibajegyzéket, nemcsak a bőrruhával kapcsolatosan, hanem más egyenruházattal is, mégpedig azért, hogy a jövőben az utángyártásnál ezeket vegye figyelembe a gyártó, illetve a minisztérium a megrendeléseknél, hogy mik azok a kis dolgok, amiket ki kéne javítani. Ez viszont nincs figyelembe véve. Ezt kérném most a Belügyminisztérium vezetésétől, hogy ezeket, amit leadtunk – de, hogyha kell, akkor leadjuk még egyszer – igenis jusson el, ha úgy dönt a minisztérium vezetése, ezeket a kis hibákat, ami a jövőben jó lenne, ha kijavításra kerülne, és az állománynak a komfortérzetén javítana. Ez a gyár pl., ez a hajdúböszörményi gyár, ahol voltunk, nem tudom milyen minőségi, ISO 9002-es, meg nem tudom, milyen tanúsítványokkal működik. Ott vannak visszajelzések, és minden megyei főkapitányság elküldte, hogy minden tökéletes, minden kiváló, minden jó, de mégis vannak ilyen kis gondok. Azt hiszem, hogyha ezek a kis gondok, amiket mi összeírtunk, megoldásra kerülnének, akkor lehet, hogy az egyenruházat nem is lenne probléma a jövőben, és nem is kéne ezzel foglalkozni akár egy ombudsman-i vizsgálat során, akár itt a BÉT ülésen, hanem mindenkinek a megelégedésére szolgálna.

Általánosságban ennyit szerettem volna mondani. És itt a REBISZ-szel kapcsolatosan egy pár dolog megfogalmazásra került. Továbbra is fenntartom, hogy a REBISZ, azt hiszem, hogy egy kiemelt szervezet az össz rendőrséghez képest ellátás tekintetében, és más tekintetben is, és mégis ezek a hibák felmerültek. Itt megemlíteném a sportolás, önvédelem kérdését. Én azt hiszem, hogy nem igazán biztosított a magyar Rendőrségen az a heti két óra, amit a törvények előírnak. Sok esetben hozzátéve, hogy az állomány nem akarja igénybe venni, „ne adj Isten” még lusta is, de ezt én nem mondhatom, nem tudhatom, de sok esetben nincs is meg az adott feltétel erre, nemcsak az, hogy helyileg, mert tudom, hogy sok főkapitányság kötött szerződéseket sportcsarnokokkal, egyéb lehetőségekkel, de a munka nem teszi lehetővé és ez visszautal a túlóra kérdésére, a létszám kérdésére, hogy hány fővel üzemel a magyar Rendőrség, és hogy ki tudja-e a kolléga ezt venni, vagy szakmailag úgy le van terhelve, hogy nem tudja ezt megoldani.

Az ügyintézői gépkocsi vezetése. Itt említésre került, hogy most már a pótlékok ki vannak fizetve. Ennek örülök. A kérdésem a következő, hogy csak az ügyintézői gépkocsira, vagy aki gépkocsit vezet, akár URH kocsit, nekik is ki van fizetve, vagy ott egyáltalán nem is volt ez probléma?

Fekvőhely kérdése. Itt már gyorsan megyek. Látjuk, hogy óriási a fluktuáció, akár a REBISZ-nél, akár a budapesti rendőrségen. Visszavezethető ez a szociális ellátásra, ami erre a fórumra tartozik. Akár a bér, de a bér az még csak egy dolog, hanem az elhelyezési körülmények, életkörülmények, stb., stb., mondhatnám tovább. Ezzel is azért kell foglalkozni, mert, ha itt Budapesten, akár a REBISZ-nél, akár a Budapesti Rendőr-főkapitányságnál olyan körülmények lennének, ami emberi, és igazán elfogadható, akkor ezek a vidéki gyerekek, fiúk, lányok nem olyan számban, biztos, hogy hazavágynának, de nem olyan számban, mint ahogy ezt megteszik, és nem lenne ilyen fluktuáció. Köszönöm szépen. Időt nem húzva. Nagyon sok dologról lehetne még beszélni, de egyelőre ezzel a témával kapcsolatosan ennyit szeretnék mondani, és kérném azt, hogy amivel kezdtem, hogy ezt ne zárjuk le, hanem, akár ilyen szakértői bizottsággal, amit jogi úton lehet megoldani, vagy akár más területen folytassuk ennek a témának a vizsgálatát, illetve a megoldási lehetőségeit. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Van-e aki még hozzá szeretne szólni ehhez a témához munkavállalói oldalról? Úgy látom, nincs. Hölgyek, urak, válaszolni óhajtanak-e rá? Az előzetes sorrendben, ha megfelel, vagy jelentkezéses sorrendben? Akkor parancsoljon.

Tremmel György r. ezredes úr., gazdasági igazgató, parancsnokhelyettes, Rendészeti Biztonsági Szolgálat:

Minden gépkocsivezető, aki ügyintézői gépkocsivezetői igazolvánnyal rendelkezik, mostantól megkapja a pótlékot. A hivatásos állomány ugyanúgy, és a különleges gépjárművezető ugyanúgy, az idáig is kapta, avval nem volt semmi probléma. Előző parancsnok úr nem tudta értelmezni, mi a rendszeres vezetés. Úgy gondolta, hogy a bevetési osztályoknál havonta egyszer-kétszer vezet, vagy kéthavonta egyszer, az nem rendszeres. A bevetési osztályoknál jelentkezik elsősorban az ügyintézői rendszer.

A fekvőhely. Azért ez egy mélyebb gond a Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál. Kezdve onnan, hogy 82 %-a majdnem vidékről jár be. És nagyon sokan már kihasználják ezt a lehetőséget, nem fizetnek albérletet, nem megy a szállóra, mert a szolgálati rendszer olyan, hogy négynaponta fordul meg. Ebből egyetlenegy éjszakát kell csak eltöltenie. Úgy gondolja, hogy ezért nem fizet albérletet. A gondolkodásával egyet lehet érteni. Ezért még szállóba sem akar menni, hiszen azt az egy éjszakát eltöltötte. Gyakorlatilag már kollégiumi rendszer alakult ki. Jó időben ott vannak papucsban, ott beszélgetnek az épületek előtt, hiszen biztosítottunk teakonyhát, televíziót, fürdés, sportolási lehetőséget, hiszen van uszodánk, teniszpályánk, futball-pályánk, két tornatermünk, tehát, minden lehetőség adott. Az embereink nagy része nem akar Budapesten dolgozni. Tehát, nagyon kevesen adnak be lakáskérelmet is, mindössze 200 körüli a lakáskérelem. Persze lehet, hogy ennek az az oka, hogy nem igazán látják, hogy reális lehetősége van, valószínűleg ez is hozzátartozik. Ugyanakkor nagyon kevesen kérnek munkáltatói segélyt, hiszen éveken keresztül minden egyes személynek ki tudtuk elégíteni az igényeit. Most felgyülemlett, hiszen az új szervezetekkel közel ezer fővel nőttünk létszámban. Tehát, nem igazán van igényük a pesti letelepedésre, ezért kihasználják ezt a lehetőséget, és amint lehetőség van, adják be az áthelyezési kérelmet, és mennek vissza a lakóhely szerint. Ezért tettünk meg mindent azért, hogy minél több fekvőhelyet kialakítsunk. Ugyanakkor ez nagyon sok pénzünkbe is belekerül, olyan 6-7 ezer forint egy ágy éves költsége, energiát beleszámítva, azt, hogy mikrosütőt használ a teakonyhában, vagy ott főz, ágyneműcsere, hiszen azt minden esetben kicseréljük, kimosatjuk. Ha jól megnézem – és ezt tényleg csak halkan mondom – lehet, hogy ez valami természetbeni juttatásban is megjelenhet, és talán adóköteles jövedelme is keletkezhet annak a személynek, aki ezt... Mert ugyanezzel az erővel mindenkinek adhatnánk hatezer forintot a saját lakásának a rezsifenntartásához. De, hát ebbe nem szeretnék természetesen belemenni, hiszen átérezzük az állománynak ezt a gondját. Befejeztem, köszönöm.

Dr. Sipos Gyula r. dandártábornok, főigazgató úr, ORFK Gazdasági és Igazgatási Főigazgatóság:

Államtitkár Úr, tisztelt jelenlévők! Úgy gondolom, hogy a két észrevételben az volt az egyetlen közös vonás, hogy akkor 80 %-ában a költségvetés az okai mindennek, ami a Rendőrségnél kívánnivalót hagy maga után. Én úgy gondolom, hogy – szoktam is mondani – a világnak egyetlenegy rendőrsége sem elégedett a költségvetési lehetőségeivel. Ki-ki a maga szintjén, nyilvánvaló. Nekünk ez az ország, ez a nemzetgazdaság ilyen volumenűt tud biztosítani, ebből próbálunk meg a lehető legtöbbet kihozni. Nyilvánvaló, hogy azok a felvetések, hogy jelezni kell a Kormány felé, és a következő 2006. évi költségvetésre felkészüléskor ezeket nevesíteni kell, ezek tételesen meg fognak történni. De úgy gondolom, hogy ismerve azokat a makrogazdasági folyamatokat, amik alól egyikünk sem tudja kivonni magát, azért túlzó reményekkel nem kecsegtetnek.

Nagyon érdekesek voltak a hozzászólások, az észrevételek. Mert Judit, ugye egy kicsit mosolyogtam magamban, hogy igen, a rendőrt már ne nekünk kelljen arra rábírni, hogy naponta mosakodjon. Úgy gondolom, hogy ezen a fórumon, nem is biztos, hogy ez ide való. Más oldalról pedig, ezeket a fiatalembereket, mint azt is tudja minden bizonnyal, nem mi választjuk, hanem tőlünk függetlenül az iskolák, de úgy gondolom, hogy abban a tesztben, amiben ezek a gyerekek megmérettetnek, lehet, hogy a mosakodási szokásokat is mérni kéne. Nyilvánvaló, hogy – persze most ironizálok – de akármeddig fokozható.

A Pongó úr által tett kiegészítéshez csak tényleg nagyon kevés dolgot szeretnék. A túlóra kérdése. A magyar Rendőrség személyi juttatását úgy tudtuk tervezni, hogy amit a Parlament ezen az előirányzaton jóváhagyott, azt megnéztük, hogy az állomány egészére szólóan mit tud biztosítani. Mekkora állománynak biztosít jövedelmet, illetve ezek a jövedelem elemek gyakorlatilag, amiként elkezdjük a táblázatot e vonatkozásban rendszeres, nem rendszeres stb., kitölteni, mire adnak a végén lehetőséget. Ez a ma rendelkezésünkre bocsátott 103,9 milliárd forint, ez átlagosan fejenként havonta két óra túlórát biztosít, de ez több, mint tavaly volt. Ha ezt azonban még azzal is együtt tekintem – és most tényleg ne azt nézzék, hogy ironizálok, vagy bármi gonoszkodó megjegyzéseket tennék –, hogy a Hszt. szerint az első 150 óra szabadidőben váltandó meg, ez a két óra pedig a teljes szervezethez tartozó állományra vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy ezek a túlórázási kötelezettségek nem jellemzően minden embernél folyamatosan és általánosan jelentkeznek, akkor úgy gondolom, hogy okos parancsnoki és szakmai hozzáértéssel ebből a két órából a 150 órák után és a prioritások mellett, mert hiszen, ha úgy veszem, a logisztikai ellátó személyügyi feladatokban dolgozókra is megvan ez a két óra, és nem magunkat akarom ezzel kurtítani, de ezek oda, ahol tényleg nagyon égető a probléma, ma sokkal több lehetőséget adnak, mint az volt mondjuk korábban.

A védőfelszerelések, ez egy nagyon fontos vesszőparipa, és teljesen egyetértek egy sor dologgal, hogy messze több kéne, azonban a világ egyetlenegy rendőrsége sem, a nálunknál sokkal gazdagabb államoké sem rendezkedett be arra, hogy teljes körűen ellássa az övéit. Momentán vannak olyan szolgálatok, ahol nem kell ez a fajta extra dolog, és azt azért tudni kell, hogy azoknál a szolgálatoknál, ahol az élet veszélyeztetése sokkal magasabb valószínűségű, mint más szolgálatoknál, terrorelhárító szolgálatok, bevetési alakulatok, különlegesen képzett csapaterők, itt mindenkinek az a fajta védőfelszerelése, ami az egészsége lehető legbiztosabb megóvásához kell, az rendelkezésre áll. Felemlítetted a Borsos József kollégánk halálát, ami tényleg egy nagyon keserű dolog, és nem dolgom, nem tisztem az intézkedést minősíteni, de vannak feladatok, amikre megvan az arra kiképzett, amit azzal kell elvégeztetni, és akkor az ilyen balesetek azért megelőzhetők. Tehát, úgy gondolom, hogy erre mindenféleképpen parancsnoki odafigyeléssel hatni lehet, és az a fajta védőfelszerelés, ami ma a Rendőrségnek rendelkezésére áll, egy okos felhasználás mellett ezeknek zöme alegység készlet, vagy személyi készlet, úgy, ahogy a Tremmel úr mondta, rendelkezésre áll, ezek a feladatmegoldáshoz elegendőek. Nem optimálisak, de elegendőek. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Jenei úr!

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Köszönöm Elnök Úr! Csak nagyon röviden. Pongó Géza azt kérte, hogy ezt a témát ne zárjuk le. Nem is hiszem, hogy van mit lezárni, hiszen 15 évvel ezelőtt kinyitottuk a Rendőrség munkakörülményeivel kapcsolatos téma vizsgálatát, és ez hosszú éveken keresztül azt hiszem, a napirendek között meg fog jelenni, de azért néhány dologra azért szeretnék reagálni, hiszen itt azért nevesítve volt a Belügyminisztérium is, illetve a feladatok között van jó néhány olyan, ami mihozzánk tartozik.

Az ombudsman-i jelentés megállapításait én három csokorra gyűjteném. Az egyik azok közé tartozik, amelyek téves megállapításokat tartalmaznak, ez a kisebb része, ezekre utalt a Sípos úr is, ezeket pillanatok alatt sikerült tisztázni, és az országgyűlési biztos ezeket el is fogadta.

A másik része az, ami valamilyen törvényi pontnak nem megfelelő alkalmazására vezethető vissza. Ezekre is elhangzott utalás, ezeket soron kívül, vagy már az elemzés időszakában, vagy ezt követően rendezte a REBISZ, az érintett főkapitányságok, illetve az ORFK.

A harmadik rész az, ami a költségvetési gazdálkodási körülményekre vezethető vissza alapvetően. Ugye, elhangzott az is, hogy az országgyűlési biztos nem foglalkozik a szükséges források meglétével, vagy meg nem létével. Az ilyen jellegű átvilágításokat, jelentéseket, megmondom őszintén, én nem nagyon tudom értelmezni. Természetesen nem az országgyűlési biztosnak kell a költségvetési törvényt módosítani, illetve ehhez pénzügyi erőforrást teremteni. De ettől én még úgy gondolom, hogy egy-egy ilyen megállapításnál mindenképpen vizsgálni szükséges. Ez fog hiteles képet adni a Rendőrség gazdálkodásáról. Az, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat milyen formában használta fel. Évek óta küzdünk azzal, hogy az egyébként senki által nem vitatható igények között hogyan állítsunk fel fontossági sorrendet. Tehát, ha tisztában van a Rendőrség a saját 150-160 milliárd forintos költségvetési lehetőségeivel, igenis, hónapról-hónapra, év elején, jövő évi terveknél fel kell állítania azt a sorrendet, hogy mire, mennyit fog költeni. Lehet ezt vitatni, lehet kívülről okosabbnak lenni, ettől még egy megyei főkapitánynak, az országos főkapitánynak, a gazdasági vezetőnek ...

(KAZETTAFORDÍTÁS)

... szükséges mérlegelni, hogy biztosítjuk az állomány számára a jogos járandóságokat, megvesszük az egyéni védőfelszereléseket, vagy költünk ingatlanok karbantartására, felújítására. A költségvetésben viszonylag nagy mozgástér van, lehet átcsoportosításokat végrehajtani, de, hogyha szűkös az erőforrás, törvényszerűen nagyon sok olyan tétel, senki által nem vitatott igény van, ami a vonal alá kerül. És, hogyha ez éveken keresztül így történik, akkor azok a területek, folyamatosan pusztulnak, egyre nagyobb pénzügyi igénnyel állnak majd elő, mert előbb-utóbb ezeket úgyis meg kell valósítani. Ez nap, mint nap azt jelenti, hogy az ingatlanállomány általában ennek elszenvedője. És ez meglátszik a munka-körülményeken. Mert első az állomány juttatási rendszere, ehhez kapcsolódik a törvényekben rögzített kiadásoknak a fedezetbiztosítása, jönnek a védőfelszerelések, jönnek a szolgáltatókkal szembeni kötelezettségek. És ami egyébként befolyásolható vezetői, gazdasági vezetői döntés, az mind-mind elhalasztásra kerül.

Ugye, elhangzott az, hogy ezeket a körülményeket, ezeket a szempontokat nekünk képviselni kellene a költségvetési tárgyalások során. Ez nap, mint nap megtörténik. Itt van Kővári Gáborné is, alá tudja támasztani, nincs olyan tárgyalási forduló, ahol megfelelő érvekkel, számításokkal ne tudnánk alátámasztani, hogy a Rendőrségnek hány milliárd forint többletre lenne még szüksége. És egyébként ezt a Pénzügyminisztérium el is fogadja. Tehát, magát az igényt, annak jogosságát senki nem vitatja. Az más kérdés, hogy a költségvetési törvényben ezek a szükségletek nem minden esetben köszönnek vissza. Mit lehet ilyenkor tenni? Három ilyen dolog van.

Az egyik, hogy a működési előirányzatokhoz szükséges forrásokat valamikor az év végi hajrában megpróbáljuk megszerezni, ez egyébként megtörtént tavaly is. Hiszen, nem nagyon tudom, hogy volt-e olyan költségvetési szerv, amely az őt ért előirányzat zárolásokból felszabadításban részesült. A Rendőrség számára sikerült ezt elérni. Kevesen voltak azok, akik a működésre az év utolsó napjaiban kormányzati tartalékból pénzt kaptak, tehát ezt sikerült elérni. Elképzelhető, hogy erre rá fogunk szorulni ebben az évben is, hiszen ez a munka gyakorlatilag már most zajlik.

A másik az, hogy költségvetési kormányzati elkötelezettséget több éves fejlesztési programokat indítsunk, ez a mindenki által ma már ismert, reményeink szerint 3x1.000 db autó beszerzéséről szól. Hiszen, hogyha a költségvetése nem bírja el, akkor legyen kormányzati garancia arra, hogy ezek a fejlesztési programok többletforrásból végrehajthatók.

A harmadik ilyen pillér, az pedig a nemzetközi forrásokból több támogatás szerzése a Rendőrség számára. Még hogyha ez egy kicsit rugalmas értelmezését is jelenti a Schengen Programnak, de ettől még folyamatosan törekedtünk és törekszünk is arra, hogy a Phare-ból, átmeneti támogatásból, Schengen Programból kapjon nagyobb arányú támogatást elsősorban beszerzésre, eszközutánpótlásra a magyar Rendőrség. És ha ezek összejönnek, akkor talán egy kicsit ez enyhülni fog. Persze, én is szeretném azt, hogyha ezekért a többletekért nem kellene évről-évre megküzdeni, megharcolni, hanem legyen stabil a Rendőrség gazdálkodása. De, hogyha év elején a költségvetési törvényben nem lehet ekkora igényt érvényesíteni, akkor arra kell felkészülni, hogy eseti többlettámogatásokat tudjunk biztosítani. Én azt hiszem, hogy összességében a Rendőrség gazdálkodásában, attól függetlenül, hogy itt milyen megállapítások voltak, ez a feszített, és nagy felelősséggel bíró hozzáállás a felvállalása annak, hogy az igények között sorrendet állítanak fel. És tudják ők is valamennyien, hogy ezek egy része teljesen jogos igény, akár még jogszabályokban rögzített kötelezettség is, ezeket kénytelenek elhalasztani, mert a gazdálkodást, az állomány jogos járandóságait mindenképp biztosítani kell. Köszönöm.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Kérdezem, hogy van-e még valaki, aki hozzá szeretne szólni a napirendhez? Úgy látom, hogy nincs. Úgy látom, hogy ez egy ilyen általános közérdeklődésre és közbeszédre számottartó napirend. Ezért azt javaslom, hogy ha mindenki beleegyezik a napirend kapcsán elhangzott összes hozzászólás kerüljön fel a házi hálózatra, és ott arról nyílik úgyis vita. Úgy hiszem, hogy ebből a védőfelszerelésekre való visszatérést ezt bevehetjük egy későbbi napirendbe, ez indokolt is. A Hszt-re vonatkozó elképzelések, amik itt elhangoztak, mivel ott folytatunk a Hszt. módosításában tárgyalást, ott azok elmondhatók, és figyelembe vehetők. Tehát, arra a részére szerintem átirányíthatók, és az, hogy a minisztérium vezetésének ebben a helyzetben, amiben így vagyunk mindnyájan, mi az álláspontja pénzügyi ügyekben, ezt pedig azt hiszem Jenei úr elég jól elmondta, ehhez nem szeretnék hozzáfűzni semmit. Maximum annyiban utalnék Bárdos Judit kedves hozzászólására, hogyha én Önre rámosolygok, Ön meg azt mondja itt mindjárt menet közben a mosoly kapcsán, hogy, mert a minisztérium vezetése megengedőbb adott esetben költségvetési problémák kezelésében, mint bárki más. Ez nem így van, hanem úgy van, hogy „szegény ember vízzel főz”, és ahogy itt el is hangzott, időnként az a kérdés, hogy hogyan készül a prioritások között egyfajta sorrendiség. Tetszik jelentkezni még? Parancsoljon!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Szeretném, ha a minisztérium vezetése egy határidőt tűzne a rendőrség vezetésének az eljárás alá vont személyek felfüggesztése, tehát munkából való felfüggesztése, és a keresetének 50 %-os visszatartása ügyében. 4 vagy 5 hónappal ezelőtt tettem fel legelőször ezt a kérdést, még az elmúlt évben. Nem kaptam rá választ. Ez nemcsak a Rendőrséget érinti, hanem minden rendvédelmi szervet érint, és minden rendvédelmi szervnél problémát jelent. Valamilyen módon pontot kell az ügy végére tenni. Tehát, nem lehet belehajszolni ezeket a kollégákat a bűnözővé válásba sem.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Úgy gondolom, hogy nincsen annak semmi akadálya, hogy ezt írásban is kifejtse a minisztérium vezetése. Annál is inkább, mert a múltkori főkapitányi értekezleten én is ott ültem, amikor ez szóba került, ott azért viszonylag egyszerűen elhangzott, elmondták kerek-perec, hogy nem támogatják, hogy módosuljon ez a dolog. De természetesen, hivatalosan is meg lehet ezt küldeni, úgyhogy akkor arra kérném az illetékeseket, hogy vizsgálja meg ezt minden olyan szervezete a Belügy-minisztériumnak, ahol ez embereket érint, mi a parancsnokok véleménye erről. És azt szeretném, ha a vizsgálat kellően mély, és kellően empatikus lenne azokra nézve is, akiket adott esetben felfüggesztenek, mert abban én tényleg biztos vagyok, hogy amit különben Bárdos Judit mond, az valószínűleg igaz. Tehát, aki a jövedelme felét elveszíti, az, ha nem legálisan, akkor nyilván illegálisan fog majd valamilyen módon munkát vállalni. A kérdés az, hogy van-e módunk, és akarunk-e ezen változtatni. Hiszen, abban is biztos vagyok, hogy sok esetben nem találkozna általános szimpátiával, ha megváltoznának ezek a szabályok. Ezért kérnék mindenkit, aki ebben illetékes, hogy fejtse ki a véleményét, és Korbuly úron keresztül kapják meg a munkavállalói oldal képviselői, akiket érint, Hszt. szerint. Ha jól látom, akkor valamennyi hozzászólást befejeztük ennél a napirendnél. Köszönöm szépen.

Áttérünk az „egyebek” napirendre. Az „egyebekből” van a), b) és egy előre jelzett „egyebek”. Az a), az a szóbeli tájékoztató a személyi juttatásokkal összefüggő 2005. január 10-i megállapodásban vállalt közalkalmazottak és munkavállalók napidíj emelésének kezdeményezésével kapcsolatos helyzetről. Zsinka úr, parancsoljon!

Zsinka András úr, főcsoportfőnök, BM Humánpolitikai Főcsoportfőnökség:

Tisztelt Államtitkár Úr, kedves kollégák! Mint ismeretes, a 2005. január 10-én aláírt, tárgyévi megállapodásunk 3. pontja szerint a minisztérium vállalta, hogy a közalkalmazottak, és munkavállalók részére adómentesen biztosítható napidíj összegének emelése céljából kezdeményezi a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozók élelmezési költségtérítésről szóló 23/1989-es MT rendelet felülvizsgálatát és módosítását. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a különböző állománycsoportok között – a munkavállalói oldal felvetése szerint – feszültséget keltő különbségtétel kiegyenlítését oldjuk meg, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy a közalkalmazottak és munkavállalók esetében legalább napi 110 Ft-os napidíj, tehát legalább napi, az egyenlítődjön ki a Ktv-ben és a Hszt-ben alkalmazott 420 Ft-os értékre. A minisztérium vezetése a vállalás teljesítése érdekében – figyelemmel a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló statutumra-, a közigazgatási államtitkár úr az FMM közigazgatási államtitkárának címzett egy megkeresést, és kezdeményezte a hivatkozott jogszabály előbbi tárgyú felülvizsgálatát, és javasolta az új norma megalkotását is. Dr. Héthy Lajos államtitkár úr válaszában közli, hogy a különböző kapcsolódó munkajogi, adózási és jövedelempolitikai célokra is tekintettel, és arra a körülményre, hogy rendkívül széles az érintetti kör, és a különböző vállalkozásokat is érinti ez a kérdéscsoport, jelenleg nem lát lehetőséget a napidíj-átalány jogszabályban rögzített garantált adómentes összegének felemelésére. Viszont javasolta azt megoldási alternatívaként, hogy számlával történő igazolás esetén, illetve a munkavállaló számára adókötelességet eredményező napidíj összeget meghaladó többletjuttatást kezelni lehet a jelenlegi rendszerben is. Ez a válasz, és figyelemmel az FMM kompetenciájára, amely egyébként a Kjt-nek is a gazdája, mint szakmai előterjesztő, és a Foglalkoztatáspolitikai Minisztérium mindenképpen irányadó szervezeti egység, jelen pillanatban a hármas pontban megfogalmazottakat ilyen értelemben csak így tudjuk teljesíteni. Köszönöm.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Megjegyzésem lenne: igen, nagyon könnyű, visszautalok az előző napirendre, a költségvetés problémáira hivatkozva nem szabályozni bizonyos kérdéseket. Viszont semmi sem akadályozza, és jogszabály sem tiltja, hogy ezeket a kérdéseket abban a körben, ahol a közalkalmazottak és munkavállalók dolgoznak a Belügyminisztérium szerveinél, kollektív szerződés tárgyává tegyük, mert ezt jogszabály nem tiltja. Ezért tisztelettel arra kérem a minisztérium vezetését, hogy hívja fel az érintett munkáltatók figyelmét arra, hogy a kollektív szerződések módosításánál lehetőleg térjenek ki erre a kérdésre is. Nem hiszem, hogy annyi közalkalmazott és munkavállaló kerül kiküldetésbe, tehát, nem 15-20 ezer emberről van szó, hogy ezt kollektív szerződésben ne lehessen rendezni, és ettől a perctől kezdve normalizálódnak az egyes foglalkoztatási jogviszonyok közötti juttatások egymás között.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Államtitkár Úr, kicsit visszaemlékezve a decemberi szakértői tárgyalásainkra, hiszen ez ott vetődött fel – én akkor is elmondtam a saját személyes véleményemet, hogy való igaz, az én megítélésem szerint is kicsit igazságtalan – , hogy a köztisztviselői, hivatásos állományú és közalkalmazott, ha ugyanolyan körülmények között, ugyanolyan költségviseléssel vidéki utat teljesít, akkor eltérő javadalmazásban részesülnek. Nem tudom, hogy a kollektív szerződésben mit lehetne szabályozni, hiszen ma is minden – ahogy ez a válaszlevélben is van – szükséges törvényi környezet rendelkezésre áll arra, hogy, ha egy munkáltató azt jogosnak tartja, akkor a megfelelő adózási közteher befizetési feladatok teljesítése mellett, de adjon magasabb költségmegváltást a közalkalmazottaknak. Ez két ok miatt nem történik a gyakorlatban. Szerintem kisebbik része a problémának az, hogy ennek a költségvetési forrása vajon rendelkezésre áll, vagy nem. A másik az, amit elmondtam december hónapban is, hogy valami hihetetlen bürokráciával, hihetetlen papírmunkával, beszámolási, elszámolási, befizetési kötelezettséggel jár, hiszen személyenként, mondjuk egy 100-110-120 forintos költségmegváltáshoz kapcsolódna egy 4-5-6 ezer forintos költség-viselése a munkáltatónak, hiszen annyi feladattal, annyi teherrel járna, hogy ezt számukra megadják. Ezért is fogadtam el azt a kezdeményezést, hogy próbáljuk meg ezt a 110 Ft-os adómentes határt megemeltetni akár 2-300 forintra, máris közelebb kerülne egymáshoz a három foglalkoztatási állományviszony. Tehát, lehet ezt, hogy a kollektív szerződésekben valamire rendelkezni, csak nem tudom, hogy ennek milyen ereje lenne, és nem tudom, hogy a munkáltatók ezt elfogadják, vagy nem. A szándékot pedig valamennyien tudjuk, és mindenki, ha erre a körülmények fennállnak, vállalja ennek a bürokráciával való többletterhét, megteheti most is. Én inkább azt szeretném javasolni – nem volt még alkalmam arra, hogy Szilvásy úrral tételesen ezt a választ elemezzük –, ha úgy tetszik felvállalni, hogy próbáljuk meg még egyszer kezdeményezni, akár a szakszervezetek segítségével valamilyen más érdekegyeztetési szinten, fórumon, ahol más tárcák szakszervezetei is jelen vannak, vagy pedig a Miniszterelnöki Hivatalnál ténylegesen, esetleg a Pénzügyminisztériummal is közösen történjék ebben az ügyben valami. Tehát, ha az egész éves költségvonzatát nézem, akkor is néhány millió, vagy néhány tízmillió forintról van szó mindösszesen. Tehát, nem nagy költségvetési hatással bír. És ha a lehetőség megadatik a magasabb adómentes költségvállalás kifizetésére, az még nem jelenti automatikusan, hogy azt ki is fizetik, csak azoknál, akik valóban mennek, a 110 Ft-tal szemben kevesebb papírmunkával meg lehet adni a 150-180, vagy akár 250 Ft-ot. Tehát, én azt szeretném javasolni, hogy ne zárjuk le még ezt a kezdeményezésünket. Próbáljunk fórumot találni arra, hogy hátha mégis a foglalkoztatási tárca véleményét kicsit befolyásolva, keresztülvihető ennek a minisztertanácsi rendeletnek a módosítása.

Pongó Géza úr, főtitkár, Független Rendőr Szakszervezet:

Nekem egy plusz kiegészítő javaslatom lenne ehhez: ha nem tiltja semmi a számlás megoldást, akkor célszerű lenne nyomatékosítani egy kicsit a szervek irányába egy belügyminisztériumi kiadvánnyal, egy körlevéllel, nem tudom, milyen formában, hogy a törvények lehetőséget adnak arra is, hogy számlával igazolják. Míg ez megszületik esetleg ez a döntés, az átmeneti időszakra is egy állásfoglalást adjon a Belügyminisztérium ez irányban.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Nem tudom, hogy kell-e ilyen állásfoglalás, azt meg tudjuk tenni, hogy ezt a válaszlevelet elküldjük minden országos hatáskörű szervnek. Csak attól félek – mert én ismerem ennek a tartalmát szó szerint –, hogy inkább kedvezőtlen fogadtatása lesz, mert inkább azt látják majd igazolva a munkáltatók, hogy nem kell többet adni a közalkalmazottaknak napidíjra, és várják majd a megfelelő szintű jogszabályváltozást. Tehát, meglévő törvényi környezetre, meglévő lehetőségekre felhívni egy felelős munkáltatónak a figyelmét, nem tudom, mi értelme van. Mindenki tisztába van azzal, hogy mit lehet tenni.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Elfogadható a napirend megtárgyalásának a befejezése úgy, ahogy azt itt Jenei úr elmondta, hogy akkor tesznek egy kísérletet adott esetben Önökkel szoros egyeztetésben arra, hogy változzon ez a 89-es MT rendelet?

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Természetesen, de mi majd 11-én a Rendőrségi Érdekegyeztető Tanácson is megpróbálunk ebben a kérdésben lépni.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Akkor úgy tekintem, hogy ezt a vállalásodat sikerült megnyerned, gratulálok hozzá, és akkor felhívnám a figyelmet, hogy minden lépésről Bárdos Juditot, illetve a Pongó urat, a két leginkább érdeklődőt tájékoztassuk, de természetesen, ha erre igény van, az összes többieket is, bár nem hiszem, hogy minden lépésről, csak a végeredményről lenne érdemes, praktikusabb.

Az „egyebek” b) napirendi pontban a BRDSZ kezdeményezésére egy szóbeli tájékoztató hangzik el a „BM Központi Gazdasági Főigazgatóság integrációjára irányuló törekvésekről”.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Köszönöm Elnök Úr! Nagyon régóta húzódó, és többször megtárgyalt téma van ismét napirenden. Ami ennek az oka, az az én vélekedésem szerint az, hogy az elmúlt hónapokban jónéhány félreértés alakult ki arról, hogy a KGF jövőbeni funkcióját hogy képzeli el a minisztérium. Valamikor tavaly, talán júliusban született meg az a miniszteri feladatcsomag, amelynek az egyik pontja volt az, hogy meg kell vizsgálni a nem rendészeti fővárosi székhelyű szerveknél, hogy a különféle gazdasági, logisztikai feladatokat hogyan lehet hatékonyabban egy központi egységnél ellátni, melyek azok, amelyeknek a beközpontosítása végrehajtható, és tekintettel a saját alap-rendeltetéséből, ez az intézmény a Központi Gazdasági Főigazgatóság volt. Elindult ez a folyamat, megnéztük, melyek azok a feladatok, amelyek központosítással, hatékonyabban, egyszerűbben, olcsóbban elláthatók. Elkezdődött egy elég komoly egyeztetési folyamat az érintett intézmények vezetőivel, és ahogy ez egyébként várható volt, igen komoly ellenállást váltott ki mindenkinél. Ami miatt a feladat nem került végrehajtásra, miközben én magam, továbbra is úgy hiszem, azt vallom, hogy a cél az elképzelt feladat végrehajtása senki által nem vitatható, egyébként ezt az érintett gazdasági vezetők sem vitatták. Tehát, különféle gazdasági feladatokat, nem mindegyiket, de azok egy részét sokkal hatékonyabban el lehet látni, ha ezzel egy erre szakosodott intézmény foglalkozik. Ez a cél továbbra is létezik. Továbbra is szeretnénk megvalósítani. Viszont az ütemezése, a lebonyolítása némiképp módosult. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy valóban, a tárgyalások nem megfelelő taktikával, nem megfelelő módszerrel, és esetenként indokolatlan ellenállás kiváltásával zajlottak. Én erről kaptam menetközben, illetve a végén is tájékoztatást, kaptam jegyzőkönyvet arról, hogy melyek azok a területek, ahol ezt az együttműködést, illetve feladat átcsoportosítást elképzelhetőnek tartja a két fél, de ez nem volt megnyugtató az én számomra sem. A másik pedig a KGF vezetésében történt személyi változás. A kettő között egyébként nincs összefüggés, mielőtt bárki félreértené. A KGF főigazgatói posztján bekövetkezett személyi változás. A másik. Én azt kértem az új főigazgatótól, miután korábban nem ő volt ennek a munkának a felelőse, hogy nézze át az összes előzmény-anyagot, gondolja végig, hogy az eddigi tanulságokból levonva a szükséges következtetést, hogyan, milyen területen, milyen ütemezéssel lehet végrehajtani ezt a feladat-koncentrációt. Szó nincs arról, hogy itt az lenne a cél, hogy több száz közalkalmazottól megváljon a minisztérium, szó nincs arról, hogy az érintett szervek önállósága, gazdálkodási lehetősége, mozgástere megszűnne, vagy jelentős mértékben korlátozódna. Egyszerűen az általuk igénybe vett szolgáltatások egy részét, amire most is nagyon sok példa van, akár a KGF-nél, akár a Távközlési Szolgálatnál. Ez az egység látná el a jövőben. Ennek az előkészítése fog felpörögni a következő néhány hétben, és természetesen, amint abba a fázisba érkezik, akkor az érintett szakszervezeteket tájékoztatni fogjuk.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Van hozzá kérdés? Judit, parancsoljon!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Még csak nem is kérdés, mert gyakorlatilag ezt ismertük, amit Ön elmondott, tehát alapjaiban – ne haragudjon – újdonságot nem hallottam. A rendszerváltás előtt egy egységes csoportfőnökség működött ebben a tekintetben, amely a Budapest területén lévő belügyi szerveknek egységesen történt a bérszámfejtésétől, a pénzügyi tevékenységtől kezdve minden, ami ma már a logisztika tágabb értelemben véve. Nem is ez a probléma. A probléma ott adódik, és ezért nem osztom Önnek azt a pozitív véleményét, hogy ez emberi sorsokat nem fog érinteni. Igenis, emberi sorsokat ez fog érinteni, mert, ha és amennyiben, nagyon sok szervezetet kell Budapest területén becsatlakoztatni, az önállóan kiépített gazdasági részét, a funkcionális szerveknek a nagyságrendje, mélységében le kell, hogy csökkenjen. Tehát, ezért mi a döntést megelőzően szeretnénk egy tájékoztatást kapni, éspedig olyan részletességgel, hogy szervenként hány embert érint, hány embertől kell e tekintetben megválni, részükre vagy tudnak, vagy nem tudnak további foglalkoztatást biztosítani. Erre az átszervezési típusra egy külön megállapodást kellene kötni az érintett érdekképviseletekkel. Köszönöm.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Én nem mondtam azt, hogy emberi sorsokat nem érint, vagy nem fog érinteni. Azt mondtam, hogy nem az a cél, hogy több száz embertől megváljunk. Csak abban az esetben van egy ilyen döntésnek létjogosultsága, ha előzetesen tudjuk igazolni, hogy hatékonyabb, olcsóbb, magasabb minőségi szintű lesz a szolgáltatás. Ez a cél. Ennek valóban lehet olyan vonzata, hogy emberi sorsokat, szervezeteket érint. Ez természetesen így van, minden előkészített tanulmány ezzel foglalkozik. Ezt nem lehet benne megúszni. De, ha a másik cél nem teljesül, akkor semmi értelme nincs annak, hogy a másik oldalon az emberi sorsokat, szervezeteket bármilyen formában további bizonytalanságba kergessük. Tehát, én inkább ezt így fogalmaztam. Annak pedig, hogy erre a feladatra ennek a végrehajtására megállapodást kössünk, semmilyen akadálya nincsen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Úgy látom, hogy ez megfelelő válasz volt. Annyit azért szeretnék hozzátenni, hogy úgy hiszem, Önök is látják, hogy pénzszűkében vagyunk, tehát ez nem egy újkeletű jelenség. Ez bizonyos értelemben mindig így volt, de, hogy 15 éve biztosan tart, abban szerintem senkinek nincsen kétsége. Ezért úgy hiszem, hogy főszabályként is meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy az alaptevékenység ellátásához különben meglévő más tevékenységek racionalizálása, ha akarjuk, ha nem, ez törvényszerűen végbe fog menni, és ez érinteni fog bizonyos gazdálkodási szintek meglétét, vagy nem meglétét, az ott dolgozókat nyilvánvaló módon. És azt kell mondanom, hogy azért érdemes vele megbarátkozni, mert ez a fajta racionalizálás a másik oldalt, tehát az alaptevékenység biztonságát szolgálja, vagy annak egy, a jelenlegi kötöttségeknél lazább, vagy megengedőbb feladat teljesítését teszi lehetővé. Nem könnyű történet, ezért csak arra koncentrálhatunk, hogy mindig, amikor ilyen történik, akkor, ha lehet, a leghumánusabb, legbékésebb, és a szakszervezetekkel egyeztetett módon történjenek ezek meg, ha lehet, természetesen gyorsan.

Egyebekben egy szóbeli igény volt még, parancsoljon!

Lipták István úr, alelnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:

A lakáscélú támogatások megvonásáról szeretném kérdezni a tisztelt BÉT-et, illetve Jenei urat. A Katasztrófavédelem Országos Főigazgatósága 2000-ben jogelődje, a PVOP és a TOP-tól 20, illetve 37 millió forintos, összesen 57 millió forintos, éves lakáscélú támogatást kapott, amely közel 9 ezer fő részére került elosztásra. Ez az elmúlt öt évben nem változott. Most 2005-ben ez jelentősen megváltozott, ennek közel 92 %-a került megvonásra. Az 57 millió forintból 5 millió forint lett. Ismerve a mai lakásárakat, építőanyagok árát, tehát, egy lakásfelújításhoz is, az 5 millió forintra 9 ezer fő van az OKF-nél. Úgy gondolom, hogy ebből vidéken egy fél házat sem lehet venni, a 9 ezer igénylő közül pedig jelentős számban vannak, akik évente igénylik ezt a költséget. Kérjük azt, hogy valószínű, hogy valamilyen adminisztrációs félreértés folyamán került erre sor, minél hamarabb ezt az összeget megkapjuk, mert a dolgozóink beadták az igényeket, ennek függvényében előszerződéseket kötöttek, különböző kölcsönökhöz folyamodtak, bankokhoz, és nagyon sokan emiatt, akár foglalóként jelentős összegtől el is esnek, amit már kifizettek. Köszönöm.

Szalai István úr, főosztályvezető, BM Műszaki Fejlesztési Főosztály:

Én nem készültem erre a kérdésre, bevallom őszintén, nem tudom forintra megmondani, mennyi támogatást kapott. Én azt tudom ígérni, hogy két héten belül írásban megadjuk a választ. Vizsgáljuk már, hiszen a levél az beérkezett, tehát gyűjtjük már az adatokat. Elöljáróban mindössze két gondolatot szeretnék mondani. Szó sincs arról, hogy „nyomják Krahácsot”. Tehát, itt nem erről van szó. Mi aszerint tesszük mindig a javaslatot az elosztásra, hogy részben a létszám, részben az igénylők száma. Tehát, éppen ezért nem nyúlunk vissza a bázishoz, mert az különböző szervezeteknél mindig változik. A másik pedig az, hogy egy huszonvalahány százalékos csökkenés volt az előző évhez képest a lakástámogatási keretben, tehát mindenféleképpen, minden szervezetnél volt egy csökkentés. Hogy ez meghaladta-e azt az igényt, vagy amit itt az ember reálisan el tud fogadni, azt megnézzük, és két héten belül válaszolunk. Köszönöm.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Az OKF-en értesültünk erről az érdekegyeztető tanács ülésén egyébként, és rögtön felmerült sok emberben a kérdés, hogy vajon nem azért történt-e ennek a csökkentése, mert ezt elvonják rendőr lakások építésére, amelyből, ha megépülnek, már a tűzoltók meg a polgári védelmisek nem részesülnek, hiszen akkora mértékű a csökkenés hivatalosan, hogy nem is érdemes erről az 5 millió forintról beszélni.

Zentai Ferenc úr, főtitkár, Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Csak a Szalai úr által elmondottakhoz hozzátenném, hogy a múlt héten az érdekegyeztető tanács ülésén a gazdasági igazgatóhelyettesünk elmondta, hogy ők reklamáltak, pontosan ebben a témában, hogy mi történt, miért kaptunk ilyen kevés pénzt, és válaszlevelet kaptam, amiben közölték, hogy ez a reális összeg, amit mi kaptunk. Ez hangzott el úgy, hogy tárgyalta már nyilván a Műszaki Főosztály, úgyhogy, azért most nem értem, hogy most újra ez következik, hogy újra levelet kapunk, valahol ez nem jó így. Köszönöm.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Való igaz, kb. két hónappal ezelőtt kaptam levelet Tatár úrtól, amiben ezt az idei támogatást kifogásolta, illetve tájékoztatást kért arról, hogy ez miért így alakult, el is ment hozzá a válasz. Ebben leírtuk azt, hogy milyen szempontok alapján dől el a központi munkáltatói kölcsönnek az elosztása. Mindig figyelembe vesszük az érintetti létszámot, az előző évben felhasznált összeget. Nagyon nehéz persze ebben sakkozni, főleg, ha az előző évi költségvetési támogatás szűkül, hiszen ez a 15-20 % körüli csökkenés megvolt, hiszen ez az összeg áll rendelkezésünkre, valamint a korábbi hitelek részleteinek a visszafizetése. Amikor az idei évről szóló elosztási javaslatot készítettük, mindezeken végigmentünk. Megnéztük a tapasztalatokat, és nemcsak az OKF-nél, hanem máshol is a szűkítés, a csökkenés megtörtént, illetve, pl. közigazgatási hivatalok számára nem osztottunk szét munkáltatói kölcsön keretet, mert ami rájuk esett volna, az 7-800 ezer forint, vagy még kevesebb lett volna. Azt tapasztaltuk a korábbi években, hogy nem tudtak mit kezdeni a felhasználással, hiszen ekkora összeggel valóban nem lehet megoldani egy munkáltatói kölcsönkérelmet, egy beruházáshoz, lakásvásárláshoz ez az összeg gyakorlatilag a semmivel egyenértékű. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy a jogos igények, a felhasználási adatok figyelembevételével legyen egy újabb differenciálás az elosztásnál, és képezzünk egy nagyobb központi tartalékot. A közigazgatási hivataloknál, hogyha jogos igényt támogat a hivatalvezető, vagy, ha az OKF úgy gondolja, hogy valaki számára magasabb összegű juttatást érdemes biztosítani, keresse meg a miniszter asszonyt, a közigazgatási államtitkárt, ráadásul az államtitkárnak van olyan jogosultsága, hogy 5 millió forint erejéig adjon egyedi munkáltatói kölcsönhöz hozzájárulást. Tehát, próbáljuk a szűkülő pénzügyi keretet is hatékonyabban elosztani. Ebből következően van a minisztériumnak egy tartalékkerete, ami tavaly nem volt olyan mértékű, és nem is tudtunk úgy igényeket kielégíteni, ahogy szerettünk volna. Amennyiben az OKF úgy gondolja, hogy számára az összeg kevés, én állok rendelkezésre, a gazdasági vezetővel szívesen ezt végigtárgyalom. Meg kell nézni, melyek azok az igények, ...

(KAZETTACSERE)

... amelyek náluk megvannak, mi esetleg nem tudunk róla, és ki kell elégíteni. Azt azért szeretném hangsúlyozni, hogy az önkormányzati tűzoltóságnak a kérelmeivel mi nem foglalkozunk. Tehát nem 9 ezer fő jogosultról van szó, hanem csak azokról, akik az OKF állományában vannak, akár a központban, akár vidéken.

Lipták István úr, alelnök, Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége:

Ez egy érdekes megközelítés, mert ez eddig nem így működött. Hanem ez eddig úgy működött, hogy az 57 millió forint az önkormányzati tűzoltóság és a katasztrófavédelmi dolgozók között került elosztásra, tehát a 9 ezer fő között került elosztásra, és erre volt 57 millió forint, az idei 5 millióval szemben, tehát 92 %-os csökkenés van.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Még egyszer: én nem emlékszem pontosan számokra. Állok mindenkinek a rendelkezésére, ha van olyan információ, amit nem vettünk figyelembe az elosztásnál, meg fogjuk nézni, ha indokolt, akkor módosíthatunk rajta. Valóban ez a csökkenés nehezen védhetőnek tűnik most, de azért, mert nem ismerem a hátteret. Ha megkaptuk volna korábban ezzel kapcsolatos aggályokat, vagy szólt volna nekem az OKF, akkor biztos felkészülünk.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Kezd egy kicsikét nekem ez egy nagyon furcsa dologgá válni ez a párbeszéd Önnel. Én azért elég régen ülök itt a Belügyi Érdekegyeztető Tanács ülésén, ahol soha nem hangzott még el az a mondat, amit Ön most elmondott, hogy az OKF részére átadott lakásépítési, lakásfelújítási hitel nem terjed ki a hivatásos önkormányzati tűzoltókra, sőt, mindig az volt, hogy kérem szépen, a hivatásos önkormányzati tűzoltók is ebből részesülnek. A probléma az volt, hogy ezt az OKF osztja el! Tehát, az érdekképviseleti oldalon ez a probléma merült fel. Ön most azt mondja, hogy ez az 5 millió forint senki másé, csak az OKF munkavállalóké. Akkor kérem szépen erről január 1-jén értesíteni kellett volna az önkormányzatnál dolgozó hivatásos tűzoltókat, a tűzoltóságot, hogy kérem, az ő lakásfelújítási, lakásépítési hiteligényüket a saját polgármesterüknek nyújtsák be, mert ez a költségvetés ezt nem tartalmazza. A tűzoltók erről nem lettek értesítve. Jóhiszeműen kötöttek előszerződéseket adott esetben, hiszen a sokéves tapasztalat az volt, hogy onnan kapták a pénzt. Akkor mi történik? Én kérdezem: jogilag ki fog ezért helytállni, ezekért a megkötött előszerződésekért?

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Szeretném mondani, hogyha érvelünk, akkor ne provizórikusan érveljünk. Előszerződést azért komoly ember nem köt úgy, hogy nem tudja, hogy a szerződés részleteivel mi történik. Azzal együtt, hogy azt valóban én sem tartom szerencsésnek, hogy a valamilyen összeg 90 %-kal csökkenjen anélkül, hogy a szakszervezetek ezt tudnák. De, ha már így van a dolog, ahogy most én így elnézem, nem feltétlen tudunk ennek a napirendnek így a mai napon a végére jutni, ezért azt javasolnám, hogy egyrészről azért készüljön minden szakszervezet számára egy írásos tájékoztató arról, hogy hogyan alakult át az idei évben. Amikor ezt készítjük, akkor én azt javaslom, hogy mivel ez alapvetően munkavállalókat érintő kérdés ez az egész lakásalap, készüljön ennek felosztására valami olyan elképzelés, ami a szakszervezetek részvételét, vagy tájékozottságát ebben a döntéshozatalban biztosítja. Nem arra gondolok, hogy minden szakszervezet, hanem, hogy a munkavállalói oldalnak legalább egy képviselője legyen, aki tudja, hogy egy ilyen központi alap elosztásánál milyen szempontok szerint, mi történik. Ugyanis nem látom értelmét annak, hogy amikor egy-egy ilyen lépés megszületik, akkor itt harcoljuk le a dolgot. Vagy lehet, hogy esetleg előfordulnak a felosztásnál olyan esetek, amiben nem feltétlen van egyetértés, annak sem látom értelmét, hogy érdekegyeztető tanácsülésen beszéljük meg. Én szerencsésnek látnám, ha a munkavállalói oldalnak legalább egy képviselője részese lenne ennek a felosztásnak valahol legalább olyan szinten, hogy ne adott esetben a helyettes államtitkárhoz kelljen fordulni információ dolgában, hanem maga a lakásalap döntéseit, azokat a munkavállalók felé maga elfogadhatóan tudja prezentálni. Kérdezem, hogy ez elfogadható így?

Szalai István úr, főosztályvezető, BM Műszaki Fejlesztési Főosztály:

Természetesen elfogadható. Ezt ajánlottam az elején, hogy két héten belül ezt írásban... Csak elhangzott két dolog, amire egy-egy mondattal csak reflektálni akarok. Ebben nem is tudunk, tehát jogszabályilag sem tudunk lakást építeni vagy vásárolni, tehát ez a feltételezés itt abszolút nem állja meg a helyét. A másik meg, a Zentai úr azt mondta, hogy volt már egy levél, és akkor most megint mit kutakodunk, tehát itt úgy tűnik, mintha valami bizonytalanság lenne, vagy valami félrevezetés lenne. Volt az a korábbi levél, az a válasz elment, és valamikor egy héten belül, vagy másfél héten belül érkezett egy újabb levél a Kivágó úrtól, és arra ment el az a válasz, amit szerintem én e hét elején írtam alá. Tehát, ez a kettő külön, egy téma ugyan, de azért most újra elővesszük az ügyet, és részletesen megnézzük, hogy ott hogy volt az osztás. Tehát, nincs ellentmondás a két levéllel, ez van a háttérben. Köszönöm szépen.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Parancsoljanak, ha lehet, röviden, hiszen sok újat már nem tudunk mondani egymásnak.

Zentai Ferenc úr, főtitkár, Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Csak annyit tennék én is hozzá, hogy megdöbbentem most ezen a Jenei úr által elmondotton, hogy az önkormányzati tűzoltóság teljesen kimaradt. Tudniillik, egy dolgot tennék még hozzá a mindennapi gyakorlatból: évek óta így volt, most folynak be a törlesztések, mi lesz azzal a pénzzel? Van joga az OKF-nek azt felhasználni a továbbiakban? Vagy mi lesz? Ez bonyolítja ám a dolgot nagyon!

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Azt gondoltam, hogy egy írásos tájékoztató nyilván ilyen részletességgel képes erre kitérni, hogy akkor miből mi lesz, illetve a fizetési kötelezettségekkel, az esetleges ígérvényekkel mi lesz, a jelenleg tervezetten máshol felmerülő igények kielégítésével.

Zentai Ferenc úr, főtitkár, Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Elnézést, én valahol erkölcstelennek tartom azt, hogy befolynak a pénzek, és ugyanakkor nem adunk az önkormányzatnak. Tőlük folyik be a pénz, és utána mégsem kapnak semmit. Ezért nem értem.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Tisztelettel jelezném, hogy az önkormányzatoknak van saját maguk érdekképviseleti szervezete, nem kell helyettük bevállalni ezt a feladatot. Tűzoltó ügyben, úgy gondolom, amúgyis az egy külön misét megérne, hogy az önkormányzatok, az önkormányzati tűzoltóság, és a Belügy-minisztérium viszonya és pénzügyi rendszere az hogyan alakul, mert most úgy tűnik nekem, hogy ebben a tűzoltók maguknak keresnek „kedves” és „mostoha” szereplőt is, és a jelenlegi tűzoltó elképzelések pl. számomra nem túl szimpatikusak a szerepválasztásokat illetően. Noha csak arról van szó, hogy nem érlelődött meg, hogy akkor a hivatásos önkormányzati tűzoltóság az mi. Mivel ennek a problémának most csak egy ilyen kis mellékhúrját pengetjük itt, és mindenki, azt hiszi, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság az az állami tűzoltóság, noha nem is így hívják, úgy gondolom, hogy még egy kis idő biztosan kell, mire ezt így kihordozzuk, hogy akkor a „kenyéradó gazda” az mit is jelent, és ki gondoskodik, hogyan megy a parancsnoklás. Arról már nem is beszélve, hogy hova kell lojálisnak lenni, pl. a rendeletalkotás tárgyának végrehajtásában. De, mivel már túl vagyok egy-két ilyen tűzoltó fórumon, ezért azt tudom mondani, hogy magam is úgy érzem, hogy részese vagyok ennek a „kristályosodási” folyamatnak – egy igazi történelmi élmény. Akkor maradjunk annyiban, hogy két héten belül törekszünk mindenre kimerítő, kitérő írásos választ adni. És akkor, amennyiben úgy tűnik, hogy ez a központi alap létrejön, akkor én azt kérném, hogy ebben legyen legalább egy fő olyan, aki a munkavállalói oldalt képviseli, és tájékoztatást tud adni. Az önkormányzati szakszervezetezésnek, ha nem tetszenek haragudni, azt nem hozzuk ide, mert arra vannak külön heten, azt hiszem, akik a Belügyminisztériumban érdekszövetségi szinten tárgyalásban vannak, bár azt hiszem, hogy nem megkerülhető a tűzoltókról való gondoskodás kérdése velük sem egy eszmecserén. A napirendet így lezárhatjuk? Úgy látom a fejbólintásokból, hogy lezárhatjuk. Akkor ezt így lezárom.

Egy „egyebek” van, ami nem szóban érkezett, hanem írásban érkezett előre, ezt pedig a Bárdos Juditék küldték, mégpedig annak rendje, módja szerint két oldalon, ha jól látom, 9 kérdés ez egy levélben. Arra kérném Jenei urat, mivel szemmel láthatóan őrá tartozik, hogy a válaszadást kezdje meg.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Azt javasolom Államtitkár Úr, hogy a rendőrséghez, határőrséghez kapcsolódó felvetésekre elsősorban a két főigazgató kezdje el a választ. Ha szükséges, akkor én kiegészítem, illetve van egy olyan pont, amire én saját magam rögtön az elején szeretnék reagálni, ez a Duna Művészegyüttes, és a Szimfonikus Zenekar kérdése. Az elmúlt hónapokban, elég sokszor, különféle változatban, hallatszottak félelmek arról, hogy ennek a két együttesnek a jövője megpecsételődött, a Belügyminisztérium nem kívánja, nem akarja, nem tudja őket támogatni. Több alkalommal ezt próbáltuk cáfolni. Ez nem mindig volt eléggé megnyugtató az érintettek számára. Most is szeretném megerősíteni. Legutoljára múlt szerdán, egy szűk vezetői értekezleten hangsúlyozta miniszter asszony, hogy amíg neki erre bármilyen kicsi befolyása is van, addig garantálni fogja mind a két együttesnek a működését, munkáját, fellépését. Ez az egyik fele. Én nagyon remélem, hogy ez már mindenki számára elegendő megnyugtatást fog adni. De mondom, ezt több fórumon is megismételjük. De, azt is hozzátette, hogy a közhasznú társaságnak az üzleti tervét az eddigiekkel szemben sokkal pontosabban, részletesebben kell összeállítani. A Belügy-minisztérium továbbra is azt a 328 millió forintot, ami a személyi juttatás szükséglet fedezetéhez kell, azt biztosítani fogja. Ez a fejezeti kezelésű előirányzatok között szerepel, a törvény értelmében 10 %-os zárolás érintette volna. De ettől még elég gyorsan megszületett az a miniszteri döntés, hogy azt a 328 millió forintot nem fogjuk csökkenteni, hanem keresünk más olyan sorokat, ahova ez a tétel, ez a 32 millió forint átcsoportosítható. Hozzáteszem, nem volt könnyű megoldani. De ettől még próbáltuk, legalább ezt a részét biztosítani a közhasznú társaság, illetve az ott dolgozó együttesek számára. Ez az összeg folyamatosan biztosításra kerül a közhasznú társaság irányába. De, ahogy az előbb említettem, szükséges az, hogy minden eddigivel összehasonlítva, legyen egy részletesebb programja a közhasznú társaságnak. Elsősorban ezen belül a két művészegyüttesnek, hogy, hogyan tervezi a saját fellépéseit, hol tud valamilyen pályázati forráshoz jutni, hogy tudja ehhez a saját önrészét biztosítani, hogyan lehet, az egyébként működéséhez kapcsolódó igényeket egyéb forrásból is kiegészíteni. A Központi Hivatalnak elég régi kapcsolata van a közhasznú társasággal, tudjuk, hogy egyfajta támogatói funkciót tölt be a Központi Hivatal azzal, hogy a feladatok egy részét a közhasznú társaságon keresztül rendeli meg, ebből következően ennek a résznek is az egyeztetése zajlik. Az elmúlt félévben ez a lehetőség különféle jogszabályi változások miatt elkezdett szűkülni, nap, mint nap zajlik a tárgyalás arról Urbán úrral, hogy, hogyan lehet ezt a hézagot visszapótolni, más jogcímen, más területen, valamilyen forgalmat, valamilyen feladatot, megbízást adni a közhasznú társaság számára. Én úgy látom ma, bár az üzleti tervet még nem tudtam elfogadni, mert van több olyan pontja, ami bizonytalan, amit szerintem ki kell egészíteni, de úgy látom, hogy ebben az évben sem, és a jövő évben sem lesz igazán akadálya annak, hogy ezekkel a korrekciókkal, ezzel a kis szemléletváltással a két művészegyüttesnek a munkája biztosítható legyen. Köszönöm.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Köszönöm szépen. Csak két megjegyzésem lenne. Az egyik: ez volt az egyetlenegy olyan munkavállalói kör, és most a munkavállalók oldaláról próbálom ezt megvilágítani, aki hajlandó volt a béremeléséről ebben az évben lemondani. Pontosan azért, hogy ne az utcára kerüljenek a táncosok és a zenészek, és nem is történt meg náluk a béremelés, hozzáteszem. Tehát azért, mert ők írásban a béremelésükről lemondtak, egy. Kettő: nagyon nehéz úgy tervezni dologi kiadásokat is, ha a minisztérium az egyik kezével ad, a másikkal pedig elvesz, hiszen a Művészegyüttesnek a helyiségek bérletéért a KGF-nek fizetni kell. Ez csak egy pikírt megjegyzés: ez egy belügyi objektum, a Németvölgyi objektum, és ugyanúgy fizetnie kell bérleti díjat az itt lévő művészegyütteseknek azért, mert ott kerülnek elhelyezésre. Egyébként a tájékoztatást köszönöm, és el fogom mondani a kollégáknak.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Akkor ezt a részt lezártuk. Egy mondattal azért hadd emlékezzek meg: a Duna Művészegyüttes elsősorban a külföldi fellépéseinek egy részét a sajtó munkatársai szerint nagyon furcsa gazdálkodási „fíling” lengi körül, amire csak úgy szeretném felhívni a figyelmet. Ha az a probléma, hogy nincsen kitalálva, hogy a Művészegyüttes hogyan gazdálkodik saját maga, akkor azt kell kitalálni. És ez igaz legyen belföldre is, meg külföldre is, és tisztázni kell a minisztériumhoz való kapcsolatát. Ha az a kapcsolat, ami most van, hogy adunk is, meg el is veszünk, lehet, hogy az egyszerűbb, ha egyágú kapcsolat lesz, ingyenesen biztosítunk valamit, meg adunk, ha még marad. És akkor mondjuk ez a probléma nincs, akkor ez egy világos kapcsolat. Mint, ahogy annak is azt hiszem, hogy egy világos kritériumnak kell lenni, hogy amennyiben maga a Művészegyüttes egy különben meglévő jó piacon egy kitűnően teljesítő együttesként munkát vállal bárhol, akkor abból hogyan képes finanszírozni saját tagjait. Praktikusan ezt úgy kellene megalkotni, hogy mind a belföldi, mind a külföldi fellépéseknél ez a lehetőség biztosított legyen. Úgy, ahogy más, adott esetben magántársulatok erre üzleti alapon képesek, nem hiszem el, hogy ők ne lennének képesek, és ne tudnánk mellé olyan szabályozást csinálni, ahol az anyagi érdekeltség, a Belügyminisztérium hivatalos érdekei, meg az a tény, hogy nekünk azért egy büszkeség, hogy ők vannak. És úgy hiszem, hogy ezt a büszkeséget nem is akarja elengedni egy belügyi vezető sem, hiszen ez egy olyan érték, ami éppen megkülönböztet minket bárki mástól, hogy nekünk van. Mondjuk meg őszintén, rendkívül színvonalas is. Ezért úgy hiszem, hogy ezeket próbáljuk meg rendbe rakni. Kérdezem, hogy ki a kérdések listájában a következő válaszadó?

Dr. Sipos Gyula r. dandártábornok, főigazgató úr, ORFK Gazdasági és Igazgatási Főigazgatóság:

Államtitkár Úr, tisztelt hölgyeim és uraim! Három kérdést fogalmaz meg az anyag a rendőrséggel szemben. Az első a munkába járással kapcsolatos 3 Ft-os km térítési tarifa módosítási igénye 9 Ft-ra. Maga a felvetés fogalmazza meg, hogy a jelenleg törvényben rögzített 3 Ft 9 Ft-ra, tehát, gyakorlatilag én úgy gondolom, és ezt mondjuk a RÉT ülésen akár mélyebben egymással meg is tudjuk beszélni, hogy itt sok időt ne raboljunk erre. A folyó költségvetési évben nyilvánvalóan erre ma lehetőség nincs. De a következőben a normamódosítással, a törvénymódosítás esetleges átfuttatásával ennek elvi akadályát nem hiszem, hogy látnom kéne. Pusztán ezen múlik az egész. Mi ebben egyébként akkor társak leszünk, hogy ez a fajta módosítás keresztül mehessen.

A következő a szolgálati munkaidő-rendszerekre és a pótlékrendszerekre vonatkozó megjegyzés. Az fogalmazódik meg, hogy kormányzati ciklusokon átnyúló, átívelő megoldás szülessék. Valamennyien tudjuk, hogy Zsinka úrék gondozásában a szolgálati munkaidő-rendszerek és a pótlékrendszer áttekintése egy folyamatos dolog. Nyilvánvaló abban is teljes egyetértés van az érdekképviselet és közöttünk, hogy a lehető legegyszerűbb, leginkább áttekinthető legyen mind a szolgálati munkaidő-rendszer, mind a pótlékrendszer, és különösen abba az irányba kellene a pótlékrendszert elvinni, hogy az teljesítményt honoráljon. Azt hiszem, hogy sokkal inkább az ott felszabaduló pénzeket a túlszolgálat, a túlmunka finanszírozásában kellene okosan megjeleníteni, mint a mai esetleg, káoszosnak tűnő viszonyrendszerben. De, ebben azt hiszem, a folyó munka valami közeli befejezési határidővel, – tehát ez egy jegyzett feladat – történik.

A következő, ami arról szól, hogy a munkavállalókat érintő 2004. évre szóló 13. havi illetménnyel kapcsolatosan tudomásul kell vegyük, hogy bírósági úton is keresik a megoldást. Valamennyiünknek az az eleven érdeke, hogy minél előbb legyen bírósági úton kimondott jogerős döntés. A rendőrség, én merem állítani, és biztos nem leszek népszerű azzal, amit mondok, de hát nem is az a dolgom, hogy az legyek, a vonatkozó törvényeknek, szabályoknak megfelelően járt el. Én a gazdasági oldalról beszélek, én azt mondom, hogy a rendőrség a szolgálati törvény életbe- és hatályba lépése óta, meg azt megelőzően is, minden évben 13 havi illetménnyel tervezett, 13 havi illetményt számolt el és folyósított. Köszönöm szépen, befejeztem.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Bocsásson meg Judit, ez egy kedves kijelentő mondat az Ön papírjában. Nem volt kérdés. A válasz már így is túlnyúlott azon, amit egy kijelentő mondathoz még bármit hozzá lehet tenni. Eszembe nem jutna, hogy Önbe fojtsam a szót, parancsoljon, csak gondoltam, ezt elmondom.

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Elnézést, ehhez csatlakozik, hogy időközben azért rendelkezésünkre bocsátották, hozzánk került a köztisztviselői törvény jelenleg hatályos módosítási javaslata, amely egyértelmű, hogy hozzá kell passzítani a szolgálati törvényt. Tehát, amikor itt jogszabályi felülvizsgálatról van szó – én csak a jegyzőkönyv számára szeretném felhívni a figyelmet –, ha most módosítják a köztisztviselői törvényt, akkor ehhez a rendszerhez hozzá kell a szolgálati törvényt is passzítani. És abban viszont, a gazdasági főigazgató úr által elmondottakhoz egy nagyon érdekes forma kerül bevezetésre, éspedig a kreditpont rendszerű teljesítményértékelés a köztisztviselőknél, amely majd alapjává lesz egy eltérő juttatási rendszernek a köztisztviselői karnál, akkor az a kérdésem, hogy a szolgálati törvény hogyan fogja ezt követni?

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

De, ez gondolom, egy költői kérdés most. Kérdezem, hogy a Határőrség dolgairól ki kíván?

Dr. Tóth László hőr. ezredes úr, HŐR OPK országos parancsnok gazdasági helyettese:

Elnök Úr felé a BRDSZ 3 pontban élt megkereséssel a Határőrség vonatkozásában, erre szeretnék pontonként válaszolni.

Az első hasonló a Rendőrségéhez, a munkába járással kapcsolatos problematika. Nálunk annyiból élesebben jelentkezik, hogy az állomány egyharmadát érinti, ez mintegy négyezer fő. Jelenleg a személyi jövedelemadó törvény alapján 3 Ft/km-t fizetünk. Megvizsgáltuk annak lehetőségét, hogy az autóbusz tarifa, tehát az egyéb rendelkezések alapján 80 %-os kifizetése milyen költséghatásokkal járna, ez mintegy 400 millió forint a Határőrség vonatkozásában, amit a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tudunk bevállalni.

A második kérdés a ruházati ellátás méretproblémáival kapcsolatos. Itt a szolgálati kabátról van szó, ami első leszállításban 1022 darabos méretproblémát jelentett, 1137 darabot kicseréltünk ebből, és még mindig van 155 db, amivel többet cseréltünk ki, mint amennyi a méretprobléma, tehát valamilyen szinten itt az állomány felelősségéről is kell, hogy beszéljünk. Hiszen a méretezés az egy más méretezés volt a szolgálati kabátoknál, mint a köznapi méretezés, és az állomány nagy része, ahol a médium méret volt, beírta, hogy M-es, holott a centiméter méreteknél teljesen más szerepelt. Van olyan kollégánk is, aki az ellátás második évében vette észre, hogy a szolgálati kabátja nem jó, pont a közelmúltban jelentkezett. Itt azt szeretném csak kiemelni, hogy a munkáltatói oldalon teljesen pozitívan álltunk ehhez a kérdéshez, és valóban van 93 szolgálati kabát, ami a mai napig nincsen kicserélve. Ezt a legegyszerűbben úgy tudjuk megoldani, hogy, ha a kijövő iskolás állományt beforgatjuk ebbe a csereakcióba, ezért szeretnénk, ha az érdekképviselet is elfogadná azt a magyarázatot, hogy a kijövő állomány, mintegy 560 fő beforgatásával rendezni fogjuk ezt a 93 db méretproblémát. Egyébként fedezetünk nincs rá, itt 120 ezer forintos kabátokról van szó. A bakancsok vonatkozásában a mi véleményünk az, hogy a 13/2003. BM rendelet az módosította a 21/98-ast, ami a Ruházati Szabályzattal kapcsolatos, és itt normákat határozott meg, amiben valóban szerepel ruházati normaként a szolgálati bakancs. Tehát, az új típusú szolgálati bakancs, viszont az ellátási kötelezettség az országos parancsnokok hatásköre. Tehát, ez nem egy ellátási kötelezettség, hanem egy normamódosítás, amit egyébként a Ruházati Szabályzat 17/f pontja szabályoz, és országos hatáskörű kompetenciába utalja. Egyébként ebben a normatáblázatban több olyan ruha is van, pl. hosszú kék felöltő, a tiszthelyettesi állomány díszegyenruhája, amivel szintén nem rendelkezik az állomány, mert azt a lehetőséget a Ruházati Szabályzat megadja az országos parancsnoknak, hogy az ellátást, tehát, az ellátandók körét ő szabályozza.

Ruhakoptatási illetménnyel kapcsolatban azt jelezném, hogy 2003-ban javasoltuk a Ruházati Szabályzat módosításánál ezt figyelembe venni. A 2003. január 14-ei BÉT ülés nem támogatta ezt a kérdést, most pedig már egyébként mi sem javasoljuk ezt a dolgot. Erről személyes véleményünk is van, ugyanis a ruházati utánpótlási illetmény két részben értendő. Egyik a polgári ruhás ruházati utánpótlás illetmény, aki megkapja az adómentes részét a személyi jövedelemadó szerint, illetve van az egyenruhás, aki szintén megkapja. Ha az egyenruhás bizonyos szolgálati idejét polgári ruhában tölti, akkor nem tölti egyenruhában. Ha mind a két oldalt ez meg van finanszírozva adómentes jövedelemként, akkor az a véleményünk, hogy ruhakoptatási illetményt, mint olyat, bár ez lehet, hogy csak ilyen közgazdasági megközelítés, nem illene fizetnünk az egyenruhás állománynak.

Étkezési utalvány vonatkozásában – valóban, a Határőrség nem fizet a felmentési időre étkezési utalványt, mégpedig azért nem, mert a belső szabályzója, a 99-es Gazdálkodási Szabályzat azt szabályozza, hogy felmentési időre étkezési utalvány nem jár. A szolgálati törvény valóban azt írja, hogy étkezési utalvánnyal kell ellátni a dolgozókat, viszont kötődött a belügyminiszter és a BRDSZ és a többi érdekképviseleti szerv között egy Együttműködési Megállapodás 1999-ben, aminek a 7/e pontja azt írja, hogy az étkezési költségtérítés, ruházati költségtérítés vonatkozásában a munkáltatónál e tárgyban hatályos rendeletek, kollektív szerződések, belső szabályozatok az irányadók. A Határőrség Gazdálkodási Szabályzata ellen kifogást nem emelt senki, ebből kifolyólag mi úgy látjuk, hogy felmentési időre nem fizetünk étkezési utalványt, azért sem egyébként, mert van egy másik törvény, amit személyi jövedelemadó törvénynek hívnak, és az ottani elvárások azok, hogy adómentesként azokat a dolgokat támogassuk, ami tényleg adómentes jövedelem kell, hogy legyen. Pl. a napidíj, ami az étkezési többletköltségekre vonatkozó, illetve az étkezési hozzájárulás, ami szintén – véleményem szerint – azért jár a dolgozónak, mert nem az otthonában fogyasztja el az élelmezését. Ebből következően mi úgy látjuk egyébként, hogyha ez teljes állományra érvényben lenne, akkor a gyeseseknek és a gyedeseknek is ki kéne fizetni, akik három évig, mint tudjuk, otthonukban tartózkodnak, és ez egy olyan többletköltségként jelenne meg szintén a Határőrségnél, ami kezelhetetlen. Egyébként ez csak most került „rivaldafénybe” abból kifolyólag, mert 730 főt érint a februári eltávozásból adódóan. Egyébként a bakancs is most került, mert ez is 730 főt érint. Bár a bakancsra visszatérve nem biztos, hogy azt etikusnak lehet tartani, hogy a nyugállományú kollégák igényelnék azt a vadonatúj bakancsot, amely egy ruházati fejlesztésből adódóan került bevezetésre a Határőrségnél, nem egy visszatartott ruházati utánpótlási illetményből, hanem a költségvetési pénzekből, illetve a második része a Schengen Alapból, ez csak egy kiegészítés lenne részemről.

Még egy pont van, amiben messzemenőkig egyetértünk az érdekképviseleti szervekkel, ez pedig a végrehajtói állomány névkitűzőjével kapcsolatos probléma, ahol javasoljuk majd a rendeletnek a módosítását miniszter asszony felé, de ezt majd egyeztetnünk kell még a határőr érdekképviseleti szervekkel is, hogy milyen szinten érintse az állományt, mert véleményünk szerint csak a végrehajtó állományt kell, hogy érintse. Befejeztem Elnök Úr!

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

Elnézést kérek mindenkitől, de ez a munkábajárás költsége nemcsak a Határőrséget érinti, de ott jelentkezik mélységében. Itt a határrendészeti kirendeltségekről van szó, ahol a kollégák tömegközlekedéssel nem tudnak bejönni. Tehát, nem azért, mert az ő kedve úgy tartja, hogy ő beüljön a személygépkocsijába, de nem tud tömegközlekedést igénybe venni, és nem tud munkaidőkezdésre beérni egyébként a munkahelyére, csak akkor, ha beül a személygépkocsiba. Tehát, ez is más, és az is más, hogy, ha valaki kolléga Ürömről, vagy Monorról személygépkocsival akar bejárni, és benyújtja igényét a tömegközlekedés 80 %-ára. Tehát, a történet erről szól, csak ezért szeretném Önt pontosítani, és nem az átlag 3 Ft-os km pénzről. Tisztelettel arra kérem a minisztérium vezetését, szíveskedjen megnézni, hogy ezeknek a kollégáknak hogyan lehet csoportosan, autóbusz bérlésével, vagy igénybevételével a bejövetelét a munkahelyekre megoldani, és a visszaszállítását is a települési egységre. És, ha ez csak a Határőrséget érinti, akkor csak a Határőrségre.

Ruhakoptatási díj. Itt nem arról van szó, hogy egy polgári ruhás, vagy akármilyen szolgálati viszonyban álló használja egy nyomozó az irodában, vagy bárhol, egy Határőrségen a saját civil ruháját, és ezért megkapja a ruházati utánpótlási illetményt. Hanem arról volt szó, hogy egyébként egyenruha viselésére kötelezett kollégát 24 órán belül civil ruhában rendelnek el szolgálatba. Tehát, kell neki olyan háttér civilruha-parkkal rendelkeznie, hogy bármikor közölhetik vele, hogy most öltönyben gyere. És nem nagyvárosok kollégáiról van szó igazából, hanem adott esetben a határon szolgálatot teljesítő végrehajtó állományról, ahol a nettó kereset 65 és 75 ezer forint között van. Megkapja valóban a ruhapénzét, egyenruha utánpótlásra. Mi azt mondtuk, hogy egy bizony elfogadható ruházati koptatási díj illetné meg, vásárolja meg ő a civil öltönyét, és ha majd használja, ezért ő kapjon valamit, mert neki, nem az a ruha viselése, hogy civil ruhában jár.

A harmadik, „hála Istennek” Tóth úr megoldódik a probléma, mert a köztisztviselői törvény módosítása most megszünteti, hogy az a köztisztviselő, aki 30 napnál tovább a munkavégzés alól fel van mentve, étkezési utalványban részesüljön. Tehát, gondolom én, hogy akkor a munkáltató kedvére történik így a döntés, és nem kell ezeknek a kollégáknak még a felmentési idejére sem étkezési utalványt fizetni. Köszönöm.

Dr. Tóth László hőr. ezredes úr, HŐR OPK országos parancsnok gazdasági helyettese:

Természetesen tudjuk Főtitkár Asszony, hogy kiről van szó, végrehajtói állományról van szó, ...

(KAZETTAFORDÍTÁS)

... 400 millió forintba kerül – én csak ezt szerettem volna kihangsúlyozni – és egy 3,7 milliárdos dologival rendelkező, 12 ezres szervezetnél ez nem kezelhető, jelenleg.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Azt szeretném kérni Tóth úrtól, hogy az első kérdéssel kapcsolatos összefoglaló tájékoztatást majd küldd el nekem, hogy tudjunk vele foglalkozni. Igazából amire reagálni szeretnék nagyon röviden, ez a ruhakoptatási díj. Valóban nagyon sokszor felvetődött, én minden alkalommal ellene voltam, nem támogattam. Addig, amíg az utánpótlási ruhapénznek a 25 %-át költi csak az állomány egyenruhára, addig nem is fogom ezt támogatni. Tehát, lehet felhozni érveket ellene, mellette, de ettől még a gyakorlat arról szól, hogy elkészült az elmúlt évről szóló összesítés is, hogy az állomány számára kifizetett, milliárdokban mérhető utánpótlási ruhapénzek 25 %-a sem kerül felhasználásra egyenruhára. A maradék 75 %-a az egy adómentes juttatás, jövedelem az egyenruhás, és ahol van, a vegyesruhás állomány számára.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Akkor a válaszadás, úgy látom, és a kölcsönös észrevételek lehetőségeit kimerítettük. Én azt kérném, hogy a munkába járással kapcsolatos költségtérítésnél mérjük fel, hogy hány olyan munkavállalónk van, ahol egyáltalán nincsen tömegközlekedés, ahol nincsen saját szállítás, és ő maga szolgálati gépkocsival sem rendelkezik, vagy nem tudják megoldani azt, hogy adott esetben csoportosan bejárjanak ugyanabból a lakóövezetből, mert ugye, azokat érintheti ez a dolog. Én egyetértek azzal, hogy önmagában azzal ne büntessünk, hogy valaki olyan helyen teljesít szolgálatot, amit nem lehet megközelíteni sehogy máshogy, mint a saját maga gépkocsijával. Én azt tapasztaltam nógrádi lévén, hogy-hogy nem, onnan is meg tudják oldani ezt 80 km-ről, hogy bejárnak így-úgy, amúgy, és megéri. Nem vagyok benne biztos, hogy az az egy módja van, hogy egy 400 millió forintos projektbe fogunk bele annak érdekében, hogy ez a dolog megoldódjon, de vizsgáljuk meg, nézzük meg, hogy mennyibe kerül, hány embert érint ez a kérdés, és akkor úgy gondolom, lehet azon gondolkodni, hogy, hogyan oldjuk meg a jelenleg tömegközlekedési eszközzel nem megközelíthető munkahelyek megközelíthetőségét.

Kérdezem, hogy „egyebek” napirendi pontba van-e még esetleg valakinek javaslata?

Dr. Bárdos Judit asszony, főtitkár, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete:

A fórumon egy megerősítést kérnek a munkavállalók, és azt szeretném, ha a BÉT ülésen Önök megerősítenék, hogy május 31-ig a ruházati utánpótlás illetmény kifizetésre kerül mind a három állománykategóriában.

Jenei Zoltán úr, BM közgazdasági helyettes államtitkára:

Továbbra is így készülünk, elkezdődnek hamarosan az egyeztetések a Kincstárral, hogy a szükséges előírányzást hogyan hajtjuk végre, de ahogy az utasításban szerepel, május végéig mindenkinek ki lesz fizetve.

Juhász Gábor úr, BM politikai államtitkára, levezető elnök:

Más egyebekben felemlítendő kérdés vagy vélemény? Ha nincsen, akkor hölgyek, urak, köszönöm mindenkinek szorgalmas, kitartó munkáját, és további szép napot kívánok!

Budapest, 2005. április 19.

dr. Korbuly András

titkár

Legépelte: Antal Katinka Beatrix